Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

K«T Hír. irt 1980. AUGUSZTUS 1., PÉNTEK Bővülő export Kooperációban öt évre szóló együttműkö­dési szerződést kötött a Huru- garocoop az egyesült ahamok- uelr Jaguar ceggei, melynek kereteben a szövetkezetek kül­kereskedelmi valialata zu mil­lió dollar értékű íeiso-komek- cio rúnát exportál. Az ameri­kai partner know-how-, gépe­ket es technikusi seguscyel nyújt a magyar termelőknek. Az együttmukodes várható eredményeként a ruházati ter­mékek rorgaima a tengerentú­li piacon evente 25 százalék­kal emelkedik. Ez a megállapodás a har­mincadik az olyan kooperá­ciók sorában, melyek az ipa­ri szövetkezetek gazdaságos exportjának növelését szol­gálják. A kőszegi és a kapu­vari ruházati szövetkezet pél­dául a Triumph-céggel áll már jól bevait kooperációs kapcsolatban, melynek kö­szönhetően a Hungarocoopon keresztül az idén mintegy 7 millió nyugatnemet márka ér­tékű női tehérnemút készíte­nek exportra. A szombathelyi Savaria Ruhaipari Szövetkezet és a szolnoki Vörös Csillag Ruházati Szövetkezet az NSZK- beli Brühl cég férfinadrág­gyártó kooperációs partnere, a soproni Ciklámen Ruhaipari Szövetkezet és a gyulai Sza­bók Ipari Szövetkezete pedig az S-Modelle cégnek készít női ruhákat, kooperációs meg­állapodás alapján. A kooperációs kapcsolatok létrehozása mellett a Hunga- rocoop saját pénzügyi alap­jainak átadásával is elősegí­ti a gazdaságosan exportálha­tó termékek gyártását. A kül­piaci igények ismeretében az utóbbi esztendőkben export­fejlesztés céljára hatvan szö­vetkezetnek nyújtottak, ösz- szesen több mint 100 millió forintos támogatást, melynek eredményeként ezek a szö­vetkezetek megötsZörözték ex­porttermelésüket. Ennek ha­tása a Hungarocoop külkeres­kedelmi forgalmának növeke­désében is érezhető, az idén eddig már több mint 50 mil­lió dollár értékű forgalmat bonyolítottak le, főként ruhá­zati termékekből, kemping- és kerti bútorokból, sportcipők­ből, népi iparművészeti cik­kekből. Év végére a Hungarocoop nem rubelelszámolású kül­kereskedelmi forgalma a ter­vek szerint várhatóan eléri a 100 millió dollárt, melyből a kooperációban gyártott termé­kek 30 százalékkal részesed­nek. Tizenötezer hektár víz alatt Küzdelem az árral A vert falú ház már nem sokáig képes ellenállni Eláztak az utak, csak a kétéltűek képesek a védekezéshez szükséges anyagot a helyszínre szállítani Barcza Zsolt felvételei Útelzárások, kiürített kisebb települések, elhagyott, vályog­falú házak, tanyák jelzik a víz útját. Mindenütt a folyó pusz­títása — mintegy 15 ezer hek­tár víz alatt —, ugyanakkor emberek a gátakon. Már-már gigászi küzdelem áz árral. Ma így jellemezhető mindaz, ami a Körösök völgyében tör­ténik. A vízkiegyenlítődés még mindig nem történt meg, hoz­závetőleg nyolc centiméter a különbség a folyó szintje és a vízzel borított területek között. Katonák, vízügyi szakembe­rek, modern gépek veszik fel a küzdelmet az ősi • ellenség­gel, a medréből kilépett folyó­val. A víz ma kelet felé tart, így a Doboz—Tarhos utat is elborította. Éppen ezért került sor lezárására. Biztonsági okokból épül a körtöltés Űjla- dánynál is, ily módon is védve a települést. Metróépítés Kazettában a fúrépajzs Új technológiát dolgoztak ki Űj alagútépítési technológiát dolgoztak ki a metró szak­emberei, mert az'épülő észa­ki szárnyvonalon megnehezült a munka:* a Váci út alatti alagutakban tengeri üledé­kes agyagból folyami hordalé- kos, vízzel átitatott talajba érkeztek a fúrópajzsokkal, s mivel a metrószakasz vi­szonylag közel van a Dunához, a talajban gyakoriak a víz­áramlások. Az új technológia lényege az — miként Loppert Zoltán, a Közlekedési és Metróépítő Vállalat építésvezető-helyette­se elmondotta, hogy a fúrópajzsokat speciális ka­zettába helyezték. Olyan építménybe (nagysága 80x19 méter), amelyet vízzá­ró réteggel borítottak be, s a gépek abban törnek maguk­nak utat a víztelenített talaj­ban. Jelenleg a jobb oldali alag­utat építik, a bal oldali fúró­pajzs pedig a £ indításra vár. A jobb oldali géppel 15 cen­timéteres földharapásokkal haladnak előre, így naponta egy méter alagutat készíte­nek. Egyébként a vonalalagút szi­getelése a Nyugati pályaudva­rig már kész, s megkezdődött a vágánybeton építése. Az Arany János utcai állomástól húzódó két alagútban eddig 150 ezer csillére való, összesen 75 ezer köbmé­ter földet mozgattak meg. A metró északi szárnyvona­lán a pálya a Deák tértől a Balzac utcáig mélyvezetésű, azaz ezen a részen 20—12 mé­ter mélységben robognak majd a vonatok, a Balzac utcától pe­dig kéreg alatti alagútban és a felszín felé enyhén emel­kedő útpályán futnak be az Élmunkás téri ideiglenes vég­állomásra. Környezetvédelem Hulladékégető Az Országos Környezetvé­delmi Tanács 25 millió forin­tos támogatásával új hulla­dékégető kemence építését kezdték meg a Fűztői Nitro- kémiánál. Az évi 10 ezer ton­nás kísérleti félüzem nemcsak a gyár saját hulladékát sem­misíti meg, hanem különböző technológiák kipróbálására is alkalmas, főleg a vegyi üze­mek számára. A hulladékége­tő 1983-ra készül el, kulcsbe­rendezését a forgó kemencét, a Jászberényi . Aprítógépgyár készíti. Fűztőn már több mint más­fél évtizedes múltja van a hulladék elégetésének. A Ba­laton közélsége miatt ugyanis a gyárban azt tartják a meg­semmisítés legbiztosabb mód­jának. Világtalan világ Furcsa és kegyetlen törvény A család gondoskodása olykor kevés Ez nem a szokványos víkendezés Élt egy kislány a Tápióság egyik községében; négyéves le­hetett. Egyszer az utca járóke­lői is hallották, amint az any­jához fordult, és azt kérdezte: — Miért mondod a virágra, hbgy piros? — Mert piros. — De én nem látom piros­nak! A kislány hamarosan meg­vakult. Aztán a betegség, mely megtámadta szemét, kioltotta életét is, az emberek pedig azt mondták: talán így volt jobb neki. A természetnek egyik furcsa és kegyetlen törvénye, mely, ha nagyon ritkán is, de arra kárhoztat embereket, hogy vi­lágtalanul jöjjenek a világra. A szülők látásával semmi baj — a gyermek mégis vakon szü­letik. Igaz: ennek fordítottja is előfordul; világtalan, vagy erő­sen csökkent látású emberpár­nak egészséges szemű a gyer­meke. Ez utóbbira példa a Diósdon élő 2 éves Marika, aki egyébként a környéken lakók szemefénye... Az otthon: menedék Édesapjával, pánczél Gyulá­val, diósdi házuk udvarán be­szélgetünk ; — Senki sem volt a család­ban, akitől örökölhettem volna — mondja kissé keserűen. — A testvéreim is jól látnak, pont nekem kellett ebbe a helyzet­be kerülnöm. Tizennyolc éves koromig az anyám nevelt, apám odamaradt a háborúban. Aztán elmentem dolgozni a kefe- és seprűkészítö gyárba, betanított munkás lettem. Csak néhány éve vagyok leszázalékolt nyug­díjas. Korábban még jobban láttam, de most már ... Amíg világos van, úgy, ahogy el dö­cögök, de, ha kicsit is homá- lyosodik a nap, csak tapogatóz­va. Télen, amikor hó van, nem érzem a lépteimet, nemigen merek kimozdulni itthonról. Ezért is kértem a leszázaléko- lást; nagyon keserves volt az utazgatás, négyszeri átszállás­sal, másfél óra oda, másfél vissza... — Felesége? — Most gyesen van. ö job­ban lát valamivel, de ő is születésétől fogva van így. — Hogy ismerkedtek ösz- sze? — Együtt dolgoztunk a gyár­ban, aztán... — Elneveti ma­gát. — Szembe babám, ha sze­retsz: összeházasodtunk. Két éve megszületett a kislányunk; féltünk, hogy örökölni fogja, de hát... jobban lát, mint mi ketten együttvéve. A 'Pánczél család hétköznap­jai meglehetősen egyszerűen telnek. Az otthon a biztos me­nedék. Ha azonban kilépnek az utcára, mindenféle baj, baleset leselkedik rájuk. Évente leg­feljebb egyszer szánják rá ma­gukat hosszabb utazásra. Ilyen­kor kísérőjük idős Pánczélné, a nagymama, aki egyébként is stabil támasza a házaspárnak. Ha úgy adódik, helyettük lát, helyettük cselekszik, intézke­dik. Szórakozás? Legfeljebb a tv, amihez nagyon közel ülnek, de így is gyakran csak a hang jut el hozzájuk. Mindketten tagjai a Vakok és Csökkentlá­tók Szövetségének, részesül­nek az apróbb kedvezmények­ből és természetesen havonta megkapják a vakok személyi járadékát. Havi jövedelmük — kettejüknek — öt és fél ezer forint. Ebből négyen élnek. — Nem kértem én soha, sem­miféle segélyt, vagy ilyesmit — mondja Pánczél Gyula. — Jobb érzés az, ha munkával szerzi meg az ember a több gyében világtalan gyermek született, megkeressük a szülő­ket, s igyekszünk segíteni. Vagy úgy, hogy tanácsokat adunk, vagy pedig intézeti elhelyezést biztosítunk kérésükre. Vannak óvodáink, iskoláink, ahol szel­lemi képességük kibontakoz­tatására, személyiségük fejlő­désére tág lehetőség nyílik. To­vábbtanulhatnak és szakmát, vagy diplomát szerezhetnek. — A szövetség számos ked­vezményben is részesíti tag­jait. — Sokféle segítséget adunk az amúgy is költséges életvitel megkönnyítésére. Ilyen pél­dául a bérletkedvezmény; tag­jaink számára az éves BKV- bérlet mindössze 180 forintba kerül. Évente egy alkalommal ingyen utazhatnak az ország bármelyik részébe, kísérőjük pedig félárú menetjeggyel. Az­tán vannak apróbb juttatások: síkíró-, illetve pontírógépeket vásárolhatnak jutányosán, va­lamint speciális karórákat, éb­pénzt. Ezért örülnénk, ha a fe­leségem bedolgozó lehetne. Van itt egy műhely, ketten eldol­gozgatnánk a mesterségünkben. Kívánsága mindössze ennyi, és az, hogy kislányukat egész­ségben felnevelhessék. Rehabilitációs lehetőség Pest megyében mintegy 4 ezer világtalan, vagy erősen csökkent látású ember él. Kö­zülük azonban csak 700-an tag­jai érdekképviseleti szervük­nek, a Vakok és Csökkentlátók Szövetségének. Ennek az ala­csony aránynak a magyaráza­ta: sokan idős, nagyon idős korban veszítik el látásukat, s nemigen tartanak már igényt a szövetség nyújtotta kedvez­ményekre, a szervezeti élet kí­nálta lehetőségekre. Akinek azonban fiatalon kerül a kezé­be a fehér bot, az előbb-utóbb tagja lesz a szervezetnek. — Felkutatásukra, bevoná­sukra, egyébként megkülön­böztetett figyelmet fordítunk — magyarázza Pinviczki György, a budapesti szervezet titkára. — A fiatal sorstársak számára a szövetség az egzisztenciális gondok enyhítésén túl a reha­bilitáció lehetőségét is nyújtja. Sajnos, sok a világtalan gyer­mek; neveltetésük, taníttatá­suk egészen speciális és felké­szítésük a sajátos életvitelre külön gondoskodást követel. Ha tudomásunkra jut, hogy va­lahol a fővárosban, vagy a me­Géppel is szedik a kajszit Vihar dúlt a barackosban Pest megyében 500 hektár a kajszibarack-termő terület. Ez a gyümölcs elsősorban a homokos talajt szereti. A fóti Béke Tsz! barackosa 200 hek­tár, a megyében itt a legje­lentősebb az összefüggő kaj­szibarack termőterület. Evek óta kevés barack termett, az idén azonban gyümölcstől ros­kadoznak a fák, gazdag a ter­més. Elsősorban a gyümölcs­betakarítás gondjai miatt fő most a gazdaság vezetőinek a feje. A lehetőségekhez képest Csornádon kézzel, míg Foton géppel szedik le az idei ter­mést. Mintegy 120 vagonra számítanak, a legutóbbi évek leggazdagabb hozamára. Az érés előtt álló gyümöl­csöt azonban megtizedelte a Fót felett szerdán átvonuló erős vihar. Szinte nincs is olyan fa a barackosban, amely­nek ne törte volna le még a legvastagabb ágát is. Éretlen s érett gyümölcsök borítják a fák alját, s ami ott lent van, az már bizony emberi fo­gyasztásra alkalmatlan. A kár kettős: több tucat barack­fa sínylette meg a vihart, s oda a termés egy része is. Igaz, lehet belőle cefrét főz­ni. De mégis jobb lett volna, ha a piaci standokon, a Zöl­dért boltjaiban válogathatunk belőle. Szerencsére még így is nagy mennyiséget szállíthat a tsz a Dunakeszi Konzerv­gyárba, s besegíthet a Bala­ton ellátásába is a Kertészeti Közös Vállalkozáson keresz­tül. Kép és szöveg; Koppány György Kettéhasadt a fa törzse. resztőórákat és magnetofono­kat. Kiadványokkal és hang­szalagokkal is igyekszünk szó­rakozásukat, művelődésüket se­gíteni. Szövetségünk könyvtá­rából különféle pontírásos könyveket — még szótárakat, nyelvkönyveket is —, vala­mint magnószalagokat kölcsö­nözhetnek, melyeket a Posta díjtalanul szállít. — Társasági élet, összejöve­telek? — Számos rendezvényt, ki­rándulást szervezünk megye- szerte. Sok helyütt igen jól mű­ködő alkörzet jött létre, ezek közül is kiemelkedő az érdi, il­letve a váci. Sajnos, néhány helyen, mint például . a budai, vagy a nagykátai járásban nem mondható el ugyanez. Ott valahogy hiányzik egy-egy olyan ember, aki összefogná, közösségbe vonná sorstársait Mozart és a család Pedig a sors által elrendelt magányt csakis az embertárs, a közösség oldhatja fel. Van, ahol persze a család próbálja meg ugyanezt. A testvér, a szü­lő, vagy a nagyszülő gondosko­dása, figyelme és szeretete mér­sékli az állandó sötétséget. Mi­ként Fazekas Lajos esetében is, akit a gyermekparalízis fosz­tott meg nemcsak a látásától, hanem a mozgás lehetőségétől is. A 20 éves fiatalember ugyan­csak Diósdon él, napjainak nagy részét a rádiózás tölti ki. — Milyen műsorokat szeret leginkább? — A zenét. — Kedvenc komponistája? — Mozart. A nagymama, aki szinte a nap minden percében mellette van, hozzáfűzi: — Mindig meghallgatja a Ki nyer ma? vetélkedőt, és na­gyon ritka, amikor nem ismeri fel az elhangzott zeneszámot. Fazekas Lajos még járhatott iskolába, de a felső tagozatot már csak magánúton tudta el­végezni. Betegsége ágyhoz, il­letve tolószékhez köti, de meg­tanult gépelni, s gyakran ír le­veleket a rokonságnak. — Anyja, apja hallani sem akar intézetről — mondja a nagymama. — Amíg mi va­gyunk, gondoskodunk róla. Csa­bát, az öccsét is úgy nevelik, hogy majd idővel támasza le­gyen a bátyjának. De hát, ki tudja, mit hoz a jövő? Ki tudja... A család gon­doskodása olykor kevés. A tár­sadalom segítségére is szük­ség van. A társadalom pénzé­re. intézményeire, pedagógu­saira, gondozóira. Budapesten és a megyében élő világtala­nok. illetve látásukat nagyrészt elveszített emberek támogatá­sára mind komolyabb összege­ket fordítanak. A vakok sze­méi vi járadékán túl néldául évi 19 millió forintot folyósíta­nak csupán segélyek címén. Tamási István

Next

/
Oldalképek
Tartalom