Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
»nf nteret 1980. SZEPTEMBER 21., VASÁRNAP Úttest az emeleten A Hídépítő Vállalat dolgozói mintegy kéthónapos előnyt szereztek Budapesten a Marx téri felüljáró szerelésénél. A kétszer egysávos és egy gyalogjáróval épített hídszerkezet a Bajcsy- Zsilinszky utat köti össze a Váci úttal. A mintegy nyolcvan- millió forintos beruházást várhatóan jövő év közepén adják át rendeltetésének a Nyugatinál. Addig jár a korsó a kútra ? Ellesett beszélgetés a buszon, Solymárról jövet A rest kétszer fárad, a peches ember meg hiába, ha a szerencséje hátat fordított neki! Imigyen füstölgők magamban a péntek reggeli solymári buszon. Minden hiába. Feleslegesen zörgött fülembe reggel ötkor a vekker, s a csatasorba állított kérdéseimet eltehetem jobb napokra — amit kerestem, az nincs. Nyelem a mérget. S azzal szeretném önmagamat csillapítani, hogy a velem egy rúdon kapaszkodó, hórihorgas útitársaim beszélgetésének néma résztvevőjévé avatom magam. Magyarán szólva: hallgatózom. Tehetem, mert ügyet sem vetnek rám. Évtizedes táppénzcsalás Napi húszforintos tünetek Befejezéshez közeledik az i utóbbi évek egyik monstre büntetőügye, a monori—üllői táppénzcsalók pere. A húsz hónapja nyitott, úgynevezett LoTlkai-dosszié a szerteágazó vádlottá kör és a visszaélések természete miatt egyaránt figyelmet érdemel. A korrupciós bűnözés nehezen körülhatárolható birodalmában ugyanás a betegszabadság körüli manipulációk, meglehetősen ritkán kerülnek felszínre, ami persze távolról sem jelenti okvetlenül, hogy híján lennénk az efféle törvénysértéseknek. Szóbeszédek, mendemondák, óvatos híresztelések több helyen ennek ellenkezőjét sejtetik. Fiktív utalványok A monori Lonkai ügy már- már a történelmi időkbe, a 60-as évekbe nyúlik vissza. Lonkai Mária orvosírnok, a bűnügy névadója, bizonyos Stark doktor praxisát követve akkoriban kezdett illegális vállalkozásokba a táppénzes papírokkal. A ma 53 éves asszisztensnél a fiktív igazolásoknak állandó tarifája volt, a betegállományba vétel 20 forintba került naponta. Ezt a különös magánpraxist részben a Monori Járási Rendelőintézet sebészeti szakrendelésén éveken át tartó örökös ideiglenesség, szüntelen helyettesítések tették lehetővé. Lonkai a sűrűn cserélődő sebészdoktorok jóhiszeműségét és krónikus időhiányát használta ki, amikor többször fiktív utalványokat íratott alá, de ha erre nem volt lehetősége, maga ellenjegyezte az eltulajdonított táppénzes papírokat. Rendelt azonban a hosszú esztendők alatt olyan orvos is Monoron, aki e nagyvonalú gesztusra nem volt rávehető, ilyenkor az asszisztens protezsáltjait részletesen kioktatta, milyen panaszokat adjanak elő. A 70-es évek közepén a rendelőintézetbe került dr. Strizsák István sebész. Hamarosan kiderült, időnként ő is betegállományba vesz egészséges személyeket, így aztán a doktor és asszisztens egymást fedezve írt ki táppénzes állományba pácienseket. Nemegyszer két-három hétre is szabadságolták az álbetegeket, noha a jogszabályok a 7 napon túli táppénzes állományt felülvizsgálathoz kötik. Monoron mindez azonban éveken át csak formális volt, ugyanis dr. Strizsák felülvizsgáló orvos kontrollálta dr. Strizsák szakorvost... A legbetegebb álbeteg Húsz, negyven, hatvan.. háromszázhatvan forintos tünetekkel Lonkai Mária segítségével olyan könnyedén lehetett betegszabadságot kivenni, hogy az a környéken szinte már mindenki előtt ismeretes volt — mondja az Ítélet. Különösen Üllő községben terjedt el széles körben a hír, az orvosírnok régi ismerőse, egy üllői kocsmárosné jóvoltából. Így került kapcsolatba Lonkai Máriával a szóban forgó üllői italbolt, majd a monori Vigadó étterem egyik zenésze, Balassa János is. A 37 éves férfi valameny- nyi páciens közül a legbetegebb álbetegmek bizonyult, öt esztendő alatt összesen tizennyolcszor vonult táppénzes állományba kreált diagnózisokkal, s együttvéve 14 ezer forint kárt okozott a Társadalombiztosítási Igazgatóságnak. ‘Balassa ezen túl széles körű toborzómunkát is végzett, számos üllői lakost ő szervezett be az illegális beteghálózatba. Elfelejtett bajok A Lonkai-féle adminisztráció ebben az időben már igazán olajozottan működött: Balassa az asszisztensnő postaládájába rendszeresen bedobta a pénzt és az adatokat, mire az orvosírnok postázta a táppénzes utalványokat. A betegszabadságra vonuló személyeknek tehát meg sem kellett jelenniük a rendelőintézetben ! A Lonkai Mária által árusított hivatalos papírok egy részét Strizsák doktor írta alá, de a főorvosnak magának is voltak fiktív ápoltjai, ha nem is olyan sokan, mint Lonkainak. Közülük többen nem pénzzel,, hanem munkával fizettek. így az egyik páciens a doktor épülő borospincéjében dolgozott, mások festették, szereltek. A visszaélések leleplezése előtt nem sokkal új felülvizsgáló sebészfőorvos érkezett Monorra. Ezután már csak minden második héten tartott felülvizsgálatot dr. Strizsák. Ekkortájt történt, hogy az egyik fiktív beteg elvétette a felülvizsgálat időpontját, s tévedésből az új orvos rendelésére ment el. Itt hamarosan kiderült, hogy az illető nemcsak a dátumot felejtette el, hanem azt is, milyen kórismével került táppénzes állományba ... Börtön, felfüggesztés A Monori Járásbíróságon dr. Szántó Lívia tanácsa bűn- szövetségben közokirathamisítással elkövetett csalás bűntettéért a visszaélések túlnyomó többségében anyagilag érdekelt Lonkai Máriát 3 évi, dr. Strizsák Istvánt 1 év 6 hónapi börtönre ítélte, továbbá a 49 éves főorvost 3 évre eltiltotta az orvosi hivatás gyakorlásától is. A harmadrendű Balassa Jánost 1 év kéthónapi, a hasonló vétkekért felelősségre vont negyedrendű Perl Istvánt 10 hónapi szabadságvesztésre ítélték, de az utóbbi két vádlott büntetését 3—3 évi próbaidőre felfüggesztették. A bíróság rajtuk kívül további 12 vádlottat sújtott enyhébb büntetéssel, míg másokat — hiszen a Lonkai-féle illegális adminisztráció bizonyíthatóan 42 személyt vett törvényellenesen betegállományba — a nyomozás közben részesítettek megrovásban. A bíróság az okozott 134 ezer forintos kár megtérítése érdekében Lonkai Mária ingatlanvagyonára és dr. Strizsák Wartburg személygépkocsijára a korábban elrendelt bűnügyi zárlatot fenntartotta. Az ítélet a fővádlottakkal szemben még nem jogerős, az ügyet a megye törvényházában hamarosan dr. Barnaföldi János tanácsa tárgyalja. Babus Endre Foguk között szűrik a szavakat: — ... tudod, ezek a magnók, lemezjátszók a hozzá nem értő, de javítgató kezekben nullává válnak. A Gelká- nak meg a ktsz-eknek nincs is hozzá, alkatrészük. Nincs itt rizikó! Mondom én neked, ez a legjobb megoldás, amit kínálok. Mert mit csináltam én? Kiadtam azt a tízezret, s vettem a magnóhoz a drágábbnál drágább szalagokat. S mit értem el velük? Kilyukadt a lejátszófej ... Ja, a szalagok sem egyforma vastagok. De most... kétszáznegyvenért vadonatúj magnóm van ... Hallgass rám. Nincs ebben rizikó! Olyan rendes az ürge. Nem kér pénzt a javításért, ingyen csinálja, csak az alkatrész árát számítja fel... Milyen önzetlen lélek, vajon hogyan csinálja? Teszem fel magamban a kérdést. De nincs időm töprengésre, a társalgás újabb fordulatot vesz: — De ha elkapják a rendé- szek? Lőttek az Akai lemezjátszómnak ... A rendőrségről nem is beszélve. S az asszonyt ne is említsük... — imigyen a fiatalabb, az oktatásra ítélt. — Ugyan! Észnél legyél. Ennek az ürgének jók a kapcsolatai ... a vezér sofőrjével! Minden magnót az visz be neki! Láttál te már olyat, hogy egy vezérigazgató kocsijába belenézzen, abban turkáljon egy rendész? Nincs itt rizikó, rendőrség... Én fél év alatt mindent megcsináltattam a komával! Más ám az, ha egy gyárban a szalagon, nyúzópa- don eredeti alkatrészeket raknak a masinámba. Még a hangja is más. Rendbe tetettem a magnót, a lemezjátszót, a rádiót. Gyanútlan vezér — Te is szépen leszállítod a sofőrnek mindegyiket. — Mennyit kér érte? — érdeklődik a fiatalabb. — Ugyan, szívességből csinálja. Főúri módon gurul be a gyárba a magnód, lemezjátszód. Vezérigazgatói díszkísérettel. Képzelem, milyen arcot vágna a gyanútlan vezér, ha egyszer még is megmondaná neki valaki, hogy egy bombán ül. Bombán, mert mekkora botrány lenne belőle, ha kitudódna. Előbb csak kuncog eme kis aranyos ötletén, majd hangosan nyerít. Én meg egyre idegesebb leszek. Az önzetlen, a kedves emberek miatt, akik mások naivitását, azt a tényt, hogy a vezér gyanún felül áll, kihasználják. — Tehát sem a sofőrnek, sem a másiknak nem kell külön fizetni, csak a beépített alkatrészek árát — kérdez megint a fiatal. Látom, okve- tetlenkedése, értetlensége zavarja társát. — Bízzál Laci bátyádban. A haverok közül már tíznek megszerveztem ugyanezt a menetet ... Megégetheti a kezét... Szeretnék én is közbeszúmi egy kérdést, már a nyelvem hegyén van, de lapáttenyereit látva, lenyelem: mennyiért? Mennyiért? makacsul motoszkál bennem a kérdés, még a Moszkva téren is ácsorgók egy kicsit, utánuk nézve. Mert a jótékonyságnak ez a foka csak a mesékben létezik. De az tény, hogy a hiszékenység, a naivitás vámszedői közöttünk járnak. Mi sem bizonyítja ékesebben, mint ez a Solymártól a Budapest Körszállóig ellesett beszélgetés. A tettes, a tettesek, mint egy rossz krimiben, itt is rejtve maradnak. Boncolgatva az eset tanulságait, annyi már bizonyos: az okos ember, még ha a gyanún felül állók táborához is tartozik, nem árt, ha ötletszerűen aláveti önmagát — ebben az esetben a kocsiját! — annak a néhány kellemetlen, időrablónak tűnő percnek, amit a ren- dészek vizsgálódása okozhat Hogy soha ne érje, ne érhesse olyasféle meglepetés: tűzbe- téve kezét sofőrjéért — megégeti a tűz! S az önzetlenség, mely sokszor kapott hangsúlyt ebben a beszélgetésben — az állami vállalat, a közösség vagyonának dézsmálóit jellemzi. Azokat a szarkákat, akik a saját zsebükre önzetlen ségítőtár- sainkká válnak. Építgetvén, tágítván a megrendelők körét. Éppúgy füstölgők magamban, mint amikor felkapaszkodtam a buszra. Csak a miért menynyivel másabb. Sovány vigasz- szal kell most beérnem, öreg közmondással: addig jár a korsó a kútra, míg eltörik ... Varga Edit Munkaügyi viták Az üzletvezető felelőssége Az egyik Pest megyei vendéglátóipari vállalat bisztrójában — időközben történt árváltozás miatt —, a szeszes italokat az értük felelős üzletvezető-helyettes és az egyik beosztott leltározta. Az íveket az üzletvezető írta alá. Néhány nappal később a vállalat megbízottja ellenőrző lel-, tározást tartott és megállapította : nagy mennyiségű italt nem vettek nyilvántartásba. Az üzletvezető azzal védekezett, hogy a leltározásban nem vett részt, az íveket csak helyettese távolléte miatt írta alá, ezenkívül a raktárban igen nagy mennyiségű göngyöleg volt, s megtörténhetett, hogy azok közé demizsonok kerültek. Védekezését nem fogadták el, s fegyelmi büntetésül elbocsátották. A határozat megváltoztatásáért az üzletvezető a Pest megyei Munkaügyi Bírósághoz fordult, amely azonban elutasította. Az ítélet szerint a leltározási íveket aláírta, tehát helyességükért felelősséggel tartozik, s ezt nem háríthatja át helyettesére. Az ilyen cselekmények elkövetése a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabását vonja maga után. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a Pest megyei Munkaügyi Bíróság ítéletét és a vállalat fegyelmi büntetését hatályon kívül helyezte. A döntés indokolásában a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a leltári íveket a vállalat megbízottjának hozzájárulásával, az üzletvezető valóban azért írta alá, mert az italokért felelős és a leltározást végző helyettese távol volt. Az íveket nyomban elvitték, emiatt még arra sem volt módja, hogy azok helyességét nemhogy tételesen, de legalább szúrópróbaszerűen ellenőrizze. Ilyen körülmények között vétkes kötelességszegése nem állapítható meg. A továbbiakban a határozat elvi éllel mondta ki: olyan esetekben, amikor a kereskedelmi vagy vendéglátóipari üzlet vezetője és helyettesei a teendőket egymásközt megosztva, reszortfeladatokat látnak el, az azok körében előforduló vétkes kötelességszegésért elsősorban elkövetője, illetve a kérdéses reszort intézője tartozik fegyelmi felelősséggel. Áz üzletvezető tehát nem hibáztatható, hogy a leltár felvételében nem működött közre, hanem saját munkáját Végezte. Ebből viszont az is következik: a leltározást nem volt köteles ellenőrizni, de — az előbb említett okokból — nem is volt abban a helyzetben, hogy az adatokat felülvizsgálja. A leltár felvételét intéző alkalmazottak felelőssége nem hárult rá azért, mert a vállalat megbízottjának hozzájárulásával az íveket aláírta. Adminisztratív szempontból kétségkívül hibázott, mert nem tüntette fel, hogy azokat miért ellenjegyezte, de adminisztratív hiba elkövetése fegyelmi felelősséget nem alapoz meg. Kapuciner telién? Nem szeretném, ha félreértene a kedves olvasó: nem sírom vissza a régi kávéházakat, a márvány- asztalok kapucinerhörpöl- gető, újságlapozó társaságot, de ha betérek az eszpresszókba, hogy megigyam \ dupla feketém, gyakran eszembe jut nagyapám mondása: a kávé önmagában fekete méreg, de egy csepp tej megszelídíti, kiemeli a pörkölt kávé zama- tát, éppúgy, mint a tea aromáját. A mai eszpresszókban, éttermekben szinte ismeretlen ez a szó; kapuciner. Állítólag kiment a divatból. Nemrég egy nagy forgalmú presszóban tejet is kértem a kávém mellé. A felszolgáló sajnálkozva közölte, hogy semmilyen halmazállapotban — cseppfolyós, sűrített és por alakban — nem tartanak „raktáron”, ám van mellettünk egy tejbolt, ha gonddom... Té- rültem-fordultam, s mire feketém a gépből kicsor- gott, már volt fél liter zacskós tejem. Fél decit öntöttem a poharamba, a többit odaadtam a kávéfőzőnek, hátha kér még valaki belőle. Hogy kértek? Tíz perc alatt elfogyott, s a presszógép kezelőjének is csak pár csepp jutott, merthogy ő is „hígítva” szereti. Amikor megkérdeztem, miért nem tartanak tejet, azt válaszolták: veszélyes, könnyen romlik. Furcsa, még sohasem hallottak a tartósított tejről, pedig a szomszédban van a tejivó. Az egészségügyi és tejipari szakemberek az utóbbi években szinte minden alkalmat megragadnak, hogy rábeszéljenek bennünket a tejivásra. Gondoljuk csak meg: a vendéglátó vállalatok úgynevezett egységeiben évente 185 millió adag presszókávét adnak el. Ha minden duplához fél deci tejet számolunk, akkor mintegy 9 millió liter tejet innának a kávérajongók. A kapuciner egészségesebb a feketekávénál, a vendáglátón múlik, hogy fantáziát találjon benne, s tejet is adjon a kávé mellé. Esetleg várjuk meg, amíg a magyar kutatók kifényesítik a kapucinertehe- net. Horváth Anita Nyuszi az üres dobozban Magyar aranyérem a bűvészkongresszuson A Karlovy Varyban megrendezett XV. jubileumi nemzetközi bűvészkongresszusról nemrég tért vissza Száva Sándor, a zsűri magyar tagja, aki a szakmai szemináriumban bemutatott produkciójáért a bűvész szövetség kitüntető címét, a Kral Magiálest — azaz A mágia királya .minősítést — kapta meg egy osztrák és egy csehszlovák illuzionista társaságában. Golyók a légből Mint Száva Sándor elmondta. az idén tizenhat országból vettek részt az ottani bűvészek küldöttei a kongresszuson. Hazánkat népes, 30 tagú küldöttség képviselte, és heten szerepeltek a bemutatón is. Közülük kiemelkedik a fiatal Markó Zoltán teljesítménye. A nagy szakmai tekintélynek örvendő mester, Vanek Béla bűvészinasa a junior csoportban az első díjat kapta; Markó Zoltán, a közönség és a zsűri elismerését azzal vívta ki. hogy egy garantáltan üres dobozba két papagájt varázsolt bele, majd a madarakat eltüntette, s mikor a szemlélők ismét meggyőződtek arról, hogy a doboz üres — egy nyuszit húzott elő belőle. Eztán megdelejezett egy sétabotot, amely megállt a levegőben, sőt egyszer csak elkezdett csárdást táncolni ... Végül légből kapott golyókkal, azok megsokszorozásával és ismételt eltüntetésével fejezte be mutatványát. Említésre méltó még Csap Attila negyedik helyezése a humoros bűvészet kategóriájában, emellett Csap Attila és Taschner Ferenc közös, humoros zeneszámukért megkapták a zsűri külön tiszteletdíját is. A humoros bűvészet kategóriájában egyébként portugál győzelem született, a manipulációban a vendéglátóké volt az első hely, az általános bűvészet nyertese egy osztrák versenyző lett, az illuzionisták kategóriájában az NDK-beli duó vitte el az aranyérmet. Az illuzionisták vetélkedésében a harmadik helyen egy kubai kettős, Vego Ramon és Moréna Petronella végzett. Mutatványuk új elemével még a szakembereket is meglepték. Eltűnt Petronella Ramon egy szépen dekorált ládába helyezte Petronellát, rázárta az ajtót és 10 nagy karddal minden oldalról átdöfte a ládát. A világ cirkuszaiban, varieté színpadain ez a szám mindenütt úgy folytatódik, hogy az illuzionista kihúzza a kardokat, felnyitja a ládát, s benne sértetlenül ott az asszisztensnője. A kubai mágus eltért a szokványtól: kinyitotta a ládát, de abban csak a kardok látszottak, a partnernő eltűnt... A szakmai szempontból szenzációsnak ítélt újítás után a mutatvány szabályosan folytatódik: a kardokat kihúzzák, a láda kinyílik és benne ismét ott van az elbűvölően mosolygó Petronella!
