Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
Sárga buszokon Naponta 33 ezren ingáznak a fővárosba Beszélgetés Tari Lászlóval, a Volán 20. sz. Vállalat igazgatójával Harminchárom, ezer ingázó. Ennyien utaznak naponta sárga busszal a Pest megyei településekről fővárosi munkahelyükre és vissza a Volán 20. sz. Vállalat statisztikái szerint. Naponta tízezer járatot indítanak, évente 150 millió utast szállítanak. Tari Lászlótól, a Volán 20. számú Vállalat igazgatójától elsősorban Pest megye autóbusz-közekedéséröl, az egyébként az utasok kisebbségét kitevő ingázók utazási körülményeiről, illetve a vállalat fejlesztési terveiről érdeklődtünk. Q A Volán 20-as, az ország leg. nagyobb autóbuszközlekedési vállalata, a Pest megyei helységek közötti járatok gazdája, s ugyancsak e vállalat emblémája díszeleg a belföldi távolsági, illetve a nemzetközi forgalom túlyomó részét lebonyolító annyi az új járat, mint amennyi megszűnt. járatok többségén. — Jogelődünk a Ma vart — a későbbi Mávaut — több mint 50 éve alakult meg. Jelenleg 550 autóbuszunk vesz részt a menetrendszerű, majdnem 600 a szerződéses, illetve a bérautóbusz-forgalom és a különjáratokon. Szabolcs utcai üzemünkben nemcsak a saját, hanem a Volán Tröszt összes járművének középét nagyjavítását elvégezzük. Az országban egyedül a mi vállalatunk szakosodott kizárólag személyszállításra. Míg az ország más területein egy-egy társvállalatunk intézi a Volán valamennyi szolgáltatását, a fővárosban és Pest megyében hat, különböző feladatokat • ellátó Volán vállalat működik. A menetrendszerű forgalomban egy év alatt 52 millió kilométert tesznek meg buszaink és 120 millió utast szállítanak. © Az utóbbi 5 esztendőben összehasonlíthatatlanul korszerűbb, kényelmesebb lett Pest megye autóbusz-közlekedése. Ugyanakkor az is tény, hogy még mindig szép számmai vannak ; zsúfolt járatok, az utasok szerint olyan napszakok, amikor egyáltalán nincs buszközlekedés, s nem lehet eljutni egyik településről a másikra. Amiatt is hallottunk panaszt, hogy a vállalat egyre több játöbb busz jár szerződéses vagy bérbeadott formában, mint a menetrendszerű közlekedésben. Nem lenne-e helyesebb ezeket is részben ratot megszüntet. — Ami a kérdés első felét illeti, 197,4 óta a menetrend szerinti járatokon majdnem teljes egészében új, többnyire nagyobb járművekkel cse. réltük fel a korszerűtlen típusokat. Az idén például 120 új autóbuszt vásárolunk az IkarusztóL — A zsúfoltságról. Tavaly részletes utasszámiálást végeztünk, amiből kiderült például, hogy a több Pest megyei községet érintő Dorog—Esztergom vonalon 106 százalékos, az M7-esen közlekedő Érd—Parkváros —Budapest járaton 105 százalékos csúcsidőben a kihasználtság, de hasonlókat tapasztaltunk az Érd—Diósd —Budapest, a Százhalombatta—Budapest és a Dunakeszi—Budapest között közlekedő buszokon is. Az utasók a tanúk rá. hogy csuklós járatok beállításával gyorsan orvosoltuk a bajt. — Más a helyzet az elsősorban távolsági szállítási rendeltetésű vonalakon, így például a Budapest— Balassagyarmat vagy a dunaújvárosi és néhány más útszakaszon. Itt hétközben kiegyensúlyozott a forgalom, hét végén azonban előfordul zsúfoltság, sőt arra is gyakorta akad példa, hogy nem tudunk minden utast elszállítani. De pillanatnyilag egyetlen közlekedési vállalat sem képes arra, hogy csucsforgalmi igényekhez igazítsa, illetve fejlessze fél járműparkját. Bonyolítja a helyzetet. hogy a különjáratok iránti igény is a hétvégeken a legnagyobb, s iyenkor, a közhasználatú szóval munkásjáratoknak nevezett szerződéses buszok közül sem tudunk elvonni kocsikat. Ennek ellenére rendszeresen forgalomba állítunk pótjáratokat, de az igényeket még így sem tudjuk maradéktalanul kielégíteni. — Kevesen tudják, hogy a Volán önkényesen, csupán a saját elhatározása alapján nem szüntethet meg járatokat. Csakis az illetékes tanácsok hozzájárulásával. A kihasználatlan járatok megszüntetése azonban nem csupán gazdaságossági kérdés. Az itt felszabaduló buszokat éppen a túlzsúfolt vonalakon és csúcsidőben igyekszünk forgalomba állítani, összességében: kényelmesebben lehet utazni. Ezt azzal tudom bizonyítani, hogy 1979 őszéhez képest mindössze 2,5 százalékkal szállítunk több utast, a buszok befogadóképessége viszont 8 százalék, kai nőtt. Ugyancsak a közlekedők igényét szolgálja, hogy majdnem vagy egészben a nagyközönség Javára hasznosítani? — Bármennyire meglepő, Magyar- országon nem a Volán, s nem is a főváros közlekedését bonyolító BKV a legtöbb autóbusz gazdája. A Volán Tröszt tulajdonában 8 ezer autóbusz van. közületekében, gyárakéban, vállalatokéban intézményekében 12 ezer. Szerintem ez olyan luxus, amit egyetlen ország sem engedhetne meg magának. — Ami a mi kocsijaink kihasználtságát illeti: saját érdekünk is, hogy minél többet legyenek a forgalomban. Meg is teszünk mindent azért, hogy Budapesten, Pest megyében vagy bárhol máshol az országban olyan megrendeléseket szerezzünk, amelyek eredményeként napközben is kihasználhassuk a munkásbuszokat. Az ebből eredő hasznunk azonban viszonylag csekély, hiszen műszak végére a helyén kell lennie minden kocsinak. Ezen a kérdésen érdemes tovább gondolkodni, hiszen a menetrendszerű, kevesebb autóbusz négyszer annyi utast szállít, mint a többi. Itt azonban — s ez a közlekedésre általában is igaz —, ismét nem csupán gazdaságossági kérdésről van szó. Nem megalapozatlan az a vélemény sem, hogy nálunk, ahol az automobilizmus nem általános, a munkás- szállítás egyben szociális vívmány, és sokszorta gazdaságosabb, mintha mindenki a saját járművével indulna munkába. — Hozzátenném mindehhez, hogy bár mi is nyeresegérdeKelt vállalat vagyunk — tekintet nélkül arra, hogy adott esetoen éppen megeri vagy sem — o közlenedesi igények kietegitese alapvető kötelességünk. Úgy vélem, ennek a jogos társadalmi igénynek messzemenően eleget teszünk. Ha péloáui, mint Vácott .vagy Cegléden új rendelőintézet nyílik. bár gyakorta csak néhányan utaznak, mégis biztosítjuk a. rendszeres közlekedést. # Milyen az autóbuszok műszaki állapota? — Ezt a kérdést leggyakrabban a szerződéses es bérjáratokkal kapcsolatban teszik fel nekünk, tudván, hogy erre a célra állítjuk be a régi típusokat. Szerencs es helyzetben vagyunk, saját javítóbázisunk tisztességesen dolgozik, így műszaki hioáóól eredő balesetünk sem a menetrend- szerű, sem az azon kívüli forgalomban nem volt. Az is téved, aki azt hiszi, hogy a régi kocsik gyakrabban mondják fel a szolgálatot, mint az •újak. Statisztikák bizonyítják ennek az ellenkezőjét. © Az utasok gyakran kifogásolják a menetrend“ szerkesztést is. Sokak szerint rugalmatlanul reagálnak a változó igényekre, a közlekedési szokásokra. — Lehet, hogy túlzásnak tűnik, de a menetrend összeállításához ma már 419 tanácstól, vállalattól kértünk véleményt, javaslatokat, összesen 143 választ kaptunk. Ebből mi azt a következtetést vontuk le. hogy az utasok jórészt elégedettek a jelenlegi közlekedéssel. — Ugyancsak a jobb forgalomszervezést segítik a rendszeres utasszámlál ások. Nagyobbak lesznek a lehetőségeink a már említett új kocsik forgalomba állításával, s azzal is, hogy az 500 ezer kilométert már lefutott, elvileg amortizálódott, de még korszerű típusú autóbuszainkat felújítjuk, sőt. a BKV-tól is vásáro. lünk ilyen kocsikat. Szívesen vennénk, ha az emberi mérlegelő képességnél többet tudó számítógépeket is felhasználhatnánk a menetrend szerkesztésében, erre azonban csak néhány év múlva lesz lehetőség. Térdepi o no Szabó Gábor faszobra © Az új gazdasági __szabályozók mi nden bizonnyal másfajta gondolkodásra késztetik a Volán 20-as vezetőit Is. — Sokan azt hiszik, hogy — ha sonlóan a BKV-hoz — mi is jelentős állami támogatást élvezünk.'Pedig tulajdonképpen önellátók vagyunk. És 1951 óta változatlanok a menetrendszerű járatok személyszállítási tarifái, ugyanakkor egy autóbusz félmillió helyett 1 millió 200 ezerbe kerül, alaposan félszöktek az üzemanyagárak, nem is szólva az alkatrészekről és egyéb kiadásokról. Mégis, az egymilliárd 200 millió forint saját bevétel mellett, csupán 226 millió forint az állami támogatás. de különböző adók formájában legalább ennyit be is fizetünk az államkasszába. Az utóbbi években csökkent tehát a nyereség. Ennek ellenére igen tetemes a megtakarítás. amit a gépkocsik jobb kihasználásával, a jobb piackutatással, a költségek és a létszám állandó csökkentésével értünk el. gj Visszatérve a harminchárom ezer Pest megyei napi ingázóra, kéts^gte- len tény. hogy javultak utazási kii- rűiményeik, de még így is rosszabbak a tóvárosiaknál. — Ami a dolog gyakorlati részét illeti, járataink nem zsúfoltabbak, mint a kék «buszok. Igaz viszont, a sárga buszok drágábbak, ami az utasokat és munkáltatóikat egyaránt hátrányosan érinti. Talán magam, illetve a vállalat ellen beszélek, mégis sajnálom, hogy nálunk az elővárosi közlekedés javát nem a vasút vagy a HÉV bonyolítja, mint jó néhány szomszédos országban. Hiszen az kényelmesebb, gyorsabb. — A jövőt illetően nyugodt lélekkel állíthatom, hogy az elmúlt években lezajlott típusváltás után, most újabb jelentős fejlődés részese lesz Pest megye autóbusz-közlekedése, ami elsősorban az ingázókat érinti majd. Jó néhány vidéki pályaudvarunk már az elmúlt években korszerűsödött. A közeljövőben kerül sor a gödöllői megépítésére. Jövőre — a Népstadion mellett — elkészül az új végállomásunk, 1982- ben pedig a népligeti is. Mindkettő közvetlenül a metróhoz csatlakozik, ily módon tehermentesítve az Engels téri pályaudvart. — A VI. ötéves tervben az óbudai helyett az Árpád-híd pesti hídfője mellett is felépül az új végállomás. Azt hiszem, közmegelégedésre, mert az érintett járatok utasainak háromnegyed része Pesten dolgozik, s így átszállás nélkül, gyorsabban, kényelmesebben jut majd el végcéljához. Itt lesz a náci, a fóti és a Nógrád megyei buszok végállomása is. A BKV-val közösen folytatjuk a szentendrei pályaudvar rekonstrukcióját is; váróterem, forgalmi irodák és dolgozóink számára szociális épületek készülnek. CSULÁK ANDRÄS Tanyai öregek Hát ilyen az én A nagykőrösi tanyavilágban 460 idős, hatvan év feletti ember él. Közülük — a városi tanács egyik felmérése szerint — csupán 164-en igénylik a szociális gondoskodás valamilyen formáját. Az idős, ma- gáramaradt emberek közül látogattam meg néhányat, hogy megismerjem életüket, gondjaikat. ...amit férfiember teremt Az asszony, aki útba igazít, jól ismeri a tanyaiakat. Míg kezét kötényébe törli, készségesen magyarázza: i — Ott! Arra beljebb! Két testvér is lakik, elhagyottan. Távolabb, amolyan viskófélében él Tóth Józsi bácsi. A'házat megismeri, az eleje szőlővel futtatott — mondja. A fehér falú kis tanya már mesz- sziről látszik. A homokbuckák között azonban nehéz a járás. Amint a ház felé tartok, nagyvárosi zajhoz szokott fülemben szinte dobol a csend. A nyitott tornácon kalapos ember ül, tekintete a messzeséget kutatja. Szólna is, ha lenne kihez. Tóth József, a gazda hetven három esztendős. Senkije nincs, agglegény. — Egyedül élek hosszú évek óta. Meg kell fogni a pénzt, mert bizony kevéske. De eltotyorgok itt a ház körül. Megcsinálok én mindent: főzök, mosok, takarítok. Bizonyságul máris befelé invitál, hogy mutassa, mije van és hogy tudjam, nem elveszett ember ő, ha egyedül is él. A pitvarban ott lapul már a télire zsákolt krumpli, a hagyma. A szerszámok is békés rendben sorakoznak. Bent a szobában tisztaság. Olyan, amit egy férfiember teremt maga körül. Kint a kert gondozott. Van abban mindenféle: zöldség, káposzta, zöldbab és dinnye is. A kis porta körbe bekerítve, körülötte gyümölcsfák sorjáznak. Zajt csak a lehulló férges szilva ver. v — Zöldséges bujtár voltam (vagyis cseléd! o Cs. Kovácséknal — mondja az öreg —, később meg napszámos. Hogy látogat-e valaki? Felém már nemigen néz senki. A nagykőrösi tanács 1360 forint segélyt juttat az idős embernek havonta. Most még bírja magát, moziig, dolgozik, viszonylag egészséges. Valaki bejelentette? A műút másik oldalán, távol az emberektől, a világból, a > Tázerdő dűlőben él Horváth Julianna. Egyedül, mint az ujjam. Az idegen nehezen ismeri ki magát a kanyargós dűlőutakon. De akad aki segítségemre siet. — Ebben a dűlőben szinte mind kihaltak már az öregek. Üresek a tanyák. A Julis arra messze, bent lakik. Ismerem jól — mondja az egyik tanya gazdája. — De miért keresi? Talán valaki bejelentette? — kérdi aggódva. A Tázerdő dűlő 64. szám alatti ház fala régen nem látott meszelőt. Az udvaron két dühös kutya csahol. A füvön szürke szamár legelészik jámboran. Horváth Julianna mielőtt kinyitná a lakatra zárt kaput, óvatosan körülnéz. Bent a lakásban félhomály terjeng. A vetetlen ágyon egy macska trónol, s a földes szoba még melegben is borzongató. — Születésem óta tanyán élek. Tizenöt évnél is több, hogy beteg anyámat ápoltam. Így nem jött össze elég évem a nyugdíjhoz. A tanácstól postán kapom a havi segélyt, azzal kész. Amíg mozogni tudok, ellátom magam. A csacsival hordom ezt a kis szilvát a városba. Segítek a szomszédoknak, ezt ők is viszonozzák. Ügy magyarázza, mintha attól félne. talán még azt a kevéske pénzt is el akarom tőle vitatni. Mutatja is, hogy beteg a mája. duzzadt, már nem tud sehol állást vállalni. Hatvanhárom éves. — Tavaly jártak nálam a tanácstól. Azóta senki. Kevés a forint, de meg kell belőle élni. Ezért kell mindig fuvarozni is — és a csacsira mü- tat. Nincs igazolt időm Csak egy dűlő választja el Nagykőrös határától Beke Ambrus tanyáját. Az autó nem tud megbirkózni a homokkal. Marad a gyaloglás. életsorsom... A ház udvarán áll a gazda, két kutyája vigyázza haragos ugatással. Amint elénk jön, nem látni rajta hetvennyolc évét, de ruhája elárulja a gondoskodó asszonyi kéz hiányát. Szívélyesen invitál befelé, pedig úgy mondják, az öregek félik az idegeneket. Az alacsony mennyezetű szobában félhomály. A. tűzhelyben még pislog a tűz, nemrégen készült el a lebbencs. Harminc éve él ezen a tanyán. Tizenhét éve, amióta elment az asz- szony magányosan. A két lány már régen kirepült a fészekből. Egyikőjük Nagykőrösön él, már nyugdíjas, a másik Várpalotán lakik, öt ritkábban látja, évente talán egyszer. — Dolgoztam én világéletemben. Csak nincs igazolt időm sehol. Így állandó pénzforrásra, segélyre nem számíthatok. A lányaim adnak, ha jönnek valamicskét. Eltartom én még magam, ha nem is könnyen. Amíg megvolt a lovam, nem is volt baj. Amikor megdöglött, eladtam a kocsit, hogy legyen miből élnem. Vettem rajta két malacot, de az egyik elpusztult, a másikat meg felhizlaltam, eladtam. Azon a pénzen csirkéket keltettem, de már csak kilenc tyúkom maradt, a többit rán- tanivaló korában elvitte a róka. Most a tyúkok tojásait árulom .., Peröljem a sajátjaim — Kínlódom itt magam. Ez a kis kukorica sem igen terem már. Nem jó így, magányosan, és a nincs nagy úr. Bementem a tanácsházára is Nyársapátiba, kértem őket, legalább az adómat mérsékeljék. De ki kellett fizetnem. Csak egy kis segedelmet kértem tőlük. De azt mondták, nekem nem jár semmi, mert gyerekeim vannak. Azt is mondták, pö- röljem be őket. Hát. hogy tehetném ezt a sajátjaimmal? Jönnének ők, tudom, de az élet nem engedi. Nyársapáti községi tanácsházán jó ismerője az idősek gondjainak Flórián Sándorné vb-titkár: — Már nem is emlékszem, mit akart a múltkor Beke bácsi. Járt itt valóban. Az adóját kifizette, így azt már elengedni nem lehet. Hogy mennyit kell fizetnie? A házra 50 forintot, a háztájira 73 forintot, az ebadó 60, a községfejlesztés pedig 300 forint. — Mi kérelmezés nélkül nem tud. juk elengedni az adót. Községünkben 1700 ember él, ebből négyszáz a hatvan éven felüli. A tanács évente 289 ezer forinttal segíti őket. A szociális előadó foglalkozik az öregekkel, de ezenkívül számos más munkája is akad. ő idő hiányában, a házi betegápoló pedig a nagy távolságok miatt nem juthat el mindenhová. Az ilyesfajta gondozási rendszer, tudom, csak félmegoldás. De Beke Ambrus ügyét feltétlen megvizsgáljuk. Pest megyében nem jellemző! Beke Ambrust még soha nem látogatták meg. Sokáig fülembe cseng, amint szomorúan mondja: Hát ilyen az én életsorsom ... Ez a mondat nem hagyott nyugodni, válaszra várt, amelyet dr. Szilágyi Zsoltnétól, a Pest megyei tanács szociálpolitikai főelőadójától kértem. — Ha akadnak is ilyen esetek. Pest megyére nem ez a jellemző — mondja. — Országos viszonylatban is mi fizetjük a legmagasabb segélyeket, Nagykőrösnek pedig az idén ennek ellenére felemelt pénzösszeget biztosítottunk az idős emberek támogatására. Nem dicsekvésképpen, de mi kísérleteztünk elsőként a tanyasi öregek napközi otthonával is. A szentmártonkátai otthon azóta már jól bevált. s az idén még két községben — Tökölön és Kákán — létesítettünk hetes napközi otthont. Ami a jövőt illeti, továbbra is kiemelt feladatként kezeljük a szociális otthonok bővítéséi; Tekintettel arra. hogy Pest meavében egyelőre kizárólag tiszteletdíjas munkatársakra hárul a házi szociális gondozás célszerűnek tartjuk a hálózatbővítést. hivatásos gondozókkal. A hivatásos gondozók mellett alanvető feltétel lenne egy terepjáró gépkocsi is, mert enélkül a legjobb szándék is elakadhat — nyáron a homokbuckákban, télen a hófúvásokban. Mevnedig mielőbb, hiszen a hatvan éven felüli idős emberek száma évről évre rohamosan növekszik. SZALAI MARIA
