Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-27 / 200. szám
Az első bölcsőde Jó ütemben halad az Aradi úton a város első bölcsődéjének építése. A hatvan kisgyermeknek otthont adó új intézmény várhatóan novemberre készül el. Társadalmiak elismerése Kiemelkedő társadalmi munkájukért tizenöten vették át kitüntetésüket az augusztus 20. tiszteletére megrendezett városi ünnepségen. KIVÁLÓ TÁRSADALMI MUNKÁS kitüntetést kapott: Csenki János tanácstag, Kovács Imréné népművész, Kovács Károly testnevelő, Müller János lakatos, Orbán Mihály mérnök. ÉRDEMES TÁRSADALMI MUNKÁS kitüntetést kapott: Álló Ferenc munkás, Brant- ner Gábor brigádvezető, Dudás Jenöné fodrász, Fehér Sándor MÁV-dolgozó, Filák Józsefné varrónő, Hangodi Imre fűtő, Szegedi Sándor bejáró dolgozó, Tímár Vince gépkocsivezető, Urbán László BM-dolgozó és Vanek Ferenc tervezőmérnök. Az alkotmányünnep alkalmából Urbán László, a Művelődési Központ igazgatója, Káka Rozália népművész és Dági Zoltánná tanár, a Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta. Feloldották a vízkorlátozást A városi tanács közli a lakossággal, hogy a májusban elrendelt locsoiási tilalmat és vízkorlátozást szeptember 1- ével feloldja. Családi események Házasságot kötött: Tóth Antal Erőss Veronikával, Pál- házi János Antal Kestler Máriával, Varga Tibor Cene Erzsébettel, Karmazsin Imre Szőilősi Máriával. Született: Szajki Józsefnek és Oppermann Ildikónak Ferenc nevű gyermeke. Elhunyt: Bori Jánosné Hitte Anna, Kováts Ferencné Alföldi Mária, Soós Sándor. Wúia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM 1980. AUGUSZTUS 27., SZERDA Még egyszer: Városkép A pavilonok tervszerűen épülnek Lapunk augusztus 6-i számában Városkép címmel közöltünk glosszát. írásunkban a bódék szaporodásán, illetve azok városképromboló látványán keseregtünk. Cikkünk végén az építést engedélyező tanácsi hatóságnak címeztük a kérdést: vajon az Országos Építésügyi Szabályzatnak a városkép- és kilátásvédelemről szóló paragrafusa rájuk nem vonatkozik? Cikkünk nyomán keresett meg bennünket dr. László Pál, a városi tanács termelési és ellátási felügyelőségének vezetője, valamint Hortobágyi Péter, a műszaki osztály vezetője: szeretnék elmondani véleményüket a témáról. Községi szinten Dr. László Pál: — Kereskedelmi ellátásunk a várossá válás pillanatában, de még napjainkban sem üti meg a községi szintet. Szerte a megyében Érden voltak a legrosszabbak a mutatók és az óriási igény miatt fogadtuk el a pavilonok felállítását. Közterületünk ugyanis korlátozott, nincs kiadható bérelményünk, s ugyanakkor éppen felügyelőségünk részéről nehezedett nyomás a műszaki osztályra: o lehető leggyorsabban oldják meg az alapvető üzleti gondokat. Állami beruházásra nem számíthatunk, kiskereskedőkkel igyekszünk megoldani az ellátás egyes feladatait. Miután területet és üzletet sem Ki volt Tasnádi László? Aki repülésre született Tasnádi László nevét, hiába is kérdeznénk, kevesen ismerik napjaink fiatal repülőnemzedékéből. Pedig a vezetéknevéből Nádira keresztelt egykori pilóta a felszabadulás utáni repülőgeneráció példaképe lett. Alakját legendává szépítette az emlékezés. Ha pedig érdieket faggatnánk — talán csak néhány ősérdit kivéve — nem tudnák, hogy az akkori község neve összefonódott a magyar vitorlázórepülés legnagyobbnak tartott alakjával. A műegyetemi klub tagjaként éveken át az érdi repülőtérről szállt föl társaival Nádi, s Érd fölött a Dunába zuhanva vesztette életét harmincnyolc éve, 1942. szeptember 2-án. De hát ki is volt Tasnádi László? Mohácsi vasutasember fia, aki családjának önfeláldozó erőfeszítéséből és a maga tudásából jutott el a Műegyetemre. Az egyetem azokban az években a magyar repülés központja volt. A vitorlázórepülésé, persze, hiszen az eljső világháború vesztes hatalmai motorosgéppel nem repülhettek. így indult útjára 1929-ben Farkashegyen, majd Hármas- határhegyen a magyar vitorlázórepülés, s kevesen voltak a kor fiataljai között, akit nem érintett meg a szárnyas repülés szépsége. Az ifjú Tusnádinak is — így írja Nádi című könyvében a repülőújságíró előd, Raczkó Lajos, elég volt egyetlen találkozás a repüléssel, hogy az akkor szigorúan vett szülői beleegyezést hamisítva — örökre elkötelezze magát a repülés mellett. (Nem örültem a fiam vállalkozásának — így emlékezik vissza a Mohácson élő Tasnádi Ferencné. — Én nem tudtam, mi az a repülőgép és persze, hogy féltettem. De láttam azt a hitet is, amivel űzte magát minden felszállásért és nem lettem volna jó anya, ha minden szorongásom ellenére, ne vele álmodtam volna pilótaálmait.) Üstökösként tört föl a magyar repülés egére, így sugallja írásában Raczkó. Ami ebből való lehet: a legrövidebb idő alatt jutott el a repülőiskola legmagasabb fokára, s vált fiatalon a kor elismerten legnagyobb pilótájává. Gépeiket berepülni az ő kezébe adták a konstruktőrök, csúcsai — például a Romániába tartó egy álló napi repülése — máig csúcsok, s amikor az egyiptomi Fáruk királynak kellett szállítani a magyaroktól rendelt két gépet, Nádira bízták a feladatot. (Valóban olyan nagy repülő volt Tasnádi? Schlett László, aki Határhegyen együtt kezdett repülni Nádival: — A legnagyobb. Egyszerűen repülésre született. Mintha tanulnia sem kellett volna, mindent tudott a repülésről, fejében volt a gép ismerete, idegeiben érezte a repülés minden mozdulatát. Mindezzel egy olyan ritka szerény, meleg, emberséges jellem párosult, ami valóban csupán a legnagyobbaknak adatik meg.) Neki jutott az a feladat is, hogy a repülni vágyó kiváltságosokat oktassa. Tanítványa volt Károlyi Gyula, a repülőalap elnöke. Együtt szálltak föl azon a szeptemberi napon. ■■■anaBai — Emlékszik arra a napra? Kuhár József órásmester: — , Szép, napsütéses nap volt, délmindig ilyenkor pilóták. idő. A dél nekünk ajándékot hozott, kedvükre repültek a Olyan bemutatókat tartottak, hogy mindegyik figurájuk cso- dálnivaló volt. Különösen Nádit szerettük. — Ismerte Tasnádit? — Mint minden gyerek, aki napját a reptéren töltötte. Ott csetlettünk-botlottunk a pilóták lába alatt. Volt, aki elzavart bennünket, de Tasnádi- nak mindig jutott ideje ránk: kérdezhettünk bármit, válaszolt, még a gépet is megmutatta! Szép, magas ember volt, külsőre is olyan, amilyennek mi gyerekfejjel a legnagyobb pilótát elképzeltük. — Mi történt szeptember másodikén? — Ringatóztunk a vizen, amikor felhúzott egy gép. Csinált néhány figurát, közte dugóhúzót: megszokott, mindennapi látvány volt. Csak amikor már nagyon közel volt a gép a vízhez, akkor kiáltotta el magát valamelyikünk: ezek beleesnek! Abban a pillanatban a gép becsapódott a vízbe. Később, kinn a parton hallottuk meg, hogy a Tasnádi ült benne. tudunk biztosítani, hozzájárulunk a viszonylag olcsóbb megoldáshoz és az is érthető, ha oda adunk engedélyt, ahol a kereskedőnek megéri árulni. Felügyelőségünk ezért támogatja a pavilonok felállítását, hiszen ezek az üzletek, ha nem is oldják meg, segítik áthidalni a város ellátási gondjait. Egységes elképzelés Hortobányi Péter: — Tisztázandó a bódé és a pavilon Közötti különbség. Mert valóban vannak bódék és vannak — pavilonok. A bódék telepítése még idekerülésem előtt történt, s elhelyezésük, kialakításuk ötletszerűnek tűnik. Ezeket a régebbi épületeket egységes kialakítással elfogadhatóvá tesszük, legalább any- nyira, hogy ne rontsák a városképet. Így tervezzük a parkvárosi M7-es melletti üzletsor egységesítését. Ami a Bem térnek a posta előtti bódéit illeti: abban a pillanatban, ahogy módot találunk pótlásukra, az épületeket megszüntetjük. Ugyanígy megteremtjük a lehetőséget az érdfelsői autóbuszforduló régebbi telepítésű bódéinak átalakítására is. — A Kálvin tér és az Engels utca esetében helytelen a bódé szó használata, hiszen olyan, számomra kifejezetten ízlésesnek tűnő, építési költségeiben egyébként a hagyományosnál alig olcsóbb épületekről van szó, amelyeknél jobbat jelenleg a magyar építőipar nem tud produkálni. Az említett tér beépítése egyébként idekerülésem előtt szintén megkezdődött: állt a Benta csúnya épülete és ötletszerűen odadobottan a könyvespavilon. Ezt, a központi fekvése, zajossága miatt másra nem hasznosítható és már beépítésre használt teret építettük tovább. A pavilonok tervszerűen készültek és egységes elképzelésünk van a tér teljes beépítésére. Ugyanígy az Engels úton is, ahova a jövőben koncepciózusán telepítjük a kiskereskedőket a tűzoltószertárig tovább. Hasonló pavilonok egyébként átmeneti jellegűek, az engedélyek a visszavonásig szólnak. — A cikk felrója a templomtér beépítését: ez a terület nem volt alkalmas arra, hogy a város központi tere legyen. Megtaláltuk a városi park helyét: a gyógyszertár mögötti részen alakítjuk ki az új teret. Ügy érzem, mindez hozzátartozik ahhoz a képhez, amit a lap egyoldalúan és tájékozatlanul tárt az olvasók elé. Értelmes vita Megköszönjük a tanács szakembereinek vélemény- és nyilvánosságvállalását. Meghallgatva véleményüket, elfogadjuk a bódé—pavilon megkülönböztetést, múltra való hivatkozásukat és hisz- szük: újfajta, valóban várost és városképet alakító szakértők dolgoznak a tanácsban. Három színes ablak van a mohácsi nagytemplomban. Egy vadászpilóta és egy hajóskapitány mellett egy a helybeli vasutas, Tasnádi Ferenc fiának állít emléket. Nádi nevét repülődal őrzi, híres sorait — Ne sírjatok, repüljetek! — nemzedékek ismerik. Olyanok is, akik soha nem hallottak Nádiról. A magyar repülés legna- gyobbjáról, akinek alakja ösz- szefonódott Érd történetével. Többször átolvasva ominózus írásunkat, kénytelenek vagyunk azonban néhány fenntartással élni. Anélkül, hogy megkérdőjeleznénk a város valóban elképesztően alacsony színvonalú ellátását, megkérdőjelezzük a bódék (és pavilonok) alapszükségletet kielégítő szerepét. Hiszen jószerivel az egy Benta-bolton (amit nem szépségénél, hasznosságánál fogva tűr meg szemünk), nem találunk valóban fontos üzletet. Nem tartjuk annak a bódébazárokat, nem a kötődés új pavilonját, ahogy talán nem létszükséglet az ötven méteren belül felállítandó második virágbolt sem. Nem arról van szó, hogy ezek a boltok nem kellenének, csakhogy nem okvetlenül itt és így van rájuk szükség. Például nem egy tér rovására, amelynek háttérbe szorulását a magunk részéről nagyon sajnáljuk, hiszen önmagában adott volt egy viszonylag egységes terület, amelyet kevés anyagi erővel lehetett volna (addig is, amíg a tervezett park elkészül) a város szolgálatába és a városon átutazók szeme elé állítani. Ami pedig tájékozatlanságunkat illeti, nem hinnénk, hogy esetünkben helye lehetne ennek a szónak. Hiszen hogyan lehetnénk tájékozatlanok — saját véleményünkben? Mert cikkünk ennyi akart lenni csak: egy vélemény, amely, ha nem találkozik másokéval, alapot adhat — mert reméljük, jelen esetben is erről van szó — az értelmes vitára. Véleménynyilvánítási jogunkat (kötelezettségünket!) a jövőben is fönntartjuk, olyannyira, hogy a bódé—pavilon vitáról szívesen látjuk olvasóink véleményét is. Postaládáink helyükön vannak, szerkesztőségünk címe változatlan. Várjuk leveleiket! H onap íréi © A népfrontválasztások előkészítéséről tárgyalt az MSZMP városi bizottságának végrehajtó bizottsága 0 Átadták a NYÉK mini ABC-jét a lakótelepen 0 Befejezték munkájukat a művelődési központ nyári táborai O Tanévkezdő értekezletet tartottak a város iskoláinak igazgatói 0 Kitüntették a város legjobb társadalmi munkásait 0 Szabadtéri hangversenyt rendeztek a Benta-völgye Tsz parkjában 0 Megtörtént az újtelepi új FORFA-iskola műszaki átadása 0 Közgyűlésen hallgatta meg a vezetőség féléves beszámolóját és módosította alap- szabályzatát a Benta-völgye Termelőszövetkezet tagsága. Tinódi rPinódi Lantos Sebestyén szellemét idézték szombaton este a Benta-völgye Termelőszövetkezet partijában. Nem tréfadolog ez, s anakronizmusnak is csupán azok számára tűnhet, akik nem 'vettek a fáradságot a kora esti seiára, s így lemaradlak egy tulajdonkeppen történelmi eseményről: Érd város első szabadtéri hangversenyéről. S hogy támpontot adjunk a város története után lapozgatók- nak, írjuk ide a dátumot: 1989. augusztus J3., hét óra. Ekkor csendültek föl a Benta fái alatt a reneszánsz muzsika első játékos-kedves akkordjai, hogy két órán át a fővárosi Tinódi kamarazenekar Mossóczy Vilmos karmester vezetésével a hegedűk őse, a viola de gambák, blockfőték, oboák elöfutárjai, a pom- merek, érdes hangú görbe- kürtök és katonás pozaunok hozzák el közénk a korabeli olasz, német muzsikát, megmutassák a magyar királyi udvarok világát, s zenébe foglalják a mi Ludas Matyink tatján előfutárának történeteit. S bár a kamarazenekarhoz mérten kamara volt a közönség is, de akik eljöttek, azok nem csalódtak. Pedig Pataki cukrászék kicsit sürgetőbben zártak ezen a napon, Klement András Volán-igazgató a hétvégi birtokról. Domonkos Béláék pedig egy eskü vőről szöktek meg a hang verseny kedvéért. „Bennünket bezár egy kicsit ez az érdi élet — magyarázta Balázs Dénesné —, annyira, hogy én már azt hittem, soha nem jutok el egy igazi hangversenyre. S lám, amit nem hittem volna, bekövetkezett: itt, Érden kap tam életem egyik legszebb zenei élményét.” Ugye, szép volt? — kér dezték az est rendezői: a könyvtár dolgozói és a hangverseny bőkezű mecé nása,. Dékány István, a Benta-völgye Termelőszövetkezet elnöke. Kétségek között indították útjára próbálkozásukat, s még ha voltak is hiányosságok (a nem eléggé körültekintő szervezés; drágán kiirt, majd elajándékozott jegyek; s az, hogy a szervezésben eléggé egyedül maradtak, olyannyira, hogy a kulturális szomszédvár: a művelődési központ egyetlen dolgozója sem tartotta sem személyes, sem hivatali kötelességének a megjelenést) — szép este volt. Folytatásra érdemes, tiszteletre méltó próbálkozás. Lehet segíteni! Munkahelyre várva Érden mintegy száz vakot I szükségük, tudunk alkalmas és gyengén látót tartanak nyit- embert adni. ván, közülük soknak a hátrányos helyzete egyben a munka lehetőségét is \ kizárja. Né- hányan azonban alkalmasak lennének bizonyos feladatokra, s szívesen vállalnának munkát. — A testi fogyatékos embernél — magyarázta Szabó János, a Milton Klub vezetője azon a megbeszélésen, amely a napokban zajlott le a Vakok és Gyengénlátók Szövetségének képviselői és a városi tanács vezetőó között — a munka nem csupán kereseti lehetőség, hanem az élet egyfajta megnyilvánulása. — Milyen munkára gondol? — Többfélére alkalmas a vak vagy gyengén látó ember, a telefonkezeléstől a csomagoláson át a bedolgozásig. Azokat a lehetőségeket kell megkeresnünk, amelyek itt a városban adódnak, gondolom, ha a vállalatok, üzemek felmérik, milyen munkára van A városi tanácsot dr. Be- nussi Silvió tanácselnök képviselte a beszélgetésen: — Ügy vélem, nem egyszerűen nemes gesztus, ha segíteni igyekszünk ezeken az embereken. Az egész város hasznára válik, ha megtalálják helyüket, s ugyanakkor nekünk sem lesz haszontalan a fölmérés: melyik munkahely, milyen munkakörben tud csökkent képességű dolgozókat foglalkoztatni. A városi tanács munkaközvetítőjében várják a vállalatok, szövetkezetek, üzemek értesítését. Tessék, lehet segíteni! Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János ISSN 0209-5461 (Erdt H(rlap)
