Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
íMagazin||§ 1980. SZEPTEMBER 14., VASÁRNAP jp| Vallomások a szabad időről Értelmiségiek papucsban? Sokat vitatott téma: szabad idő-e valóban a szabad idő, tény- S leg kötöttségek nélküli órákat jelent-e, amelyeket mindenki ^ tetszése szerinti foglalatosságokkal tölt. Gyakorta hallani azt is: S A tanár úr, a doktornő, a mérnök annyi szabad időt talpal ki magának, amennyit akar. Ha vége a tanításnak, a rendelésnek, a s szórakozásnak élhet, a sok iskolai szünet, a külföldi utak... Másrészről pedig igy vélekednek: kötetlen munkaidő? Ugyan $ kérem, inkább korlátlan. Hát értelmiségi-e, aki nem naprakész ^ tudású, aki nem képezi magát, hát orvos-e, aki nem megy el egy ^ kongresszusra, hogy megismerje a legkorszerűbb gyógymódokat, ^ taníthat-e, akinek ismeretei elavultak? ... Jó néhány évvel ezelőtt nagy port vert fel Csák Gyula i írónak egy vitacikke, amelynek az volt a címe: Értelmiség pa8 pucsban. Arról szólt, hogy az értelmiség szabad idejét tulajdonS képpen elkótyavetyéli, a szorosan vett hivatásán kívül vajmi ke§ vésre jut ideje. írásunkban tulajdonképpen annak eredtünk nyo^ mába, hogy ma mi is a helyzet egy helységben, Dabason. Ami alább következik, korántsem mutat teljes és árnyalt ^ képet: nem több, mint néhány vallomás, mely a nagy egészről fe néhány jellegzetes vonásról rajzol fel. Akinek nincs — Szabad idő? — húzódik fel a szemöldöke Zsitváné, Barsi Anna könyvtárosnak, aki a dabasi nagyközségi-járási könyvtárban dolgozik. — Az nincs ... — Miért? — Négyéves a fiam, óvodás. Reggel 6-kor kelek, a férjem.már korábban. elmegy, mert Pesten dolgozik. így kezdődik a .nap: ágyazás, öltöztetés, reggeli. Nyolcra járok a könyvtárba, munkába jövet adom a gyereket az óvodába, gyakran akkor is vásárolok. Naponta négyig vagy hétig dolgozom, váltakozva. Amikor korábban végzek, csütörtökön hazarohanok, hogy a nagymosáshoz lássak. — A délutánok sem pihentetőb- bek, sok a házimunka, magam főzök, vasalok. 450 négyszögöles a telek, zöldség, paprika, paradicsom és hasonló, ezekkel is van tennivaló. Utána talán egy órát — amíg le nem ragad a szemünk — nézzük a tv-t, vagy olvasunk. A legjobb nap a hétfő, akkor marad idő a könyvre. Mindén második szombatom szabad, Most például Pestre megyünk vásárolni, s talán moziba. Színházba is mennénk, de későn ér véget az esti előadás, s nincs mivel hazajönni. Maradnak hát a vasárnap délelőtti műsorok. — Utoljára? Nem is tudom... Várjon csak, tavaly nyáron Szegeden a szabadtéri játékokon láttuk a Hunyadi Lászlót. A sporttal meg úgy vagyok: úszni szeretek, de nincs a közelben strand. Ami hozzáférhetőbb — nem is hagytam ki — az a művelődési ház sorozata. Az előadói esteken vendég volt Benkő Péter, Horváth Teri, Kozák András, Koncz Gábor, Bálint András. A mozi szűk itt Dabason, a közönség is eléggé vegyes, vannak, akik az előadás közben kiabálnak, szóval inkább megvárom, amíg a tv adja a filmet. — Hobbi? Szeretek hímezni, olvasni is, de egyikre sem jut elég időm. Talán, ha két-három órával hosszabb lenne a nap ... Haszna csak a kertnek van, azt is a család élvezi. Azért, amit tudok, amiről olvasok, arra tanítgatom a fiamat is. Nem, a könyvtárban nincs idő olvasni. Legfeljebb egy-két óra, amikor este hétig dolgozom. Egyébként sok a leltár, a statisztika, a pakolnivaló. Igaz is: a könyvtárral nemrégiben Tatára kirándultunk, három napra. Megnéztük az ösz- szes ottani múzeumot. Hajdúszoboszlón üdültünk a nyáron, ott még a tpoziba is elmentünk, de egy gyenge western-filmet vetítettek, otthagytuk a derekánál. — Fiatalok vagyunk még, akad teendőnk a ház körül is, hiszen nincs még kerítés, s az előszobába szeretnénk bordásfalat, gyűrűt, hogy együtt tornázzunk. — Mikor lesz több szabad időm? Talán néhány év múlva. A kertet legfeljebb fölveri a gaz. A gyereket pedig a nagyszülők szívesen elvállalják. Jó lenne utazni... Levelezek is már tíz éve egy szovjet kislánnyal, ma már ő is anya, még csomagokat is küldünk egymásnak. Nem, nincs nyelvvizsgám, de élvezem a fordítást. Akinek van — Nekem például nagyon sok a szabad időm — így dr. Lelik Ferenc kandidátus, a dabasi járási szakorvosi rendelőintézet sebésze. — Azért is választottam ezt a mun-, kakört, s azért is tartok ki mellette, hogy sok legyen. Naponta 8-tól 2-ig dolgozom. Sportcentrikus vagyok. kerékpárral járok munkába. Élénk itt Dabason az asztalitenisz-élet is. A gyógytomateremben töltök hetente kétszer másfél órát. Ilyenkor nyáron az utcánkban mindenki a kertben tevékenykedik, én nem, csak az ásást kedvelem. Szelektív lustaság. A pingpong a társaság miatt is jobb. Akad ott a 17 éves szakmunkástanulótól az őszülő főmérnökig mindenki. J— A kézügyességem is szelektív. A sebészi munkára korlátozódik, barkácsolni sohasem voltam elég ügyes. A többi kedvteléssel sokféle a viszonyom. Vannak időszakok az életemben, amikor rengeteget olvasok. Főleg a történelem érdekel, látja ott az asztalon most is a Történelmi Szebile. Az erdélyi államiság kialakulása, az 1849 utáni évek, s az első világháború izgat a magyar történelemből, a világhistóriából leginkább a francia forradalom és Napóleon kora. Az is fontos, hogyan. látnak bennünket magyarokat más népek. A közelmúltban egy franciaországi orvoskongresszüsról hazatérőben majdnem egy egész napot töltöttem Bécsben a Burg központi könyvtárában, egy Hay- nau életrajzot kerestem. Érdekes: egyetlen olyan adatot sem találtam, amely arra utalna, hogy a kor osztrák történészei helyesnek ítélték Haynau tevékenységét. — Igen, négy nyelven beszélek, franciául, angolul, németül és románul. Kotyogok még olaszul, nem adnak el spanyolul, s a szláv nyelveken is értek valamennyit. Ha kihagyok a nyelvtanulásból két-három hetet, utólag mindig megbánom. — Válogatok a szépirodalomban is, a színházban is. At utóbbiban azért, mert azt tapasztalom: egy- egy tévéfelvételre mindig jobban összeszedik magukat a színészek, s fáradtabbak a pódiumom A zene? Édesanyám konzervatóriumot végzett, egymást váltották nála a tanítványok. Zenemérgezésem van. Kivétel itt is akad, az opera, Verdi és Mozart. — Nem igaz, hogy az orvos a munka után nem orvos. A szabad időmben ástam be magam a ther- mográfia vizsgálati módszerébe, akkor tanulmányoztam a szakirodalmat, még jó néhány éve, amikor szinte egyedül voltam Magyar- országon ez irányú érdeklődésemmel. Könyvem is megjelent már a témáról, s tucatnyi publikációm. Ma már a sérült íziiletű sportolók Pestről is gyakran keresnek. Hogy mi a thermográfia? Jöjjön velem. A rendelőben fiatalember, tegnap focizott, ma fáj a térde. Hőérzékeny lemez kerül rá, olyasmi, mint a mostanában divatos hőmérők anyaga, s kirajzolódik rajta, a bőr hőtérképe. Ahol világosabb, oda mutat az orvos: itt gyulladt, biztosan bevérzett. Érzéstelenítés, egy szúrás, s az ízületi nedv valóban rózsaszín. A diagnózis hibátlan volt —i Sokat utazom, s mindenütt a múzeumokat keresem. Főleg a szoborkiállításokat. Jó az, ha valami objektiven látható, tapintható. Mint a thermográfiás eljárásnál. Az elszíneződésből mérhető még a gyógyulás folyamata is. Aki otthon is... Pál Jánosné, Zsóka néni, Daba- son a Zalka Máté úti óvodában dolgozik. így mondja: — Nekem nincs külön otthon és külön óvoda. Nincs vége a munkaidőmnek, amikor itt becsukom magam mögött az ajtót. Tizennégy éves koromban lettem árva, s állami gondozott. Azóta tudtam: óvónő leszek. — Három évig a gyerekek kicsit az enyémek is, hiszen nevelem őket. Ha valami apróság, kellék hiányzik a másnapi foglalkozáshoz, például egy terítő, egy jelzőlámpa, egy játék, akkor otthon készítem el. Népművészeti szakkörbe is járok a szabad szombatjaimon. Amit ott tanulok, azt elhozom az óvodába. Ha egy kép, egy hímzés lehet szép. is, miért legyen giccs? — Nyáron az utca gyerekeivel fakanál bábokat készítettünk. Most jó néhány ezek közül már itt van az óvodában. Otthon is sokat ját-' szunk, a lányom 16 éves, a fiam 13, ők már a logikai fejtörőket kedvelik. Persze olykor-olykor a társasjáték is előkerül. A házastárs sem vesz el sok időt, munkamegosztás van nálunk. A férjem vásárol és gazdálkodik, a lányom főz és takarít, a fiam porszívózik, ágyaz. így marad idő a beszélgetésre, az olvasásra. Legutóbb? Most jelentek meg Hemingway novellái. Amikor nagyon fáradt vagyok, meséket olvasok, amikor kevésbé, Passuthot Thackerayt. Vagy 10 ezer forint ára könyvünk van otthon. Elmegyek a művelődési házba az irodalmi és a zenei estekre is. — Hobbi ? Talán a kézimunka. Erről jut eszembe, elvégeztem egy szabó-varró tanfolyamot is. Ami hiányzik, az alkalom, ahol a velünk egykorú házaspárokkal lehetnénk együtt, táncolni, beszélgetni. ' Jó lenne itt egy színpad is, ahol nagyobb társulatok is felléphetnének, s elkelne még egy nagyobb mozi... Nemcsak pihenőidő Varga László, a dabasi nagyközségi pártbizottság titkára népművelő KISZ-titkár is volt. Saját szabad idejével — akár sokan mások — áldozatok árán gazdálkodhat kedve szerint. — A politikai oktatás pedagógiája címmel vezetek most tamoiya- mot, s mert nem vagyok pedagógus, bizony készülnöm kell minuen e,oadasra, Hatom óráért nem egy délutánt adok oda. — Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy olykor-olykor elinduljak pecáznt, vagy olvassak. Havonta 150—300 forint a „kulturális alapom". Legutoljára egy RA-RE könyvet olvastam Fitzgerald és Hemingway barátságáról, s Maro- sántól a Tüzes kemencet. Színházba is rendszeresen járok, s nem egye- oüL Egy kisebbfajta társaság alakult ki itt, mindig vagy 15 jegyet * veszünk, azután kocsival együtt indulunk az előadásra. Persze eléggé rapszodikusan, van úgy, hogy három vasárnap egymás után, más-, kor havonta egyszer se jutunk a színházba. — A sport? A régi KISZ-esek olykor-olykor összejönnek egy fo- cimeccsire, pingpongcsatára. Amit a legjobban sajnálok, hogy felhagytam a grafika művelésével. Fiatalabb koromban még kiállításokon is szerepeitek a képeim, de ma már csak a képzőművészet iránti érdeklődésem a régi, a kezem nem... A családra is több idő kellene. Néha az a benyomásom: csak annyira szabad a szabad idő, választhatok, hogy a sok jó és a belső „kell” közül melyikről mondjak le. — A vidéki értelmiségiek? Valószínűleg másképp töltik a szabad idejük egy részét, s ez nem is baj. Akad itt, aki fóliázik, aki sertést nevel, vagy gyümölcsöt termeszt. Nem kirándulókörnyék a miénk, s az itteni embereknek mégis szorosabb a kapcsolata a természettel, mint a városban élőknek. Persze, ez is csak mértékkel üdvös. A baj akkor kezdődik, ha minden mást, az önképzést, a társadalmilag hasznos tevékenységet is az ilyesfajta tevékenység helyettesít — Tény, hogy a < kulturálódási lehetőségek gazdagabbak a városokban. De egy jó művelődési ház sokat tehet, egy sportkör szintén. Az életmódját mindenki maga választja meg, s a többség, azt hiszem, jól. Talán szólamnak hangzik, hogy az értelmiség a szabad idejében is példa másoknak. De ha azt tekintjük, hogy — korábban felmérés készült erről a járásban —, az értelmiségieknek legalább háromnegyede végez közhasznú tevékenységet is a szabad idejében, — az orvos felvilágosító előadásokat tart, a pedagógus szakkört vezet, a mérnök a barkács-úttörőknek segít —, akkor lesz teljes a kép. Hiszen szabad idejüket nemcsak a maguk örömére, hanem a köz javára is hasznosítják. VASVÁRI G. PÁL Magyar módszerek Laíin-Amerikában Indián kultúrák nyomában Archeológus kutatócsoport megbeszélést tart az egyik érdekes régészeti ásatás színhelyén Magyar orvosok és vízfúrók Közel-Keleten, a Maghreb országaiban és Fekete-Afrikában, magyar geológusok és földmérők Latin-Ameriká- ban, több mint húsz afrikai, amerikai és ázsiai fejlődő ország fiatal ösztöndíjasai a magyar egyetemeken — téves az az elképzelés, hogy csak a műszaki tudomány gondolatai, ideái válhatnak termelőerővé. Olykor a termeléstől olyan távol eső tudomány is erre az útra tér, mint az amerikanisztika, a földrész indián népeinek anyagi és szellemi kultúráját tanulmányozó összetett diszciplína. Mi az amerikanisztika? Néprajz és antropológia, valamivel kevesebb régészet és egy csipetnyi filológia. Legnagyobb élő alakja nálunk Boglár Lajos professzor, aki most két brazíliai útja között, a guarani indiánok földjén végzett néprajzi terepmunka után és a Sao Pauló-i egyetemen megkezdett oktatói tevékenység küszöbén, magyarázza, hogyan válhat akár a régészet is termelőerővé: Falutörténet — A régészetben és a néprajzban — ez a kettő Amerika népeinek megismerésében szorosan összefonódik — a korszerűség kézzelfogható dolog. Vegyük példának a középkori faluásatásokat, mert itt az érdeklődés megváltozása teljesen új módszertant fejLesstett ki. Az ötvenes években a történelem materialista felfogása vetette föl a szakemberekben, hogy ne csak a palotákat, az udvart vizsgáljuk a hűbéri Magyarországon, hanem a hétköznapi életet is. A faluásatást ahhoz kellett kitalálni, hogy a jövőben ne csak a színpompás, terjedelmes építményeket tudjuk föltárni és restaurálni, hanem keressük meg, hol is laktak azok a parasztok és kézművesek, akik tulajdonképpen ezeket létrehozták. Megnéztük, hol laktak. Hát nyolctíz négyzetméteres lakógedrökben, majd tíz-tizenöt négyzetméteres, egy helyiségből álló házakban. Ez még mindig félig-meddig a földbe volt mélyítve. Csak Nagy Lajos korában jelennek meg a mai hagyományos parasztházak elődei. Ahhoz, hogy mindezt így sorba állítsuk, ki kellett dolgozni egy szabályos, önálló faluásatási technikát. Könnyen átlátható, hogy a szilárd falmaradványok feltárásához szokott régészeti gondolkodásnak és kutató szemnek egészen át kellett állni a fából és vályogból összeeszkabált putrik maradványainak fölismeréséhez. Mi ott nem faragványokat, freskókat kerestünk, nem is egy kegyhely vagy egy hatalmi központ folyamatos történetének tárgyi tanú- bizonyságait, hanem az egykori dolgozó emberek életmódját. Nem spekuláció Mi ebben a termelőerővé válás? Nálunk a termelés — maga az ásatás és a néprajzi terepmunka. Abban a pillanatban, amikor külföldön a szakemberek fölismerik, hogy nekik is hasonló problémáik vannak, s — mondjuk — egy távoli f "Idrész régi parasztházainak föltárása, valamint a mai földművesek hasonló technikával elkészített házainak, a tárgyak belső elhelyezésének néprajzi ihletésű elemzése hasznosan egybevethető — indokolttá vált a tapasztalatcsere, a módszerek átvétele, végbement tehát a régészet „termelőerővé válása”. Ez természetesen nem pusztán spekuláció. A maja területeken például nemzedékeken át az volt a probléma, hogy a földből csak paloták és piramisok kerültek elő. A régészeknek fogalmuk sem volt arról, milyenek a maja várósok. Mindig arról beszéltek, hogy ezek a nagy, pompás épületegyüttesek csak vallási központok voltak, mert nincs mellettük lakosság, lakóház. Az illinoisi egyetemről egy csoport régész kutatott a guatemalai őserdőben maja települések után. Ezek között volt egy magyar származású is, aki ismerte a magyar faluásatások publikációit. Egy szó, mint száz, ez a régész úgy hat-hét éve eljött ide tanulmányozni módszereinket. Ma már tanulmányok és könyvek szólnak róla, hogyan kerültek most már elő a földből maja falvak. Gazdag technika A magyar ösztöndíjrendszer gondoskodik róla, hogy a mi alapgondolatunk — ne csak a színpompásat, az aranyat, a drágát nézzük, hanem az agyagot, a fát, a követ is! — szisztematikusan eljusson a latin-amerikai szakemberekhez is. Számos fiatal antropológus, néprajzos, régész és történelemkutató kapott nálunk diplomát. De még olyan fiatalok is, akik közgazdasági és szociológiai tanulmányok után tértek vissza Kubába, Mexikóba. Peruba és Bolíviába, megtanulták az amerikanisztikai kurzusainkon. Szegeden vagy Budapesten, hogyan vegyék figyelembe a város mellett a vidéket, ami ott az indiánt jelenti. Milyen tapasztalatokkal térhetnek haza a mi latin-amerikai tanítványaink? Először is. aki olvas és járja közülük Magyarországot, az látja, mekkora régészeti munka folyik itt. Ez a kis ország többet költ archeológiára, mint Mexikó kivételével minden latin-amerikai ország. Globális fejlődés Mi innen Latin-Amerikát szemlélve, többet látunk, mint a helyszínen. Mert az összefüggéseket keressük, a dolgok dialektikáját elemezgetjük, a különböző kultúrák belső szerkezetét, a gazdasági élet és az ideológia kapcsolatát, továbbá e kultúráknak egymással való összefüggéseit. Tehát az indián fejlődés globális megismerését célozzuk, nem pedig egy konkrét, zárt törzsi kultúrát vizsgálgatuftk. Ez a módszer bevált. Ösztöndíjasaink otthoni indíttatással, sokban a mi hajdani falukutatóink igazságkereső hevével, népszolgáló buzgalmával eltelve jönnek Magyar- országra. Aztán, ami nagy összefüggést megismertek földrészünk kultúrájáról, hazaviszik, kutatnak, föltárnak, majd anyagaikat elhozzák ide, s közösen földolgozzuk. Így sikerült egy tehetséges bolíviai régésztanítványunknak, Marcello Morénának 1976 és 1980 között Észak-Bolíviában egy eladdig érintetlen öntözéses kultúrát, osztálytársadalmat fölfedeznie. KRONSTEIN GÁBOR
