Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

%#niem 1980. SZEPTEMBER T, VASÁRNAP Szabadulásom után Legtöbbjük nem igazi bűnöző „Egy-két tragacs, mit elkötöttünk olyKor, vagy megmotoztunk egy öreg szatyort, vagy megnéztük: éjjel hogy fest belülről egy klassz üzlet — ez nekünk tiszta sport. Dohány kellett a kollektív piához, meg. szereztük, ezt nem csinál­ja más.. Így ír a költő egy galeri­ről, amelynek híre több éve bejárta az országot. Manap­ság is akadnak fiatalok, akik egy ideig úgy vélik, lopással, rablással, vagy más erőszakos módon is fenntarthatják ma­gukat. Fiatalok, fólrécsúsZott életek. Családi példa hatásosnak eszköz. vélt pedagógiai M. L. is nagy vagány és nagy verekedő hírében állt. Már az iskolában állandóan összetűzött társaival. Csa­vargóit, rémtetteit ismerte az egész környék. Családjában már mindenki állt a tör­vény előtt, valamennyien bör­tönben is ültek. A fiú tehát az otthoni példát követte. Előbb kis tételekben, csak a társaitól, majd később egyre többet lopott. Az anyja bör­tönben volt éppen, amikor a 17 éves fiú többszörös lopá­sért a fiatalkorúak bírósága elé állt. Az Ítélet: javítóin­tézeti nevelés. Aszód, a Művelődésügyi Minisztérium 2. számú Fiú­nevelő Intézete az, ahová az ország minden részéből ke­rülnek fiatalok. Olyanok, akik még nem töltötték be a 18. évüket. A bíróság ugyanis, ha csak egy szemernyi lehe­tőséget is lát a javulásra, nem börtönbe, hanem intézet­be küldi a 14—18 év közötti vádlottat. Az aszódi intézet majdnem 100 éve létesült, 1884-ben, el­sőként aZ országban. A vala­mikori hatvani cukorgyár aszódi telepén épült, eredeti­leg 120 kisiklott sorsú gyer­meknek adva otthont. Ide kerültek be 1884. augusztus 18-tól azok a fiatalkorúak (fiúk), akiket tolvajláson, kolduláson fogtak, vagy egyéb bűncselekményt követtek el. Az akkori javítónak nem voltak tantermei és az ott élő fiatalok kemény munká­val — napi 14 órával töltöt­ték el az elítéltek sivár nap­jait. A munka és a testi fe­nyítés volt akkor a leginkább Tizénkéi vesszőcsapás ■ „A növendékeket sohasem szabad nyilvánosan és az or­vosi vélemény előzetes ki­kérése nélkül fenyíteni, a vesszőütések száma legfeljebb 12 lehet." így vall az akkori nevelési eszközökről és arról az időszakról az intézet szá- zadeleji rendtartása. Egy évtized alatt azonban rájöt­tek,, hogy a javítóból kike­rülő fiatalok így alkalmatla­nok lesznek a kinti életre. Ezért került sor a múlt század végén az első kocsi­gyártó ipariskola létrehozásá­ra, ahol a hintó készítésére tanították a növendékeket, de az értelmesebbek közül ki­kerülhettek kerékgyártók, asz­talosok és kovácsok is. A többiek pedig az intézet mel­letti földeken dolgoztak. Ez­zel — Európában szinte elő­ször — kezdeményezte az aszódi intézet azt, hogy szak­mát adott a fiatalkorú el­ítéltek kezébe. Ha at árnyas, gondozott úton halad az intézetbeli ven­dég, a környezet inkább em­lékezteti egy jól szervezett gyárra, mint az egykori ret­tegett hírű javító-nevelő in­tézetre. Az idekerült fiata­lok dolgozhatnak a 110 hek­táros tangazdaságban vagy 12 féle szakma közül választhat­nak. A 30 nevelőtanár, a 35 szakoktató, jó néhány mű­szaki végzettségű tanár, or­vos, pszichológus segíti őket, hogy egész emberként éljenek majd később a társadalomban. Egy egész osztály Hogy milyen gyermekek, azaz serdülők jutnak e falak közé, arról az intézet jelenle­gi igazgatója, Eperjesi Ernő beszél: — At ötvenes évek dere­kán az idekerülő fiatalok több­sége a segédmunkás szülők­től származott, de akadtak olyanok is, akik a legmaga­sabb beosztásban levők csa­ládjából jöttek. Emlékszem még arra is — mondja az igazgató —, volt olyan idő­szak,- amikor egy egész gim­náziumi osztály is itt állomá­sozott. A hatvanas évek ga­leritagjai után manapság szinte kizárólag alacsony kép­Leszállás nélkül Az Atlanti-óceánon át zettségűekkel van dolgunk, Olyanokkal, akik nem vé' gezték el a nyolc osztályt. Így azután at elítélt fiatalok ne­velésében elsődleges célunk, hogy fejezzék be az általános iskola nyolcadik osztályát. Itt rövidebb idő alatt, munka mel, lett szerezhetik meg a bizo nyítványt. Ezzel megkönnyít- jük a későbbi munkábaállá' sukat is. Emellett önként vá­laszthatnak szakmát, tanul hatnak vasipari, faipari és építőipari mesterséget, vagy szaktanfolyamot végezhenek el. Az intézeti munkától és magaviselettől függ, hogy egy év utón — ennek eltölté­se mindenképpen kötelező — elhagyhatják-e az intézetet. Ügy mondják, azokkal i gyermekekkel ritkán talál­koznak ismét a bűnözők kö­pött, akik egy év után elme­hetnek. Ilyen az intézetben élők 70 százaléka. Akik tovább maradnak, azok nehéz ese­tek. Velük bizony újból és újból meggyűlik az igazság, szolgáltatás baja. Nekik köszönhetem Az intézeti törődés nem ér véget a szabadulólevéllel. To­vábbra is figyelemmel kísé­rik a „nehéz fiúkat”. Segítik azoknak az utógondozó ak­tivistáknak a munkáját, akik a kinti életben melléjük áll­nak. Előfordul az is, hogy egy régebben kikerülő tanítvány segíti jó útra terelni egyikü- ket-másikukat. Bizonyíték er­re a következő levél: „Kedves Igazgató úr! Megkaptam a nekem írott levelüket, mely jó érzéssel töltött el. Boldogan vettem tudomásul az!t, hogy szabadulásom után is szeretnék velem tartani a kapcsolatot Amikor szaba­dultam, nehezen tudtam be­illeszkedni a társadalomba, miután senki sem nézi jó szemmel az olyat, aki javító­ból jött. Egyik munkahelyről a másikra mentem, mart min­denütt kitoltak velem. Ké­sőbb találkoztam egy régi nö­vendékkel, ő bevitt a ... vál­lalathoz. Itt elég jól érzem magam. A hegyekben dolgo­zom, állandóan szabadban. A fizetésem kielégítő. Ügy ér­zem, megtaláltam a számítá­somat és a helyemet. A spor­tolást sem hagytam abba, ... csapatának tagja vagyok. Most egy kislánnyal járok, júniusban, ha befejezi tanul­mányait, feleségül szándéko­zom venni. Ezzel zárom soraimat, hisz most jelenleg nem tudok töb­bet írni magamról. Ezúton mondok köszönetét az Intézet Dolgozóinak, elsősorban Hu­szár József, Borlai Gyula ne­velőknek és Sziráki Mihály mester úrnak, hisz nekik kö­szönhetem a legtöbbet. Maradok tisztelettel: M. G.” Aszódon így a legtöbb rossz! útra - tévedt fiatalból dolgos, becsületes ember válik. Szalai Mária Fa és üveg Wright, Le Cor­busier és Aalto építészek, akiknek nevéhez grandió­zus tervek kötőd­nek, szívesen ter­veztek kis családi házakat, amelye­ket olcsón lehetett kivitelezni. A képünkön lát­ható „ökológiai ház”-at egy pári­zsi kiállításon mutatták be. Há­zilag összeszerel­hető. Az építésénél felhasznált fonto­sabb anyagok a fa és az üveg. Kioltott egy életet Mutassa meg, hogyan ütött... Az ügyészség emberölés bűntette miatt emelt vádat Patyi József 54 éves segédmunkás ellen. Február 22-én este a 21. Állami Építőipari Vállalat törökbálinti mun­kásszállóján egy 3ö dekás, 15 centiméter átmérőjű ön­tött üveg hamutartóval fejbe vágta szobatársát, az 57 éves Csontos Jánost, aki a helyszínen meghalt. Az ügyet kedden tárgyalta a Pest megyei Bíróságon dr. Kárpáti Piroska tanácsa. Bűnösnek érzi magát? Fiatal fegyőr kíséri a mo­dern épület tágas, napfényes várócsarnokába a vékony, sá­padt, beesett arcú férfit. Szür­ke ruhát, magas szárú fekete cipőt visel. Ha az utcán ta­lálkoznánk, nem gondolnám róla, hogy kioltott egy életet. Kezén bilincs. A tárgyalóteremben a fegy­őr leveszi a bilincset, derék­szíjára akasztja. A bírónő is­merteti a vádat, s a vádlott adatait. Kiskunfélegyházán született 1926-ban, a 152-es számú tanyán van állandó la­kása, három elemit végzett, nőtlen, Vagyontalan, keresete háromezer forint volt. — Bűnösnek érzi magát? — Csak kicsiben. Apja földműves volt, vele 11 éves korában „megfogat­ták a hosszú nyelű szerszá­mot”, vagyis nehéz munkát kellett végeznie. 1953-tól dol- ozik a fővárosban és kör­nyékén. Azóta különféle mun­kásszállásokon él. A családi házat a kilenc testvér egyre hagyta, aki a beteges mamá­nak gondját viselte; a töb­bi máshol rakott fészket. Ö sehol. — Nem alapított családot? — Nem. Mindig kis pén­zem volt, nem sikerült. Büntetlen. Igaz, tizenhárom éve volt egy kocsmai ügye, ami 30 napi elzárással vég­ződött; s azelőtt ugyancsak tizenhárom évvel egy má­sik verekedés. Mondta is a_ szabálysértési előadó, hogy nincs szerencséje a számok­kal. — 1979 szeptemberétől lak­tam a törökbálinti munkás- szálláson. Kezdettől Csontos Jánossal együtt, ketten a négy­ágyas szobában. Egy se ma­radt meg mellette. Mindig beszélt, fél éjjel nem ha­gyott aludni. Nem volt nor­mális. Mondtam, hogy legyen csendben, de figyelembe se vette. Nem bántottam. Nem szabad az ilyet bántani.., Ám a szobatárs meghalt. A vádlott szája kiszáradt, beszéde akadozik. — Kér vizet? — kérdezi a bírónő. — Igen. Ennyi volt az egész — Mi történt azon az es­tén? — Munka után megittam a kocsmában három deci bort Hazamentem a szállóba, az Esti Hírlapban elolvastam a lottószámokat, bementem a tévé-szobába, megvacsoráztam és fél kilenckor lefeküdtem. Előtte felhúztam a vekkert. Hajnali négykor szoktam kelni. Nyomban elaludtam. Közben megjött Csontos. El­ső álmomból ébresztett fel. Mellém ült a székre, a fülem­be kiabált, énekelt. Három- szor-négyszer szóltam neki: feküdj már le! Dalolt to­vább. Azt mondta: nem pa­rancsolsz te nekem, azt csi­nálok, amit akarok. Felugrot­tam. Ott volt a széken a ha­mutartó ... — Mutassa meg, hogyan ütött?! Mutatja: oldalról, lendület­ből, közepes erővel. Hidegen, részvétlenül ma­gyarázza az esetet, mintha birkáról lenne szó. Az ütés után Csontos felugrott, mint­ha támadni akarna. Erre új­ból meglökte. Csontos boros- üvege összetört, s ő lehajolt, hogy kivegye az ágy alól a hamutartót Közben figyelte ellenfelét, nehogy gyomron rúgja. Nem rúgott. A szek­Az óceánrepülő a múzeumban. A Breguet gyártmányú „Su- sr Bidon” névre keresztelt :pülőgépet ma a chalais- leudoni (Párizs mellett) re­jlőmúzeum csarnokában lát- itjuk. Ezzel repülte át 1930. :eptember 2-án Costes és ellonte az Atlanti-óceánt irdított irányban. A két pi­ta ezen a napon startolt Párizs melletti Le Bourget ‘pülőtér gyepéről és lesZál- s nélkül másnap ért földet New York-i repülőtéren, z út hossza 5850 kilométer olt, amelyet 37 óra és 17 ere alatt tett meg a két itor pilóta. Azért használjuk „fordított irány” kifejezést, ért a húszas és a harmin- £ évek óceánrepülő veterán­jai általában az Egyesült Ál­lamokból startoltak és Euró­pában szálltak le. Az akkori körülmények mellett az Euró­pa—USA-útvonal berepülése volt a nehezebb vállalkozás. Costes és Bellonte voltak az első óceánrepülők, akik ezt az útvonalat leszállás nélkül tették meg Európából az USA-ba. A gépet 12 hengeres His- pano-Suiza motor hajtotta 650 LE teljesítmény mellett. A maga korában igen erős gép volt a „Super Bidon”. A Cos- tes-Bellonte óceánrepülés öt­venedik évfordulóját szep­temberben ünnepük meg Franciaországban. Munkaügyi viták Határozott vagy határozatlan? Az egyik városi tanács kü­lönböző, legutóbb előadói munkakört betöltő alkalma­zottjával öt évvel ezelőtt ha­tározott időre szóló munka- szerződést kötött, amelyet is­mételten meghosszabbítottak, míg végül közölték vele, hogy szolgálataira nem tartanak többé igényt. Az intézkedés ellen az illető a munkaügyi bírósághoz fordult, amely aZonhan elutasította. A jog­erős ítélet ellen emelt tör­vényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta és kimondta: az alkalmazott munkaviszonya határozatlan idejűvé alakult át. — Nincs olyan előírás, amely megszabná, hogy a munkáltató a dolgozóval a határozott időre szóló mun- kaszerZődést hány esetben hosszabbíthatja meg. Ebben a kérdésben a felek szabadon megállapodhatnak — hangzik a határozat. — Ez a szerző­déskötési szabadság azonban nem állhat ellentétben a Munka Törvénykönyve alap­elvével, amely sZerint a tör­vény rendelkezéseit a társa­dalmi és az egyéni érdekek összhangjának biztosításával kell alkalmazni, a jogokat tár­sadalmi rendeltetésüknek meg­felelően kell gyakorolni. — Megengedhetetlen a ha­tározott időre szóló második, esetleg az ezt követő munka- szerződés, ha a határozott időtartam kikötése a munka­adó részéről kellő érdek nél­kül történik és ezáltal a dol­gozó valamilyen jogától el­esik — hangzik tovább a határozat — Ezúttal a per­iratokból az állapítható meg, hogy a tanács a munkaszer­ződés létesítésének jogát nem rendeltetésének megfelelően gyakorolta. A szerződés rend­szeres meghosszabbításából és elsősorban abból, hogy az alkalmazottat az akkor be­töltetlenül álló előadói mun­kakörben foglalkoztatta, arra kell következtetni, hogy e te­vékenység ellátására, az al­kalmazott munkájára szükség volt. Tévedett tehát és ezzel tör­vényt sértett a munkaügyi bíróság, amikor arra a meg­állapításra jutott: a tanács el­járása megfelelő volt, hogy a megüresedett előadói ál­lásra határozott időtartamú munkaszerződést kötött. Ezért a megállapodást határozatlan idejűvé kellett átalakítani. rénynek dőlt, majd a fűtőtest­re zuhant. Ennyi volt aZ egész. — Ennyi? Látta, hogy vér­zik a feje. Mit érzett, mire gondolt akkor? — Nem gondoltam, hogy ilyen baj van. Majd felkel. — Közben kiment a felmo­sórongyért. — Igen. Fel akartam törölni a vért. Csontos elkezdett hö­rögni, akkor már tudtam, hogy baj van. Szóltam a mun­katársaknak: gyertek már, az öreg meghalt. Telefonáltak a mentőkért, rendőrökért. A halál oka A sértett — a boncolást végző orvosszakértő szerint — „gócos agyi elfajulásban” szenvedett, a mikroszkópos vizsgálat kimutatta, hogy az agyban kisebb részek már ré­gen elhaltak. Általános egész­ségi állapota rossz volt. A kilenc külső sérülés közül két súlyosabb önmagában 4—0 hét alatt gyógyult volttá. A halál oka: koponyaűri nyo­másfokozódás. Ezt viszont az ütések váltották ki. Az ügyész súlyosbító kö­rülménynek találja, hogy sok hasonló bűncselekmény tör­ténik Pest megyében. A vé­dő elmondja, hogy a hamu­tartó nem olyan eszköZ, amit emberölésre szoktak használ­ni. A vádlott cselekménye nem erre irányult. Kéri, hogy a bí­róság változtassa meg a mi­nősítést: halált okozó testi sértésre. Sose hittem volna A szünetben, amíg a bíró­ság az ítéletet meghozza, a várócsarnokban beszélgetünk. Megbilincselt két kezével ci­garettát húz elő, aztán gyu­fát, kicsit bajlódik vele, da sikerül meggyújtani. Lám, ezt is meg lehet tanulni. — Sose hittem volna, hogy idejutok — mondja. — A csa­ládból még senki sem volt börtönben. — Mit szóltak hozzá a testvérei? — Hogy írjam meg, meny­nyit kapok. — Mire számít? — Nem tudom. Majdcsak el­telik az az idő is. — És utána? — Ügy mint eddig. Dolgoz­gatok, megélek. Jó volna, ha visszavennének a szállóba, mert az albérlet drága. Ugye, több mint húsz évig laktam szállókban, megvolt ott min­denem. Ez a legutolsó ingyen volt. Az elitéit könnyei Ítélethirdetés. A bíróság vétkesnek találta Patyi Jó­zsefet halált okozó testi sér­tés bűntettében. Ezért egy év és nyolc havi börtönbün­tetésre ítéli, és két évre el­tiltja a közügyektől. Miközben a bírónő az íté­let indoklását olvassa — a vádlott szándéka nem az élet kioltására irányult —, a fris­sen elítélt férfi előveszi Zseb­kendőjét, s megtörli szemét. Önmagát sajnálja. Palád! József

Next

/
Oldalképek
Tartalom