Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-23 / 223. szám

4 1980. SZEPTEMBER 23., KEDD KÖNYVTÁROSOK TANACSKOZASA Tudományos információ Tegnap délelőtt Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtárban tartotta soron következő egyesületi ösz- szejövetelét a Magyar Könyv­tárosok Egyesülete Pest megyei Szervezete. A tanácskozáson Vályi Gábor, az Országgyűlési Könyvtár igazgatója tartott előadást- A társadalomtudomá­nyi információs rendszer a magyar könyvtárügyben cím­mel. Szólt arról a munkáról, amelyet az ország nagy szak- könyvtárai, az Országos Szé­chényi Könyvtár, a Pedagógiai Könyvtár, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Marx Kár roly Közgazdasági , Egyetem könyvtára és az Országgyűlési könyvtár az egységes társada­lomtudományi információs rendszer megteremtéséért vé­geztek. Beszámolt azokról a lehetőségekről, amelyek ezen a területen az intézmények előtt állanak. A tanácskozás részt­vevői délután látogatást tettek a Szentendrei Szabadtéri Nép­rajzi Múzeumban. EGRY JÓZSEF Szoboravatás Badacsonyban vasárnap bensőséges ünnepségen lep­lezték le Egry József festőmű­vész bronzszobrát, Marton László kiváló művész alkotá­sát, a művész egykori műter­mének közelében, a badacso­nyi móló bejáratánál. Pozsgay Imre művelődési miniszter mondott beszédet. Méltatta a XX. századi festé­szetünk kiemelkedő alakjá­nak munkásságát, a Balaton­hoz kötődését. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A kövek egyszerű fensége * Egész évben megtekint­hető Mészáros Dezső tárla­ttá a visegrádi Mátyás Ki- trály Múzeumban, András­oké István vízfestményei a äiDömösi Galériában október 15-ig várják a közönséget. Kő jelek Remekül hatnak Mészáros Dezső kőjelei a monumentális palotaromok előtt, mintha a huszadik század tisztelegne a magyar reneszánsz e kiemel­kedő alkotásánál. Mészáros Dezső Munkácsy-díjas szob­rászművész sajátos forma­renddel alakítja jellé fino­mult figuráit, éppen itáliai utazásának tanulságaként. Ott látva a reneszánsz szob­rászat eerdményeit, arra az álláspontra jutott, hogy a ki­dolgozás tökélye helyett a megálmodott egyszerűség nagyvonalúságát kell megörö­kítenie e kő egyszerű fensé­gében. Vajon igaza van? Min­den bizonnyal, mivel nem tu­dáshiány miatt elégszik meg e sűrített szoborjelekkel, ha­nem tudatos megfontolás alapján. Korábban mintázott ő pompás márvány fej eket a valósághűség jegyében. Így indult, hogy később megtalál­ja művészetének önálló stí­lusát a régi mesterek máso­lása, ismétlése helyett. S két­ségtelen jó úton halad, amit az is bizonyít, hogy e redu­kált mozdulatrendszerű mű­vek nagyon jól hatnak a visegrádi várban, a modern formák alliterálnak a rene­szánsz kövekkel. Mészáros Dezső szoborcso­portjai az esztergomi bazili­ka közelében és a visegrádi várban egy sajátos szobrász! erőről és tehetségről vallanak hatásosan. Mészáros Dezső feladta az egyedi szobor mintázását, hogy művei a kö­zösségi társulásban, a törté­nelmi, természeti és társadal­mi összefüggésekbe illeszked­jenek be. Ű így értelmezi szobrászi küldetését, így va­lósítja meg elképzeléseit, mely immár jelentős szobrászi eredmény, komoly érték, Visegrádhoz, Esztergomhoz szerkesztett plasztikai szép­ség. Akvarellek Két forráshelye, inspirativ vidéke a Dunakanyar és Ba­latongyörök. Ezúttal korrekt akvarelleket láthatunk, Dömös környékét, a szemközti Szent Mihály-hegyet. Arra összpon­tosít, hogy az előtér bensősé- gét ragadja meg, a táj elha­nyagolt részleteit. Így tárul­kozik fel Zebegény, Nagyma­ros sok olyan kedves voná­sa, mely eddig háttérbe szo­rult. Érdekes az is, hogy Andráskó István olajképein egészen más problémákat vet fel, más rajzi, szerkezeti megoldásokkal. Ez a kettős­ség nem ellentmondás, sok­kal inkább művészi egyénisé­gének megnyilvánulása, s jó, hogy akverelljeiben a műfaj ál­talános keretei között marad, a kísérletezést, a kutatást a na­gyobb méretű és lehetőségű olajfestmények közegében va­lósítja meg. A Dömösi Galéria állandó anyagában üdvözölhettük Pásztor János szobrát, Reicn Károly, Csohány Kálmán és Vertei József műveit. Mindez kerete volt Andráskó István bemutatkozásának, aki hosszú évek óta készíti akvarell- jegyzeteit Szentendrétől a táti szigetekig, aki ízig-vérig a Dunakanyar festője, s aki­nek kiállítás-megnyitását igé­nyes zenei műsor követte — a Bakfark Bálint lanttrió fel­lépése, akik szemelvényeket adtak „A régi magyar zene századaiból”. Losonci Miklós Andráskó István: Akvarell A BIOLÓGIA SEM ÖNCÉLÚ TUDOMÁNY Etológia, ökológia, genetika Szűkre szabott beszámolót olvasnattak az érdeklődök a közelmúltoan arról a gödöllői eseményről, amely egyébként oly fontos volt a biológia, a mezőgazdaság és az ismeret­terjesztés szempontjából. A XXIII. országos biológusna­pokról van szó, amelyeknek •az idén a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem adott otthont. Hogy miért éppen ez az intéz­mény fogadta az ország mint­egy két es fél száz kutatóját, biológiatanárát, gyakorlati szakemberét? A rendezők, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat biológiai választmá­nya kezdetben rendszeresen Balatonfüreden gyűjtötte ösz- sze a biológiai tudományok és az ismeretterjesztés szakembe­reit. Majd abból a meggondo­lásból változtatta vándorgyű­léssé az eseményt, hogy a résztvevők egy-egy terület sa­játos problémáival, környezet- védelmi eredményeivel is megismerkedhessenek. Gödöl­lőn — az itteni találkozó társ­rendezője természetesen a TIT Pest megyei Szervezete volt — a helyszín, az agrár­egyetem szinte természetessé tette, hogy a központi téma a biológia és a mezőgazdaság kapcsolata, a tudomány köz­vetlen termelést segítő szere­pe legyen. S az is természetes, hogy a résztvevők a tájjal is ismerkedtek: a fóti Somlyó- hegyen tanulmányozták a te­rület növényzetét, védelmének lehetőségeit, s ellátogattak a vácrátóti botanikus kertbe és botanikai kutatóintézetbe. Összetett rendszer Az elhangzott előadások valóban olyan eredményekkel és lehetőségekkel ismertették meg a hallgatókat, amelyek azt bizonyítják, hogy a bioló­gia, a mezőgazdaság, a tudo­mány és a termelés elválaszt­hatatlanok egymástól. Dr. Széky Pál, a biológiai tudomá­nyok kandidátusa, egyetemi docens, Az etológia és az ökológia című előadásában például azt bizonyította, hogy az etológia, a viselkedéstan nem öncélú tudományterület, hanem a rendszerszemléletű ökológiába szervesen beépülő témakör. Egy-egy faj viselke­dése különböző hatások kö­zött befolyásolja a vele biocö- nózisban élő más fajokét — s ha arra gondolunk, hogy ez az ember által szabályozott vi­szonyokra is érvényes, máris arról beszélhetünk: a terület kutatási eredményei közvetle­nül a termelést befolyásolhat­ják. MAGASAN KEZDTEK. gasra tették a lécet és sike­rült átugrani fölötte: nagyon jó bemutatóval kezdődött az 1980-as premier-sor. Megle­het, később éppen ehhez vi­szonyítva fogunk csalódást érezni, de az is előfordulhat, hogy a Madách Színház új előadása ösztönzően hat a töb­bi társulatra. Brian Clark drámájának bemutatásával máris megvan az évad első telitalálata. Ráadásul alig késtünk meg ennek a műnek a bemutatá­sával. Bár a BBC-tévéállomás már 1972-ben előadta, de szín­padi előadására csak 1978- ban vállalkoztak á londoni társulatok. Aztán tavaly ta­vasszal eljutott a darab a Broadway-ra és ezzel a világ­siker rangjára. Jól megcsinált darab a Mégis kinek az élete? Azaz minden részlete dramaturgiai- lag pontosan „kicentizett”. A jól megcsináltsáa a szerkesz­tés és a nyelvi pontosság mel­lett egyfajta mesterkéltséget is jelent, mondhatnánk rafi- náltságig fokozott pszicholó­giai hatásosságot. DÖNTHETEK-E A HALÁ­LOMRÓL? M.t akarnék) ha teljes szellemi frisseségem birtokában, fizikailag kizá­rólag vegetálni volnék képes, de azt is csak a gépek dik­tátuma szerint? Sokan talál­ták magukat szembe. leg­alábbis elméletileg, ezzel a nyugtalanító kérdéssel. Fel­Ma- SZÍNHÁZ] ESTÉK Mégis kinek az élete? adnám? Vagy végigcsinálnám, amíg sejtszöveteim biológiai­lag teljesen használhatatlan­ná válnának? Nincs igaz vá­lasz. Nem is lehet, amíg nem kerülünk ilyen döntéskény­szertől terhelt szituációba. Természetesen nem baga­tellizálható el egyetlen embe­ri élet — halál — sem. De íme, a jól megcsináltság: a tragikum halálosan komoly, a főhős felismerve az elvisel­hetővé válás szükségességét, éppencsak annyira cinikus, amennyi a néző borzongásá­nak feloldásához szükséges; és a történet is csak annyira megrázó, hogy ne tudjunk szabadulni hatása alól. Ken Harrison, szobrászt au­tóbaleset érte. vállon alul tel­jesen béna lett, de az agy­működése tökéletes maradt. Nemcsak ágyhoz kötött lett, hanem számítógép és auto­maták nélkül teljesen élet­képtelen. Mit kezdjen derék­ba tört életével? Csatázni kezd hát orvos-professzorával, aki a klinikai halál állapotából hozta vissza, shakaspeare-i egyensúly jön létre: minden­kinek igaza van. De a pro­fesszor mellett nehéztüzér­ségként ott áll a jog. Tilos megengedni olyan cseleke­detet, amely a delikvens ha­lálát okozza, még inkább ti­los az egészség őreinek ebben részt venni. És Ken Harrison cselekvőképtelen, még ön- gyilkosságot sem tud elkö­vetni. Többről van itt szó, mint a döntés, a magunk éle­te feletti döntés szabadságá­ról. A nagy kérdés, hogy mi­lyen határig van joga a tár­sadalomnak uralkodni az em­ber felett. . A SZÍNESZEK egy_két k.. vételtől eltekintve briliáns teljesítményt nyújtanak. A Harrisont alakító Huszti Pé­ter igazi nagy bravúrt hajt végre: mozdulatlanul fekszik két és fél órát, mindent a hangjával, az arcával kell megjelenítenie. Kiforrott, kész figurát látunk kifogástalan alakításában. Méltó partne­re Márkus László; tökéletes koncentrálással nagyszerűen kelti életre az orvos-profesz- szor alakját. Piros Ildikó is­mét képes újat adni, határo­zott, kemény karaktert te­remt Scott doktornő szerepé­ben, ugyanakkor finom érzék­kel jelzi a fehér köpenyes hi­vatás mögött a női érzékeny­séget. Hasonlóan kitűnő tel­Brian Clark drámája a Madách Színházban jesítményt nyújt Tímár Béla, mint a kórház mindenese, partnerével, Kiss Marival az egészség, a boldogság fuvalla­tát hozza a kórterembe. Kevésbé tetszett Csűrös Ka­rola, mert képtelen volt meg­birkózni az íróilag sem túl árnyalt szereppel. Már a kór­háziján játszódó darab is ap­ropót teremt ahhoz, hogy szó­vá tegyük a Madách Színház egyik betegségét: a fegyelme­zetlenséget. Nem méltó az előadáshoz Lőte Attila szét­eső játéka, még a szövegtu­dás sem volt Lőte erőssége. Hasonlót mondhatunk Koltai Jánosról. Az előadás többi szereplői végül is egyensúly­ban tartották a produkciót, olyannyira, hogy joggal mond­hatjuk nagyon jónak a bemu­tatót. Szirtes Tamás kitűnő mér­tékkel találta meg a tragikus és komikus elemek egyensú­lyát, sikerült jó tempót adni az előadásnak. Szirtes — kell ennél több elismerés — töké­letesen megvalósította az író szándékát. Szintén dicséret illeti Vayer Tamás díszletter- vezőt és Mihalkovszky Erzsé­betet a jelmezek tervezéséért. Kriszt György Ugyancsak nem feledkezhe­tünk meg a biológiai alapok­ról, ha a ma sokszor emlege­tett fehérjeproblémáról, illet­ve ennek megoldásáról szó­lunk. Dr. Bálint Andor, a biológiai tudományok doktora, egyetemi tanár előadásában a növényi fehérjetermelés növe­lésének komponenseiről, ezen belül is a genetikai oldalról szólva vázolta, hogyan alakul­tak a nemesítési programok, milyen eredményeket értek el a gabonafélék fehérjetartal­mának növelésében, a limitáló aminosavak közül főleg a íi- ztn arányának növelésében, a meglevő termelési szint meg­tartása mellett. A harmadik előadást, amelyről szólunk, dr. Jermy Tibor, a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagja, a Növényvédelmi Kuta­tó Intézet nyugalmazott igaz­gatója tartotta; ez a növény- védelem biológiai alapjaival foglalkozott. Bírálta azt a szemléletet, amelynek értel­mében a növényvédelmi eljá­rások csak egy-egy kártevő vagy betegség leküzdésére irányulnak. A növényvédelmi problémák megoldásában a rendszerszemléletű megközelí­téseket kell érvényesíteni — mondotta —. hiszen a kultúr­növény és környezete, ideértve a károsítókat is, összetett ökológiai rendszert alkot, az ember céljait szolgáló szabá­lyozására, optimalizálására van szükség. Erjesztő szerepben Három előadás, három igen izgalmas tudományos, ám a gyakorlathoz is rendkívül szo­rosan kapcsolódó téma. Aligha kell méltatni az esemény fon­tosságát, szerepét abban, hogy a biológiatanárok, ismeretter­jesztők, népművelők korsze­rűbb, a mai társadalmi terme­lés igényeinek megfelelő is­mereteket közvetítsenek, illet­ve ilyen ismeretterjesztő elő­adásoknak adjanak helyet. Az évről évre megrendezett or­szágos biológusnapoknak igen nagy az erjesztő szerepük, eredményesebbé tehetik a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat biológiai tagozatának munkáját. Igaz, erre nagy szükség is van. A biológiai ismeretter­jesztés helyzetéről és felada­tairól a gödöllői tanácskozá­son dr. Maróti Mihály, a biológiai tudományok doktora, egyetemi tanár, a TIT Pest megyei Szervezetének elnöke tartott előadást. Elemezte azt a szerepet, amelyet a TIT szerteágazó tevékenységén be­lül a biológiai ismeretterjesz­téssel a mai magyar közműve­lődésben betölt. Hogy ez a munka társadalmunk fejlődé­se szempontjából milyen fon­tos, annak bizonyítására áll­jon itt egy részlet a XII. pártkongresszus határozatából: „A tudományos-technikai ha­ladás, gazdaságunk korszerű­sítése egyre nagyobb követel­ményeket támaszt a műszaki és természettudományos ér­telmiséggel szemben.. Világképünk alakítása Nyilvánvaló hát, hogy meg kell újítani a TIT biológiai is-' meretterjesztő munkáját. En­nek természetesen számos fel­tétele van, a szervezéstől az előadók felkészültségéig, a kapcsolatteremtő képességtől a megfelejő, vonzó szemlélteté­sig. A tartalmi-formai válto­zást különösen indokolja, hogy a tömegkommunikációs eszkö­zökkel szemben csak valóban új ismeretek korszerű módon történő közlésével vehetjük fel a versenyt — s még in­kább indokolja, hogy világ­képünk kialakításában bioló­giai ismereteink alapvető fon­tosságúak. P. Szabó Ernő TV-FIGYELO Sajícédula. Ugyanígy persze szalámicetlinek vagy más egyéb, szintén közismert pa­pírféleségnek is elnevezhették volna azt az újmódi minősítő lapot, amelyet a Volán-elekt­ronikánál vezettek be — de hát ott éppen a sajtcédula minősítést kapta. Akik vé­gignézték a vasárnap esti Hét című műsort, e sajátos titu- iálás vélt vagy valós okáról ugyan nem kaptak tájékozta­tást, ám arról sokkal inkább meggyőződhettek, hogy egy nagyon ügyes személyügyi nyilvántartást ötlöttek ki a szóban forgó intézménynél. A lényege az, hogy minden be­lépőről kiállítanak egy ívet, amelyre aztán rendre oda- jegyzik pályafutásának ada­tait. Azt is, hogy egy műsze­részből miféle stációkon át válik igazgatóhelyettes — em­lékezhetünk rá: még ilyesmi­re is akadt példa’ —, de ugyanígy azt is, hogy valaki­ről hányféle megbízatás után derül ki, miszerint valameny- nyi reábízott munkára alkal­matlan. Mindezt pedig azért cselek­szik, mert szeretnék minél jobban megismerni valameny- nyi alkalmazottjukat, amúgy mindenestül; erényeikkel és hibáikkal egyetemben. Ügy látszik — és ez a két­ségkívül érdekes riport azt mutatta —, hogy a felfekte­tett jellemképek egyrészt sen­kit nem sértenek (még aki búcsút mond, az sem vonja kétségbe a reá vonatkozó megjegyzéseket), másrészt meg alkalmat adnak a veze­tők belső kinevelésére. A módszer életrevalóságát nyil­vánvalóan ez az utóbbi kö­rülmény jelzi, s annyira jel­zi, hogy a Volán-elektroniká­nál szinte minden irányító sa­ját nevelés. Mire gondolhatott az előfi­zető, amikor erről a szokásos­nál sokai árnyaltabb, s igen jól használható képességkódo­lásról tudomást szerzett ? Nyilvánvalóan arra, hogy ál- I talánosabb elterjedésének J csak tapsolni lehetne, hisz’ hol nem öröm az, ha valahol élesebb kép rajzolódik ki az alkalmazásban levő szemé­lyekről. Ennyit tehát e továbbgon­dolásra igencsak alkalmas képsorról, amely — reméljük — sok-sok érdekeltet valóban továbbgondolkodtat. Itórezgés. Továbbra is a Hétnél maradva, örömmel vehettük, hogy egyik korábbi, a munkavédelemmel kapcso­latos anyagukhoz érdemben visszatértek. Mint emlékez­hetünk rá, nemrégiben bizo­nyos mezőgazdasági berende­zések hazai honosításának túlzott szigoráról esett szó, most pedig arról, hogy kik s miért ragaszkodnak ennyire a kétségkívül kemény szavú előírásokhoz. Mégha alkalmanként annak is tűnik, nem a mindenáron való gáncsoskodás vetteti pa­pírra azokat a regulákat, ha­nem a teljességre törekvő embervédelem. Még mindig jobb — hallhattuk a magya­rázatot —, ha a rizskombájn­ra utólag reászereltetett védő­rács netán lábat tör, mintha a szabadon forgó alkatrészek életet oltanak. Ugyanígy azt is megnyug­vással vehettük tudomásul, hogy idő múltával egyre ke­vesebb alkalom nyílik majd az ilyen felszerelem, nem sze­relem fel-perpatvarokra, mert mind egységesebbé válnak a KGST-országok idevonatkozó szabványai. Szintén jó hírként könyvel­hető el az a könnyebbítés is, amely az úgynevezett kísér­leti jellegű működtetést en­gedélyezi. Ennek értelmében tehát nem kell értékcsökken­tő tétlenségre kárhoztatni a több millió forintos vásárol- mányekat, hanem ki lehet őket engedni a földekre, és csak egy félév múlva mond­ják meg a szakemberek, hogy végtére is mennyire veszélye­sek. Akácz László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom