Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-02 / 180. szám

Sztrádanyitás előtt Új közlekedési rend LUÖi A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM 1980. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT Épífőfáhorozók a városban Brigádverseny a munkaárokban Aszód szomorú nevezetessé­ge a sok közúti baleset, nem teimészetszerű velejárója az errefelé nagymértékben meg­növekedett forgalomnak: Per­sze csak akkor állíthatjuk ezt, ha hozzátesszük, a községben mindenkinek másképp kelle­ne közlekednie, mint koráb­bam. Jóllehet az egyik legveszé­lyesebb részt, a főutat övező Kondoros teret forgalomirá­nyító lámpák védik, akad még kritikus hely másutt is. Né­hány éve még minden teke­tória nélkül fel mertem haj­tani a kartali partra, a Ver- seg felé nyíló meredek útra. A mai forgalomban ez már felesleges kockázat volna. De nem tanácsos a 48-as emlék­műtől a Galga étteremig sem közlekedni kerékpárral. Mint ahogy nem is szabad, a tiltó táblák rendelkezése szerint. Mégis nap nap után találkoz­hatunk hajmeresztő jelene­tekkel, mindkét helyen. A gyalogosoknak, az élelmi­szerbolt előtti átkelőhely is rejt veszélyeket, akár forga­lomirányító lámpa is elkelne itt. : Az aszódiaknak és az erre­Az Árammérőgyár végter­mékeibe évről évre több mű­anyag alkatrészt építenek be, növelve a gyártmányok mű­szaki színvonalát, megbízható­ságát, csökkentve az előállí­tási költségeket. A műanyag felhasználása ráadásul meré­szebb műszaki megoldásokat tesz lehetővé. A műanyag­üzem, hasonlóan a gyár többi részlegéhez, sikeresen jutott túl az első féléven, de még nagyobb feladatok várnak az itt dolgozókra, az újabb hat hónapban. A második félév­Soha nem hittem volna, hogy mekkora rendezíőgárdá- ja van egy igazi falusi lako­dalomnak. Nemrégiben tanú­ja lehettem egy ilyen nagy ese­ménynek, s tapasztalhattam, hogy az egykor Volt lakodal­mak szokásai a járásban sem halványodnak, sőt, mintha új­ra virágkorukat élnék ezek a hagyományok. Ami mégis vál­tozott: bővült a meghívottak köre. Húsz-huszonöt évvel ez­előtt negyven-ötven vendéget hívtak, a százszemélyes lagzli kivételnek számított, ma ál­talában 250—300 embernek te­rítenek. A fő helyen Az új módi megváltoztatta a lakodalom helyét is. Két- három évtizede elég volt a la­kás, ma hatalmas sátor bo­rítja az egész udvart, néhol még a fél kertet is. Növeke­dés tapasztalható tehát min­denben, csak a rendezők, a tisztségviselők, a meghívottak­ról gondoskodók sZáma nem változott. Hadd mutassam be őket az említett lagzi nyo­mán. A násznagy a lakodalom legfontosabb és legjelentősebb személyisége. Az emlegetett felé járóknak egyszer és min­denkorra tudomásul kell ven­niük, hogy ez a község a ha­zai, sőt a nemzetközi forga­lom ütőerébe került. Kerék­párral és gyalogosan egyre kevésbé lehet errefelé a szo­kásos módon, a közlekedési szabályok ismerete nélkül és megsértésével közlekedni. Rövidesen hasonló helyzet­be kerül járásunk egy másik települése, a valaha csendes kis falu, Bag is. De mint úgy­szólván mindennap tapasztal­hatni, ezen a vidéken sem készültek fel az emberek a megváltozott közlekedésre. Az autópálya nemrég átadott első felüljáróján és közvetlen kör­nyékén máris hátborzongató dolgokat lehet látni. A Kresz- táblák nem ismerete, illetve jelzéseinek figyelmen kívül hagyása teremt számos ve­szélyhelyzetet. A felüljárókkal, az autópá­lyához csatlakozó utakkal te­letűzdelt területeken sok-sok gyermek is megfordul, ezért jó lenne még az őszi sztráda­nyitás előtt megbeszélni velük a legfontosabb közlekedési tudnivalókat. G. B. ben kezdik meg a GE és GH típusú fogyasztásmérők nagy sorozatú gyártását, s ezek a termékeik jóval több műanyag alkatrészt tartalmaznak, mint elődeik. Természetesen nemcsak a mennyiséget kell növelniük, hanem a minőségre is ugyan­ilyen figyelmet kell fordíta­niuk. A gyártók jó munkáján kívül, az ellenőrök is sokat tehetnek azért, hogy a mű- anyagüzemből kikerülő alkat­részek ellen ne merülhessen fel kifogás. lagziban a házigazda komája, aki a komaság vállalásakor, vagyis, amikor a lány kereszt­apja lett, már tisztában volt azzaj, hogy egykoron, ha meg­nő a gyerek, reá hárul a násznagyi tisztség, ami nem kis gond és teher. Általában irányító szerepköre van, szin­te mindenben kikérik a véle­ményét, mindenhez hozzászól­hat. Az esküvő napján Zenekar megy érte. A lakodalomban 6 ül a tükör alatt, vagyis az övé a fő hely. Kíséri a menyasz- szonyt az esküvőre, aláírja a házassági anyakönyvet. Kí­nálja a ház vendégeit, gondo­san ügyel a menyasszony­táncnál, megszámolja a meny­asszonypénzt, s tanúk jelenlé­tében átadja at új párnak. Utolsó vendégként távozik s berúgnia nagy szégyen vol­na. Barátság, katonaság A násznagy felesége látta el a nyoszolyóasszony szerepét. Ö vitte valamikor keresztelni a menyasszonyt, elkíséri hát az estküvőre is. Neki kell a legtöbb süteményt sütnie, s gondoskodnia arról, hogy a Lassan ébred, éled a város. Reggel van, megindul a moz­gás. A Kossuth Lajo^ utcában haladok, s elnézem a betöltés alatt álló hatalmas árkokat, amelyek alján ott pihen a földgázt szállító csővezeték. Elhagyva a posta éDületét, a bal oldadon rendezetlen a te­rep, a leendő járda helye. Ügy látszik, itt-dtit elmérték magu­kat az építők, mert az akna­fedelek fél méternyire is ki­állnak a földből. Mindenki a közúton közle­kedik, a robogó járművek kö­zött. Célom a Pest megyei Ál­lami Építőipari Vállalat iro­dája. Ezen a soron ez az egyet­len földszintes ház, amely ugyancsak lebontásra van ítélve, de most még az építők­nek ad otthont. A művezetők éopen a napi feladatot beszé­lik meg. Ismerősök mind. Nagy István 1949, Hordós Bé­la 1962 óta dolgozik Gödöl­lőn, a legkevesebb ideje Gu­lyás István van a vállalatnál, három éve, különben ő is régi szakember. Dicséret és kritika Sok-sok városi építkezés fű­ződik a nevükhöz, hiszen Nagy Iván építésvezető irányításá­val a PÁÉV dolgozói orosz­lánrészt vállalnak Gödöllő megújhodásában. Az évek so­rán persze nemcsak az elis­merő szavakból, a kritikából is bőven kijutott az építők­nek, hiszen gyakran csúsztak a határidővel, s aki lakásra vár, annak a száján könnyen kibukik a bíráló szó. Benkó László építésztechni­kusra várunk, ő kísér majd ki a Szabadság térre, hogy megnézzük az építőtábor fia­taljait. Az első turnus már elment, negyvenen voltak, de már itt vannak az újak. A tábor nemzetközi, a ma­gyarokon kívül lengyel és szovjet fiatalok is vannak itt. A szovjetek nagyon szorgal­masak, mondja elismerően Nagy István. pap és az anyakönyvvezető egyaránt megkapja a tortát, meg az üveg bort. A lakoda­lom egész ideje alatt a férje mellett foglal helyet, s ha a többi asszony le is veti fejé­ről a kendőt, ő viselni tarto­zik egész végig. A násznagy benne lehet minden 'tréfában, de neki meg keli őriznie mél­tóságát, komolyságát. A komaságot a legénykori barátság, esetleg az együtt töl­tött katonaévek szülték, ezért a násznagy és a nyoszolyóasz- szony személye meghatározott. Ettől csak akkor lehet eltérni, ha valami haran miatt meg­szűnt a barátság. A vőfélyt, akire a szokásfo­lyamatban a legösszetettebb feladat vár, az örömszülők vá­lasztják. A lakodalom előtt már általában egy évvel fel­kérik a tisztségre, s ha nem tudja elfogadná az időpontot, gyakran inkább a lagzi idejét változtatják meg. Mindig voltak s ma is van­nak felkapott vőfélyek. Hé- ví^györkön például az idősek közül Bányánszky Andrást és Dencsák Pált kedvelik. A kö­zépgeneráció legfelkapottabbis Varga Mihály. A fiatalok kö­zött a legismertebb ceremó­Megérkezik Benkó László, aki mellesleg az itteni KISZ- alapszervezet szervező titkára, vele és Nagy Istvánnal hár­masban vágunk neki az épít­kezési területnek. Az úgyne­vezett tömbbelsőben munka­árkok fogadnak, minden fel van dúlva, mintha lövészár­kokat ástak volna, önkéntele­nül kicsúszik a számon a kér­dés: mikor lesz itt rend? Lai­kus létemre két évre tippelek, imformátoraim azonban meg­nyugtatnak, szerintük egy év is elég. A 12-esek A P5-ÖS épülethez megyünk. Az építőtáborosok egy része a nagytakarítást végzi. Kint, az árok partján, a földkupacon ülve reggeliznek fiúk, lányok. Egy kreol bőrű kislánynak mu­tat be Benkó, első éves egye­temista, Firta Erika a neve, s ő a brigádvezető. Mezőgaz­dásznak készül, szülei a fő­városban laknak. Tőle tudom meg,' hogy a mostani turnus- • nak tizenhat lány és tizennégy fiú a tagja. A brigádnak nincs neve, csak száma. Ök is a 12-esek. A brigádok versengenek egymással, tagjaik igyekeznek becsülettel helytállni, hiszen az a csapat, amelyik a leg­jobbnak bizonyul, jövőre vagy a Szovjetunióba, vagy az NDK-ba utazik egyhónapos építőtáborba. Két hetet dol­goznak, kettőt üdülnek. Beszélgetésünket Papp Ist­ván is hallja, aki az előző turnus győztes brigádjának volt 4 vezetője. Azért van itt, mert ^kíváncsi, hogyan dol­goznak azok, akik követték őket. — Mi már tudjuk, hogy hová megyünk — újságolja —: a 'lettországi Rigába. Firta Erika veszi vissza a szót. — Nagyon jól megva­gyunk, szót értünk egymással. A munka reggel héttől dél­után háromnegyed ötig tart, hetente öt napig dolgozunk. Rámutat egy-egy fiatalra, az niamester Szomori László, A vőfély feladatai közé tarto­zik a lakodalmat megelőző hi- vogatás. Ö intézi a búcsúzta­tót, a menyasszonykérést, ő jelenti be a vacsorakor at ételeket, ő mondja a hosszú szórakoztató verseket, előveze­ti a menyasszonyt a menyasz- szonytánchoz és kezdi vele a táncot. Szokásmonográfia Bemutatja a felkontyozott új asszonyt, szervezi a hajnali maskarázást, s általában vi­gyáz a jó hangulatra. A fia­talabb vőfélyek nem is tud­ják, hogy valamikor a vő­fély kalapdíszt is kapott, há­romágú rozmaringgal ékesít­ve. Mára már csak a vőfély­bot maradt, meg a kulacs. A versek viszont változatla­nok, még akkor is, ha csak a szájhagyomány útján terjed­nek. A mai fiatalok is az öregektől tanulták, s talán ér­demes lenne összegyűjteni őket egy vőfélykönyvben, hi­szen meglehet, hamarosan el­enyésznek. Be kellene mutatni a töb­bieket is. A szakácsnőt és se­gítőit, a csapost, a kiszolgált.) kát, az étkek kínálóit. Ez sem adná azonban teljesen vissza a szokást, amely előbb vagy utóbb, de biztosan átalakul, elmúlik. Talán még nem len­ne késő elkészíteni a Galga- völgye községeinek szokásmo­nográfiáját. F. M. orosházi Fejes Gyulára, a szintén Gödöllőn tanuló Ko­vács Lászlóra, de említhetné a többieket is, akikkel hamar összerázódtak, és nemcsak munka közben, hanem este is sikeresek. Elégedettek a szállással Például azon a tréfás ve­télkedőn, amelyet a város különböző helyén dolgozó épí­tőbrigádok tartottak, a 12-esek az első helyen végeztek. Aztán ismét a munkára te­relődik a szó. Feladatuk 2600 folyóméter kábelároknak a kiásása, nehéz, agyagos, kö­ves talajban. Ígérik, hogy meglesz és nem lesz panasz munkájukra. A házban se- rénykedőkre célozva mondják, hogy még a lányok is job­ban szeretnek kubikolni, mint takarítani. De azért, minden­ki vita nélkül elvégzi a rá­osztott feladatokat. Fiatalokról lévén szó, ter­mészetesen szó esik a koszt­ról is. Elégedettek vele, akár­csak a szállással. Az agrár­egyetem C kollégiumában laknak, az ételt is az intéz­mény konyhájából kapják. Öt évig élnek városunkban ezek a fiatalok, akik az Ag­rártudományi Egyetemen ké­szülnek életpályájukra. Re­méljük, jó emlékekkel térnek haza, s azzal a tudattal, hogy hozzájárulhattak annak a vá­rosnak a fejlesztéséhez, ahol ifjúságuk szép éveit töltötték. Csiba József Kombájnra való \ Terhelésszabáiyozó A Német Szövetségi Köz­társaságban gyártott Claas' Dominator 100-as kombájnt kiváló, jó gépnek tartják a gazdaságokban, teljesítménye is nagy. Erre a gépre is rá­szerelték azonban hazánkban azt az úgynevezett terhelés­szabályozó műszert, amelyet a MÉM Műszaki Intézetben fejlesztettek ki, s amelyet ma •már gyárt a budapesti Elekt­romos Mérőkészülékek Gyá­ra. Kiderült, hogy a műszer használatával még tovább le­het növelni a kombájn telje­sítményét: a búza és kukori­ca betakarításában — a nö­vényállománytól és egyéb kö­rülményektől függően — az eredetinél 9—22 százalékkal többet lehet kombájnolni. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Gödöllőn, Erdő­kertesen, Isaszegen, Kerepes- tárcsán, Mogyoródon, Nagy- tarcsán, Pécelen, Szadán, Ve­resegyházon augusztus 3-án, vasárnap: dr. Rédling Tibor, Kerepestarcsa, Templom u. 3. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Gailgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Iikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Vácegresen, Váokisújfa- lun, VácszentlászJón, Verse- gen, Zsámbokon augusztus 3-án, vasárnap: dr. Soós End­re, Aszód, Kossuth u. 51. Városi moziműsor Szegfű vodkával. Színes len­gyel filmvígjáték. Csak 4 óra­kor! A férfi, aki szerette a nő­ket. Kísérőműsor: Magyar Híradó. Csak 16 éven felüliek­nek! Előadások kezdete 6 és 8 órakor. Szombati jegyzet Szólni Gödöllő egyik vezetőjé­nek vesszőparipája, amit minden lehetséges alka­lommal és helyen meglo­vagol: valahányon, akik szeretjük ezt a várost, tö­rődünk sorsával, szépnek, rendezettnek, tisztának akarjuk látni, szóljunk, ha szemeteiére találunk, hu tördelik a fákat, virágokat, rongálják a közterek be­rendezéseit, kicsúzlizzák az utcai póznákról az égőket, vagy bármi helytelen cse­lekedeten érjük embertár­sainkat. Szólni nehéz. Jobb esetben lemosolyog­nak, mint az a fiatalem­ber, akit figyelmeztettek, irdatlan táskáját ne akasz- sza a törékeny fa vékony­ka ágaira, mert letörnek, s jövőre újat ültethetnek. Viccesre vette a dolgot, s amikor megmagyarázták, komolyan gondolták, így válaszolt: akaszd oda te *s­Néhány esztendeje valaki fejébe vette, eléri, hogy a pártház előtti pázsiton nem közlekednek keresztül-ka- sul, hiszen métereket sem nyernek, csupán centimé­tereket, ha átvágnak a fü- vön. Csúcsforgalomban les­ben állt, s aki a pázsit felé tartott, annak szépen megmagyarázta, miért tesz rosszat. Furcsán néztek rá. Egyik lakótelepünkön tár­sadalmi összefogással par­kosítottak, s a járda men­tén csinos kis virágágya­kat is kialakítottak. A fő- vállalkozó észrevette, hogy egy ott lakó hölgy, aki ter­mészetesen nem vett részt a munkában, utána is kö­vetkezetesen korábbi útvo­nalán halad, mintha nem is látná, hogy ott most virá­gok díszlenek. Figyelmez­tette. Köszönését azóta is elfogadja, de úgy ejti ki a jó napotot, a jó reggelt, mintha undorodna tőlük. ■ 'V Miért nehéz szólni? Illetve: miért ilyenek a reagálások, hiszen még sza­bályt erősítő kivételről sem igen hallhatunk. Azt hiszem, az a legnagyobb baj, hogy akiket figyelmez­tetni kell, egészen más vá­gányon haladnak. Észjárá­suk alapjaiban különbözik azokétól, akik figyelmeztet­jük őket. Nem is tudato­sul bennük, hogy amit tesznek, esetleg káros. Sokak fejében él a tév- képzet, hogy ami az én házamon, irodámon, ker­temen kívül van, azzal nincs gondom, azt nyugod­tan lehet legázolni, elvinni, letörni, tönkretenni. Sőt! Nem is tartják legázolás- nak, letörésnek, tönkrete- vésnek. Mert ami a kerí­tésükön kívül van, olybá tűnik nekik, mintha nem is volna, észre sem veszilt. Ügy gázolnak át a pázsi­ton, virágágyáson, mintha puszta terület volna. De hát az ember nem születik ilyennek. Ilyenné lesz, ilyenné formálódik, már aki. Szándékosan hasz­náltuk ezeket a semleges formákat, hiszen eszünk ágában sincs húrkit is az­zal vádolni, hogy gyerme­két, tanulóját ilyenné ne­veli. Azt viszont merjük állítani, hogy nem eléggé hatásosan, értelmesen, ki­tartóan és következetesen szoktatjuk rendre, tiszta­ságra, a más(ok) munká­jának megbecsülésére a legkisebbeket. Legfőképpen a közösségi, a mindenki által használt, használható javak, tárgyak, eszközök, az utak, járdák, autóbuszok, vonatkocsik épségének óvására nem okítunk elég szorgosan. Sűrítve és egyszerűsítve: keveset teszünk azért, hogy az enyém és a miénk kö­zött húzódó árkot minél gyorsabban betemessük. Kör Pál ISSN 0133 — 1957 (Gödöllőt Hírlap) Több műanyag-alkatrész Képünkön: Poharenszky Mihályné betanított munkás, akinek szorgalmát és ügyességét példaként említik főnökei, apró alkatrészeket ellenőriz nagyító alatt. Fördős Gábor felvétele Átalakuló szokások A lakodalmak tisztségviselői

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom