Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-14 / 216. szám

...........SlwiwlwiS:^^

Sod

ratszámláló és szürke skála

Egy laboratórium hétköznapjai

Fiatal nő, jóval a húszon innen, ül a magasított asztal mellett. Jobbján négyzet alakúra vágott kelmék, százszámra. Egyenként az előtte levő mérlegre helyezi őket, majd a gondosan leolvasott értékeket bejegyzi füzetébe. Mit mondjak? Kern túl izgalmas foglalatosság.

Az ember képzeletére hagyatkozva rejtélyesnek, sejtelmesnek, a modern kor afféle boszorkánykonyhájának képzeli a laboratóriumot, amelyben az életünket kényelmesebbé tevő új alapanyagokat, módszereket, eljárásokat főzik ki.

Alfától az ómegáig

Amikor a Váci Kötöttárugyár laboratóriumában az ellentmondást megemlítem Kiss Gergelyné laborvezetőnek, megerősít, s egyúttal cáfol is ebbéli hitemben:

— Egy tény. Itt kevésbé látványos és izgalmas a munka, mint egy kísérleti laboratóriumban, ahol a tudomány előtt járnak, akár korszak- alkotó felfedezések részesei is lehetnek. Persze, a hétköznapok látszólag monoton munkája azért nem is olyan egyhangú. Az alfától az ómegáig átfogja tevékenységünk a termelés egészét, azaz a fonaltól a késztermékig a gyártás minden fázisában akad vizsgálnivalónk.

Hosszú lista Kerekedne ki, ha megkísérelnénk felsorolni, milyen sok fontos, a termelést befolyásoló kérdésben mondják ki a döntő szót a festöde fölötti helyiségekben. Azért néhány szemléletes példa jól mutatja helyüket, szerepüket a gyár életében. A bűvös szó természetesen itt is a minőség. Azt vallják, s a régi bölcsességgel egyet kell értenünk, jó terméket csak jó alapanyagból lehet előállítani. Ezért már a megvásárolt fonalakat is gondosan ellenőrzik, hogy a gyártók által megadott jellemző tulajdonságaik megfelelnek-e a valóságnak. Nem kerülik ki a labort a kellékek, a gombok, cipzárak sem. Kicsit a majdani vásárló szemével is nézik az anyagokat, hiszen a külhoni piacokon erősödő konkurrencia miatt követelmény lett, hogy divatos, jó minőségű, kellemes viseletét jelentő ruhadarabokat gyártsanak a gépsorokon.

— Most ismét a természetes szá- lasanyagók vették át a vezető szerepet — folytatja a laborvezetőnő. —, amelyek megdolgoztatják a szintetikus anyagok jó tulajdonságai miatt kissé elkényelmesedett szakembereket. A kelmetechnológiai osztály által elkészített mintadarabokat is alapos próbának vetjük alá. Súlyát, kötésszerkezetét; megannyi. műszaki paraméterét vizsgáljuk, mielőtt a gyártás elkezdődne.

Hét plusz egy

Gyakran szakítja félbe a beszélgetést a telefon sürgető csengése, sűrűn nyílik az ajtó is: újabb és újabb ellenőrzésre váró kelmék érkeznek. Tétlenkedésre nemigen jut idő, s jóllehet, a kilencórás műszaknak a közepén járunk, jó hangulatban folyik a munka. Pedig azt tartják, ahol csak nők dolgoznak, ott többnyire szikrázik a levegő. Itt pedig a gyár méreteit tékintve aprócska helyiségekben Kiss Gergelyné irányításával hét, különböző korú, képzettségű nő tevékenykedik.

— A munkarend számunkra kedvező — vélekedik .Kiss Gergelyné, aki maga is kétgyermekes családanya, így aztán saját bőrén is tapasztalja a munkatársainál olykorolykor jelentkező gondokat. — Hétfőtől csütörtökig reggel hattól délután háromig dolgozunk, pénteken csak kettőig. Ez az ára annak, hogy minden szombatunk szabad. A labor vegyi részlegében dolgozók — Garamvölgyi Andrásné és Szán- tovszki Györgyi — két műszakosak, a festődéből kikerülő anyagok vizsgálatának fontossága, sürgőssége miatt. Persze, megtörténik, hogy valamilyen ok miatt helyettesítenünk kell egymást, s bár az egyes szakterületeket felosztottuk, mindenki ismeri, s ha kell, el is végzi a másik feladatát

Linkest és társai

Az asztalokon, a falak mentén sokat tudó masinák. A már említett mérőműszeren kívül sajátos alakú,

furcsa berendezések, amelyek nélkül, hozzáértés ide és oda, akadozna a laboratórium munkája. Linitest, Crocktester — s megannyi, az alapanyag vagy a gyártásközi termék nyúzására alkalmas eszköz. Az előbbi egy NSZK-gyártmányú mosógép, amelyben a kelme mosásállóságát vizsgálják, az utóbbi úgy megviseli a jobb sorsra érdemes terméket, mint a több éves használat sem. Műanyag lapok közé helyezett textília kerül a különleges masinába, ahol arra derül fény, mennyire bírja az izzadtságot az adott kelme. A jellemző értékeket az úgynevezett szürke skála segítségével egykettőre leolvashatják — tovább elemezhetik. A szakítógép és a sodratszámláló a fonalakat veti komoly próba alá.

— Nem panaszkodhatunk a műszereinkre. Ügy érzem, gyári viszonylatban jól el vagyunk látva. Természetesen, ahogy a termelés egyre inkább megköveteli a mi segítségünket, úgy gyarapodik új masinákkal a labor is. A jövő évtől a fonalak olajtartalmának vizsgálatát is itt ejtjük meg, nézzük a cséveke- ménységet is. Módunk lesz arra is, hogy a színezékek (festékek) minőségét ellenőrizzük, hiszen sok múlik a vegyszerek minőségén is. Még a technológiai folyamatra is kihatnak. Egyébként jó a kapcsolatunk a, különböző intézetekkel, s ha valamely vizsgálatot megfelelő gépek híján nem tudunk elvégezni, ők vállalkoznak rá.

A védjegy kötelez

Akármerről közelítünk' is, a bűvös minőség körül forgunk. Az anyag méret- és színtartóssága, kezelhetősége mind-mind kihat; méghozzá meghatározó módon a végtermékre. Nem véletlen, hogy a gyárban hallgatnak a laborosokra, Fehér Györgynére, a technológiai és kötődéi minták minősítőjére, Nagy Katalinra, Surányi Gyulánéra, a kész kelmék vizsgálóira, vagy az alapanyagok szakértőire, Eisenbeil Jenő- nére és Vieland Istvánnéra. S jóllehet, a minőségi munkáért a termelés egész folyamatában részt vevők felelősek, a laboratóriumra különösen fontos szerep jut. Hiszen a gyártás minél korábbi szakaszában fedezik fel a hibát, annál kisebb a kevésbé jó, vagy osztályos áruból eredő veszteség. Ami a gyár kedvelt fürdőruháit illeti, itt különösen ügyelniük kell, hiszen védjeggyel kerülnek forgalomba, s ez még inkább kötelez.

ősztől nyúzópróba

A termelés nyomában járunk — mondják a lányok, asszonyok a laboratóriumban. S végül is egy modern boszorkánykonyhában állnak a gépek, vizsgálóasztalok mellett, ahol hétköznapi csodák esnek meg azért, hogy o majdani vásárló ne bosszankodjon a duplájára nőtt, vagy éppen felére fogyott ruhadarab miatt, a piros vagy a kék meg a színskála megannyi varázsos színe -a használatban, a gyakori mosásban se változzék, hogy korszerű, divatos, kellemes ruházati cikkek kerüljenek ki a gyárból. Hisz a vásárló lélektana ismert: ha megkedvel, megszeret egy-egy terméket, nehezen mond le egy másiknak a kedvéért róla. Márpedig annak megelégedése forintokat,' több nyereséget hoz a gyártóknak is.

Ezért aztán minden évben, ha csak tehetik, újabbakkal bővítik a vizsgálatokat, alaposabbá, teljesebbé teszik azokat. Jövőre például a fürdőruhák alapanyagait vetik komoly próba alá. Céljuk, hogy a nem megfelelő rugalmasságú kelmébe ne vághasson olló, már a szabászatra se juthasson el.

A mérlegen újabb és újabb kelmék váltják egymást. A füzetben is tekintélyes hosszúságúra nőtt a feljegyzett értékek sora. Nem könnyű, s cseppet sem jelentéktelen feladat egy egész gyár termelését meghatározó következtetéseket kiolvasni belőlük ..,

GÁSPÁR MÁRIA

A tények makacsok és megdönthcíetlenek

Az igazi igaz

Tényeket sorol a vezérigazgató, de

már csak akikor, amikor előzőleg megkért, a jegyzetfüzetet tegyem féke. A tények arról tanúskodnak, sok a baj, a zökkenő a cég és a termékeiket exportáló külkereskedelmi vállalat kapcsolatában. A vezetői óvatosság azonban — értse meg: mi holnap is, jövőre is velük emelkedünk vagy bukunk — kilúgozza a tények konkrét igazságát. írjon egy kemény cikkel arról, legyen rugalmasabo, dolgozzon jobban a külkereskedelem — mondja a cég első embere, ám a megfogható igazság papírjait visszateszi a páncélszekrénybe. Vélem, egy másik trezorból — a külkereskedelmi vállalatnál — ugyanígy papírok kerülnének elő, s ott úgy hangzana a biztatás: ír-jon egy kemény cikket arról, legyen rugalmasabb, dolgozzon jobban a termelő.

Gyakran félünk a tényéktől; sokszor tényekkel takaródzunk félelmünkben.

Félelmünk szüli a féligazságokat, az igazság látszatát hordozó általánosságokat. Ez a félelem legtöbbször ösztönös, az érdekek vélt vagy tényleges veszélyeztetettségének lehetőségéből táplálkozik, s olyannyira tulajdonságunkká csontosodhat, hogy nem vesszük észre: érdekeinkkel szemben, a legnagyobbat, éppen a féligazságokkal, az igazság látszatát hordozó általánosságoljkal vétkezünk.

Lássuk csak legkedveltebb féligazságaink egyikét, azt, hogy Magyarország kis ország. Elhangzik ez üzemi röpgyűléseken éppúgy, mint felelős döntések meghozatalára ösz- szehívott tanácskozásokon, olvasható tudós tanulmányokban s hevenyészetten készített újságcikkekben. Hazánk valóban nem nagyhatalom, de: miben kis ország? Földterületében, lakossága számában, a nemzetközi kereskedelemből való részese- sedésáber)? Politikai súlyában avagy szellemi erőtartalékaiban kicsiny? S ez a minden . egyes tényezőben más és más kicsiség — mert egészen másként vagyunk kicsik földrajzi területünket nézve, mint a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélyét tekintve — vajon azzal lenne egyenlő, hogy nekünk kár is kapaszkodni fölfelé bármiben, mivel nem osztunk és nem szorzunk a népek nagy asztalánál?! A félig kimondott igazság, a kis ország minősítés ezt sugallja, visszafog, leszereli a cselekvést, a pesszámizmu! bokraival ülteti tele mindennapjaink terepét. Ahelyett, hogy a végigmondott igazsággal ösztönöznénk

— a kis országnak nagyon alaposan kell megfontolnia, miben keljen versenyre másokkal, miben kövesse a már mások járta utat, miként kamatoztathatja a legcélszerűbben szellemi, anyagi erőforrásait, lévén a korrekciókra sokkal kevesebb a tartaléka, mint a nagyoknak —, terveket, javaslatokat, ötleteket löknénk a megvalósítás pályáira, nagy komolyan bólogatunk a féligazságra; kis ország vagyunk. S ezzel mintha fölmemtést adtak volna a gondolkodás, a fejtörés, a jobb, az észszerűbb keresése alól, belenyugszunk abba, ami és ahogyan van, legyen annak terepe a gazdaság vgy éppen a kultúra, bármi más, hiszen érc^emas-e akarnunk nekünk

— kicsiknek! — akkor, > amikor a nagyoknak is számlálatlan a gondja, a baja?!

| Nincsenek örökérvényű igazságok; az igazság tulajdonképpen a megismerés folyamatában elért részeredmények összefüggő — s ténylegesen végtelen — sora, folytonos haladás a relatív igazságtól az abszolút igazság felé. Az igazság tehát nem maga a befejezett — egyszer s mindenkorra érvényes — tudás, mert ilyen nincsen, hanem a tudás fejlődésének folyamata... S mert a folyamat, minit elnevezése is mutatja, változások állandó sora, a tudás mindig viszonylagos, egy adott helyzetnek megfelelő tudás.

Ismét példa — kedvelt féligazság

— megvilágító lámpásáért nyúlva1: a hazánk gazdaságát — s benne mindannyiunkat, állampolgárokat — sújtó világgazdasági változásokat már akár az óvodások is elismétiik, annyit szerepelt beszédekben, írásokban, képi hírközlésben. A tény: tény, ám itt nem lenne szabad. megállni, mondani kellene tovább, teljessé — s ezzel konkréttá — téve az igazságot. Így: a világgazdasági változások sújtják a magyar népgazdaságot, de ezek nélkül is

a gazdasági építés olyan szakaszba ért, amikor a régi módon történő haladása — a hagyományos forrásokra, egyebek között az új munkaerők bevonására, a termelés mennyiségi teljesítményeinek bővítésére támaszkodó haladása — fokozatosan kifulladt, azaz a kedvezőtlen külpiaci hatások nélkül is lépnünk, cselekednünk, változtatnunk kellett volna, s a nemzetközi leértékelése a hazai munkának — mert valójában ez ment végbe — nem más, mint a változtatások gyorsaságának sürgetője, annak megmutatója, hol állunk ténylegesen a rangsorban, szemben kellemes hiedelmeinkkel.

Lenin megfogalmazása szerint a marxizmus élő lelke a konkrét helyzet konkrét elemzése. Az egyszerűségében zseniális útmutatás azonban, mint módszer, mint munkastílus, mint a valóság megismerésének legfőbb eszköze a szükséges-, nél. kelleténél kisebb szerephez jut, szűk helyi kérdésekben éppúgy, mint országos, átfogó ügyekben. Üt- tévesztéseink, ismétlődő korrekcióra szoruló elhatározásaink és lépéseink legtöbbször nem arra vezethetők vissza, hogy a valóság nem volt eléggé megismerhető — mert megismerhetőségének foka mindenkor annak az ismeretösszegnek az egyenes következménye, amely már fölhalmozódott, azaz már használható—, sokkal inkább/következmé-, nyei a lenini útmutatás figyelmen kívül hagyásának, a konkrét helyzet elmosódottá tételének, a konkrét elemzés mellőzésének, vagy megtörténte esetén megállapításai félretolásának, esetleg tetszés szerinti — a prekoncepciókhoz igazított — kezelésének.

| Megyét kárhoztató

_________________ fél- és vélt

igazsá

goktól hangos gyakran az elektronikus és az országos írott sajtó, egy-egy példát — a hiányzó vizet, villanyt, iskolát, a település rendezetlenségét, a közlekedési anomáliákat, a szerény kereskedelmi hálózatot, a szegényes idegenforgalmi képességeket — közegéből ki- ragadottan azt kérdve teátrális hangsúllyal: hogyan lehetséges ez a fővárostól húsz< vagy harminc kilométerre? A kérdés ísy marad, válasz nélkül, gondoljon mindenki azt, amit akar, felületességről és tutyi- mutyiságról, a lakossági szükségleteket rosszul fölmérő tanácsi tisztségviselőkről, a területfejlesztéshez semmit nem konyító testületekről. A válasz nélkül hagyott kérdésre pedig nagyon egyszerű a felelet, ha érdekelné a kérdés feltevőit:- úgy lehetséges ez a fővárostól húsz vagy harminc kilométerre, hogy az 1971 —1975 közötti évek átlagában — s előtte is korábban mindenkor — Békés megye után Pest megyében volt a legalacsonyabb az egy lakosra jutó tanácsi beruházások összege. Az ötödik ötéves terv eddig eltelt négy. esztendejében pedig — nagyon keserves és kemény harcok árán, amit elsősorban a megye vezető politikai testületéi vívtak az igazság teljessé tétele érdekében — annyira futotta, hogy most már ebben a rangsorban harmadik a megye, hátulról__/ Szabolcs-Szatmár

és változatlanul Békés áll mögötte, tizenhatan pedig előtte, az egy Fest megyei lakosra számított összegnek olykor a másfélszeresével, majdnem kétszeresével, a fővárosban pedig majdnem négyszeres a forintoknak ez a summája... Akkor hát hogy a fészkes fenébe ne lenne lehetséges az — korántsem feledve a tehetetlenséget, a tutyimutyiságot is, de csakis is! —, ami van az ország fővárosától ugrásnyira.

Valaminek a formális logika szerinti helyessége még nem egyenlő annak a valaminek az igaz voltával! Gyakori ennek összecserélése a politikai, a gazdasági, az ideológiai munkában, a közéletben éppúgy, mint az állampolgárok magánéletében, magatartásában. Ahogy annak is sokszor lehetünk tanúi, amikor egyének, kisközösségek megbízatásukban fölhatalmazást látnak az igazság kizárólagos képviseletére, ezt tisztséghez, közszerepléshez — bármily kicsinyke vagy nagy is legyen annak sugara — fűződő járandóságuknak vélik, érzik, s — olykor — követelik. Az igazság e kizárólagos képviseletének óhaja legtöbbször abból fakad, hogy a vélt ‘ meg a féligazságok is igazságokká lehessenek, mégpedig örökérvényűen, azaz az érdekek kialakult rendjén semmi se változtasson. Csekély súlyú helyi, s nagy történelmi tapasztalatok intenek bennünket: ha bárhol, bármikor és bármiben megpróbálnak' az emberek érintett csoportjai örökérvényű igazságokat gyártani — azaz az igazságokat nem az objektív valóságnak megfelelően veszik tudomásul, hanem kinevezik azokat —, azaz bizonyos igazságokat örökérvényűnek tekinteni, az tévedések — s hibás cselekedetek — sorához vezet.

Sajnálatosan gazdag bizonysággal szolgált erre a közelmúlt, a hetvenes évek középső harmada, amikor vélt és féligazságok gátján rekedt meg a gazdasági reform folyamatos korszerűsítése, pontosan akkor, amikor a magyar népgazdaságnak a legnagyobb szüksége lett volna — egyebek mellett a súlyos világgazdasági hatások mielőbbi semlegesítéséhez — az újítókészségre, a szerkezeti átalakulás hogyanjának gyors kimunkálására. A holtvágányon töltött idő, a sem előre, sem hátra állapot olyan teendők, olyan feszültségek föl halmozója lett, amiket végül is elkerülhetetlen megoldani, enyhíteni — s ennek a munkának most már a dandárjában vagyunk —, ám a késedelem kárával számolva, erőltetett tempóban, s éppen ezért nem mindig átgondoltan, az összefüggések tiszteletben tartása mellett.

Egy lépés előre, két lépés hátra című művében fogalmazta meg Lenin: „... elvont igazság nincs, az igazság mindig konkrét”. A megállapítás szállóige lett, gyakran említett, idézett, ám ritkábban — alkalmazott ... S meglehet, oka nem az elméleti tudatlanság, hanem éppen a gyarkorlaitbani jártasság, annak a tapasztalatnak az érvényesítése, hogy kusza érdekeltségi viszonyaink között — s következetlen értékrendünk hatására szintén — a vélt, a féligazságok is igazságnak tűnhetnek, csak éppen tudni kell csomagolni azokat, vagy más esetben, a hatalom szavával feledtetni gyengéiket Viszonyaink — társadalmi és gazdasági viszonyaink — átmenetiségét épp úgy magában foglalja, mint állampolgári bátortalanságunkat, jogaink veszni hagyását az a tény, hogy a megtűrhetőnél gyakoribb az ilyen csomagolás, az ilyen hatalmi szó.

j Az igazság: köztulajdon. Az ke]_

lene, hogy legyen, nagy és kis ügyekben egyaránt. Mégis, a legkülönbözőbb pilleigazságok — bár meglehet, helyben ezek ólornsú- lyúaknak feltüntetettek — magánjószágként tereltetnek be kevesek látta iratok karámjába, csoportérdekek őrizte irodák falai közé, hivatalos komolykodás • ingoványába, a félreértett hatalom meghúzta kerítés mögé. Minden karám, ingovány, kerítés egy-egy darabját veszejti el, emészti fel az igazi igaznak, azaz a köz rövidül meg vele. S a köz gyarapodása — szellemiekben és anyagiakban — legfőbb nemzeti céljaink egyike. Ezért nem csupán elvi a fontossága annak, mennyiben igazi az igaz, hanem döntő hatással van a mindennapi gyakorlatra.

MÉSZÁROS OTTÖ