Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

A magyar tudomány arcképcsarnokából A vegyészmérnök életműve Bemutatjuk Benedek Pál akadémikust Ami azt illeti, kevés olyan akadé­mikusról tudunk, aki eredetileg új­ságíró szeretett volna lenni... Már­pedig Benedek Pál esetében ez tör­tént. 1921-ben, Budapesten született, édesapja kiskereskedő volt. Mikor fia bejelentette pályaválasztási szán­dékát, a szülői ellenvélemény így hangzott: „Előbb legyen valami tisz­tességes szakma a kezedben, fiam!” De mi legyen az? Akkoriban a ké­mia „konjunkturális tudománynak” számított, népszerű volt. Talán ezért választotta az ifjú a vegyészmérnöki szakmát. 1945-ben kapta meg mér­nöki diplomáját a József nádor Mű­egyetemen. Tulajdonképpen nem vol­tak kutatói ambíciói, de egy véletlen mégis erre a pályára vitte: Varga József, a híres kémikus-professzor a Budapest felszabadításáért vívott harcok során asszisztencia nélkül maradt, ki meghalt, ki elmenekült munkatársai közül, és új embereket keresett kutatómunkája folytatásá­hoz. Sok választása nem volt. de kéz­nél volt Benedek Pál, aki 1945. má­jus 1-ével kapta meg tanársegédi ki­nevezését. Különleges feladat „Első tudományos megbízatásom az volt — meséli a humorérzékben nem szűkölködő professzor —, hogy ablakozzak be egy szobát. A kuta­tást az üveg felkutatása jelentette, a mérnöki munkát a méretre vágás és keretbe helyezés... De hát valahol végül is el kellett kezdeni a szak­mát.” 1950-ig dolgozott a budapesti mű­egyetemen. közben egy évre Párizs­ba küldte Varga, hogy tanulmányoz­za a kémia legújabb eredményeit, amelyektől a háborús években el volt zárva Magyarország. 1950-ben féléves pártiskolára ke­rült, utána az volt a kérdés: a Sza­bad Nép szerkesztőségébe kerül új­ságírónak, vagy az akkor egy eszten­dős Veszprémi Vegyipari Egyetemen dolgozik tovább? Veszprémbe ke­rült. és létrehozta az új egyetem fi­zikai—kémiai tanszékét, amelyet tanszékvezető docensként irányított. 15 évet töltött Veszprémben. 1957- től egyetemi tanárként. Kandidátusi címét az ötvenes évek végén sze­rezte, a hazai petrolkémiai ipar kez­detén, a folytonos üzemű gázkroma­tográfiáról írta értekezését. 1960-ban már a kémiai tudományok doktora, a vegyipari műveletek „szabadsági fokáról” írt disszertációjával. A hat­vanas évek elején barátjával és,kol- légájával, László Antallal könyvet frtak a „Vegyészmérnöki tudomány alapjai” címmel. Ezt a magyaron kí­vül orosz, német és francia nyelven is kiadták. Kémiai kibernetika A Magyar Tudományos Akadémia 1973-ban választotta levelező tagjá­vá, székfoglalójának címe ez volt: A mesterséges intelligencia használata a kémiai tudományokban. Ez már azt is jelzi, hogy időközben ismét témát váltott: a hatvanas évek közepétől sokat foglalkozott számítástechniká­val is. 1964-ben került el Veszprém­ből, egyszerre két helyre: az iparba, ahol egy olyan mérnöki irodát veze­tett, ahol már 1968-tól kezdve fog­lalkoztak a számítástechnika vegy­ipari gyakorlatával és az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemre, ahol 1973- ban sikerült létrehoznia a Kémiai Kibernetikai Laboratórimot, s ahol lehetőség nyílott önálló elméleti ku­tatómunkára. Kémiai kibernetika? Mi az tulaj­donképpen? A kibernetika általános irányításelméletet jelent, amelyben a számítógépeknek is szerepük van. A kémiai kibernetikai laboratórium alapításakor az volt a cél: hogyan le­het a számítástechnikát a kémiába, a vegyészmérnöki tudományba és gyakorlatba bevezetni? Ma már Be­nedek professzor intenciója: olyan kémiai reakciórendszerekkel foglal­kozik, ahol az irányítás információit nem hidraulikus, vagy elektromos impulzusok közvetítik, hanem maga valamelyik részt vevő kémiai reak­ciókomponens az információhordozó. Benedek Pál professzor munkássá­gát. a Munka Érdemrenddel és két­szer akadémiai díjjal ismerték el, az elsőt a már említett könyvéért, a másodikat azért a munkatársakkal írt könyvért, amelyben arról van szó, hogy lehet vegyipari üzemek működését számítástechnikai eszkö­zökkel szimulálni. Ehhez kapcsoló­dik jelenlegi kutatási területe: álla­mi megbízás alapján azt vizsgálja munkatársaival, hogyan lehet a ve­gyészmérnöki tervezést számítógé­pekkel segíteni? Olyan programrend­szert kívánnak kidolgozni, amely ok­tatási célokra is használható. Így a vegyészképzés egy sor ismerete az elvontból számokban is kifejezhető­vé, megfoghatóvá válik. A vegyész- képzés ismeretanyagának újragon­dolása lehetővé teszi, hogy egy sor felesleges részismeret kiszűrésével egymásra építsék az elsajátítandó tudnivalókat! A professzor azt fel­tételezi, hogy a számítógépes okta­tás igénybevételével a hallgatók kö­zelebb tudnak kerülni a szakmához. Örökzöld témák Benedek professzort egyébként mindkét gyermeke követte pályáján: 28 éves fia biokémikus, 26 éves lánya pedig biológus-mérnök, állattenyész­tésben dolgozik. „Könnyű nekik — mondja —, hiszen már 5—6 éves ko­rukban egyetemre jártak, pontosab­ban szólva, becsámboroqtak egyete­mi dolgozószobámba. És veszprémi otthonunkban mindiq volt valaki, kollégáim, vagy tanítványaim közül, zajlottak szakmai beszélgetések és viták. Természetes volt számukra, hogii a világ kémiából és kémiku­sokból áll.” Ha szabad ideje marad, mivel fog­lalkozik a kémián kívül? Szereti a színházat, olvassa a kortárs magyar irodalmat. Az újságírás iránti von­zalomból annyi maradt, hogy időről időre cikket ír, tudománypolitikáról, kutatásszervezésről, amelyekből az­után „Örökzöld témák” címmel ta­valy adott ki egy kötetet az Akadé­mia Kiadó. Vajon ennyi szakterületváltás után vált-e még egyszer? Másképp fogal­maz: „Igaz, hogy eddigi életutam szerteágazónak tűnik, de végül is az egész nem más, mint a vegyészmér­nöki tudomány alapos körüljárása. Most arra készülök, hogy a körüljá­rás során szerzett tapasztalataim ösz- szegzésével megírjam a vegyészmér­nöki tudomány rendszerelméleti fel­fogását". SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN Tárlatról tárlatra jártunk Márványból faragva, bronzba öntve Eredmény és tanulság Ziman Lajos szobi kazánfűtő szobrász is egy személyben. Tehet­ségét a budapesti vasutas képzőmű­vészkörben pallérozta, s Kirchmayer Károly szobrászművész vezetése nyomán fejlődése gyorsulva állandó­sult. Anyagban gondolkodik, s a csak szobrászatra bízható közléseit magabiztosan kivitelezi. Munkás­ságából kiemelkedik a szerelemről vallott ő sorozata, illetve a Csel­ló«, melyben hangszer és zenész egy tömbbé kovácsolódik. A szob­rászat itt megnevezi a zene erejét, azt, hogy átlényegítésre képes. Kampfl József: Fókák Az emberiség ősi vágya életre kelfeni a követ. Barlanglakó eleink apró állatfigurákat hagytak ránk a múlt beláthatatlan távolából, év­ezredekkel ezelőtt élt klasszikus mesterek márványból faragott iste­neiket. A szobrászat művészete öröklődik az ember történetének kor­szakain át, ám nem élvezett soha talán akkora társadalmi megbecsülést — a képzőművészet más ágaival együtt —, mint napjainkban, a szocialista Magyarországon. Tárlatról tárlatra járva, szoborsétányokon, parkokban csodálhat- juk meg a közterekre öntött, faragott remekeket. A mai szobrászok valóban nekünk, hétköznapi embereknek ajándékozzák áldott tehet­ségükből a legszebbet, a legjobbat. Pest megye szobrászainak életművéből kívánunk ízelítőt adni mai összeállításunkkal. Elkalauzoljuk olvasóinkat a monori szoborparkba, majd a Ferencvárosi Pincetárlatra, ahol Ziman Lajos, Balia Erzsébet és Gádor Magda alkotásai láthatók, szeptember 10-ig. Ellátogatunk a Mezőgazdasági Múzeumba, ahol sokoldalú, színes tárlat várja az érdeklődőket, szeptember 21-ig (hétfői napok kivételével). Szoborkert Monoron Ha képzőművészetünk elmúlt év­tizedeinek alakulását tekintjük, ak­kor méltán állapíthatjuk meg, hogy Szentendre a festők. Vác a szép szobrok városa. Szerencsére a két műfaj térhódítása Pest megyében párhuzamos az intenzitást illetően is. Része van ebben a műpártolás­nak, a társadalmi segítségnek, de a szobrászok, festők önzetlenségének is. Ennek jegyében létesült a nagy­marosi szoborsétány Gyurcsek Fe­renc kezdeményezésére, akihez Kau- bek Péter is társult. Aki arra jár, nemcsak a Pilis, Visegrád és a Du­nakanyar panorámájában gyönyör­ködhet, hanem márvány-kő-beton és gránitszobrokban. Komoly tett a gyömrői Pál Mihály-szoborkert is, ahol egy nagy életmű hívja vendé­gül országos és nemzetközi közön­ségét. E vonzó példák nyomán újított Monor is. Kampfl József szemé­lyében a nagyközség olyan szob­rásszal rendelkezik, aki itt szüle­tett 1939-ben, édesapja ma is kőfa­ragó Monoron. A helyi tanács egyez­tette a lehetőségeket, így jelölték ki az új rendelőintézet körüli terüle­tet szoborparknak. A park társadal­mi összefogással készült. A terep- rendezést a, helyi költségvetési üzem dolgozói vállalták, de a munkában részt vállalt a Pest megyei Űt- és Hídépítő Vállalat 3. számú főépítés- vezetősége, a KPM Közúti Igazga­tóság 4. számú szakaszmérnöksége, a monori erdészet is. A legnagyobb hozzájárulás azon­ban Kampfl József részéről tör­tént, aki köztéri szobrainak ginsz- öntvényeit és egy kőszobrát ado­mányozta. II. Rákóczi Ferenc, Vági István. Ybl Miklós. Móra Ferenc jelesen mintázott portréi alkotnak csoportot Monoron, eszmehordozá­suk révén építészetünk, irodalmunk és történelmünk egy-egy állomása találkozik itt egymással. Igen hatásos a budapesti József Attila lakótelepre tervezett díszkút is, és a szegedi alkotás, mely tek­nősbékákon lovagló fiút ábrázol. Talán ez utóbbi a legsikerültebb műve éppen a teknősök érdekes csoportosítása révén. Szobrai jól il­leszkednek a modern építészeti kör­nyezetbe, amit nemcsak a közeli rendelőintézet tömbje, hanem Ko­vács Bála új építőművészeti eleme­ket tartalmazó lakóháza növel komp­lex esztétikummá. Tervezik a szo­borpark növelését, hiszen a tér nyi­tott abban az értelemben is, hogy Kampfl József pályájának most ér­kezik dsíelőjére, hosszú út és fej­lődés áll előtte. Helyes a további elgondolás is. Kampfl József a következőkben kő- és bronztárgyakat kíván Monor rendelkezésére bocsátani, s a nagy­község is vásárolni kíván éppen a szoborpark bővítésére nagy méretű szobrokat Kampfl Józseftől és nem- zedáktársaitól. A monori példa pedig arra lelke­sítheti Pilist, hogy Kecskés Lajos­sal, Vecsést, hogy Brindzik László­val szélesítse a kapcsolatot, hiszen ők e két község művészei, s eddigi életművük szabadtéri minigalériák­kal szépíthetné a két helységet, ahogy az most Monoron történt. Szabó Iván: Ló és Madár Gádor Magda 1954-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, egyik köztéri alkotása Szódon lelte _ meg otthonát, az iskola udvarán. Újab­ban vonzódik a betonhoz, de követ is, bronzot is, márványt is anyagá­nak választ megvalósítandó művé­től függően. Korunkat jellemzi a Gépállat, de legjobb műve az Evo­lúció, ahol a háromszög alakú szer­kezet rétegződése a történelem szá­zadokra osztódó állomásait ragadja meg a szobrászat találékony eszkö­zeivel, az anyag kö-márvány-csont társulásaival. E mű új lehetősége nemcsak telitalálat, hanem út elő­re. Társadalmunk átalakulásának csaknem négy évtizede pontosan tükröződik a mezőgazdaságot bemu­tató képzőművészeti alkotásokon. E termelési ágazat teljességét idézik a művek, olyan teljességgel, amely teret ad minden stílusnak, a mézei szorgalom minden mozzanatának. Évszakok, gépek, lovak, szántás, ve­tés, halászat, vadászat, fahordás je­lenik meg a felületeken a szobrok­ban. Az is megnyugtató, hogy kép­zőművészetünk ilyen becsülettel vállalkozik a mezőgazdasági munka megörökítésére, s az is felemelő, hogy igen magas az átlagszínvonal. Ez az általános — hiányzik a rossz kép, rossz szobor — igaz; mester­mű is kevés akad; jó alkotások jel­lemzik a tárlatot. Érmen es szoborban Nagy enciklopédiát látunk, a ke- mizálás munkafolyamatát, s miköz­ben a gépesítés új elemei is kép­zőművészeti témává válnak, tart a ló-nosztalgia is. A látás és megörö­kítés szabadságában minden mű­vész a maga meggyőződése, életvite­le és karaktere szerint választja ki halászait, kukoricását, a gulyát, vagy a Hortobágyot, a delelő szürke mar. hát, vagy az alma gömbjében a nyár beteljesülését. Még rmodig fősze­replő a ló. A Kaubek Péter mintáz­ta lófej szép alakzat. König tíuoe, t megabroncsozott lova szenvedő for­ma, s különös, hogy Bánkuti István Hempergő csikó-ja maga az idill, pedig a látvány első pillanatra drá­mai. Külön fejezet Szabó Iván lósoro­zata. ö magányosan, csoportosan is mintázza — egyedül és madár tár­saságában is — rajzon, kerámiatá­lon, érmen és szoborban; s mindig magas színvonalon. Kitűnő a Pest megyében élő kép­zőművészek részvétele. Bazsonyi Arany Az állatok mezejében költői erővel láttamozza az özek, kosok, vaddisznók, madarak külön világát, s valahol mindegyik — az" ő ér­telmezésében — emberi arccal pil­lant ránk. Még a gyík. a mókus is. A természet nagy ráadásaként. Pirk János ismét remekel a Tengerihán­tás című képével, mely szinte Arany balladájának méltó folytatása, A kislány kezében itt is piros kukori­cacső — rebbenő álmai. E fészer­homály Hollósy Simon, Munkácsy Mihály. Koszta József kukoricásai­nak hangulatát is idézi a kajla ka­lap pördítésével. kendővel, kérges kezek munkaritmusával. Bazsonyi Arany és Uhrig Zsigmond is külön- díjat kapott — utóbbi feszült gépi rakodásával és favágóival — meg­érdemelten. Kapicz Margit, Miró Eszter és különösen Domonkos Béla tűnik ki gondosan kivitelezett és megfontolt alkotásokkal. Domonkos tehenét az érdi Bentavölgye Tsz meg is vásárolta. A kiállítás másik része a naív festőket, szobrászokat csoportosít­ja. Kiválik közülük Nyergesi Ist­ván és Vankóné Dudás Juli, éppen azért, mert ők ketten saját műfa­jukat képviselik. Történelmi hűséggel E pazar felvonulás közben érez­zük annak jogosultságát, hogy eh­hez a kezdeményezéshez hasonlóan a Munkásmozgalmi Múzeum is ren­dezhetne ötévenként hagyományte­remtő országos képzőművészeti tár­latot a munkásosztály hétköznap­jairól. Hiány ez, pótlása sürgős. A munkás-paraszt szövetségi politika szép példái lehetnének a Mezőgaz­dasági és a Munkásmozgalmi Mú­zeum párhuzamos, ismétlődő kiállí­tásai az üzemek és a föld népének életéről — melyekben akaratlanul is megrajzolja, megrajzolná képző- művészetünk a kor általános arcké­pét; történelmi hűséggel és pontos­sággal. LOSONCI MIKLÖS Kampfl József: Szegedi díszkút

Next

/
Oldalképek
Tartalom