Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

»nctr.t “dßjf “W xJiimw 1980. AUGUSZTUS 1, PÉNTEK FÓKUSZ Párizs és a Közel-Kelet Nyugati sajtójelentések terje­delmes elemzésekben foglal­koznak Franciaország közel- keleti politikájával, annak kap­csán, hogy néhány napja az BMaZ-kózgydlés rendkívüli ülésszakán ismét határozatban erősítették meg a palesztinok törvényes Jogait. Ami Franciaország és a Kö­zel-Kelet viszonyát illeti, ez történelmi távlatokra vezethe­tő vissza, kulcselemeit min­denkor Párizsnak a térségéhez fűződő érdekei diktálták. Szá­zadunk elején például Fran­ciaország volt az egyik nagy­hatalom, amely Nagy-Britan- niával, akkoriban a térség leg­nagyobb befolyású ellenőrzőjé­vel közösen kialakította a mai Közel-Kelet arculatát. Párizs gyámkodott Szíria és Libanon önálló államként való megjele­nése fölött is. Ma Párizs érdeklődésének a középpontjában az olaj áll. Ez határozza meg a francia kül­politika közel-keleti vonatko­zásainak arculatát egészében véve is és külön-külön orszá­gonkénti bontásban is. Mint a Newsweek című amerikai he­tilap legújabb száma írja: Cis- card d’Estaing francia köztár­sasági elnök türelmes szőlős­gazdához hasonlóan ápolja kapcsolatait a Közel-Kelet olajban gazdag országaival. Fegyvereket kínál fel Szíriá­nak, Szaúd-Arábiának és Ku- vaitnak, nukleáris együttmű­ködést alakított ki Irakkal, to­vábbá támogatja a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet — teszi hozzá az amerikai lap. Franciaország megkülönböz­tetett figyelemmel követi kö­zel-keleti politikájának kényes elemeit is, igyekezvén egyen­súlyban tartani viszonyát a térség igen tarka politikai szín­skálájának valamennyi cso­portjával. Legutóbb a Párizs­ban megkísérelt, Bakhtiar elle­ni merénylet kavarta föl a francia politikai élet vizeit, élezte ki az ellentéteket a gaulleista hagyomány szelle­mében „arabbarát” és a közel- keleti arab országokhoz hűvö­sebb viszonyt sürgető más ér­dekcsoportok között. A hivata­los Párizs óvakodott az egyér­telmű állásfoglalástól, annál is inkább, mert a Bakhtiar-me- rényletet egy olyan teheráni csoport is magára vállalta, amelynek kapcsolatai lehetnek a hivatalos iráni vezetéssel. Párizs úgy kerülte ki ezt a kutyaszorítót, hogy hangsú­lyozta: politikai menedékjo­got nyújt mindenkinek, aki megtartja az ország törvényeit. Gondokat okoz Párizs ellent­mondásos viszonyulása a pa­lesztinokhoz is. Míg egyfelől engedélyezték a Palesztinái Felszabadítási Szervezetnek, hogy párizsi képviseletet nyis­son, másfelől az Egyesült Ál­lamok nyomására visszakoz­tak az ENSZ palesztin vitájá­ban és tartózkodjak az Izraelt elítélő közgyűlési határozat szavazásakor. Ez a francia té­továzás mindkét oldal számára problematikus. Az arab orszá­gok joggal kérik számon a franciáktól, hogy miért nem tartják magukat következete­sen a palesztinok törvényes jo­gai elismeréséhez, és Párizs miért nem lép fel kezdemé­nyezőbben a közös piaci orszá­gok és a Közel-Kelet viszonyá­nak stabilizálásában oly fontos palesztin kérdés megoldásá­ban. Washington ugyanakkor az úgymond európai szolidari­tás nevében arra szorítja az Elysée-palotát, hogy még na­gyobb mértékben kövesse a hivatalos amerikai—izraeli ál­láspontot a közel-keleti kérdés megoldásában. Ahogy az idő ,múlik, és egyre-másra hiúsulnak meg a Camp David-i rendezés­sel kapcsolatos várakozások, úgy erősödik az átfogó és tar­tós rendezés igénye. Ehhez vi­szont arra lenne szükség, hogy Párizs a PFSZ, a palesztinok törvényes jogait elismerve, er­re az útra térjen, mert csak­is ez az út vezet a közel-ke­leti feszültségi góc felszámo­lásához. D. P. Akcióprogramot fogadlak a nők világkonferenciáján Akcióprogram és több mint 40 határozat elfogadásával ért véget szerdán a késő esti órák­ban Koppenhágában a nők világkonferenciája. At érte­kezlet az ENSZ rendezésé­ben július 14-én ült össze. A tanácskozáson 145 ország mint­egy 1300 küldötte vett részt. Megfigyelőként öt szervezet — köztük a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet — küldöttségei vol­tak jelen. Az ENSZ szakosí­tott szervezetei 155 küldöttel képviseltették magukat. A több mint 200 cikkelyből álló akcióprogram leszögezi, hogy „béke és stabilitás nél­kül nincs fejlődés”; „a béke nem lehet tartós, ha nem számolják fel minden szin­ten az egyenlőtlenséget, a hát­rányos megkülönböztetést”. A béke megszilárdításához hozzá fog járulni a nőknek a baráti államközi kapcsolatok fej­lesztésében való egyenjogú részvétele — állapítja meg továbbá a dokumentuma. — Elő fogják segíteni az asszo­nyok és lányok az imperializ­mus, a kolonializmus, a neo- kolonializmus, a cionizmus, a fajgyűlölet, a faji megkülön­böztetés, a külföldi uralom és elnyomás elleni harcot is. A nőkkel szembeni hátrá­nyos megkülönböztetésekről szólva az akcióprogram rá­mutat: e diszkrimináció kö­vetkezménye egyebek között az, hogy a nők, akik a nyil­vántartott munkaerők egyhar- madát teszik ki és az összes munkaórák köZel kétharmadát teljesítik, a világviszonylatban összesített jövedelemnek csak egytizedét kapják. „A leszerelés terén eléren­dő eredmények nagy mérték­ben hozzájárulnának olyan gazdasági, szociális és kultu­rális feltételek megteremtésé­hez, amelyek között a nők megkülönböztetés nélkül ér­vényesíthetnék jogaikat, te­hetnének eleget felelősségük­nek” — hangoztatja a prog­ram. A dokumentum célul tű­Zi ki a nők fokozottabb be­vonását a politikai és gazda­sági döntési folyamatokba, a munkához, szakképzéshez és egészségügyi ellátáshoz való jo­gának biztosítását szerte a világban. A több, mint 40 elfogadott határozat egyike felszólítja az ENSZ-köZgyűlés 35. üléssza­kát: dolgozzon ki deklarációt a nők tevékeny részvételéről a nemzetközi béke és bizton­ság megszilárdításáért, a ko- lonializmus, a fajgyűlölet és a külföldi elnyomás minden formája ellen vívott harcban. Más határozatok időszerű nemzetközi kérdésekkel fog­lalkoznak; egyebek között elítélik az alapvető emberi jo­gok megsértését Dél-Afriká- ban, Salvadorban, Chilében és az Izrael által megszállt arab területeken. Az ENSZ égisze alatt — az 1975-ös mexikóvárosi és az 1980-as koppenhágai világérte­kezlet után — 1985-ben Nai­robiban vagy Tokióban tart­ják meg a nők 3. világkonfe­renciáját Párthatározat a bolgár gazdaságról A BKP Központi Bizottsá­gának júliusi plénuma hatá­rozatot hozott a VII. ötéves terv végrehajtásának fő ered­ményeiről es a halaszthatatlan feladatokról. A bolgár sajtó­ban publikált határozat meg­állapítja, hogy egészében jól halad az 1980. évi népgazda­sági terv és a VII. ötéves terv célkitűzéseinek valóra vál­tása. Jelentősen kibővült az anyagi-műszaki bázis, emel­kedett a termelés technikai és technológiai színvonala, ja­vult a népgazdaság szerkeze­te. Ugyanakkor — mutat rá a határozat — a népgazdaság minden szférájában még sok a feltáratlan és kihasználatlan tartalék. Helyenként kirívóan megsértik a munka-, a tech­nológiai és a pénzügyi fe­gyelmet. A párthatározat minden dol­gozó kollektíva simára or­szágos szocialista munkaver­senyt hirdet a BKP tavasszal megtartandó XII. kongresszusa tiszteletére. Felhívja a figyel­met a határozat az új gaz­dasági mechanizmus szabá­lyozóinak minden területen való következetes érvényesí­tésére, különösen az önelszá­moláson alapuló új típusú Floridai zavargások A Florida állambeli Orlan­do délnyugati, túlnyomóan fe­keték lakta részében szerdán este faji zavargások törtek ki. Néger fiatalok csoportjai köveket és üvegeket dobáltak, majd felgyújtották épületeket. A rendőrség lezárt egy ház­tömböt és szétverte a lázon­gó csoportokat Az újabb floridai zavargá­sok közvetlen kiváltó oka az volt, hogy letartóztattak egy fekete bőrű asszonyt A feke­te lakosság és vezetőik a ka­vargások valódi okát a feke­ték hátrányos megkülönböz­tetésében, az őket sújtó mun­kanélküliségben, rossz lakás- körülményeikben, a rendőrség­től elszenvedett zaklatások­ban látják. A májusban Miami Liberty City negyedében kitört zavar­gások óta ez már az ötödik sú­lyos faji összecsapás volt Amerika déli államaiban. Újabb letartóztatások Bolíviában Tömeges letartóztatásokról szóló hírek érkeztek szerdán a bolíviai fővárosból. Diplo­máciai források szerint pol­gári ruhás fegyveresek el­hurcolták Julio Tumirit, a bolíviai emberi jogok szerve­zetének egyik vezetőjét is. A fegyveresek üzlethelyiségeket és lakásokat kutatnak át, s láthatólag listák alapján ke­resik a junta által nem kívá­natosnak ítélt személyeket. Magukat megnevezni nem óhajtó politikai megfigyelők szerint a július 17-i állam­csíny óta mintegy 1600 sze­mélyt tartóztattak le. A La Paz-i harcokban elesettek szá­mát 60 és 100 közöttire be­csülik. Ugyanezek a források azt is közölték, hogy a fővá­rostól negyven kilométerrel délnyugatra fekvő Viachában a junta koncentrációs tábort létesített. A La Paz-i katonai vezetők szerdán elmozdították a had­sereg 7. hadosztályának élé­ről Mario Vargas Salinas ez­redest, s helyére Carlos Ru­der Villa eZredes került. Var­gas nem szállt szembe az ál­lamcsínnyel, de források sze­rint nem is értett egyet a tör­vényes kormány megbuktatá­sával. A junta külügyminisztere szerdán azt mondotta, hogy Lidia Gueiier aiSszony, a pucs- csal megbuktatott államfő immár rendelkezik útlevéllel, és elhagyhatja az országot. Gueiier, aki az államcsíny idején a La PaZ-i pápai nun- ciatúrára menekült, kijelentet­te: addig nem szándékozik el­hagyni az országot, amíg kor­mányának összes tagját sza­badon nem bocsátják. Argentína és Paraguay után Brazília is bejelentette, hogy elismeri a bolíviai juntát. Er­ről a La Paz-i brazil nagykö­vet tájékoztatta az új bolíviai hatóságokat. — Jósé López Portillo mexi­kói államfő Brazíliából való elutazása előtt szerdán kö­zölte: országa továbbra is dip­lomáciai kapcsolatokat tart fenn Bolíviával. Hozzátette ugyanakkor, hogy Mexikó az Amerikai Államok Szerveze­tében elítélte az államcsínyt. Arra a kérdésre válaszolva, hogy elismeri-e az új bolíviai rezsimet, Jósé López Portillo azt válaszolta: Mexikó a kor­mányokat ismeri el. brigádszervezet széles körű alkalmazásának szükségességé­re. A gazdasági szervezetek­nek az idén a gazdaságos anyagfelhasználás réven 700 millió levát kell megtakaríta­niuk. A határozat sürgeti a be­ruházási tevékenység meg­javítását és a vasúti szállítás­ban időről időre keletkező ne' hézségek leküzdését. Minden népgazdasági ágban növelni kell az exportképes termé­kek számát. Felszólít a hatá­rozat a kiskereskedelmi áru­forgalom és a lakossági szol­gáltatások hálózatának bő' vítésére és minőségének ja­vítására. Az év végéig 300 millió levával kell csökkente­ni a nem termelési költsége­ket. Közlemény Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter magyarországi látogatásáról Jean Francois-Poncet, a Francia Köztársaság külügy­minisztere Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminiszterének meghívásá­ra 1980. július 30-án és 31-én hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A francia külügyminisztert fogadta Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. Tárgyszerű, szívélyes lég­körben folytatott megbeszé­lésükön a külügyminiszterek áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit és a kétoldalú kapcsolatok fejlesz­tésének lehetőségeit. Különös figyelmet fordítottak az euró­pai biztonsággal összefüggő kérdésekre. Mindkét fél hang­súlyozta az enyhülés szüksé­gességét. Egyetértettek abban, hogy békés tárgyalások útján kell megtalálni a jelenlegi fe­szültség feloldásához, a vitás kérdések rendezéséhez vezető utat. A miniszterek állást fog­laltak amellett is, hogy a je­lenlegi világhelyzetben a bé­kés egymás mellett élés gya­korlati megvalósítása az egyet­len ésszerű alternatíva. Ennek érdekében különös fontossága van annak, hogy az enyhülést katonai térre is kiterjesszék és az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásával megfe­lelő előrehaladás történjék a leszerelés, a fegyverzetek csök­kentése területén. Nagy fon­tosságot tulajdonítva a mad­ridi találkozó előkészületeinek, a miniszterek kifejezték remé­nyüket, hogy ez a találkozó eredményesen fogja szolgálni a résztvevő országok együtt­működését kontinensünk bé­kéjének és biztonságának meg­szilárdítása érdekében. A külügyminiszterek meg­elégedéssel állapították meg, hogy a két ország kapcsolatai az elmúlt időszakban számos területen örvendetesen fejlőd­tek. Mindkét fél teljes kész­ségét nyilvánította a ma­gyar—francia együttműködés továbbfejlesztésére. A látoga­tás során Jean Francois-Pon­cet és Púja Frigyes aláírta a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság jogsegély egyezményét. A francia külügyminiszter viszontlátogatásra hívta meg a magyar külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel el­fogadta. Brezsnye v—Marchais- teleionbeszélgeiés Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja KB főtitkára, szerdán a Krímből telefonbeszélgetést Brezsnyev-Eierek találkozó A Krím-félszigeten csü­törtökön találkozott Leonyid Brezsnyev, az S&KP KB fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, aki szabadságát tölti a Szovjetunióban. Leonyid Brezsnyev és Ed­ward Gierek tájékoztatták egymást országuk helyzetéről, azokról a problémákról, ame­lyek megoldásán dolgozik je­lenleg az SZKP és a LEMP. A nemzetközi helyzetről szólva a találkozó résztvevői megállapították: jelenleg • a sorsdöntő kérdés az, hogy be­következik-e vagy sem a fegy­verkezési hajsza új forduló­ja. A Szovjetunió és Lengyel- ország, amelyek a legnagyobb áldozatokat hozták a második világháború idején, a szocia­lista közösséghez tartozó más országokkal együtt minden tő­lünk telhetőt megtesznek, hogy megakadályozzák a há­borús veszély fokozódását. Muskie beszámolója Edmund Muskie amerikai külügyminiszter megtartotta első Deszámolóját a képvise- lóház külügyi bizottsága előtt. Nyilatkozatában elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő vi­szonnyal és a Közel-Kelettel foglalkozott. — Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között jelenleg katonai egyensúly van és az Egyesült Államok nem akar­ja, hogy újabb forduló kez­dődjék a fegyverkezési ver­senyben — mondta. Megerő­sítette, hogy a kormány tarta­ni akarja magát a törvénybe még nem iktatott SALT—II. megállapodás előírásaihoz, bár arról még nem döntött, hogy kéri-e még idén a szenátusi vita felújítását a szerződés­ről. Más kérdésekben Muskie az ismert „kemény hangot” ütöt­te meg ismét: követelte a szovjet egységek kivonását Af­ganisztánból, és azzal vádol­ta a Szovjetuniót, hogy a NATO „megosztására” tö­rekszik. Muskie szerint az ; Egyesült Államok nem adta fel a Kínával és a Szovjet­unióval kapcsolatos „egyen- súljtpolltikát” sem, aZ ezzel ellentétes „látszat” kizárólag az afganisztáni események miatt keletkezett — állította ! a külügyminiszter. A Közel-Kelettel foglalkoz­va Muskie elítélte az ENSZ- közgyűlés rendkívüli üléssza- 1 kán elfogadott határozatot, I amely az összes megszállt I arab terület kiürítésére és palesztin állam megalakításá­ra szólít fel. Kijelentette, hogy a „részrehajló” határozat nem hozza közelebb a békét. Bi zalmatlan ul nyilatko zo tt a Közös Piac közel-keleti kez­deményezéseiről is. „Jobb len­ne, ha ezek a kezdeményezé­sek a jelenleg folyó tárgyalá­sókon alapulnának” — mond­ta Muskie. Iránnal kapcsolatban meg­ismételte, hogy „amint a tú­szok kiszabadulnak, az Egye­sült Államok kész á kölcsönös tisztelet alapján tárgyalni Iránnal”. folytatott George Marchais- val, a Francia Kommunista Párt főtitkárával, aki az olim­piai játékok vendégeként Moszkvában tartózkodik. Brezsnyev méltatta a fran­cia sportközvéleménynek az olimpiai mozgalom védelmé­hez és az 1980-as sikeres olimpia megvalósításához való jelentős hozzájárulását Marchais megelégedésének adott hangot azzal kapcsolat­ban, hogy valamennyi konti­nens sportolói, köztük a fran­ciák, részt vesznek a moszk­vai olimpián. Méltatta a sport­eredmények magas színvona­lát, a jó légkört és a verseny- feltételeket. Hangsúlyozta, hogy mindez igazolja azt a harcot, amelyet azért folytat­tak, hogy az olimpiát az ere­deti terveknek megfelelően Moszkvában tartsák. Sokat nyert ennek eredményeként a sport, a különböző országok ifjúságának barátsága és a béke ügye. Brezsnyev és Marchais meg­elégedéssel szólt az SZKP és az FKP együttműködésének fejlődéséről azon az új ala­pon, amelyet a két párt ja­nuári csúcstalálkozóján hatá­roztak meg. Megerősítették azt a törekvésüket, hogy tovább­ra is ezen az úton haladnak a francia és a szovjet nép, va­lamint a világbéke javára. CSAK RÖVIDEN... SZINGH indiai belügymi­niszter szerdán a parlament­ben bejelentette, hogy szaba­don engedik az északkeleti Assam államban lezajlott za­vargások nyomán letartózta­tott személyeket — az erősza­kos cselekmények elkövetőit kivéve —, és föloldják a szö­vetségi állam egyes területein bevezetett rendkívüli állapo­tot. Az augusztus 2-án hatály­ba lépő döntések megfigyelők szerint lehetővé teszik Gandhi kormánya számára, hogy fel­újítsa a rend helyreállítását célzó tárgyalásait az assami nacionalista és szeparatista csoportokkal. A FRANCIA FŐVÁROS­BAN csütörtökön ismeretessé vált: Franciaország és Nagy- Britannia egyetért azzal, hogy Walter Lini kormányának ké­résére legalább augusztus 5-ig Vanuatu Köztársaságban, a szerdán függetlenné vált Űi- Hebridákon tartsák a francia és a brit katonákat. SZERDÁN VÉGET ÉRT a Japán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának negyedik plenáris ülése. A résztvevők a nemrég lezajlott alsóházi és szenátusi választások eredmé­nyeit, a belpolitikai helyzetet, valamint a párt előtt álló idő­szerű feladatokat tekintették át. » HIVATALOS LÁTOGATÁ­SÁNAK befejeztével csütörtö­kön hazautazott Pekingből Szithi Szavetszila thaiföldi külügyminiszter. A külügymi­nisztert szerdán fogadta Hua Kuo-feng kínai miniszterel­nök is. A DÉL-KOREAI HATÖSÄ­GOK 172 ellenzéki lapot szün­tettek meg. Ugyanakkor min­den szerkesztőség számára kö­telezővé tették azoknak az új­ságíróknak az elbocsátását, akik nem fogadják el a szöuli rezsim féktelen antikommu- nizmusát. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom