Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-23 / 223. szám

1980. SZEPTEMBER 23., KEDD ”*«r *4j/0r * VÖlföp Tízezer ffafaff szoiid&riíása Gödöllői vasárnap (Folytatás az 1. oldalról) már csak a receptjét kaphat­ták meg. De megállás nélkül harsogott az aula előtti tér is; nonstop műsort hallgattak itt százak és ezrek, melynek cí­me: Mindenki pódiuma. A ze­ne szüneteiben Molnár Dániel és Keresztes Tibor műsorve­zető mikrofonja elé invitált egy-egy nevesebb sportolót, köztük dr. Hegedűs Csabát és dr. Hammeri Lászlót is. A Galga-vidéki Áfész három hatalmas bográcsban főzte a halászlevet a szabadban, és dél körül, mint egy hatalmas tá­borban, fűre telepedő ebédelő csoportok falatoztak. DixihmS Á délután is sok-sok érde­kességet és szórakozást tarto­gatott: dzsesszbemutatót az egyetem főépületében Pege Aladár és együttese, valamint a Benkó-dixilend műsorával. MHSZ-modellező bemutató volt a teniszpályáknál, motor- kerékpáros és kerékpáros ügyességi versenyek... és még így sem teljes a felsorolás. A hangulat délután négy óra tájban is töretlen volt, a fiatalok ezreinek seregszemlé­je azonban lassan a végefelé közeledett. Az események, rendezvények fél öt tájban befejeződtek, s a tízezernyi fiatal egy gazdag és vidám nap emlékével vett búcsút egymástól, s a találkozó szín­helyétől. Az idei ifjúsági találkozó megszervezéséért alighanem jelest érdemelnek a rendezők, s elsősorban Gödöllő társadal­mi és ifjúsági szervezetei. Tamási István A néphadsereg haditechnikai bemutatóján a fiatalok kipróbálhat­ták a légvédelmi gépágyút is. Az Agrártudományi Egyetem néptáncegyüttese az Aratás című számot mutatta be. Együttműködve a Csepel Autógyárral Befejezte ötéves tervét az Ikarus Járműgyár Hétfőn, több mint negyed­évvel a tervidőszak vége előtt teljesítette ötödik ötéves ter­vét az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár. Az öt évre terve­zett autoouszsorozat utolsó da­rabját — a 60 850. járművet — Toldi József vezérigazgató ün­nepélyesen adta át legna­gyobb megrendelőjük, a Szov­jetunió kepviseleteben megje­lent Rein Otszaszo ívnak, a Szovjetunió budapesti nagy- követsége első titkárának. Az esztendő hátralevő három hó­napjában készülő autóbuszok — mintegy 3600 darab — már az eredeti tervelő­irányzaton felül jutnak el bel- és külföldi megrendelőikhez. Az autóbuszgyártás ezekben- az években immár hosszú táv­ra nemzeti iparunkká vált — s ezt jól bizonyítja annak a széles körű gyártási együtt­működésnek csupán címsza­vakban történő megemlítése is, mely a 60 850 busz idő előtti elkészülésének egyik feltétele volt. A közúti járműgyártás fejlesztésére a hetvenes évek elején kidolgozott program döntő szerephez juttatta ebben a kooperációban a Csepel Autógyárat, ahol az Ikarus-buszok túlnyo­mó többségének járóképes al­vázai készülnek. A Csepel Autógyár termék­szerkezetének alapvető átala­kításával, új beruházásokkal, dolgozók átképzésével és mun­kaerő-átcsoportosításával vette ki részét a hazai járműipar ilyen mértékű fejlesztéséből, s ennek során — elsősorban ter­melésszervezési intézkedések eredményeképpen — odáig ju­tott, hogy ma már tíznapon­kénti ütemezésben szolgálja ki a felöltöztetendő alvázakkal az Ikarust. A több mint hatvanezer autóbuszban egyébként meg számos hazai gépipari vállalat eredményes munkája öltött testet: a Csepel Autógyár a vázszerkezeti profilacélokat a Dunai Vasműből kapja, a mo­torok és a hátsó futóművek a győri Rábában készülnek, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár komplettírozza a mellső futó­műveket. A felsoroltakon kí­vül még számos kisebb-na- gyob üzem és szövetkezet jól összehangolt munkájára van szükség ahhoz, hogy az Ika­rusban ma már a korábbi 16 helyett 43 autóbusz készüljön el egy nap alatt. W. B. toztatások nélkül már nem al­kalmasak. Persze, ennek hatását a vállalatok eredményességére számszerűen nehéz kimutatni. Ha a hazai gazdaságban egyetlen ágazaton belül az azonos célú és technológiájú vállalatok körében többféle belső mechanizmus létezne, akkor az eredmények össze­vetésével az eltérő megoldá­sok rangsorolhatók lennének. A helyzet azonban az, hogy valamennyi ágazatban és még a teljesen eltérő rendel­tetésű, nagyságú, technológiá­jú vállalatoknál is a belső irá­nyítás felépítése lényegében mindenütt azonos. A jelenleg általában alkalmazott rend­szer alapjában véve csak ab­ban különbözik a két évti­zeddel ezelőttitől, hogy a vég­rehajtás és az irányítás csú­csa közé több lépcső épült be. Nem ritka, hogy a mun­kapad és a vezérigazgató kö­zé 10—12 szint ékelődik. A tröszt (vagy nagyvállalati) központ általában négy ve­zetési szintet foglal magában. Az első szinten a vezérigazga­tó, a másodikon a helyettesei, a harmadikon a főosztályok, a negyediken az osztályok helyezkednek el. Ez a felállás a tagvállala­toknál, gyáregységeknél is: igazgató, igazgatóhelyettesek (vagy főmérnök, főkönyvelő), azután főosztályok, osztályok, ezután következik — kilence­dik szintként — az üzemve­zetők lépcsője, majd a mű- helyvezetőségek, azután a mű- és csoportvezetők szintje. 10 —15 évvel ezelőtt még általá­ban csak 4—5 szintből állt a vállalati irányítási piramis: igazgató főmérnök és fő­könyvelő, osztályok (a főosz­tály igen ritka volt), üzemve­zetők, művezetők. 10—15 év alatt tehát a vállalati belső irányítási szintek száma meg­kétszereződött. Egy, az adott termelési szín­vonalhoz viszonyítva túl sok szintből álló szervezet óhatat­lanul „felszippantja” ez al­sóbb lépcsőkről a hatáskörö­ket, a döntési lehetőségeket és ez kialakítja azt a fajta dön­tési mechanizmust, amelyben az elhatározások túlnyomó részét már nem ott hozzák — függetlenül azok hordere- jétől — ahol az- információ ,.előáll”. Tehát a végén már abban is „felül” döntenek, s nem a műhelyben hogy pél­dául, hol álljon az eszterga­pad, vagy hova kellene egy polc a szerszámoknak. Sok föladat A túlméretezett szervezet gyűjti és gyártja is a jogkö­röket, hiszen működnie kell. Noha — s ez a szakirodalom­ban már közhelyszámba megy — erre a nagyvállalati irá­nyítási hierarchiára rengeteg korszerű feladat várna: pél­dául a tények alapos elemzé­se, a vállalati stratégia ki- adakításai a vállalatok külső kapcsolatainak koordinálása, sőt: például éppen a vállalati belső mechanizmus tökéletesí­tése is. Ma azonban, különösen er­re az utolsó teendőre még csak elvétve gondolnak. Pél­dául a Taurusnál, a Rába Műveknél, a Medicornál, a Magyar Alumínium Tröszt­nél, a Telefongyárban egy-kát éve folyik a (felmérő, ter­vező) munka a belső mecha­nizmus korszerűsítésére, ezek­nél a vállalatoknál egy-egy kisebb intézkedésre is sor ke­rült, ám mindez még távol­ról sem jelenti azt, hegy a vállalatok többségénél való­ban komoly elhatározás lé­tezne a belső mechanizmus reformjára és ahol próbál­koznak is — az említett he­lyekkel együtt — a munka ott sem halad előre a már rég szükséges gyorsasággal. (Leg­újabban, egyes helyeken az adminisztratív létszám egy részének átcsoportosítása a termelő munkában sokkal in­kább a munkaerőhiányt igyekszik ellensúlyozni, s nem a vállalati intézmény- rendszer átalakításának kez­detét jelzi.) Mindebből pedig sok vesz­teség adódik. Gerencsér Ferenc Következik: A felaprózott felelősség A ffahóferiiffefi párfaiapsserveseiekróP Hatékony és eredményes temegpolitikai munka A v„ , határozatában megál­lít Kongresszus lapította: „A párt po­litikájának megvalósításában, a tömegkapcso­latok erősítésében döntő szerepük van az alapszervezeteknek. A felsőbb pártszervek adjanak több érdemibb segítséget az alap­szervezeteknek, köztük a lakóterületi körzeti pártszervezeteknek.” A megyei pártbizottság munkája során ki­emelten foglalkozik az irányító pártszervek alapszervezeteket segítő tevékenységével. A XII. kongresszust megelőző alapszervezeti ve­zetőség vá las z'tó taggyűlések során arra töre­kedtünk, hogy a testületekben és az alap­szervezeti vezetőségekben erősítsük a veze­tés személyi feltételeit. Politikai és szakmai tekintetben a helyileg legképzettebb, legrá­termettebb elv társak jelölését kezdeményez­tük a vezetésbe. A javaslatok 92 százaléka egyetértésre talált a párttagság körében. Az alapszervezetek vezetőségei megerősödtek és ez egyik biztosítéka a hatékonyabb, maga­sabb színvonalú munkának. Arra ösztönöz­zük az irányító pártbizottságokat, hogy va­lamennyi szinten — az alapszervezetekben is — erősítsék a kollektív vezetést és a testü­leti, illetve alapszervezíeti vezetőségi tagok személyes felelősségét. Ebben a XII. kong­resszus . iránymutatásának végrehajtása so­rán mar vannak biztató jelek. A választott párttestületek nagyobb szerepet töltenek be a döntések előkészítésében. Tovább javult a vezetőségi tagok, titkárok tájékozottsága, a dön­tések előkészítésébe való bekapcsolásuk. Az elfogadott határozatok tartalmazzák, hogy ki, miért felelős, s meddig kell a feladatot elvégezni. Az ellenőrző munka szerepe is új tartal­mat kapott, s erre engednek következtetni a második félévi munkatervek. Pártbizottsági üléseken, taggyűléseken, és vezetőségi ülésen, alaposabban térnek vissza egy-egy adott, korábbi felsőbb pártszerv által hozott hatá­rozatra. Előtérbe kerül mind több alapszer­vezetben a korábban hozott saját határozat végrehajtásának ellenőrzése is. Gyakoribb és tartalmasabb a termelés, a gazdálkodás párt- ellenőrzése, a gazdasági vezetők és pártszer­vek beszámoltatása. Erősödik a kongresszus útmutatásának megfelelően a pártszerveze­tele tömegkapcsolatának fejlesztése. A megye valamennyi pártsZervénél erőteljesebben for­dítanak gondot az ifjúság politikai nevelésé­re, s arra. hogy fejlesszék a KISZ pártirányí­tását. Valamennyi pártszerv tudatosan és el- mélyülten foglalkozik a KB 1970. évi nőpoli­tikái határozata megvalósításával és a to­vábbi feladatokkal. Nagyobb figyelmet kap a pártszervek munkájában a pártdemokrácia érdemi fejlesztése, s ezzel összhangban a mun­kahelyi demokrácia kibontakoztatása. A , . továbbra Is terv­pártSZerve^eteMben szerű a munka an­nak érdekében, hogy a párttagság még szé­lesebb körben ismerje meg a XII. kongresz- szus határozatait és annak szellemében dol­gozzon. Az irányító pártbizottságok nagy figyelmet fordítanak a lakóterületi pártszervek mun­kájára. Ez teljes mértékben indokolt és összhangban van a kongresszus határozatá­val. A megye nyolc városában és kilenc járásá­ban majd 250 lakóterületi, illetve körzeti párt- alapszervezet működik. Ezekhez a pártalap- szervezetekhez tartozik a megye párttagságá­nak közel 20 százaléka. Létszámukban is nagy erőt képviselnek, nem is szólva gazdag élet- útjukról, tapasztalatukról, hiszen ezeknek az elvtársaknak 65 százaléka hatvan éven fe­lüli. Tehát ezekben a területi és városkörzeti pártalapszérvezetekben zömében idős nyug­díjas elvtársak végzik párttagsággal járó kö­telességüket. Egy kisebb résZük egészségi okok miatt fel van mentve a rendszeres párt­munka, illetve a rendezvények látogatása alól. A megyében működő e területi pártszervek eredményesen képviselik a párt politikáját, végrehajtásában aktívan, részt vesznek. Ered­ményes a tömegpolitikai munkájuk. Igen je­lentős politikai befolyásuk a lakóterületeken. A lakosság körében az ő felvilágosító, neve­lő munkájuk nyomán is, szélesebb tömegek közt vált közérthetővé a párt politikája és erősödött a biZalom a párt iránt. A város körzeti, és lakóterületi pártalapszeryezetei- riek kommunistái eredményesen vesznek részt és mozgósítanak a településfejlesztő tár­sadalmi munkákra. A lakóterületi pártszervezetek munkáját eredményesen befolyásolja — főleg a közsé­gekben —, hogy olyan aktív kereső pártta­gok is odatartoznak, akik munkahelyén nincs önálló pártszervezet. Ez lehetőséget ad arra, hogy az alapszerveZetek vezetőségei­ben megfelelő arányban dolgozzanak fiatal energikus erők, akik a nagy tapasztalattal rendelkező nyugdíjas elvtársakkal együtt, tar­talmas és tervszerű pártélet vezetésére ké­pesek. Ezekben a pártszervezetekben — né­hány kivételtől eltekintve —, rendszeres és tartalmas a szervezeti élet. A vezetőségi és taggyűléseket rendszeresen megtartják. A ... , ... .. pártszervek tevékeny­koisegteiuietl Ségi köre kialakult. A tárgyalt napirendek megfelelnek az alapszer­vezet működési körének és a párttagság ösz- szetételének. Esetenként indokolt, hogy az irányító pártbizottságok több figyelmet tanú­sítsanak e pártszervek munkája iránt. Na­gyobb körültekintéssel, emberséggel segítsék és értékeljék főleg a községterületi alapszer­vezetekben dolgozó idős kommunisták mun­káját. Indokolt esetenként jobban figyelni ész­revételükre, javaslatukra, hiszen megérdem­lik. A városkörzeti pártalapszervezetek műkö­désének rendje kialakult a megyében. Mun­kájuk igen változatos és sokszínű. Rendszeres kapcsolatot tartanak a tanácsokkal, a Haza­fias Népfront körzeti bizottságaival és a terü­letükön működő más szervekkel. Ezt lehetővé teszi a legtöbb városban — Szentendrén, Ceg­léden, Vácott — az is, hogy e környezeti párt- alapszervezeteket lehetőség • szerint a tanácsi körzetekkel összhangban szervezték. E párt­szervek egyik fontos feladata, hogy számolja­nak be az irányító pártszerveknek, tanácsok­nak a lakosság hangulatáról és időben je­lezzek az ellátásban, szolgáltatásban és más területen jelentkező problémákat. Jó gyakorlattá kezd válni, hogy vélemé­nyezik, illetve megvitatják a lakókörzet, te­rület fejlesztéseivel összefüggő terveket, el­képzeléseket. Több városunkban — Gödöllő, Százhalombatta — kiterjesztették kapcsolatu­kat üzemekkel, szocialista brigádokkal és KISZ-szervezetekkel való együttműködésre. E2ek a pártszervezetek tartalmas politikai és agitációs szervező tevékenységet fejtenek ki olyan események kapcsán, mint a tanácsi és tömegszervezeti választások. A . . , városban bevált jó kez­azentendre deményezést is érde­mes általánosabbá tenni. Itt ugyanis város­részenként úgynevezett tanácstagi alapot léte­sítenek (évi 120 000,— Ft), mely összeg fel- használásáról a területi, körzeti pártaiap- szervezet, a körzeti népfrontbizottság és a tanácstagi csoport együttesen dönt Ilyen meg­oldással épülnek járdák, utak, játszóterek. Ez a módszer azért is kedvező, mert társadalmi úton dől el a fejlesztés rangsorolása és a tár­sadalmi munka és összefogás is jobban szer­vezhető. Nagyban növelhető a lakóterületi párt­szervek jelző szerepe a Vác városban al­kalmazott módon. Fórum jellegű taggyűlése­ket tartanak a közérdeklődésre számot tartó témákról. A város illetékes vezetői adnak tá­jékoztatást és természetesen választ a fel­merülő kérdésekre. Jogos igényként vetődik fel, hogy ezekben a pártalapszervezetekben is gyakrabban essen szó nemzetközi és gaz­daságpolitikai időszerű témákról. Indokolt főleg a városokban még szoro­sabbá tenni az üzemi és lakóterületi pártszer­vezetek kapcsolatát. Ezzel sok vitának le­hetne elejét venni. A tagdíjfizetés, az üzemből történő átjelentkezés, a nyugdíjba vonuló párttag megbízatásának előzetes rendezése, ér­tékelése, mind-mind olyan momentumok, amelyekkel elő lehet segíteni a körzeti párt- szervezet életébe való zökkenőmentes beil­leszkedést. A, ... , hogy a kongresszus rra van szükség, határozatával össz­hangban következetesebben kell érvényesíte­ni a területi irányító pártbi&ittságok szerepét a lakóterületi alapszervezetek felé. Rendsze­resen segítsék ezeket az alapszervezeteket — jellegüknek megfelelően — a párthatároza­tok ismeretében, a végrehajtásban, a taggyű­lési témák megválasztásában. Rendszeresebb helyszíni munkával, differenciáltabb segít­séggel erősítsék a lakóterületi pártszervek munkáját. Körültekintően, de szerezzenek ér­vényt a Központi Bizottság 1969-es, a nyug­díjba menő párttagok átjelentésével kapcso­latos határozatának. A városi, községi párt- bizottságok csak abban az esetben engedé­lyezzék, hogy a nyugdíjba menő párttagok . továbbra is az üzemi, intézményi alapszerve­zetekhez tartozzanak, ha politikai, társadal­mi és engedélyezett szakmai munkájuk so­rán aktívan részt vesznek volt munkahelyük társadalmi, oolitikai életében. Amennyiben az illető a fenti okok miatt, indokoltan az üzemi pártszervezetnél kíván maradni, azt az alap­szervezet taggyűlésének jóvá kell hagyni. Az iránvító pártszervek bátorítsák a nyugdíjba kerülő elvtársakat, hogy a lakóterületi párt- alavszervezetekben is igen aktív vártmegbí­zatás és politikai munka vár rájuk. A lakóterületi pártszervezeteiben is megye a legfontosabb feladat a párt po­litikájának megértése, elfogadtatása a töme­gekkel, és a politika megvalósításában való aktív részvétel. DR. ARATÓ ANDRÁS, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom