Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-23 / 223. szám
1980. SZEPTEMBER 23., KEDD ”*«r *4j/0r * VÖlföp Tízezer ffafaff szoiid&riíása Gödöllői vasárnap (Folytatás az 1. oldalról) már csak a receptjét kaphatták meg. De megállás nélkül harsogott az aula előtti tér is; nonstop műsort hallgattak itt százak és ezrek, melynek címe: Mindenki pódiuma. A zene szüneteiben Molnár Dániel és Keresztes Tibor műsorvezető mikrofonja elé invitált egy-egy nevesebb sportolót, köztük dr. Hegedűs Csabát és dr. Hammeri Lászlót is. A Galga-vidéki Áfész három hatalmas bográcsban főzte a halászlevet a szabadban, és dél körül, mint egy hatalmas táborban, fűre telepedő ebédelő csoportok falatoztak. DixihmS Á délután is sok-sok érdekességet és szórakozást tartogatott: dzsesszbemutatót az egyetem főépületében Pege Aladár és együttese, valamint a Benkó-dixilend műsorával. MHSZ-modellező bemutató volt a teniszpályáknál, motor- kerékpáros és kerékpáros ügyességi versenyek... és még így sem teljes a felsorolás. A hangulat délután négy óra tájban is töretlen volt, a fiatalok ezreinek seregszemléje azonban lassan a végefelé közeledett. Az események, rendezvények fél öt tájban befejeződtek, s a tízezernyi fiatal egy gazdag és vidám nap emlékével vett búcsút egymástól, s a találkozó színhelyétől. Az idei ifjúsági találkozó megszervezéséért alighanem jelest érdemelnek a rendezők, s elsősorban Gödöllő társadalmi és ifjúsági szervezetei. Tamási István A néphadsereg haditechnikai bemutatóján a fiatalok kipróbálhatták a légvédelmi gépágyút is. Az Agrártudományi Egyetem néptáncegyüttese az Aratás című számot mutatta be. Együttműködve a Csepel Autógyárral Befejezte ötéves tervét az Ikarus Járműgyár Hétfőn, több mint negyedévvel a tervidőszak vége előtt teljesítette ötödik ötéves tervét az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár. Az öt évre tervezett autoouszsorozat utolsó darabját — a 60 850. járművet — Toldi József vezérigazgató ünnepélyesen adta át legnagyobb megrendelőjük, a Szovjetunió kepviseleteben megjelent Rein Otszaszo ívnak, a Szovjetunió budapesti nagy- követsége első titkárának. Az esztendő hátralevő három hónapjában készülő autóbuszok — mintegy 3600 darab — már az eredeti tervelőirányzaton felül jutnak el bel- és külföldi megrendelőikhez. Az autóbuszgyártás ezekben- az években immár hosszú távra nemzeti iparunkká vált — s ezt jól bizonyítja annak a széles körű gyártási együttműködésnek csupán címszavakban történő megemlítése is, mely a 60 850 busz idő előtti elkészülésének egyik feltétele volt. A közúti járműgyártás fejlesztésére a hetvenes évek elején kidolgozott program döntő szerephez juttatta ebben a kooperációban a Csepel Autógyárat, ahol az Ikarus-buszok túlnyomó többségének járóképes alvázai készülnek. A Csepel Autógyár termékszerkezetének alapvető átalakításával, új beruházásokkal, dolgozók átképzésével és munkaerő-átcsoportosításával vette ki részét a hazai járműipar ilyen mértékű fejlesztéséből, s ennek során — elsősorban termelésszervezési intézkedések eredményeképpen — odáig jutott, hogy ma már tíznaponkénti ütemezésben szolgálja ki a felöltöztetendő alvázakkal az Ikarust. A több mint hatvanezer autóbuszban egyébként meg számos hazai gépipari vállalat eredményes munkája öltött testet: a Csepel Autógyár a vázszerkezeti profilacélokat a Dunai Vasműből kapja, a motorok és a hátsó futóművek a győri Rábában készülnek, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár komplettírozza a mellső futóműveket. A felsoroltakon kívül még számos kisebb-na- gyob üzem és szövetkezet jól összehangolt munkájára van szükség ahhoz, hogy az Ikarusban ma már a korábbi 16 helyett 43 autóbusz készüljön el egy nap alatt. W. B. toztatások nélkül már nem alkalmasak. Persze, ennek hatását a vállalatok eredményességére számszerűen nehéz kimutatni. Ha a hazai gazdaságban egyetlen ágazaton belül az azonos célú és technológiájú vállalatok körében többféle belső mechanizmus létezne, akkor az eredmények összevetésével az eltérő megoldások rangsorolhatók lennének. A helyzet azonban az, hogy valamennyi ágazatban és még a teljesen eltérő rendeltetésű, nagyságú, technológiájú vállalatoknál is a belső irányítás felépítése lényegében mindenütt azonos. A jelenleg általában alkalmazott rendszer alapjában véve csak abban különbözik a két évtizeddel ezelőttitől, hogy a végrehajtás és az irányítás csúcsa közé több lépcső épült be. Nem ritka, hogy a munkapad és a vezérigazgató közé 10—12 szint ékelődik. A tröszt (vagy nagyvállalati) központ általában négy vezetési szintet foglal magában. Az első szinten a vezérigazgató, a másodikon a helyettesei, a harmadikon a főosztályok, a negyediken az osztályok helyezkednek el. Ez a felállás a tagvállalatoknál, gyáregységeknél is: igazgató, igazgatóhelyettesek (vagy főmérnök, főkönyvelő), azután főosztályok, osztályok, ezután következik — kilencedik szintként — az üzemvezetők lépcsője, majd a mű- helyvezetőségek, azután a mű- és csoportvezetők szintje. 10 —15 évvel ezelőtt még általában csak 4—5 szintből állt a vállalati irányítási piramis: igazgató főmérnök és főkönyvelő, osztályok (a főosztály igen ritka volt), üzemvezetők, művezetők. 10—15 év alatt tehát a vállalati belső irányítási szintek száma megkétszereződött. Egy, az adott termelési színvonalhoz viszonyítva túl sok szintből álló szervezet óhatatlanul „felszippantja” ez alsóbb lépcsőkről a hatásköröket, a döntési lehetőségeket és ez kialakítja azt a fajta döntési mechanizmust, amelyben az elhatározások túlnyomó részét már nem ott hozzák — függetlenül azok hordere- jétől — ahol az- információ ,.előáll”. Tehát a végén már abban is „felül” döntenek, s nem a műhelyben hogy például, hol álljon az esztergapad, vagy hova kellene egy polc a szerszámoknak. Sok föladat A túlméretezett szervezet gyűjti és gyártja is a jogköröket, hiszen működnie kell. Noha — s ez a szakirodalomban már közhelyszámba megy — erre a nagyvállalati irányítási hierarchiára rengeteg korszerű feladat várna: például a tények alapos elemzése, a vállalati stratégia ki- adakításai a vállalatok külső kapcsolatainak koordinálása, sőt: például éppen a vállalati belső mechanizmus tökéletesítése is. Ma azonban, különösen erre az utolsó teendőre még csak elvétve gondolnak. Például a Taurusnál, a Rába Műveknél, a Medicornál, a Magyar Alumínium Trösztnél, a Telefongyárban egy-kát éve folyik a (felmérő, tervező) munka a belső mechanizmus korszerűsítésére, ezeknél a vállalatoknál egy-egy kisebb intézkedésre is sor került, ám mindez még távolról sem jelenti azt, hegy a vállalatok többségénél valóban komoly elhatározás létezne a belső mechanizmus reformjára és ahol próbálkoznak is — az említett helyekkel együtt — a munka ott sem halad előre a már rég szükséges gyorsasággal. (Legújabban, egyes helyeken az adminisztratív létszám egy részének átcsoportosítása a termelő munkában sokkal inkább a munkaerőhiányt igyekszik ellensúlyozni, s nem a vállalati intézmény- rendszer átalakításának kezdetét jelzi.) Mindebből pedig sok veszteség adódik. Gerencsér Ferenc Következik: A felaprózott felelősség A ffahóferiiffefi párfaiapsserveseiekróP Hatékony és eredményes temegpolitikai munka A v„ , határozatában megállít Kongresszus lapította: „A párt politikájának megvalósításában, a tömegkapcsolatok erősítésében döntő szerepük van az alapszervezeteknek. A felsőbb pártszervek adjanak több érdemibb segítséget az alapszervezeteknek, köztük a lakóterületi körzeti pártszervezeteknek.” A megyei pártbizottság munkája során kiemelten foglalkozik az irányító pártszervek alapszervezeteket segítő tevékenységével. A XII. kongresszust megelőző alapszervezeti vezetőség vá las z'tó taggyűlések során arra törekedtünk, hogy a testületekben és az alapszervezeti vezetőségekben erősítsük a vezetés személyi feltételeit. Politikai és szakmai tekintetben a helyileg legképzettebb, legrátermettebb elv társak jelölését kezdeményeztük a vezetésbe. A javaslatok 92 százaléka egyetértésre talált a párttagság körében. Az alapszervezetek vezetőségei megerősödtek és ez egyik biztosítéka a hatékonyabb, magasabb színvonalú munkának. Arra ösztönözzük az irányító pártbizottságokat, hogy valamennyi szinten — az alapszervezetekben is — erősítsék a kollektív vezetést és a testületi, illetve alapszervezíeti vezetőségi tagok személyes felelősségét. Ebben a XII. kongresszus . iránymutatásának végrehajtása során mar vannak biztató jelek. A választott párttestületek nagyobb szerepet töltenek be a döntések előkészítésében. Tovább javult a vezetőségi tagok, titkárok tájékozottsága, a döntések előkészítésébe való bekapcsolásuk. Az elfogadott határozatok tartalmazzák, hogy ki, miért felelős, s meddig kell a feladatot elvégezni. Az ellenőrző munka szerepe is új tartalmat kapott, s erre engednek következtetni a második félévi munkatervek. Pártbizottsági üléseken, taggyűléseken, és vezetőségi ülésen, alaposabban térnek vissza egy-egy adott, korábbi felsőbb pártszerv által hozott határozatra. Előtérbe kerül mind több alapszervezetben a korábban hozott saját határozat végrehajtásának ellenőrzése is. Gyakoribb és tartalmasabb a termelés, a gazdálkodás párt- ellenőrzése, a gazdasági vezetők és pártszervek beszámoltatása. Erősödik a kongresszus útmutatásának megfelelően a pártszervezetele tömegkapcsolatának fejlesztése. A megye valamennyi pártsZervénél erőteljesebben fordítanak gondot az ifjúság politikai nevelésére, s arra. hogy fejlesszék a KISZ pártirányítását. Valamennyi pártszerv tudatosan és el- mélyülten foglalkozik a KB 1970. évi nőpolitikái határozata megvalósításával és a további feladatokkal. Nagyobb figyelmet kap a pártszervek munkájában a pártdemokrácia érdemi fejlesztése, s ezzel összhangban a munkahelyi demokrácia kibontakoztatása. A , . továbbra Is tervpártSZerve^eteMben szerű a munka annak érdekében, hogy a párttagság még szélesebb körben ismerje meg a XII. kongresz- szus határozatait és annak szellemében dolgozzon. Az irányító pártbizottságok nagy figyelmet fordítanak a lakóterületi pártszervek munkájára. Ez teljes mértékben indokolt és összhangban van a kongresszus határozatával. A megye nyolc városában és kilenc járásában majd 250 lakóterületi, illetve körzeti párt- alapszervezet működik. Ezekhez a pártalap- szervezetekhez tartozik a megye párttagságának közel 20 százaléka. Létszámukban is nagy erőt képviselnek, nem is szólva gazdag élet- útjukról, tapasztalatukról, hiszen ezeknek az elvtársaknak 65 százaléka hatvan éven felüli. Tehát ezekben a területi és városkörzeti pártalapszérvezetekben zömében idős nyugdíjas elvtársak végzik párttagsággal járó kötelességüket. Egy kisebb résZük egészségi okok miatt fel van mentve a rendszeres pártmunka, illetve a rendezvények látogatása alól. A megyében működő e területi pártszervek eredményesen képviselik a párt politikáját, végrehajtásában aktívan, részt vesznek. Eredményes a tömegpolitikai munkájuk. Igen jelentős politikai befolyásuk a lakóterületeken. A lakosság körében az ő felvilágosító, nevelő munkájuk nyomán is, szélesebb tömegek közt vált közérthetővé a párt politikája és erősödött a biZalom a párt iránt. A város körzeti, és lakóterületi pártalapszeryezetei- riek kommunistái eredményesen vesznek részt és mozgósítanak a településfejlesztő társadalmi munkákra. A lakóterületi pártszervezetek munkáját eredményesen befolyásolja — főleg a községekben —, hogy olyan aktív kereső párttagok is odatartoznak, akik munkahelyén nincs önálló pártszervezet. Ez lehetőséget ad arra, hogy az alapszerveZetek vezetőségeiben megfelelő arányban dolgozzanak fiatal energikus erők, akik a nagy tapasztalattal rendelkező nyugdíjas elvtársakkal együtt, tartalmas és tervszerű pártélet vezetésére képesek. Ezekben a pártszervezetekben — néhány kivételtől eltekintve —, rendszeres és tartalmas a szervezeti élet. A vezetőségi és taggyűléseket rendszeresen megtartják. A ... , ... .. pártszervek tevékenykoisegteiuietl Ségi köre kialakult. A tárgyalt napirendek megfelelnek az alapszervezet működési körének és a párttagság ösz- szetételének. Esetenként indokolt, hogy az irányító pártbizottságok több figyelmet tanúsítsanak e pártszervek munkája iránt. Nagyobb körültekintéssel, emberséggel segítsék és értékeljék főleg a községterületi alapszervezetekben dolgozó idős kommunisták munkáját. Indokolt esetenként jobban figyelni észrevételükre, javaslatukra, hiszen megérdemlik. A városkörzeti pártalapszervezetek működésének rendje kialakult a megyében. Munkájuk igen változatos és sokszínű. Rendszeres kapcsolatot tartanak a tanácsokkal, a Hazafias Népfront körzeti bizottságaival és a területükön működő más szervekkel. Ezt lehetővé teszi a legtöbb városban — Szentendrén, Cegléden, Vácott — az is, hogy e környezeti párt- alapszervezeteket lehetőség • szerint a tanácsi körzetekkel összhangban szervezték. E pártszervek egyik fontos feladata, hogy számoljanak be az irányító pártszerveknek, tanácsoknak a lakosság hangulatáról és időben jelezzek az ellátásban, szolgáltatásban és más területen jelentkező problémákat. Jó gyakorlattá kezd válni, hogy véleményezik, illetve megvitatják a lakókörzet, terület fejlesztéseivel összefüggő terveket, elképzeléseket. Több városunkban — Gödöllő, Százhalombatta — kiterjesztették kapcsolatukat üzemekkel, szocialista brigádokkal és KISZ-szervezetekkel való együttműködésre. E2ek a pártszervezetek tartalmas politikai és agitációs szervező tevékenységet fejtenek ki olyan események kapcsán, mint a tanácsi és tömegszervezeti választások. A . . , városban bevált jó kezazentendre deményezést is érdemes általánosabbá tenni. Itt ugyanis városrészenként úgynevezett tanácstagi alapot létesítenek (évi 120 000,— Ft), mely összeg fel- használásáról a területi, körzeti pártaiap- szervezet, a körzeti népfrontbizottság és a tanácstagi csoport együttesen dönt Ilyen megoldással épülnek járdák, utak, játszóterek. Ez a módszer azért is kedvező, mert társadalmi úton dől el a fejlesztés rangsorolása és a társadalmi munka és összefogás is jobban szervezhető. Nagyban növelhető a lakóterületi pártszervek jelző szerepe a Vác városban alkalmazott módon. Fórum jellegű taggyűléseket tartanak a közérdeklődésre számot tartó témákról. A város illetékes vezetői adnak tájékoztatást és természetesen választ a felmerülő kérdésekre. Jogos igényként vetődik fel, hogy ezekben a pártalapszervezetekben is gyakrabban essen szó nemzetközi és gazdaságpolitikai időszerű témákról. Indokolt főleg a városokban még szorosabbá tenni az üzemi és lakóterületi pártszervezetek kapcsolatát. Ezzel sok vitának lehetne elejét venni. A tagdíjfizetés, az üzemből történő átjelentkezés, a nyugdíjba vonuló párttag megbízatásának előzetes rendezése, értékelése, mind-mind olyan momentumok, amelyekkel elő lehet segíteni a körzeti párt- szervezet életébe való zökkenőmentes beilleszkedést. A, ... , hogy a kongresszus rra van szükség, határozatával összhangban következetesebben kell érvényesíteni a területi irányító pártbi&ittságok szerepét a lakóterületi alapszervezetek felé. Rendszeresen segítsék ezeket az alapszervezeteket — jellegüknek megfelelően — a párthatározatok ismeretében, a végrehajtásban, a taggyűlési témák megválasztásában. Rendszeresebb helyszíni munkával, differenciáltabb segítséggel erősítsék a lakóterületi pártszervek munkáját. Körültekintően, de szerezzenek érvényt a Központi Bizottság 1969-es, a nyugdíjba menő párttagok átjelentésével kapcsolatos határozatának. A városi, községi párt- bizottságok csak abban az esetben engedélyezzék, hogy a nyugdíjba menő párttagok . továbbra is az üzemi, intézményi alapszervezetekhez tartozzanak, ha politikai, társadalmi és engedélyezett szakmai munkájuk során aktívan részt vesznek volt munkahelyük társadalmi, oolitikai életében. Amennyiben az illető a fenti okok miatt, indokoltan az üzemi pártszervezetnél kíván maradni, azt az alapszervezet taggyűlésének jóvá kell hagyni. Az iránvító pártszervek bátorítsák a nyugdíjba kerülő elvtársakat, hogy a lakóterületi párt- alavszervezetekben is igen aktív vártmegbízatás és politikai munka vár rájuk. A lakóterületi pártszervezeteiben is megye a legfontosabb feladat a párt politikájának megértése, elfogadtatása a tömegekkel, és a politika megvalósításában való aktív részvétel. DR. ARATÓ ANDRÁS, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára