Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

1980. SZEPTEMBER 7., VASÁRNAP Ősi és mai fazekasok Itáliai edények színei Körte alakú agyaghombár — Bugyoga A római kori fazekasnegyed újabb részleteit tárták fel Ár­páson a most befejeződött ása­tás során a győri Xantus János Múzeum régészei. A Győr- Soproo megyei község határá­ban mintegy két négyzetkilo­méteres területen az időszámí­tásunk utáni 1. századtól a 3. századig fennállt település ma­radványai rejtőznek a föld alatt. Kibontásukat megköny- nyíti, hogy a későbbiekben nem épült rájuk újabb falu, il­letve város. A szántóföld felszíne alatt alig 40—600 centiméterre buk­kantak rá nyolc különböző mé­retű fazekaskemencére. A nyolcadik kemence tüzelőteré­ben félig-meddig kiégetett edénytöredékeket is találtak, melyek az összetört rostélyon keresztül csúsztak be a tűztér- be. A kemencék munkagödrei­ből a Rába-partról származó nyersanyag is előkerült. A fa­zekasnegyed cölöpös szárítóhe­lyiségében megtalált gazdag kerámiaanyag fényt derített arra, hogy az itt tevékenykedő fazekasok az itáliai edények formáit, színeit és díszítéseit másolták. Az ásatások során megtalálták az első és máso­dik század fordulója körül használt színező festékek ma­radványait is. Az ásatás egyik értékes lelete egy 70 centimé­ter magas, körte alakú agyag­hombár, amelyben egyáltalán nem tett kárt az idő. A lelete­ket a Xantus János Múzeum­ban kiállítják, az ásatást pedig jövőre folytatják. A zalaegerszegi városi tanács és a Népi Iparművészeti Tanács együttműködésével nemrég fa­zekasház létesült Zalaegersze­gen. Itt dolgozik a megye két leghíresebb fazekas mestere, Czug Dezső és fia. A Magyar - szombatfáról származó meste­rek a régi zalai, göcseji faze- káshagyományok ápolásával készítik a szebbnél szebb kor­sókat, tálakat és egyéb készle­teket. 0 Bugyoga — füles korsó — a korongon (balra fent). 0 Festik a cserépedényeket (balra lent). ELBONTOTTAK A VAROSFALAT Évezredes emlékeink oltalma Gyakran találkozunk tört, repedt üvegű ablakkal a mű­velődési házban, letépett pla­káttal, tartójából kirángatott virággal. Sokszor tudatosan, sokszor spontán rombolnak. A lényeg azonban ugyanaz: érté­kek, jelentős értékek mennek tönkre. A pusztítás anyagi és erköl­csi szempontból még nagyobb, — és nehezebben megakadá­lyozható —, ha a településen kívül, például régészeti, törté­neti vagy természeti értékeket semmisít meg, helyrehozhatat­lan tudományos, közművelődé­si károkat okozva. Néhány esz­tendővel ezelőtt nagy port vert fel a pilisi leletrombolás; kisebb pusztításokról azonban időről időre azóta is hallunk. A csikóvári csúcson Tettamanti Saroltához, a Pest megyei múzeumok régé­széhez például a közelmúltban bejelentés érkezett: a Pomáz melletti Holdvilágárok és Nagy-Csikóvár környékén egyesek ásatásokat folytatnak, köveket görgetnek le a lejtőn. — Érdekes hiedelmek kap­csolódnak e területhez — mondja Tettamanti Sarolta. — Elsősorban Sashegyi Sándor munkásságának alapján elter­jedt a hit, hogy fejedelmi te­metkezési hely volt itt. Erre azonban semmilyen bizonyíték nincs. A csikóvári csúcson megfigyelhetők ugyan egy kel­ta földvár nyomai, a kőfara- gásnyomok pedig arra utal­nak, hogy a rómaiak követ bányásztak itt — de a terület­nek nincsenek felfedezésre vá­ró régészeti értékei. Persze, ha lennének is, az sem jogosítaná az engedély nélküli (és sajnos nem egyszer különböző intézményekre hi­vatkozó) kutatókat a pusztítás­ra, — Nemrégiben például Vá­cott földgázvezetéket fektettek le, közben szétverték a közép­kori városfalakat, azon a terü­leten, ahol a belső vár, és az egész várost védő falak talál­koznak. Pedig jó előre felhív­tuk az építők figyelmét: vi­gyázzanak az értékekre. Szent­endrén az utóbbi időben sze­rencsére nem találkoztunk ha­sonló esetekkel, itt eleve gon­dolnak a múzeumra, lehetővé teszik, hogy egy-egy építkezés elkezdése előtt kutathassunk. — Ahogyan ezt a törvény is előírja... — Igen, az 1975-ös, régészeti leletekre vonatkozó törvény szerint a tanácsoknak is be kel. lene jelenteniük a lelőhelyeket. Az első évhez képest azonban nagyon csökkent a bejelenté­sek száma. Ha egy-egy na­gyobb létesítmény építését ter­vezik valahol a megyében, ben­nünket is meghívnak egyezte­tésre — az a baj viszont, hogy a tervezéstől a kivitelezésig általában sok idő telik el. A Holdvilágárokban A Holdvilágárokban tapasz­talt pusztítás éppen annyi gon­dot okoz az Országos Kör­nyezet- és Természetvédel­mi Hivatal Budapesti Fel­ügyelősége munkatársainak, mint a régésznek. Nagy vesz­teség egy-egy őskori, ókori le­let megsemmisülése, de egy- egy ritka, védett növényfajtá­nak, a geológiai képződmé­nyeknek, erősen fogyatkozó madarainknak az elpusztulása is az. Hogyan védekezhetünk ez ellen? — kérdezem Sántha Antaltól, az OKTH Budapesti Felügyelőségének munkatár­sától. — Saját erőnkre számítva, nagyon nehezen akadályozhat­juk meg a rombolást. A megye hozzánk tartozó négy tájvédel­mi körzete — a budai, a pilisi, a börzsönyi és az ácsai — te­rülete több tízezer hektár, ezekre, valamint a sashegyi, a pusztavacsi és a Pálvölgyi cseppkőbarlang körüli termé­szetvédelmi területre tízegy- néhányan ügyelünk. A hu­szonháromezer hektáros pilisi környékre ketten vigyázunk, Nekünk kevesebb gondunk van a különböző intézmények­kel, nem csupán kikérik véle­ményünket egy-egy építkezés előtt, hanem figyelembe is ve­szik tanácsainkat. Sokkal na­gyobb problémát jelentenek azok, akik például szándéko­san tönkretették a nagyszéná- si turistaházat, vagy rendsze­resen rongálják a parkerdő be­rendezéseit. Természeti érté­keink védelmét törvényerejű rendelet, kormányhatározat szabályozza — ezeknek azon­ban csak a természetet szerető, azért aggódó ember szerezhet érvényt. Régészeti topográfia Igen. Alapvető feladat a szemlélet megváltoztatása. Ahogyan az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal számon tartja a külön­böző tájegységek értékeit, ugyanígy dolgoznak a régészek azon, hogy áttekintés készüljön a megye régészeti lelőhelyeiről. Azaz: készül Pest megye régé­szeti topográfiája, a sorozat el­ső kötete, a szentendrei és a budai járás anyagával még az idén nyomdába kerül. Ha az öt- vagy hatkötetes mű (szer­kesztője Thorma István, a Magyar Tudományos Akadé­mia Régészeti Intézetének to­pográfiai csoportvezetője) el­készül, igen nagy segítséget ad ahhoz, hogy több évszázados, évezredes emlékeinket meg­mentsük a pusztulástól. A to­pográfia alapján például már előre jelezhetik az Ml-es út építőinek, hol számíthatnak le­letekre, hol kell különösen vi­gyázniuk. Ez azonban valóban csak az érem egyik oldala (ahogyan ide tartozik az OKTH felvilá­gosító munkája is). Minden in­tézménynek, állampolgárnak arra kell gondolnia: ezekért az értékekért ő is felelősséggel tartozik a mai — és a követ­kező generációknak. P. Szabó Ernő ES A NÓTA KÖRBEJÁR Tankönyvellátás — gondokkal Sok száz diák nem tudja, hogy miért? A szülők közül is sokan ingerültek: naponta ci­peli a gyerek a nagy táskát, meg a pénzt, még képes és el­veszíti, aztán adhatjuk neki újra. Mert ki tehet arról, hogy kevés a tankönyv, hogy nem jutott minden kis- és középis­kolásnak, főiskolai és egyete­mi polgárnak? Az elmúlt napokban sok idegeskedést okozott, hogy nem jelentek meg időben a tankönyvek. Sokszer megírt téma, az újságírásban úgy ne­vezzük: lerágott csont. Demit tegyünk? Ismét előkerült. Harminckétmillió — Mit lehetne tenni e téma időszerűsége ellen? — kérdez­tük az országos hatókörű Könyvértékesítő Vállalat ve­zérigazgatóját. — Hiszen vé­gül is a vállalat forgalmának megközelítően 30 százalékát te­szi ki a tankönyv-értékesítés. — Pontosabban csak a mun­kánknak, vállalatunk terme­lési értékében ennél sokkal kisebb hányadot képviselnek a tankönyvek — mondta Drucker Tibor vezérigazgató. — Ezt nem valamiféle panasz­ként mondom. Persze, a lakos­ság nem ismeri a mi gondun­kat, csupán azt tudja, hogy ott van-e a könyv a katedrán, a diákok táskájában, vagy a könyvesboltok polcain. A reá­lis kép kialakításához elmon­dok néhány adatot. Talán hi­hetetlen, de mégis igaz: 32 mil­lió darab tankönyvet kell el­juttatnunk a címzettekhez. Ezekből 2 ezer 200 általános és középiskolai, valamint 1100 egyetemi, főiskolai és szak­munkásoktató tankönyv. Ennek terítése valóban nagy feladat. És nemcsak a forgal­mazásra kell gondolni, hiszen a Tankönyvkiadó Vállalaton kívül az oktatási anyag előál­lításában részt vesz a Medi­cina, a Műszaki, a Mezőgaz­dasági és a Zenemű kiadó. A most szeptemberben kezdődött tanévre 10 ezer tonna súlyú könyvet kellett eljuttatni a boltokba. És ennek döntő többségét május 10. és június 31. között szállították a nyom­dák. — Nem kívánunk, nincs is okunk védekezni — rakja egy­más mellé a kimutatásokat Drucker Tibor. — Hosszú évek óta az idén mondhatjuk leg­jobbnak a nyomdák teljesít­ményét. Az idén alig több mint 20 fajta tankönyv nem jelent meg időre. Nem vigasztal — Meglehet. De akinek egy, kettő, három tankönyve hiány­zik, annak nem vigasz, hogy több ezer oktatási anyagból pont az övé késik. — Ez kétségtelenül igaz. De nem tudunk mit kezdeni a problémával. Két tankönyv hiányzott nagyon az elmúlt héten. Az általános iskola ötö­dik osztályos tanulóinak és a gimnázium második évfolya­mának magyar-irodalom köny­ve. — Akár ismételhetjük. Ará­nyaiban valóban nem jelentős az elmaradás, de ez tényleg nem ad vigaszt. Azokat nem nyugtathatjuk meg, akik tan­könyv nélkül kezdik az évet. — Mi 300 könyvesboltnak küldtük ki az anyagot, Buda­pesten az ÁKV-nak, vidéken a Művelt Nép és az Áfész köny­vesboltjainak, innen továbbí­tották a könyveket több mint 8 ezer iskolába. Tudjuk, több helyre megkésve érkezteti a kiadványok. Az egyik legna­gyobb problémánk, hogy a nyár folyamán az iskolák egy­szerűen nem hajlandók fo­gadni szállítmányainkat. A tárolási hely hiányára hivat­koznak és a kiosztás lebonyo­lítási nehézségeire. így aztán hiába állt a raktárakban több millió forint értékű tankönyv: az iskolák csak július máso­dik felétől fogadták. S ami ennél is nagyobb gond: sok­szor megbízhatatlanok a ren­delések, mintha az iskolák nem tudnák, hogy hány nö­vendékük lesz; évente átla­gosan 3 millió tankönyv uta­zik feleslegesen az országban. Raktárak épülnek — Megoldást kell keresni bármi áron. Mit tesznek önök ennek érdekében? — Mindenekelőtt meg kell teremtenünk a megfelelő rak­tározási körülményeket, hiszen mióta vállalatunk létezik, min­dig májusban kezdtek szállí­tani a nyomdák és szeptem­ber 1-ig szinte elképzelhetet­len mennyiségű kiadvány ön­tött el benünket. Nekünk nemcsak raktározni kell a tan­könyveket, hanem tantárgyak és évfolyamok szerint csopor­tosítjuk is az árut, s csak az­tán indíthatjuk útjára. Éppen Pest megyében Törökbálinton és Budaörsön épülnek az új raktáraink, jelenleg csaknem fedetlen csűrökben dolgoznak munkatársaink, de jövő ta­vasszal elkészül 6 ezer 400 négyzetméteres budaörsi rak­tárunk. Valóban szükséges? — Pest megyében nem rosz- szabb a helyzet az országos átlagnál, de nem is jobb. Mi­korra várható, hogy valameny- nyi diák használhatja a tan­könyveket? — Az elmúlt hét végén ki­szállítottuk a könyvesboltokba, Vácra, Szentendrére és Rác- kevére a még hiányzó közép­iskolai tankönyveket. Az álta­lános iskolai könyvek kiszállí­tása szeptember 3-án befeje­ződött. A szakmunkástanulók köny­veinek túlnyomó többsége csak a jövő héten kerül a könyves­boltokba. Érdemes elgondolkodni az adaton. A most kezdődött tan­évre csupán a Tankönyvkiadó Vállalatnál 107 féle vadonatúj tankönyv jelenik meg, Dürr Bélának, a vállalat irodalmi szerkesztőjének nyilatkozata szerint. Előbb-utóbb az okta­tásügy vezetőinek szembe kell nézniük azzal, hogy valóban szükséges-e minden évben ennyi vagy ennél több új tan­könyvet kiadni. A könyvkereskedelem tisz­teletre méltóan teljesítette és igyekszik teljesíteni a nyom­dai okokból kialakuló kam­pányfeladatot. A nyomdák a kiadókra hivatkoznak, ha ké­sőinek véljük a tanköny­vek megjelenését. A Tan- könyvkiadó Vállalat a megké­sett — minisztériumi szintű — döntésekre panaszkodik. Az oktatásügy irányítói pedig — hivatkozásuk szerint — nem akarnak a kapkodás hibájába esni. És a nóta körbejár. A tankönyvek késnek, igaz, az idén kisebb mennyiségben, mint korábban. Tényleg meg­fejthetetlen: lehet hazánkban egyáltalán jól megszervezni a jó tankönyvellátást? Kriszt György Megkésett tárlat elé „1928-ban születtem Buda­pesten. Iparművészeti Főisko­lát végeztem. Tagja vagyok a Magyar Népköztársaság Művé­szeti Alapjának. Részt vettem kollektív kiállításon, de ez az első önálló bemutatkozásom." — Mindössze ennyit olvashat­tunk a Kránitz Margit gra­fikus festőművész tárlatához készült katalógusban. Nincs önvallomás, sem önértékelés; túl az ötven éven 25 képre bíz­va mindent, ami évtizedek so­rán felgyülemlett és műalko­tássá sűrűsödött. S valóban, TV-FIGYELO Király. Nyilván sokan élnek abban a hitben, hogy az úgy­nevezett természetfilmek mű­fajától már nemigen lehet ere­dendő újdonságot várni, hi­szen ami e témakörben érde­kességként és szépségként el­képzelhető, azt rendre meg­örökítették a kamerák. (Illen­dő megemlíteni, hogy az erdők, mezők, szárazföldi és vízi álla­tok egyszerre művészi és tu­dományos értékű lefotografá- lásával egy manapság méltat­lanul keveset emlegetett ha­zánkfia, Homoki Nagy István is szerzett jogos világhírt.) Ezért hát bizonyára a nézők nagyobb része úgy telepedett le a csütörtök esti Kisfilmek a nagyvilágból című sorozat első darabját, a Királynak született című japán alkotást figyelni, hogy na, majd csak eltöltődik az a szűk egy óra valahogy, amíg ez az oroszlá- nosdi pereg. Mi az, hogy eltöltődött? Nem túlzunk, ha azt állítjuk: a maga jellegén belül egy va­lódi remekléssel eshetett ta­lálkozásunk. Elsősorban is az operatőri munka újabb és újabb bra­vúrjai kápráztatták el az ér­deklődő szemeket; az a meg­annyi közelkép, amelyet fi­gyelve szinte karnyújtásnyi távolságra érezhettük magun­kat az állatok királyától. At­tól a királytól — s ezt a szin­tén nagy hozzáértésre valló, példaszerűen tömör és világos szövegezésű kísérő magyará­zat tudatta —, amely (aki) nem úgy és nem annyira király, amint azt elregélik a gyermek­mesék, hanem inkább csak egy az erős és ügyes vadak közül. Környezetét csak állan­dó harcban, örökös készenlét­ben uralhatja, s mindezt ad­dig teheti, amíg talál birodal­mában elejtésre kiszemelhető zebrákat; s gnúkat. Ilyenfor­mán maga is a természet ki­szolgáltatottja; nem uralkodik felette, hanem nagyon is ben­ne, vele él. Bármilyen fejedel­mi is a termete, inkább csak afféle kisfőnök, minden ran­got adó udvartartás nélkül... Hát úgy nagyjából ilyesmi szűrődhetett le az előfizető­ben, amíg okult és gyönyörkö­dött. Majd pedig az ötvenöt perc után bizonyára ki-ki a hálálkodásra is fordított né­hány pillanatnyi időt, elbólo­gatván, hogy igen, ez aztán egy főműsorba illő film volt, s micsoda remek ötletnek bi­zonyult az a műsorszerkesztői tipp, hogy ezeket a kisfilme- ket a nagyvilágból közvetle­nül az esti híradó után sorol­ják be. Delta. S ha már a tudo­mánynál tartunk és a besoro­lást emlegetjük, hadd nyug­tázzuk azt is hasonló öröm­mel, hogy a televízió tudomá­nyos híradója, a Delta is mi­lyen magabiztosan uralja azt a néki kijelölt, szintén a leg­rangosabbnak számító műsor­időt. Most, legutóbb, pénteken is érdekes, változatos volt a kí­nálata, csak — s csupán ezt fájlalja váltig a néző — ezút­tal is alig esett szó benne ha­zai eredményekről. Ügy áll össze bizony ez a Delta is, mint a lapok tudományos mo­zaikja: szinte csupa nem ide­valósi származású híradások­ból. Néha ugyan egy-két ilyen honi tekercs is bekerül a töb­bi közé, de messze nem annyi, mint amennyit a maga kör­nyezetére kíváncsi, illetőleg a nemzeti értékekre büszke tele­víziónéző látni szeretne. Akácz László egy katalógus borítóján el- mondhatatlanok a szívós-szor­galmas évek, és az örök két­ségek, nem lehet vallani a kül­városi apró műteremről, s a mindig pihenést, kikapcsoló­dást adó szentendrei napok­ról és a megtalált harmóniá­ról. A képek állandó nyitottsá­got sugallnak, befogadót keres­nek; egy másik embert, akitől jön talán a visszajelzés. Krá­nitz Margit festészetében nyo­ma sincs a pesszimizmusnak, élénkzománcosan ragyogó szí­nei éppen felkelteni igyekez­nek a bensőséges találkozáso­kat. Mégis meglehet: védeke­zésként született alkotásain a mesevilág. Ezekhez a képek­hez a naiv festészet stílusje­gyeit kölcsönözte, de minden művén érezni a tudatos és pon­tos térszerkesztést, a bravúros mesterségbeli tudást. A nép; motívumokat klasszikus jel­rendszerrel ötvözi, ezért nem válnak novellisztikussá olajké­pei, még akkor sem, ha népi szokásokat, hagyományokat örökítenek meg, mint*a Lány­kérés, a Lakodalmas, vagy a Búcsú a faluban. A legőszintébb kitárulkozás példáit láthatjuk a Hamlet, a Velence és a Görög táj című festményeken. Ez utóbbiakban a legmodernebb festészeti stí­luselemekkel is találkozha­tunk. Naiv festészet jegyei, majd az animációs technikára emlékeztető formák, aztán avantgárd emlékek — széles a skála. Mégsincs törés, ellent­mondás a művek között, mert egységgé fogja a művész sajá­tos szerkesztésmódja és festői eszköztára. Kránitz Margit tárlata Bu­dapesten, a XVII. kerület Dó­zsa György Művelődési Házá­ban nyílik szeptember 10-én, s egy Pest megyei kiállítás le­hetősége is körvonalazódik. Kr. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom