Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-03 / 181. szám

Aratás — ezerkilencszáznyolcvan Amerre a kékvércsék szállnak... FÉNYLŐ HÄTÜ, DURUZSOLÓ KOMBÁJNOK TŰNNEK EL A VÖRÖSLŐ BÚZAMEZŐBEN. HANGJUK LASSAN FOKOZATO­SAN SZÁLL MESSZIRE, A FÖLÖTTÜK REPÜLŐ KÉKVÉRCSÉK IS BELEVESZNEK A KOMBÁJNOK VERTE ARÁNYLÓ PORFELLEG- BE, VALKÓ BÉLA Két-három órás karbantartás, javítás előzi meg az aratás megkezdését. Csak így biztosítható a zavarmentes üzemelés Szombati műszak után, estefelé a majorban. A forróság után jólesik egy üveg sör, no meg egy kis terefere díj ugyan nem nagy, de a jókora sző­lő tisztes jövedelmet hoz. Törökék bolti kenyeret esznek, ötkilós cipót, hogy kitartson. S ha az ereje el is szállt az egykori részes aratónak, a kasza ma is becsben áll, a góré lécei közé akasztva előkelősködik. — A kalapáláson múlik minden — simogatja végig a vasat a gazda. A mozdulat újabb reflexet eredményez, Török Mihály ritusszerűen kezébe il­leszti a nyelet, s az aratók jellegzetes derékhajlását mímelve íveset su­hint a kaszával. Egyet-kettőt-hármat. A penge hangtalanul vág a nyári le­vegőbe. Csak a tyúkok, a baromfi­nép kotródik arrább méltatlankodva. Gép szombat-vasárnapra Szombat délelőtt 11 óra. Az abonyi József Attila Tsz irodája. A tanács­kozó hosszú asztalát fiatal vezető szakemberek veszik körül. Pásztor Pálnál, a szövetkezet elnökénél a szó. — A legfontosabb feladat, hogy az aratás valamennyi feltételét biztosít­suk a hét végén. Nem állhat le a szal­mabetakarítás, a tarlóhántás sem. Az ágazatvezetők által adott rövid tájékoztatást követően, megegyeznek, ki milyen gépet kap, hány embert kér Szombat-vasárnapra. A fél óráig sem tartó megbeszélés utolsó perceiben okkal ráncolják homlokukat a mér­nökök. A magyarázat egyszerű, szin­te valamennyi ükre vár odahaza: a feladat, bejelenteni, hogy a kitervelt családi program népgazdasági érde­kekből ezúttal is elmarad. Az elnök látszólag nem vesz tudomást a han­gulatváltozásról, s minden ceremó­nia nélkül feláll az asztaltól. Némi iróniával jegyzi meg: — Nos, befejeztük, jó pihenést! — Köszönjük — hangzik az epés válasz. Tudják, Pásztor Pál vasárnap a határban lesz. Szó szerint is vehetjük, a föld zsír­jából él a József Attila Tsz. Ipari melléktevékenysége jelentéktelen, pénze csak akkor van a gazdaságnak, ha olcsón, sok kukoricát, naprafor­gót termeszt. Az „ál-fejőstehén”, a bankát fialó szervizállomás, öntöde hiányzik a szövetkezetből, s a való­di, borját is adó állatok,. bizony sze­rényebb fejlesztési lehetőségeket nyújtanak. És mit ér a szépen ringó búzaten­ger, ha üres az erszény? Mi erről a véleménye az elnöknek? — A tavalyi szárazság idején az eredménynek számított, hogy nem fizettünk rá a kalászosokra. Az idén 3—4 millió forintos nyereségre szá­mítunk. lessük a híreket A kérdésre, mi teszi fontossá szá­munkra annyira az aratást, odahaza keresem a választ. Anyám szavait hallgatom, — Ügy mondták, az a jó, ha mácso- nyás — tövises-gazos — búzában éri meg az ember az első aratást. Tizen­egy éves voltam akkor... Hallgatom a jórészt ismert történeteket, de nem leszek okosabb. Aztán újra figyelni kezdek, amikor egy hosszú mondat közepe táján új érvek ágaskodnak elém. — Létkérdés volt az akkor, fiam, az aratás. A búza árából fizettük az adót, vettük meg a ruhát. Nem kel­lett ahhoz summásnak lenni, hogy remegjünk, vajon milyen lesz a ter­més. Ma sem távozik tőlünk ez az ér­zés, hiába a gép, akármi, csak lessük a híreket az aratás felől. Öten a kilencből: a gépóriások áttelepülés után egymás mögé sorolva, nagy tempóban falják a gabonát. | KILENC KOMBÁJN JÁR A KEREK-TÓ DŰLŐBEN. A NAP SUGA- ! KAIBAN KÉKES KÖDPOR SZÁLLONG, A FRISS SZALMA, ZÖLD | NÖVÉNYI SZÄRAK ILLATA KERING. ESTELEDIK. 1 HlABA TEHAT MINDEN TECHNIKA, AZ ARATÄS A MÜLT ÉS A | JELEN VALÓ KÉPEIT EGYMÁSBA MOSHATJA? HISZEN UGYAN- ! AZT A VALAMIT FOGTA FEL, ÉREZTE MEG, A POLYVALYUK- ! BAN IIŐSKÖDŐ VÉZNA KÖLYÖK, A KAZALRAKÖ PARASZT, A 1 ZSÁKOLÓ, MINT A GÉPÉSZ, A KALÄKÄZÖ ROKON VAGY KOM- | BÄJNOS. | AZ ELMÉLKEDÉST A PILLANAT VALÓSÁGÁNAK SZÉPSÉGE, A | MEZŐT KARÉLYOZŐ ERDŐ FELETT FESZÜLŐ TÁVVEZETÉK, 1 AZ OSZLOP ERŐDÍTMÉNYEK ÉS A KÖZELEDŐ MASINÁK | VÖRÖS CSAPJAINAK, RUGÓINAK LÄTVÄNYA AKASZTJA I MEG. Szép kíséret — Ma itt éjszakáznak a kombáj­nok — kiáltja a fülkében ülőknek Bárány Pál, az abonyi József At­tila Tsz agronómusa, és a közeli tanya irányába mutat. — Na látja, máris száll le a har­mat. (A motor hangjából, a hörgésből kivehető, időnként elakad a szalma.) — S maguk mégis azt írják, éjjel­nappal aratnak a szövetkezetekben. Tengerit igen. De búzát? Tudja, mi­lyen veszteséggel járna az? — kérde­zi Bárány Pál. — Sejtem. De árulja el, miféle ma­darak repülnek ott a gépek felett? — Kékvércsék. Ahogy megindulnak a kombájnok, úgy követik őket, és lecsapnak az álló búzából iszkoló poc­kokra. — Egész szép kíséretet kapnak a maguk emberei. — Megteszi. A hatalmas gépek eközben kika­nyarodnak a tábla szélére. Az utolsó masina vezetője is leállítja a motort. Csönd van. Határtalan békesség. Az egyik távoli tanyából kutyaugatás hallik. — Két napot tölt közöttünk az elv­társ! — mutat be az agronómus a gé­pészeknek. — Jó lesz, legalább többen tartóz­kodunk ideki — válaszol meg Mol­nár János kombájnos. Ő tudja, mit is ért ezen. = ABONY AZ ARPÄD-KORBAN A SZOLNOKI VARHOZ TARTOZIK, I A XV. SZAZADBAN A 140 EZER HOLDAS KINIZSI-BIRTOK KÖZ- I PONTJA. A TÖRÖK PUSZTÍTÁS UTÄN FELVIDÉKI MAGYAROK- I KAL TELEPÜL ÜJRA. 1 AZ IPAROSODÁS IDEJÉN MAR A TELEPÜLÉS LAKÚINAK NA- I GYOBBIK RÉSZE FÖLD NÉLKÜLI, NINCSTELEN PARASZT. AZ I 1890-ES ÉVEKBEN FONTOS BELPOLITIKAI ESEMÉNY SZlN- I HELYE AZ ALFÖLDI NAGYKÖZSÉG: HÁROM EGYMÁS UTÁNI 1 ESZTENDŐBEN TÖRT KI ABONYBAN ARATÖSZTRAJK. I MILYENEK LEHETNEK EKKORIBAN AZ ABONYIAK? ANNYIT 1 A SZOCIALISTA FESZÜLTSÉGEKKEL TERHES KOR, DE A KÉT I hAborü közötti rendszer vezetői is kénytelenek el­§ ISMERNI: „SZORGALMAS, IGYEKVŐ NÉP, A KUBIKOS-KASZÁS 1 ÉLET MEGTANÍTOTTA ŐKET ARRA, HOGY ODA TEGYÉK A DE- 5 REKUKAT, AHOL A LEGNEHEZEBB”. Kilenc kombájnos Az aratás komplex folyamat. Sike­re ugyanis a végeredményként el­könyvelhető, a magtárba behordott termény mennyiségén múlik, vagyis a kombájnosokon kívül a szállítók, a szárítóberendezések kezelői, a sze­relők is beleszólnak e nagy nyári kampánymunkába, mi több, a kony­hai szakácsoknak is fontos szerep jut a teendők sorában. A legnagyobb feladat természetesen — fizikailag és lényegében is, szellemi értelemben is — az arató-cséplő gépek fülkéjében izzadó, figyelő, a tízórás műszak utáni fáradtan ágyba zuhanó kombájnosok- ra hárul. íme, a kilenc pillanatfel­vétel az-abonyi arató-cséplő gép ke­zelőiről : Dobozi László hatalmas termetű ember. Megjelenése, de sokkal in­kább szakmai ismerettára tekintélyt parancsol. A ceglédi gépállomásról került ide, a törzsgárda tagja, 1963 óta arat. Az ideiglenes brigádban döntő szava van. Ki nem állhatja a rajtaütésszerűen érkező riportereket, az előregyártóit, komibájnosckról szóló történeteket. — Sokat keresünk? Géppel köny- nyű? Az ötvenes években azt mond­ta nekem egy, az iparból ide irányí­tott szaktárs: — Ha az isten így adja a kenyeret, egye meg inkább maga! A helyzet, persze sokat javult, de a napi 14—15 óra alatt sok port, piszkot kell le­nyelni. Csak az tudja, aki próbálta. S ez nem irigyel bennünket. Dobozi István újonc. Tizennyolc éves, egyelőre csak tanulja a kom­bájnos tisztességet és a szakmát. Óva­tos, tehát túlon túl lassan halad, száz méterekre marad le a többitől. Ment­ségére legyen mondva, mindössze egy napraforgóaratást tudhat maga mögött. S mi az a búza vágásához ké­pest? Lesz-e belőle valódi kombáj­nos? Sokan kételkednek ebben, de a többség bizalmat szavazott neki. Az idén sok minden eldől majd. Falusi László a kevésbé észrevehe­tő emberek közé tartozik, inkább lá- .nyairól beszél, akik tanulmányi ered­ményeik jutalmaképpen Kaposváron nyaralnak. — Ma jönnek haza, estére várjuk őket. — Melyik aratás volt a legnehe­zebb? — Az 1969-es, amikor lánctalpas traktorral húzattuk a kombájnt. Azt a nyarat sohasem felejtem el... Molnár János is gépállomási em­ber. Megbízható, komoly szakmun­kás. A fülkében beszélgetünk, éppen ä forgót — a tábla szélét — aratja: — Miért kerülik ezt a részt a töb­biek? — Nagy a törésveszély. Mindenfé­le kacatot elhánynak itt az erre já­rók. Itt jobban kell ügyelni, nyitva- tartani az embernek a szemét. A meglehetősen kényelmetlen üveg­kalitkában fél óra is elegendő a csí­pő toklászból, monoton zúgásból. Mol­nár János a 16. nyarat aratja végig. Somodi Imre ősszel új lakásba köl­tözik. Bár csak 25 éves, de teljes jo­gú tagja a közösségnek. Gyakorlati Kombájnitatás. Az üzemanyagot a hely­színen, tankkocsikból vételezik a kom- bájnosok Mertlik József kísérettel érkezett. A hat év körüli fiatalember alias Mertlik Zoltán, közvetlen közelből ismerkedik apja munkájával. Ma reggeltől estig a tarlón járt-kelt. Va­lamit hallgatott a felnőttektől, mert délután apjára sandítva a közelben javító Dobozi Lászlótól fennhangon kérdezi: — Laci bácsi bírja még? Zsemlye József huszonkét évével, hosszú hajával, kópés tekintetével ne­hezen illeszthető be a jelenkori arató­bandák portrésorozatába. — Nagyon megbántam, hogy el- könnyelműsködtem a szakközépisko­lát. De most már késő. Nehéz lenne újra kezdeni a tanulást, sokat felej­tettem. Talán nevetségesnek hang­zik, mégis úgy érzem, egy kicsit meg­öregedtem. S ezt komolyan gondolja, mint ezt a jelenlegi munkáját is, amit szívesen csinál. Érett ember ül azSZK —5-ös nyergében. Szabó István: mackós mozgású, örökvidám férfi. Árnyalt humora, a vezetőket okosan csipkedő megjegy­zései hitelesítik az itteni demokra­tikus irányítási módszert: az abonyi József Attila Tsz-ben elnök és fizi­kai dolgozó közvetlenül cserél véle­ményt A gondolatok közlésére alkal­mas pillanat lehet a reggeli szalon- páíés, akár az árokparton üldögélve is. — Aztán nehogy lefényképezzen bennünket így együtt, még majd azt gondolják, ilyen jól vagyunk a fő­nökséggel — kajánkodik az öreg, ki­mondva a legfontosabbat, a jövőben is csak a tagokkal együtt boldogulhat a vezetőség. Kasza a góréban Nagyjárás. Abony valamikori ta­nyavilága. A szemben lévő portát a haragoszöld tengeri öleli szorosra. A tornácon kicsi asszony ,tesz-vesz. Kö­szönés helyett a hátsó udvarba fut, magára hagyva a félig tokozott, sár­gán pompázó csirkét a zománcos edényben. — Gyere már, Mihály! Keresnek! — kiáltja előre férjét. — A gazda las­san érkezik, s a kerítés belső falánál nem jut tovább. A borostás arcon bi­zalmatlanság ül. — Nyisson hát ajtót, ne álljunk itt faszentek módjára — noszogatja a bévül töprenkedőt kísérőm. Végül ki­nyílik a kiskapu és eszeveszett ku­tyaugatás közben megindulunk a ház felé. — A fene essen ebbe a kukoricás­ba, az ember sohasem tudhatja, ki bújik meg benn — magyarázza meg az iménti hideg fogadtatást vendég­látónk. Aztán hellyel kínál, a kinti zajtól óvott konyha homályában. — Aratás? Akkor könnyű volt, akkor még bírtam. — Mert, hogy Tö­rök Mihályt afféle Mesebeli János­ként tartották számon annak idején az abonyi, de a tiszántúli nagygaz­dák, kisbirtokosok, munkáshadában. Napi másfél holdat is vágott, s ket­ten is szedték utána a markot. — A semmire nősültem, húszéves koromban. Kölcsönből vettem a szé­ket, amire ültünk, az asztalt, az ágyat is. Csupán csak annyi pályázatom volt, hogy legyék egy darab föld, sa ház — idézi a régi időket. Pedig, lám, így is valósággal belerokkant a ne­gyedszázad alatt megszerzett két hold­ba s az aprócska épületbe. Utoljára 18 éve vágta a rendet, ak­kor már a közösben, s tíz esztendeje is van annak, hogy cipó sült a min­tásra hengerelt kemencében. A nyug­Aminelc senki sem örül: kényszerszünet a tarlón. Az ok ezúttal a kaszaszerkezet törése. A masina gazdija szerencsére rö­vid idő alatt működőiijépessé teszi gépét tudását, szakmaszeretetét az időseb­bek is emlegetik. Unger László egykaron dolgozik Dobozi Lászlóval, vagyis külön szá­molják el kettőjük munkabérét. Ök nagyobb teljesítményű kombájnok­kal dolgoznak. Most zsörtölődik ado- mínátor 108-os motorja miatt: — Hanyagul rakták össze a győ­riek, de azért nem cserélném fel más típusra. Húsz év alatt ez bizonyult a legjobbnak — méri föl tekinteté­vel a gépmonstrumot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom