Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
Alkotó tetteket Interjú Szabó Istvánnal, a TOT elnökével tmimiiimiiiiiiimimmiimiiimmmiiiiiimiiiiimiiiiiiiimi 100 éves az MTI HimiimiimiiiimmiiiMmiimmimmmiimmiiiifmiimmi Az Mii-fotó születése A legkorszerűbb telexgépek A Hell-gépterem a 30-as években Hétfőn a Magyar Távirati Iroda budapesti székhazában házi ünnepségen emlékeznek meg a hírügynökség alapításának századik évfordulójáról. Olvasóink találkoztak már a lapokban az MTI-tő! származó híradásokkal. Nehéz róla újat mondani. A Pest megyei Hírlapot közvetlen, házi telefonvonal köti össze az MTI budapesti központjával. Naponta tízszer-hússzor is telefonálnak olvasószerkesztőink: mikorra várható egy-egy hír? A nagyvilág és az ország eseményeiről onnan kapjuk a jelentéseket — telexen. Késő délután tárcsázom a három számot. Lakatos Ernőt, az MTI vezérigazgatóját kérem. Egy pillanat, mondja a központos, és nyomban kapcsolja — Aligát. Itt tartották a héten a szocialista országok hírügynökségeinek vezérigazgatói konferenciáját. Itt volt dr. Pásztor János belpolitikai főszerkesztő is. Kivel beszélhetnék holnap — Budapesten? — kérdezem. A hang tisztán cseng. Persze, mi sem természetesebb. Egy hírügynökségnek jó telefonvonalak kellenek, s az is, hogy a főnöke bárhol az országban, a világon, azonnal elérhető legyen. Másnap megemlíteni a dölgot dr. Király Ferencnek, az MTI pártbizottsága titkárának. Mondja, hogy Farkas Bertalan űrutazása idején közvetlen telefonkapcsolatuk volt Bajkonurral, az olimpia alatt Moszkvával. Egyik fő törekvésük a technika fejlesztése. Már ma is van néhány olyan személygépkocsi, amelybe rádiótelefont építettek be. A közeli jövőben a 19 megyei tudósító ilyen készülékeket kap. Apajpusztáról, vagy a Börzsöny csúcsáról másodpercek alatt leadhatja jelentését például a Pest megyei tudósító, nem kell a postára mennie. — Nálunk a gyorsaság fontos, de nem elsődleges — mondja dr. Király Ferenc. — Álapelvünk: hitelesen, pontosan, gyorsan. A rangsor nem véletlen. Nem akarjuk félrevezetni a magyar közvéleményt. Az iraki—iráni háború kitöréséről is nyomban kaptunk híreket, de nagyon ellentmondónkat, vártunk kicsit, amíg meg nem erősítik a jelentéseket. Baumann László, az MTI Pest megyei szerkesztőségében kalauzol a Fém utcai épületben, a zümmögő telexek, a gyors fényjelekkel működő, modern display-berendezések között. Mondja, havonta átlagosan harminc tudósítást adnak le a megyéről, s ezek egy része a külföldi lapokban is megjelenik. Az MTI munkatársai nem írják alá nevüket a híradásoknak, ezért „névtelen embereknek” tartják magukat. Pedig a három nagy betű (MTI) ezernél több embert jelöl, közülük több mint 200 újságíró és fotó- riporter. Szerényen, csendesen dolgoznak. Náluk nincs hétköznap és ünnep, karácsony és szilveszter — nincs lapzárta. Folyamatos üzem. És, tegyük hozzá, elég „meleg” üzem. Nein gyártanak semmitmondó szenzációkat; ennél sokkal nehezebb a dolguk: a magyar valóság bemutatása írásban és képben. A tényközlő szervezet munkáját számos technikai újdonság segíti. A.Hami-dijas feltalálóik megoldották, hogy egyetlen telefonvonalon egy időben 16 beszélgetést lehet folytatni. A telex helyét, szerepét lassan átveszi a display — a szöveg képernyőn jelenik meg, számítógép raktár rozza, s a nyomdába érkező elektromos jeleket a fényszedő gép alakítja át betűkké. Régi, ám nélkülözhetetlen segítség: a belpolitikai dokumentáció, ahol a kartonokon több millió adatot őriznek. Találomra kiemelünk egy lapot: Pest megyei Állami Levéltár, igazgató dr. Lakatos Ernő, 64. április 15. Művelődési Közlöny — innen, ekkortól származik az első adat erről a levéltárról. Ám úgyszólván bármit meg lehet tudakolni ebben az óriási adatbankban. Szombat délután. Szerkesztjük a Pest megyei Hírlapot. Az MTI-ből eddig 52 hírt kaptunk. Közülük sok olvasható vasárna.pi lapunkban. PALÄDIJÓZSEF EOZSÄX PÉTER A jelképes értelmű közmondás szerint a gazda szeme hizlalja a jószágot, ami persze nem pusztán az állatokra, de a különféle szántóföldi növényekre is értendő. Csakhogy a különbség sem elhanyagolható: míg az állat jobbára megvédhető az időjárás viszontagságaitól, koránt sincs így a kultúrnövényekkel, gyümölcscsel, szőlővel, az élelmiszeripari alapanyagokkal. Ez az esztendő sem volt — bár még túlzás múlt időben szólnunk! — valami kegyes hozzánk. Szabó Istvánnal, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának elnökével arról beszélgettünk, miként ítéli meg az idei gazdálkodást? — Ennek annyiféle összetevője van, hogy nehéz lenne ma holmi sommás megállapítást tenni — válaszol a TOT elnöke. — Nagyjában-egészé- ben azonban elmondható, hogy bármennyire is szeszélyesnek bizonyult 1980 eddigi 9 hónapja, általánosságban elégedettek lehetünk a már magtárba jutott termés mennyiségével és jórészt minőségével is. Jóllehet, az aratást megelőző vérmes reményeink a búzahozamokat illetően az időjárás közbeszólása miatt nem válhattak valósággá, azért az idei átlagterméssel nem kell szégyenkeznünk! A nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetben például 6353 kiló volt a búzaátlagunk, ami ugyan nem rekord, mégis jónak mondható, de az ország más termelőszövetkezeteiben, legalábbis azok tekintélyes részében, elégedettek az idei aratással, pedig az időjárás miatt nagyon elhúzódott; embert és gépet egyaránt kemény próbára tett a szeszélyes nyár. Persze, emiatt költségek dolgában nem valami rózsás az összkép, annak ellenére, hogy a tsz-tagok szakértelme, szorgalma, helytállása, leleménye sok kiadást pótolt. Erre most is szükség van, hiszen az őszi betakarítás, valamint a szántás-vetés dandárja még előttünk van, ezeket a szokásosnál sokkal rövidebb idő al^ttkell elvégeznünk.' E munkálatok sikerét bizony hátráltatja, hogy. két-háröm- hetes késedelmet szenved egyik legfőbb növényünk, a kukorica érése, ami többszörös gondokat okozhat. Hogy mást ne mondjak: máris bizonyos, hogy jócskán megugranak a szárítási költségek. De a szállítás megszervezése is ad dilemmákat: 30 millió tonna terményt kell most a tárolóhelyekre hordani. Elkél tehát az idén is a társadalom megszokott segítsége, hiszen köztudomású, hogy a szeptembertől novemberig eltartó különféle mezei teendőket korántsem jellemzi akkora gépesítési színvonal, mint a gabona betakarításáét. Nyilván nem valamiféle mulasztás ez, az okok nagyon is össszetettek: több tucatnyi növényi termékről van szó, ezeknek szinte mindegyike másmás gépet igényel, nemritkán olyat, amijyen legföljebb mutatóban akad, gondoljunk például a szőlőkombájnokra. = © Végül Is, megítélése szerint, | teljesülnek-e a tsz-ck idei clő= irányzatai, s mivel az V. ötéves = terv utolsó esztendejében járunk, E miként vélekedik annak végrehaj= tásáról? esőzés még károsan befolyásolhatja ezt. Ami a téeszek V. ötéves tervét illeti, föltehetően sem összességében, sem alfejezeteiben nem teljesül maradéktalanul, ám az elmaradás nem túlságosan nagy.- • a közelmúltban már a VI. 8t! éves terv irányelveit vitatta meg E a TOT elnöksége, ahol is két fon- = tos momentumot emelt ki hozzá- E szólásában. Az egyik negatív, a | másik pozitív előjelű volt. — Mivel állattenyésztés dolgában általában jól állunk, s úgy tűnik, hogy — például a sertéstartásban — sikerül megakadályozni bizonyos kedvezőtlen tendenciák fölerősödését, hozzávetőleg elérhetőnek vélem az idei terv teljesítését, bár az esetleges korai fagyok vagy egy tartós — Föltehetően arra gondol, hogy egyetértettem azzal a megállapítással, amely szerint az utóbbi években nem javult eléggé az agrártermelés hatékonysága. Ezt sajnos, lépten- nyomon tapasztalni. Amit viszont örvendetesnek mondottam: kiemelten számít a kormányzat a mezőgazdasági termékekre — hazai és külhoni hasznosításra egyaránt. Lesz tehát dolgunk, még ha nehezebb körülmények között is. A mezőgazda- sági termelés színtereinek, e települések fejlesztésének programja is új hangsúlyt kap. Kicsendül az előirányzatokból, hogy még az apró falvakban, községekben is erősíteni kell a népesség megtartását. Nagyon nagy dolog ez! Gyakran hangsúlyozom, hogy minden terület agrártermékére szükség van. Az ilyen alapállású településfejlesztés ebből a szempontból is kedvező. = O Gyakran hallani, hogy ezekE re a területekre nem kívánkozik § az értelmiség, a jól képzett szakis munkás, s a termelőszövetkezeti = értelmiség is kivonult... — Ott, ahol 8—10 falu tartozik egyazon közös gazdasághoz, valóban előfordulhatott, hogy ez így történt. Meglehetősen sok szakember jár városi lakhelyéről falusi munkahelyére naponta, hiszen a mezőgazdasági termelés ma sem irányítható irodából. Felsőoktatásunk elegendő szakembert képez, mégpédig jő' 'színvo-* nalon, s a tsz-ek zöme befogadja^’ őket. A diplomások szerepe az utóbbi években történt áttörés követ-; kezményeként, mondhatni, megható-- rozóvá lett a szövetkezetek szakmai vezetésében is. Ezt a folyamatot némelyek olykor hajlamosak úgy értékelni, hogy lám, a technokraták kiszorították a paraszti elemet a termelőszövetkezetek szakvezetéséből. Helytelen vélekedés ez, hiszen ez az új gárda zöme is paraszti származék. Arra azonban figyelmeztet ez a tény, hogy a szövetkezeti demokráciát, a tagság érdekeinek még következetesebb érvényesülését jobban betartsuk és betartassuk. Az értelmiség ma már nem elszigetelt, felmorzsolódó csoportba szövetkezeti kollektíva gyűrűjében, hanem értelmiségi környezetben dolgozó réteg, ami jelentősen megnöveli tevékenységének pozitív hatását. A nagyobb gond az, hogy a városoktól távolj, illetve kedvezőtlen adottságú, alacsony jövedelmű tsz-ek nehezen képesek megfelelő környezetet teremteni a kvalifikáltabb szakemberek számára. Itt nem pusztán a diplomások, hanem a technikusok utánpótlása is akadozik. Ami a szakmunkákat illeti, összességében kedvezően módosult a helyzet. A tsz-ek fölismerték érdekeiket, amit az is jelez, hogy a szakmunkásállomány öt év alatt 9 százalékról 29 százalékra gyarapodott. E # A TOT elnökségi ülésén úgy E fogalmazott, hogy romlott az agI rártermclés hatékonysága ... A mjgyei lapokat kiszolgáló szerkesztőségben Viüeo-display képernyőkön a híranyag — Igen, ez így van — folytatta a TOT elnöke. — Ennek sok oka van, s nem is mindig a tsz-ek tehetnek róla. A más ágazatokban gazdálkodók is átélik ezt a folyamatot. Biztató viszont, hogy a felismerésen már túl vagyunk. Panaszkodás helyett ma az alkotó tetteken van a sor: a szövetkezeten belüli teendők mozgatója egyebek között nem más, mint a közgazdasági gondolkodás meggyökereztetése, megszilárdítása. A gazdálkodás javítását, a hatékonyság növelését persze sok helyen még mindig afféle reszortfeladatnak tekintik, s mindenáron, egyoldalúan a termelés növelésére törekednek, illetve ezt kérik számon. Ügy vélem, hogy csaknem szabad kezet kellene adnunk a mezőgazdasági üzemeknek a termékszerkezet adottságokhoz való idomításában, az ellátási és hasonló kötelezettségek teljesítésében. Ilyen irányító és termelési szemlélet vezethet csak sikerre a mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásában. KERESZTÉNYI NÁNDOR
