Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
iv^W<tí*>lV»Vií Bertalan István Béla: Egy doboz sütemény Kemény Dezső: Cé per ef-e — És mi lesz a kötet címe? Furcsa. Mindig ezt kérdezik. Nem azt, hogy mi fáj vagy mi derít kedvre, nem. Csak azt, hogy mi lesz a kötet címe. Persze, igaz, hogy köny- nyebb három jó novellát megírni, mint egyetlen tűrhető címet összeszedni az út szélén. Hát, ha nekik ez kell... — C/Fe. — Hogy mondod? — Cé per ef-e. Látni rajta, hogy nem érti, dehát ezt nem lehet megmondani neki. Majd szól, ha fontosnak tartja. Persze, lehet, erre most csak azért van szüksége, hogy teljék az idő, amíg megcsendül a telefon, és a jó előre megborítékozott nővérke bejelenti, hogy „fiú”. Mennyire hiszek benne, azt mondja, még álmodott is a fiáról egy hete, azt mondja... — Érteni éppen értem, de ilyen nincs. Mi az, hogy cé per ef-e? Te összekevered a kémiát a matematikával. Hm? Lehet, hogy mégis érdekli? Lehet, hogy nemcsak a csikkrágáshoz kell neki a hangkulissza, hogy meglegyen a szükséges zajszint? — Nem keverem össze, csak éppen nem találtam jobb címet. Vedd úgy, hogy ideiglenes. Inkább csak azért Írtam fel magamnak gondolatban, hogy írás közben el ne felejtsem, miről van szó, és miről lesz szó holnap sokkal inkább, mint ma. A C a szerves élet alapja, az Fe pedig az egész technikai civilizáció alapja. Stimmel? Na: ennek a kettőnek a viszonya az,, amiről a kötet szólni fog. — Novelláskötet? — Novelláskötet. — Cé per ef-e. Hát ez... — úgy látszik, mégsem érti, szóval mégiscsak beszélni kell neki. De előbb csak kérdezzen, azzal is telik az idő, és közben hátha megszületik... — öregem, erről legfeljebb szociológiai tanulmányt lehetne írni, de azt sem ilyen izés címmel. — Mondd ki nyugodtan, hogy hülye címmel. Különben a cím nem is nagyon fontos. — ... na, de novellát, sőt, novellás- kötetét! Er(ről? Ember, erről? — Na, nézd: először is egy kútról fogok írni... — Kútról. Nagyon jó. — ... amit valahol, egy hozzáfsr- hetetleh helyen fúrnak, és olyan méretű fúziósanyag-tömeget helyeznek el benne, ami elegendő a Földön levő élet teljes elpusztítására. A gyújtás egy számítógépen múlik, amely x-milliárd ember gondolatáramait regisztrálja, elemzi és összegezi, s akkor gyújt, amikor az általános elégedetlenség elér egy bizonyos szintet. Elégedetlenül ugyanis nem érdemes élni az embernek, gondolja a komputer. Milyen kiutat látsz ebből? — Ez nem irodalom. — Nem? Hát ahhoz a számítógéphez mit szólsz, amelyre novellaírást bíztak, és mert a gép optimumot akar adni, beleőrül abba a sok irracionális dologba, amivel a leghétköznapibb szerelmi história is tele van. Becsavarodik, és tönkremennek az integrált áramkörei meg a diódái. Meg fogom írná a férfit, aki az űrből visz- szatér a Földre, mert rájön, hogy súlytalanul nem érdemes élni. Meg fogom írni azt a biológus profesz- szort, aki abbahagyja a hosszú élettel folytatott kísérleteit, mert fél a halhatatlanságtól, pontosabban: meg. retten a halhatatlanság gondolatától, hiszen a görög istenek is épp azért semmitmondóak, az emberrel összemérve, mert halhatatlanok, életüknek semmi tétje nincsen. Meg fogom írni az űrpilótát, aki barátságot köt a gyilkos és alattomos meteoritokkal, s aki a Merkúrról nem ritka fémeket, hanem egy verset hoz visz- sza magával a Földre. Meg fogom ír. ni az új ludditákat, akik porrá zúzzák a reduplikáló masinát, mert tűr-' hetetlennek tartják, hogy élő és az eredetitől megkülönböztethetetlenül pontos embermásolatokat hozzanak létre. Meg fogom írni a törpepálmát, aki segít a közelében történt gyilkosság felderítésében, mert a közelében újra megjelenő gyilkostól megváltozik hajszálgyökereinek ozmotikus nyomása. Meg fogom írni... — Mondom, hogy ez nem irodalom. Ez' mese, vagy krimi. — Igen? Hát azt hiszed, lehet ma, Einstein és Heisenber századában úgy írni, ahogyan Flaubert és Jókai írt? Most már, barátom, szorosabb köldökzsinór fűz minket ahhoz, amit magunk csináltunk, mint azelőtt. Köldökzsinór, ami gyújtózsinór is lehet, ha nem vigyázunk... Azelőtt? Ha szépségre gondoltunk, freskót festettünk a sixtusi kápolna mennyezetére, aminek nem sok köze volt akkori, valódi életünkhöz, és csak ma látjuk a művész óriás voltát, jövőbe érző zsenialitását; menedékre gondoltunk, mert fáztunk és féltünk, s nyugalmas és szép otthonokat teremtettünk; nagyságra gondoltunk, és addig halmoztuk a köveket egymásra, amíg piramis lett belőlük. De eszméinknek és vágyainknak egy apró töredékét ha megvalósítottuk, s ezeknek is csak egy töredékét tudtuk átélni. Most magunk teremtünk tűz- okádó sárkányt, griffmadár helyett sugárhajtású gépekkel írjuk teli az égboltot, tizedére, századára szeleteljük az időt. Hogyan lehetne minderről úgy írni, mint azelőtt? Franklin szerszámosdoboza telstárrá, Men- gyelejev kezdetleges táblázata betat- ronná nőtt, égi villámok szisszenését hallani, kvarkok születésének ködfo- nal-képeit látni mögöttük. — Csakhogy ez nem irodalom. Az ember... — Az ember, öregem, vagy belepusztul, vagy úrrá válik rajta. Harmadik lehetősége, a nem-veszem-tu- domásul lehetősége nincsen. Ami most következik, ahhoz képest a tűz meg a fazekaskorong használatba vétele jámbor idill volt. Sürgető követeléssel nő fölénk a magunk-alkot1. Fehér falak, fehér ágyak, karbolszag. Halk léptű, fehér fityulás ápolónők. Beteg gyerekek. Az egyik ágyban tízéves forma kisfiú hánykolódott. Arcán lila és kék foltok, horzsolások. A testét borító ütésnyomokat eltakarta a fakóra mosott kórházi vászoning. Az állami nevelőintézetből került ide, a gyermekosztályra. Egy jóval idősebb siheder megverte, megrugdosta. Kórlapján személyi adatai: Horváth Gyula, született 1945-ben. Az osztályra felvették: 1956. szeptember 5-én. Vasárnap volt. Gyuszi a második hetet töltötte a kórházban. Látogatási idő: délután háromtól ötig. Negyed négykor Gyuszi valameny- nyi szobatársának ágyát körülvették a‘látogatók. Csak hozzá nem jött senki. Dini mamája kisfiát, miután hátát párnával feltámasztotta, befőttes üvegből, madártejjel etette. A sarokban Józsi bekötözött, rokkant kezét bánatos szemű, szőke asszony simogatta: „Édes kisfiam... Édes kisfiam .. Gyuszi hallgatta a lágy szavakat. „Édes . kisfiam..Neki mikor mondja ezt a mama? És hol a mama? Miért nem jön el hozzá? Miért ta világ, és eltemet, ránk omlik, ha bűvészinasból nem növünk mesterré. Ez a „cé per ef-e”. Erről kell írnom. Szerinted, ennek nincsen köze az irodalomhoz?... És a fiad fia, ha majd ugyanígy várja az ő fia születését, vajon mebocsátja-e majd nekünk, hogy csak a technika dzsungelját hagytuk rá? Az a jövő évezred, ami nincsen már messze, elismer-e majd minket őseinek? Vagy szégyellni fog minket? Nem, öregem, megfogtuk a kapa nyelét, és kapálnunk kell, még akkor is, ha a termést csak a jövő évezred takarítja be... Na, vedd fel a kagylót, biztos, hogy fiad született... Nem megmondtam? ... Beleszületett ebbe a „cé per ef-e” világba, sokáig éljen benne! És ez, látod, ez már csakugyan nem irodalom ... nem törődik vele? Nem baj, ha nem hoz sem madártejet, sem befőttet, sem süteményt. Csak jöjjön és simogassa meg az arcát. Ahogyan régen ... Amikor még együtt volt a család. A mama, a papa és a fészekaljnyi gyerek: Sanyi, Jancsi, Zsuzsi és Árpi. Akkor még élt a papa, és a mama is velük volt. Néha elment ugyan, és hetekig nem látták, de újra és újra visszatért. Távollétében a papa törődött velük. Szerzett ennivalót. Kabátot is vett nekik, pedig a mama pénzt sem hagyott otthon. h A papa Gyuszinak is vett szép, meleg kabátot. Abban nem fázott, akármilyen hideg volt is. Hanem egy reggel hiába kereste a kabátját. Elvitte a mama. És többé nem jött vissza. A papa pedig beteg lett, kórházba került. Akkor vitték Gyuszit és négy kis testvérét az állami nevelőintézetbe. Vasárnap volt akkor is, amikor meglátogatta őket a nagybácsi. Örömmel futottak eléje, mert már régen várták, hiszen megígérte nekik, hogy ha a papa meggyógyul, értük megy, hazaviszi őket. El is indultak. De nem haza, hanem a temetőbe. A papa ott feküdt a ravatalon, fehéren, mint a viasz. A fejénél, kétoldalt, gyertyák lobogtak. Gyuszi a mamát kereste ... A temetés után elkapott egy-két mondatfoszlányt: „Legalább a férje temetésére eljöhetett volna ...” 3. A gyerek párnája átnedvesedett. Felemelte átforrósodott arcát és tekintetét a hófehér mennyezetre szegezte. Mellette a kiskanál utolsókat^ csörrent Dini kiürült madártejes üvegében. „Hol vagy, mama?” Lehet, hogy az ő anyja nem olyan, mint a többi gyereké? A nagybácsival megüzente neki, hogy beteg... Tudnia kell, miért nem jön. Még negyed óra volt a látogatási időből, amikor megpillantotta a mamát. Olyan szép volt... Gyuszi torka összeszorult. Hívta, üljön mellé, de a mama nem ült az ágy szélére, széket húzott oda, arra telepedett. Retikül volt nála. Szép drapp retikül, aranyszínű csattal. Takács Tibor: Szentendrei napló (Készlet) í. Tyukovác-dűlő, mondták régen, mikor még a madár se járt erre a hajdanvolt mesékben és elnevezték a határt dorozsmás hangú öreg szerbek, ha feltévedtek, fel, ide, s csatangoló tehént kerestek, mely elbitangolt messzire. Tyukovác-dűlő, dehogy dűlő, a völgy felett ez már tető, dombhát, a hegyen hátra dűlő, enyhén s szépen emelkedő. Nyugalom. Csönd. Augusztus. Béke. Éppen rálátni Szentendrére. 2. A napra forgó napraforgó gyerekkorom tányéricája. Kiinteget elém a bolyhó a nevc-nincs hegyi utcára, madaraknak terített asztal és nekem legszebb, ősi jelkép, a napkorong pogány malaszttal köszönti itt a naplamentét. Itt állok, a kerítés mellett, egy percre enyém a vezérség (minek tudnák, hogy a volt gyermek lenyakazta mindnek fejékét!) Most boldog vagyok s meghatódott: meghajolnak a napraforgók! 5. A szeptemberi ősz ma reggel Visegrád felől érkezett, beszélgetett ködös hegyekkel s megrezzentette a vizet, és itt fönt, fönt. a Kadán is túl, a kiserdőben mind a fák siratták, hogy a nyár elindult, itthagyva vert utóhadát, s bennem felrémlettek a régi szép szeptemberi reggelek, látom magam: kapun kilépni, kezemben nagy táskát viszek, idő, emlék megfoghatatlan: ökörnyál úszik a magasban. Gyuszi szeméből elillant a könny. Arca ragyogott. „Eljött hozzám, szeret engem!” Aztán néhány szó és simogatás^ majd kattant a retikül .aranyszínű csatja. De nem csoki, vagy sütemény, hanem tükör és rúzs került elő. . Beszólt a nővérke: — Köszönjük a látogatást! — Legközelebb hozok sütit — mondta a mama búcsúzóul. Gyuszi boldog volt. Megtalálta őt a mama és legközelebb süteményt hoz. Soha többé nem látta az anyját. Később tudta meg, hogy ötvenhat októberében külföldre távozott, Dániában él. 1 4. Horváth Gyulát, a katonai főiskola hallgatóját, a századirodába hívatták. — Csomagja érkezett. Átvette a fehér papírba burkolt, gondosan átkötözött csomagot. Ki küldte? A feladó neve és címe helyén elmosódott a tintafolt. A címzett viszont jól olvasható. Nem tévedés, neki, Horváth Gyula hallgatónak küldték. Gondosan rajzait nagybetűkkel ez is olvasható rajta: „Tartalma: SÜTEMÉNY”. — A mama — szaladt át fején az ígéret... A sütemény... Gyuszi két kézre fogta a dobozt. \ A hálóba ment. Leült ágya szélére. Furcsa örömet érzett. Mint akkor, ötvenhat szeptemberében, a kórházban. Mennyi minden történt azóta! Befejezte középiskolai tanulmányait, gyárba került, és felnőtt. Csakhogy egyedül volt, nagyon egyedül. Testvérei szétszéledtek. Azután megismerte Erzsikét. A csendes, szdmorú szemű, jóságos szívű, kedves lányt, aki szép, akárcsak a mama volt fiatal korában. Talán még szebb. És valahogy más. Egyr szerűbb, kiismerhetőbb. A papa halála óta végre újra szereti valaki. Mindeddig senkinek sem szólt ábrándjairól. Kinek is beszélhetett volna? Csak 'Erzsikének mondta el, hogv katonatisztnek készül. Menj, tanulj! — biztatta a lány. — Várok rád. Horváth Gyula a katonai főiskola hallgatója lett. Kibontotta a csomagot. A mama ... Áhítattal nyúlt az első süteményért. Alóla kicsiny, fényes, fehér kartonlap kandikált elő. Irt is ... Elhomályosult tekintettel olvasta a gyöngybetűs sorokat: „Édes Gyuszikám! Fogyaszd egészséggel és gondolj rám. Én sütöttem; Neked. Csókol: Erzsi.” Gyuszi felállt. Szívében egyszeriben szertefoszlott a régi, a lefojtott és váratlanul újra feltámadt ábránd. De már fájdalom nélkül. Hiszen helyét betöltötte egy másik érzés: a szerelem. 5. Horváth Gyula századost berendelték az elöljáró katonai parancsnokságra : — önt néhány hónapos tanfolyamra a Szovjetunióba küldjük. Ügy értesültünk, vállalja ezt, és a családja számára sem okoz nehézséget. A százados nyugodt hangon válaszolta: — Rám fér egy kis továbbképzés. Örülök, hogy engem is jelöltek a tanfolyamra. Igaz, nem lesz köny- nyű hónapokig távol lennem a családtól, de a feleségem nagyszerű asszony, gondos édesanya. Biztos vagyok benne, hogy távollétemben is boldogul a három gyerekkel. 6. Megérkezett a továbbképzés színhelyére. Két és fél ezer kilométernyi távolság választotta el szeretteitől. Kibontotta útipoggyászát, rendezgette holmiját. Selyempapírba csomagolt, arasznyi kartondobozra ' bukkant. Nem emlékezett rá, hogy ezt is bekészítette volna. Kibontotta. Finom, vaniliáscukor- ral meghintett linzertászta volt benne. A tetején, műanyag tasakba csúsztatott levélke: „Drága Apuci! Gondolj ránk, amikor ezt a sütit fogyasztod. Gondolatban mi is veled vagyunk. Sok sikert a tanfolyamra! Csókol: Erzsi és a gyerekek; Árpád, Gyuszika, Hajnalka.”
