Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-16 / 217. szám

mr tiKcrrr 1980. SZEPTEMBER 16., KEDD A LEGIDŐSEBB NÉPMŰVELŐ Törzsvendég a község lakossága Nemigen emlegetik példaként a törteti művelődési házat ak­kor, ha a ceglédi járás közművelődési életéről be­szélnek. S ha mégis szóba kerül'' Tömör a minősítés: TörteleK megnyugtató a hely­zet. Nincsenek látványos si­kerek és nem hallani, bosz- szantó hanyagságokról sem, így aztán ritkán kerülnek a fi­gyelem középpontjába. Az is igaz, hogy a törteli Déryné művelődési ház több vonatko­zásban magán viseli a me­gyei átlagos jegyeket: minde­nekelőtt nem éppen korszerű; a színháztermen kívül egyet­len szakköri helyiség van; a technikai felszereltség csak az alapvető működési feltételek­hez megfelelő. A nyitott ház A helybeliek már bizonnyal megszokták, ami a látogatót első pillanatban meglepi: a példás rend és tisztaság a színpad mögötti két kis öl­tözőben ugyanúgy, mint az előcsarnokban, a klubszobában, vagy az udvaron. Gazdája van az épületnek. A művelődési házban dolgozó két népműve­lő valóban kulturált környe­zetet alakított ki. Ebbe. a kép­be természetszerűen beletar­toztak az előcsarnokban asz­taliteniszed fiatalok és a klubszobában tartott zongora­óra. Ritka alkalom, ha senki sem tartózkodik az intézmény­ben; délelőtt a gyerekek tor­naóráját tartják a színházte­remben, délután kezdődnek a sZakköri és klubfoglalkozások, ugyanakkor a művelődési ház fenntartásából jelentős részt vállaló Dózsa Termelőszövet­kezet is gyakran igénybe ve­szi a helyiségeket. Baranyai János, a művelő­dési ház főfoglalkozású igaz­gatója elmúlt 71 éves, 1929- ben szerzett tanítói oklevelet, s 1965-ig dolgozott Törteién pedagógusként, azóta népmű­velő. Csaknem mindenkit is­mer a községben, s a szemé­lyes kapcsolatok kétségtelenül megkönnyítik munkáját. — A nyári mezőgazdasági munkák miatt több szakkö­rünk szünetelt — mondta Ba­ranyai János. — A napokban hirdettük meg, hogy ismét el- ' kezdjük a rendszeres foglal­kozásokat a két néptánccso­portban, a két citerazenekar- ban, a népdalkörben és az asszonykórusban, illetve a ké­zimunka- és a fotószakkörben, valamint a honismereti cso­portban. Ezeken kívül négy klubunk van: ifjúsági klub, cigányklub, kismamaklub és tőlünk hat kilométerre, a Lu­das-tanyán, a Móra-klu b. Ér­re az utóbbira vagyok talán legbüszkébb: a megüresedett tanyai iskolát alakítottuk át klubnak, mert a környezetünk­ben egyezer 250 ember él ta­nyán, a község lakóinak egy- harmada. Megpróbálunk ten­ni valamit a kulturális ellátá­sukért : könyvvel, ismeretter­jesztő előadásokkal, filmvetíté­sekkel. Persze, már sokan be­járnak közülük hozzánk is. Bevétel 300 ezer — Évente átlagosan száz is­meretterjesztő előadást tar­tunk — folytatta az igazga­tó. — Ezek többségét a köz- művelődési kiscsoportok fog­lalkozásához kötjük, de ren­dezünk önálló sorozatokat is, például a tanyai klubban és az iskolában a szülőknek, sőt a tanácsülések előtt is szoktunk előadásokat tartani, aktuális témákról. — Átlagosan havonta egy­szer szervezünk színházi jel­legű műsort. Gyakori vendé­günk a szolnoki Szigligeti Színház társulata, a Népszín­házzal viszont nehezen tudunk megállapodni, de azért ők is jártak már nálunk: két ope­raelőadást tartottak. Sokszor lépnek fel színpadunkon alkal­mi társulatok, meghívunk ön­álló estre neves fővárosi mű­vészeket és időnként rende­zünk magyamóta-estet, beat- koncertet. Sajnos legutóbb be­csapott a Piramis együttesi kétórás műsor helyett csak hatvan percet játszottak, még­is ki kellett fizetnem a teljes összeget. A közönség persze zúgolódott, de tehetetlen vol­tam. S hogy a rendezvényeken nem üres, vagy félig telt te­rem fogadja a fellépő művé­szeket, azt az is igazolja, hogy a művelődési ház saját be­vétele eléri a 300 ezer forin­tot. A munkanapló bizonyítja: tavaly 60 ezer ember fordult meg a művelődési házban, te­hát az aktív lakosság havon­ta két alkalommal látogat el valamilyen programra. Ez az adat nem tartalmazza az in­tézményben működő zeneis­kola növendékeit és a közmű­velődési kiscsoportok (körül­belül 250 emberi létszámát, átokét, akik hetente több al­kalommal töltik estéjüket vagy délutánjukat a klubszo­bában, esetleg a színpadi öl­tözőkből alkalmilag kialakí­tott szakköri helyiségekben. A rendszeresen művelődő törzs- véndégek között a diákokon kívül szép számmal találunk munkásokat, mérnököket, or­vosokat és pedagógusokat. Közművelődési szemlélet Törtei közművelődési életé­nek objektív feltételei nagy­jából azonosak a megyei át­lagos szinttel. Azt viszont már csak kevés községben mond­hatják el, hogy két szakkép­zett népművelő dolgozik a művelődési házukban. EZ minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy a járási és a helyi állami és pártvezetők megkülönböztetett fontosságot tulajdonítanak a közművelő­désnek. A figyelem és segít­ség hatásának eredménye jól látható a Déryné művelődési házban. Mindahhoz, amit el­értek, az aZ elkötelezettség is kellett, amelyet Baranyai Já­nos, a megye legidősebb ak­tív népművelője úgy fogalma­zott: ezt a hivatást úgy kell szeretni, mint a saját csalá­dunkat, mert a mi munkánk a nagy család életéhez kap­csolódik. Tömör a minősítés: Törte­ién megnyugtató a helyzet. Nem rendeznek művészeti he­teket, törteli napokat, törteli tavaszt és őszit, nem szervez­nek ifjúsági találkozókat, nincsenek látványos sikerek, de bosszantó hibák se. Csend­ben, a hivatásuk iránti alá­zattal és elkötelezettséggel dolgoznak. 4 Kriszt György UJ MŰSOR KÉSZÜL Technika kisdiákoknak Az első osztályosok technika tantárgyának elsajátítását se­gítő sorozatot készítenek a te­levízió munkatársai, a Mafilm műtermeiben. Az ötször 20 perces adások egy-egy anyag­gal ismertetik meg a kisisko­lásokat Az epizódok az anyag­gal, a kővel, a fával, a papír­ral és a szálszerű anyagokkal LISZT FERENC Koronázási Mise KINCSES VERONIKA - szoprán TAKÁCS KLARA - alt GULYÁS DÉNES - tenor POLGAR LÁSZLÓ - basszus A Magyar Rádió és Televízió Énekkara es Szimfonikus Zenekara HIDY PÉTER - hegedű LEHOTKA GABOR - orgona Vezényel LEHEL GYÖRGY lis» Ferencet buták meg azzal hogy Ferenc Józset koroná­zási ünnepségéhez a mise zenéiét megkomponálja A sza­badságharccal rokonszenvezo mester nem tagadta meg az érzelmeit magyar motívumokkal átszőtt zenét szerzett, a Gloria tételben a Rékóczi-nota dallamtóredékei is felcsen dűlnek Az udvar utasításéra azonban a koronázási szertar téson bécsi zenészek látszottak es az udvari kápolna karna gya vezényelt a világhírű szerző helyett Liszt nem kapott hivatalos meghívást magánemberként a Mátyás-templom kórusról hallgatta a miséiét A ceremónia vége előtt csend ben egy mellékkapun ét távozott Az ünneplő tömeg azon­ban felismerte és dörgó éljenzés kísérte utján Az eredeti helyszínen a Mátyás-templomban keszuit felve télén méltó előadásban hangzik fel a Koronázási Mise Lehel György a magyar karmestergárda vezető egyénisége, Európa-szerte sót Amerikában .$ mint a zene egyik leg autentikusabb toimácsolóját isménk Itt a kiváló művész- együttes élen mmt a hatalmas mu avatott előadóié mutat­kozik meg . A HUNGAROTON HANGLEMEZ HETEK IDEJÉN A LEMEZEK ÁRA: 50 Ft foglalkoznak a 6—7 éves kor­osztályt megfogó módon. Az adások animációs beve­zetővel kezdődnek majd, s humoros formában érzékelte­tik a szóban forgó anyagok tu­lajdonságait. A műsorok rövid történeti áttekintést adnak felhasználásukról, s tulajdon­ságaikat a gyerekek Ásztai Csaba iparművész irányításá­val próbálgatják. A progra­mokban a szakma ismert al­kotói működnek közre. KÖZÖSSÉG ALAKULT Klub a faluért, falu a klubért A tápiószentmártoni ifjúsá­gi klub — nyitott. — Bárkit szívesen látnak, s minden programjukon legalább a résztvevők negyede — vendég. Jönnek Nagykátáról és Ceg­lédről is a látogatók. x Nyitott a klub más értelem­ben is: együttműködési megál­lapodást kötöttek a honvéd­séggel, a szentmártonkátai Magvető és a Ceglédi Dózsa ifii!-* • ’-’ubokkal. Amire pe­dig nem kell megállapodás: a helyi tanáccsal, a művelődési házzal, a település KlSZ-alap- szervezeteivel, termelőszövet­kezetével, a munkahelyekkel, a társadalmi szervezetekkel is nemcsak hogy szót értenek, de együtt is cselekszenek. A kezdet Mitől válik jóvá egy ifjúsá­gi klub? S hogyan maradhat az? A választ kereső aligha talál feleletet, ha csak a jelent firtatja. Tóth János, a tápió­szentmártoni művelődési köz­pont igazgatója — alapító tag­ja a klubnak — segít eligazod­ni: — Ügy kezdődött, hogy a nagykátai gimnáziumba, a Damjanichba járt a faluból vagy 30 gyerek, köztük én is. Nemcsak az iskolában vol­tunk együtt, hanem egy bu­szon is utaztunk naponta, s eleve laza közösségnek számí­tottunk. Elsőként a helybeli könyvtárat szálltuk meg. Volt egy rissz-rossz Mambó-mag­nónk (az ereklyét máig is őr­zik), s egy billiárdasztalunk. Mindez 1963-ban. — Működött itt, a művelő­dési házban egy irodalmi szín­pad is, s egy pedagógus ének­kart vezetett. Mindkettőnek mi is tagjai lettünk. Azután látogattuk a szervezett könyv­tári foglalkozásokat, ahol elmondhattuk: mit olvastunk legutóbb, s miért tetszett. A 60-as évek végén még egy sakkcsapatot is kiállítottunk, a megyei első osztályba jutott. Abban az időben a fiatalok szinte minden estéjüket a könyvtárban töltötték. 1969 — a változás esztendeje. Klub­vezető jött — a művelődési ház művészeti előadója —, s ekkor láttak az építkezéshez. A tanács adta az anyagot, a gyerekek a munkát. Egyetlen hónap alatt készültek el, 40 négyzetméteres alapterületű toldalékot építettek a könyvtár falához. Ma is ez a klub. Ben­ne dohányzóasztalok, fotelek, társasjátékok, tévé, lemezját­szó, magnó, még tévéfoci is. így mondja Tóth János: — Az eredeti klubtagok kö­zül csak ketten maradtunk. Négy generáció váltotta már egymást a 17—25 évesek kö­zül. Nem. szó sincs arról, hogy diákklub lenne a miénk. A többség dolgozik. Ami rangot ad Marton Erzsébet, a tápió- szentmártoni tanács végrehaj­tó bizottságának titkára pél­dákat sorol: — Ott voltak a klubtagok a sportöltöző építésénél, az alap ásásánál, betonozásánál, a festéskor a fiúk segítettek, a takarításkor a lányok. Ami­kor az újfalusi iskola készült, a villanyt szerelték és üvegez­tek, no meg a falat rakták. A régi piactér helyén ma park van, s hogy fák nőnek ott, az nekik is köszönhető. Idén a választások előkészítésénél siettek segíteni, szervezték a jelölőgyűlést, a választás nap­ján pedig ők adták a futárszol­gálatot, ők díszítették a ter­met. — Persze legalább ennyire fontos, hogy a klub otthont ad mindazoknak, akik nem a presszóban, vagy rosszabb esetben a kocsmában keresik a szórakozást. Fogalomnak számít Tápiószentmártonban ez a helyiség, rangot jelent ide tartozni. S mi ad rangot? Mindenek­előtt az, hogy ehhez a közös­séghez érdemes csatlakozni. Megesett két éve, hogy töb­ben jöttek ide meghallgatni a község vezetőit, mint ahányan a falugyűlésre. Mert számos édekes kérdésre is feleletre számíthattak. Nem csalód­tak. .. Persze ez a rang másnak is köszönhető. Mindenekelőtt a gazdag programnak. Aki íze­lítőt ad ebből, Mózes Margit, az áfész-üzlet élelmiszer-el­adója. a klub titkára. — Most hetente egyszer tartunk klubnapot. Ha csak az idei események sorát néz­zük, akkor is ritkaság, hogy két egyformát találunk. Volt már batyusbál, olimpiai vetél­kedő, irodalmi játék, előadás a festészetről, könyv- és hang­lemezdélután, járási előadó­művészeti bemutató, amatőr képzőművészek kiállítása, tá­bortűz, ügyességi vetélkedő, pingpongverseny, pályaválasz­tási és -továbbtanulási témájú beszélgetés, KRESZ-vetélkedő, szalonnasütés és éneklés a Tápió-parton, s kétnapos ki­rándulás Pécs környékén. A klub születésnapját is megün­nepeltük, s akkor sem jöttünk zavarba, amikor a discós le­mondta a programot, magunk tartottuk a lemezlovas-műsort, és nem épp sikertelenül... Elismerten A klubvezető, Kollár Mária, az Aranyszarvas Tsz bérelszá­molója már a tervekről szól: — Cirkuszba készülünk szeptemberben, s a hónap vé­gén együtt látogatunk Gödöl­lőre, a Pest megyei ifjúsági ta­lálkozóra. A szüreti napokat sem hagyjuk ki, felvonulás lesz, mint minden évben. A tanévkezdés után az 50 tagú úttörőklubot patronáljuk, sok közös, játékos foglalkozást sze­retnénk idén is. S ami távo­labbi terv: szereztünk három sátrat és gumimatracokat —, a művelődési központ, a helyi tanács és a megyei klubtanács adta a pénzt —, így jövőre közös sátorozásra is indulha­tunk. Hivatalosan — 1973 óta te­vékenykednek. Most 21-en vannak. Közülük 15-en tagjai a lakóterületi KlSZ-alapszer- vezetnek is. Támogatóik sora hosszú. De tény, hogy a 3 ezer forinton felül — ennyit kapnak a helyi tanács ifjúsági alapjá­ból — máshonnan is került — s kerül — pénz a program­jaikra. Például az a 10—10 ezer forint, amely az aranyko- szorús ifjúsági klub cím két­szeri elnyeréséért járt, s a 3—3 ezer a kiváló ifjúsági klub el­ismerésért, négy ízben ... V. G. P. SZENTENDRÉN, A SZABADTÉRÉN Hu ngá ria-délutá n Különleges helyet foglal el a hazai könnyűzenei életben az egykori Ki mit tud?-on elő­bukkant Hungária együttes. Fenyő Miklós és sokszor ki­cserélődött társulata — több éves második vonalbeli tag­ság, majd egy emlékezetes bu­kást követően — megálmodott egy hamisítatlan rock-show-t, s ezzel az ötletével egy csapás­ra az érdeklődés középpontjá­ba került. Amilyen kudarcot TV-FIGYELO Krimi. El lehet tűnődni afölött, hogy milyen műsor- szerkesztés az, amely egymás utáni napokra sorol be olyan honi eredetű tévéjátékodat, amelyekben ugyanaz a színész, hogy úgy mondjuk, ég—föld viszonylatú vállalkozásokban tűnik fel. Csak egy pillantás a mű­sorújságra és máris kivilág­lik, hogy egyrészt Kállai Fe­rencről van szó, másrészt meg a pénteken este sugárzott Páskándi-darabról — Vendég­ség —, illetőleg a szombat esti magyar krimiről, amely A hol­tak nem beszélnek címmel került a képernyőre. Emebben — igazán öröm felidézni — Dávid Ferenc, az erdélyi unitárius hitalapító és -terjesztő robusztus figu­ráját öltötte magára a jeles színész (s tette ezt úgy, hogy az ő filozofikus mélységű vi­tatkozására sokáig emlékez­hetünk); emebben a bűnügyi történetben viszont egy Maig- ret-féle főnyomozónak kellett volna lennie, aki a második világháborút követő zűrzava­ros időkben véd életet, és de­rít ki több halálokot. Mondani sem kell, hogy Kállainak ez az egymást kö­vető két megjelentetése zava­rólag hathatott az előfizető­re, aki jószerint még az ő megfélemlítve védekező pré­dikátorával társalkodott, és lám, máris egy egészen el­lentétes szerep alakítójaként, mint hivatásos bűnüldöző pislantott ránk ugyanaz az ember. Ha meggondoljuk, még er­refelé, az okkal-joggal túlfog­lalkoztatott játszó személyek hazájában is a nézőnek sok ez a péntekről szombat­ra való alakváltás, aminthogy szintén túlzás lenne a szóban forgó színész utóbbi közremű­ködését valami jobb érdem­jeggyel honorálni. No nem azért, mintha a hosszú évek érlelte rutinjából nem tellett volna arra, hogy még egy ‘ ilyen fődetektív- mackót is megformáljon, ha­nem azért, mert ebből a fő- detektív-mackóból nyilván még maga a legendás Rup- pert Davis (emlékezhetünk rá: ez a Básti Lajos hangján megszólaló kedves angol szí­nész volt minden eddigi idők legjobb Maigret-je) sem lett volna képes egy afféle elhi­szem figurát életre kelteni. Nem bizony, mert ez a Má­tyás őrnagy — hiába a több­szörös segédnyomozói segéd­let, s hiába a kávéfőzővel baj­lódó titkárnő — végképp nem íródott meg úgy, hogy belőle valami saját jegyekkel fölru­házott személyiséget lehessen teremteni. Kényszerűen csak a már jól bevált gesztusait új rázhatta meg tehát Kállai, annál is inkább, • mert ebben az ékszerrablósdiban amúgy sem tengett túl az eredetiség. Ráadásul a cselekvés helyett inkább csak a szövegmondás­ból vehette ki a részét, mert többnyire a szavak tudatták, hogy ekkor s amakkor mi s hogyan történt. Mindezek után fölösleges hangsúlyozni, hogy a magyar krimi megszületésének válto­zatlanul nem tapsolhatunk. Az előfizető jussa — mármint e tárgyban — továbbra is a sopánkodás: a mi Maigret-nk csak nem akar előkeveredni... Pest megye, az esti híradó kétszer is foglalkozott sző­kébb országrészünkkel. Előbb a Csepel Autógyárról hallhat­tunk elismerő szavakat, amely, üzem immár rendszeresen szállít. Termékeik továbbítá­sának ütemét számítógép dik­tálja, s olyan jól, hogy fizető­képesekké váltak. A másik képsor Tökölön készült a Magyarországi Dél­szlávok Szövetsége megalaku­lásának 35. évfordulója alkal­mából, Több nyilatkozat is tudatta, hogy hányféle fórum szolgálja e szórványnemzeti­ség szerb, horvát és szlovén nyelvű kultúrájának, irodal­mának ápolását. A riportot követő műsorvezetői kommen­tár természetesen Vujicsics Tihamér zeneszerző és zene­tudós legendává növő emlékét is megidézte; róla hallani mindig fájdalmas öröm. Akácz László vallott a Beatles-korszak Hun- gária-féle felidézése, olyan si­ker övezi most Fenyőék újabb nosztalgikus programját. Legutóbb Szentendrén ta­lálkoztunk az együttessel, no­ha a Hungária-partykon a díszletek a memphisi rock­klubokat idézik. A szerelés is ennek megfelelő: csőnadrág, kockás zakó, sötét szemüveg, s gonddal hátrafésült haj, amelynek simaságát elődeink könnyű neccel igyekeztek megőrizni. A legfontosabb azonban, hogy a zene, az elő­adásmód és a mozgás is hűen tükrözi az 50-es évek végé­nek, azaz a rock fénykorának divatját. A szellemes koreog­ráfia mosolygásra késztet, s a jókedvet csak fokozza, amikor megszólalnak a már-már klasszikus slágerek: Randolph Csevegő szaxofonja, Presley Jailhouse Rock-ja, vagy Pitney Hello, Mary Lou-ja. A Rock Around The Clock-ot rend­szerint már , együtt fújják a nézők a zenekarral, s a szám végén felhangzik a Népsta­dionból kölcsönzött biztatás: Ria, Ria, Hungária! A siker megérdemelt, Fe- nyőák begyakoroltán, mégis könnyedén adják el a show-t, rutinosan kezelik a hangszert, és — váltott szólistákkal — jól is énekelnek. S noha a rock hazája Amerika, nem csupán angolul dalol a társu­lat. Saját számaik ugyan­csak élvezhetőek, nem véletlen, hogy az Utcabál és a Csókkirály már a slágerlistá­ra is felkerült. A krónikás tanúja lehetett az együttes budai ifjúsági parkbeli, bemutatkozó kon­certjének, amelyet közel tíz­ezer fiatal tapsolt végig. Ezért is volt feltűnő, hogy Szent­endrén alig százan fogadták a zenekart. Gondolom, a patinás város ifjúságát is érdekelte volna a hangverseny, csak hát azt — a télies szeptember el­lenére — a szabadban rendez­ték. Hogy miért, csupán a szervezők tudják... Hegyi Iván

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom