Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-16 / 217. szám

1980. SZEPTEMBER 16., KEDD %M,tap Méltatlankodik a szerelő, a takarító, a házfelügyelő fiz új lakóépületek becsülete Az egyik 10 emeletes lakó­tömb -lépcsőházában a követ­kező kérdést teszik fel: — Mit gondol, hány éve épült ez a ház? — Hat, nyolc? — Három esztendeje. De igaza van: úgy néz ki, mint­ha egy évtizede laknák. Valóban. A falakról sok he­lyütt nemhogy a mész: a va­kolat is lemállott. Az ajtókat kilincs híján drótok zárják, a lépcsőházi világítótestek kopa­szon vagy megrongáltan dí­szelegnek, a villanyórákat rej­tő helyiségbe pedig még a gyerek is bejuthat, a zárat ugyanis, ki tudja mikor, ki­szerelték. Menjünk azonban tovább. A közös helyiségek bármelyikében falikutat lát­hatunk, csap nélkül, villany- kapcsolót kapcsolók nélkül, il­letve összefirkált falakat, meg­rongált padlóburkolatot, lesze­relt armatúrákat. A helyszín: egy tanácsi bérház Százha­lombattán, az időpont: 1980. szeptember. Kiszakadt ajtó A városban ma már a ta­nács tulajdonában közel 1500 lakás van. A bérlők egy része — enyhén ^zólva — nemigen becsüli meg a használatára bí­zott értékeket. Magyarán: Csáky szalmájának tekinti azt az épületet, amely otthonául szolgál, s amiért meglehetősen Jutányos összeget fizet. Évek óta gyülemlik a fenntartók panasza, évről évre mind több a megoldatlan gond, amit az emberi felelőtlenség, a társa­dalmi tulajdon rongálása okoz. A tanács kommunális és költségvetési üzeme, amely a bérlakások fenntartásáért és üzemeltetéséért felelős, évente több mint 11 millió forintot költ másfél ezer család ottho­nára. A házkezelőség dolgozói, szerelők, karbantartók, takarí­tók és házfelügyelők pedig mind gyakrabban megkérde­zik: mennyi ebből a tetemes összegből az a pénz, melyet jó- szerint ki kell dobni az abla­kon, a nemtörődömség, a ha­nyagság, az értékek tékozlása miatt. — Vajon mennyi? — Sajnos, ilyen kimutatást nem vezettünk még eddig — mondja Angyal János, a ház­kezelőség vezetője. — Tény azonban, hogy nagyon komoly összegeket meg tudnánk taka­rítani, ha egy kicsit is változ­na számos lakó jelenlegi szemlélete és magatartása. Ennek következményeit nem nehéz épületről épületre nyo­mon kísérni. Pataki sétány 4.: a lépcsőházban az első szem­betűnő látvány a felfeszített levélszekrénysor. Ötvös utca 2., lépcsőház: iszonyú pusztí­tás a falakon; televésve érthe­tetlen jelekkel, itt-ott trágár szavakkal, centiméteres mély­ségekben. Németh Sándorné, a lépcsőház takarítónője egészen felindultan jellemzi az álla­potokat : — Szóltam azért az egyik anyukának, hogy nem vagyok hajlandó a kisgyerek piszkát is takarítani. Nem tudom, ezért-e, de másnap, harmad­nap, negyednap — mindig ki- döntöttek egy kukát, kész­akarva. A következő helyszín a Mó­ricz Zsigmond köz 5. Oravecz Lászlóné, háztömbfel ügyelő: —1 Sajnos, már tűz is volt; az egyik alkalommal a sze­méttárolót, másodszor az egyik kukát gyújtották meg. Arról nem is beszélek, hogy kilyug­gatják a lépcsőház falait, vagy letépnek a hirdetőrácsról min­dent, házirendet, tűzrendésze- ti utasítást. — A Ságvári 19.-ben — fűzi hozzá Tóth Mihályné, a taka­rítók csoportvezetője — mo­torkerékpárt tartanak például a harmadik emeleten. A Ró­zsa Ferenc utca 25.-ben pedig éppen most szakították ki a hátsó ajtót, de úgy, hogy ke­retestől tönkrement... Hatósági eljárás Hallgattassák meg azonban a ’másik fél is. Ugyancsak a Móricz Zsigmond köz egyik háztömbjében lakik Baranyai István. Az ő véleménye a kö­vetkező : — Sajnos, igaz: a közös tu­lajdon megbecsüléséről nem­igen lehet beszélni. Tavaly festették ki ezt a lépcsőházat, A bronzkor emlékei Három évezredes halmok Vajon hány halom van Százhalombattán? Nos, több, mint amennyi a városnévben szerepel, s erre bizonyíték: éppen most tárják fel a száz- tizennegyediket. Egyébként már a múlt században készí­tettek egy felmérést a Nemzeti Múzeum régészei, és a telepü­lés környékén 122 halmot számláltak össze. A halmok közel 3 ezer éves sírok, még a késő bronzkor emlékei. Kezdetben az illír törzsek, később pedig a kelták temet­keztek itt. A sírok feltárása, feltérképezése már az 1870-es években elkezdődött, s nap­jainkig tart. Három esztende­je, hogy a Pest megyei Múzeu­mok Igazgatósága az óvárosi halomsírok feltárásához hoz­zákezdett, s ez a munka foly­tatódik most Holport Ágnes régész irányításával. Az ásatá­sok igen gazdag leletanyagot tártak fel máris, egyebek kö­zött bronzkori fémeszközök, személyes használati tárgyak és urnák kerültek a napvilág­ra. Megújuló délszláv klub Az utolsó simításokat végzik a költségvetési üzem dolgozói íz óvárosi délszláv klub épületében. A közel 300 ezer forintos dilts éggel, kívül-belül megújult kulturális létesítmény, hama­rosan a lakosság rendelkezésére áll; a belső berendezési tár­gyak elhelyezése után, a szerb búcsú napján szándékozzák a Juhot ismét megnyitni. és máris hogy néz ki! Valaki elvitte az armatúrát, a ház előtt pedig rendszeresen de­rékba törik a facsemetéket. Dehát az az igazság, lehetünk mi egy lépcsőházban kilencen rendesek, ha a tizedik min­dennap a kuka mellé önti a szemetet. Tegyük azonban hozzá, oly­kor tetten is lehetne érni ezt a tizediket. Netán valahogyan rákényszeríteni a házirend — egyáltalán: a rend — betartá­sára. Ez azonban ritkán for­dul elő. Nagyon meg kell ah­hoz a társadalmi tulajdont ká­rosítani, hogy végre hatósági eljárást vonjon maga után az eset. De azért erre is van pél­da. Az a fiatal házaspár, aki idestova három éve nem haj­landó sem lakbért, sem vil­lany- és gázdíjat fizetni — immár perben s haragban áll a házkezelőséggel. A lakbér­hátralékot bírósági úton hajt­ják majd be, a villanyt meg kikapcsolták. — És így élnek itt a sötét­ben? Meddig mehet így? — Mit csináljunk? — von vállat ü fiatalasszony —, a férjem nem keres valami jól, talán majd a jövő hónapban kapunk egy kis pénzt örökség, bői. Akkor majd fizetünk. A férj mellesleg villanysze­relő, s kikapcsolt áram ide vagy oda, a lakásban ég a villany. — Vagyis lopják az áramot — jegyzi meg Angyal János —, de már átadtuk a rendőr­ségnek az ügyet. Eddig anyagi károkról, vesz­teségekről volt szó, ám szólni kell az emberi keserűségekről is, mindazokéról, akiknek napi munkája szinte naponta vész kárba méltatlanul. Ar házke­zelőség karbantartói, szerelői ráadásul igen sok, kimondot­tan undorító munka elvégzé­sére is rákényszerülnek a gondatlanságból eldugult szennyvízlefolyók vagy sze- métledobók tisztításakor, ök tették fel a kérdést: meddig mehet ez így? Nem tudni, azt azonban nem ártana megszív­lelni, hogy a töméntelen gondot, problémát nem más­fél ezer család, hanem annak csupán kicsiny százaléka okoz­za. Egy renitens kisebbség, me­lyet azonban a többség vala­hogyan nem tud megfékezni. PANASZOLTÁK a városban sokfelé, hogy a nyilvános illemhely hiánya mennyi kellemetlenséget okoz. Legutóbb a Bolyai utca 9. számú ház lakói tiltakoztak egy meglehetősen illetlen gya­korlat miatt: ismeretlen sze­mélyek rendre a szeméttáro­ló helyiségüket használják vé­cé gyanánt. Hasonló panaszt vetettek fel az Eötvös utca la­kói. A környéken található vállalatok dolgozói a lakótöm­bök földszinti helyiségeit lá­togatják hasonló céllal. De nem csak az említett két utcának a lakossága nehezmé­nyezi ezt a tarthatatlan álla­potot; számos helyről és vá­rosnegyedből érkeztek már ha­sonló panaszok, melyeket a körzetek tanácstagjai, interpel­lációként több ízben felvetet­tek a tanács testületi ülésén is. Szó, ami szó: a tízéves vá­rosban valóban szükség lenne ilyen szükséghelyre, többek között azért is, mert ennek hiányában, ahogy már lenni szokott, meglehetősen sok — illegális — illemhely létesül. A panaszt egyértelműen jo­gosnak ítélve, ELINTÉZTÉK, hogy a város exponáltabb he­lyein a közeljövőben létesül­jön egy-egy nyilvános vécé. A városi tanács műszaki osztá­lya három konténeres kis épületet rendelt meg, s kije­lölte azok helyét is. Az egyi­ket a városi sporttelepnél, a másikat a Ságvári sétányon, az ABC közelében, a harma­dikat pedig a főtéren, a Száz­halom étteremmel átellenben állítják fel, illetve szerelik rá a meglevő közműhálózatra. A szerelési munkákat s a maj­dani fenntartási teendőket a tanács kommunális és költ­ségvetési üzeme végzi, illetve látja el. SZÁZHALOMBATTAI map A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Távvezetékek a szállításban Irányítás számítógéppel A magyar kőolajipar fel­lendülésével egyidőcen a gaz­daságos szállítás igénye is megiogaimazódott. Kezdetben a vasúti és a közúti szállítás volt az egyeduralkodó, a kő­olajtermékeket — gázolajat, s különböző oktánszámú ben­zint —, tartálykocsik és tar­tályvagonok szállították a fi­nomítóktól a felhasználó Afor- telepekig. A hatvanas évek elején-közepén azonban egyre sürgetőbbé vált, hogy a meny- nyiségben megnövekedett kő- olajterméket olcsóbban és gyorsabban juttassák el a fel- használás helyszíneihez. Így született meg hazánkban az első terméktávvezeték-rend­szer terve, melynek megvaló­sításához 1965-ben láttak hoz­zá, a Dunai Kőolajipari Válla­lat területén. Az új létesítmény pedig, mely előbb az Áfor Ter­méktávvezető üzeme néven szerepelt, 1975-ben főosz­tállyá alakult át, százha­lombattai központtal. — Ez a terméktávvezeték- rendszer — tájékoztat Pálin­kás István főosztályvezető-he­lyettes —, európai viszonylat­ban is az elsők között épült meg, s már a kezdetben be­bizonyosodott, hogy lényege, sen olcsóbb így a szállítás; egészen pontosan negyede a közúti, illetve a vasúti szállí­tás költségeinek, ráadásul biz­Olvasóink írják Gyerekeké a játszóhely Nem tudni, felnőtteknek vagy gyerekeknek , készítet­ték-e a bekerített labdázóhe­lyeket? Régóta észrevettük ugyanis, hogy délutánonként 5 óra tájban megjelennek a 30—40 év körüli felnőttek és azzal a jelszóval, hogy most mi akarunk játszani, elzavarr­ják a kicsiket. Így van ez a Rózsa Ferenc íjti lakótömb közelében is, ahol mintegy 40—50 kilenc, tíz év körüli fiút zavarnak el. Közülük többen sírva veszik tudomá­sul, hogy nem lehet focizniuk. Amelyikük pedig az első fel­szólításra nem hagyja el a pá­lyát, azoknak borzasztó nagyo­kat rúgnak labdával a hátuk­ra vagy a fejükre. Nagyon kérjük az illetéke­seket, tegyék lehetővé, hogy ezekben az úgynevezett dü- höngőkben a gyerekek játsz­hassanak, s ne pedig a fel­nőttek dühöngjenek — szó szerint Németh Árpádné Szellemi étlap brigádoknak Tessék választani — akár így is kezdődhetne az az aján­lójegyzék, melyet a Dunai Kőolajipari Vállalat kollektí­váinak állítottak össze a mun­kásművelődés fiatal dolgozói. Immár másodszor, de válto­zatlan formában: gazdag kul­turális programot javasolva, ugyanakkor véleményt is kér­ve. Végső soron rokonszenves törekvés ez, hiszen nem akar­nak úgymond, rátukmálni tan­folyamot, előadást vagy soro­zatot senkire, ellenkezőleg: lehetőségeket sorolnak fel, s a döntést rábízzák a szocialista kollektívákra, a! legfőbb cél ugyanis: hozzásegíteni a bri­gádokat kulturális vállalásaik teljesítéséhez. Wz/////////////////,« Az ajánlás gerincét a mun­kásakadémia megszervezése adja. Tizennégy előadássoro­zatot terveznek, ezek között gyermekneveléssel, családi élettel kapcsolatos témák is szerepelnek, de jogi, technikai, művészeti és történelmi isme­retekkel is gazdagodhatnak a majdani résztvevők. A peda­gógiai előadássorozat például a személyiség fejlődéséről, a szülők mindennapi gondjairól, a nehezen nevelhető gyerme­kek problémáiról ad eligazító válaszokat. A brigádtagok ta­lálkozhatnak neves pszicholó­gusokkal. orvosokkal, tu­dományos szaktekintélyek­kel. Az Olimpia után című előadásokat a Hága Lász­ló munkásszállón szándékoz­zák megrendezni, olimpikonok meghívásával. Izgalmasnak ígérkezik a Történelmi sors­fordulók című sorozat is: A kettős honfoglalásról, a mohá­csi vészről, az 1848—49-es sza­badságharcról, hazánk felsza­badulásáról hallhatnak elő­adást a résztvevők. Hová for­duljak panaszommal? Házam, telkem, üdülőm; — ezek egy- egy jogi előadások lesznek. A Korok, műfajok sorozat a mű­vészeti ismereteket gyarapítja, míg az Ember a világűrben című a kozmosz rejtelmeit tár­ja fel a hallgatóság előtt. Le­gyen a vendégünk — a kö­vetkező program, amire a vá­ros minden brigádját szívesen várják. A helyszín a Barátság művelődési ház. Az összejö­vetelek célja: kollektívák ta­lálkozása, egymás gondjainak, munkájának megismerése, ben­sőséges, kötetlen beszélgetés keretében. Akik pedig a DKV 20 éves történetére kíváncsiak, azok a következő című elő­adásokra látogathatnak el: Hoavan bővül a vállalat? A DKV építésének koncepciója; Termelés és az ember; Ener­giahelyzet az 50-es években. «V//////////////////J9 A munkásakadémia mellett — a korábbi évek gyakorlatát folytatva — színházi előadá­sokra is szerveznek csoportos utazásokat, A budapesti szín­házak műsorairól tájékoztatók készülnek, melyeket az üzemi ebédlőben bárki átböngészhet, s választhat, mikor, hova sze­retne jegyet váltani? A brigá­dok vagy csoportok számára a jegyeket változatlanul a mű­velődési ház szerzi be és a vállalat maximális kihasznált­ság esetén biztosítja az autó­buszt. S még egy lehetőség: ebben a hónapban indítják a színházbarátok klubját, mely­nek vendégei színészek, rende­zők lesznek. Egy-egy közösen látott előadásról, valamint a színházi életről, művészetről lehet majd beszélgetni, vitat­kozni. ////////////////////yÄ Aki pedig speciális érdek­lődését szeretné kielégíteni, ne­tán kedvenc hobbiját űzni, an­nak a kiscsoportos foglalko­zások is hasznos, kellemes idő­töltést kínálnak, ősztől 11 szakkör és csoport működik, köztük a Montázs amatőr filmszakkör, a képzőművészeti stúdió, a Matrica honismereti szakkör, a Spektrum vitaklub, a politikai klub. illetve a Vil­lon irodalmi színpad. Ezek után nincs más teendő, mint választani: hol. mit, mi­kor? A DKV kollektívái szá­mára, ha valami gondot okoz­hat, az csak a bőség zavara le­het. tonságosabb is. Ez indokolta a továboíejlesztést; ma már több száz kilométeres vezeték üzemeltetését, programozását, illetve karbantartását látjuk el. A DKV, az úgynevezett fel- adóállomás és a felhasználó Afor-telepek, a fogadóállomá­sok az ország különböző pont­jain. A vezetékben sokféle ter­mék halad magasnyomású szivattyúk segítségével, a szál­lítási veszteség szinte mini­mális. A vezetékhálózat, melynek megfelelően hosszú — 25—30 éves — az élettar­tama, szinte menetrendsze­rű pontossággal továbbítja a gázolajat, a benzint a forgal­mazó Afor-telepekre, ugyan­akkor ezen keresztül látjuk el alapanyaggal a Tiszai Vegyi- Koinoinátot is, az Együttműködés nevű távvezetékünk pedig a Szovjetunióból hoz kuolaj- terméket. — Az üzemeltetést, progra­mozást kik végziK? — A diszpécserszolgálat tag­jai; valamennyien nagy gya- Korlattal és elméleti fencé- szültseggel rendelkező szak­embereit. Az üzemeltetést, fenntartást egyébként bonyo­lult összetételű szakembergár­da látja el, kétszakmás munkásoktól kezdve az elekt­roműszerészeken át, az olaj-, gépész-, és elektromérnökökig. Hozzáteszem: rendkívül fiatal a kollektívánk, igaz, maga a szakma is fiatal, hiszen a táv­vezeték-szállítás nem nagy múltra tekint még vissza a miskolci Nehézipari Műszaki Egyelem. A jól képzett gárda ellenére is egyre több gondot okozott azonban a folyvást bővülő rendszer üzemeltetése. A műveletek bonyolultsága egyre nő, ez indokolta az úgy­nevezett központi irányító rendszer létrehozását. A rend­szer bázisa egy TPA1 számí­tógép a diszpécserközpontban, mely élő kapcsolatban van a technológiai folyamatokat irá­nyító rendszerrel. Ezen keresztül az Irányí­tást végző dolgozók min­den pillanatban át tudják tekinteni a távvezetékek működését, a legpontosabb információt kaphatják a működésre, és az irányító központban szolgála­tot teljesítő diszpécser, bár­mely indítási vagy letöltési ponton be tud avatkozni a technológiai folyamatba. Egyébként az irányítóközpont próbaüzemelése éppen most folyik. Tollhegyen Sporthírek — hirdeti a felirat, az Ifjúság utcán egy állványra helyezett, üvege­zett mini-kirakat fölött. S a járókelők kíváncsian meg is állnak, hogy a város je­lentősebb sporteseményei­ről tájékozódjanak. Netán a friss eredményekről, fő­ként most, hogy a Barátság Olaj Kupa mérkőzései zaj­lanak. Talán egy-két fotót is szívesen megnéznének az izgalmas sport jelenetek­ről, és mindenképpen kí­váncsiak, mi lesz vagy vár­ható a hét végén? Jelentő­sebb verseny vagy mérkő­zés. Egyszóval jó ötlet hor­dozója, okos találmány... lenne ez a kirakat. Feltéve, ha a sporthírek helyén nem egy csinos tornászlány mosolyogna le a járókelők­re, egész alakos, kirakatot betöltő poszterről. Persze, bizonyára sokan vannak, akik azt mondják; egy csi­nos hölgy mindig jó hír. No de sporthír? Az oldalt írta: Tamási István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom