Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-27 / 227. szám
HSf user nr 1980. SZEPTEMBER. 21. SZOMBAT BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás a 3. oldalról) Az utóbbi években a közlekedésben is jelentős eredményeket értünk el. A teljesség igénye nélkül: nagymértékben korszerűsítettük a vasutat, dízel- és elektromos mozdonyok váltották fel a gőzösöket, javultak a pályatestek és kicserélődött a vagonpark egy része. Ez az ágazat megfelelően elégíti ki a népgazdaság szükségleteit, ami azért is fontos, mivel Magyarország jelentős tranzit-, út-, nagy nemzetközi forgalmat bonyolít le. Ugyancsak számottevőék az eredmények a személyszállításban. Nem egy nyugati ország várospolitikusát hallottam, némi irigységgel beszélni fővárosunk és általában országunk tömegközlekedéséről. Az előrelépés valóban jelentős, s nemcsak a metróról van szó, hanem a vasútról és az autóbuszközlekedésről is. Nem hiszem, hogy sok olyan ország lenne, ahol, mint nálunk, úgyszólván minden lakott területet el lehet érni autóbusszal. A közlekedés dolgozóitól — az eddigiekhez hasonlóan — az áru- és személyszállítási feladatok megoldását bizalommal várjuk a jövőben is. Előreléptünk az életszínvonal terén is. 1979-ben és 1980- ban becsületesen, nyíltan megmondtuk, hogy ebben a szaA képviselők Kádár János felszólalását hallgatják. Előtérben Kárpáti Ferenc altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő (P. m. 7. vk.). kaszban csak az életszínvonal elért szintjének védelmét ígérhetjük, s ehhez is komoly erőfeszítések kellenek. Amit ígértünk, azt megtartottuk. Az elmúlt több mint másfél évben megőriztük a reáljövedelem szintjét, s lehetőségeinknek megfelelően emeltük az alacsony nyugdíjakat, javítottuk a három- és többgyermekes családok, valamint a segélyezésre szorulók helyzetét. MUNKÁNK SZERINT ÉLHETÜNK JOBBAN Több évet, nagyobb szakaszt áttekintve megállapíthatjuk: növekedett a kereset, a jövedelem, a fogyasztás, fej; lődött és megfelelő színvonalú volt az ellátás. Tartós gazdaságpolitikai elhatározásunk, hogy olyan béremeléseket, juttatásokat a jövőben sem szavazunk meg, amelyek fedezetéül nem tudjuk biztosítani a megfelelő árualapot! Ami fizetés és jövedelem formájában a lakossághoz jut, annak árufedezetét is meg kell termelnünk. Gyarapodik tehát az ország. Vonatkozik ez a családi házak, az öröklakások, a magán- gépkocsik, a háztartási gépek számának növekedésére, s fölösleges is lenne tovább sorolni a bizonyító tételeket. Ha visszaemlékezünk rá, annak idején, körülbelül negyedszázada azt mondtuk: elvünk az, hogy a szocialista építésnek együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Becsülettel eleget tettünk tehát a rendszeres emelésre vállalt erkölcsi kötelezettségünknek. Az emberek ma másképpen élnek, mint 10— 20 évvel ezelőtt. Sajnos, ennek a változásnak kedvezőtlen hatása is volt: erősödött az egyénieskedés, az önzés, a szerzési vágy. Ezek valóban gondok, de az életszínvonal emelkedése nyomán ezeket a problémákat vállaljuk, mert biztosak vagyunk abban, hogy leküzdjük azokat. Fontos, hogy népünk érezze: alkotás, munka nélkül nincs életszínvonal-emelkedés! De ennek a fordítottja ’ is igaz, hiszen, ha jól halad az ország építése, akkor az élet- színvonal is emelkedni fog. Ez lényeges része gazdaság- és szociálpolitikánknak. Eddigi eredményeink is szocialista rendszerünknek, céltudatos politikánknak és mindenekelőtt munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk odaadó munkájának köszönhetők. Jelenleg a gazdasági építés olyan szakaszában vagyunk, hogy csak alacsonyabb növekedési ütemet tudunk diktálni. A VI. ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem évi 3 százalékos növelése látszik reálisnak. Ezzel a népgazdaság' egyensúlyi helyzetének további javítását akarjuk elérni, amibe beletartozik a nemzetközi fizetési mérleg javítása, a vásárlóerő és a fogyasztói árualap egyensúlya és sok más tényező. Ezek a népgazdaság alapvető kérdései, amelyek a családok életkörülményeit is meghatározzák. A hatékony, nyereséges termelés biztosításában nagy szerepet játszanak a kormány által meghatározott gazdasági szabályozók, valamint a termelői és fogyasztói árak. A termelői árakat úgy kell szabályozni, hogy azok ne szakadjanak el a világpiaci áraktól. A fogyasztói árakat pedig úgy megállapítani, hogy azok is tükrözzék az önköltséget. Mindemellett a kormánynak bizonyos folyamatokat, köztük az életszínvonalat befolyásoló árakat nagyon pontosan kell szabályoznia, hogy a fejlődésünkkel, lehetőségeinkkel összhangban tervezett életszínvonal-emelést megvalósíthassuk. Ügy is, mint XIII. kerületi képviselő, egy kéréssel fordulok a Minisztertanácshoz. Javaslom, hogy bizonyos területeken vizsgálják meg az árképzést. Akadnak ugyanis olyan ipari ágazatok, ahol szinte kizárólag csak hazai nyersanyagokkal dolgoznak, mégis, amikor árképzésről van» szó, mintha rendkívül meg lennének olajozva a számológépek kerekei, s mintha a számítógépek is több áramot kapnának, akkora summa jön ki az önköltségre. Magyarázatként azt mondják, hogy magas a világpiaci ár, de valójában nagyon kevés közük van az importanyagokhoz. Esetenként a nyereség kiszámítása megalapozatlan, amit nem szabad hagyni. Az önköltséget az ipari vállalatoknak nem egyszerűen kiszámítaniuk, hanem — ahol lehet — csökkenteniük kell. A haszonkulcsot sem lehet felelőtlenül megállapítani. Reális számítás és szolid haszonkulcs alapján kell dolgozni a vállalatoknak. kenységet kell emelni, jobb üzemszervezésre és irányításra van szükség, a műszaki színvonalat kell fejleszteni, és természetesen jobban ki kell használnunk a munkaidőalapot is. Ezek a mi fő eszközeink. Előrehaladásunkban építünk a szellemi erők. értelmiségünk nélkülözhetetlen közreműködésére és egész társadalmunk alkotó erejére. Csatlakozom ahhoz, ami itt tegnap elhangzott, hogy társadalmunk nagyon sokat fejlődött, és magasfokú érettségről tett tanúságot a közelmúlt évek TÜKRÖZZÉK NÉPÜNK VALÓSÁGAT A közvélemény formálásában fontos szerepük van az íróknak, a művészeknek, a kiadóknak, a sajtó, a rádió és a televízió dolgozóinak is. Nem akarok belemerülni egy ilyen kényes terület problematikájába, de azt hiszem, hogy az irodalom, a művészetek is a dialektika, az élet törvényeinek megfelelően hullámvonalban fejlődnek. Az előrehaladást olykor megtorpanások követik. Ez a dolog természete. Az irodalom, az egyes művészetek terén tapasztalható visszahúzódás, be- gubózás, sőt, még pesszimista hangvétel is. Egyes fontos, s néha költséges művészeti ágakban bizonyos művészek azt mondják, hogy fő törekvésük az önmegvalósítás. Ez néha több millió forintba is belekerül, de én nem is ezt akarom szó- vátenni. Inkább azt szeretném kérni a művészektől, az íróktól, a közvélemény-formálás valamennyi tényezőjétől, hogy törekedve önmaguk megvalósítására, mert. másképpen alkotni nem is lehet, szolgálják népünk önmegvalósítását, mert népünk a kapitalista igától megszabadul, va a szocialista rendszerben kibontakoztatta alkotó erőit, és valóban megvalósítja önmagát. A pesszimizmus sokszor hangulattól, s talán néha az életkortól is függ. De egy másfajta pesszimizmusról is szó van. Az irodalomban, a művészetekben vannak nemzetközi irányzatok, amelyek hul- lámzanak, váltogatják egymást. A nyugati világ igazi alkotói teljes joggal pesszimisták, ha saját kapitalista világuk jövőjére gondolnak. De divatból ezt nem kell átvenni, mert a szocialista és a kapitalista rendszer problémáit illetően két különböző dologról van szó. A szocializmus problémái — bár néha igen fájdalmasak — esetenként szülési fájdalmak, máskor gyermekbetegségek, vagy a fejlődés betegségei. A kapitalista társadalmi rendszer betegségei pedig egy elöregedő — és mély meggyőződésem szerint — pusztulásra Ítélt társadalmi rend tünetei. Tehát azt kérném íróinktól, nűvészeinktől, hogy tükröznék népünk valóságát. Ezt izoktam kérni akkor is, ami- cor egy-egy külföldi diplomaTÁMOGATJUK A KEZDEMÉNYEZŐKET Egyetértek Lázár elvtárssal és a többi felszólalóval, akik aláhúzták: a bátor és a kezdeményező embereket, kollektívákat a kormányzatnak teljes erővel és minden fenntartás nélkül kell támogatnia. Eredményeink nemzetközileg is elismertek. Még a nyugati kommentárok is azt mondják, milyen bátor ez a magyar kormányzat, amikor hozzá mer nyúlni a kényes gazdasági kérdésekhez is, aztán hozzáteszik, hogy kapitalista módszereket alkalmazunk — ők így „dicsérnek” minket —, pedig mi csak azt mondjuk, hogy nyereségesen kell termelni, vigyázva a minőségre is. Rendszerünk szocialista és a módszereink is azok. A döntő, hogy nálunk a termelőeszközök köztulajdonban vannak, s amit megtermelünk, az is a népé. Hazánkban nincs kizsákmányoló osztály és nemzetközi monopóliumok sem zsákmányolják ki a munkást, a népet. Szocialista a mi rendszerünk abban az értelemben is, hogy nálunk minden gazdasági egység szocialista tervgazdálkodást folytat. Amikor több mint tíz évvel ezelőtt bevezettük a gazdaságirányítás új rendszerét, egyesek csak azt harsogták, hogy nincs a vállalatokra felbontott kötelező terv. Ez igaz, és valóban nagy a vállalatok önállósága. Az összes beruházásnak a fele a központi, állami szervekben, a másik fele pedig a vállalatoknál dől el. Ez már nagyfokú önállóság, de a vállalatok ezzel együtt is kötelezve vannak arra, hogy elkészítsék a saját tervüket. A vállalatok tervszerű gazdálkodása is része az országos, nép- gazdasági méretű szocialista tervgazdálkodásnak. A szocialista rendszerben ezekkel a módszerekkel értük el eredményeinket. Behoztuk az ország százados elmaradottságát, s Magyarország már az iparilag közepesen fejlett országok közé tartozik. Célunk az, amit a pártkongresszus is kimondott, hogy az iparilag fejlett országok közé küzdjük fel magunkat. Ez a belátható jövőben elérhető. Ha a szocialista társadalomban — amely hosszú történelmi korszak és átmeneti szakasz az emberiség fejlődésében — árutermelés van, akkor piac is van, a piaci törvények hatnak, és léteznek árak is. Ez nem kapitalista vagy szocialista módszerek kérdése: a szocializmusban is nyereségesen kell termelni. Ha a tőkéseknél kegyetlen szabály, hogy a kezükben levő termelőeszköz és a rendelkezésükre álló munkaerő a maximumot adja számukra, akkor miért nem lehet a szocializmus viszonyai között kimondani, hogy a vállalatvezetés rendelkezésére álló termelőeszközöknek és munkaerőalapnak a legtöbbet kell hoznia a szocializmus, a nép javára? Ha ezt kimondjuk és megköveteljük, attól még rém hatalmasodik el rajtunk a kapitalista szemlélet. BECSÜLETTEL MEGVALÓSÍTJUK Meggyőződésem, hogy céltudatos, állhatatos munkával tovább haladhatunk előre. Ehhez egységre van szükség, és a nemzet haladó, alkotó erőinek összefogására. így haladhat népünk továbbra is előre a szocialista társadalom építésének útján. Kormányunk, az állami és a gazdasági vezetők, a tanácsok és a közalkalmazottak lelkiismeretesen végzik a maguk munkáját, és feladataik jó megoldására törekszenek. Bízunk bennük, mert megérdemlik! Befejezésül még egyszer el szeretném mondani, hogy Lázár elvtárs programbeszédével egyetértek, a kormány munka- programját a Központi Bizottság és a magam nevében elfogadom, az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Szeretném biztosítani a tisztelt országgyűlést és a kormányt, hogy ennek a kormányprogramnak a megvalósításáért a Központi Bizottság és a párt valamennyi szervezete becsülettel fog dolgozni! Kádár János nagy tapssal elismert beszéde után Petri Gábor (Csongrád m. 6. vk.), a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora a többi A MINISZTERTANÁCS ELNÍ Lázár György elöljáróban — a kormány és a maga nevében — minden felszólaló képviselőnek megköszönte a Minisztertanács előterjesztett munkaprogramjához adott egyetértését, a munka jobbíközött szellemi életünk főbb kérdéseiről szólt. Elsőrendű érdek — hangsúlyozta — a kutatás távlati tervezése és fejlesztésének szellemi, anyagi megalapozása. Tudományos életünk másik nagy és a jövőnek szóló feladata a reális helyzet- elemzés, a hazai tudományos eredmények alapos értékelése s azok összehasonlítása a nemzetközi teljesítményekkel. Csak így ismerhetjük fel idejében a hiányosságainkat. Gyulavári Pál (Békés m. 1. vk.), a megyei tanács elnöke szűkebb hazája fejlődéséről, eredményeiről számolt be, majd rámutatott: az utóbbi évtizedben megismétlődő ár- és belvizek egyre növekvő károkat okoznak, ezért a megelőzés és a védekezés eddigi gyakorlatát felül kell vizsgálni. Köszönetét mondott mindazoknak, akik együttérzésükkel, munkájukkal, anyagi eszközeik felajánlásaival igyekeztek enyhíteni az idei árvíz okozta gondokon. Miután a kormányprogram fölötti vitában több hozzászóló nem jelentkezett, az elnöklő Péter János, az országgyűlés alelnöke ezért megadta a szót Lázár Györgynek, a Miniszter- tanács elnökének, aki válaszolt az elhangzottakra. íkének vitazárója tását szolgáló javaslatait, indítványait és a végrehajtáshoz ígért segítséget. — A másfél napos vita, amelyben társadalmunk minden osztályának és rétegének képviselőié szólt — mondta NÁLUNK A ROSSZ LEHET JÓ? S yajon a minőség, a márka jó híre csak a kapitalistának fontos? Szocialista viszonyok között a rossz is lehet jó? Ezt mi nem tűrhetjük, van még behoznivalónk, ez számunkra politikai, erkölcsi és gazdasági kérdés. . Eszembe jut erről, hogy egy meglehetősen ismert vezető nyugat-európai nagytőkés szakembereinkkel tárgyalva meglepő kijelentést tett: „tönkre fogunk menni”. Amikor megkérdezték, hogy miért, így válaszolt: mert a mi munkásunk azt akarja, hogy neki a legfejlettebb ipari ország legmagasabb bérét fizessük, deő csak azt a munkatempót teljesítse, ami maguknál megszokott. Vagy eszébe jut az embernek az egykori disszidens álma, amely szerint tulajdonképpen az lenne jó. ha itthon dolgozna, fizetést azonban nyugaton kapna, s azt itthon költhetné el. Jó lenne, ha egy idő után senkinek sem lenne alapja az ilyen összevetésekre. Hogyan javítsunk a helyzeten? Talán nem árt, ha azt hangsúlyozzuk, hogy mi nem több fizikai erőfeszítést, nem vért és verejtéket követelünk a dolgozóktól. Nem azt hajtogatjuk, hogy dolgozzatok többet — mert az emberek nagy része enélkül is tisztességgel és becsülettel dolgozik —, hanem azt, hogy jobban kell dolgoznunk. A termeléHelyiikre vonulnak a képviselők, köztük dr. Barát Endre (P. m. és dr. Fodor István (P. m. IS. vk.). h: vk.), Antal Imre (P. m. 19. vkj politikai és gazdasági feladatainak megoldásában. Éné1' ul nem is tudtunk volna megbirkózni megnövekedett feladatainkkal. Helyeslem, hogy a jövőben is a nemzeti jövedelem három százalékát fordítjuk a kutatásra és a fejlesztésre. Számítunk a műszaki és a humán értelmiség munkájára, a közoktatás dolgozóira, a pedagógusokra, akik sokat tesznek azért, hogy világnézetileg egészséges, szocialista gondolkodású és a szocialista erkölcs szellemében nevelt ifjúsága legyen a magyar népnek. hajtottunk végre. Ä kormányzati szervek természetesen kötelességük es felelősségük szerint járnak el, amikor területük átfogó és fontos kérdéseivel foglalkoznak. Ezek közé sorolom a Nemzeti Szinház és az Operaház kérdéseit is. Mi nem írjuk elő sem az alkotói stílust, sem azt, hogy mit írjanak vagy milyen szobrot készítsenek. A művészeti feladatok végrehajtása a művészre marad. Ez továbbra is így lesz, mert így helyes. Iránymutató elvünk a marxista-leninista tudomány. Ez jó iránytű, ezért azt követjük. Az elveket a valósággal egybevetjük, tehát reális célokat tűzünk ki, vagyis csak olyanokat, amelyek megvalósításához megvannak a feltételek. Politiaánk iránya, jellege, a szövetségi politika, a párttagok és pártonkívüiiek, a különböző világnézetű emberek összefogása bevált. A párt a nép nélkül nem létezhet, s a kormánynak is szüksége van a tömegek támogatására. Törekvéseinket, cselekedeteinket megértik az emberek, s a helyes felvilágosító szó is formálja a közgondolkodást. Az emberekben nagy a tettrekész- ség, cselekedni akarnak szocialista céljainkért, ennek érdekében jó vezetést követelnek és főleg azt, hogy mondják meg nekik, mi a feladatuk, tavai talalKozom. Ismerkedjen meg a magyar valóság tényei- vel és erről adjon hiteles tájékoztatást kormányának. Se rózsaszínűre, se feketére ne fesse Magyarország képét, mert mind a kettő a valóság torzítása. Az írók és a művészek is a valóságot adják vissza, mert ezzel segítik a legjobban törekvéseinket, népünk szocialista terveinek valóra váltását. Viszonzásul pedig azt tudom ígérni, hogy irányítási gyakorlatunk változatlan marad, itt sincs szó a vonal semmiféle „keményedé- séről”. A művelődés területén is megfelelő decentralizációt
