Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-23 / 223. szám

Diplomások sorsa Feladatok és munkahelyek Megtanulják a tudást hasznosítani A postások már meghozták az első leveleket, melyek az egyetemi, főiskolai élet meg­kezdéséről és rejtelmeiről tu­dósítják az itthon maradotta­kat Szegeden, Budapesten és Debrecenben vetették papírra élményeiket e Nagykőrösről ki­repült diákok. Legtöbben kö­zülük ebekben a városokban készülnek arra, hogy diplo­mások legyenek. Vagy azzal a szándékkal, hogy aztán itt­hon kamatoztassák tudásukat, vagy azért, hogy a papír bir­tokában jó esélyekkel keres­hessenek maguknak máshol munkát. Az a szokás Ez, vagyis a szabad helyvá­lasztás, csak másodlagos vagy harmadlagos indoka a tanu­lásnak. A lényeg a nagykőrö­si diákok esetében is az, hogy a középiskolában felismert szellemi képességeiket nem akarják parlagon hevertetni, s valamilyen oknál fogva vágy­nak is arra, hogy tanultságot kívánó szakmával keressék ke­nyerüket. S mert van is te­hetségük hozzá, hát tanulnak. Vajon milyen példák áll­nak előttük? Azt látják-e, hogy a diplomásnak is meg kell verekednie ai életben a he­lyéért, vagy azt, hogy a diplo­ma soha meg nem ingatható biztonságot nyújt? Vagy egy­szerűen csak tanulnak? Hit­tel, bizakodással, a tudomány meghódításáért? Nos, akár így gondolkodnak, akár amúgy, egyetlen dologban bizonyosak lehetnek: mindenkinek tanul­nia kell,- s ákinek tehetsége van hozzá, annak felsőbb is­kolában is. Persze nem fel­tétlenül nappali tagozaton, merthogy ott kévéig a hely. Ám, ha a nagykőrösi diá­kok a szokásosnál kissé alapo­sabban körülnéznek csupán városunkban, arra is rá kell jöjjenek, hogy az iskolás ta­nulás önmagában kevés a boldoguláshoz. Meg kell ta­nulni a megszerzett tudás hasznosításának módját is. Mert bár az a szokás, hogy a végzett mérnök mérnöki ál­lást kap, de egyáltalán nem bizonyos, hogy a titulushoz illő munkát végez. S ezért egyáltalán nemcsak a rossz munkaszervezés okolható, ha­nem maga az érintett mérnök is... Szóval tanulni kell, de en­nél is fontosabb, hogy aki ta­nult, az semmiképpen se hagyja feledésbe merülni tu­dását. Akkor sem, ha a mun­kahely erre lehetőséget ad. Ámde érdemes-e erőlködni? Sajnos akadnak olyan példák városunkban, melyekből arra lehet következtetni, hogy nem kifizetődő a mindenáron bi­zonyítani akarás. Mert az ott éppen többségben levő kényelmesek egészen egysze­rűen futóbolondnak nézik az igyekvőt Arra is van példa, hogy egész közösségeket néznek a többiek értetlenül, mert nem akarják elhinni, hogy a diplo­mához nemcsak kulcsszám szerinti állás, hanem valóban diplomát igénylő munka is tartozik. Szerencsére mind töb­ben vannak az igyekvők és mind kevesebben az értetle- nek. Személyes ellentét Vegyünk azonban egy má­sik nagykőrösi esetet is fel a listánkba. Ez azoké a diplo­másoké, akik állást kaptak, de munkát nem. Próbálkoztak eZzel, azzal. Igyekeztek hasz­nosítani magukat, de nem sok sikerrel, mert kiderült, hogy alkalmazásuk tulajdonképpen tévedés volt. Valóban nincs rájuk szükség. Sajnálatos eset, s főhet a feje mindenkinek a megoldá­son. Sovány vigasz az érin­tetteknek, hogy esetükben ki­derült az igazság, s ennek ál­talánosságban véve .örülhe­tünk. Mert bizony, ma még az az általános, hogy aZ ilyen igazságok felderítéséhez sen­ki sem fog szívesen hozzá. In­kább adnak valamiféle látszat­munkát a magasan kvalifikált alkalmazottnak. Aki pedig, sajnos, nem nagyon tiltakozik, mert felettébb kényelmes az élete. E két esetről, e kétféle dip­lomássorsról gyakran esik szó napjainkban. Emlegetésük­kel aligha mondtunk újat. Ám­de az is megesett városunk­ban, hogy a felsőbb iskolát végzett szakembert nem tar­tották alkalmasnak a papír­jaihoz illő munkakör betölté­sére. Persze ilyenkor ma még ál­talában valamiféle személyes ellentétre gyanakszunk, pe­dig hát a világ legtermészete­sebb dolgának kellene tartani, hogy az iskolai jó felelet még nem bizonyíték arra, hogy va­laki az életben is megállja a helyét. Más kérdés,- hogy az iskolákban a jó feleletnek jobban kellene igazodni a munkahelyi követelmények­hez. Tudást keresnek E példákat a továbbtanuló nagykőrösi diákok okulására szántuk. Mert azt szeretnénk, hogy okosan tanuljanak. Mun­kájukhoz az erőt ne az a re­mény adja, hogy diplomájuk lesz. Sokkal inkább az, hogy tudnak majd valamit, s ezt kamatoztathat j ák. Remélhetőleg mindenki az érdemeihez, képességeihez iga­zodó beosztásban. Ki úgymond alacsonyabban, ki magasab­ban. Ne a diploma adta mond­vacsinált rangjukhoz, hanem a tudásukhoz keressék majd az állást, merthogy a munka­helyek ma már mindinkább tudást keresnek a munkához. Farkas Péter A Hazafias Népfrontnál Jogi tanácsadás Szeptember 24-én, szerdán délután 4 órakor ingyenes jo­gi tanácsadás lesz a Hazafias Népfront városi irodájában, a Dalmady Győző utca 5. szám alatt. Gazdátlan nyeremény A legutóbbi autónycremény- beíétkönyv-sorsoláson, a nagy­kőrösi OTP fiókintézetnél vál­tott 5 ezer forintos 12 sorozat 659 356 számú nyereménybe­tétkönyv szerencsés tulajdono­sa egy Wartburg-Limousin személyautót nyert, melynek értéke 94 ezer forint. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 223. SZÁM 1980. SZEPTEMBER 23., KEDD Kellett a kereset Tanulni vágyó felnőttek Szó, ami szó, nem véletle­nül kerültem ide, a Mészá­ros János Termelőszövetkezet új irodaházának folyosójára. De az már független minden megbeszéléstől, hogy Hege­dűs József személyzeti veze­tő éppen most keresi Lakatos Ferencet, a munkaügyi cso­portvezetőt. „Gyere már — mondja —, már itt vannak néhányan a megbeszélésre.” — Miféle megbeszélésre? — tudakozódom. — összehívtuk azokat, akik nem végeztéik el az általános iskola mind a nyolc osztá­lyát. Lesznek vagy ötvenen. Mármint akkor, ha mindenki eljön... Alkalmas terem De hát, nincsenek. Mind­össze öt érdeklődő akadt. Négy férfi és egy nő. Később behotlik a terembe még egy meghívott, de amint részle­tesebben tájékozódik, hogy miről van szó, fogja a bukó­sisakját s távozik. „Már el­végeztem az iskolát, csak még nem jelentettem be a munkaügyön...” — Elvtársak! Arról van szó, hogy összeírtuk azokat, akiknek nincs meg az általá­nos iskoláról a papírja. Mert szeretnénk, ha mindenki megszerezné — mondja a személyzeti vezető. Általános iskolai végzettség nélkül ma már nem lehet sokra vinni. Például szakmát sem lehet , tanulni. — Maguk még fiatalok. Csak a negyven év alattiakat vettük be a jegyzékbe. Még van idejük, meg erejük ta­nulni. És ha volna elegendő jelentkező, akkor itt a terme­lőszövetkezet központjában is meg lehetne tartani az órá­kat. De ha úgy jön össze a társaság, hogy ez a hely messze van, akkor keresünk valami alkalmas termet más­hol. Akik itt vannak, úgy látom a papírból, valameny- nyien a nyolcadik osztályt akarják elvégezni. — összesen húszán vajinak ilyenek — veszi át a szót Lakatos Ferenc. Egy nyolca­dik osztályt valóban könnyű volna megszervezni, ha je­lentkeznének. Szóljanak az ismerőseiknek. Sőt, vigyenek nekik jelentkezési papírt. Sorolom, hogy kikről van szó. Pénz nem volt Olvassa a neveket, osztja a lapokat. Sok az ismerős. Talán valóban összeverbuvá­lódik egy osztály ... — Mennyit kell tanulni? kérdezi a szőke fiatalember. — Tulajdonképpen száz­hatvan / órát, de az már tő­lünk függ, hogy ezt miként osztjuk el. Meg lehet csinál­ni, hogy hetenként egyszer járnak iskolába, de azt is, hogy háromszor. Akkor ha­marabb végeznek. Az volna a jó, ha tavaszra, amikor sok a munka, már túl is volná­nak az egészen. Ezért is kel­lene minél előbb elkezdeni a tanulást. — Aztán tudnak-e helyet­tesíteni? Mert én délután is dolgozom — kérdezi a barna fiatalasszony. — Ezt meg lehet oldani... — Miért nem tanult, eddig? — kérdezem most már én az előbbi érdeklődőtől. — Nem értem rá. Dolgozni kellett már a nyolcadik he­lyett is. Aztán meg van öt lá­nyom. Nagy volt a csálád ... — Volt? — Hát igen, mert négy már férjhez ment! Útban van a második unokám — büsz­kélkedik. — De hát hány éves? — Kereken negyven. Most tudnék tanulni, ha ez a he­lyettesítés megoldható. — És a többiek miért nem végezték el az iskolát? — Dolgozni kellett. Buk­tam is, kifutottam az időből. Nagyon kellett már otthon a kereset. — Én is így voltam. Szóval túlkoros lettem. Nemigen akartam már iskolába járni, mikor dolgozni is mehettem. ■ Kellett a pénz. — Hát tudja — mondja a Hova lett a motor? Mások járművével dicsekednek Csütörtökön, amikor helyet i adtunk az elveszett kulcscso­móját kereső olvasónk leve­lének, tudomásomra jutott, hogy egy kedves ismerősöm az elveszett segédmotoros ke­rékpárjáról szeretne valami­féle hasonló értelmű híradást viszontlátni lapunkban. Szívből kívánjuk, hogy a kerékpár minél előbb előke­rüljön, ám a félreértések el­kerülése végett feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a két eset között óriási a kü­lönbség, A kulcscsomó ugyanis, amennyire leheteít, utánajártunk a dolognak, va­lóban elveszett. Az említett járművet vi­szont ellopták, s ez már rendőrségi ügy. Még az is megtörténhet, hogy csupán ezzel a par njondat- tal hátráltatjuk a nyomozást, mert hát régi tapasztalat, hogy ilyen esetekben, a jó eredmény érdekében, jobb el­kerülni a nyilvánosságot. Ha­nem most már mindegy, szó­ba hoztuk az ismerősömnek és kedves olvasónknak nyil­vánvalóan kellemetlen esetét. Egyrészt azért, mert szeret­nénk, ha segíthetnénk, más­részt viszont azért, hogy szó­vá tehessük a nagyon is gya­korivá váló motorlopásokat. Ámbátor ezzel nem sok újat mondunk, mert az idén már írtunk arról, hogy váro­sunkban • minden korábbit meghaladó mértékben tulajdo­nítanak el segédmotoros ke­rékpárokat. Azt is megírtuk a városi rendőrkapitányság kérésére, hogy a tettesek je­lentős hányada fiatalkorú, s ezen a kategórián belül is gyerek. Magyarán szólva, ál­talános iskolás korú. A mo­torlopások okai sem titkosak Az derült ki ugyanis, hogy a srácok dicsekedni akarnak, felvágni, va- gányságot bizonyítani. Ehhez kell a jármű ... Lehetséges persze, hogy ezt a motort, amit olvasónk sze­retne megtalálni, felnőtt lop­ta el. A valóságot ma még nem tudjuk. A lényeg azon­ban az, hogy e lopással kap­csolatban ismét szóvá tehet­jük gyermekeink tetteit. Vagyis azt-, hogy vegyük már egyszer végre észre, mit is csinálnak szabad idejükben ezek a srácok. Különben elmondtam az esetet egy másik ismerősöm­nek, aki a történet hallatán jót nevetett. Közben pedig azt mondta, hogy teljesen feles­leges ilyesmiről írni az új­ságban, mert aki lopásból él, az úgysem olvassa a napila­pokat ... Hát ebben lehet valami igazság, ámde abban bí­zom, hogy talán a szom­szédba mégiscsak jár a Pest megyei Hírlap. S egy jó szomszéd mindent meglát. Pláne egy ilyen kis­városban. Nos, ilyen szomszédi, mun­katársi, baráti közösségi ösz- szefogásra számítunk mi va­lamennyien a lap munkatár­sai. Azért, hogy ez a segéd- motoros kerékpár előkerüljön s azért, hogy minél kevesebb legyen a hasonló lopás. Köz­ben persze azt is tudjuk, hogy nem nagy dolog értel­mes napi programot adni a gyerekeknek. Éppen ezért nem is tagadjuk, hogy sze­rintünk utódaink motorlopá­si hajlamának kivirágzásá­ban mi felnőttek is hibásak vagyunk. harmadik tanulni vágyó —, nálunk otthon mindig 11 -en ültünk az asztalhoz akkori­ban. Pénz meg nem volt. Meg épp akkor jött az ellen- forradalom. Még nehezebb lett a helyzet. Muszáj volt dolgozni. — Ugyanaz a helyzet. Kel­lett a kereset. Benne voltam az időben, amikor már dol­gozni kell — mondja a ne­gyedik. Szólít a munka — S most mi lesz? — Ha meg lehet szervezni, akkor tanulunk. Szólunk a többieknek is, hogy megle­gyen az osztálylétszám. Kel­lene a bizonyítvány. Meg az­tán a tudás is. Ne szégyen­kezzen az ember mindunta­lan. Mondják, hogy lehetne otthon is tanulni, aztán csak elmegy az ember vizsgázni. De ez nem jó, mert ha meg­akad az ember a könyvben, kitől kérdezi meg, amit nem ért. Mindenképpen kellene az iskola, a tanár. Jó, hogy a tsz vezetőségének ez eszébe jutott. Valóban jó. Búcsúzunk. Mindenkit szólít a munka. De a tanulás is. Talán csak összeverődik az a nyolcadik osztály. Jó volna ... F. P. Csütörtökön véradónap A Magyar Vöröskereszt vá­rosi vezetősége és a ceglédi Vértranszfúziós Állomás szep­tember 25-én, csütörtökön vá­rosi véradónapot rendez a Kinizsi SK sportotthonában. A reggel 8 órától délután 3 óráig tartó véradásra minden egészséges felnőtt jelentkez­het. Színházi társasutazás Az Arany János Művelődési Központ október 5-én kirán­dulást rendez Budapestre. Az útra vállalkozók délután a Planetáriumban Csaba György előadását hallgathatják mega holdról, este pedig a Vígszín­házban megtekinthetik Joseph Heller: A huszonkettes csap­dája című drámáját. A kirán­dulásra az Arany János Mű­velődési Központban lehet je­lentkezni telefonon vagy sze­mélyesen. Az út részvételi dí­ja 150- forint. Anyakönyvi hírek Született: Gödény Ferenc és Tóth Terézia: Beatrix; Kispál Csaba és Szabó Erzsébet: Er­zsébet; Nagy Lajos és Bíró Mária: Anikó; Zöldi János és Godó Éva: János; Godó Ba­lázs és Szűcs Erzsébet: Helga; Molnár Péter és Halász Mag­dolna: Péter; Fehér Ferenc és Gulyás Piroska: Györgyi; Hor- vát Sándor és Csorba Klára: Ildikó; Pécs Dezső és Erdődi Mária: Ildikó nevű gyermeke. Névadót tartott: Szarvas György és Miklós Gabriella: Gabriella; Tóbi Antal és Vaj­da Ilona: Tünde; Kovács György és Kulcsár Ibolya: Andrea nevű gyermekének. Házasságot kötött: Módra László és Cseri Mária; An- docs Ambrus és Győri Edit; Varga Gyula és Móricz Ágnes. Meghalt: Kőházi Dénes (Ab- solon Sarolta utca 12.); Mihók Istvánná Tóth Terézia (Ady Endre utca 16.); Czira Ferenc (Báthori utca 17.); Sipos László (Szalag utca 2.); Csonka Antal (Szilágyi utca 4); Nemes Já- nosné' Papi, Julianna (Loson - czy utca 8.). SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT Labdarúgás Nagy csalódás Gyomron Gyömrő—Nagykőrösi Kinizsi 3-1 (1-0) Kinizsi: Totn 1. — Várkonyi, Denes, Orbán, Dajka, bzalai, Szabó B., Farkas 1. (Benko), Kovács 11. (Torma), Kovács I„ Szabó T. Mar az ötödik percben a kö­rösiek kapujában táncolt a laoua. Ezután hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszély­ben, de gól nem esett. A má­sodik félidőben sem sokat vál­tozott a helyzet, mivel a gyom- röiek megszerezték második góljukat. A 7U. percben kapu eiótti kavarodásból Szabó- T. szépített. 2-1. A 85. percben a hazaiak játékosa az alapvona­lon túlról húzott vissza egy labdát, és azt befejelték. 3-1. A csapat játéka csalódást keltett, nem a szokott stílus­ban és felfogásban játszottak, rossz taktikát alkalmaztak, és ez vereséghez vezetett. Némely játékos nem tudja levetkőzni idegenbeli idegességét, és min­den akarás nélkül játszik. A nem várt vereség időben jött, még lehet javítani. Gyömrői ifi—Nk. Kinizsi ifi 2-2 (0-0) Kinizsi ifi: Demeter — Gö­dény, Pesti, Szabó (Szigetvári), Ember, Csikós, Faragó, Bartha (Lővei), Toricska, Abonyi (Szendi), Farkas J. Az I. félidőben a techniká- sabb körösi csapat nem tudta gólokra váltani nagy mezőny­fölényét. A második félidőben öt perc alatt 2-0-ra elhúztak a gyömrői ifisták, de Lővei két kapásgóljával sikerült egyen­líteni. Nk. Kinizsi serd.—Gyömrői serd. 7-2 (3-0) Kinizsi serd.: Fercsi — Sző­ke, Nagy (Hajdú), Juhász, Fo­dor (Pálfi), kiséri, Szűcs, Bo­ros, Gál, Petrezselyem, Torma. Az első félidőben Petrezse­lyem „mesterhármasával” 3-0­ás vezetést szerzett a hazai csapat. Fordulás után a hely­zetek sorozatát hagyták ki a körösi serdülők, ezzel szemben az ellenfél két támadást veze­tett, és mind a kettő góllal végződött. 3-2. Ezután ismét magára talált a hazai gárda, és szép gólokat ért el. A múlt vasárnapi, Cegléd elleni mér­kőzésen is a második félidő­ben játszottak gyengébben a körösi serdülők. Góllövő: Petrezselyem 4, Ki­séri 2, Fodor. P. S. Mai sportműsor Labdarúgás Ifjúsági és Kinizsi-sportte­lep, 16 óra: városi kispályás if­júmunkás- és szakmunkásta­nuló-viadal. selejtezők. Moziműsor Negyedik fázis. Színes, ame­rikai tudományos-fantasztikus film. (14 éven aluliaknak nem ajánlott!) Előadás kezdete: 6 és 8 óra A stúdióteremben A farkas és a kisgidák. Mesefii m,sorozat. fél 4-kor. Falak. Magyar film, fél 6- kor. Üj haza. Színes svéd film, fél 8-kor. Köszönet fin két fe lezzük ki mind­azon kedves rokonok. barátok, munkatársak. ,16 Ismerősök, szom­szédok és végső megtisztelőknek, akik szerető férjem, édesapa, nagy­apa. testvér, sógor és rokon Kursera Dénes temetésén megje­lentek és koszorüval virággal fáj­dalmunkat enyhíteni igyekeztek. Fogadják hálás köszönetünket. Gyászoló család. ISSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom