Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-08 / 185. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1980. AUGUSZTUS 8., PÉNTEK Árammérőgyár Legyen kevesebb üzemi baleset A legtöbb sérülést a figyelmetlenség okozza A munkavédelmi helyzet került terítékre az Árammé­rőgyárban, a legutóbbi mű­szaki konferencián, ahol Sár­közi Zoltán főmérnök részle­tes beszámolójából kiderült; a tavalyi esztendő hasonló idő­szakához képest sajnos ked­vezőtlen változások következ­tek be. Mit mutat a statiszti­ka? Riasztó statisztika ' Az év első hat hónapjá­ban 26 baleset történt a gyár­ban, hárommal több, mint ta­valy az első félévben. Még lehangolóbb képet mutat egy másik adat, a balesetek miatt kiesett munkanapok száma. Az idén 552 munkanap ment veszendőbe emiatt, míg a ta­valyi hasonló időszakban, ha lehet aZt mondani csak 291 volt ez a szám. A balesetek és a kiesett napok száma arány­talan s ez a sérülések súlyos­bodását jelzi. Kiemelkedik a balesetek közül az a csonkolásos sérü­lés, amikor egy sajtológépen dolgozó munkás bal kezének négy ujját veszítette el. Az is negatívan hatott, hogy öt tö- réses baleset történt, kettő­kettő munkavégzés köZben, il­letve közlekedési szabályta­lanság miatt, az ötödik oka egyértelműen a fegyelmezet­lenség. Erre az utóbbi okra külön is ki kell térni, hiszen haj­lamosak vagyunk arra, hogy a szerencsétlen körülmények, a véletlenek összejátszásának tu­lajdonítsuk a rossz baleseti statisztikát. A gyárban lefoly­tatott vizsgálatok pedig ép­pen azt bizonyítják, hogy a sérülések többsége bosszantó figyelmetlenségekből, a fegyel­mezetlenségből fakadt. A mun­kavédelem intézkedései ezek­ben az esetekben természete­sen hatástalanok. Ami vi­szont a műszaki-szervezési hiányosságokat illeti, ebből három baleset fakadt az első félévben, s utólag megszüntet­ték az okokat. , Veszélyes területek A baleseti forrásokat tekint­ve az egyik legveszélyesebb terület a Sajtoló üzem. A most folyó rekonstrukció egyik célja éppen az, hogy ja­vítson az itteni munkakörül­ményeken, hatásosabbá tegye a munkavédelmet. A törekvés nem véletlen, hiszen a statisz­tika szerint ebben az üzem­ben tovább romlott a hely­zet az első félévben. Az összehasonlításban a tmk is hátul kullog, itt há­romszor több baleset történt, mint a tavalyi első hat hó­napban. Javulás tapasztalható viszont a festő, a forgácsoló 11. műhelyekben és a raktár- gazdálkodás területén. Az előbbi kettőben az első fél­évben egy baleset sem tör­tént. A raktárakban pedig négyről egyre csökkent a vészterhes mutató, pedig ép­pen most folyik a rámpák fel­újítása, amely jelentős bal­esetforrás. Csak éppen eddig itt nem volt baj a fegyelem­mel. A főmérnök beszámolójában szólt a munkavédelmi terv teljesítéséről is. Megállapítot­ta, hogy hiányzott a kellő összhang a munkavédelem s a többi terület, például a re­konstrukció, a műszaki fejlesz­tés programja között s ezért néhány korrekcióra volt szük­ség. Az elkövetkezőkben te­hát a megfelelő egyeztetés az egyik legfontosabb feladat. Megnyugtató viszont, hogy az egy évre szóló munkavédelmi terv eddig esedékes legfonto­sabb feladatait teljesítették. Kellő szigorral A nehézségek ellenére az első félévben sikerült szá­mottevően javítani a dolgo­zók munkakörülményein. A mostani műszaki konferen­cián sok szó esett a veZetők személyes felelősségéről s a március elején közreadott munkavédelmi intézkedési tervről is, amely részletes feladatokat tartalmaz, határ­időkkel, felelősökkel. A gyár vezetése következetesebb szá­monkéréssel, ha szükséges fe- lelősségrevonással kívánja el­érni, hogy az első félévi rom­lás helyett a továbbiakban ja­vuljon a helyzet a munkavé­delemben s a baleseti, statisz­tika kisebb számokat tartal­mazzon. M. G. Városi moziműsor Vadállatok a fedélzeten. Színes szovjet filmvígjáték. Csak a 4 órai előadásokon! Joseph Andrews. Színes, szinkronizált angol film. Csak 6 és 8 órakor, II. helyárakon. 16 éven felülieknek. Átadás előtt az ikladi óvoda Gagamácsai aratás Hét végére végezhetnek A galgamácsai összefogás Termelőszövetkezetben csü­törtökön estig a 695 hektár búza több mint nyolcvan százalékát learatták. Ha az időjárás kedvező lesz, a hét végére betakarítják a növényt. Az elmúlt napokban, kivéve természetesen a rövid esős időszakot, nagy ütemben folyt a munka. Gyorsaságuk nem a véletlen dolga: míg náluk nem lehetett aratni, két kom- bájnosukat, Dudás Jánost és Zsigmond Ferencet egyregy Bizon Giganttal, valamint Holló István gépkocsivezetőt IFA-tehergépkocsival, segí­teni adták a tiszajenői terme­lőszövetkezethez. Ezzel a gaz­dasággal már több éve jó az együttműködés. Hogy most a galgamácsai határban né­hány nap alatt megfogyatkoz­hatott a lábon álló búza, az annak is köszönhető, hogy a tiszajenőiek három kom­bájnosa is alaposan besegített. A Galga menti Magyar—Kubai Barátság Termelőszövet­kezet több mint 1400 hektárról takarítja be a kenyérnekvalót. Naponta átlagosan 80—90 hektárról vágják le a termést. Ha az időjárás nem szól közbe, a jövő hét végére befejezik a búza betakarítását. Képünkön: munkában a nagy teljesítményű Claas-dominátor arató-cséplő gép. Barcza Zsolt felvételei Galga parti tsz Jól fizet a zöldborsó Szerdán reggel szinte a ha- rapnivalótól verte el a kom­bájnokat a nyolc óra körül érkező eső járásunk északi ré­széin. Ami nem jelenít egye­bet, mint hogy a kora reggeli nedvességtől felszáradt búzát aratni kezdőkre egyszeresük megjött a zápor, igaz, ahogy jött, hamarosan el is állt, de- hát a gépi aratóiknak ennyi is elég a kényszerszünethez. Er­ről panaszkodtak Ikladon, a Galgapairti Tsz-hen is. — Tavaly ilyenkor már szinte elfelejtettük az aratást, legföljebb most az lehet vi­gasztaló, hogy jobbak a ter­méskilátások — mondta So­mod! Károly, a szövetkezet elnöke. — Szerda reggelig a nyolcszázötven hektár búzá­ból 370-ről takarítottuk be a termést. Ügy alakult, hogy a viszonylag gyengébben és a közepesen fizető állományt arattuk eddig, a hektáron­kénti átlag most még 4,3 ton­na. A búza minősége is jó, a malmi értékelés szerint 83— 84-es a hektolitersúlya, tehát kapufrk érte felárat. Szerencsére nincs megdőlve a búza Ikladon, s nem is gyomos, ezt még Juhász Jó­zsef főmezőgazdász tette a mondottakhoz, amikor az el­nöktől jövet találkoztunk. Ez azt jelenti: mindent elkövet­tek a növényápolásban, hogy az aratás eredménye bőséges legyen, végrehajtása pedig könnyű. Már amilyen könnyű lehet, hiszen alig hagytam el Ikladot, már hozzáláthattak a munkához. Igaz, a harminc fok körüli meleg segített raj­tuk, amit a gépek nyergében, az időközben feltámadt szél ellenére is füllesztőnek érez­hették az aratók. Nemcsak Ikladon, másutt sem tudtak tavaly a zöldbor­sóterméssel dicsekedni. Ti­zen-, meg huszonmázsákat emlegettek hektáronként, s most már talán elmondható: a jó gazda szerénységével ma­radtak hallgatagok az ered­mények felől, pedig hát nem volt szégyenkezni való, mert ak­kor is mindent elkövettek a nagyobb termésért, csakhát az időjárás szinte a vetéstől a betakarításig egyfolytában cserben hagyta őket. F. I. Vadhirdetések Ki ahogy tud? ’ Nem új keletű, s nem is a mi ötletünk, hogy végre egy­szer már rendet kellene te­remteni a városban és a na­gyobb községeinkben így nyár derekán különösen elszaporo­dott vadhirdetések ügyében. 'Ügy látszik, hogy akinek na­gyon fontos, az megtalálja a legrosszabb módszert: ’ élő fákra, deszkakerítésekre, pa- lánkokra, és ki tudja még ho­vá nem, kitűzdeli, kiragaszt­ja a fecniket; mások lemez­táblákra írt közleményeikkel csúfítják a városképet, az ut­cát. A KlOSZ-csoportban, mint megírtuk, kitalálták, hogy le­het kultúrált módon is hir­detni; hirdetőtáblájuk ott áll a Szabadság tér forgalmas he­lyén. Ennek ellenére néhány kisiparos nem ezt a módját választja közlésének. A leg­újabb különc az, aki az egyik buszmegálló közelében levő gesztenyefán hirdeti szolgál­tatását. Mit lehetne tenni? Intéz­ményesíteni kellene az ilyen, helyi jellegű, látszólag kis horderejű, de sokak számára fontos hirdetések felvételét, közlését. Esküdni mernénk rá, hogy, ha valaki kézbe venné a dolgot, találna arra alkal­mas nyugdíjast, aki szívesen vállalná, persze a törvényes keretek közt engedhető díja­zás fejében, egy legális hir­detőtábla kezelését, ö vagy társai is jól járnának, meg a város is, ha rend lenne vég­re ezen a fronton. Vasárnaptól üagasfesziiltsé A tanács műszaki osztálya értesíti a város lakosságát, hogy az Elektromos Művek augusztus 10-én, vasárnap fe­szültség alá helyezi a Gödöllő —Máriabesnyő—Domonyvölgy szakaszon elkészült 20 kV-os légvezetéket. Felhívják a fi­gyelmet arra, hogy a vezeték érintése életveszélyes, ezért tilos. Az oszlopokra való fel­mászást, a vezetékek, szigete­lők erőszakos rongálását a jogszabályok büntetéssel fe­nyegetik. Ha valaki földre esett vezetéket fedez fel, ké­rik, hogy azonnal értesítse az ELMÜ gödöllői kirendeltségét. Telefonszám: Gödöllő 60. Próbál a zenekar A Nagykőrösi Konzervgyár fúvószenekara, augusztus 5- én a nyári szünet után meg­kezdte próbáit. Mint Simon István karnagytól megtudtuk, a közeljövőben szabadtéri hangversenyeket tartanak, a tormási és a Vági István la­kótelepeken, melyek a múlt évben is nagy sikert arattak. Az aszódi nagyközségi kö­zös tariács egyik jelentős idei beruházása a hetvenöt ^ gyer­meket befogadó ikladi óvoda. Az épület falai már állnak, végeztek a belső szerelések­kel is, néhány munka azon­ban még hátravan. A kőmű­vesek az óvoda lábazatának kiképzésén dolgoznak, az asz­talosok az ablakokat üvegezik, a hétvégeken rendre összegyű­lő tizenöt-húsz társadalmi munkás pedig a termeket ta­karítja, s a környéket rende­zi. Bár kívül még marad ten­nivaló, az óvodát augusztus 20-án átadhatják. Jobb oldali felvételünkön: Gönczöl Géza asztalos a he­lyére illeszti az ablakot. Bene Mihály felvételei Valkói emlékek — békében Imit nem szabad elfeledni Járásunknak alig van olyan helysége, amelyhez egy-egy irodalmi kiválóság ne kötőd­ne valamilyen szállal. Kö­zülük is a legismertebb Pető­finek és családjának vidé­künk falvaihoz fűződő viszo­nya. Költőnk nagyapja a XVIII—XIX. század forduló­ján Valkón bérelt mészárszé­ket, sőt az is valószínű, hogy egyik felesége idevalósi volt. Itt született János nevű fia 1794-ben, s innen ment férj­hez két lánya: Anna és Zsu­zsanna. Az éjszaka leple alatt Írók, költők csupán író— olvasó találkozó alkalmával fordultak meg a községben. A hatvanas évek első felében Tóth lmréné szervezése jó-' voltából Baranyi Ferenccel, Tersánszky Józsi Jenővel és Szalai Lenke ifjúsági írónővel találkoztak két-kétórás időtar­tamra az érdeklődők. Mind­ezek után érthető, hogy igen­csak meglepődtem Királyhe­gyi Pál író Első kétszáz évem című életrajzi regényének ol­vasása közben, amikor szülő­falum neve fölbukkant mint az író élete egy szomorú sza­kaszának színtere. Mikor és hogyan került Valkóra Király­hegyi Pál? Az író 1944-ben Budapesten lakott. Azt követően, hogy Szálasi átvette a hatalmat, a fővárosi zsidó férfiak egy cso­portját az újpesti KISOK fut- ballpályára hajtották. Köztük volt Királyhegyi és aZ akkor éppen vele egy házban lakó valkói földbérlő, Leszner Pál is. aki feleségét és két gye­reket hagyott hátra. Az első éjszakát a pályán töltötték, meglehetősen nagy félelem­ben, rettegésben, amit bizo­nyít az a tény, hogy hatan az éjszaka leple alatt végez­tek magukkal. Másnap Gö­döllő felé indították őket, s az éjszakát egy falusZélen töl­tötték, amelynek nevére már nem emlékezett az író. A környező majorokban „Másnap délután megér­keztünk Gödöllőre, ahonnan újra továbbmentünk, megállás nélkül, erőltetett menetben, amíg meg nem érkeztünk egy Valkó nevű faluba. Gödöllő­től néhány kilométerre.” A falusiak könnyezve fogadták őket, amit először nem ér­tett, de hamarosan megoldó­dott a rejtély: Leszner Pálon esett meg a szívük, akinek egy fiatal asszony szalonnát, ke­nyeret akart adni, de at meg­köszönte és visszautasította jó­szívűségét. Éjszakára egy szűk, ablak­talan istállóba szállásolták be őket. A gyaloglástól és a ki­alvatlanságtól fáradt embe­reket reggel korán ébresztet­ték, s mosakodás és reggeli nélkül indították őket útnak a valkói határ Ddny és Isa- szeg felé eső részére lövész­árkot és tankcsapdát ásni. Egész nap ástak, ebédet nem kaptak. Ebben a csoportban volt Lóránt Vilmos rendelő is, aki a hetedik vagy nyol­cadik napon megszökött. Az első öt napon honvé­dek őrizték a foglyokat, az­után nyilasok vették át az ügyeletet, ami helyzetük rosz- szabbodását vonta maga után. A hetedik napon az író sorsa valamelyest könnyebbe­déit. Akkor egész nat> esett az eső, de a sár egyébként is nagy volt, s nem kellett ki­menniük ásni. Királyhegyi a csákányt és lapátot könnyebb, konyhai eszközökkel cserélte fel. „Az egyik nap délutánján a nyilasok külön sorakoztatták á betegeket. A betegek, szám szerint hatan, már álltak is boldog vigyázzban a disznó­ól előtt, és ahogy odanézek, látom, hogy a nyilasok lekap­ják fegyverüket. Vér és sár bo­rított mindent.” Ugyanekkor a környező istállókban — a leírtak alapján Királyhegyiék a Schossberger-féle kastély­hoz tartozó istállók egyikében laktak —, majorokban is ki­irtották a betegeket. A dátumra emlékezett Egy másik napon felsora­koztatták a foglyokat, s elvet­tek tőlük minden értéktárgyat. Az eseményt olyanképp tün­tették fel hivatalosnak, hogy Királyhegyivel listát készítet­tek az elrabolt személyes hol­mikról. Vissza sosem kapták őket, megosztoztak rajtuk a nyilasok. Az író mintegy két hetet töltött 1944 őszén Valkón. Tá­vozásuk dátumára nem em­lékezett de arra igen, hogy szerdai -napon szedelőzködtek fel, s indultak el Gödöllőre, illetve Pest felé. Az ágyúk ekkor már közel dörögtek, a foglyok félelme a falu lakói­nak szívébe fészkelte be ma­gát. B. M. ISSN 0133-1357 (Gödöllöl Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom