Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-16 / 243. szám
war •SCGlTf 1980. OKTOBER 18., CSÜTÖRTÖK VITATKOZZUNK A K LT R OK II ÓL! Nem lehet általánosítani = Az ifjúsági klubmozga- ! lomról lapunkban indított I vitához két újabb hozzá- = szólás, véleménynyilvánítás = érkezett. Nincsen válság Egy Pest megyei klubvezető vitaindító levelében azt írta, hogy válságban van a klubmozgalom. Véleményem szerint ezt így egyértelműen nem lehet kijelenteni. Bizonyára van olyan klub, amely nem tölti be azt a feladatát, amit a fiatalok nevelésében kellene: nem elégíti ki művelődési, szórakozási igényüket. Ez azonban általánosságban nem mondható el. Természetesen a kérdés attól is függ, hogy milyen a klubtagság összetétele, és ami még ettől is fontosabb; az a tényező, hogy kit választunk klubvezetőnek, illetve kik kerülnek a vezetőségbe. Tudok olyan esetről, hogy csak úgy kijelöltek valakit, aki hosszas rábeszélés után vállalta el a klub irányítását. Ilyenkor szinte törvényszerű a kudarc. Viszont, ahol nagy körültekintés után esik valakire a választás, ott nem lehet baj. A jó vezetői rátermettség mellett döntőnek tartom azt, hogy emberileg milyen kapcsolatot tud kialakítani a klubtagsággal. Ügy érzem, hogy a mai, rohanó világban egyre többen szeretnének őszinte emberekre, barátokra találni. Különösen tapasztalható ez a tizenéveseknél. ők azok, általában, akik nem találják a helyüket. Amikor klubvezető lettem, akkor mindenekelőtt arra törekedtem, hogy minél őszintébb emberi kapcsolatot alakítsak ki a klubtagokkal. Szerintem ez az alapja a jó klubmozgalomnak. Ehhez feltétlenül szükséges a fenntartó szervek erkölcsi és anyagi támogatása. Mivel számunkra mindez biztosítva van, így nálunk a válság jelei nem mutatkoznak. Ha mindehhez járul a vezetőség töretlen lelkesedése, rátermettsége, a klubtagok aktivitása, akkor véleményem szerint elkerülhető a válság. Csak rajtunk múlik. Vetési Imre, Dunakeszi, József Attila Ifjúsági Klub Függetlenített vezetőt? Szép közhelyet használva: generációs váltás történt a mi ifjúsági klubunkban is, Pilisen. Több fiatal is megszüntette tagságát. Ezen túlmenően az ifjúsági klubbal foglalkozó művészeti előadó szeptember 1-től a tápiószecsői művelődési ház igazgatója lett. Én pedig nem érzem egészen jogosultnak magamat, hogy az ifjúsági klubmozgalom kérdésében érdemileg nyilatkozzak. Persze, azért véleményem van: Az ifjúsági klubok vezetését főállású népművelőknek kellene végezni, mert egy ilyen heterogén összetételű csoport sok irányú érdeklődését csak az tudja felmérni és a lehetőségekhez mérten kielégíteni, aki közöttük él, és a fenntartó szerv gazdálkodásába is van bepillantási lehetősége — uram bocsá’: beleszólása. Ezt olyan személy képtelen elérni, aki bejáró dolgozóként keresi a kenyerét, és megbízás alapján szabad idejében végez közművelődési munkát. Tehát véleményem szerint az ifjúsági klubmozgalomban jelentkező problémákat úgy lehetne megoldani, ha főfoglalkozású, képzett szakemberre bíznánk a klubok vezetését, valamint mindenhol biztosítanánk megfelelő helyiséget és némi anyagi támogatást. A fiatalság adott, az érdeklődés is megvan, csak éppen nem tudják körvonalazni, illetve megfogalmazni elképzeléseiket, ha közvetlenül rákérdezünk. Azonban ha valaki közöttük él, az képes irányítani, kibontani és értékesíteni azt a sok energiát, amely időnként — segítség hiányában — negatív formában tör felszínre. Pelchoffer Erzsébet, a pilisi művelődési ház igazgatója Csehszlovákia Vendégjáték Október 22-én csehszlovákiai vendégjátékra utazik a .Nemzeti Színház társulata. Az együttes egyhetes szereplése során négy alkalommal Pozsonyban, a Pavel Országh— Hviezdoslav Színházban,- ezt követően pedig két esten Prágában a Tyll Színházban mutatkozik be. A vendégjáték műsorát a színház repertoárjának három nagy sikerű darabjából válogatták. Így a csehszlovákiai közönség Vörösmarty Csongor és Tündéjét láthatja majd Sík Ferenc rendezésében, valamint Arnold Wesker A konyha című színművét. Ezek mellett Pozsonyban Benedek Miklós, Császár Angéla és Szacsvay László bemutatja a század első felének kabaréhangulatát idéző Budapest- Orfeum című zenés összeállítását is. HETI FILMJEGYZET Circus Maximus OKTÓBER 18—NOVEMBER 16: Őszi megyei könyvhetek A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI Ötszáz vendégművész Az idén október 30-án — az Erkel Színházban rendezett díszelőadással — kezdődik meg a szovjet kultúra napjainak hagyományos eseménysorozata. A nyitók oncert műsorában miként a tíznapos program egészében is, közreműködik majd a Szovjetunió művészetének számos világhírű reprezentánsa. Az élő szovjet kultúra új értékeit közreadó rendezvény- sorozatra együttesen mintegy 500 vendégművész érkezik hazánkba. Rendkívül gazdagnak ígérkezik a zenei program. Az orosz muzsika nagyjainak számos alkotását hallhatja a közönség, kiváló szovjet együttesek tolmácsolásában. A Szovjetunió Állami Hangverseny- zenekara, a Moszkvai Filharmonikusok, a Moszkva virtuózai kamarazenekar és a Sosztakovics-kvartett koncertezik. Számos hangszeres szólista — több hegedű- és zongoraművész — is fellép a Zeneakadémián, illetve a Pesti Vigadóban, valamint vidéki városaink hangversenytermeiben. Több alkotás először csendül fel Magyarországon. Maradandó élményt ígérnek az operabarátoknak az Erkel Színház november eleji előadásai. Tíz szovjet operaénekes lép ebben az időszakban színpadra, köztük olyan világhírességek, mint Jelena Obrazcova, Irina Arhipova és Jevgenyij Nyeszte- renko. A Fővárosi Operettszínházban orosz operákból és balettekből összeállított estet láthat a közönség, s egy balettszólistákat felvonultató együttes koncertkörútja is szerepel a programban. A Szovjetunió népeinek folklórját ezúttal az Ukrán Állami Táncegyüttes képviseli. Műsorában szűkebb hazája néptáncaiból ad ízelítőt az érdeklődőknek. Az eseménysorozat részeként egy szovjet esztrádegyüttes is ellátogat hazánkba. Ismét találkozhat a közönség régi, kedves ismerősével, Arkagyij Rajkinnal. A jeles művész vezetésével hat alkalommal mutatja be műsorát a leningrádi Miniatűr Színház | tánc társulata. Vendégünk lesz a 'sa?l Néva-parti város másik nagy hírű együttese, a Gorkij Színház: Solohov, Tolsztoj és Osztrovszkij egy-egy műve szerepel a műsorán. A két társulat Budapesten, a Nemzeti, a Thália és a Vígszínházban, valamint Győrött és Székes- fehérváron lép fel. Az eseménysorozat keretében az idén is megrendezik a szovjet filmek fesztiválját, a bemutató vetítéseken hét alkotás kerül a közönség elé. A szovjet kultúra sokszínűségét, mai törekvéseit érzékeltető seregszemle alkalmából művészdelegációkat is várnak hazánkba. Az idén október 18—november 16. között rendezik meg a szövetkezeti könyvterjesztés őszi megyei könyvheteit. A Pest megyei megnyitóra október 17-én Nagykátán kerül sor. A húsz évvel ezelőtt kezdődött könyvterjesztési akció az idén minden eddiginél változatosabb programot ígér, és gazdag könyvválasztékot kínál. A falvakban, városokban könyvbarátnapokon találkoznak majd az írók és az olvasók. A rendezvényeket a helyi amatőr színjátszók, irodalmi körök, szövetkezeti kórusok, tánccsoportok műsora teszi változatosabbá. A művelődési házakban sokfelé rendeznek könyvkiállításokat. A könyvtárak is felkészülten várják állandó és újabb vendégeiket. Az üzemekben, intézményekben könyvismertető előadásokra és vásárokra kerül sor. Az ifjúsági klubokba is eljutnak majd a könyvterjesztők. A szövetkezeti könyvbizományosok ismételten fölkeresik megrendelőiket, vásárlóikat. A rendezők nagy gondot fordítanak az utcai árusításra; könyvsátrakban, pavilonokban gazdag választék várja az érdeklődőket. A városokban, a járási székhelyeken ismét megnyílnak a könyvutcák. ★ A fogyasztási szövetkezetek csaknem háromezer helységben, városokban, falvakban mintegy ötmillió ember kulturált könyvellátásához járulnak hozzá; segítik a könyvek megszerettetését és megköny- nyítik a vásárlást. Könyvterjesztő hálózatuk öt év alatt megközelítően 50 százalékkal növelte a forgalmát. A tava lyi könyvnapokon például több mint 30 millió forint értékű könyvet adtak el. A szövetkezeti könyvterjesztés eredményeihez jelentős mértékben hozzájárult az idén szintén húszéves könyvbarát- mozgalom és a Magyar Írók Szövetsége • által 1968-ban meghirdetett Olvasó népért mozgalom. Mindenekelőtt a könyvterjesztés fehér foltjainak megszűnését tették lehetővé. Major Tamás és Bács Ferenc a Circus Maximus cimű filmben TANCKULTURA AZ ISKOLÁBAN A mozdulat anyanyelve KÉT RENDEZVÉNYSOR porol egymással a mozdulatok anyanyelvén. A beattánc meg a néptánc. Porol? Az egyiK •nem érti a másik szavát; hiába szólna szép anyai szóval a néptánc, ha a „beat” válasza csupán dadogás. Mondhatni, az anyja sem érti szavát: minden mozdulata egy-egy nyelvbotlás. Több alkalommal néztem az iskolai táncrendezvényeket. A színpadon üvöltött a disco, a táncparketten ráztak a gyerekek; ki-ki a maga módján, a maga ízlése-tudása szerint. Mert a társasági táncban íz- lésneveiésről. modern tánctudásról kevés városban, községben beszélhetünk. A mai divatos táncoknak nincs tanítója. Nos, mit hiányolok? Sok mindent. Először is azt, miért nem tanítják (akár az iskolában, akár a közművelődésben, akár az ifjúsági mozgalomban) a modern táncokat? Hogy legyen stílusa a mozdulatnak! Hogy legyen két ép taktusa (szótagja), mely egymáshoz illesztve értelmes lépésritmust (érthető táncszót) képez. Másodszor miért marad csupán az amatőr csoportok ügye a nép- megismerése-megtanuláKorábban a televízió egyik műsora faggatóra fogta a pedagógusokat, táncszaKembere- ket az iskolák .tánckultúrájának okán. Kiderült, hogy kévés helyen van iskolai tancpe- dagögia. S anol van, elsősorban néptáncban, o,tt többnyire néhány megszállóit pedagógus érdeme. És még jó, ha az iskolavezetés támogatja. Mert ez sem olyan egyértelmű. A minisztérium képviselője annyit fűzött a témához: nincs a tanrendben a néptánctanítás. Semmilyen tánctanítás. Mert tánccal is lehet szépen szólni, úgymond magyarul beszélni. A mozdulatok anyanyelven. S ez értendő minden nép táncnyelvére; valameny- nyi egyformán szép. ÉVTIZEDES NÓTA a táncház. Vitányi Iván, a Népművelési Intézet igazgatója (köz- művelődésünk évtizedeit elemezve) az egyik legszebb és leghasznosabb kezdeményezésként említette cikkében a táncházi mozgalmat. Idézem: „Olyan mozgalomról van ugyanis itt szó, amely valami gyökeresen újat próbált megteremteni. Nem egy másfajta amatőr művészeti csoportot, hanem olyan új formát, amely társadalmiközösségi szempontból szélesebb az amatőr mozgalomnál, a szórakozás és a művészet jouodik benne össze.” (Kultúra es közösség, 79. 2—3. szám.) Tehát? csak azt mondhatom: immár feltalálták! Eini kéne vele. És? Hallgassuk Vitányit: „... a való nelyzel az, hogy intézményes lehetőségek híján a táncházmozgalom is lassan önmaga köreibe záródik." Az országos megállapodás sok megyében — kevés kivétellel — annyiban módosult, hogy kezdettől fogva a táncházi mozgalom körén kívül maradt. Csak néhány me gye egy-két városában alakult ki táncházi mozgalom. Lehetne-e másutt is? Ügy gondolom, mindent az iskolá soknál kellene kezdeni. Egy egy városban a gyermektánc- csoportok tagjait összehívni táncházi mulatságra, havonta 1—2 alkalommal. NEM LEHETETLEN ÜGY. Csak szeretni kell. Erezni az ügy közművelődési, politikai, pedagógiai s nem utolsósorban — emberi jelentőségét. Lám, a két rendezvénysor táncos „nyelvének” pörlekedése így kívánkozik a művelődés politika pörlekedő fórumára. Persze nem olyanformán, hogy a tánckultúrának csupán ráy zós szövege legyen. Témánkban elsősorban maga — táncos mozdulat — a kimondott „szó”. A mozdulat anyanyelve végső soron a lábra tartozik: lépni kell vele. Előrelépni. Balogh Ödön Harminchárom esztendővel a régóta klasszikussá emelkedett Valahol Európában elkészítése után ismét magyar filmet rendezett Rad- ványi Géza. És a hetvenhá- rom éves mester ismét a II. világháború témaköréhez nyúlt — csak ezúttal korábbi időszakot, 1944 őszét választotta a történet idejéül. Nem véletlenül ; nyilatkozataiból is tudjuk, hogy a Valahol Euró- pábannal együtt merült fel benne a Circus Maximus témája is, és így bő három évtizede dédelgeti ezt a filmtervét. Bizonyára megcsinálhatta volna „valahol Európában”, azaz Olaszországban, az NSZK-ban vagy Ausztriában, mely országokban 1948 óta él és dolgozik. Mégis, az annak idején itthon fogant témát itthon vitte filmre. Most el lehetne elmélkedni e tényről, a rövid időre visszatért művész sorsáról, s más megható dolgokról. De minden ilyesfajta elmélkedésre legkevésbé Radványi Géza tartana igényt. Számára is fontosabb lenne a műről beszélni — s jobb. ha mi is ezt .tesszük. A Circus Maximus, mint minden igényes művészi alkotás, több jelentésréteget hordoz. Az első réteg itt egy meglehetősen kalandos és kissé túl is bonyolított történet egy álvándorcirkuszos, kiöregedett artistanőről, Carlot- táról, aki elnyűtt, ócska cirkuszos kocsijaiban nem igazi artistákat szállít, hanem katonaszökevényeket, bujkáló ellenállókat, zsidókat, felderítőket — egyszóval olyan embereket, akikre 1944 őszén halál, vagy legalább börtön várna. Carlotta azonban nem önzetlen, nemes emberbarát: szolgálatait jól 'megfizetteti, s ezen felül nem csak üldözötteket szállít, hanem náci ügynököket is, aminek fejében elnézik neki az üldözöttek szállítását. Carlotta persze végül lebukik, de magával rántja a náci ügynököket is. A puszta történet síkja, rétege mögött, mellett azonban ott van a — mondjuk így — magasabb erkölcsi szféra. Carlotta ügye ugyanis felveti az emberi magatartás, az adott szituációkban tanúsítandó vagy tanúsítható