Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-26 / 199. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 199. SZÁM 1980. AUGUSZTUS 36., KEDD Mikor lesz rend a kereskedelemben ? Sok tévedés — a vásárlók kárára Elkélne egy zsebszárpológép a kereskedelmi ellenőröknek, hiszen egy-egy ellenőrző útjuk során nemegyszer kell utána­számolniuk az áraknak, hogy vajon pontosak-e. Érdemes is ezzel vesződni, mert például a legutóbbi vizsgálatuk alkalmá­val is — amelyre elkísértük Still Róbertét és Vass Gyulát, a szakmaközi bizottság, vala­mint Sasváry Zoltánt, a váro­si tanács kereskedelmi ellen­őrét — nemegyszer a vásárlók kárára tévedtek az eladók. Utunk első állomása az élel­miszer-kiskereskedelmi válla­lat Rádi úti ABC-je. A próba- vásárlások eredménye: az egyikben 60 fillérrel többet, a másikban 85-tel kevesebbet számolnak, vagyis mi nyertünk 25 fillért. EZ is ritkaság! Ám örömünk nem tart sokáig, mert a pultok között jobban körülnézve több hiányosságot fedezünk fel. A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat 512- es számú váci édesipari üze­mében készített csokis-mézes süteményét a címke tanulsága szerint augusztus első hetében gyártották, de sem ezen, sem az üzem többi termé­kén nincs feltüntetve a szavatossági idő! Mivel nem egyedi esetről, ha­nem általános tapasztalatról van szó, fontos lenne, hogy a vállalat vezetői is felfigyeljenek erre a hiányosságra és a vá­sárlók érdekében mielőbb in­tézkedjenek. A szavatossági idővel más termékek esetében is gondok voltak. A tejfölöspoháron pél­dául olvashatatlan a felirat, s a belső hűtőpultot jobban át­vizsgálva, romlott sajtot, s máá egyéb hulladékot is talá­lunk. Ugyancsak sok a probléma a húsáru körül. A kelendő pe­csenyekacsát kivéve sehol sincs feltüntetve, hogy mi, mennyi­be kerül. „Nincs ártáblánk” — mondják az eladók, de ez nem lehet mentség: papír minden boltban akad és ceruza is, amivel felírható az ár. A ke­reskedelmi ellenőrök vagy há­rom hónappal ezelőtt szóvá tették azt is, hogy a húsvágó tőke felülete egyenetlen, le kellene gyalulni. Ám úgy lát­szik, szavuk csupán falrahányt borsó! De nézzük tovább. A hús­mérleg egy fél dekát csal — a vásárló kárára. Gyorsan szá­molunk, s kiderül, hogy pél­dául a nyolcvanforintos karaj­nál kilogrammonként négv fo­rinttal fizet a gyanútlan házi­asszony többet a kelleténél. Erre még az sem lehet ment­ség, hogy „csúszkál a pulton a mérleg, s nem tudjuk kiegfien- súlyozni”... A gondok sorát az zárja, amikor a raktári hű­tőben. a sertéscombban benne találjuk a diócsontot is, holott ebben a húsféleség­ben — mivel színhúsként kerül forgalomba — sem­milyen csontnak nem sza­bad maradni. Nem jobb az eredmény az eladótérben végzett ellenőrzés­nél sem. A zsírt nem a hűtő­ben tárolják, sok doboznak sé­rült a teteje, s így Kevésbe ke­lendő ez a termék. A Liga margarin-kupacban lejárt sza­vatosságú csomagokat is talá­lunk, a konzerv egy részét pe­dig szabálytalanul a földön lá- roiják. — Kérek egy üveg kőbányai sört — mondja az egyik vevő, de azt a felvilágosítást kapja, hogy nincs. Pedig a raktároan meg van néhány rekesz, a ke- resKedelmi ellenőrök figyel­meztetése után ezek is végre kikerülnek az eladótérbe. Bár rendelet írja elő, ebben az áruházban sem — s a ta­pasztalatok. szerint szinte se­hol Vácott — nem csomagol­ják be teljesen a kenyeret. A boltvezető véleménye szerint nem is lehetne, hiszen 100 ki­logramm kenyérhez csak negy­ven dekagramm papírt kap­nak. Persze — a sütőipar szál­lítóládáit átvizsgálva — már hiába is csavarnák akármeny- nyi papírba e pékárut, mire az a boltokba kerül, már teljesen poros lesz. Itt lenne az ideje, hogy a kenyérgyárban többet törődjenek a műanyagrekeszek tisztaságával! Az udvari és az alagsori raktár eléggé elhanyagolt, sze­metes, a takarításra nincs em­ber — mondják, s lehet is eb­ben némi igazság. Sokan van­nak szabadságon, s az áruház nagy forgalma bizony alapo­san leköti a dolgozókat. Mint Béki Andrásné üzletvezetőtől megtudtuk, havi árbevételű« mintegy 1,7 millió forint. — Sok a gondunk a kenyérrel — mondja. — Kétszáz kiló kétkilós kenyérből — bár da­rabra megvan — a végén min­dig hiányzik öt-hat kilogramm. Ez azt mutatja, hogy már ele­ve hiányosan kapjuk ezt az árut. Ugyan a két vállalat kö­zött megegyezés van, hogy há­rom százalékkal lehet több vagy kevesebb a szállítmány, ez általában a mi zsebünkre megy. Az ellenőrzés utolsó felvo­nása: kitöltik az ellenőri nap­lókat. Amíg Still Róberték több oldalas listát írnak a ta­pasztalt hiányosságokról, ^ad­dig a vállalati belső ellenőrök alig hat-nyolc sort. ök jobbára csak a forgalmat ellenőrzik, a vásárlók ér­dekelnek védelmére nem helyeznek kellő ha.ngsúfyt, bár ez is kötelességük len­ne. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál ezek szerint több­nyire hanyag munkáért ve­szik fel a fizetésüket a belső ellenőrök. Ellenőrzésünk következő ál­lomása a Rádi úti ABC-vel szemben lévő maszek zöldség­gyümölcs bolt. Már az első per­cekben kiderül: hiányos a bi­zonylati fegyelem, a fővárosi piacokról hozott paprikáról például nincs számla, így ki­számíthatatlan, hogy vajon tisztességes haszonnal adja-e tovább a kiskereskedő. Ugyan­csak nincs feltüntetve az osz­tályba sorolás, s a hordóban a kovászos uborka leve megle­hetősen penészes. A Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalat 177-es számú Zrínyi italboltjában már több gondunk akad. A próbavásár­lás során a kétszer fél deci cse­resznyepálinkáért, a korsó sö­rért, a két szendvicsért és a két tortáért az eladó öt forint húsz fillérrel többet számol. A bajt csak tetézi, hogy a kis poharakban 50 helyett csak 44,5 centiliternyi pálinka van. A vásárlók könyvét forgatva az is kiderül, hogy több be­jegyzésre nem , is válaszoltak, vagy legalábbis ezt nem tün­tették fel... Mint Varga Józseftől,, a vá­rosi tanács kereskedelmi fel­ügyelőjétől megtudtuk, a Rá­di úti ABC vezetője és a Zrí­nyi italbolt eladója ellen sza­bálysértési eljárást kezdemé­nyeznek, a zöldség-gyümölcs kiskereskedőt pedig figyel­meztetésben részesítik. F. Z. Telekparcellázás Szód ligeten Közművesítés jövőre Akik Sződligetet vagy an­nak környékét járva netán itt szerettek volna családi vagy hétvégi házat építeni, eddig csalódottan vették tudomásul, hogy a községben, akárcsak Gödön, már elfogytak azok a celkek, amelyek építésre alkal­masak. A községi tanácsnak csaknem négy éve igen komoly gondokat jelentett és jelent még most is, hogy a telek­igénylőket nem tudják kielé­gíteni. Szerencsére ez a hely­zet már nem tart hosszú ideig, mivel a Határ utcától Vác le­ié fekvő, mintegy 30 hektárnyi földterület parcellázási terve a közelmúltban készült el. Mint a községi tanácson, Schröck István elnöktől meg­tudtuk, a közeljövőben 291 te­lek kiosztását kezdik meg ezen a területen. A telkek 100 és 200 négyszögöl nagyságúak lesznek, s elsősorban a helyi lakosság igényeit elégítik majd ki. A telkeket családi házak építése esetén örök használat­ba, míg társasház-építkezéskor 90 évre szóló tartós használat­ba adja a tanács. Az ár is igen kedvező, négyszögölenként 4 —700 forint között értékesítik. A terület jelenleg nem köz­művesített. Így a telkek kiosz­tására csak akkor kerül sor, ha elkészül a villamosítás. A vízhálózat kiépítése részben megtörtént, mivel a községben jelenleg készül a vezetékes ivó­vízrendszer. és az ém'tők ennek a területnek az ellátására is gondoltak. A tervek szerint a terület villamosítása 1981 má­sodik félévben késiül el, s a tanács ezt követően adja hasz­nálatba a telkeket. Cs. J. Előadás, filmvetítés A pedagóguskíub tervei Néhány nap választ el ben­nünket az iskolaév kezdetétől. Az új tanévvel párhuzamo­san megkezdi működését a Madách Imre Művelődési Köz­pont városi-járási pedagógus­klubja. Szeptember harmadikén tartják a klubnyitó foglalko­zást, amikor is a nyári ese­mények ismertetése után sor kerül az őszi program rész­leteinek megvitatására. To­vábbra is a szerdai nap lesz a találkozók ideje; 10-én Pula likőr cserélik a kútfejeket? Néhány hónappal ezelőtt emelték legutoljára a benzin árát. Korábbi, hasonló eset­ben minden zavar nélkül át­állították a kutaknál a szá­molóberendezéseket, ám leg­utóbb erre nem volt mód. Azóta szerte az országban sok gondot okoz a tankolás után a fizetendő Összeg megállapí­tása. Mikor cserélik végre a kútfejeket? — kérdeztük Far­kas Tibortól, az ÁFOR Kö­zép-magyarországi Központjá­nak vezetőjétől. — Sajnos, belátható időn belül erre nem kerül sor. — Mit jelent az, hogy be­látható időn belül? — Az idén semmiképpen nem tudjuk megoldani a dol­got, talán jövőre. De hangsú­lyozom; ez sem biztos. — Mi az oka ennek a bi­zonytalanságnak? — Az, hogy ez a csere kö­rülbelül 100 millió forintba kerülne, hiszen csaknem 500 kútfejet kellene vásárolnunk Csehszlovákiából. Minden a fejlesztési alapunk nagyságá­tól függ. — Nagyon sok a panasz a jelenlegi helyzetre, hiszen gyakorlatilag a kútkezelők be. mondása alapján fizetnek az autósok. Vácott is például a legutóbb 108 forintot kértek egy olvasónktól tíz liter 33- as keverékért. Pedig úgy tud­juk, nem ennyi az ára. —I Ez igaz, hiszen az én jegyzékem szerint 103 forint 50 fillért kellett volna fizet­ni. Mást nem mondhatok: a kutaknál kifüggesztett árjegy­zékek pontosak, azon lehet ellenőrizni a számolás helyes­ségét. (furucz) Ma már törvény védi Faodúkban, sziklaüregben laknak Jubilál a Váchartyán Kerek évfordulót ünnepel ebben az évben a Váchartyá- ni Sportkör, amely 60 évvél ezelőtt alakult meg. Az el­múlt időszakban az egyesület labdarúgócsapata szép ered­ményeket produkált. Megjár­ták a megyei második osztályt is, jelenleg a váci járási baj­nokság első osztályában sze­repelnek, ahol hosszabb ide­je a tabella elején foglalnak helyet. Tavaly új, korszerű öltöző­vel gyarapodott a sportkör. Elkészüléséhez pénzzel a helyi tanácson kívül a Volán 20. sz. Vállalat váchartyáni üze­me is hozzájárult. S hogy a községben a sport nemcsak a férfiak ügye, azt leginkább az bizonyítja, hogy a közelmúlt­ban megalakult a női foci­csapat is. Ha történetesen bagolyról vagy mókusról esik szó, mind­járt tudjuk, milyen állatokat képzeljünk magunk elé, de élnek hazánkban olyan álla­tok is, melyek nevét már többször hallottuk, de azt sem tudjuk, mifélék. Ilyen álla­tok a pelék is. Én is sokáig csak a képes­könyvek lapjairól ismertem ezeket a kistermetű rágcsáló állatokat, melyek életmódra és iormára leginkább a mókus­hoz hasonlítanak, de annál jóval kisebbek. Ügyesen kúsz­nak a fákon, s, néha mókushoz nasonlóan ugranak egyik ág­ról a másikra. Hazánkban há­rom fajtájuk él, de egyik sem tartozik a gyakori állatok kö­zé. A szabadban rendkívül ne­héz velük találkozni, mert nappal faodúkban, sziklaüre­gekben, házak padlásaira hú­zódnak és csak az éj leple alatt indulnak táplálékszerző útjukra. Kedvelt csemegéjük a körte, az alma és különösen a dió, de alkalomadtán ma­dártojást, madárfiókát, sőt ha tehetik, a kotló madárszülőt is felfalják. Így aztán az erdők­ben, a madarak megtelepedé­sére szolgáló mesterséges fé­szekodúk környékén cseppet sem kívánatos vendégek, pe­dig ezekben az odúkban szíve­sen megtelepszik néhány pél­dány, szerencsére nem sok. Nekem is ilyen „odútelepe­ken” sikerült már többször találkoznom ezekkel az álla­tokkal, legutóoD például a Pi­lisben bulKkantam alvó nagy pelepárra. A szép, szürkés uunüaju állatok, összegömbö­lyödve, hanyattíekve pihentek a falevelekkel kibélelt odúban s lompos farkukkal takarták be a hasukat és fejüket. A pe­lék lassan ébredtek és idege­sen szimatolták körbe az odút, melynek fedelét, odúellenör- zes céljából levettük. Azonban nem sokáig tétlenkedtek, ha­nem villámgyorsan a közeli fa törzsére kúsztak. A pelék szokatlanul hosszú téli álmot alvó állatok, az év hat-hét, olykor nyolc hónapját is átalusszák, s ez időre az életben maradásukhoz szüksé­ges tápanyagot a viszonylag rövid nyár alatt gyűjtik ösz- sze. De nem hörcsög módjára, raktárakba hordják, hanem szervezetükben zsírpárna for­májában raktározzák fel. A nagy pelék télire testsúlyuk negyven-hatvan százalékát is felszedhetik magukra, s ez a súlytöbblet biztosítja életben- maradásukat a tavaszi ébre­désig. A felhízott peléket ré­gen sokfelé ínyencfalatnak tartották és rendszeresen fo­gyasztották. Ma már természetvédelmi törvényeink védik ezeket a rit­kuló, érdekes állatokat, me­lyek eszmei értékét ezer fo­rintban határozták meg. D. J. —Velence címmel tart vetí­tettképes előadást Batici László főiskolai tanár. 17-en lesz a hagyományos diplo­makiosztó ünnepség, ahol Gebora László iskolaigazgató mond beszédet, majd verses­énekes műsor következik. Itt köszöntik a most nyugdíjba vonulókat és a pályakezdő fiatalokat 20-tól 24-ig jugo­szláviai és olaszországi tanul­mányutat terveznek,’ Ágh Biró Béla igazgató vezetésével. Október első szerdáján Győ­ri Józsefné igazgató ismerte­ti a Hámáh Kató Általános Is­kola és a vietnami rokontan- inté^et kapcsolatát. 8-án a Föld biológiai egyensúlyáról, 15-én a Kanári-szigetekről lesz előadás. 22-én egész na- pos barangolást terveznek az Ipoly völgyébe, autóbusszal. 26- án — kivételesen vasárnap — kerül sor a népművészeti alko­tók találkozójára, Ráduly Emil múzeumigazgató veze­tésével. A hónap utolsó va­sárnapján a .nagymarosi mű­velődési ház vendéged lesz­nek a pedagógusaink. Az év utolsó két hónapjá­ban a városi. könyvtár segít­ségével író—olvasó találkozót rendeznek. Szerda esténként Mikes István festőművész, Molnár Lajos igazgató és dr, Faragó Lajos kórházi főorvos tart előadást. December har- madikán Télapó-estet rended­nek a dunakeszi 3. számú is­kolában, s dr. Keresztes György jogász válaszol az utolsó rendezvény napján a felmerülő kérdésekre. Az 1980-as esztendő értékelésével zárják az évet P. R. Símé Pál elhunyt Gyászlobogó leng a Váci Kötöttárugyár Sallai utcai fő­bejáratának a homlokzatán. Simó Pál, a vállalat nyugal­mazott főimérnöke hosszú be­tegség után, 71 éves korában elhunyt. A textilipar kiváló szakembere volt nagy részt vállalt Vác legidősebb gyára rekonstrukciójában. Egy ideig igazgatója is volt a kötött­árugyárnak. Munkássága el­ismeréséül megkapta a Mun­ka Érdemrend ezüst fokozatát. Hamvasztás utáni búcsúztatá­sára későbbi időpontban ke­rül sor. Jegyzet Fecskepusztítók Régen az a mondás jár­ta, hogy a gólya és a fecs­ke a magyar nép kedves madara, és ez így volt a valóságban is! A falusi em­ber minden tavasszal visz- szavárta a gólyákat és örült, ha fecskék fészkeltek az eresz alatt. Mostanában úgy tűnik, hogy ezt az évszázados kapcsolatot beárnyékolta valami, ahogy elszakadunk a vidéki életmódtól, úgy elidegenedünk e kedves madaraktól is. Legalábbis az utóbbi években több olyan szomorú eset történt, hogy valahol lelőttek egy- egy gólyát vagy a fészkét rombolták szét, s újabban költésidőben tömegesen verték le a fecskefészkeket, Ilyen eseteket jelenteitek a jószándékú emberek a ba- latonlellei strandról és Bu­dapest egyes részeiről. Sajnos, városunkban is történt ilyen fecskeirtás, méghozzá nem is olyan ré­gen, hiszen tavasszal még jónéhány fecskepár körö­zött az Élmunkás utcában és az erkélyek alá építették a fészküket. Az anyamada­rak már tojásaikat melen­gették és némelyiknek fió­kája is volt. Aztán egyik napról a másikra hirtelen megfogytak a fecskék, csak imitt-amott körözött egy- egy a levegőben. Nem tudtam mire vélni a dol­got, mígnem egyik ismerő­söm mondta el felháborod­va, hogy a lakók seprű­nyéllel piszkálták ki a fészekből a tojásokat és fiókákat. Megdöbbenve hallgattam az esetet és be­vallom őszintén, nem akar­tam elhinni, de amikor ott jártam, magam is meg­győződhettem róla. Jóné­hány fecskefészek szét volt rombolva és némelyik alatt a földön még akkor is ösz- szetört tojásokat, elpusztult fiókákat láttam. Vajon miért tették? Nem tudom. Ezek után nem meglepő a hír, hogy Szol­nokon a megyei tanács vé­detté nyilvánította a mol- nárfecskefészek.telepet, de egy kicsit talán furcsa, hi­szen hazánkban mindhárom fecskefaj eleve védett és pusztításuk szigorúan tilos! Korábban problémát okozott a büntető eljárások során, hogy nem volt mi­hez mérni az okozott kárt. Lelőttek egy védett mada­rat, s annak nem volt pénzben kifejezhető értéke, így általában olcsón meg­úszták a vandálok a dolgot. Ezt a hiányt pótolja az Országos Természetvé­delmi Hivatal elnökének 3/1975. (TK. 21.) OTvH szá­mú utasítása, mely a vé­dett állatok értékét állapít­ja meg. Eszerint különbö­ző kategóriák vannak — a legkisebb háromszáz fo­rint, a legnagyobb ötven­ezer forint —, s e határon belül minden madárnak meghatározták az értékét. Egy fecske háromszáz fo­rint, könnyű kiszámolni, hogy ötven fecskefióka, vagy tojás elpusztítása ese­tén már tizenötezer forint a kár. S ez már Olyan ösz- szeg, amire feltétlen oda kell figyelni. S az Élmunkás utcában a lakók ennél sokkal nagyobb értéket pusztítottak el. Dénes János Vác a hazai lapokban A Népszabadság közölte Fe­jér Gyula hangulatos riport­ját a dunai révészekről, ismer­tette a váci átkelő forgalmát és fényképet hozott a 60 ton­na hordképességű Toldi Mik­lós önjáró kompról. A Taurus Hírlap örömmel közölte, hogy rövidesen nem lesz keverékhiány a váci gyár­ban, mert üzembe állítják a finomító hengerszéket és így kielégíthetik a bélföldi és a külföldi rendelőket egyaránt. A Magyar Nemzet arról szá­molt be, hogy két új alagút- kemence próbaüzemeltetésével megkezdődött a korszerűsített ferritgyártás a váci Híradás- technikai Anyagok Gyárában. A Magyarország Korsze­rűbb kegyelet címmel közölte a váci Papp Rezső cikkét a hazai sírkertkultúra fejleszté­séről, s ebben megemlítette, hogy ez év elején Vácott át­adták az új állami temetőt. A Rokka visszapillantott a Hazai Fésűsfonó- és Szövő­gyárhoz tartozó üzemekbeni fejlődésre: Vác új konyhát és étkezdét kapott, s befejeződött az óvoda korszerűsítése és bő­vítése. A Nógrád nevű megyei lap dicsérőleg ír a Váci Kötöttáru- gyár pásztói gyáregységéről, ahonnan 17 ezer pulóvert ex­portáltak a minap Franciaor­szágba. ISSN 0US-«S9 (Váci Hírlapi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom