Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-17 / 218. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 1980. SZEPTEMBER 17., SZERDA Korszerűbb körülmények között Mikor rendelnek végre eleget? Megoldódnak a kenyérgyári gondok A kenyér a legfontosabb élelmiszerek egyike, így ért­hető, hogy állandóan a figye­lem középpontjában van. S mivel Vácott az utóbbi hóna­pokban többször előfordult, hogy a vásárló délutánonként csak üres polcokat talált, sok embert foglalkoztat a város­ban a kérdés: mi az oka az olykor rendszertelen ellátás­nak? Nem először foglalko­zunk lapunkban a kenyér­üggyel, abban bízva, hogy ta­lán történik kedvező változás. Tavaly májusban például so­kan arra panaszkodtak, hogy az egy kilogrammos kenyér a mérlegen szinte sohasem egy kilogramm. A péksütemé­nyeknél is a méretek ellen voltak kifogások. Új kemence A váci kenyérgyár vezetői akkor azt mondták, hogy a náluk használt gépek korsze­rűtlensége okozza a súlykü­lönbséget, s hogy valószínűleg ezen hosszabb ideig nem tud­nak változtatni. Az elmúlt hó­napokban azonban mégis tör. tént változás a gyárban, amely bizonyára kedvezőbbé teszi az ellátást a jövőben. Legutóbbi látogatásunk óta alaposan megváltozott a gyár képe. A korábban is üzemelő korszerű, lengyel gyártmányú PTC-kemence mellé időköz­ben egy másik is épült. Ezen­kívül bővült a raktár, sőt, a gyár mellett rövidesen meg­nyílik egy kenyérbolt is. Az építkezés nyomai még megta­lálhatók az épületek környé­kén. A fejlesztés, a kemence üzembeállításával együtt kö­rülbelül 2 millió forintba ke­rült. Az üzemvezető, Hrus- tinszky István még nem tud pontos költségvetéssel szolgál­ni. hiszen az utolsó simítások még hátra vannak. — Kétségtelenül igaz, hogy voltak problémák a nyár fo­lyamán a kenyérellátással — mondotta. — De hát mentsé­günkre szolgál, hogy akkor voltunk a legnagyobb munká­ban. Az ellátási körzetünk, amelybe a városon kívül a Vác környéki települések leg­többje beletartozik, igen nagy. Általában 70 ezer péksüte­mény és 150 mázsa kenyér a napi igény — hétközben. Hét végén és ünnepek előtt, ezen­kívül még 70—80 mázsával több kenyérre van szükség. Mivel a nyáron csak egy ke­mencénk üzemelt, a körze­tünket a környékbeli gyárak segítették ki. Az új PTC-ke­mence körülbelül egy hónap- pál ezelőtt kezdte meg a pró­baüzemet, s kapcsolódott bea termelésbe. A korszerűsítés eredménye­ként a gyár kapacitása napi 180 mázsa kenyér előállításá­ra alkalmas. Amikor az igény ettől nagyobb, elősütéssel és előszállítással elégítik azt ki. — Amikor a vásárló belép az üzletbe és nem kap friss kenyeret, nem az üzletvezetőt vagy az alkalmazottakat kéri számon, hanem bennünket szid. Pedig hát a valóságban nem ilyen egyszerű a dolog. Mi, a legnehezebb időszakban is igyekeztünk eleget tenni az üzletek megrendeléseinek. Ná­lunk az a rend, hogy a boltok vezetői 48 órával előre jelez­zék, mennyi kenyérre van szükségük. Persze nem könnyű két napra előre tudni, hogy mennyi fog elfogyni, így ml előző nap is felveszünk rende­léseket. A probléma abból fa­kad, hogy sokszor a vezetők kevesebbet rendelnek, mint amennyi kellene. Hiszen, ha valamennyi megmarad, azt már másnap nehéz értékesíte­ni. Igények A legtöbbször persze nem is lehet felmérni az igényeket. Hiszen elegendő egy hűvösebb hétvége ahhoz, hogy a több­letrendelés az üzletvezetők nyakán maradjon. Ez persze fordítva is érvényes. Hiszen Vácott rengeteg turista fordul meg, s bizony azok, akik a hétvégéiket Vácott vagy a Du­nakanyarban kívánják eltölte­ni, nem Budapesten, hanem a helyszínen akarnak vásárolni. — Bizonyára a vásárlók is igazolnák az állításainkat, né­hányszor mi is tapasztaltunk szokatlan dolgokat a boltban. Egy ellenőrzés során, keddi nap volt, a polcokon találkoz­tunk szombati címkés kenye­rekkel is. Hangsúlyoznom kell, hogy mi mindig friss árut szállítunk ki a boltokba, még véletlenül sem fordulhat elő, hogy előző napi sütés kerül­Három típust gyártanak Äflflf Három típusban gyártanak feszültségstabilizáló berende­zéseket a nagymarosi Vas- és Műszeripari Szövetkezetben. A tervek szerint az idén csaknem 800 készül el az üzemben. A képen: Sárréti Koméi beköti a kijelző műszereket. Barcza Zsolt felvétele jön a kocsira — magyarázta az üzemvezető. — Mindezek ellenére azt kell mondanom, hogy az üzleteknek bátrabban kellene rendelniük, hiszen rajtuk is áll, hogy az ellátás terén ne legyenek fennakadá­sok. A vásárlók a gyárat, a gyár a kereskedelmet hibáztatják, ha valahol gondok adódnak az ellátással. Megesik, hogy a kereskedelem is erősíti a fo­gyasztók téves (?) ítéletét. Ne­héz igazságot tenni. Tény azon­ban, hogy a kenyérgyár nincs könnyű helyzetben. Az utóbbi időszakban jó néhány dolgozó lépett ki, bizonyára a három műszak miatt, no meg azért, mert többen úgy vélték, hogy másutt többet lehet keresni. ­Üres tároló Az új kemence némiképpen ellensúlyozza a munkaerő­gondokat, de azért így is szűk. ség volna a dolgozókra. A mi­nőséggel nincsenek problé­mák, aminek az is magyará­zata, hogy idén igen jó búza termett. Az azonban, hogy a gyár 30 vagonos liszttárolója közel egy hónapja üres, már több problémát okoz. Hogy a sütéshez elegendő liszt meg­legyen, a gyár naponta szer­zi be a malomból a kellő mennyiséget Csitári János Ötleteket adó hasznos napok Alapismereteket szereztek Mi jelentett élményt gyer­mekeinknek a vakáció idején? Erről ad hírt a Madách Imre Művelődési Központ földszinti kiállítótermében a napokban megnyílt gyermek-képzőmű­vészeti tárlat Pályamunkák A városi és járási gyermek- rajzpályázaton részt vevők fel­adata az volt, hogy rajzaikban örökítsék meg a nyári, téli, ta­vaszi szünidő élményeit, kirán­dulásokat, táborozásokat, a gyermekműsorok, előadások emlékeit, kedvenc olvasmá­nyaik illusztrációját. A beérke­zett pályamunkák sajátos for­mában tükrözték a vakáció so­rán átélt élményeket. Az idén hét általános iskolá­ból százhuszonöt gyermekrajz érkezett, ebből a legtöbbet a váci iskolák diákjai küldték be, köztük kisplasztikákat is. A legtöbb és legjobb rajzot be­küldő iskolákból összesen tíz tehetséges diákot hívtak meg a nyári gyermek-képzőművé­szeti táborba, ahol jutalom­ként ingyenesen vehettek részt. Díjnyertesek A nyár folyamán megtörtént a pályamunkák zsűrizése és a képzőművészeti szakkönyvek­ből és albumokból álló díjak odaítélése a legszebb alkotások készítőinek. Átadásukra a kiál­lítás megnyitóján kerül sor a következő kategóriákban és sorrendben: Alsó tagozat: Zengő Beáta (Radnóti, Vác); Kövesi Regina (Gábor J., Vác); Bajor Attila (Felső-Göd). Plasztika: Botos Ildikó (Gábor J., Vác). Felső tagozat: Füke András (Gábor J., Vác); Hártó Györgyi (Vác- hartyán); Budai Gábor (Püs­pök hatvan). Papírmozaik: Proszka Andrei (Radnóti, Vác). A június 23-tól július 5-ig az idén már harmadik alkalom­mal rendeztek nyári gyermek- képzőművészeti tábort, melyet Prósz Veronika textiltervező iparművész vezetett. A gyerme­kek játékos formában sajátít­hatták el a különféle fonalféle­ségek és tűk helyes használa­tát, valamint a szövés, fonás, kötés, horgolás alapismereteit. Testvér járásunk életéből Az Érsekújváron megjelenő Heti Hírlap beszámolt arról, hogy augusztus 11-től 17-ig csehszlovák áruházi hetet ren­deztek Vácott, a Dunakanyar ipari városában. Ez is bi­zonyította, hogy az utóbbi években örvendetesen javul­nak a Pest megyei fogyasztá­si szövetkezetek nemzetközi kapcsolatai. Viszonzásként a Vác és Vidéke Áfész a közel­jövőben magyar áruházi he­tet rendez Szlovákiában. Gyümölcstermesztés A zemnéi Haladás Termelő­szövetkezet gyümölcsöseiben kitűnő eredményeket értek el. Tavaly 64 hektárnyi almate­rületről a tervezett 64 va­gon helyett 94 vagonnal szál­lítottak el s az idei termés is jónak ígérkezik. Az idei al­maszürettel még várni kell, de a barackot már augusztus közepe óta folyamatosan sze­dik és szállítják az érsekújvá­ri konzervgyárba. A Red Ha­rcén fajta mind befőzésre, mind azonnali fogyasztásra ki­válóan alkalmas. A nagyüze­mi gyümölcstermesztés sikerét elősegíti a szakszerű kezelés, metszés, a jól szervezett nö­vényvédelem és a belterjes, intenzív permetezés. Oktatás, nevelés Testvérjárásunkban is meg­kezdődött az 1980/81-es iskola­év. A tanévnyitás alkalmával mindenütt megemlékeztek a szlovák nemzeti felkelés 36. évfordulójáról, s megemlítet­ték, hogy az idei tanév ke­retében megünneplik a Cseh­szlovák Kommunista Párt megalakításának 60. évfordu­lóját. Érsekújvár új tanintézet­tel gazdagodott szeptember elején. A Híd utcában átad­ták rendeltetésének a 26 tantermes alapiskolát, amely lehetővé teszi a nevelési-ok­tatási munka és az iskola ér­dekköri tevékenységének to­vábbi emelését. T árlat Szeptember negyedikén meg­nyílt Érsekújváron, a Művé­szetek Galériájában Edmunk Gwerk festőművész önálló tár­lata. Az 1895-ben született és 1956-ban elhunyt alkotómű­vész. Budapesten tanult, Réti professzornál. A Magyar Ta­nácsköztársaság eseményei mély hatást gyakoroltak a szo­ciálpolitikai, filozófiai és esz­tétikai szemléletére. A művész a felszabadulás után aktívan bekapcsolódott az új társadalmi rend vívmányaiért folyó harc­ba, nyíltan hirdetve a mun­kássághoz kötődő érzéseit és a „pártosság a művészetben” elvet. (összeállította: P. R.) Csütörtökön temetik Téglás Jánost Hírül adtuk, hogy elhunyt Téglás János, a munkásmoz­galom régi harcosa. Temetése szeptember 18-án, csütörtökön délután három órakor Gödön, az új dácsái sírkertben. Moziműsor Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.) szeptember 18-tól 21-ig csak délután 4 órakor: Felde­rítők akcióban (színes szovjet kalandfilm) —, este 6 órakor: Volt egyszer egy vadnyugat (kétrészes, amerikai—olasz ka­landfilm, 14 éven felüliek­nek!). Madách Filmszínház (Lenin út 65.) szeptember 19-én: An­ton, a varázsló (színes, szink­ronizált NDK-filmvígjáték) —, szeptember 19, 20-án: Félek (páratlanul izgalmas bűnügyi film, csak 16 éven felüliek­nek!). Kedvcsinálónak a tábor veze­tője bemutatta a maga készí­tette kis pamutjátékokat, állat­figurákat, amelyek mintául szolgáltak a gyerekeknek. A már megtanult technikákkal maguk készíthettek a színes fo­nalakból egyszerű használati tárgyakat. A legnagyobb ér­deklődés a szövött, kötött bá­jos kis állatfigurák, kesztyűbá­bok készítésének módja iránt nyilvánult meg. Gyermeki fantázia A táborvezető javaslatára az intézmény külön díjazta a leg­szorgalmasabb, legügyesebb diákokat, akik értékes iparmű­vészeti szakkönyveket és albu­mokat vehetnek át a közös ki­állítás megnyitóján. Sorrend­ben a következők: Dudás Tibor (Radnóti iskola, Vác); Sajtos Irén (Báthori iskola, Vác); Sza­bó Klára (Gábor J. iskola, Vác). A táborozás haszna nemcsak abban mutatkozott meg, hogy fejlesztette a gyermekek kéz­ügyességét, ízlését, hanem rá­irányította a figyelmet á tex­til-iparművészeti alkotásokra, ízléses használati tárgyakra, la­kást díszítő textíliákra, me­lyeknek ezáltal értő szemlélői­vé váltak. A városi és járási gyermek­raj zpályázat képeiből és kis­plasztikáiból, valamint a nyári tábor kézimunkáiból rendezett közös tárlat ismét meggyőzi a látogatókat a gyermeki fantá­zia, tehetség, eredetiség, ötlet kifogyhatatlan gazdagságáról. A kiállítás hétfő kivételével naponta 10—18 óráig látható szeptember 27-ig. Teknős Erzsébet Jegyzet Kora este a téren Szeretném, ha én lehet­nék az a jóságos ember, aki sohasem porol, s mindig ne­hezen várt vendég a gyere­kek között. Értetlenül sajnálkozom magamban a Naszály áruház előtt, amint a hároméves forma kisgye­reket regulázza, pofonokat helyezve kilátásba az anyu­kája, mert ugrál, ficánkol a gyerek. Pedig csak a friss vidámság tör ki belőle, ami­nek örülnie kellene. De ha mindent tiltanak neki, ké­sőbb így alakulnak ki ben­ne gátlások arról, hogy mit szabad és mit nem — gon­dolom magamban. Vannak persze más esetek is, amikor jónak lenni nem is olyan könnyű, s felnőtt fe­lelősségünk tudatában bi­zony, nem elhatározás kér­dése. A kislányom például hintázni akar a téren, de ott most minden helyet el­foglaltak a nála egy-két évvel nagyobbak. Türelem­re intem hát, kérve, hogy várjuk meg, amíg egy hely szabad lesz. Ám hamarosan közbe kell avatkoznom, mert egyikük a láncot összefon­va, az ülőkosarat lefordítva tanyázik az alkotmányra, s nem elég, hogy tönkreteheti, maga is balesetet szenved­het. A népszerűség esélye, amire áhítozom, tehát máris csökkent. Még jó, hogy a gyermektársadalom hamar felejt, s majdan a tűzről pattant menyecskének in­duló, feltűnően élénk Betti máris kíváncsi kérdéseket intéz hozzám, miközben áll­va leng a> másik hintán. Igen, de pillanatok alatt vál­tozik a helyzet, s már a lat-, ta inog az egész állvány. A többi gyerek riadtan száll le a szomszéd ülésekről, mi­vel az övé néha nekik ütő- dik. Tehát őt is rendre kell utasítanom. Hamarosan sza­baddá válnak a helyek, el­húzódnak a sértődöttek. No, nem messze, csak a maga­san növő bokrok mögé, ahonnét hatalmas görön­gyöket cipelnek elő, s ez­zel dobálják egymást, egy hirtelen keletkezett pártsza­kadás rendezése végett. Me­gint szólnom kell, s felte­szem a szónoki kérdést. — Jó lesz az, ha már gye­rekkorotokban kiveritek egymás szemét? Aztán az­zal is érvelek, hogy csak a buta gyerekek dobálják egymást. Futár érkezik, hogy je­lentse a nyomozás eredmé­nyét. A vízfogó árokban 3 „idegen” gyerek szaladgál. Azokat lehet a munícióval dobálni — gondolják, s már egyesülnek is a közös ellen­ség ellen, de én most meg­álljt parancsolok. — Jó ez? — bizonytalano­dom el hirtelen, miközben arra gondolok, hogy a mi gyerekkorunk is ilyen volt. Dobáltunk, tiltott pocsoly vizekben fürödtünk, széké.- úti porral szórtuk tele egy­más fejét. Szabadjára vol­tunk engedve, a már eléggé felelőtlen nagyobbakra bíz­va, mert a szüléink kint dol­goztak a mezőn. De felbuk­kan megrokkant osztálytár­sam emlékképe is, aki fel­nőtt korában súlyos alko­holbeteg lett, lelki zavarok­kal is küzdve testi hibája miatt. Beszakadt alatta a jég, ahol szülői tilalom el­lenére csúszkált, aztán félve a büntetéstől, felment a padlásra, hogy ott szárítkóz- hasson. Egész életében fize­tett érte. Ezt bizony elkerül­hetnék a mi gyermekeink, akiknek kétféle hátrányuk, hogy szüleik elfoglaltsága miatt keveset lehetnek a szabadban, másrészt, hogy kevesek, keveset vigyáznak rájuk. Az első hallásra abszurd­nak tűnhet, engem mégis kísért a gondolat egyfajta társadalmi megoldásra. A nagy lakótömbök parkjaiban megoszthatnák egymás közt a szülők a felügyeletet. Af­féle napközi utáni estközi felügyelet volna ez, ahol a legszükségesebb esetben az ügyeletes felnőtt beleszól­hatna a rosszul forgó kár­tyalapokba. Több ideje ma­radna így a szülők társa­dalmának, s többet lehetne szabadban a gyerektársada­lom. Nem a szülőket kellene felmenteni a gyakori együtt- lét követelményeitől persze, hanem számolni a realitás­sal, ami korunk gondjaiból adódik. Ki szervezné meg? — hallom máris a kérdést. Nos’ tegyük fel, hogy a lakóbi­zottság, vagy a szülői mun­kaközösség, netán a Haza­fias Népfront körzeti bizott­sága. Mindegy. A megoldás kézenfekvőnek látszik. Kovács T. István ínyencklub alakul Ma, szerdán este hét órakor tártja alakuló összejövetelét — a Fehér Galamb étteremben az ínyencklub. A menü: hú­sos hortobágyi rétes, nyírségi gombócleves, tokaji sertéssze­let és áfonyás-almás palacsin­ta. Régi terve volt már Lehőcz Jánosnak, a messze földön hí­res váci mesterszakácsnak, az étterem konyhafőnökének, hogy az érdeklődőket megis­mertesse a gasztronómia tit­kaival. Napjainkban ugyanis egy-egy háziasszony csupán néhány étel elkészítési mó< ját ismeri, így a családok é rendje meglehetősen szeg« nyes. A klub — bár nevébe ezt hirdeti — nemcsak i ínyencségekkel akarja megi: mertetni az érdeklődőket, hí nem egy kicsit a háziasszc nyokra is gondol: Lehőcz J. nos usvanis szívesen ad felví lágosítást bármely étel elké szítési módjáról. ISSN OLM-»» «viel Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom