Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-30 / 229. szám
xMFftm 1980. SZEPTEMBER 30., KEDD KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A figura és környezet egysége KŐKA FERENC TÁRLATA A MŰCSARNOKBAN I A Szentendrén alkotó Mun- kácsy-díjas festő tárlata október 5-ig tekinthető meg. Szellemi függetlenség Meglepetés e bemutatkozás a javából. Kóka Ferenc ugyanis külön képi rendszerrel alkot igen magas technikai színvonalon. A felület viliódzó gazdagság, kellemes rejtvényhálózat, szemet örvendeztető labirintus — ez művészete. Asszociációs leleménye, festészetté átalakított műveltségbeli jártasságai magabiztosan mozog korok, érzelmek, sorsok és eszmék között. Szellemi függetlenséggel elmélkedik Ika- rusról, balatoni karneválról, szentendrei Madonnáról, mediterrán tájról, popzenészről, Szindbádról, az Égei-tengerről, Adriáról, szélről, antik emlékről. Vonzó ez a tematikai változatosság és gyorsulás, mert festői erő és nem irodalmi hév kormányozza. A meglepetést azonban mégsem elsősorban ez okozta, hanem pályájának indulása és egy különös visszatérés. Tart-* ják értéküket az 1960-as években festett képek, amikor Kó- ka Ferenc Cscmus Tiborhoz hasonló komplexitással időzött égő városnál, szélborzolta tájnál. Ezt a nyitánynál szokatlan értékrendet nem tudta meghaladni, csak változtatni. Kóka Ferenc indokolt változtatása a felületkezelés további leleményében, finomításaiban és a gondolatilag bővített témaválasztásban nyilvánult meg. Különösen kiemelkedik az Égei-tenger legyezővonulata és az Űt vége intellektuálisan irányított színcsoportjai^ Egyedi magaslat a Madár is, amelyen az állat magia a táj. ELMELETI KONFERENCIA A változó világban Kóka Ferenc: Reggeli táj S ez Kóka Ferenc legfőbb ereje, o figura és a környezet sal- langtalan és nagyvonalú egysége. Barcsay levele Siófokról egy mellékút vezet Tabra, de közben egy elágazás Bábonyba hív, s itt a mellékút mellékútja egyszerre főúttá gyarapodik, hiszen a nagyká- tai főorvos, dr. Halasy Miklós emelte Rudnay-emlékházhoz érkezünk. A kultúra határtalan gazdagodási lehetőség, s Rudnay Gyula festészete e fészekfalut, Bábonymegyert is a képzőművészet új városává emelte. A ház falán emléktábla, a szobákban Rudnay-képek vízhordóról. Somogy megyei dombokról, mulatozókról. Olvasom a vendégkönyvet, Barcsay Jenő levelét, melyet 1979. május 23-án szignált: Rudnay TV-FIGYELO min’ Egykor igazán remek televíziós kezdeményezésnek tűnt a Van egy fantasztikus ötlete? című kitaládó, hisz’ soha szórakoztatóbb valamit, mint egy olyan adást, amely nem a megfáradt szerzői és szerkesztői agyak izzadmá- nyos terméséből áll össze, hanem a több milliónyi néző együttes közreműködése nyomán. Egy ország fogja majd önmagát elképesztőnél elké- pesztőbb tippjeivel vidítani — vélhette az előfizető, aki netán még arra is gondolhatott, miszerint ebből a fantasz- tikusdiból akár valamiféle mozgalom is kerekedhet, amelynek keretében majd ösz- szegyűlik minden, korunkra, jelenünkre, jellegünkre és állagunkra vonatkozó képtelenség. Sajna, nem így lett. Egyrészt — a több helyütt kihelyezett rögzítő masinák ellenére — azokat a valóban fantasztikus ötleteket csak nem mondták el (mór a sorozat első jelentkezésekor sem igen jegyezhettük meg: na, ez vagy amaz az elgondolás tényleg döfi), másrészt meg ami a nem hivatásos elmékből kicsavaró- dott, arra is feladták az ősrégi és rég megunt kabarétréfák agyonhasznált ruháját. Igen, ez történt: az úgynevezett villámtréfák, humorosnak vélt bemondások, nyájas- kodó kötekedések egyvelegévé szürkült ez a műsor, amely ráadásul formájában is pontosan a teátrumi világot idézte. Kicsi pódiuma, maroknyi közönsége, jövő-menő színészei sokkal inkább e négy fal közé, semmint az egyszer változatosabban kihasználható té- véstudióba illettek. S — tanú rá a Van egy fantasztikus' ötlete? című vállalkozás szombat esti hetven perce — odaillenék továbbra is, mert emez a most végigfigyelt összeállítás miben sem különbözött attól, amit a szóban forgó elnevezés mögé sorolva eddig láttunk. Mert ugyan hol volt itt az a nagyon várt eredetiség (emlékezhetünk rá: olyan színvonalú elképzelések kaptak itt teret, minthogy célszerű lenne a nősök és a nőtlenek státusváltása), s ugyan hol volt itt bármiféle olyan rendezési fogás, színészi gesztus, amelyet ne ismerhetnénk már unásig. Kénytelen-kelletlen azt jelezhetjük tehát, hogy ez a műsormag rossz talajba hullott, s kertészei jóvoltából igen csenevészen szökött szárba. Olyan csenevészen, hogy immár el sem képzelhető semmiféle virágzás. S mondjuk mindezt olyan szomorúan, mint ahogy egyszer már a tv előtt üldögélve is szeretnénk egy jóízűt nevetni. Természetesen honi poéngyümölcsöket ízlelgetve... Cirkusz. Gondolná az ember, hogyha valami, hát a cirkusz az csupa-csupa látvány, s véle együtt csupa-csupa taps, kacagás. Hát ami a most futó — Fejezetek a cirkuszlexikonból címet viselő — sorozatot illeti, ez megcáfolni látszik a fenti vélekedést, mert ebben a felsorolásban sokkal több jut a fülnek, mint a szemnek, és nézése közben mind a száj, mind a kéz rendre mozdulatlan marad. Lám, legutóbb is, amikor a bohócról, erről az ősi-ősi nép- mulattatóról — aki egyebek között c lown-ként, pierrot- ként, bajazzóként, petruska- ként és Dummer Augustként ismeretes — szólt a múltidézés, szinte egy TIT-előadáson érezhettük magunkat, mert annyi volt az eredetjelző táblázat, és oly kevés a cselekvést példázó mutatvány. Nyilván a régebbi korok nagy nevettetői- ről legfeljebb, ha egy-két ábrázolás, plakátféle maradt fenn, s ezekből tényleg nem lehet — úgymond — mozit csinálni. Ám számos tréfa szövegét feljegyezték, és netán ezek mostani előadásban is érdekelhetnék a nézőket. Ugyanígy a filmezés feltalálása óta is megjárta már a ma- nézst néhány igazi mulattató, s közülük is feitétlenül többnek a csetlését-botlását kellett volna látnunk. Kellett volna... Akáez László Gyulára, mesteremre mindig a legnagyobb tisztelettel, szeretettel gondolok ... művészete időálló. Rudnay sok évig Szentmártonkátán is dolgozott, melyről sok adatot gyűjtött Molnár Bertalan rajztanár. Nem lehetetlen, sőt adódik, hogy az emlékére a jászberényi Halasy-gyűjteményből a Pest megyei nagyközségben Rudnay-emlékszobát alapítsanak, hiszen az életművet gondozni, sőt folytatni szükséges, ahogy azt Bóka Dezső teszi. Akvarellé nemesült táj ö Bábonyban Lukács József arcképét és üresen maradt portáját festi meg újabb sorozatában, azt a Lukács Józsefet, akit Rudnay személyesen ismert, aki most is pontosan mutatja azt a helyet, ahol Rudnay a Bábonyi utcát festette. Ez a patakpart megegyezik azzal a hellyel, ahol a néphagyomány szerint Patkó Pista meghalt, a XIX. század Patkó Bandi néven ismert híres betyára. Bóka Dezső tabi tárlatán azt a környéket örökítette meg, ahol Rudnay somogyi festőforrásai megszűnnek, hozzájuk csatolja a szomszédos kapoly- pusztai egykori cselédházakat, a nyimi naplementét, a látvá- nyi tavat, a régi tabi egészségházat, kazsoki részleteket. Festőnövelő ez a vidék. Somban Iványi-Grünwald Béla született, Somogytúr Kunfjy Lajos szűkebb hazája volt, ez a Ba latontól látszatra félreeső hely is telített a táj festői feldől gozásaival, itt is megszentelt minden rögöt a gondolat. Bóka Dezső akvarelljeinek komoly sikere támadt Tabon, mivel ezen igényes lapok közérthetők egyben, s az ünneplőbe öltözött közönség örömmel fedezte fel a jabapusztai, kapolyi, tabi környezetet, ahol élnek, amely Bóka Dezső jóvoltából immár festészet is. Losonci Miklós A képzőművészeti világhét alkalmából háromnapos elméleti tanácskozás kezdődött hétfőn, a budapesti pártbizottság Villányi úti oktatási központjában. Az értekezlet témája megegyezik az idei világhét mottójával: Művészet a változó világban. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének rendezvényén a résztvevők — neves alkotók, művészeti szakírók és a kultúraelmélet kutatói — egyebek között megvitatják a művészet helyzetét, szerepét mai társadalmunkban. A tanácskozáson szó esik az alkotómunka jelenlegi lehetőségeiről, eszközeiről, a művészeti oktatás távlatairól, s a műkri- ti.ka orientáló feladatának megvalósulásáról is. TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK AZ AKADÉMIÁN József Attila életműve József Attila, a tudattalan és a tudatos határmezsgyéit szinte mérnöki szerkesztéssel elemezte — mondotta Szentágo- thai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke hétfőn a Tudományos Akadémián rendezett József Attila-ülés- szak megnyitó ünnepségén. A háromnapos tanácskozássorozatot az elnöklő Király István akadémikus nyitotta meg. Szabolcsi Miklós akadémikus az 1930-as évek világirodalmi és forradalmi áramlatait s a forradalmi költészet különböző lehetőségeit vázolta fel. Részletesen elemezte József Attila költészetének intellektuális voltát, a tudományokhoz való viszonyát, s azt, hogy korának fő filozófiai áramlatai miként hatottak művészetére. OPERAHÁZ Évadnyitó, vendégségben Hétfőn a Magyar Állami Operanaz társulata évadnyitó Ulest tartott az Erkel Színházban. Az ülésén Mihály András igazgató tájékoztatta az együttest a társulat új, rendhagyó idényének előkészületeiről. A többi között elmondotta: annak a műszaki vizsgálatnak az alapján, amely az Operaház színpadát előadások tartására alkalmatlannak nyilvánította, a művelődési, valamint az építésügyi és v4rosfejlesztési miniszter az épület rekonstrukciójának — az eredetileg tervezettnél korábbi — 1981-es megkezdését javasolta. A jövő év közepéig elkészül az Operaház üzemháza, amely a próbák megtartását biztosítja. A rekonstrukció ideje alatt jelentősen növelik az Erkel színházi előadások számát, hétfőn is operaműsorok kerültek itt színre, s a lehetőségekhez mérten szombatonként is két előadás lesz, vasárnaphoz hasonlóan. A társulati ülésen részt vett és felszólalt Pozsgay Imre művelődési miniszter is. CSOBORBOL VÖDÖRBE CEGLÉDEN Sok kisdiák tantermet vár Két gyerkőc birkózik virgonc jókedvében, játékos hévvel és lendülettel. Aggódva követem tekintetemmel minden mozdulatukat. Akkor is tenném, ha csupán a szabadban folyna az erőpróba, de most annál is inkább figyelem a virtuskodást, mert a ceglédi új iskola előterében folyik az erőpróba, s a gyerekek mögött ott villog a padozatig érő üvegfal. Ezt a nyolc tantermes iskolát augusztusban avatták fel a ceglédi pedagógusok, szülők és diákok nagy örömére. gedély kiadása nem a mi feladatunk. De ha a miénk is lenne, akkor sem adhattuk volna meg, hiszen a műszaki átvétel is csak feltételes volt. A tanács műszaki osztálya — amely az engedély kiadásáért felelős — csupán akkor hajlandó ezt megtenni, ha az átvételnél tapasztalt hibákat kijavítja a kivitelező. A határidőt augusztus 23-ig adtuk, de azóta sem változott a helyzet. Bizonyságul álljon itt az a hiteles jegyzőkönyvben foglalt kérés, amit a Ceglédi városi Tanács képviselői a kivitelezőnek, valamint a beruházónak átadtak: A műszaki átadás- átvételhez a hatóságok nyilatkozatainak figyelembevételével a kivitelező gondoskodjon az épület vagyon- és tűzvédelméről. A hiánypótlást határidőre kérjük. S eljött a szeptember elseje, és 450 felső tagozatos gyermeknek iskola, hely kellett! Mit volt mit tenni: a tanács — vállalva az ezzel járó következményeket — úgy döntött, hogy el kell kezdeni a tanítást. A ceglédi példa nem egyedi, ezt bizonyítja az egyik beszámolóból vett idézet. Ünneprontás nélkül Ebbe az örömbe üröm is vegyül — mondja Csatári Mi- hályné, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője. — Korántsem szeretnék ünneprontó lenni, de tény, hogy ma sincs az iskolának üzembe helyezési engedélye, holott tanítanak benne. Pedig a padozatig érő üveg, amelynek ára, ha jól tudom, 12 ezer forint darabonként, csak védőráccsal felszerelve veszélytelen a gyermekekre, így elég egy óvatlan pillanat... A lépcsőkről már most levált a linóleum, s a tantermek felső ablakai csak akrobatákhoz illő mutatvánnyal nyithatók, különösen a tornatermekben. Az iskolát a Pest megyei Beruházási Vállalat közreműködésével a Bács-Kiskun megyei Állami Évítőipari Vállalat készítette. Hegedűs György lakatos, a BÁÉV dolgozója, éppen a bejárat előtti zászlótartó rudat szereli fel. Szabadon kígyózik a villanyvezeték. Nem volt mit tenni Szabó Aurél, a Ceglédi Városi Tanács művelődési osztályvezetője szerint: — Az üzembe helyezési enFafaragók háza i g ilipfpl A'ákÁtkáéi —, elkészült az Velőmben — mint megírtuk —, elkészült az alkotóház, amely a táj népi építészetének hagyományait felhasználva készült. Az épület népművészeknek nyújt otthont a munkához, a továbbképzéshez és összejöveteleikhez. Rosszabb az átlagnál Az oktatás és kulturális ellátás jelentős gondja az épületek elavultsága. A tervidőszakban öt nagy intézményt kellett életveszély miatt ideiglenes helyen működtetni. A gimnázium, a Mészáros Lőrinc Általános Iskola életveszélyes állapotának megszüntetése a felújítással befejeződött. ... több intézmény épületének állaga továbbra is kritikus. — Valóban ez a helyzet — erősíti meg Vincze János, a Ceglédi városi Tanács elnök- helyettese. — Az óvodákat már rendbe hoztuk a helybeli üzemek, intézmények, gazdaságok segítségével. Az összefogásnak köszönhető, hogy 400 kisgyermekkel idén már több járhat korszerű óvodába. A gimnáziumot a megyei tanács segítségével állítottuk helyre. Nincs teljesen kész, de már tanítanak benne. A Mészáros Lőrinc Általános Iskolát 1975 óta folyamatosan javítjuk. A 27 tanteremben a födémcserét szakaszosan hajtjuk végre, de közben folyik a tanítás is. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképzőt tavaly zártuk be életveszély miatt, tanulói a Táncsics Mihály Általános Iskolába jártak, délután. — Volt is panasz elég — szól közbe Szabó Aurél —, többen kimaradtak a lányok közül. Féltek a késői hazameneteltől. Ott is kész a födémcsere, igaz, csak átmeneti időre segít a gondon. A tanács vezetői azt Is elmondták, hogy súlyosbítja gondjaikat a rohamosan növekvő gyermeklétszám. A külterületen csökken az iskolák zsúfoltsága, viszont a városban annál rosszabb a kép. A gyermekintézmények zsúfoltsága magasabb a megyei átlagnál. A külterületet is beleértve átlagosan 33 gyermek jut egy tanteremre. De így hamis a statisztika, hiszen a belterületi termek száma a döntő, s ott egy osztályba átlagosan negyvennégy gyermek jár. Mégsem adták fel A kisegítő iskola nemrég életveszélyes lett, a gyermekeket el kellett költöztetni. Több éve számíthatott erre a sorsra az ódon épület, végül a Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsának munkavédelmi osztálya mondta ki a végső szót. S azóta a gyerekek a volt Mészáros Lőrinc Általános Iskola néhány termében és ideiglenes osztályokban tanulnak. Ezek közül az egyik tanterem jelenleg is veszélyes. Pedagógusainknak az az idő, amíg az új intézmény elkészül, nagyon keserves lesz — mondja Dienes Mihályné, az iskola igazgatóhelyettese. Ha ebből a sarki teremből ki kell mennünk, még nehezebb lesz a dolgunk. A hátsó teremhez a folyosón visz az út. A falakon képek, feliratok díszelegnek. Látszik, hogy az ott dolgozó nevelők mégsem adták fel a harcot, feledtetni kívánják diákjaikkal a mostoha körülményeket. A tanteremben a falon még a vastag vakolat sem tünteti el a repedések nyomát. — Hiába csukjuk be ezt a termet, jobbat nem tudunk nyújtani. Gondjaink csak szaporodnak — sorolja a mindenki által tudott tényeket az elnökhelyettes. — Pedig már most tudjuk, hogy rohamos létszámnövekedésre kell számítanunk. Ezek a gyerekek nemsokára középiskolások lesznek. Nem ülünk ölbe tett kézzel. A földszintes város minden gondja-baja égető. így a víz- és csatornamű építése sem tűrhet halasztást. Szinte minden pénzünk erre megy el. Egy tizenhat tantermes iskola oldaná meg csak gondjainkat. Tervezzük is a hatodik ötéves tervben. De addig? Szalai Mária
