Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
rrtr urait 1980. SZEPTEMBER 14., VASÁRNAP Lantkészítő zenész Mandel Róbert teketőlantos otthonában készíti az elmúlt századok zenéit megszólaltató tekerőlantokat. Koncertjein ezekkel a hangszerekkel lép fel. A nyersanyag megválasztása is nagy körültekintést igényel, nem beszélve az aprólékos, finom kezet kívánó munkáról. Mandel Róbert, egy XIV. századi „Symphonia” hangszer saját készítésű másával. A GYERMEKKÓRUSBAN..« Ajánlólevél csak a tehetség A Magyar Rádió Gyermek- kórusa 25 éves. Ez idő alatt 46 ezer gyerekből válogatták ki a 2800 kórus tagot; rádiófelvételeiket két*és fél nap alatt lehetne végighallgatni; nyilvános hangversenyeik száma: 2310; felvételt készített velük húsz tévétársaság. Magyarországon 16, Japánban 8, Amerikában egy lemezük jelent meg. Ez utóbbi a Carnegie Hallban tartott nyilvános koncertet rögzítette. A róluk megjelent újságcikkek és kritikák száma: 2350. A jubileum alkalmából beszélgettünk Botka Valériával és dr. Csányi Lászlóval, a kórus vezetőivel. Gondos válogatás — Hogyan alakult meg a Magyar Rádió Gyermekkórusa? Botka Valéria: A munkát 1954-ben kezdtük el, de az évfordulót az első rádiófelvételtől számítjuk, azaz 1955-től. A szervezés akkor még elég körülményes volt. Több száz budapesti iskolát végigjártunk, míg kiválogattunk száz megfelelő gyereket... — Gondolom, a későbbiekben válogatási gondjaik már kevésbé voltak. Csányi László: Ha a létszámot nézzük, nem. Újsághirdetéseinkre átlagosan kétezer gyerek jelentkezik. Két alkalommal hallgatjuk meg őket, hogy minél kisebb legyen a tévedés lehetősége. Először 300 gyereket választunk ki, másodszor azt a hatvanat, akik majd a saját iskolánkban tanulnak nyolc évig. Persze, így is tévedhetünk. Az egyik gyereknek hatéves korában még nincs hangja, a másiknak tizenegy éves korában, amikor a kórusban énekelhetne, már nincs hangja, mert mutál. Nem vagyunk jósok. Bár még nem fordult elő, hogy operaénekes lett volna abból, akit nem vettünk fel. — Nyilván sokan ajánlanak gyerekeket. Segít-e az összeköttetés? Csányi László: Valóban, évente 3—400 gyereket ajánlanak kollégák, barátok, rokonok. Ezeket a gyerekeket sokkal jobban megforgatjuk, mint a többit. Ez az „előnye” az ajánlásnak. A koncerteken nem tehetünk a rosszul éneklő gyerek nyakába egy táblát, hogy őt ez vagy az a neves ember ajánlotta, csak a tehetség számít. Sajátos pedagógia — Vidéki gyerekeket fel tud venni a kórus? Botka Valéria: Mi fel tudnánk venni, de szállást, sajnos, nem tudunk biztosítani. Javasoltuk, hogy szervezzenek nekik egy kollégiumot, de ez eddig nem sikerült. Legfeljebb rokonához jöhet fel a gyerek, mint az Salánki Hedvig esetében történt, aki most a Rádiónál dolgozik. — A gyermekek nyilván másféle munkát kívánnak a karvezetőktől, mint a felnőttek. Botka Valéria: Ez a sajátos pedagógiai munka már a művek kiválasztásánál megkezdődik. Csak olyanokat választhatunk, amelyek érzelmileg közel állnak a gyerekekhez. S ha némelyik nehezebb, megpróbáljuk játékosan, érzelmi eszközökkel közelebb vinni hozzájuk. Nézzetek rám, mint egy tükörbe! — mondom nekik. Szomorú dalnál bánatos vagyok, vidám dalnál mosolygok. Csányi László: A külföldi utazásoknál különösen vigyázunk arra, hogy csak jól ismert programot vigyünk, a megterheléseket könnyedén győzzék. Ennek köszönhető például, hogy amikor a japán turnénk alkalmával egy iszonyatos tengeri vihar után kellett fellépnünk, a közönség semmit sem vett észre az előzetes megpróbáltatásokból. Felnőtt művészek — Ha már a megterhelésekről beszélünk: kapnak-e honoráriumot a külföldi turnék során a gyerekek? Csányi László: Az elvünk az volt, s ma is az lenne, hogy csak minimális zsebpénzt kapjanak. Az ő jutalmuk a nyolc évig tartó zeneiskolai képzés, az utazások, és például a nyári kéthetes táborozás Balaton- füreden. A rendelkezések azonban előírják, hogy hosz- szabb turnéknál a napidíj egy- harmadát kapják meg a kórustagok. — Sokan azt mondják, hogy a kórus világsikere egyrészt Bartók Béla és Kodály Zoltán müveinek köszönhető... Botka Valéria: Igen, nekik és a mai zeneszerzőink műveinek is köszönhető a siker, de szerencsére a gyerekeknek is. akik „nagy gyönyörűséggel adták elő Bartók és Kodály dalait, ami annak a jele, hogy otthonosan érzik magukat a zenében” — mint a Washington Post írta. — Mi történik azokkal, akik kinőtték a gyermekkórust, s kik azok a művészek, akik közülük nőttek ki? Csányi László: Akik kinőtték és énekelni akarnak, jöhetnek a Gutenberg Művelődési Ház kórusába, vagy hozhatják a gyermekeiket a gyermekkórusba, mert látja, megmondom őszintén, azoknak valóban lehet protekciójuk: ha egy mód van rá, a régi kórus- tagok gyerekeit felvesszük. S hogy kik nőttek ki innen? Csak néhányat említek: Fischer Ádám és Fischer Iván karmesterek, Kincses Veronika, Sudlik Mária, Marton Éva, Farkas Teréz operaénekesek. Künn jűinűf a j — Bódi Magdit említette; nem csábítja el a beatzene a kórus tagjait? Csányi László: A gyerekek szeretik azt a zenét, szeressék is. Én azt szeretném, ha minél több muzsikus lenne könnyűzenéi pályán. Ezért ajánlottuk Várkonyi Mátyásnak, hogy végezze el a zeneszerzői szakot. Persze olyan is előfordult, hogy operaénekesi reménységünk pártolt a köny- nyű műfajhoz a könnyebb sikerért és a jobb anyagi körülményekért. Kár volt. — Az ország láthatta leányukat, Csányi Valériát a karmesterversenyen. Sokan talán úgy gondolják, hogy ő veszi majd át a pálcát a gyermekkórus élén. Botka Valéria: Nem. ő az első pillanatban megmondta, hogy nem akar a nyomdokunkba lépni, a harcát saját maga akarja megvívni. Ezért ment karmesteri pályára. Hozzá kell tennem, hogy háromszor felvételizett és kétszer nem vették fel. Tehát az „összeköttetés” a mi pályánkon — szerencsére — sehol sem számít. — Talán illetlen kérdés, de akkor ki áll a gyermekkórus élén, ha önök nyugdíjba mennek? Csányi László: Szerencsére vannak körülöttünk négyen is fiatal karvezetők. A rádió vezetősége majd eldönti, hogy ki veszi át ezt a posztot. Reméljük olyan, aki valóban folytatni tudja ezt a munkát. N. G. DUNAKESZI VÁLTOZÁSOK A helység szellemi dolgozószobája A könyvtári munka szak- I mai irányelvei szerint egy I húsz-huszonötezer lakosú vá- I rostiak kilsncszáz négyzetmé- [ teres alapterületű városi könyvtárra lenne szülésége, tizennégy könyvtárosra, mintegy százötven-kétszáz hazai és nyolcvan-száz idegen nyelvű folyóiratra, napi-, hetilapra, ezer ötszáz-kétezer darabból álló hanglemezgyűjteményre. Ha intézményt ezek az adatok jellemeznék, hozzávetőlegesen a lakosság negyedrésze részesülhetne megíelelő színvonalú szellemi ellátásban, azaz kölcsönözhetne könyvet, használhatná helyben a kézikönyvtárat, a fonotékát, olvashatná a periodikákat, kaphatna az őt érdeklő kérdésekre kielégítő választ, akár olyan könyvjegyzéket, amely átfogóan ismerteti az egy-egy témára vonatkozó műveket Első lépés Bt persze olyan ideális állapotot jelent amelyet a legtöbb városban csak évek, évtizedek szívós munkájával érhetnek el. Ha azonban Dunakeszin vizsgálódunk, mérjük a tényleges adatokat az elképzeltekhez, o helyzet szinte minden szempontból még kedvezőtlenebb, mint a hasonló nagyságú településeken. Akár az ország, akár ezen belül a megye városait nézzük, azt látjuk, hogy a lakosság számához viszonyított alapterület, -a főfoglalkozású könyvtárosok száma, a* könyvgyarapításra fordítható összeg, a könyvtári állomány, a beiratkozott olvasók száma szinte mindenhol nagyobb, mint itt Az is igaZ viszont, hogy ez év tavaszáig Dunakeszin tulajdonképpen nem is működött városi könyvtár. Volt viszont két olyan intézmény is, amely közművelődési feladatoknak tett eleget. A MÁV Járműjavító Üzem József Attila Művelődési Házában dolgozó szak- szervezeti könyvtár az ország egyik legkomolyabb múltra visszatekintő munkáskönyvtára volt, az ötvenes évek elejétől pedig tanácsi intézmény is működött a településen. Az utóbbi 1964-ben kapott főfoglalkozású vezetőt, munkája tehát ekkor válhatott eredményesebbé. Azaz csak válhatott volna, mert az otthonául szolgáló épület, a Petőfi művelődési ház állapota nem tette ezt lehetővé. Változást részben aZ jelentett, hogy a könyvek a hetvenes évek első felében új helyre, a Kölcsey utcai házba költözhettek, részben az, hogy hat évvel ezelőtt a másik könyvtárral együtt közös fenntartásúvá vált. A változást Tóth Istvánná, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője az egységes könyvtárügy megteremtése felé tett első lépésnek nevezi. S hogy valóban csak erről volt szó, aZt érzékletesen bizonyítják az 1977-es szakfelügyeleti vizsgálat megállapításai. Vendégség. Azt mondja a műsorújság előzetesében Pds- kándi Géza, hogy a Vendégség című darabjáról tán többet írtak, mint más egyéb munkáiról összesen. Pro és kontra — jegyzi még meg, s ezzel egyúttal azt is jelzi, milyen szélsőségesek voltak a hajdani vélekedések. Az idő azonban láthatólag a színmű javára dolgozott, mert értékei nemhogy elhalványodtak, hanem olyanokká értek, amelyek méltóvá tették A magyar dráma 30 éve című televíziós sorozatban való újraéledésre. Igen, a többszöri színrevitel tanúi után most már a tévénézők is bizonyíthatják, hogy Páskándi Vendégsége valóban értékes, s minden bizonnyal igen hosszú fönnmaradásra méltó darab, hisz’ a benne megfogalmazott gondolat — az egy hit vallóinak eszközök és célok szeTV-FIGYELO rinti különbözősége —, túlmutat az erdélyi unitáriusok közötti viszályon. Dávid Ferenc reformátornak, meg a nyakára küldött besúgónak, Socinónak a viszonya olyan alaphelyzetre épül, amely más hitek képviselői számára is. elképzelhető. Akár azt is mondhatjuk, hogy modellértékű ez a szituáció, s mint ilyen, csak kellékként használja az új vallás hittételeit: valójában emberi jellemképletek, magatartásváltozatok fogalmazódnak meg a darabban. Ez a tévés vállalkozás pedig egészében olyannak tetszett, amely — ellentétben, mondjuk, a most futó Shakes- peare-sorozattal — igenis utánolvasásra késztet; vagyis arra, hogy mélyebben megismerjük mindazt, amit most csak felében-harmadában volt alkalmunk tudatosítani. Családi kör. Egy vadonatúj titulussal gazdagította szókészletünket á legutóbbi Családi kör, amikor azt hallottuk benne, hogy elvált nagymama. Előbb ugyan úgy lehetett értelmezni, miszerint a szegény nagymama vált el a szegény nagypapától, de aztán gyorsan kiderült, hogy a nagymama fia hagyta el hitvesét, s így állt elő az a helyzet, amely a nagyit meg az unokát titkos találkozókra készteti. Rossz helyzet ez — hallhattuk dr. Ranschburg Jenő pszichológustól, mert egy válóper még nem szünteti mes az érintett személyek közötti erős kötődést. Akácz László A közös fenntartás ellenére — áll a jelentésben — a Kölcsey utcai és a József Attila Művelődési Házban levő könyvtárak között nincs tényleges szervezeti kapcsolat, mindkét helyen a korábbi feladatokat látják el. Nincs a helyi könyvtárügy érdekeit képviselő egyöntetű koncepciót kidolgozó vezető; a párhuzamosan végzett munka fölösleges anyagi terhek viselésére kényszeríti a szakszervezetet és a tanácsot. A könyvtárakból fontos művek hiányoztak, a kézikönyvtár a két intézményben összesen csak 15 filozófiai és hét vallástörténettel, -kritikával foglalkozó művet tartalmazott. Kevés volt az időszaki kiadvány (ezekből, a gyermeklapokkal együtt, ma is csupán mintegy hatvan található a polcokon), megoldatlan volt a raktározás, kevés a nyitvatartási idő. Ez volt tehát a helyzet három évvel- ezelőtt, s abban, hogy a dolgok így alakultak, nyilvánvalóan szerepe volt a lakosság rohamos növekedésének (ezzel más területen is nehezén tarthatott lépést a fejlesztés), s annak, hogy az elsősorban az üzemekben folyó közművelődési feladatokkal foglalkozó József Attila Művelődési Ház könyvtára már korábban, önállóan is ellátott úgynevezett területi, tehát a lakosságot érintő munkát, de a könyvtárosok kis sZáma miatt sem itt, sem a másik helyen nem jutott energia a gyakorlati együttműködésre. Újabb változás Hat év után újabb változás következett be. Az idén márciusban a Dunakeszi városi Tanács, a Vasutasok Szak- szervezete, a Szakszervezetek megyei Tanácsa és a dunakeszi MÁV Járműjavító Üzem szakszervezeti bizottsága megállapodást kötött, amelynek értelmében, a város egységes könyvtárhálózatának megteremtése érdekében áprilistól mindkét könyvtárat a városi tanács tartja fenn — a három másik aláíró támogatásával. Így jött létre a két, hasonló nagyságú intézményből a mintegy kétszáznegyven négyzetméteres • alapterületű, ötvenezer kötetes városi könyvtár. Ez az úgynevezett második lépés a közművelődésről vallott elveinkkel összhangban történt, a közművelődés irányítása ugyanis elsősorban állami feladat, a nagyobb egységben, a város egesZében gondolkodva így nyilvánvalóan tervszerűbb lehet a távlati fejlesztés. A hosszú távú koncepció kidolgozásához a két intézmény munkája megfelelő alapot jelent. Igen fontos az is, hogy ily módon elkerülhető a párhuzamos könyvbeszerzés, az ezzel járó adminisztráció, megfelelően lehet egyeztetni az alkalmazott módszereltet, egymást kiegészítőén szervezni a könyvtári rendezvényeket. És ami a jelent illeti? Nos, a változás egyelőre csak abban mutatkozik, hogy a megrendelt könyvek jegyzékét most egyetlen ember írja alá, a két könyvtár közös vezetője — aki egyébként nyár óta betegállományban van. Szakképzett helyettese jövőre tér vissza a gyes-ről, így a Kölcsey utcai (immár központi) könyvtárban most két szakképzetlen fiatal dolgozik. A tanács meghirdetett egy könyvtárosi állást, de még nem töltötték be. A másik intézmény veZetője szintén gyes-en van, a feladatokat ott egy szakképzett és egy képzetlen munkatárs végzi. A fejlődés útja A távlati tervek szerint Dunakeszin a lakótelepen épül fel a korszerű, minden igényt kielégítő, valóban a „település dolgozószobájának" nevezhető könyvtár. A város nagysága indokolja, hogy a mostani intézmények addig, s azután is fejlődjenek, s ha a személyi kérdések megoldódnak, valószínűleg a gyakorlatban is újabb eredmények bizonyítják a tavaszi döntés helyességét A fejlesztés további útja addig Is az lehetne, ha a városi tanács az anyagi eszközök növelésével, már most biztosítaná a városi könyvtár rangjához méltó könyv- és folyóiratbeszerzési keretet, ezzel és az intézmények jelenlegi alapterületének bővítésével szolgálva a dunakeszi lakosság, közöttük a számos üzemi dolgozó színvonalasabb könyvtári ellátását , P. Szabó Ernő SOROZATBAN JELENIK MEG Lukács György hagyatéka A magyar könyvkiadás idei egyik nagyszabású vállalkozásaként útjára indítják a Lukács archívum és könyvtár Lukács György hagyatékából című könyvsorozatának első köteteit. A forráskiadványok az egyes kéziratokat eredeti nyelven, többnyire németül közlik. Már az utolsó simításokat végzik a sorozat első darabjain. Magyarországon először jelenik meg a drámaírás főbb irányai a múlt század utolsó negyedében című munka. Lukács Györgynek 1910— 1911-ben írt „Naplója”, valamint az 1913-ban alkotott ítélőszék című tanulmánya. A drámaírás főbb irányai a múlt század utolsó negyedében című tanulmányról, a sorozat szerkesztői elmondták, hogy a budapesti Kisfaludy Társaság 1906-ban ezzel a címmel hirdetett pályázatot. A beérkezett művek közül a bíráló bizottság Lukács György monográfiáját ajánlotta díjazásra. A most kiadandó könyvben feltüntették Lukács nem végleges szövegváltozatait, valamint későbbi, a szövegbe beillesztett kiegészítéseit. Az új szöveget tartalmazó — az eredetit módosító —, több oldalas kéziratbetétek a kötet függelékébe ke-ültek. A szaktudomány művelői előtt közismert, hogy Lukács György életében 1910—11 válságos időszak volt. s a Naplóban közölt dokumentumok ezt tükrözik, egyben bepillantást engedve annak hátterébe. A Napló keletkezési helye Berlin, Weimar és Firenze. Az „Ítélőszék” című töredékes dialógus keletkezésének pontos dátumát nem sikerült kideríteni, a szerkesztők 1913-ra teszik., A Magyar Tudományos Akadémia filozófiai intézetének önálló szervezeti egységként működő Lukács archívum és könyvtár 1971-ben alakult a magyar marxista társadalom- tudomány kiemelkedő személyiségének könyvtárából és kéziratos hagyatékából, egykori lakásán, Budapesten. A mintegy 11 ezer kötetes könyvtár, az ezer kézirat és a tízezernél több levél egységes gyűjteményt alkot, együtt-tartása, kezelése és gyarapítása tudományos és kulturális célt egyaránt szolgál. A muzeális jellegű nyilvános szakkönyvtár és egyben tudományos kutatóhely egyik legfdntosabb feladata, hogy kutatói a szellemi öröklés publikálása mellett összegezzék mindazokat az elméleti tanulságokat, amelyeket a lukácsi életmű a marxista filozófia, esztétika és művészettudomány számára máig is sugárzóan nyújt. Jelenleg Lukács Györgynek egy Dosztojevszkijről szóló könyvhöz 1914—1917 között készült jegyzeteit és vázlatait szerkesztik kötetté.
