Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-16 / 192. szám
sMIw» 1980. AUGUSZTUS 16., SZOMBAT MESZELÉS, MÁZOLÁS, TAKARÍTÁS Iskolában, a tanév küszöbén KÉSZÜLŐDÉS ÜLLŐN, MONORI-ERDŐN ÉS PÉTERIBEN A diákok még javában hű- sölnek a Balatonban, zegzugos hegyi utakat járnak, szüleikkel üdülnek, vagy épp a íaluszéli kacsaúsztató sarát dagasztják — egyszóval vakációznak — az iskolák azonban ilyenkor sem kihaltak, javában folynak az előkészületek a következő tanévre. Ezekről érdeklődtünk ezúttal Üllőn, Monori-erdőn és Péteriben. Szépülnek a termek Üllőn az általános iskola igazgatóhelyettese^ Fehér László a taneszközök jegyzékeit lapozza: — Vagy 30 ezer forintot érnek azok a szemléltető és oktatási segédeszközök, amelyek az új tantervekhez érkeznek, elsősorban az alsó tagozat számára, s a felső tagozaton például a fizika oktatásához. Ráadásul központi keretből is kapunk ilyen eszközöket: képkártyasorozatot, komplex szerelőkészletet, diákat, hanglemezeket, írásvetítő ábrákat, demonstrációs számolólécet. Ami megérkezett, már a helyére is került. A gondunk csak az, hogy sok a párhuzamos osztály, a legtöbb évfolyamon öt, s az eszközökből csak egy-két tanulócsoportnak valót kapunk, a többit magunknak kell beszereznünk. — Ezernyolcvan kisdiákunk lesz ősztől, s megszépülve várja őket majd az iskola. Három épületünk közül a legrégibb a nyolctermes, az alsó tagozaté. Itt négy éve folyamatos a felújítás, a falakat, a tetőt, az ablakokat és ajtókat is kicserélik. A munka most is tart, a vecsési költségvetési üzem dolgozói még vakolnak, s az egyik terem falát építik újjá. Itt egy tanterem kivételével már mindegyikben kifestettek, most takarítanak, akárcsak a 16 termes főépület felső szintjén, a földszintet most festik. Zöld és sárga ha- lovány színekkel, ezek bizonyultak a legkellemesebbnek. A nyári munkák körülbelül 80 ezer forintot emésztenek fel, s a tanévkezdésig minden rendben lesz. Bizonytalanság Maigut Józsefiiá, a monori- erdei aitauanos isxoia igazga- tóneiyeu&se nem épp vidám nanguiatoan logad. S hogy miért? Negytantermes az iskola, s 35U gyerek tanult itt az elmúlt oktatási évben. Így mondja az igazgatóhelyettes. — Tanítottunk a szolgálati lakás szooáiban, a folyosóból kialakított tanteremben, az udvaron álló íaházban is... Úgy volt: idén a tanév elejéig elkészülnek az átalakítási munkákkal, s novemberre felépül a háromtermes betonyp ház is toldalékként, így már nyolc tantermünk lenne. Abständig azonban a belső átalakításhoz hozzá sem fogtak, az új épületrész alapjának is csak egyik árkát ásták ki egy hónapja, azóta ehhez sem nyúltak. — Nem tudom, mi lesz, de tény, hogy még a szokásps festéssel sem próbálkozunk, amíg biztosabbá nem válik a helyzet. Szeptember eleje pedig vészesen közeleg, s alighanem a régi mostoha körülményék között kezdődik nálunk a tanév... Az ügyben tovább érdeklődtünk. Dr. Zimányi Gyulától, a Monori Nagyközségi Tanács elnökétől tudtuk meg: a négytermes iskolabővítés kiviteli munkáit a gyömrői Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat vállalta. Az összes munkára a tanács eredetileg 8 millió forintot szánt, de a betonyp-épület egymaga kerül ennyibe. Amíg három hete bizonyos nem lett, marad pénz a belső átalakításra is, a gyömrői cég nem készített a kisebb munkákra költségvetést, ezért is nem fogtak hozzá. Most készül már a számSVÁJCI, FRANCIA FILMHÉT Színvonalas produkciók A statisztikák tanulsága szerint az idén is csökkent a hazai mozilátogatók száma. Az első félévben 31 millió 310 ezer jegyet váltottak az ország filmszínházaiban, s ez 13 százalékkal kevesebb, mint a tavalyi hasonló időszakban. — Az adatok valóban számottevő visszaesést mutatnak, ám az is hozzátartozik a képhez, hogy a fővárosban például jelentéktelen volt a csökkenés. Ezúttal is — csak úgy mint tavaly — 9 milliónál több nézője volt a vetítéseknek az év első hat hónapjában. — A mozi vonzerejének lassú mérséklődése egyébként világ- jelenség, s európai összehasonlításban mi nem is állunk rosszul: míg az NSZK-banegy lakos átlagosan évente háromszor, Magyarországon hét alkalommal vált jegyet valamelyik filmszínházba. A televízió térhódítása, a művelődési és szabad idő, — szerkezet átalakulása tehát nálunk is érezteti hatását. Megcsappant azonban a magyar filmek iránti érdeklődés is, s ennek oka már nem írható egyértelműen e folyamat számlájára. Az utóbbi időben számos dokumentumjátékfilm került a közönség elé, köztük igen értékes alkotások, de ezek a művek csupán bizonyos rétegek igényét elégítik ki, vetítésüktől ezért nem is várhatunk milliós nézőszámot. A legtöbbek által kedvelt kalandfilmekből, illetve kosztümös-romantikus történetekből pedig mindig kevés készült Magyar- országon. Pedig annak a kevésnek is sikere van, mint például legutóbb a Kojak Budapesten című vidám bűnügyi paródiának. A sikerfilmek listáját jelenleg a Csillagok háborúja című produkció vezeti; a bemutatója óta eltelt egy év alatt két és fél millióan voltak kíváncsiak a tudományosfantasztikus látványosságra. Népszerűek az olasz filmek, nagyon sokan látták a Piedone Afrikában, a Fehér telefonok vagy a Csúfak és gonoszak című műveket. Hazai filmgyártásunk színvonalas alkotásai sem veszítik el közönségüket: a Hernádi Gyufa kisregényéből készült — Szinetár Miklós rendezte — az Erőd című film bemutatása óta több mint félmillió látogatót vonzott, s közeledik az 500 ezres nézőszámhoz Kovács András Októberi vasárnap című alkotása, valamint Szomjas György betyárfilmje a Rosszemberek, is. Az idén két legsikeresebb bemutató egyébként a vietnami háborút idéző Apokalipszis most és a Hair musiealfilm volt. Szeptembertől az év végéig 20 ország 78 új filmjét mutatja be a mozihálózat. Köztük tíz magyar produkció lesz. A külföldi alkotások közül 1 figyelmet érdemel az Őszi Marathon című szovjet produkció — amely a szovjet filmek idei fesztiváljának nyitófilmje is lesz —, valamint Andrzej Wajda Érzéstelenítés nélkül és Fellini Zenekari próba című művei, öszi-téli szórakozásnak számít a kertmozik műsorán már látható Bosszúvágy című film, s egy később műsorra kerülő vígjáték, címe: Luxusbordély Párizsban. A Szovjetunió mellett még az idén két másik ország filmművészetéről kapnak képet a mozi barátok: szeptemberben svájci, novemberben pedig francia filmhétre kerül sor. vetés, de nem végeznek az iskolakezdésig semmiképpen, talán az év végére. A betonyp termek még átadásra kerülhetnek az eredeti határidőre, novemberre, s egy hónapig azért nem dolgoztak itt, mert _ másutt ugyancsak iskolaépítések miatt sürgetőbb volt; Mendén és Maglódon korábbi terminust vállaltak. Ami tény: ma a monori-erdei iskola udvarán halomban áll még az építőanyag, a sok deszka, s leghamarább augusztus végén fogják megbolygatni... Egy hét múlva Péteriben Kalina Pál, az általános iskola igazgatója okkal bizakodóbb. — Idén alig akadt teendő a szokásos festésen, mázoláson kívül. Két épületünk közül a kisebbik, amelyben csak egy műhely és két tanterem van, már megszépült kívül-belül. A másik, a főépület ad otthont négy teremnek az irodáknak, s itt az udvaron a konyha és a napközis terem. Éppen ezekben a napokban készült el a festés, már a takarítással is félúton tartunk. Nincs is miért aggódnunk: most várjuk a. Ferihegy Tsz szocialista brigádjait, a férfiak farostlemezzel burkolják a napközistermet (egy hónapja hasonló lábazat készült ínár a szülők közreműködésével egy tanteremben), a nők pedig befejezik a takarítást. — Helyükön lógnak a táblák, csak az új taneszközöket nem csomagoltuk még ki, saz alsó tagozatnak idén vásárolt szekrényeket. Néhány ajtót is javítani kell, most cseréli a zárat az asztalos, s egy héten belül ő is végez, akárcsak a szeméttárolót építő kőművesek. A padokkal sincs gondunk, tavaly szereltek mindegyikre új fedőlapot. — Augusztus 20-án akár már jöhetnének is iskolába a gyerekek 210-en, s ezt elsősorban a szüleiknek, a faluban élő embereknek köszön hetik: szinte a teljes festést társadalmi munkában végezték. V: G. P. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A múlt és a jelen találkozása s A vikingek és elődeik tár- = gyait a Szépművészeti Mú- E zeumban szeptember 21-ig = láthatjuk, a három dán festő = kiállítását a Műcsarnokban = augusztus 24-ig. Viking művészet A svéd és a magyar régészeti kapcsolat jegyében 1975-ben Stockholmban nyílt nagy érdeklődést kiváltó magyar kiállítás a Nemzeti Múzeum anyagából. Most ez a viszonzás. Észak hunjai eljutottak Amerikába is, s bár hazájuk a mai Svédország déli területén volt, uralták az Atlanti-óceánt, sőt, kereskedelmi kapcsolatba kerültek a honfoglaló magyarsággal is. Mesterháza Károly úgy véli, hogy a Tolna megyei Várong falu is viking települést sejtet. Egy biztos; állandó kirajzásaikkal sok pusztítást okoztak a X. század körül. Ennél még többet építettek, teremtettek. E tárgyakban a rideg történeti tények megszelídülnek éppen szépségük által — egy dolgos, tehetséges nép körvonala bontakozik ki az egykori Birka, Helgö, Ryd városok lakóiról. Gyöngy-, bronz-, arany-, ezüst-, kőtárgyak kerültek elő a sírokból — különös minták, cizellált felületek, rajzolatok. Kiemelkedően szépek a nyelv alakú szíjveretek, a spirálgyűrűs karperec, mely már-már Kemény Zoltán plasztikáinak előképe és a mőnei aranygallér a VI. századból —, mely a viking művészet csúcsa, valóban páratlan alkotás. A filigrán díszítések között apró emberi és állati ábrázolások találhatók. Az is különös, ahogy a pogányságról áttérnek a kereszténységre, de mindez nem változtatja meg a tárgyak méreteit, szellemét sem, csupán keresztre vált az addigi forma, Akárhogy vizsgáljuk — a viking tárgyak ugyanolyan szépek, mint a honfoglaláskori magyar lószerszámdíszek —, minden nép tárgykultúrájában közel azonos eredményre jut, s csodálkozásunk azért nő, mert a tökély olyan színvonalán pillanthatjuk meg e műveket —, melyeket nem tudott meghaladni semmilyen iskolázottsággal rendelkező iparművész sem. Három dán festő A Cobra elnevezés nem a mérgeskígyótól — hanem Co- penhague, Bruxelles és Amsterdam kezdőbetűiből ered, és jelzi, hogy a COBRA-mozgalom, mely 1948-ban alakult, erősen baloldali rokonszenvvel — Hollandiában, Dániában és Belgiumban szervezte híveit. Ezúttal a mozgalom három legjelentősebb dán tagját ismerhetjük meg. Nem maradhatunk tárgyilagosak, annyira felráz hidegségünkből, különösen Carl-Henning Pedersen művészete. Azzal, hogy ilyen Prométheuszt, az erdő ilyen szuggesztív üzenetét, az éj madarainak ilyen meggyőző erejét még nem láttuk sehol. Lenyűgöz a formaalakítás bátorsága. Ahogy a világot akarja és tudja, meri egyénien látni — a maga képére átalakított képi rendszer alapján. Művészetének meghatározó eleme az expresszivitás és a tér figuratív benépesítése, a szín hegemón szerepe. Felesége, Else Alf élt szintén egyetlen élményre alapoz, ahhoz következetesen hű. Csak az intenzitásban egyeznek meg, máskülönben Else Alfelt csak a hegyekhez, jégtengerhez, kristályos tájakhoz vonzódik. Jellemző rá az, hogy motívumai nemzetközi határok között születtek — lapp, japán, görög, izlandi, török, marokkói utazásai nyomán. A harmadik festő Egill Jacobsen, a régi .kultúrák maszkjaira összpontosít. Olyan asz- szociatív eszközökkel tárja fel „India” rétegeit, hogy akár Hincz-képnek vélhetnénk. Rokonok, anélkül, hogy tudnának egymásról ugyanúgy, mint Pedersen madarai és ismerősek nekünk Gerzson Pál műveiből. Űk ketten is összetartoznak, anélkül, hogy 'felismerték volna ezt a képi szövetséget. Felrázó erejű ez a bemutatkozás, mert arra inti képzőművészetünket, hogy tágítsa realizmusát, merjen bátrabb lenni a források használatát illetően is. Egill Jacob- sent a maszkok növelték festővé. (Csak megjegyzem, a Néprajzi Múzeumban, Budapesten, lassan százada várakozik már Bíró Lajos gyűjteménye, hogy valakit festővé tehessen óceániai kincseivel.) Losonci Miklós Egill Jacobsen: Maszk tükrében REGENYEK A HÁBORÚRÓL A szörnyű világégés emléke A második világháborúnak ötvenkétmillió halottja van. Még kimondani is borzalmas. S vegyük hozzá, hogy milliók és milliók szenvedtek súlyos lelki és testi sérülést. Lehet-e ezt elfelejteni? Lehet-e úgy élni, hogy ne gondoljunk a meghaltakra, a háború sérültjeire? Igaz, már harmincöt éve is elmúlt, hogy ez a szörnyű világégés befejeződött, de emlékét nem lehet soha kitörölni az emlékezetből. Ezt segítenek ébren tartani azok a könyvek, regények, amelyek a háborúról szólnak. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent háborús regényekből mutatunk be olvasóinknak hármat. ► Fehér nyírfa A csaknem 650 oldalas, testes regény, Mihail Buhennov szovjet írónak műve, a Nagy Honvédő Háború egy részletéről készült, azt az időszakot öleli fel, amely a sok testi-lelki szenvedéssel járó visszavonulás utáni első nagy és döntő győzelmét aratta a szovjet hadsereg. Hogyan viselkednek ilyen | helyzetekben az emberek? Ho- j gyan formálódnak a jellemek, I amikor szemük előtt pusztul- ; nak el bajtársaik, esnek fog- i Ságba a harcosok, amikor az ellenség kerekedik felül, mégha ideig-óráig is, amikor egyesek nem bírják el a nehézséget és behódolnak az ellenségnek? Ilyenkor, bizony, nagyon nehéz helyzetek adódnak: a nehéz viszonyok, az embertelenség, a sok véráldo- zat, az emberpusztító kemény küzdelem kit hőssé, kit árulóvá tesz. Az egyik ember el tudja viselni az elviselhetetlent, míg a másik fizikailag és lelkileg is összeomlik. A harcban vannak hősök és gyávák; ilyenek a szovjet hadseregben is akadtak. Ezt megmutatni igazi írói feladat, s ennek az író kitűnő lélektani ábrázolással megfelelt. Leírja nemcsak a győzelem szépségét, hanem az ellenség talp- nyalóivá vedlés keserűségét is. Így igaz ez a regény. Emberek, jellemek, arcok, vonulnak el a regény lapjain. Az öldöklő harcot úgy mutatja be, ahogy történt, vagy történhetett volna a maga brutalitásában, amely nemcsak önfeláldozó bátorságot követelt, hanem gyakran agyafúrtságot is, ezért természetes, hogy a regény bővelkedik fordulatos, olykor hajmeresztő, kockázatos vállalkozások leírásában is. És miközben a harcok krónikája kibontakozik, az író művészi erővel, gyönyörűen rajzolja meg a szülőföldet, a tájat, amelyet véresre sebzett a háború szörnyű tüze. Különösen szépen, megindítóan festi meg a szovjet földnek, jelképpé nemesedett fájának, a fehér nyírnek szimbolikus jelentőségét. A fehér nyírfa úgy hozzátartozik az orosz tájhoz, mint a víz, a folyó, a levegő, s amely fa szinte emberi tulajdonságú. Nagyon szépen jeleníti meg a harcok színhelyét, az erdőt, ahol susogva hullt a lomb, ahol áfák megadóan és bánatosan szórták bíborvörös leveleiket. Új fejezet Más indíttatású Willi Bredel regénye, amely a fasizmus utáni pillanatokat vetíti elénk. Szinte megállt az élet, mint az elromlott óra ingája. Parázslóit még a tűz, égésszagot árasztottak a romok. Az emberek eltemették halottaikat, és reményvesztetten távoztak a sírok mellől. Néhányan bizakodtak, hogy a legrosszab- bon már túl vannak, és egy jobb jövőről álmodoztak; még csak meg sem mosolyogták őket... S akkor rá kellett döbbenniük, hogy a béke nem jön olyan hirtelen. Ezt az író egy város, Rostock példáján mutatja be, ahol csak úgy, mint ez idő tájt bárhol Németországban, feszültségekkel terhes, bonyolult volt a helyzet. A fasizmus ugyan katonailag vereséget szenvedett, de hatását, nyomait nem lehetett egyik napról a másikra eltüntetni az emberek gondolkodásából. Ez tette nehézzé az élet újra megindulását az író választotta városban, ahol a szovjet hadsereg és a német munkásság legjobb, legöntudatosabb erői együtt próbálnak rendet teremteni, megindítani az életet. Ez azonban nem könnyű, mert zűrzavaros állapotok uralkodnak, dühöng az alvilág; ügyeskedők és szabotő- rök, prostituáltak és utcai vet- kőztetők garázdálkodnak. A vlaszovista bandák a szovjet katonák számlájára szeretnék elkönyvelni bűntetteiket, szervezkednek a meggypződéses fasiszták, lapulnak azok, akik megpróbálják átmenteni magukat; a munkásság is megosztott, nehéz a kibontakozás, Gestapo-ügynökök férkőznek be a kommunista pártba, s még egyéb bajok is nehezítik az életet. Egyéni tragédiák is felszínre bukkannak, családok ha- sonlanak meg,' tétova szerelmek bomolnak ki, s egyéb események motiválják a németek életét. Magyar Napló A harmadik kötet egy szovjet tiszt, volt haditudósító regényes naplója, aki ott volta harctereken, az első vonalban küzdött. Magánhasználatra részletes naplót vezetett, nem szándékozott megírni, kiadni, de aztán bajtársai biztatására mégis könyvvé formálta jegyzeteit. Számunkra fontos ez a kötet, hiszen Magyarországról szól: a szerző Szegedtől Mosonmagyaróvárig kíséri figyelemmel a küzdelmet, amelyet a szovjet harcosok vívtak hazánk felszabadításáért. Nagyon sok-sok epizód, történet sor- jázódik Pavel Luknyickij tollán, aki regényes formában, eleven képet rajzol a valóságról, amely a regénynél is hihetetlenebb helyzeteket teremtett. Gáli Sándor
