Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-27 / 200. szám

PEST MEGYEI vnÁc PKOinÁJUAi, esyesíílktöü AZ MSZMP PEST MEGYE! BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ­XXIV. ÉVFOLYAM, 200. SZÁM Ára 1.20 forint 1980. AUGUSZTUS 27., SZERDA J övő héten megkezdő­dik az új tanév, s ahogy már hosszú esz­tendők óta, úgy most is örömök és gondok közepet­te vágnak neki pedagógu­sok, gazdasági ügyintézők, tanácsi vezetők, s minde­nekelőtt: szülők. Örömök és gondok közepette; vannak jól sikerült friss intézmé­nyei az óvodai, általános is­kolai hálózatnak a tanév kezdetére, s vannak válto­zatlanul nehéz gondjai en­nek a hálózatnak. Elutasí­tott óvodai felvételek töme­ge, váltott rendszerben használt osztálytermek so­ra tanúskodik a gondokról, s érthető: a szülőt nehezei! veszik rá jobb belátásra az objektív tények, érvek, hi­szen neki a saját terhe — mit kezdjen az óvodába föl nem vett gyermekkel — a legnagyobb. Furcsa helyzet ez. Miköz­ben a száztízezer felé tart az általános iskolai tanulók hatalmas táborának létszá­ma, miközben a befejezése előtt álló ötéves tervben Pest megyében épült fel — az ország több, hasonló közigazgatási egységéhez vi­szonyítva — az általános iskolai osztálytermekből a legtöbb, miközben a hetve­nes években megkétszere­ződött a megyében a nap­közis foglalkoztatásban részt vevő gyermekek - cso­portja, a gondok szinte ugyanúgy szorítanak, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt. Tótágast állni látszik a vi­lág, hiszen mintha történne sok minden, ám akkor ho­gyan lehetséges a gondok változatlansága...? Nincs itt ellentmondás? Próbál­junk az egyedi felől köze­ledni az általánoshoz, hogy meglelhessük a választ. M egyei méretekben nem tartozik a nagy tele­pülések közé Sziget­halom, hiszen lakossága va­lamivel nyolcezer fölött van napjainkban, ám ön­magában a lakosság száma félrevezető lehet. Van ugyanis olyan község, ahol ennél több ember él, egyet­len óvoda mégis kielégíti az igényeket, mert olyan az ott élők korösszetétele, hogy már kevés gyermek szüle­tik. Szigethalmon viszont — bár leegyszerűsítve a való­ságban sokkal bonyolul­tabb tényeket — úgy vál­tozik az elég, a nem elég, ahogy ezen a szeszélyes nyáron kergette egymást a felhő és a napsütés. Volt ugyanis olyan esztendő a községben, amikor „csak" — s itt nagyon a helyén van a szó értelmét visszá­jára fordító macskaköröm — valamivel több mint száz gyermek óvodai felvé­teli kérelmét kellett eluta­sítani. S mivel épült — az autógyár javára írandó — egy új intézmény, száz gyermek befogadására al­kalmas, úgy látszott, a gon­dot áttehetik a megoldott feladatok rekeszébe. Elkö­vetkezett azután ismét az óvodai beiratkozások idő­pontja. Bármennyire is gu­miból készültnek tartották az érintettek az óvodákat, azaz jóval több gyermeket vettek azokba fel, mint amennyire eredetileg ter­vezték. építették az intéz­ményeket, nem kevesebb, mint háromszázat jelentke­zést kellett elutasítani. Mi történt, hogy egyik napról a másikra — egy in­tézményhálózat esetében egy-egy esztendő jelképesen kezelhető ilyen rövid idő­szakként — tótágast állt a világ, gyermekfolyam ost­romolta az óvodákat? Sem­mi különös nem történt, mindössze annyi, amennyi szokványosnak számít a megye legtöbb településén, különösen az agglomerációs övezetben. Családok százai költöztek el, s újabb csalá-*’ dók százai érkeztek. S mert nincs olyan hatalma a vi­lágnak, amelyik életkor, gyermekszám, munkahelyi körülmények dolgában pár­ba állíthatná ezeket a csa­ládokat, azaz, ha elköltö­zött az egygyermekes, ak­kor letelepülni is ilyen ér­kezzen helyette, a gyermek­folyam valóban úgy jön, mint az áradás; gyorsan, ki­számíthatatlanul. S akkor még nem szóltunk — a la­kosság fiatal itt, Szigethal­mon, szemben a járás né­mely öregnek vehető tele­pülésével — a természetes szaporodásról, azokról a kicsinyekről, akik szigethal­mi lakosként látják meg a napvilágot. Ez a szám sem csekélység, a legutóbbi években százhatvan, száz- nyolcvan között volt. H agyatkozzunk most már a — szigethalmi pél­dánkkal megvilágított — gondokra, avagy inkább vegyük előre az eredménye­ket? A ceglédi járásban például — vagy a nagyká- taiban, melyről mai ripor­tunkban is szólunk a 4. Ol­gáim^ több óvodai helyet alakítottak ki az ötödik öt­éves tervben társadalmi összefogással, mint ameny- nyit eredetileg a program hivatalos célként előírt, az­az összesen kétszer annyi­nál is többet, mint ameny- nyire kezdetben számíthat­tak. S mégis, ennek ellene­re is több településen — így Albertirsán — egyik évről a másikra teremtő­dött szinte megoldhatatlan helyzet a jelentkezők és a helyek viszonyának mérle­gelésekor. Ez az állapot éppúgy igaz az óvodák ese­tében, mint a napköziknél — mert ahol két műszak­ban használják a tanter­meket, ott miből varázsol­hatnának napközis helyi­séget? —, az általános is­kolai tantermeknél, s min­den másnál, az üzletháló­zattól kezdve a közműve­kig. Nem kell bennünket meg­győzni arról, hogy az óvo­dába föl nem vett gyermek, a zsúfolt tanteremben tanu­ló ifjú szülei aligha vigasz­ra várnak, nem indokokat remélnek, hanem javulásta mai helyzethez képest. Van­nak azonban objektív kor­látok — ha tudomásul ve­szik azokat, ha nem, akkor is léteznek —, s az objektív korlátok — azaz: a fejlesz­tésre fordítható összegek meghatározottságának — hatásait erősítik, gyakran megsokszorozzák a tótágast hozó népességvándorlási adatok. Ilyen lökésszerű változások következmé­nyeinek fölfogására, semle­gesítésére nem képesek a tanácsok és intézményeink, s nem lehetnek alkalmasak a jövőben sem, főként nem egyik évről a másikra. Ezért — bármilyen nyersen hang­zik a megfogalmazás — ma­gának. az államplogárnak is számolnia kell azzal, hogy bizonyos településeken, bi­zonyos körzetekben sokkal nehezebben elégítheti ki jogos igényeit, mint má­sutt, s ennek mérlegelését se feledje el, amikor dönt, hová költözik. Az iskolaépítésről a 4. ol­dalon közlünk riportot. M. O. KGST-bank Vasútépítés A KGST-tagállamok 10 éve alakították meg a Nemzetközi Beruházási Bankot, hogy se­gítse a gazdasági integrációt segítő beruházásokat. Magyar- országon többek között ilyen hitelből kezdték el építeni ta­valy a záhonyi határállomást, amely a szovjet—magyar kül­kereskedelem, valamint a Szovjetunió és a többi euró­pai KGST-tagország szállítá­sainak jelentős részét bonyo­lítja le. Villamosítják a cég- léd—kiskunhalasi vasútvona­lat, automata és hírközlő be­rendezésekkel is felszerelik. KGST-hitellel folyik a Ma­gyar Hajó- és Darugyár re­konstrukciója is. Az úszó- és portáldarukat, tolóhajókat, önjáró bárkákat készítő gyár­egység termékeinek számotte­vő hányadát Kubába, Romá­niába, a Szovjetunióba és Csehszlovákiába exportálják. A Nemzetközi Beruházási Bank tavaly tovább finanszí­rozta a magyar alumíniumipar komplex fejlesztését: így az Ajkai Timföldgyár, a Székes­fehérvári Könnyűfémmű és a Bitó—II. bauxitbánya bővíté­sét Ugyancsak KGST-hitellel építenek és bővítenék több olyan üzemet a baráti orszá­gokban, amelyik Magyaror­szágra is szállítja termékeit. Ilyen például az erfurti prés- és kovácsoló berendezéseket gyártó kombinát, ahonnan az Ikarusba szállítanak gépeket. Tanácskozás Gödöllőn és Budapesten Környezetkímélő agrokémia Küldöttek tizenöt országból Tizenöt európai és tenge­rentúli országok részvételével kedden nemzetközi konferen­cia kezdődött a gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen „A mezőgazdasági anyagok fizi­kai tulajdonságai és hatásuk a különböző termeléstechnoló­giai rendszerekre’’ címmel. Augusztus 29-én, pénteken pedig a fővárosban tanácskoz­nak a hazai mezőgazdasági szakemberek a környezetkí­mélő növényvédő eljárásokról. Mindkét rendezvény szervezői a {dFM, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Agrár- tudományi Egyesület és más MTESZ-egyesületek. A tanács­kozás programjáról kedden sajtótájékoztatón számoltak be a szervezők. A gödöllői konferencián há­rom nap alatt 50 előadás hangzik el a mezőgazdasági művelésre alkalmas talajfaj­ták, a termesztett növények, a növényi és állati termékek és anyagok fizikai tulajdonságai­ról, valamint az egyes orszá­gokban alkalmazott sokféle és gyakran eltérő termelési technológiákról. A délelőtti plenáris ülésen dr. Lehoczky László egyetemi tanár, a Géptani Intézet igaz­gatója, a CIGR alelnöke kö­szöntötte a venégeket, a világ számos országából érkező tu­dósokat, a szakterület kiváló művelőit. Dr. Huszár István, tanszékvezető egyetemi tanár, a mezőgazdasági gépészmér­nöki kar dékánja, a CIGR gé­pesítési szekciója anyagok fi­zikai vizsgálata munkabizott­ságának elnöke adott tájékoz­tatást arról, hogy az a nem­zetközi konferencia már a második, amelyben a talaj, a növények és az állati eredetű anyagok vizsgálatával foglal­kozó kutatók adnak számot eredményeikről. Az elsőt Len­gyelországban tartották, a következőnek a színhelye elő­reláthatólag Csehszlovákia lesz. A hazai kutatásokról szól­va egyebek közt elmondták, hogy az anyagok fizikai tu­lajdonságainak vizsgálatával számos intézmény profiljának megfelelően foglalkozik, a szakembereket főként az iz­gatja, hogy milyen ezeknek az anyagoknak és a gépeknek eszközöknek a kapcsolata, viszonya, hiszen ma már nem elég jó gépet tervezni, egyre tökéletesebb akkor lesz, ha mindjobban figyelembe ve­szik a konstruktőrök az anya­gok viselkedését, állapotát is. A budapesti növényvédelmi tanácskozás egyúttal jubileum köszöntése isj ^hazánkban 100 éve kezdték el a rendszeres növényvédelmi kutatásokat és vizsgálatokat az akkor alakult Phyloxera kísérleti állomá­son. Azóta a növénytermesztés és a növényvédelem óriást fej­lődésen ment keresztül. Meg­sokszorozódtak a terméshoza­mok, de legalább ilyen mér­tékben fokozódott a termést veszélyeztető gyomnövények, állati kártevők es betegségek, káros hatása. Ezek miatt je­lenleg a világ mezőgazdasági termésének átlag 35 százalé­ka rendszeresen elpusztul, il­letve használhatatlanná vá­lik. A hozamok fokozása vagy akárcsak szintentartása is ma már elképzelhetetlen a ké­miai védekezési eljárások rend­szeres alkalmazása nél­kül. Mindez persze egyre több energiát igényel, és erősen szennyezi a környezetet. Más­fél-két évtizeddel ezelőtt a ha­zai növényvédelem csaknem kizárólag egy-egy nagyobb pusztulással fenyegető károsító ellen lépett fel, s idődől időre permeteztek. Az utóbbi időszakban eze­ket a gazdaságtalan és kör­nyezetszennyező programokat komplex védekezési technoló­giák váltották fel, amik egy adott növénykultúra, vala­mennyi fontosabb károsítójá- nak összehangolt, egyidejű leküzdésére irányultak. Ezzel a módszerrel nálunk kiemelkedő eredmények születtek a nap­raforgó-, a lucematermesztés, az alma és a szőlő védelmé­ben. Egyúttal jelentős költség­megtakarítást értek el, a kör­nyezet szennyező hatása is mérséklődött. Minderről és a következő évek, évtizedek nö­vényvédelmi feladatairól esik szó majd a hét végi buda­pesti tanácskozáson. Magas technikai\ műszaki szén vonalon Szövetkezeti nap az OMÉK-on Kiemelkednek a Pest megyei gazdaságok Az OMÉK-on kedden a ter­melőszövetkezet napját ren­dezték meg. A kiállításra ezen a napon 80—100 téeszből ér­keztek vendégek. Htstexer négyzetméter Hagymatároló Erőspusztán rt v k K y.xtr?'v s *jr fe? ....,^e.< • A tároló külső homlokzata Pest megyében új fűszerfé­lét, a hagymát honosítják meg nagyobb termőterületen rendszergazdaságban. A hagy­ma termesztés új, gépesített meghonosítására már több éve folynak kísérletek a Kertészeti Egyetem tangazdaságaiban. A gépi termesztésre alkalmas fajtákat a szigetmajori, az erőspusztai, a szigetbecsei és a felsőbabádi állami gazdaság­ban termesztik. A Kertészeti Egyetem so­roksári tangazdasága és a Fel­sőbabádi Állami Gazdaság mintegy 300 hektáron termel vöröshagymát. Ekkora terület­hez azonban korszerű tárolási és betakarítási rendszer is szükséges. Kézi erővel mindezt a munkát a mai mezőgazdasá­gi munkaerőhiányban nem tudnák elvégezni, így hát a legújabb konstrukciójú hagy­mabetakarító kombájnokkal szedik fel a termést. Ugyan­akkor a tárolási gondokon enyhít majd az az 53 millió forintos, hatezer négyzetméte­res, 600 vagon hagyma tárolá­sára alkalmas új csarnok. Az új létesítményben angol válo­gató gépsort állítottak fel, amely 10 órás műszakban 8 vagon terméket tud feldolgoz­ni és a rögös, sáros, piszkos hagymát különválasztja. Dá­niából pedig zsákoló- és cso­magológépet szereztek be az új hagymatárolóba. A 60 mé­ter széles, 102 méteres iker- csamokos tárolásban, légbefú- vásos ventillációval tárolják majd a válogatott hagymát. Ezzel óvják a befülledéstől, a rothadástól. Az új csarnokban szeptember első napjaiban kezdődik meg a hagyma fel­dolgozása. Kép, szöveg: Koppány György A vásáryáros központjában, a B-pavilonban a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsa értekezletet rendezett, ame­lyen részt vett Zsuffa Ervin, az MSZMP KB osztályvezető­helyettese és Rév Lajos, az OKISZ elnöke. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár be­szédében rámutatott: a mező- gazdaság fejlődésének inten­zív iránya visszafordíthatatlan folyamat. A következő időszak­ban állandósul a magas mű­szaki-technikai színvonal, de arra is szükség van, hogy a gazdaságok és a vállalatok a takarékosság és a gazdaságos­ság követelményeit az eddigi­nél következetesebben érvé­nyesítsék. Ugyancsak tegnap tartották szakmai napjukat a juhászati szakemberek. A résztvevők el­mondták: a magyar juhte­nyésztés újabb virágkorát éli. Az anyajuhállomány minden eddiginél nagyobb, 1,7 milliót tartanak az országban. A te­nyésztésnek egyre nagyobb sze­repe van a hazai textilipar fejlesztésében is. Az említett ágazat különösképpen ered­ményesen fejlődött a gödi Du- namenti Termelőszövetkezet­ben, ■ ahol az elmúlt esztendő­ben már 7 ezerre emelkedett az anyajuhállomány. A közös gazdaság eredményesen hasz­nálta ki a szövetkezet koráb­ban elhanyagolt rét-legelő te­rületeit. A dombos, mezőgaz­daságilag kevésbé hasznosít­ható tájon viszonylag gyorsan fejlesztette ki országos szem­pontból is jelentős állomá­nyát. A szaporulatot: főként pecsenye- és tejes­bárányokat értékesítik a külföldi piacokon, növel­ve ezzel az ország expor­tálható árumennyiségét. Tegnap tartotta sajtótájé­koztatóját az Óbuda Tsz, amelyen Varga Ferenc, a téesz elnöke ismertette a gazdaság tevékenységét. Az OMÉK-on öt helyen találkozhatnak virá­gos emblémájukkal a vendé­gek. A mintegy 7 ezer szövet­kezeti tagot és alkalmazottat számláló, 3 ezer hektárt meg­haladó földterületen több mint 1 milliárd forint terme­lési értéket produkáltak 1979- ben. Ez annál is lényegesebb, mivel viszonylag kis földterü­leten dolgoznak, Szentendre, PomáSi mtddMXisr,' ~CSomctF ka és a főváros III. kerületé­ben. A termelőszövetkezetljen új ágazat a halászat. A Dunán 78 kilométer hosszúságban gaz­dálkodnak, azaz telepítenek és fognak halat. Együttműködve más szövetkezetekkel, a halastavakból és a Du­nából az idén 200 tonná­nyit szeretnének kifogni és ebből jelentős mennyi­séget, 30 tonnát exportál­nak. Az IDR (Ipari Dísznövény­termesztési Rendszer) műkö­désének, technológiáinak és fejlődésének ismertetése mel­lett bemutatják a kényszerszel­lőztetéssel ellátott kondicionált fóliasátrat, és benne a dísznö­vénytermesztés technológiai újdonságait: a gördíthető nö­vényasztalt, á növényágyat, a tőzegzsákos termesztést, a cse­pegtető öntözést és egyéb be­rendezéseket. Az A-pavilon- ban vágott, és cserepes virá­gokat állít ki az országszerte ismert gazdaság. A pavilon mellett kiültetett díszfáik és díszcserjéik láthatók. Az építészeti bemutató terü­letén két üvegházat mutatnak be, amelyek hobbykertészke- désre és háztáji termelés­re alkalmasak. Az OMÉK 1980. rendezvény­program tájékoztatója szerint ma kerül sor Lengyelország nemzeti napjának szakmai rendezvényeire és előadásaira. A mezőgazdasági gépek kar­bantartásának szervezéséről — a traktorok, kombájnok javí­tásáról — lesz szó az F-pavi- lonban délelőtt 10 órakor. A témával kapcsolatos tájékoz­tatót dr. Mélykúti Csaba osz­tályvezető, a MÉM Műszaki Intézetének (Gödöllő) osztály- vezetője tartja. V. B. KOZELET Púja Frigyes, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere táviratban üdvözölte Jozef Czyreket, a Lengyel Népköz- társaság külügyminiszterévé történt kinevezése alkalmából. Tótágas

Next

/
Oldalképek
Tartalom