Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-03 / 181. szám

AGAZINgg VASÁRNAP j||| Néhány évtized alatt UdUlőparadksom a Ráckevei-ág Alaptól a tetőig Csendesen fodrozza a szél a Rác- jön az este besétálok utolsó munka- kevei-Duna-ag vizét, susogva hajol- helyem helybeli üdülőjébe, s ott tol­nak a fák a habok fölé. A vízbe nyú- töm az éjszakát.,, ló stégeken horgászok lesik a ka­pást, előttük sorban húznak el a ladikok, kajakok, motorcsónakok. A Ráckevei-Duna-ág már évekkel ez­előtt is kedvelt kirándulóhely volt, ám igazi fejlődésnek csak az utóbbi évtizedekben indult. Hétvégi pihe- íiőtelkek, horgásztanyák parcellázá­sát kezdték meg ekkor, melyeken sorra épültek fel a fa- és a kőházak, megoldván így lakójuk nyaralási le­hetőségeit. Az ötvennyolc kilométer hosszú Duna-ág mellékén ma már sokszor 50—55 ezer ember tölti sza­bad idejét. És lehetőség még ezen túl is van. A Ráckevei (Soroksári) Duna üdülőkörzet 1976-ban elfoga­dott fejlesztési programja szerint 140—150 ezer ember kirándulási, •üdülési feltételeit lehetne itt egykor biztosítani. És, aki egyszer belekós­tol a Duna levegőjébe, hamarosan ennek a tájnak a szerelmese lesz. Se ház, se kamra Tenyérnyi a telek a dömsödi Du- na-parton. Rajta égbe nyúlnak a ha­talmas lombkoronájú fák, eltakar­ják a napot. Négy magasba törő fa­törzs között asztal, mellette székek állnak. Itt kínál hellyel K. I. nyug­díjas. Évtizedeket dolgozott fontos minisztériumi beosztásban, idősebb napjait most' a Duna mellékén töl­ti. A formásra nyírt sövénykerítések között se ház, se kamra, egy vékony­ka út vezet csak a folyó fölé hajló stégre. — Nem építkezni jöttem ide öreg­koromra — szólal meg. — Nekem elég, ha letelepszem a fák alatt, be- ezívom a jó levegőt. Percre tudom, mikor indul meg a Dunán a kapás. Akkor kiülök a stégre, s lesem a keszeget, a pontyot, a harcsát. Ha­lakban gazdag még ma is ez a vi­dék. Kedvelt horgászparadicsom volt a rómaiak idején is. A MOHOSZ Pest megyei területi bizottsága éven­te telepíti hallal a vizet. Azután, ha —Kvx&HtK/***- ' y*y Taksony határában (a most For­rásdűlőnek nevezett részén) másfél évtizeddel ezelőtt még gaz verte fel a partot. Sorban épültek fel azóta a szemre is szép hétvégi nyaralók. Ta­vasztól őszig — leginkább családi alapon — egymás mellett rakta itt a téglát téglára a vasutas, a vasgyá­ri munkás, a tsz-tag, a külkereske­dő és a hivatalnok. Nagy lelkesedés­sel, kevesebb szakértelemmel — de végül is eredményesen. — Néhány évig nemigen akadt hétvégem, szabadságom, melyet ne építkezéssel töltöttem volna — mondja T. P., a MÁV Északi Jármű­javítójának munkása, kétszintes há­za udvarán. — Amit itt lát, mindent magunk csináltunk, az alapozástól a tetőszerkezetig. Megérte. Ma már kijárnak az unokáim is. A nők a kertben — hobbiból, szórakozásból — foglalkoznak a veteménnyel, a gyerekek labdáznak, úsznak, hor­gásznak. Sokan azt mondják: mono­ton így a szabad idő eltöltése. Lehet, hogy van igazság ebbén. Mi azon­ban tökéletesen meg vágyónk elé­gedve, vasárnap esténként kikapcso­lódva térünk ismét haza otthonunk­ba. Még a munka is jobban esik hétfőnként, mint máskor. Horgászok a vízen Vasárnap este hét óra van. A Ráckeve Angyali sziget feltételes HÉV-megállóban (ősszel, tavasszal, télen alig-alig áll meg a szerelvény) emberek tucatjai várják a járatot. Jókedvűek, barnára sültek, jó ízűén fáradtak. Sokan a telkükről igyek­szenek hazafelé. Ám többen ide jár­tnak ki a dunai strandra. Pár száz méterre a megállótól van ugyanis a kilométereken át húzódó partsza­kasz egyetlen strandja, ahol jól megközelíthető a víz, nincsen telje­sen beépítve a folyó melléke. Sőt Nagy Józsefné, a hajdani gátőrház­ban boltot is nyitott, mely szinte egyedülálló kezdeményezés a Rác­keve—Szigetszentmárton közötti Duna-parton. A nap lebukik a látóhatáron, a vízpart elcsendesedik. Az alkony ha­mar megérkezik, s egymás után gyulladnak ki a parton, a stégeken a viharlámpák. Ismét a horgászok uralják a tájat, imigyen hosszabbít­ják meg a napjukat az éjszakával. VIRÁG FERENC Ideális környezet fogadja Ráckevén a pihenni, kikapcsolódni vágyókat iúság. (Ez egy leányka szellemes­sége.) Ott áltur-k meg, ahol aka- ■unk. Bátorságra kapnatt, mert nem szólok. Megint a vezérürü: Lökjük % Dunába a pasit! Hozzálépek, megriad, kettőt gyorsan hátrál. Ilyen erős fiú vagy? A többiek félkört csinálnak körülötte, egy­szerre védve s egyszerre távolodva. Ha lennél szives közölni, hogy most rögtön löksz a Dunába, vagy vársz még egy kicsit?! Egyet megint hát­rább lép, s már nem néz rám. Csak hülyéskedtem — mondja félrefordí­tott fejjel. Oké, de vannak dolgok, amikkel nem hülyéskedik az ember. Ebben maradjunk. Arra gondolok, milyen egyszerű a követelmények megiogalmazása, s mennyire nem egyszerű azoknak megfelelni. Mert hiszen én könnyen alakítom itt a közérdek számonké- rőjét,*ám hogyan tegye ezt — ha szemoen velíyn, van is papírja — a tanácsi szakigazgatás képviselője, a törékeny kis asszony, hogyan tegyék ezt azok, akiknek seregnyi feladata között ez is egyik dolga lenne szerte a megyében, mert hiszen nemcsak itt, a Visegrád és Szentgyörgypusz- ta közötti parkolóban magasodnak a sátrak, hanem mindenütt. Minde­nütt, a gödi erdqcsíkban, Gödöllőnél, a 30-as út átszelte farengetegben, ott húzódnak meg a 4-es számú főút kerítette ligetben az üllői felüljáró­nál, s már fölbukkannak Kösd, Rád, Peruc dombjai között is, az Örkényi erdő tisztásain. Fölbukkannak a sát­rak, eltűnnek, újak kerülnek a he­lyükbe, van, ahol már tökéletesen keményre döngölték a vadkempinge­zők nemzedékei a tisztás puha föld­jét, az erdő porhanyós talaját, s hogy itt voltak, mutatja szemít szúróan a piszoknak, szemétnek, ürüléknek gyomrot fordító tömege, a letört ágak halma, a megroppant fatörzsek serege. Háború ez a környezet és a kör­nyezetet nem használó, hanem ki­használó ember között; nem kétsé­ges, melyik fél a vesztes. Ám nyer­tes-e maga az ember? Mit takarít meg s minek a fejében? Zsebében marad a kemping — még a mai árak ellenére is minimális — díja, de közben észrevétlenül méltatlan körülmények közé süllyed. Megéri? A tények szerint vannak, akik nem mérlegelnek. Az ebben maradjunk megtette a hatását, a legénykék most már hall­gatnak, de persze, a kérdésekre is hallgatás a válasz. A honnét jöt­tékre a messzirőlt felelik nagy ne­hezen, a mikorra a nem régent, Mosdatlanok, az egyik lány vörös lakkos, de piszok ülte körmével ka­parja a megduzzadt szúnyogcsípése­ket, a hajában fűszálak keverednek a rendezetlen fürtökkel; otthon va­jon tudják, hol van, hogyan van, ott. ahol van? Vagy nem fontos, az a lényeges, nem látni otthon? Nincs bennem már semmi a szá­monkérésből; sajnálom csak őket. S mergesen sajnálom, mert nem hi­szem el, hogy erre kényszerülnének, hogy kétsZemélyes sátraik fölállítá­sáért ne tudnák megfizetni a sátor­hely díját valamelyik kempingben, ahol van víz, mosdó, mellékhelyi­ség, de: van igényük rá? Akár a kiadások, akár a bevéte­lek oldaláról nézem, nem anyagi kérdés ez. Sokkal több annál. Csakhogy: nevetséges vállalkozás lenne ezeknek az egyszerre pimasz és riadt kamaszoknak mindarról most szónokolni, amit esztendők, szülők, iskolák, ifjúsági kollektívák nem tanítottak meg velük, amire nern vezették rá őket. Szedett-vedett motyójuk úgy néz rám a sátrak bokrából, mint ami azt kérdi: tény­leg, minek jöttél ide? Meddig maradtok? Ismét sátrak állnak Vállhúzás a felelet. Este, amikor visszafelé; jövök, a srácok sátrai már nincsenek a helyükön. Elárvul­tán a csehszlovák család piros-sárga otthona áll csupán a parkolóban. » Három nap múlva megint art« kell mennem. Ismét sátrak lapulnak a fák takarásában. Rendeletek, szabályok, tiltások, büntetések. Kellenek. De: csak ezek mennyit érnek? Visegrád; Szentgyörgypuszta és Visegrád között, a tizenegyes út jobb ildalán, a Duna partján, az ártér- jen — táblával is jelzett — parkoló- lely kínálja magát a kocsiját meg­int autósnak. Állj le, menj sétálni, alj le a partra, néZd a vizet, hallgasd különleges morzejeleket továbbító normogását. A legutóbbi napokban 'ölj ott a víz látogatóba ide, de mint iki nem talál semmi érdemleges lát­nivalót, visszahúzódott gyorsan, szapnyomokat hagyva maga után. 3 ahogy a mederbe simult, úgy fog­lalták el helyét azok, akiket tavasz­éi őszig látni itt, a vadkempingezők. Kisebb vagy nagyobb színes sátraik úgy igyekeznek megbújni a part és az út közötti bokrok, fák ta­karásában, hogy a lehető legkeve­sebbet mutassák magukból. Vannak, akik kocsival jöttek, mások gyalo­gosan, busszal, ki tudja, hogyan. Ügyes az uram Hétköznap délelőtt van, a tizen­egyes út nem nyög a forgalom ter­he alatt, kifújhatja magát a szom­bat és vasárnap csalogatta bádog- isorda után; legurulok a parkolóba, leállítom a motort. Kíváncsi tekin­tetek szegeződnek rám, ki az, .aki hétköznap délelőtt ide téved? S mert bizonnyal tudják, tilosban hú­zódnak, a kíváncsiságban — vagy zsupán én vélem? — ellenszenv ve­gyül. Jó napot — mondom, de csak a szél felel rá. Mintha előre meg­beszélték volna: levegőnek néznek. Pöttöm fiú óvakodik közelebb; a kocsira figyel. A nagy, piros-sárga sátor előtt valami elképesztő ren­detlenség, edények és ruhák ka- panaszkodnak párba, mint amik ösz- szeillenek, a kormos bogrács alján ételmaradék. Csehszlovák rendszámú Skoda a sátor mellett, motorhá­zán száradni kitett fehérneműk. Táskarádió szól, itt URH-n is köny- nyen vehetők a szlovákiai adók. Harminc körüli asszony guggol a sátor bejáratánál, úgy tesz,, mint aki nem lát. Jó napot. Mormog va­lamit. A karikára vágott hagymát tologatja a gyanús tisztaságú vágó­deszkán. A makacsság tiszteletet pa­rancsol, ezért megismétlem: jó na­pot. Nyertem, felel magyarul: jó na­pot. Bakfis dugja ki a fejét a sá­torból, kócos, húzogatja magán a fürdőruhát, látszik, hogy most éb­redhetett fel. Mikor jöttek? Az asszony még mindig a vágódeszkán sakkozik a hagymakarikakkal. Kelletlenül felel: most. Most? Egy órája. S azóta már fölverték a sátrat? Támad: ügyes az uram, van benne gya­korlata. Hová valók? Nem felel, beszól szlovákul valamit a sátorba, gatyáját igazgató nagy darab férfi jön elő, borotva az egyik kezében, habos pamacs a másikban. Az asszony rám bök, s mond valamit emberének, ' aki gyorsan hadarni kezdi a szöveget, amit persZe nem értek. Felháborodottan gesztikulál, ahogy hadonászik a borotvával és a pamaccsal, azt olvasom ki belőle, táguljak. A távolabbi sátraktól két kamaszfiú araszol a közelünkbe, egyszerre nyeglén és félszegen, mint akik még nem tudják, mire vegyék a figurát. Az asszony menne be a sátorba, ám megállítja kérdésem: miért olyan mérges a férje?! VisZ- szafordul: miért, miért, mit akar maga, ki maga egyáltalán? Mit vegzál? Elnevetem magam, s jobb nem jutván eszembe, bókolok: lát­ja, ezzel a vegzállal már régen nem találkoztam, most magának köszön­hetem, hogy hallhatom. A mamájá­tól tanulhatta, vagy éppen a nagy­mamától. A nő zavartan elmosolyo­dik. Hódolhatnak szenvedélyüknek a csónakázást szeretők is Halmágyi Péter felvételei Nyerném a csata első mozzanatát, de orvlövészKént durrantanak egyet a kamaszok. Beleszólnak, jopoíásan: Na ugye, maga ennek a kemping­nek az igazgatója?! Röhögnek. Nem nevetnek, nem vigyorognak, hanem tele szájjal röhögnek, mint akik nagyon jót mondtak. Zavarukat magabiztossággal igyekeznek takar­ni. Nem osztottam oda még most — fordulok feléjük, majd vissza az asszonyhoz: válasszon, lehetek rend­őr, a tanács embere, az idegenfor­galmi hivatalé, aztán újságíró, a vízügyi igazgatóság ellenőre, mert ez az ártér oda tartozik, elég? A két fiú visszamegy a bokorban levő sátrak közé. Az assZony az urának mond valamit, s a férfi most már nem annyira mérgesen felel, azután megint a nő beszél, majd felém fordul: szóval, mit akar? Tényleg, mit akarok? Mi közöm ahnoz, nogy itt, anol nem lenet, sát­rak altnak, s benne emberek, akik nein akarják kifizetni a kemping díját — vagy nem tudják, tudnák azt knizetni? —; mi kozom annoz, hogy a napsütés a bokrok köZui téireéru heteuen penetráns illatokat csal elő. hogy egy lány éppen most me­ríti meg a műanyag vödröt a Duna .szennyes vizében? Mi dolgom az­zal a méltatlan körülményekkel, amiket maguk vállalnak az itt le­vők, a mocsokkal, a rendetlenséggel, a higiénia elemi hiányával, a ha­lomba gyűlt hulladékkal, a motor- háztetőre rakott bugyikkal, a legyek céltáblájává lett bográccsal? Mi dolgom azzal, hogy a szakemberek szerint az országba érkeZő vendé­gek egy jelentős része „eltűnik” va­lahol, nem jelentkezik, az úgyne­vezett kereskedelmi szálláshelyeken? Az asszony választ kér a mit akar- ra, s amit felelek, úgy tűnik, megle­pi, nem eZt várta. Nem zavarja ma­gukat ez a mocsok? Védekezik, te­hát támad: talán mi takarítsunk itt? Nem mi csináltuk, így találtuk. Ismét kérdezek: ilyen körülmények között pihenés ez? Honnét hozna* vizet? Csak nem a Dunából? Inni van a kannában. Fejével a sátor mellé bök, ahol valóban műanyag kanna áll, a bakfis éppen most önt belőle, s iszik. A srác — a ko­csi körül matat, koszos praclijával hosszú csíkokat húz az oldalán — a maguké? Igen. Négyen vannak? Né­gyen. Mikor jöttek? Tegnap. Miért mondta aZ előbb, hogy egy órája. Csak. Nem kötelességem nekem magának felelni. Tehettem volna úgy is, hc\gy nem tudok magyarul, s ak­kor mehet akihez akar. A kocsi rendszámáról elfeledkezett — mon­dom csöndesen. Érti, de azért nem adja fel. Na és? Akkor mi van? Férje befejezte a borotválkozást, ki­áll a sátor elé, csípőre teszi a kezét úgy figyel, szép darab ember sör­pocakjával, széles mellkasával, ám a félsz nem útitársam, miért lenne? Maga ne tegezzen! , , Visszajönnek a kamaszok. de most már öten/ Tejfelhuszárok, az ■ első határozott mondatra a földet bámulják. Most azonban hangosak ' még. Ügy tesznek, mintha maguk között beszélnének. Mondom neked, isten bizony, ő az igazgató ebben a : kempingben, s kijött a díjat beszed­■ ni. Röhögés. Akkor nála kell rekla- ' múlni a meleg vizet meg a vil- '■ lányt? Röhögés. Jól szórakoztok — mondom, foghegyről, feléjük sem fordulva. Ez hat. Elbizonytalanod­nak, egyikük, talán a vezérürü, azért nem hagyja annyiban. Maga aréná- zik itt! Most már feléje fordulok, öcsi, tudod, mi az az aréna? Min­den csatában fél siker a meglepetés; a srác eltátja a száját, s visszakér­dez: micsoda? Jól hallottad. Mi az aZ aréna? Föltalálja magát: tesztel a hapsikám, mondja a többieknek, akik mit is tennének mást, röhög­nek, tele szájjal. Nem vagyok ne- t ‘ked hapsikám. Maga meg ne tegez­zen! Nézd, öcsi, addig jó neked, amíg tegezlek, mert abban a pilla­natban, ha nem ezt teszem, akkor papírok után kezdek érdeklődni. Megül a levegőben a mondat minden hangja, de azután a fiúk, mint akik tudják, nincs visszavonu­lás, csak előre, előre, meg a közben odajött lányok is táplálják eZt a sírós szájú férfiasságot, libacsapat hangzavarával támadnak nekem: Hívta valaki* Ez itt közterület! Talán ^ennyi szabadság sincsen...? A vén mukinak nem tetszik az if­lökjük a Dunába a pasit!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom