Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
6 ESff V VÜIfl Cff» 1980. SZEPTEMBER 14., VÄSÄRNAP Újtípusú mentőeszköz Emelőkosaras gépjárművet mutattak be angol szakemberek a tűzoltóknak. Az életmentésre és oltásra alkalmas jármű 31,5 méteres magasságig minden oldalról, minden szögben meg tudja közelíteni a helyszínt. A szerkezet különösen jól használható sűrűn beépített lakótelepeken, könnyen mozgatható, gyorsan működésbe hozható, kezelése egyszerű. A kép a szakmai bemutatón készült. Ha jönne a betörő ? Az őrnek állni kel! a sarat! Minden neszre gondosan figyel Kopogtatok. Csák szépen, ütemesen — intem magam türelemre az ajtó előtt, mely vagy egy negyed órája nem akar kinyílni. Mocorgás, nesze zés üti ,meg a fülem az ajtó mögül ■— s egy hang a szomszéd portáról: — Keres valakit? Mi dolga az öreggel? — T. Jánost, az éjjeliőrt keresem. A gyárban kaptam meg a címét — hadarom egy szuszra. — Baj van? — löki hozzám a kérdést. — Elloptak valamit az éjjel? — választ sem várva folytatja: . — Mond tan én, . hogy ne vállaljon éjjeliőrködést a ffia- gunkféle vénember. Mert á vénembert vagy. agyon ütik vagy bajba sodorják! A hátam mögött nyikorog az ajtó. Megfordulok, egy, legfeljebb százhatvan centi magas bácsival és fekete kutyájával nézek farkasszemet. Nem kérdez, figyel. ' Jó hallás Hosszas hallgatás után megszólal: — Ide az Állomás utcába ritkán téved vendég. Hát még az újságtól egy hatvankilfenc éves éjjeliőrhöz ... Ha olyan nagyon köti az ebet a karóhoz, beszélhetünk. A ház előtt, de Székely szomszéd is velünk marad.. — Megfellebbezhetetlen a hangsúly, a szomszéd is fültanúja, cselekvő részese lesz eszmecserénknek. Nem vitatkozom, áll az alku. Talán könnyebben megtudom tőle, mire támaszkodik, miből merít bátorságot, amikor körülveszi a mindent beborító sötétség? Milyen gondolatokkal rója a raktárak környékét, az üzemcsarnok mellett kígyózó vékony betoncsíkot a fekete, s olykor süket csendben? — Hm. Szóval nem azt akarja megtudni, hol lehet bejutni, hol a legkönnyebb megmászni a kerítést Ügy látom, nem! Ugye azt se, hány órakor merre járok? Nem, ezt nem kérdezte. — T. János arcára valamivel barátságosabb kifejezés telepszik. — Ne higgye, hogy én éjjeliőrnek is születtem. A2 inaséveket is beleszámítva, lakatosként dolgoztam több, mint ötven évig. De jött a nyugdíj. S .akit nem várnak otthon, akinek a gyerekektől sem hoz levelet a posta, mit tehet? Legjobb, ha keres magának valami elfoglaltságot. Hát így lettem én éjjeliőr. > — Miben bízhat a magamfajta. 69 éves ember? A karom erejében aligha! — az első mosoly, amióta itt vagyok. — Nézze ezeket a vékony piszkafákat. A lábam se a régi. De a hallásom, az teljesen kifinomult. Megkülönböztetem, hogy a szél vert le egy száraz faágat, vagy valakinek a cipője alatt roppant. Társaim léptei^ is felismerem. Mert erre megtanított a sötétség. S a szemem olyan, mint a macskáé. Én a sötétben jobban látok, mint most. Pedig ugye délután három óra felé járhat? A szél tréfái — Meg ne írja, hogy rozoga, rozzant vénember vagyok. Elvesztem az állásom, pedig család, hozzátartozók nélkül ez az életem egyetlen értelme. Barátkozni az éjszakával, figyelni, sokszor tíz-tizenöt percig is rezzenés nélkül állni a sötétben, kutatva, mi okozta a zörejt. Számolni a lépteim, pedig anélkül is tudom, hogy a raktár mellett levő betoncsík kétezer lépés hosszú. Nem vagyok bátor, nem születtem annak. Jó néhány kiló kenyeret megettem, míg ismeretséget, barátságot kötöttem az éjszakával, a sötétséggel. Míg az egér, a pocok rágcsáló hangját nem véltem rács- vagy laka trés ze- lésnek. S a szél, ott a raktárnál, a betoncsík végén hányszor megtréfált Nevessen ki. először e tréfa miatt rablót kiáltottam, segítséget kérvén. A kutyám is úgy ugatott, hogy a társaim lélekszakadva rohantak hozzám. Pedig csak 1 huzatos a sarok, s előfordul,' hogy az egyébként szélcsendes időben is itt por vág az ember arcába. Sötét és magány Azt hiszem, ahogy öregszik az ember, úgy lesz egyre bátrabb. Megtapasztalva az életet, az éjszakai zajok eredetét, miértjét, már nem fél. Ha történik valami, az okot kell kutatni. Utánajárni, mi volt az. Lassan, óvatosan. Éjszaka nem szabad meggondolatlanul az embernek a vesztébe rohanni. S itt a társam is, hát ez ad erőt, bátorságot járni a gyár területét, bepillantani minden sötét zugba. Mert a kutyámat se becsüljük le. Azt mondják róla, alattomos. Pedig csak okos. Ha zajt hall nem ugat, ugrál, hanem lapul, figyel. Pedig csak korcs, keverék ... — Mire gondolok? Nem az elszállt évekre, hanem arra, ami körülöttem történik. Az épülő új házakra, a tv délelőtti műsorára, vagy amit a rádióban hallottam. Ebben a világban élek én. Egyet szeretnék csak, ha mindig nyár lenne. A csendes nyári éjszakákon öröm róni á kötelező köröket. Télen, ahogy a régi öregek mondták, a kutyáját sem szívesen zavarja ki az ember a zimankóba. Olyankor nehéz az éjjeliőr és kutyája sorsa. A puha hóban elvész a zaj, a léptek nesze. Karácsonykor, amikor a gyerekek már a másik oldalukra fordulva még. mindig a csil- logó-villogó fáról, arról a rengeteg ajándékról álmodnak ... Nehéz a havat taposni. Kibírhatatlan az az éjszaka, mert a sötétség mellett a magányosság is társamul szegődik ... — S ha jönne a betörő, az egyik fordulóban szembetalálná magát vele? — Mondtam, gyenge a karom, nem fürge a lábam. A futásban hiába keresnék menedéket. Állnöth kellene a sarat, akármilyen egyenlőtlen lenne a küzdelem. Erre is gondoltam, gondolok néha. Mert ugye a kellemetlen, váratlan dolgokat butaság elhessegetni magunktól? Van bennem valamiféle gyanakvás. Magát is figyeltem az ajtó mögül. Nem egykönnyen megyek lépre. Mert vagyont bíztak rám, őrzését, védelmét vállaltam. S amit az ember vállal, azt teljesítse, még 69 éves korában is. Hasznos lenni Nem kellene fiatalokat, életerős, tettrekész embereket állítani őrségre? — Sok helyen szélnek eresztették az öreget. Fiatalabbakra cserélték őket. Elestek a plusztól, bár a legtöbbüknek nem kenyérre kel lett Nekem sem arra. Életemnek értelmet kerestem, hasznos alkarok lenni. Varga Edit Meg könnyített visszatérés A papa és a nehéz fiúk Börtönviseltek pártfogó felügyelete Egy felgyűrt ingujjú kis bajszos ember, B. Sándor meg virradat előtt érkezett. Leült a piros forgószékbe és lassan, körülményesen beszélni kezdett. Volt időm megnézni tetoválásait. Jobb karjára kettős keresztet és egy régi magyar címert a balra lobogó iáklyát rajzolt a tű, talán még valahol a fronton. B. Sándor 1922-es. A címer egyébként meglehetősen elnagyolt, a hármas halom teljesen hiányzik. Na és miket mondott hajnali ötkor ez a kis köpcös ember? Semmi érdekeset. Olyanokat, hogy a fapadosra fizetett be az üzemi konyhán, meg hogy Debrecenben a nagytemplom közelében lakott. Aztán elment. Pontosabban az ajtóból még visszaszólt. „Jönni fog majd a Szombathy úrhoz egy ember, aki azt állítja, hogy én a szállóról idehordom a híreket.” Nyitott kapuk B. Sándorhoz hasonlóan, mintegy kétszáz börtönviselt ember került a 70-es években a Csepel Autógyárba. — 1976-ban Horváth András, a Pest megyei Bíróság hivatásos pártfogója eljött hozzánk azzal, hogy az üzem segíthetné a büntetés végrehajtási intézetekből szabadult személyek beilleszkedését. Akkoriban szervezték mindenfelé a pártfogói hálózatot emlékezik Szombathy Miklós. Én hagytam, hadd beszéljen, aztán elé tettem ezt a füzetet. Mint munkaerő-gazdálkodási, osztályvezető 1970 óta vezettem, hogy a szabadultak közül ki lépett be hozzánk, s ezek sorsa hogyan alakult A tököli börtönben 74-ben rendeztünk egy hegesztő tanfolyamot is, 36 fiatalkorút vizsgáztattunk le. A.kkor én itt nyitott kapukat döngetek, mondta Horváth András. Még nem kezdődött el a reggeli műszak, amikor már a nyolcadik ember lép be a vadszőlővel befuttatott járműcsarnok kis oldalbejáratán. Az újonnan jött szűkszavú férfi az árvízről mesél. Arra csuda világ van most, mondogatja. A Körösök vidékére való, a hét végén otthon járt. Később egy dörmögő öreg érkezik panaszával, fizetés előtt egy nappal kölcsönadta kollégájának Sokol rádióját, aztán eltűnt a kolléga is, a rádió is. — Annak még sót sem szabad adni hangzik a jótanács, miközben elkészül a jegyzőkönyv. A szóban forgó kollégának nem ez az első stiklije, fel lábbal már megint a börtönben van. Alighogy kiszabadult, újra inni kezdett, s a tapasztalat szerint az alvilágba vezető út többnyire a kocsmaajtóknál kezdődik. A bíróság ezért a pártfogói felügyelet (pf) alá Munkaügyi viták Egy jogtalan elbocsátás vége Egy mezőgazdasági termelőszövetkezet szerelője üzemi baleset miatt egy évig kereső- képtelen volt. Amikor ismét munkára jelentkezett, a főmérnök más munkakörbe osztotta be, mint amelyben korábban dolgozott. Az illető ezt az intézkedést nem volt hajlandó tudomásul venni, mire fegyelmi úton elbocsátották. Ennek a büntetésnek hatályon kívül helyezéséért előbb a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, majd amikor ott elutasították, a munkaügyi bíróságon pert indított, de a bíróság álláspontja is az volt, hogy az új munkakört köteles lett volna elfogadni. A jogerős ítélet ellen z legfőbb ügyész törvényességi óvással élt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, a munkaügyi bíróság döntését hatályon kívül helyezte és új eljárásra kötelezte. — A szövetkezet az eredetileg érvényesen kötött munkaszerződést, így dolgozó munkakörét, -helyét, -idejét és -bérét egyoldalúan változtathatta meg, ezért eljárása jogszabálysértő — hangzik . a határozat. — Amikor a szerelő az új munkakör betöltését megtagadta, nem követett el fegyelmi vétséget. A főmérnöknél többször is munkára jelentkezett, de eredeti beosztásában nem voltak hajlandók foglalkoztatni. Ez az eljárás azt bizonyítja, hogy a felperes munkájának, kötelezettségének eleget akart tenni, de a szövetkezet ettől elzárkózott. Ilyen körülmények között nem lehet a terhére róni, hogy a fegyelmi eljárás megindításáig munkahelyén nem jelent meg. Ebből következik, hogy az elbocsátást követő időre elmaradt munkabére is megilleti. Ennek ösz- szegének megállapítására a munkaügyi bíróságnak új eljárást kell folytatnia. helyezetteket gyakran hosz- szabb időre eltiltja az ivók látogatásától, de ilyenkor sokszor a titokban működő bögrecsárdák fogadják be, és gyűjtik össze a pf-eseket. Szombathy: — A szemem gyenge, de az orrom jobb, mint a szonda Ezért is mondják, hogy én hamar kiabálók. De én nem kiabálok kérem, én ordítok. Ha valaki már harmadszor nem jön be dolgozni, mert berúgott, azzal mit csináljak? A szigorított őrizeteseknek élég hat igazolatlan nap, hogy visszavigyék őket a börtönbe. Közben két busz zúg el az iroda előtt. Megjöttek a tököllek. A fiatalkorúak börtönéből 70—80 elítélt ingázik így Szigelszentmiklósra. Valaki régebben mesélte, hogy a fiúknak titokban egy-két munkás százasokért adott el itt pornóképeket. — Amikor nagyobb számban kezdtek jönni a szabadultak, többen nekem szegezték, minek csábítják ide ezeket, csakhogy magasabb legyen Szigetszentmiklóson a bűnözés? Azóta több év eltelt és Szigetszentmiklós nem áll rosszabbul, mint régen. Néhá- nyan, ha követtek is el disznó- ságot, soha sem itt a környé^ ken, hanem elmentek az isten poklába. Kétszer törtek be az utóbbi években a helyi ABC- áruházba, egyszer pedig a kultúrotthon ba, de sohasem a mi embereink. Komolyabb ügyünk csak egy volt, a gyári öltözőben tört fel szekrényeket egy pf-es. Öngyilkosság kísérlete Megcsörren a telefon. Felfigyelek a párbeszédfoszlányokra. — B. József?... Ha még nem volna elbocsátva, nagyon sajnálnám. Hetek óta nem jár be... Ma megyek a kerületi rendőrségre jelenteni, hogy eltűnt... Csak annyit tudunk, hogy legutóbb egy munkatársánál felakasztotta magát. — Hogy történt? — Egyik hét végén elment segíteni kollégájához. Egyszer- csak megkérdezte, te láttál már akasztott embert? Aztán nem sokkal később hátrament a kertbe és felkötötte magát. Szerencsére még időben levágták. , B. József nem az egyetlen pf-es, aki így végezte. A nyilvántartások szerint tavaly Csepel Autógyár utógondozottjai közül hárman követtek el „eredményes" öngyilkosságot. — Az egyiket Sz. Jánosnak hívták, rendes bácsika volt, emlékszem egyszer ballagó öltönyt vett a ■ fiának, máskor farmernadrágot. Aztán amikor hazautazott Szolnokra, úgy látszik elfogyott a pénze, mert lopott egy önkiszolgáló boltból egy üveg 30 forintos bort. Amikor lebukott Sz. János, tudta mi vár rá, mint szigorított őrizetesre. A börtön helyett inkább a kötelet választotta. letéti pénzéért, míg a hét közepe legtöbbször a toborzó- utaké. Megindulnak a hangyák — Leggyakrabban Sopronkőhidára járunk, a nehéz fiúknak nevezett szigorított őrizetesekhez. Először tájékoztatót tartok, ebben elmondom, az elődök 3—7 ezer forint között tudnak keresni, és hogy 140 forintért korszerű munkásszállást biztosítunk, bár sokan inkább az albérletek iránt érdeklődnek. Szigetszentmik. lóson erre is van lehetőség. A tájékoztató után a főorvosnő megvizsgálja a jelentkezőket, mert korábban előfordult, hogy a festőüzembe például egy kavernás tüdőbeteg került. Akik a börtönben öngyilkosságot kíséreltek meg, vagy karácsonyfát — összetekert drótot — nyeltek, nem alkalmazzuk, a Csepel Autó így is kilencszáz csökkent munkaképességű személyt foglalkoztat. Jelenleg 88 szabadult dolgozik az üzemben, és évi 256 millió forint termelési értéket állítanak elő... Kialvatlan szemű, s az éjszakai műszaktól lelassult mozgású 30 év körüli férfi lép be. Nyilvánvaló egy korábban elkezdett beszélgetés folytatódik. — Élettársam mindent' elhisz, amit a kolléganői mondanak. — Érdemes ezt erőltetni, mondja? Maga helyében még ma keresnék egy bútorozott szobát... — Megmondom, nekem az a legfontosabb, hogy ne legyek egyedül, mert olyankor van időm gondolkodni, és akkor megindulnak a hangyák. A szabadultak között sok a sérülékeny, pszichopata ember, s a magány sokszor csak tovább fokozza a nehézségeket. Legtöbben kötődni próbálnak valakihez, barátot, társat keresnek. Nem egynek Szombathy lesz a bizalmasa, akinek a pf-esek között papa a gúnyneve. A jelek szerint az ő kemény, de türelmes pedagógiai módszereinek is tulajdonítható, hogy tavaly 53 pf. esből csak 13, idén 64 közül mindössze 4 került vissza a börtönbe. Gy. István mesél Hajt a verem A Heti .Híradóban, a büntfe- tésvégrehajtási intézetek lapjában megjelent egy cikk, A fegyházak törzsvendége címmel. Az írás főszereplője megjárta már a váci, sopron. kőhidai, márianosztrai, szombathelyi és szegedi börtönt. Arra a kérdésre, hogy mikor hagy már fel ezzel az életmóddal, azt válaszolta: — Nem tudok változtatni, enaem hajt a vérem. A riport főszereplője a Csepel Autógyár pártfogója, Szombathy Miklós volt. A 63 éves őszhajú férfi 1977-ben 28" év után ment nvugdíiba a Cseoel Autóból azóta 70 órás szerződése van a gyárral. Minden kedden és oénteken hajnali 5-től fogadónapot tart. hétfőrként a megyei bíróságra megy a pf-esek I A bűnöző elvont képe többnyire úgy él a köztudatban, mint egy a törvényekkel tudatosan szembehelyezkedett emberé. Az ilyen személyeket megváltoztatni valóban rendkívül nehéz, csakhogy az el- a i ítéltek között igen sok a sodródó, gyenge akaratú ember is, a pártfogói munka elsősorban az ő körükben hozhat eredményeket. Mielőtt elmegyek, legalább egy szabadulttal személyesen is beszélni akarok. Ügy alakul, hogy a velem egykorú Gy. Istvánnal találkozom. — Ne bonyolítsuk, tegeződ- |ünk — kezdi. — Miért ültél? — Bunyók, lopások ... — Állítólag, te vagy a Csepel Autó egyik reklámfiúja. — Három éve szabadultam Márianosztráról. Nemrég visz- szavittek, hogy mondjam el a következő generációnak milyen itt a Cséá-ban. — Na, és milyen? — Bent azt mondták, hogy itt kötelező meghunyászkodni és robotolni kell a nagyvilágba. Meg hogy olyan az egész, mintegy munkatábor... Ha embertől távol állt, hogy átvegyek egy ilyen tempót, tőlem távol állt. Angyalföldi srác voltam, s amikor ide jöttem én is féltem Cséá-tól. Az. tán a Miklós bácsi megtette, amit ember megtehet és a műhely is elfogadott. Jövőre építkezni akarunk, ha a feleségem a gyesről vissza tud jönni dolgozni. Miklós bácsi lesz valami a bölcsődéből? Babus Endre
