Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-17 / 193. szám
Pest megyében 13 mentőállomás működik. A 74 kocsi naponta 4—5Ű0 esetben vonul ki. Az idei szeszélyes nyár, a nagy hőmérséklet-ingadozások különösen próbára teszik az emberi szervezetet, s a szokottnál több munkát adnak a mentőszolgálat dolgozóinak is. Augusztus 13-án ellátogattunk a gödöllői mentőállomásra. ★ Csendes szerdai nap. Braun Pál szolgálatvezető reggel 7 órakor kezdett. A telefon azóta öt-tíz percenként megcsörren: a betegszállításhoz napokkal előre kérnek kocsit kórházból, rendelőintézetből. A rádió — rövidhullámú adó-vevő — folyton duruzsol: ezen a csatornán forgalmaz valamennyi megyei mentőállomás. A falon térkép: látható rajta a kocsik pillanatnyi tartózkodási helye. Az áttekinthetőség nagy előny. Ha például Vácra ment egy kocsijuk, s Veresegyházról kell beteget szállítani, nem tér vissza üresjáratban, hanem teljesíti a feladatot. A csöppnyi szünetekben beszélgetünk. Gyakran hangzik el itt ez a szó: feladat. Ha egy mentő szolgálatba lép — legyen tiszt, ápoló vagy gépkocsivezető —, csak erre koncentrálhat. A nappali tartózkodóban olvashat, sakkozhat; ám lelke mélyén várja: mikor riasztják? Bármikor megeshet. S előírás: a telefonhívás kezdetétől számított egy percen belül el kell indulni a kitűzött piros zászlóval, szirénaszóval. Éjjel két perc van az indulásig. S aztán roboghatnak 100 kilométeres sebességgel a műúton; cammoghatnak útta- lan utakon a távoli tanyaházakhoz; vállal nekifeszülve tolhatják ki • a kátyúból az elakadt Nysát. Itt aztán szükség van a bajtársiasságra. Furcsa a fülünknek: bajtársnak szólítják egymást. Pedig tényleg nincs rá jobb szó. Mentőnek az menjen, aki kevés pénzzel beéri; akinek türelmes a családja, felesége; aki tud felelősséget vállalni; aki szívvel-lélekkel képes dolgozni. Másképpen egyszerű szállítómunkás lenne. ★ Délelőtt 11 órakor a szolgálatvezető — telefonálás közben — felénk fordul, szemével jelez. Készülhetünk. Fotós kollégámmal kapjuk a cuc- cunkat és futunk a kocsinkhoz. Mire a motort begyújtjuk, a mentők már a zászlót is kitűzték, villog a kék lámpa. Követjük a mentőkocsit. Egy ideig. Ök, persze, ha szükséges, átvághatnak a záróvonalon, s a legtöbb gépjármű készségesen ad elsőbbséget számukra. Szépen lemaradtunk. Még jó, hogy a fél mondatokból annyit megtudtunk a riasztáskor: a kerepestarcsai kórházba igyekeznek. A bejáratnál találkozunk. Van még néhány perc, amíg a papírokat kitöltik az urológia intenzív osztályán. Soós Csaba mentőtiszttől megtudjuk: egy veseelégtelenségben szenA mikrofonnál: a szolgálatvezető Egy perc, s már villog a lámpa védő idős férfit kell sürgősen bevinniük a fővárosi klinikára. Ök Gödöllőről néhány perc alatt ideértek; Budapestről — a megkülönböztető jelzések ellenére —, később ért volna ide a mentőautó. Néhány perc, s a kórházi ágyról átemelik a beteget a hordágyra. Egyikük a kocsit tolja, másikuk az infúziós palackot emeli magasba. Leszáll velünk a lift. A kocsiba gyakorlott mozdulataiktól, egy pillanat alatt siklik fel — az erre szolgáló sínen — a hordágy. S már újra villog a kék lámpa ... ★ ök az Üllői útra mennek, mi visz- szakocogunk Gödöllőre. Dr. Kolman Júlia, az Országos Mentőszolgálat Pest megyei Szervezetének vezető főorvosa — aki ezen a napon ugyancsak ide látogatott — elmondja: nagy eredménynek számít, hogy auInfúziö — szállítás közben gusztus 4. óta Gödöllőn is dolgozik két mentőtiszt. (Korábban csak a váci, ceglédi és szentendrei állomásokon voltak mentőtisztek.) A tisztek voltaképpen orvosi feladatot látnak el. Mi a különbség a mentő ápoló és tiszt között? Az ápoló az elsősegély- nyújtáson túl nem sokat tehet a betegért, sérültért. Gyógyszerekkel nemigen avatkozhat be, döntési joga úgyszólván nincs. Szigorú előírások határozzák meg a feladatköröket. A tiszt bekötheti például az infúziót, vénapreparálást és gégemetszést is végezhet az életmentés érdekében, s eldöntheti: melyik rendelőintézetbe, vagy kórházba vigyék a beteget. Ugyanúgy, mint az orvos. A mentő- tiszteknek négyéves főiskolát kell elvégezniük. ★ Időközben fejsérültet szállítanak a rendelőintézetbe. Kis szünetekkel állandóan úton van az állomás kilenc nappali kocsija. Mi már régen lemondtunk arról, hogy kövessük őket. Ehelyett érdemesebb egy pillantást vetni a műhelyre. Itt található ugyanis a mentők Pest megyei javítóbázisa. Szappanos Gedeon helyettes műszaki vezető elmondja: a 74 futó kocsin túl, minden állomáson található tartalék is. A kocsikat kétezer kilométerenként viszik az úgynevezett egyes szemlére; s 15—20 ezer kilométer között kettesre, vagyis nagyobb javításra. A Pest megyei mentők havonta 360 ezer kilométert futottak, kilencszer mehettek volna körbe — elméletileg — a 40 ezer kilométeres egyenlítőn, a földgolyón. A mentőautók 3 év alatt megteszik a maguk 120 ezer kilométerét, s aztán cserélik őket. A leggyakoribb javítás : hengerfejcsere. Merthogy gyakorta rá kell lépni a gázpedálra, s a szokottnál gyorsabban közlekedni. Kótai Lajos gödöllői garázsmester szerint viszont a rossz, elhanyagolt utak veszik leginkább igénybe a kocsikat. Nekik oda is el kell jutni, ahová más autó sose menne. Négy szerelőjüknek mindig akad dolga. ★ Délután fél három. Szilasligetre riasztják az esetkocsit. (A kifejezés azt tükrözi: mentőtiszt is ül a kocsiban.) Valaki rosszul lett De rajta már nem lehetett segíteni. Csupán a későbbi vizsgálat derítheti ki a halál okát. öt óra előtt tíz perccel: gyógyszermérgezés Szadán. Száguld a mentő oda, majd a Korányiba. Este hét óráig 61 beteget szállítottak el a gödöllői mentők. Braun Pál átadja a szolgálatot Sziráki Andrásnak. Ki tudja, mit hoz az éjszaka? PALADI JÓZSEF Foto: BARCZA ZSOLT A kornáz kapujában Alkotó ember Az erdő ritka kincse- A laikus ember számára az erdő örök titok, örök varázslat. | Megfejtésével nem is próbálkozik, legfeljebb gyönyörködik fensé- ! ges szépségében, állandóságában is kiszámíthatatlan mivoltában. | Élvezi a falevelek suhogását, az avar lágy zizzenését, s félve lép, i nehogy a neszek, zajok csodálatos szimfóniáját megzavarja vigyá- = zatlanságával. Sokkal inkább így tesz az, akinek élete összefonó| dotí, egyet jelent az erdővel, az érte folytatott munkálkodással. | Azt tartják, s ezzel egyet kell értenünk, különös emberek az I erdészek. Munkájuk cseppet sem látványos, ők maguk sem szere- | tik a nyüzsgést. Fülük az erdő megannyi, az avatatlan számára | semmitmondó neszezését figyeli szívesen. Megfejthetetlenek, külö- 1 nősek, mint maga az erdő — mondják ki rájuk elhamarkodottan 1 a jelzőt. Dr. Madas László, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság igazgatója cseppet sem szolgál rá ezekre az általánosításokra. Legfeljebb annyiban, hogy nagy-nagy lelkesedéssel beszél élete nagy szerelméről, az erdőről, amelynek gyarapításáért, gazdagításáért ő maga is sok évtizede tevékenykedik. Családi hivatás — Nem volt nehéz dolgom, nálunk az erdő, az erdészet családi örökség. Volt kitől ellesnem, megtanulnom, s megszeretnem ezt a hivatást. Nagyapám, a soproni erdőmester kezdte a sort. O telepítette immár száz esztendeje a gyönyörű fenyveseket. Apám, bátyám, nővérem és jómagam természetesnek tartottuk, hogy életünk összeforrjon azzal a semmihez sem fogható szépséggel, amit erdőnek hívnak. Mert ne higgye, hogy az erdő csak fákból áll és kész! Csak értő szem és fül, no meg szeretet kell hozzá, hogy kinyíljon az ember számára és megmutassa igazi arcát: a növény- és állatvilág ezernyi csodáját. Természetesen, mint minden , mást, az erdőt is értelmesen — a fejlődését elősegítve — lehet igazán szeretni, megbecsülni. Dr. Madas Lászlónak az 1942-ben megszerzett erdőmémöki diploma csak az alapot jelentette ehhez az elkötelezettséghez. Diploma után két évet töltött az egyetem út- és vasútépítési tanszékén. A két csodálatos évet hadifogság követte, s aztán a búcsú a szeretett soproni erdőktől: várta Pest megye, a Pilis és a Börzsöny megannyi varázsos tája. Megtaláltam önmagam — Nem sajnáltam az egyetemi katedrát, hisz a munka teljes szépségét csak a gyakorlat adhatta meg nekem. Reggeltől estig az erdőben... Csak így tudtam ténylegesen is hasznosítani ismereteimet, tapasztalataimat, itt találtam meg igazán önmagam. (Talán nem véletlen, hogy otthona Visegrádon ma is az erdő szélén húzódik meg.) Az ország egyik legszebb tája, a magyar turizmus bölcsője, a Pilis fogadta. A sajátos vonzás, amelyet a hegyek, a Duna, s a történelmi nevezetességek harmóniája teremt, megragadja az embert Számára az lett fontossá, hogy ezt a varázslatot, a több mint kétmilliós világváros szomszédságában is megőrizze, megtartsa a maga érintetlenségében. Megóvja úgy, hogy közben százezreknek nyújtson felüdülést, pihenést. S ez nem is volt olyan egyszerű! Egy-egy verőfényes hétvégén valóságos népvándorlás indul meg a Pilis és a Börzsöny legszebb helyeire, két és fél-három millió turista keresi fel egy esztendőben. — Szerencsénk volt — emlékezik vissza dr. Madas László. — Sikerült ideálisan megvalósítani azt a célt, amely a mai erdőgazdálkodásban elsődleges lehet. Olyan tájrendezési tervet dolgoztunk ki, amelyben minden szempontra ügyelhettünk, kitérhettünk, úgy formálhattuk, alakíthattuk a tájat, az itt levő településeket, hogy közben óvtuk, mentettük legfőbb értékeit. Érte, nem ellene S akarva, akaratlanul is elkanyarodik a beszélgetés napjaink oly sokat emlegetett témájára, a környezetvédelemre, hisz a pilisi, börzsönyi erdők 50 millió négyzetméternyi területén bőven akad megvédeni való érték. Megkeményedik dr. Madas László hangja, amikor a gyakran tapasztalt felelőtlen rongálásról, a természetet a kényelemért feláldozó magatartás-' ról esik szó. — Egyre nehezebben tudunk megbirkózni a turizmussal. Ide nem tehetjük ki a táblát, mint egy zsúfolt strandra vagy mozira — megtelt. A kirándulók pedig ártanak a tájnak, szennyezik a gyepet. Nem, ne értsen félre, nem a turizmus ellen vagyok. Inkább azt mondanám, értük haragszom, nem ellenük. Hiszen jómagam és kollégáim is azon munkálkodtunk, hogy minél közelebb hozzuk a természettől messze került ember számára az erdőt, annak értékeit Csupán arról van szó, hogy nem lehet büntetlenül kihasználni egy-egy területet. Ha a kívántnál nagyobb a látogatottsága, előbb-utóbb megsínyli a táj, felbomlik élővilágának t elmés Zfetes egyensúlya, s ekkor csak nagy anyagi áldozatok és munka árán hozható helyre a hiba. Éppen azon fáradozunk most, hogy a Börzsönyt is fokozatosan bekapcsoljuk a kedvelt kirándulóhelyek sorába, tehermentesítsük a Pilist, a Dunakanyart. Szeretnénk mindezt úgy megteremteni, hogy vadregényes mivoltát se változtassuk meg. Meg kellene tanulnunk becsülni környezetünk értékeit, addig, amíg van mit megóvni! Gocthe-díj a Pilisért • Annak idején a gyakorlat kedvéért elhagyta az elméleti munkálkodást, de mint utóbb bizonyította, csupán azért, hogy újabb és újabb, konkrét tapasztalatokkal gyarapodva, az erdőgazdálkodás elméletét tovább szélesítse. Kandidátusi értekezését az erdők szerkezetének kialakításáról írta, a bükkösök — kedvenc fáinak*— neveléséről, az egészséges állományszerkezet megteremtéséről. Hosszú lenne felsorolni, munkálkodását milyen formában ismerték el. Az évtizedek során gyakran jutalmazták a szakma különböző rangú kitüntetéseivel, érmeivel. Mégis szólni kell azonban egyről, talán a legbecsesebbről. 1974-ben a Svájcban alapított Goethe-díj tájfejlesztési Európa-díját kapta. — A magas elismerés megszerzésében a legfőbb érdem a csodálatos pilisi tájé. Amikor a dr) odaítélése előtt a világot járt szakemberek idelátogattak, elámultak szépsége láttán. Azt mondták, ilyen emberközeli, varázsos vidéket keveset láttak. Itt nem kell félni a természet hatalmas erőitől, nincsenek égbenyúló, hósipkás hegyek, itt megnyugtató erdők, a lágyan kanyargó Duna, az igazi, a békés természet egy parányi darabkája öleli az életet. Kissé tanácstalanul tépelődik, amikor, ha a beszélgetés végén is, de elhangzik az obiigát kérdés, vajon mi vonzza a természethez, miért szereti az erdőt. Érthető, nemcsak azért, mert érzéseit olykor nehezen önti szavakba az ember, hanem azért is, mert oly sokrétű szépséget, oly szerteágazó élményt tud nyújtani a fák világa. Hat évtized folytatói — Az erdő egy zárt világ. Ritka kincset ad az embernek: azt a képességet, hogy hosszú távon, összefüggésekben szemlélje a körülötte zajló életet. Hiszen nekünk évtizedekben kell gondolkodnunk. Az általunk telepített fácskákat a jövő nemzedéke vagy a még utána következő generáció hasznosítja majd. Előre kell látnunk, mert egy-egy esetleges hiba évtizedek múltán is bizonyíték lesz. Egy szép vagy éppen helytelen telepítés megőrzi azoknak a nevét, jó vagy rossz hírét, akik évtizedekkel előtte a terület gazdái voltak. S bár nálunk is. megkezdődött a szakosodás, a gépesítés, nem félek attól, hogy a technika, a fejlődés alapvetően megváltoztatja az erdészek munkáját. Az erdővel csak az tud bánni, az érti igazán, aki szeretettel, megbecsüléssel vélekedik róla. S bár hat évtized múlt el felettem, s igazgatóként talán nem sokáig tevékenykedem majd, tudom, hogy munkámnak értő folytatói lesznek a gazdaságban, olyan fiatal szakemberek, akiknek épp annyit jelent az erdő, mint nekem... GÄSPÄR maria
