Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
IMagazinü 1980. OKTÓBER 12., VASÁRNAP |g:| Egy budai nap és egy beszélgetés KIÉR ADALBERT BÉLA: MŰVÉSZETEK Községről községre a járásban Betűfénykép: kiragadni egy pillanatot, leírni amit látunk, lenyomatat készíteni a változó valóságról. Így persze részigazságokhoz jutunk, amelyekből nem vonható le általános érvényű megállapítás, csak néhány következtetés. De az utóbbiak nagyon konkrétak, s éppen ebben rejlik az adott helyzet rögzítésének ereje. 1980. augusztus 7; betűfénykép a budai járás hat közművelődési intézményéről. Hogy miért pont ezekről? Véletlen. Nem kerestünk sem jó, sem rossz példát, nem akartunk igazolni semmilyen előre megfogalmazott tételt, A rögzített pillanatot természetesen, folyamatból, egy járás egészére jellemző képből ragadtuk ki. Nem igazolja, s nem is cáfolja azt a tényt, hogy a budai járásban a közelmúlt étek során számottevően fejlődött a közművelődési hálózat: új művelődési házak épültek és jelenleg is épül, a kész intézményekben tartalmas munka folyik: az ünnepi könyvhétre 14 község kapott könyvpavilont és gyarapodtak a könyvtárak is. A budai utazáshoz alkalmat adott, hogy a járási feladatokkal megbízott érdi művelődési központ diafilmeket készíttetett a körzetéhez tartozó valamennyi művelődési házról és azok belső helyiségeiről. A villámlátogatás másik célja az volt, hogy Bíró Imre, az érdi művelődési központ előadója ajándékokat vigyen az intézményekbe. Az Országos Közművelődési Tanács a kis községek jobb műsorellátása érdekében lehetővé tette, hogy az európai hírnevet szerzett Stúdió K., az Utca Színház, a Bihari és a Kolinda együttes ingyenfellépéseket tartson. S vállalkozó művelődési házakat kerestek, amelyekben szívesen fogadták volna a rangos, ingyenműsort. Van a padláson, de törött Mindez ma már ^csak egy nyári emlék. A betűfényképek — talán némi tanulsággal szolgálva — rég bekerültek volna egy valóságban nem létező emlékdossziéba. Csakhogy az eltelt két hónap alatt a leírtak új részletekkel gazdagodtak ... Azon a napon hárman indultunk útnak. Gépkocsivezetőnk, F erencfy Lajos éppen kisegítőként dolgozott, mert hivatalos beosztásában az új könyvpavilon vezetője Budakeszin, és meglepően jól ismeri a járás köz- művelődését. Bíró Imre notesszel a kezében kezdte a programozást. — Már tegnap is a járást kerültem, így hát mondom, hogy hová ne menjünk: Solymáron, Piliscsabán, Sóskúton és Ürömön szabadságon van a művelődési ház, illetve a klubkönyvtár vezetője. Pilisborosje- nőn pedig beteg a népművelő. Páty. Szépen vakolt épület. Zárva. Még egy sajtpapírt se találunk a hivatalos nyitvatartási időről. Irány az udvar. A rosszkedvű gondnok még a bemutatkozás után sem enyhül. Kinyitja azért a színházterem ajtaját: tágas helyiség, alkalmas volna az ingyen műsorok fogadására. Hogy milyen programokat kínál Páty lakosságának a művelődési ház? Két napja vetítésit tartottak, de alig volt közönség. Előtte, szombaton disco lett volna, csakhogy zenész se jött és közönség se. Propaganda? Szoktak plakátokat ragasztani az ajtókra, de valaki mindig letépi. Hirdetőtábla? Van a padláson, csak valamikor betört rajta az üveg. Tehát nem a pénz hiányzik, hanem a gondosság. Perbál. Nem találjuk a művelődési házat, pedig volt. Előcsarnokát, portálját átalakították élelmiszer- boltnak. Másodállásban egy pedagógus az igazgató. A művelődési ház udvarán a bolt méregraktára és a könyvtár. között a magasból, dróton pernyére száradt ágak lógnak. Bál lehetett itt. — Azaz — szólt közbe a sörösládákat pakoló egyik boltos. — Azaz, bál volt júliusban, Anna napján. Nem fáj a feje a harkálynak Tinnye. Akár összetéveszthetnénk Páttyal, legalábbis a művelődési házat. Szépen vakolt külső. A három ajtó zárjainak nyelvein enyhe rozsdát fedezünk feL Hogy most mi legyen az, ingyenműsorokkal? A terem tudná fogadni a produkciókat. Már mennénk, mikor felfedezzük a moziműsort. Filmcím: Nem fáj a feje a harkálynak. Nem, annak nem... Zsámbék. Kellemes hűvös van a művelődési házban. Belül is hangulatos az épület. Kedvünkre gyönyörködhetünk, mert nem zavar senki. Az igazgatói irodán és a könyvtáron kívül majdnem valamennyi helyiség nyitva. (A könyvtárban a kiírás szerint kölcsönzési idő lett volna, de az zárva volt.) A színpadon, a nyitott raktárban fürdőszobakellékek, pingpongasztalok, zászlók. Nyitva hagytuk a házat... Tök. Itt minden más. A művelődési házban megszokott rend és tisztaság fogad, meg az előző napi filmvetítés nyomai. Németh Istvánná technikai munkatárs éppen a terem átrendezésével foglalatoskodik. Készül a nyugdíjasklub foglalkozására. Megörül a felkínált műsor lehetőségének. — A művelődési ház igazgatója szabadságon van — mondja Némethné. — A végső döntés az 6 joga, de valószínű érdekelni fogja, ha lehetne: mi két produkciót is szívesen látnánk: az Utca Színházat az épületben, a Bihari együttest pedig a Patkó csárdában, a szabadtéri színpadunkon. Tudom, hogy lesz érdeklődés és köszönjük, hogy gondoltak ránk, jól jön a segítség. Kulfúrkocsma - bányászoknak? Pilisszentiván. A bejárat a kocsmáról nyílik a művelődési házba. Lehet, hogy ünnepnapokon kinyitnak egy oldalajtót is, de a szokásos járás a kocsmán, pontosabban, a kccsmaraktáron vezet keresztül. Néhány kifejezetten ingerlő szexfotó az ajtó felett, meg újságkivágások. A vendéglátó üzemegység vezetője két napja vette át az intézményt. A kitárt ajtószárnyú klubszobában kísértésbe jövünk: el kellene szállítani a vastagon poros képernyőjű televíziót, talán az asztalokat és a székeket is. A vendéglátós ránk sem hederít. A klub és a nagyterem közötti ajtó szétmállott, s ha akarnák se lehetne bezárni. De a műsorokat fogadhatnák. — Nem a kocsmáról van a bejárat — tiltakozik Tittenberger Mihályné tanácselnök. — Hagyják már kérem, ezt annyit halljuk, ezt a kultúrkocsmát, már többször megkaptuk érte a magunkét. Van egy tiszteletdíjas igazgató, villanyszerelő a PEMÜ-ben, és a községi énekkar tagja. Végrehajtó bizottságunk is tárgyalt a közművelődés helyzetéről és a körülményekhez képest megfelelőnek találta. Van énekkar, munkásklub, meg középkorúak klubja. Éves terv szerint dolgozunk és költségvetése is van a háznak. — Tudomásul kell venni, hogy a művelődési ház környéke átalakulás alatt áll — kapcsolódott a beszélgetésbe a -közben érkezett községi pártvezetőségi titkár, Székely József. — Meg kell érteni: nem tilthatjuk ki a bányászokat a művelődési házból és ők igénylik, hogy megihassanak néhány pohár sört. Mi számítunk ezekre az emberekre, sokat segítenek a községnek. — Valóban! Éppen ezért érdemelnének a jelenleginél több kulturális lehetőséget. Hiába próbálkozunk: egyetlen pedagógus sem hajlandó vállalni a kultúrházat. Nem... Nem egészen kocsma. És nem tudunk lemondani arról a pénzről, a 4 százalékról, amit a vendéglátótól a forgalom után kapunk. Pilisszentiván volt az egyetlen hely, ahol bepillanthattunk a művelődési ház költségvetésébe: az évi 52 ezer forintos keretből tavaly 25 ezer forint megmaradt, felhasználatlanul. Pedig hát a pénzre ugye, szükség van. Tények, vélemények kerékasztala Betűfénykép. Nincs is ilyen újságírói műfaj, jelen esetben is csak kényszerűségből született, mert amit láttunk, az önmagáért beszélt. Nem akarjuk azt állítani, hogy a művelődési házak igazgatóinak állandóan a munkahelyükön kellene* tartózkodniuk, de jó lett volna velük mindezt megbeszélni. A riport megírása után éppen ezért kezdeményeztük, hogy a járási vezetők és a művelődési házak vezetői kerekasztal-beszélgetésen cseréljenek velünk véleményt a tapasztalatokról. A budai járási pártbizottság és a budai járási hivatal szervezte meg a találkozót. A közelmúltban alkalmunk volt tehát együttesen megvitatni a riportban érintett hat község állami és pártvezetőivel, valamint a népművelőkkel a kérdéseket. A két és fél órás megbeszélésen részt vett Mógor Béla, az MSZMP budai járási Bizottságának titkára és dr. Nagy Margit, a járási hivatal elnökhelyettese. A községek vezetőinek egységes volt a véleményük a riportról, legföljebb eltérően fogalmaztak. Noha a tények makacsak, mégis azt mondták, hogy rosszindulatú, kárt okoz, sérti a helyi politikát, pontatlan, módszerében rossz, nem ösztönöz jobb munkára. M indezek után falán kétségbe vonható alapvéleményünk őszintesége, de mégis igaz: hasznosnak, jónak, elismerésre érdemesnek tartjuk, hogy a járás állami és pártvezetői létrehozták a beszélgetést. Mert, tiszteletet parancsoló figyelemről tanúskodik, igazolja, hogy a budai járásban valóban fontosnak érzik a közművelődés helyzetét, és odafigyelnek e munka részleteire vonatkozó véleményekre is. El kellett mondani: nem emberekkel csatázik a bírálat, hanem helyzetekkel. Mert nem volt szándékunkban vitatni a megjelentek jó szándékát, áldozatokat is vállaló akarását. Leginkább azt csodáltuk, hogy a gyakorló népművelők is hadakoztak az írásban rögzített kép ellen, pedig szövetségesként vártuk őket, mint akik bőrükön érzik az áldatlan állapotok okozta nehézségek következményeit. Kétségtelen: a hat betűfénykép végső soron azt is bizonyítja, hogy a jelenlegi anyagi lehetőségek mellett jelentősen növelhető lenne a közművelődés színvonala, ha a népművelők jobban magukénak éreznék az intézményeket. Ahogyan Urbán László, az érdi művelődési központ igazgatója fogalmazott: a járásban sok dolgot megoldhatnánk pénz nélkül, vagy nagyon kevés ráfordításból, ha jobban megszerveznék a társadalmi segítséget. Mert nem lehet belenyugodni, hogy évek alatt nem telik egy ajtó kijavítására, vagy hirdetőtábla elhelyezésére, hogy nem telik legalább egy-egy helyiség otthonosabbá tételére, amely kiindulópontként szolgálhatna a köz- művelődési bázis megteremtésében. Ehhez . elsősorban az kellene, hogy a népművelők, a másodállásúak Is nyugtalanok legyenek, hogy ne fogadják el megváltoztathatatlannak a pillanatnyi helyzetet. Ám nézzük, hogy az általános rosszallás mellett miket igyekeztek cáfolni a véleménynyilvánítók. Édes Gyula, a zsámbéki művelődési ház függetlenített igazgatója azt vitatta például, hogy a helyiségek többsége volt-e nyitva, vagy csak kisebb hányaduk. Magyarázatként elmondta, hogy a gondnokkal együtt szabadságon volt, így a szobakulcsolt a szobafestőre bízták, mert belülről éppen tatarozták a színháztermet. Abban sem talált kivetni valót, hogy értékeket tároltak a nyitott raktárban. Székely József, a pilisszentiváni pártvezetőség titkára továbbra is tiltakozott az ellen, hogy a művelődési házba kocsmán keresztül vezet a bejárat, de közölte, hogy a szexképeket levetették. Mint mondta: a költségvetési keret fele azért maradt meg, mert ezt a pénzt csak tavaly decemberben kapta kézhez az intézmény. Ami ezeken kívül elhangzott, az nem is cáfolat volt, inkább magyarázat. Laknerfi László, a budai járási hivatal közművelődési felügyelője hiányolta a részletesebb helyzetfeltárást, mert mint mondta: például Pátyon személyi ellentét van a művelődési ház vezetője és a gondnok között, mert a gondnok se csinál semmit. Zsámbékon pedig tartalmas közművelődési munka folyik. Dudás Zoltánná, a perbáli tanács titkára elmondta, hogy kényszerhelyzetben alakították át a művelődési ház előterét élelmiszerboltnak, s ezt csak ideiglenes megoldásnak tekintették. Gáspár Ferenc, a piliscsaba—tinnyei tanácselnök elsősorban a riport felvételének időpontja ellen emelt kifogást, mert — hivatkozása szerint — tudomásul kell venni, hogy nyáron uborkaszezon van a közművelődésben. Kelemen Béla, a toki Egyetértés Termelőszövetkezet közművelődési bizottságának elnöke — miközben furcsa módon bírálta a riport egészét — kimondott egy nagyon fontos megállapítást: szövetkezetük több mint félmillió forintot költ évente a közművelődésre, merít tisztában vannak azzal, hogy a termelés és az emberek tudata nem szakad el egymástól, a műveltség befolyásolja a termelést is. 4 A vitában elhangzott kifogások és magyarázatok lényegében nem cáfolták a riport megállapításait. Magunkkal vittük a művelődési intézményekről készített több mint száz diapozitívet, de leve- títésüket végül nem kérte senki. Mintha csak a vitatkozók szűkén értelmezett lokálpatriotizmusból védték volna a mundér becsületét. Igaza lehet a járási pártbizottság titkárának: hozzászoktunk, hogy a dicséret mindig konkrét, de a bírálat többnyire csak általánosságban hangzik el. Fontos mindenkinek a véleménye, de mégsem az a legjelentősebb, hogy sikerül-e előbbre lépni az ügyben, amelyet közösen akarunk szolgálni. A felszólalásokban elhangzott: még a találkozó előtt kiköltözött az élelmiszerbolt a perbáli művelődési házból és megkezdték a belső helyreállítást; ugyanakkor megszüntették a vendéglátó üzemet a pilisszentiváni művelődési házban. E két döntés kétségtelenül szerves része annak a jelentős fejlődésnek — s ezt is joggal hangsúlyozta Mógor Béla —, amelynek a budai járás közművelődési életében tanúi lehettünk. S végezetül idézzünk néhány mondatot dr. Nagy Margit vitazárójából: — Ismertük a gondokat, de jelenleg árnyaltabban látjuk a járás közművelődési helyzetét... A lehetőségekhez képest igyekszünk segíteni a korszerűbb feltételek megteremtését, s ez valóban sokszor nem is pénz, hanem kezdeményezés kérdése. A VI. ötéves terv ugyan még nem végleges, de szeretnénk a pilisszentiváni művelődési házban-2 millió forint értékű felújítást megvalósítani, a perbáli művelődési háznak hasonló célra 800 ezer forintot szánunk, ezenkívül a zsámbéki közművelődési intézménynek 4 millió forintos korszerűsítési keretet tervezünk a következő öt évre. KRISZT GYÖRGY r