magatartás kérdéseit is. Drámai helyzetek tanúi vagyunk; a háború lépten-nyomon olyan konfliktusokat teremt, amelyekben végletes állásfoglalásra kényszerülünk. Carlotta utasai közt akad, aki csöndben és feltűnés nélkül hős lesz. akad, aki gyáván elárulja társait, és akad, aki nem akar semmit, csak meg akarja úszni ezt az egész lidérces rémálmot Radványi az időszak szinte teljes karakterská- Iáját bemutatja nekünk. Hogy ebből az arcképcsarnokból épp Carlotta kissé Brecht Kurázsi mamájára emlékeztető portréja a legélesebben megrajzolt, az nem véletlen. Benne sűrűsödik ezeknek az éveknek az a jellegzetessége, hogy egyugyanazon ember képes lehetett ekkor a legszebbre és a legrútabbra. A morális réteghez tapad egy másik réteg; nevezzük a mai nézőhöz szóló üzenet rétegének. Radványi azt üzeni, hogy végül is minden iszonyaton győzni tud az ember — aki viszont saját maga termeli ki ezeket az iszonyatokat. Mégis: a jó, az igazság, a morál felül tud emelkedni. Nem látványosan, nem harsogva, csak apró jelekkel, kis emberséges cselekedetekkel, vagy néha egyenesen véletlenül. A Circus Maximus, minden helyenkénti keménysége dacára, mélységesen humánus film, mint ahogyan az volt harminchárom évvel fiatalabb testvére, a Valahol Európában. Dramaturgiája ugyan nem olyan feszes, vonalvezetése is könnyebben kiismerhető —. de Radványi feszültségteremtő ereje ma is nagyszerű, színészeit ma is pompásan vezeti, a filmkészítés mesterségéről ma is mindent tud. Csere Széles körben ismert nálunk Jurij Trifonov műve, a Csere. Olvashattuk; láthattuk Jurij Ljubimov nagyszerű rendezésében a színpadi változatát a szolnoki színház előadásában (s ezt az előadást a tévé képernyőjén). Nem meglepő, hogy film is készült belőle a Szovjetunióban. Az sem különösebben meglepő, hogy a filmet a litván főváros. Riga filmstúdiójában forgatták le — a nemzetiségi filmművészetek igen erősek a Szovjetunióban. A rigai helyszín még azt is indokolttá teszi, hogy a kisregény alakjaiból rigaiak, litván nevű emberek lettek. Ám az meglepő, hogy Trifonov keményen fogalmazó, az elsivá- rodó életűekat, az elainyagia- sodókat, az összeköttetések, a protekciók után futkosókat elítélő műve jócskán megszelídült Rajmondasz Vabalasz rendező kezén. Tulajdonképpen mindenről szó esik itt, amiről Trifonov kisregényében szó volt — de mintha minden sarkot legömbölyítettek volna, minden élit legyalultak volna, minden konfliktust vattába csomagoltak volna. Aki ismeri a regényt, vagy látta a színpadi változatot a tévében, csak úgy ismer majd erre a műre, ha a filmet nézi. mintha egy sokadik és eléggé elmosódott indigós másolatot olvasna. Norma Rae íme, itt van Kolumbusz tojása: az USA filmművészetében már a hollywoodi filmipar csinálja az ellenzékinek szánt filmeket is! Ez a legjobb módszer a szeleknek a vitorlákból való kifogására. Divat az egyszerű emberek között játszódó haladó film? Nosza, nyergeljük meg a divatot, legyünk pápábbak a pápánál, s akkor részint a mi szánk íze szerint alakítható a lázad(oz)ás, részint meg szalonképessé válik filmünk a különböző díjakat osztogató zsűrik előtt. Körülbelül ez lehetett a Cannes-ban is díjazott és Os cárok kai is jutalmazott Norma Rae receptje. Martin Ritt rendező még egy csodát művelt: keresztezte az 1949-es elősematikus magyar Szabónét egy hollywoodi új- sematikus ir.ozgalmár nővel. Az eredményt úgy hívják: Norma Rae. Takács István
