Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-16 / 192. szám

1980. AUGUSZTUS 16., SZOMBAT Ördöge imfff... Mondja, adja-e olcsóbban? A hetvenhétéves Pintér Józsefné is rendszeresen felhozza áruját Ecserről Az Óbuda Tsz zöldséges­boltja előtt hosszú sor áll. Horváth Jenő boltvezető mondja. — Már tíz éve dolgozom ezen a helyen, de ránk panasz még nem volt — s mielőtt folytatja, a piaci felügyelőre néz, aki rábólint —, pedig évi 5 millió forint a forgalmunk. A nagy forgalom kulcsa talán az, hogy egy kilót valóban egy kilónak mérünk. Az elárusítóhelyen rend és tisztaság uralkodik. A ládák katonás rendben sorakoznak. Külön az erős, külön az édes paprika. Az ára is elfogadha­tó. Erről azonban beszéljen az egyik állandó kuncsaft. Barta Lászlónál — Nem állnék be máshová — mondja. — Évek óta ide járok, mert itt udvariasak az elárusítók és az árak is meg­felelőek. Az áru is szép. Most csak erős paprikát veszek le­csóhoz. Még alig pitymallik, amikor éledni kezd a piac. Szinte megmozdulnak a burgonya-, a paradicsom- és a dinnyehe­gyek. Az árusok hangosan üdvözlik egymást, érdeklőd­nek a család, s egymás gye­rekei felől. Legtöbben ismerik jól mindannyiuk búját-baját, hiszen évek óta együtt árulnak a Garai piacon. Péntek van, heti piacnap. Lovas kocsival hordta A hetvenhét éves Pintér Jó­zsefné Ecserről jár hosszú évek óta árusítani a zöldséget, a gyümölcsöt. — Akkor is ide hordtuk az eladnivalót, amikor még lovas kocsival kellett hozni az árut — mondja, de közben szeme arra a vevőre villan, aki ol­csóbban kéri a krumplit, s mondja: — Nyolc forintért adom, annyi az ára. Amint a vevő továbblép, halkan felém súgja: — Adom majd olcsóbban is, de még nincs itt az ideje. Van azonban hely, ahol nem lehet alku tárgya az áru. Ép­pen egy vita kellős közepére érünk az Óbuda Tsz baromfi­boltja elé. Azt halljuk, hogy az idős, ősz hajú asszony sí- rósan mondogatja: ' ’ . v ' — Velem ezt nem teheti meg. Becsap, és a tetejébe még goromba is. Megyek a fel­ügyelőhöz! — fordul, de előt­te a vitás forintot sértetten benyújtja az ablakon. Ami & történet eleje. Szűr Józsefné nyugdíjas baromfi­aprólékot vásárolt, de sokall­ta az érte járó összeget. Az eladó — Török, Albert bolt­vezető — durva hangon utasí­totta rendre az idős asz- szonyt... ö már tudja: vitás ügyekben a legilletékesebb a piaci fel­ügyelő. A helyszínen tesz leg­többször igazságot, vagy ha ott nem, megindítja az eljárást a vásárlókat megkárosítók el­len. Sok kicsi, sokra megy A Garain már 3 éve főfel­ügyelő Szabadkai Róbert. Iro­dájának emeleti ablakából szinte az egész piacot belátni. Pontosan tudja, kihez, mikor kell lemenni, kit kell figyel­meztetni. A szabálytalankodók rendszerint okulnak is a pénz- büntetésekből. Szűr Józsefné kérésére a felügyelő lemérte a vita tár­gyát képező baromfiaprólékot, az árát is kiszámította. A kü­lönbség: 2 forint 40 fillér, ennyivel károsította meg a né­nit az eladó. Visszamentünk a helyszínre. Ott még az is kiderült, hogy a mérleg eredetileg is 1 dekával kevesebbet mutat. Sok kicsi, bizony, sokra megy. Az üzlet vezetője azonban hajthatatlan. A vita még éleződne is, ha a piaci felügyelő le nem intené a boltost. — Sajnos ilyen is akad — mondja Szabadkai Róbert. — Nekem az a feladatom, hogy megvédjem a vásárlók érde­keit. A boltvezető ellen sza­bálysértési eljárást indítok. A vásárlók megkárosítása hiva­talból megengedhetetlen, de én magánemberként is megve­tem azokat, akik másokat akarnak becsapni. Sokan azt hiszik, hogy az idősebbek már figyelni és számolni sem tud­nak. ördöge volt. A néni ugyanis valamikor elárusító volt itt a piacon, s kitűnő fejszámoló. Hátán hozza az árut Dolányi Márkné nem jár rendszeresen piacozni, csak akkor, ha megérett a zöldség a kertben. Túráról jött most is be. — A hátamon hoztam az árut a vonatig. Volt mit ci­pelni. Most a 300 négyszögöl bőven terem. Szabó Ferencné Érdről hoz­ta az őszibarackját. Külön so­rakoznak az apróbb szeműek és a nagyobbak. Az áruk 16 és 22 forint között mozog. — Adja-e alább? — kérdez­zük. — A Végére csak el akarom adni mindet, ezért aztán a maradékot olcsóbban adom. A szomszédjával mindketten bizonygatják, hogy sokan ép­pen ezért járnak később a piacra. Persze az is igaz, olyankor a java áru már el­kelt. Könczöl lstvánnénak, aki Bágról hordja áruját, nem kell a délutáni vevőkre várni. Pi- roslik a paradicsomja, és az első szedésű zöldbabja is ke­lendő. önmagát kelletti a csemegekukoricája is. Szíves szóval invitálja a vevőket. Szájából az „aranyoskám” sem hangzik sértően. Nem csoda, ha kedvéért és a szép zöldségekért mindig ott állnak standja előtt a vásárlók. Kelendő a friss gyümölcs Molnár Gyuláné gyes-en van, a két kicsi mellől sza­ladt le a piacra. — Már másodszor fordulok. Voltam a hentesnél és a kö­zértben is. Nem kaptam krumpliskenyeret, így beug­rottam a piacra. Mindig pén­teken vásárolom meg a hét végére valót. Szeretek piacra járni, mert itt válogatni is lehet. Nem drága az áru, és mindig kapok a gyerekeknek friss gyümölcsöt. Csak a diny- nye árát sokallom. Tegnap vettem egyet, 50 forintba ke­rült. Ezen a piacon mindenki megtalálja a kedvére valót. Minden stand tömve áruval, választék van bőségesen. Ki erre, ki arra az elárusítóra es­küszik. Hozzám is kedvesen szólt a piacról kifelé menet a Duna­kesziről bejáró Györfi György- né, hogy megálltam a férje és fia faragott árui előtt. Volt ott minden: szék, sótartó, kanál, még vállfa is. Fogom az egyik kanalat, és ahogy a piacon szokás, kérdezem. — Mondja, adja-e olcsób­ban? Szalai Mária Hét végi a forgalom a Garai téri piacon Bozsán Péter felvételei Budapesten rendezik Árvizek megelőzése Nemzetközi konferencia Nyolcszáz külföldi tudós részvételével Budapesten ren­dezik meg augusztus 21. és 29. között az Európai Geofizikai Szövetség és az Európai Szeizmológiai Unió' idei kong­resszusát. A rangos nemzetkö­zi eseménynek az ELTE, a műszaki és az orvostudomá­nyi egyetemek épületei adnak otthont, ahol több mint hat­száz előadás hangzik el a tu­domány legújabb eredményed­ről. Az idei geofizikai és szeiz­mológiai seregszemlén huszon­egy témát tűznek napirendre, jobbára elméleti jellegű kuta­tások eredményeiről. A magyar népgazdaság is erősen érdekelt lesz néhány témában. Egy külön szekció foglalkozik majd ugyanis a folyók, tavak — köztük a Ba­laton — szennyezettségével, s a geotermikus energia —„for­rások és hévizek — mezőgaz­dasági, fűtési hasznosításával. A szakemberek nagy érdek­lődéssel várják kaliforniai tu­dósok beszámolóját arról, hogy miképpen működik egy nem­régiben üzembe helyezett erő­mű. amely a gejzírek energiá­jából táplálkozik. Ami a vizek kérdését illeti, ismertetik majd a tengervíz édesvízzé alakítá­sának lehetőségeit, a magyar szakembereket azonban va’ó- színűleg az árvizek megelő­zése érdekli majd a legjobban. Eltemették Yass Istvánnét javát azért tudta szolgálni; mert az emberek javát akar­ta, ugyanúgy, ahogyan család­ját is ilyen emberien szolgál­ta. Tudott arra vigyázni, hogy a köz ügyei ne szakadjanak el a konkrét ember konkrét ügyeitől. Akármilyen magas tisztségben volt, mindig a munkatársai közösségében élt. Meg merte mondani nekik, ha valamit nem tudott. Elismer­te, ha valamiben tévedett. Bátran merte a beosztottaik segítségét kérni. Elismerte munkatársai sikerét. Minden volt munkahelyén szeretettel emlékeznek rá munkatársai, az országgyűlés irodájában, az Elnöki Tanácsnál, a Nőta­nácsnál, a szakszervezeteknél, a Hazafias Népfrontnál. Pá­lyája, életműve arra tanít ben­nünket, úgy éljünk és dolgoz­zunk, hogy összegezésként el lehessen mondani: mindent, ami erőnkből tellett ' megtet­tünk azokért, akiknek szolgál­tunk, a népért, a népekért, az ügyért, azokért, akiket szeret­tünk és akik bennünket sze­rettek. Vass Istvánné szelleme így él tovább velünk, így őrzi meg emlékét az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és az ország- gyűlés is — hangsúlyozta Pé­ter János. A koporsót ezután gyász­menettel a Munkásmozgalmi Panteonhoz kísérték, ahol a sírkertben hántolták el. A gyászszertartás az Intemacio- nálé hangjaival ért véget. Családtagok, barátok, har­costársak es tisztelője sokasá­ga, országgyűlési képviselők és tisztségviselők kísérték utolsó útjára pénteken a Mező Im­re úti temetőben Vass István- nét, az országgyűlés nyugal­mazott elnökét, országgyűlési képviselőt. A vörös drapériá­val borított, koszorúkkal öve­zett ravatalnál — ahol a 65 éves korában elhunyt Vass Istvánná kitüntetéseit bíbor- párnákon helyezték a koporsó elé —, díszőrséget álltak a párt- és állami élet képviselői, egykori munkatársak. A gyászszertartáson a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Ma­gyar Népköztársaság ország- gyűlése nevében Péter János, az országgyűlés alelnöke mon­dott búcsúbeszédet. Méltatta Vass Istvánné nagyszerű élet­útját, amely a budafoki szo- bafestő-mázoló munkás ott­honából indult és a szocialis­ta Magyarország egyik kivéte­lesen sikeres asszonysorsában teljesedett ki, magas közéle­ti tisztségekig ívelve. — Mindenekelőtt a közjó embere volt Vass Istvánné. A közéletiséget nála valóban a köz javának a szolgálata je­lentette. Erre született, és az életkörülményei is erre nevel­ték. 1931 óta volt a munkás- osztály réfzese, 1939-től a párt tagja, és amikor feladatot ka­pott, megtalálta a pártban mindig azokat, akik a feladat betöltésében segítették. A köz SxáShiási Zöld út a terményeknek SZÁLLÍTÁSI CSÚCS... Ez alatt tulajdonképpen a na­gyobb mennyiségű mezőgaz­dasági termények betakarítá­sát, pontosabban mondva, el­szállítását értjük. (S ugyan­akkor kell a fuvarozó vállala­toknak egyéb, például az épí­tőanyag, a különféle ipari ter­mékek továbbításáról is gon­doskodniuk.) A minden évben nagy erőpróbát jelentő csúcs körülbelül a gabona aratása­kor kezdődik, majd késő őáz- szel, esetenként már a télbe nyúlva, a kukorica, a cukor­répa betakarításával végződik. A mezőgazdasági szállítás szűkebb tartalmú fogalom. Nagy vonalakban talán úgy határozhatnánk meg, hogy a gazdaságba érkező áru és a megtermelt terméknek az át­vevőhelyre juttatása. Innen azonban a legtöbb esetben to­vább ' kell fuvarozni. Például a zöldséget, a gyümölcsöt a bol­tokba, a feldolgozóiparnak, s az exportra szánt terméket kül­földre. Mindez elsősorban a MÁV, a Volán, a Mahart fel­adata. Barcsckd&mping a Budafrucfmiff Lelemény segít a gondokon — Sajnos, nem tudtuk a tervet teljesíteni kajszibarack­ból — fogad a Budafruct gaz­dasági társaság budaörsi köz­pontjában dr. Czigány Péter igazgató. A kánikula nem tett jót az egyébként, mennyiségét tekintve, gazdag termésnek. Szaknyelven szólva lerottyant a barack — azaz exportra al­kalmatlanná vált. Ide olyan gyümölcs kell, amelyik kibír­ja az utóérést, az utazást négy-öt, esetleg hat , napig anélkül, hogy károsodna. A tervteljesításbe alaposan beleszólt az időjárás: a jég el­verte a szomszédos Sasad Tsz kajszibarackját. Ami maradt, nyilvánvalóan nem kerülhe­tett külföldre. Nincs azonban túl sok idő arra. hogy efölött keseregjenek, mert az egyik barackot követi a másik, a kajszit az őszi. A közepesnél jobb termés miatt az a gyümölcs is pró­bára teszi a fiatal gazdasági társaságot: megalakulásuk óta ez az első közös szezonjuk. A munka egyébként két — ere­detileg más célra készült — gépsoron folyik. A hütőház- ban úgy tartják, a lelemény segít a gondokon. Az almát súly szerint osztályozó gépso­ron, s a kajszit nagyság sze­rint válogatón is némi módo­sítással és egy kis ráfordítás­sal őszibarackot dolgoznak fel. Eddig 1100 tonnát szállítot­tak az illatos csemegéből a taggazdaságok. A korai Nap­sugár fajtát követi a jövő hé­ten a Ford, majd a Cham­pion. A feldolgozás után mint­egy 800 tonna került eddig az őszibarackból exportra. S ez­zel egy időben 155 tonna vö­röshagyma is. Nem lesz könnyű teljesíte­ni a rájuk váró feladatokat. Az együttműködés iskoláját még tanulgatva, akadnak súr­lódások a termelő gazdaságok és az átvevő hűtőház között. Hogy mást ne említsünk, a szerződött, ígért tonnák csak lassan csordogálnak egyik-má­sik gazdaságiból — holott őszi­barack van bőven. Munkáskezek hiányával is számolniuk kell. Hamarosan bezárja kapuit a törökbálinti építőtábor, s csak a Nógrád megyéből toborzott hatvan idénymunkás enyhít majd a gondokon. A hűtőházi munká­ban járatlan dolgozókkal vi­szont nehezebb a magas mi­nőségi exportkövetelmények teljesítése. Szeptember 29-én megkez­dik a téli alma, zömében Starking félék tárolását, fel­dolgozását. Hiszen mindenütt — itthon és külföldön — ez tette híressé nevüket, márká­vá a budaörsi almát. — A tél majd arra is jó lesz — fűzi hozzá végezetül az igazgató —, hogy az idei szezon gondjait, tapasztalatait elemezve a taggazdaságokkal együtt alaposabban felkészül­jünk a jövő nyári nagy mun­kára. G. M. A nagvobb fuvarozási igé­nyek ezután jelentkeznek. A megyei szállítási bizottság ép­pen ezért most (amikor szük­ség esetén még lehetőség van a módosításra, a közbeavat­kozásra) tűzte napirendre a kérdést. Az ember számára nehezen érzékelhető, megfogható, hogy milyen hatalmas tömegű áru elszállíthatását kell megolda­ni. Pest megyében augusztus 15-ig több száz ezer tonna kalászost takarítottak be. Ezt a gazdaságok a saját eszkö­zeikkel juttatták el a felvá­sárlókhoz, onnan viszont a vasút továbbítja. A termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és a kis­termelők egy év alatt 300 ezer tonna műtrágyát használnak fel. Kétharmadát az első fél­évben viszik a helyszínre. Húszezer tonnát a Volán, ugyanennyit a gazdaságok, s 260 ezer tonnát a MÁV. Mos­tanáig mintegy tízezer tonna vetőmagot, 130 ezer tonna üzemanyagot, növényvédőszert és építőanyagot kellett a me­zőgazdasági üzemekbe kiszál­lítani. Együttvéve, eddig Pest me­gye mezőgazdasága 1 millió 62 ezer tonna árut fogadott, illetve fuvaroztatott el. S a neheze még csak ezután jön. A vetőmag, a mű- és szer­vestrágya mellett például kö­rülbelül sok-sok ezer tonna burgonyát, kukoricát kell el­szállítani. A Pest megyei gaz­daságoktól a cukorrépát a hatvani, a szolnoki, az ercsi és az ácsi cukorgyárak fogad­ják. A MÁV csak az ácsi gyárba szállít, s a többi hely­re a gazdaságoknak saját gé­peikkel vagy a Volán jármű­veivel kell a fuvaroztatást megoldaniuk. Aztán jön az alma, amelynek zömét expor­tálják, és a szőlő, valamint a takarmány. A gazdaságok 4051 kétten­gelyes pótkocsival, s 3239 te­herautóval rendelkeznek. Na­pi kapacitásuk csaknem ezer tonna. Emellett még 59 hon­védségi teherautót is igénybe vesznek. MIT TESZNEK a fuvaro­zók, a MÁV és a Volán? Köztudott, hogy a vasúti te­herszállításban a mezőgazda- sági áruknak hosszú idő óta zöld útjuk van. Jelenleg már csak 30—40 ezer tonna gabo­nát kell Cegléd, Nagykáta, Dömsöd, Túra és Monor tér­ségéből elfuvaroznia az őszi csúcs előtt — ahogy azt a szál­lítási bizottság ülésén a Pest megyei Gabonafelvásárló Vál­lalat képviselője elmondta. A Volán 1. sz. Vállalat pedig — Paisch Nándor igazgató tájé­koztatója szerint — szabad ka­pacitással rendelkezik. Eddig tehát különösebb gond nem volt. Megtörténhet azon­ban, ha netán esős lesz az ősz, hogy egy időben olyan, mennyiségű áru elszállításáról kell gondoskodni, amely eset­leg meghaladhatja a teljes ka­pacitást. Éppen ezért hangsú­lyozta Vágvölgyi József, a megyei tanács általános el­nökhelyettese, aki a megyei szállítási bizottság elnöke, hogy az őszi csúcsra az előző évékhez hasonlóan alaposan fel kell készülni. Felhívta a figyelmet arra is, hogyha valamelyik gazdaságnál fuva­rozási nehézségek támadná­nak, közöljék a megyei szál­lítási bizottsággal. A jármű­vek átirányítása sem elképzel­hetetlen. r Erre egyébként a rövidesen befejeződő aratás szolgált jó példával. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályának irányításá­val a teherautókkal, pótkocsis vontatókkal együtt százhu­szonhét kombájnt csoportosí­tottak át egyik gazdaságból a másikba. Most például hu­szonkét Pest megyei kombájn van Borsod-Abaúj-Zemplén s tizenkettő Nógrád megyében. A kukorica betakarítására egyébként eleve készítenek ilyen átirányítási tervet. ÉRDEMES LENNE a Pest megyei gazdaságok illetékeséi­nek elgondolkodniuk azon a kezdeményezésen is, amelyről a bizottság ülésén Csoltó László, a központi szállítási bizottság titkára tájékoztatta a jelenlevőket. Nevezetesen: Vas megyében öt-hat téesz társult arra, hogy az eszkö­zeiket (rakodógépeket és a járműveket) együtt jobban ki­használják. Már hét ilyen társulás működik, s január 1- től újabb négy alakul. Ha a kezdeményezés beválik (s úgy tűnik, hogy igen), akkor a központi szállítási bizottság javasolni fogja országos elter­jesztését. Szente Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom