Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-06 / 183. szám

1980. AUGUSZTUS 6., SZERDA K/unap 3 lakásépítés - új vonásokkal Idegenkednek a típustervtel Jhs eredmények tagadhatatlanok, de... A másik autót nem mustrálják Bármerre jártunk Pest me­gyében, mindenütt találkozha­tunk kisebb-nagyobb építkezé­sekkel. Néha elfacsarodó szív­vel nézegetjük, hogyan bonta­nak meg az új épületek egy- egy jellegzetes utcaképet. Más helyütt — így például Solymá­ron és környékén — a táj és település harmonikus egységé­ben gyönyörködhet a szem. A Pest megyei Tanács épí­tési, közlekedési és vízügyi osztályán Kovács Zoltán épí­tési csoportvezetővel beszélget­tünk a megye településhálóza­tának fejlesztéséről, s arról, mit tehetnek azért, hogy az épületek szépek, esztétikusaik legyenek. Régi helyett — A most befejeződő ötéves tervidőszakban 43 ezer új la­kással gyarapodik a megye. A telepszerű, többszintes építke­zéseken 13 ezer lakás készül el. Az országos településfejleszté­si koncepció szellemében a na­gyobb városokban, járási szék­helyeken hozunk létre kisebb- nagyobb lakótelepeket. Termé­szetesen Budapest vonzásköre miatt egyes nagyközségekben is, így Budaörsön, Budakeszin, Szigetszentmiklóson és Kere- pestarcsán. Előreláthatóan mintegy ezer lakás átadásával maradnaik adósok a kivitele­zők. Viszont a családi házak száma a tervezettnél több, ezért mégiscsak teljesül a terv. — Milyen elképzeléseik van­nak a következő időszakra? — A meglevő többszintes épületekből álló telepeket ki-, vánjuk továbbfejleszteni. Csaknem mindenütt akad terü­let a terjeszkedésre. Sajnos fo­gyófélben vannak a családi ház építésére alkalmas telkek. Ezért ott, ahol szükség van rá — így például Cegléden, Buda­örsön, Pécelen, Szentendrén, Eltartók a gátat Apadnak a folyók Hétfőn, a késő esti órák­ban teljes egészében elzárták a Kettős-Körös 80 méter szé­lességben átszakadt gátját. A hajnali órákra a töltésszaka­dás eljáró falát homokzsá­kokkal támasztották meg, így az elöntött területre most már nem tör be víz. Az elzá­rás hatására a Kettős-Körös vízszintje 15 centiméterrel emelkedett.. Változatlanul súlyos azon­ban a helyzet az elöntött te­rületet határoló Hosszúfoki- csatorna töltését és a Tar- host körülvevő körtöltésen, ugyanis a hosszan tartó víz­terhelés hatására rendkívüli mértékben átáztak a töltések. A Doboz—Sarkad közötti úton nyúlgát építésével állják út­ját a víznek. A Körösök völ­gyében továbbra is 8 ezer ember védekezik. A Körösök vízrendszerében apadnak a folyók, egyedül a Hármas-Körös árad. Az el­múlt 24 órában 30 centimé­tert csökkent a Kraszna víz­szintje, miután Ágerdőmajor- nál levonult a második ár­hullám. Lassú a £ apadás a Bodrogon is. A két folyó töltésein erőteljesen védekez­nek az átázások és a szivár­gások ellen. A Tisza Polgár alatt árad. az előrejelzések szerint Szol­noknál 10—11-én 865 centi­méter vízállással tetőzik, 45 centiméterrel az eddig mért maximum alatt. Az! árhullá­mot augusztus 13-ra várják Szegednél, 830 centiméteres magasság közelében. Az itt mért eddigi legmagasabb víz­állás 960 centiméter volt Több mint 1800 kilométer hosszúságban van a folyókon árvízvédelmi készültség. Har­madfokú a védekezés a Ket­tős- és a Hármas-Körösön, a Krasznán, a Bodrogon, a Ló- nyai-csatoma felső szakaszán és a Tiszta Tokaj és Tiszafü­red közötti szakaszán, össze­sen 839 kilométer hosszúság­ban. Az elmúlt napokhoz képest tizenhétezer hektárral csök­kent a belvízzel elöntött te­rület. Jelenleg 76 ezer hektárt borít belvíz, ebből 24 ezer hek­tár a vetés. Újra járható Borsod me­gyében a 37-es számú főút 171 és 172 kilométerkő közötti szakasza. A Bodrog visszavo­nult medrébe, az útszakaszt megtisztították, így a régi út­ról újra a főútra terelhették a forgalmat. Újra megindulhat­tak a gépkocsik a Szabolcs- Szatmár megyei Cégériy és Dányád között is. Félévi gyorsmérleg Kevesebbet vásárolunk? Az idei év első felében az előzetes adatok szerint a kis­kereskedelem 158,9 milliárd forint forgalmat ért el, folyó áron számolva 10,7 százalék­kal többet, összehasonlító ára­kon 1,9 százalékkal keveseb­bet, mint a múlt év azonos időszakában — közölték a Belkereskedelmi Miniszté­rium áruforgalmi gyorsjelen­tésében. Az országos és a Pest me­gyei adatok összevetéséből ki­derül: a vegyes iparcikkek ki­vételével a megyében is ha­sonló tendencia érvényesült. A tanácsi kiskereskedelemben, például az országban a bolti élelmiszerek forgalma 1979. első félévéhez viszonyítva 113,5, Pest megyében 113,6 százalékra alakult. A vendég­látás országosan 105,2, a ma­gyében 103,5, a ruházati cik­kek 104,6, szűkebb pátriánk­ban 103, a vegyes iparcikkek 104,1, illetve 98,8, az összfor­galom pedig 108, Pest megyé­ben 107,5 százalékos volt. A fogyasztási szövetkezeteknél hasonlóan alakult az országos és a megyei forgalom. Ha számításba vesszük az Időközben végrehajtott áreme­léseket, akkor kiderül, hogy az idén kevesebbet vásárol­tunk. Tehát változatlan áron számolva az országban a bol­ti élelmiszerek forgalma 99,7, a vendéglátásé 95,2, a ruháza­ti cikkeké 99,1, a vegyes ipar­cikkeké 97,4 — együttvéve 98,1 százalék — 1979. első félévéhez viszonyítva. Vajon miről beszélnek ezek a számok? — erre kértünk választ dr. Fekete Lajostól, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezető-helyettesétől. — Ha például megnézzük a Merkúr és a Tüzép forgal- meglepően nagy a növekedés, mát, akkor kiderül: náluk Ez azt bizonyítja, hogy a la­kosság egy része többletjöve­delmét személygépkocsi és építőanyag vásárlásra fordít­ja. A fogyasztói szokások las­sú módosulásának is szemta­núi, illetve részesei lehetünk: most az olcsóbb árucikkeket keresik és vásárolják! — Miért kisebb Pest me­gyében az iparcikkek forgal­ma, mint az országban? — Feltehetően két ok ját­szott közre. Az egyik, hogy tavaly a tévé-vásáron 10 ezer készülék talált gazdára. A másik ok, hogy változatlanul sokan vásárainak a főváros­ban. Ez utóbbi persze, senkinek sem róható fel. Ha az ember­nek tartós fogyasztási cikkre, ruhára, lábbelire van szüksé­ge, akkor ott vészi meg, ahol nagyobb a választék. S a fő­városi áruházaikkal egyelőre nehéz lenne állni a versenyt. Sz. P. Érden — akár régi, elavult épületek lebontásával biztosí­tunk helyet. Tervezzük, hogy a jövőben csoportos családi há­zas építkezéseket szervezünk. Erre az OTP is nagyobb ked­vezményeket ad a szokásosnál. Lényege: ezután például egy háromszáz négyzetméternyi te­rületen nem egy, hanem akár két-három földszintes ház áll majd. Gazdasági számításokat végeztünk, milyen típusokat lehet a legolcsóbban megépíte­ni. Hagyományosan — Fejlődött-e az építési technológia? — A családi házak többsége még mindig hagyományosan készül. — A többszintes épületek továbbra is házgyári és öntött technológiával. Előnyük: sok­kal kisebb az élőmunka-ráfor­dítás, kevesebb az utómunká­lat. Jövőre már egy új angol eljárást is alkalmazunk. A rit­kább betonú elemek — anyag­megtakarítást jelentenek majd — ugyanakkor statikailag megbízhatóak. — Miért készül a családi házak többsége egyedi terve­zéssel? — Sokan idegenkednek a tí­pustervtől. Pedig ezek között akkora a választék, hogy sok­szorta egyénibbnek tűnnek, mint a drágán készített „saját” rajzok. A településekre ugyanis az uniformizálás, az egyforma sátortetők a jellemzőek. Az utóbbi módszer nemcsak ol­csóbb, de gyorsabb is. Két hét az engedélyezés, a dokumentá­ciót mi adjuk. Katalógus — Hol lehet hozzájutni a tí­pusterv-katalógushoz? — Eddig be kellett utazni érte a megyei tanácsra. De 'idén már valamennyi tanács­hoz kiküldik a több mint száz tervet tartalmazó dossziét. — Milyen feltételekhez kötik az engedély adását? — A műszaki és jogi felté­teleken túl megvizsgáljuk, mi­lyen övezetben lesz az építke­zés, nem áll-e építési tilalom alatt a terület, nem sérti-e a szomszédok érdekeit, település- esztétikailag, funkcionálisan megfelelnek-e, hogy csak a leglényegesebbeket említsem. Védett a zsámbéki templom- domb. Most szeretnénk az ecseri főteret is azzá nyilvání­tani. Egyéni építkezőknek mindenképpen ajánljuk, mi­előtt bármibe kezdenének, forduljanak a tanácsok terve­zőihez, ők mindenről felvilágo­sítást adnak. Így bosszanko- dást, időhúzást takaríthatnak meg. 9 Ezt a járművet nem must­rálják kandi tekintetek az au­tószalon kirakatában. Típusa, ára, műszaki jellemzőinek so­ra leginkább csak a szakem­berek előtt ismert. Az Autó- fenntartó Ipari Tröszt ceglé­di karbantartóállomásán — ahol bizonyos típusok null- revízióját is végzik a javítá­sok mellett —, nem vitatkoz­nak izgatottan a vevők a szín­ről, az üléshuzatról... Pedig ebből a másik autóból több mint tizenhatezer darab van a megyei gazdálkodó szervek tulajdonában, s ehhez társul­nak a megyei fuvarozási fel­adatokat ellátó Volán 1. szá­mú Vállalat üzemegységeinek járművei. Változékony fogatom . Folytathatjuk azzal, hogy a megye valamennyi települése részese a darabáru-fuvarozás­nak; az összesen — közutakon — megmozgatott áruknak a hetvenhét százaléka ezeknek az engedelmes eszközöknek a hátán jutott el rendeltetési he­lyére tavaly; ott találhatók szinte minden gyárban, válla­latnál, ipari és mezőgazdasági szövetkezetben, a kereskedel­mi , cégeknél. A másik autó, a tehergépkocsi nélkül ismétlő­dő zavarok keletkeznének a termelésben, az ellátásban, a szolgáltatásban; megbénulna az élet. Az 1968-ban elfoga­dott közlekedéspolitikai kon­cepció nem alaptalanul növel­te tehát a közúti áruszállítás szerepét, arányát, fejlesztésé­nek fontosságát. A közben be­következett világgazdasági vál­tozások azonban nyomatéko­san arra figyelmeztettek, hogy az ésszerűség nem statikus, hanem nagyon is változékony fogalom, mérce; folytonos mó­dosításra szorul. Egy évtized alatt majdnem a kétszeresére nőtt a megyé­ben a tehergépkocsik állomá- “nyara'gyarapodás döntő ré­sze azonban nem a közfuva­rozó cégekre, hanem az ún. saját kocsit birtokló vállala­tokra — szövetkezetekre —ju­tott. A szállított árumennyi­ség, a szállítási távolságok nö­vekedése azt látszik bizonyí­tani, hogy a másik autó jól szolgál, teszi azt, ami a ren­deltetése. Ha beérnénk csupán ennyivel, akkor akár azt is állíthatnánk, rendben mennek a dolgok. Tapasztalataink azonban elkerülhetetlenné tesznek egy de szócskát. Az eredmények tagadhatatlanok, de: túl sok típus van forga­lomban — akad a megyében olyan termelőszövetkezet, ahol a tizenhét tehergépkocsi ki­lenc típusból verbuválódott össze —; rengeteg az elörege­dett jármű, ezek fölösen fo­gyasztják az alkatrészt és az üzemanyagot, kötik le a javí­tóüzemek erejét; lassú a kor­szerűsítés a járműpark össze­tételében, vontatott a selejte­zés; a szállításszervezés alig valamit javult. Keményen hangzó megálla­pítások...? Egy esztendőt fi­gyelembe véve, száz tehergép­kocsi közül tizenkettő áll üzemképtelenül; javításra várt, Megújul a síntalpazat A BKV dolgozói sínaljzat betont cserélnek a HÉV Szi- getszentmiklós és Taksony közötti szakaszán. Képünkön: síncsavarozógép segíti a nehéz fizikai munkát. HaJmágyi Pété* felvétele javították. A várakozás oly­kor nagyon hosszú, mert nincs alkatrész; a megye legkülön­bözőbb részein hallhattunk például panaszokat a Német Demokratikus Köztársaságban gyártott tehergépjárművek al­katrész-utánpótlásának ismét­lődő akadozására. Az elfogad­hatónál jóval nagyobb a tel­jes állományon belül a selej­tezésre érett járművek ará­nya, vannak olyan cégek, ahol a teljes szállítóparkot lekel­lene cserélni — elsősorban a kedvezőtlen adottságú terme­lőszövetkezeteknél igaz ez —, ám nincs pénz rá. Valójában ez a megtakarítás látszat; a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium autóközlekedési fő­osztályának vizsgálatai szerint az átlagos életkorú járművek­hez képest a selejtezésre éret­tek üzemeltetési költsége 45— 50, de gyakran száz százalék­kal magasabb. Igaz, ez a pénz a folyó termelési kiadások kö­zött számolható él, míg az új jármű vásárlása beruházás, ám a veszteség — népgazda­sági összesítésben — veszteség marad, bárhogy is történjen a könyvelés. Keserves és folytonos küz­delmet kell vívni annak szé­les körben történő elfogadta­tásáért, hogy a szállításban sem kakukkfióka a hatékony­ság. Amire egyetlen, de ér­zékletes példát: sorozatban bukkantunk olyan cégekre, ahol a szállítási feladatokkal foglalkozóknak — foglalkozó­nak — semmiféle szakmai végzettsége nincsen! Ügy ke­rültek beosztásukba, hogy má­sutt nem feleltek meg. Vajon remélhető-e, hogy értő elbírá­lói az üzemanyagnormák túl­lépésének, a fuvarok szüksé­gességének, a járműtípusok megválasztásának ? Ami éppen volt Hiba lenne ugyanakkor el­feledkezni arról, hogy, teher­gépkocsit gyakran nehezebben lehetett vásárolni — több volt a várakozási idő rá —, mint személyszállításra szolgáló tár­sát. S amikor lehetett, rend­szeresen megtörtént, nem a szükséges típusú, teherbírású jármű került a tulajdonos bir­tokába, hanem az? ami éppen volt, ami az importból befu­tott. Ennek lényeges része volt abban, hogy a járműpark — a fuvarozó vállalatoknál is, s még inkább az ún. közületi szállítóknál, azaz az ipari, ke­reskedelmi vállalatoknál, a szövetkezeteknél — rendkívü­li módon elöregedett. Az át­lagos életkora ezeknek az esz­közöknek a hetvenes évek ele­jén nyolc-tizenegy év közé süllyedt ; az optimális öt esz­tendő lenne. A selejtezés a számítottnak a felét sem érte el, sorozatban újítottak fel olyan összeg fejében kivén- hedt gépkocsikat, amennyiért majdnem újat lehetett volna vásárolni, de hát a könyve­lési rovatok fontosabb szerep­hez jutottak. mint a józan ész. Józan ész? A három-négy éves tehergépkocsiknál min­den száz darabból öt-hét áll üzemképtelenül, a kilenc-tíz esztendősekből viszont már tizenöt, tizennyolc! Míg előb­biek évente átlagosan 40—42 ezer kilométert futnak, utób­biak már tíz-, tizenkétezer ki­lométerrel kevesebbet. A há­roméves gépkocsi két javítás között 14 ezer kilométert tesz meg, a tízéves viszont csak hatezret. A sűrű lerobbaná- sok, tehát a váratlan leállá­sok fölborítják a fuvarozási terveket, a nagyobb zavarok elkerülése miatt a valóban szükségesnél több járművet kell üzemben tartani... így válik igazán nyomatékossá a tény, hogy az állomány har­mada nyolcévesnél öregebb te­hergépkocsikból jön össze. Múzeumi tárgyakként A hetvenes évekoen a Mi­nisztertanács három ízben is foglalkozott a közúti áruszál­lítás helyzetével, fejlesztésének feladataival, ám \ ennek elle­nére a haladás szerényebb a lehetségesnél, menete kiegyen­súlyozatlan, gyakoriak a szél­sőségek; elég itt utalnunk az 1972-es minisztertanácsi hatá­rozat nyomán végrehajtott ún. egyszeri, nagy arányú selejte­zésre, majd később az új jár­művek beszerzésének megne­hezítésére, a selejtezés vissza­fogására. Mindezeket tapasz­talva a közületi fuvarozóknál nem véletlenül alakult ki az, ahogy esik, úgy puffan gya­korlata, hiszen számukra a költségeknél is elsődlegesebb volt, hogy egyáltalán szállíta­ni legyenek képesek. Olykor múzeumba kívánkozó eszkö­zökkel. Aligha tévedünk te­hát, ha föltételezzük: a másik autó mostoha sorsa csak rész­ben következménye a tulajdo­nosok — gazdasági — közöm­bösségének, alacsony költség- érzékenységének. Van ilyen is, hiszen sorozatban állítanak ki műszaki vizsgára a megyé­ben olyan tehergépkocsikat, amelyek az üzemanyagnorma megengedte mennyiség kétsze­resét fogyasztják; mennyit za- bálhatnak akkor, amikor nem vizsgára gurulnak? A nemtö­rődömség mellett azonban hi­ba lenne elfeledkezni az elég­gé át. nem gondolt intézkedé­sekről, a fejlesztési nekilendü­lésekről és megtorpanásokról, a tehergépkocsi-import hul­lámzásairól, a típusösszetétel szeszélyes váltogatásáról, mindarról, amik szintén befo­lyásolják a gazdálkodói maga­tartás alakulását. A kettő együtt teremtette, tartotta fenn a mai helyzetet. Egészen mélyre nyúlva: nemzetközi összehasonlításban azt állíthatjuk, hogy az összes beruházásokból a hetvenes években 12—18 százalékkal ré­szesedett a közlekedés, ha­zánkban viszont ez az arány tíz százalék alatt maradt! A szűkös anyagiakra hivatkozva sok esetben pazarlóan hasz­náljuk fel a keveset; a hat­évesnél régibb tehergépkocsik minden kilométere 1,50—2 fo­rinttal többe kerül, mint az ennél fiatalabbaké. S ez csak egyetlen példa arra, milyen észrevétlenül tudnak elszivá­rogni a pénzfolyamok. Ha csak ezért szivárognának ...! Hi­szen folytathatjuk azzal, hogy ma is a tehergépkocsik fele (!) benzinüzemű, tehát a legdrá­gább üzemanyagot fogyasztja, holott a sokat emlegetett kő­olaj-árrobbanás már 1973-ban, azaz hét esztendeje végbe­ment...! S említhetjük pél­daként a közületek fuvarozási társulásainak létrehozását, amire most teszik az első, bá­tortalan kísérleteket az érin­tettek, eddig csak viták vol­tak róla, bár — a közlekedés- és postaügyi államtitkár sza­vaival élve — a tehergépko­csik üres futásának csökkenté­se érdekében hozott — immár ötödik éves — miniszteri ren­delet még nem érte el a cél­ját ... 33 haszontalan Vannak üzemek, amelyek megszüntették saját szállító­parkjukat — így egyebek kö­zött a Nagykőrösi Konzerv­gyár —, s_ vannak cégek, ame­lyek kétségbeesetten ragasz­kodni kényszerülnek — má­sok mellett termelőszövetke­zetek — ósdi jószágaikhoz, mert mosoly lenne a válasz arra, ha közfuvarozók gépko­csijait igényelnék. Sok minden nem tisztázott tehát maguk­nak a fuvarozóknak a lehető­ségeit illetően, ahogy szintén rengeteg a tisztáznivaló a köz­úti fuvarozás jövőjét, cégeinek anyagi érdekeltségét, fejleszté­si lehetőségeit illetően. Minden száz kilométerből harminchármat haszontalanul, azaz üresen futnak le a teher­gépkocsik. Sok minden áll okként e harminchárom kilométer mö­gött. Sok mindennek kell meg­változnia ahhoz, hogy ez az arány jóval kisebb legyen. El­sőként annak a szemléletnek kell eltűnnie, hogy, mert a má­sik autó közpénzből gurul _ hisz en a költségek a szállított termékek árában összegeződ- nek —, nem érdekes, mibe ke­rül menetük, csak az a fon­tos, menjenek. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom