Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-25 / 173. szám

A búzatengerben Becsülettel, akár a kézzel aratók Negyedszázada ül a kombájn nyergében A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXII. ÉVFOLYAM, 173, SZÄM 1980. JÚLIUS 23., PÉNTEK Korai kereskedelmi akcióban Kátyús úton az üllői Kis- temetö-dűlőben- a vontatók óvatosan kerülgetik a gyakori eső által kimosott gödröket, a pótkocsik ugyanis szinültig töltve sötétbe játszó aranyszí­nű búzával. A traktorosok vi­gyáznak is minden szemre, pedig erre nincsen elnöki uta­sítás, „csupán” a becsület kí­vánja így. Katonás rendben Kicsit duzzadtak, kövérek még a szemek, IS százalék kö­rül van a nedvességtartalom. Az éjjel-nappal duruzsoló szá­rító majd elpárologtatja a fe­lesleget, hogy a jó minőségű búzából finom, foszlós kenyér készülhessen. A tárolásra alkalmas ter­ményt a Ferihegy Tsz a Bu­dapesti és Pest megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vál­lalat vecsési raktárába szál­lítja. A dűlőút és a vasút között a község szélétől a Gombár­tanyán túl egész a péteri be­kötő útig ring, hullámzik a búzatenger, a teli kalászokról hull, pereg a hajnali harmat, a Strázsahegy felől kelő nap is szárítja a kalászokat. A kombájnosok túl vannak ma az első fordulón. A szegedi gyors csattog a síneken. A száz kilométeres én, vasárnap délelőtt 9 órától. A találkozót rangos védnö­kök patronálják: az Országos Motoros Bizottság, a Pest me­gyei Közlekedésbiztonsági Ta­nács és a megyei motoros bi­zottság, valamint a járási Közlekedésbiztonsági Tanács. A rendezvény színhelye a maglódi Sportház, a 31-es műúton közelíthető meg, a benzinkúttól körülbelül 500 métert kell még _ haladni a község belseje felé! Sátorozni a Sportház mel­letti területen lehet, az éle­lemről mindenki maga gon­doskodik. A verseny színhe­lyén frissítők természetesen kaphatók majd. A nap programja KRESZ- vetélkedővel kezdődik. Ennek sebességgel haladó Nohab ve­zetője levett sapkával üdvöz­li az aratókat. Nem minden­napi a látvány, nyolc kom­bájn halad egymást követve, fegyelmezett katonás rendben a nagy termést ígérő búza­táblán ,.. Bírta István, a gépműhely vezetője a gének zavartalan működését figyeli, vigyázza, s közben elmondja, hogy 280 hektár árpatermés 113 va- .gonnyi termése már a bizton­ságot nyújtó magtárban van. A termésátlag meghaladja a tervezettet, hektáronként el­éri a 40 mázsát. Tíz vagon Most a búza következik. A szusszanásnyi pihenő alatt szót váltunk Konkoly Lászlóval is/ aki 1954 óta ül a kombájn vezetőfülkéjében. A Solti Ál­lami Gazdaságban kezdte még az ÉMÁG által gyártott AC 400-zal, ez a maiakhoz viszo­nyítva kezdetleges alkotmány volt, derékban vágta a szálat és szórta, terítette a szemet is. Még az utcán kóborló li­bák is hangos gágogással kö­szöntették, amikor aratni kez­dett ez a masina. — Aztán az SZK 3-as, majd a módosított szerkezetű SZK 4-es következett, most pedig ezt a nagy teljesítményű E versenyeket, amelyen bárki részt vehet, aki érvényes jogo­sítvánnyal rendelkezik. Neve­zési díj nincsen, viszont min­denki a saját felelősségére in­dulhat. Az I. kategóriába a rend­szám nélküli 48 köbcentimé­teres, a II. kategóriába a rendszámmal ellátott 48 köb­centiméteres kétkerekűeket sorolták a rendezők. A III. kategóriában a 48 és 150 köbcentiméter közötti mo­torral rendelkező vasparipák, a IV. kategóriában pedig az ennél is nagyobb motorkerék­párok indulhatnak. A maglódi motorostalálko­zóknak már rangjuk, hagyo­mányuk van. A rendezők re­mélik, hogy a vasárnapi ver­senyek is erősítik jó hírüket. V. J. 516-ost kormányozom, amely naponta 10 vagon szem beta­karítására is képes. Persze, ha jó<*idő van. Most viszont az egyik szemünk ál­landóan felfelé tekinget, a messzi távolt lesi, ahol esőt hozó súlyos felhők szabdalják az égbolt nyugtató kékjét. Gondosan — Esténként csupán ezért hallgatunk rádiót, nézünk te­levíziót, hogy meghalljuk mi­lyen időre ébredünk reggel — mondja a tapasztalt kombáj- nos. — Bár az időjárás nem mindig alkalmazkodik az elő­rejelzéshez. Duruzsolva nekilódul a be- hemót gépóriás, ahol dűlt, ku­száit, kevert a vetés, nekifor­dul, kerülgeti, ahogy annak idején a kézi aratók tették, vastag rend helyett kasza­heggyel aprózgatták csupán. A kenyérnek való szégyen­szemre mégsem maradhat ott... A tanácsok javuló gyámha­tósági munkája is az ezt se­gítő aktívahálózat, pedagógu­sok, vöröskeresztes alapszer­vezetek, gyermek- és ifjúság- védelmi bizottságok — tevé­kenységének eredményeként a családvédelem több területén kedvező változás tapasztalha­tó. A monori járásban tavaly 212 családban összesen 658 veszélyeztetett kiskorút tar­tottak nyilván, akiknek ér­dekében több mint hatszáz intézkedés született. A fokozó­dó tanácsi aktivitást és a tár­sadalmi összefogás erejét jel­zi, hogy a családokat 1 ezer 600-nál is többször látogatták meg, és 237 családnak össze­........ha úgy kell, hogy többé ne le gyek akkor én millió leszek! Mert milliók szívében élünk tovább én és a többi egy drökké csak a holtak élnek, örök az emlékezet...” Leél Leó költőnek, a Ta­nácsköztársaság zászlóalj-po­litikai megbízottjának talán utolsó szavalatából valók ezek a sorok. Mezőtúron, a Vörös Hadsereg júliusi visszavonu­lása előtt, katonái körében hangzottak el, röviddel az­előtt, hogy a költőforradalmár — egyes források szerint Maglódon, mások szerint Ceg­léden — a román királyi megszálló csapatok kegyetlen­kedéseinek áldozata lett. Az ő gondolataival emlékezünk a Monoron kivégzett vöröskato­nákra. Árulás 1919 júniusának elején Cle- menceau francia miniszterel­nök, a békekonferencia elnöke sürgönyben követelte a Ma­gyar Tanácsköztársaság veze­tőitől, hogy a békekonferencia által időközben meghatározott vonalakra vonják vissza csa­pataikat, aminek fejében azt ígérte, hogy román burzsoá hadsereg kiüríti a Tiszántúlt. A Vörös Hadsereg csapatai­nak visszavonása megtörtént, azonban a románok ezután is megszállva tartották a Tiszá­tól keletre eső területeket. En­nek következményeként a Vö­rös Hadsereg ezen a frontsza­kaszon július 20-án támadást indított, amely azonban — el­sősorban árulás miatt —meg­hiúsult. A túlerő elől a Vörös Had­sereg kénytelen volt visszavo­nulni, a román királyi hadse­reg átkelt a Tisza vonalán és Még javában tart a nyári szünidő, a gyerekek boldogan élvezik a vakáció örömeit. A játék, a szórakozás közben eszükbe sem jut az iskola, a következő tanév. Annál job­ban számontartja a kereske­delem az idő múlását, s a szeptember előtti torlódás el­kerülése miatt az idén is meg­rendezték a kedvezményes tanszervásárt. A füzetcsomagokat 30, a különféle iskolatáskákat 20 százalékos árengedménnyel kínálják az üzletek. Sok szü­lő él is a lehetőséggel; egy­sen 75 ezer forint rendkívüli segélyt utaltak ki. Rendszeres nevelési segélyt 125 kiskorú gyermek kap. A kiskorúakat veszélyezte­tő környezeti tényezők közül az alkoholizmus az elsődleges. A 658 veszélyeztetett gyer­meknél 209 esetben kifejezet­ten az alkoholista szülők a hibásak, de az egyéb veszé- lyeztetési okok — pL rossz lakáskörülmények, egészség- romlás, magatartásbeli prob­lémák — is többnyire erre vezethetők vissza. Az alkoholizmus elleni harc még mindig nem elég haté­kony, pedig ez volna a csa­ládvédelem egyik alapja. a jobb parton hídfőállásokat hozott létre. • A Tanácsköztársaság hadve­zetése részéről csak vontatot­tan született meg a parancs az ellentámadásra Ennek ér­telmében egy hadosztály Szol­nok térségében gyülekezett, egy század Abonyban maradt, két század pedig Szolnokra ment. 1919. július 31-én érke­zett el a hír ezekhez a csapa­tokhoz: a harcnak vége! A szolnoki egységek is felbom­lottak, megindult mindenki hazafelé. Megtorlás A Tanácsköztársaság 5. szá­mú páncélvonata — parancs­noka Sz. Németh Gyula őr­nagy volt — július közepén Szajol környékén tevékenyke­dett. Mivel az intervenciós csapatok mind a Debrecen, mind a Békéscsaba felé veze­tő vasútvonalat elállták, a kitörés csak a Fox kapitány parancsnoksága alatti 3. szá­mú páncélvonat segítségével valósulhatott meg. A kitörés így sikerült, de az 5. számú páncélvonat Monornál a ro­mánok ellenállásába ütközött, akik a pályatest tönkretételé­vel akarták megakadályoznia továbbhaladást. A kialakult tűzharcban a románok vere­séget szenvedtek, és a páncél­vonat folytathatta útját a fő­város felé. Az összecsapás a Pesti úti vasúti átjárónál, a Vetőmagtermeltető Vállalat előtti térségben zajlott le. A románok azonnali meg­torlása nem maradt el. A fő­ként Szolnok alól, a felbom­lott arcvonalból hiányos fel­szereléssel visszavonulók kö­zül 53 embert fogdostak össze részt, mert most olcsóbban le­het vásárolni, másrészt pedig a választék kielégítő. A monori papír-írószerüzlet- ben is föllendült a forgalom. A helybelieken kívül a járás más községeiből is sokan itt szerzik be a szükséges tansze­reket. Boros Károlyné üzletve­zető elmondotta, hogy az áruk többségéből megfelelő mennyiségű van a raktárban. Iskolatáskából például több mint 10 félét kínálnak. Akad közöttük kisebb és nagyobb, drágább és olcsóbb, kinek-ki- nek pénztárcája és ízlése sze­rint. Tolltartó, füzetcsomag is van elegendő. Sajnos, akadnak már hiány­cikkek is. A puha grafitceru­za például teljesen eltűnt, hiába rendelik meg, még sem kapnak belőle. Ugyancsak ke­vés van kék csomagolópapír­ból, igaz fehéret tudnának ad­ni helyette, de az meg nem kell a vásárlóknak. Bizonyá­ra kevesen tudják, hogy az iskolában már nem követelik meg a kék papírba kötött ir­kákat. A napi bevételen is meg­A Kanalas testvérek nagyon meg lehettek szorulva már a hónap végén, mert június 30- án két ízben is vétettek a tör­vény ellen. Munka nélkül akartak pénzhez jutni, de és másnap, augusztus 3-án csoportokban kísérték ki őket a Deák Ferenc és a Gőzma­lom utcárS az agyagbányához, ahol ruházatuktól nagyrészt megfosztották őket —sortüzet adtak le rájuk. A lakosságnak meghagyták: csak másnap hántolhatják el őket. A ki­hallgatás és vádemelés nélkül legyilkoltak között volt, aki nem kapott halálos sebet. A visszaemlékezők szerint őt a közelben bújtatták, majd — egyesek szerint Alsónémedibe segítették. Neve ismeretlen, akárcsak a kivégzettek több­ségéé. A hézagos ismeretek ma­gyarázata az, hogy a kivég­zetteknél irat, dokumentum nem volt, kivégzésükről írá­sos adatok nemigen marad­tak fent. Hozzátartozóik ké­résére 1920 júniusában hán­tolták ki az agyagbányából, majd azonosítás után közös sírban helyezték el őket. A monori anyakönyvi kerület és a római katolikus halotti anyakönyvek az áldozatok kö­zül csak 16-nak az adatait rögzítik, a többiek ismeretle­nek. Emléksorok Mártírhaláluk évfordulóján emlékezzünk rájuk kegyelet­tel, Leél Leó vöröskatona fe­leségéhez írt búcsúsoraival: ,,... Keresni itt a földi téreken: ne fáradj kedvesem Porban nyomom nem leled, nem fekszem többiek között Mindig vidám légy el ne fáradj hosszú utadon Előre menj vissza ne nézz, míg hozzám nem érsz Az utat lángoló szivemmel, ragyogva én világítom.” Máté Bertalan történész-muzeológus látszik a nagy forgalom. Ezek­ben a napokban átlagosan harminc százalékkal nagyobb a bevétel a megszokottnál! Az üzletvezető szerint most tető­zik a forgalom, s augusztus­ban már nem kell nagy to­longásra számítani. Ez egyben az akció sikerét is jelenti. A főtéri könyvesboltban szé­pen fogynak a füzetcsomagok. A táskák ott nem olcsóbbak, mert az üzlet a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalattal áll kapcsolatban. Még minden­ből van elegendő, s a napok­ban újabb szállítmány is ér­kezik. Egy hiánycikk azonban itt is akad. Kátai Józsefné boltvezető elmondotta, hogy az első és második osztályos technikacsomag nem kapható. Talán később kapnak belőle, de a kedvezményes vásárból valószínűleg már kimarad. Még csak félidejénél jár az akció, amely az idén egy hét­tel tovább tart, mint tavaly. A kedvezményes tanszervá­sár augusztus másodikén fe­jeződik be, érdemes kihasz­nálni a hátralevő időt. K. L. próbálkozásuk szerencsére ku­darcba fulladt. A 20 esztendős Illés és fia­talkorú öccse először Komár Istvántól próbáltak pénzt sze­rezni. A 25 esztendős jóhisze­mű fiatalembert hamis indok­kal csalták be a monori erdei házukba. Azzal szólították meg az utcán, hogy már ideje vol­na, ha visszaadná tartozását, s az ügyet a lakásban rögtön tisztázhatnák is. Persze az ál­lításból egy szó sem volt igaz, a fiatalember mégis besétál/ a kelepcébe. Amikor már a házban vol­tak, a fiúk gyorsan rátértek a lényegre. Pénzt kértek, de semmit sem kaptak. Ekkor rá­lökték az ágyra, leteperték és kizsebelték. A zsákmány so­vány volt, mindössze 130 fo­rintot találtak Komár zsebei­ben. Ezzel nem is elégedtek meg, lecsatolták a karóráját is, majd szabadon engedték. Ugyanazon a napon estefelé már Pilisen tűntek fel. Az egyik italbolt elől elloptak egy motorkerékpárt. Felülni nem mertek rá, inkább eltol­ták. Méghozzá igen messze. Pilis és Monori-erdö határá­ban, az erdőben rejtették el. Ha­zavinni nem merték, gondol­ták ott éppen jó helyen lesz, addig, míg sikerül túladni raj­ta. A motor gazdája termé­szetesen megpróbált a tolva­jok nyomára akadni. Szeren­cséje volt, mert néhányan útbaigazították. A rendőrség segítsége nélkül is sikerült rá­találnia a járműre: a két fiú azonban eltűnt, sokáig nem látta őket senki. A rendőrség azonban tudta, hogy hol keresse a testvérpárt. Hamarosan kézre is kerültek, pedig közben Illés még Sza- bolcs-Szatmár megyében is megfordult. Először a fiata­labb testvért csípték nyakon apja lakásán, majd néhány nappal később ugyanott talál­ták meg az idősebb fiút is. Mindkettőjüket őrizetbe vet­ték, a nyomozás során nem tagadták tettüket, beismerő vallomást tettek. Köszönetemct fejezem ki mind­azoknak a rokononoknak. isme­rősöknek, munkatársaknak, akik szeretett férjem és édesapánk, Kulcsár István temetésén megje­lentek, és sírjára koszorút vagy virágot helyeztek. A gyászoló család. ISSN 0133—2*51 (Monori Hírlapi Jegyzet Egyirányú döntés... Két esztendeje a helyi népfrontbizottság kezde­ményezésére komoly út­építésbe fogtak a magló- diak. A társadalmi munká­sok a mélyen fekvő, ká­tyúkkal tarkított Árpád ve­zér utat feltöltöttek, szi­lárd burkolattal látták el„ csakúgy, mint a hozzá kapcsolódó Andrássy és Lenin utcát. A rendkívüli aktivitás láttán a megyei tanács másfél millió fo­rinttal segítette a munka befejezését. Elkészült hát a csaknem két kilométer hosszúságú útszakasz, amely azért oly fontos a lakosság számára, mert így a nyaralói rész szilárd burkolatú közúttal csatlakozik a falu főutcá­jához. A jól végzett mun­ka örömével vették birtok­ba a 4 és fél méter szé­lességű, átereszekkel is el­látott utat, amelyet sajnos néhány hete csak részlege­sen használhatnak. A KPM ugyanis elrendelte az út egyirányúsítását. Mindenki értetlenül szem­léli az eseményeket, hiszen falusi viszonylatban egy ilyen egyirányúsitás igen­csak luxusnak tűnik. Mert ha legalább párhuzamos ut­ca volna, ahol a szembejö­vő forgalmat le lehetne bo­nyolítani, akkor még ért­hető lenne a döntés. De ilyen út nincs, és nincs is rá szükség, hiszen a két­oldalú forgalomnak nincs semmi akadálya. A lakosság méltán bosz- szankodik, hiszen félig-med- dig elvették tőle az utat, amit maga épített. Sőt a jelenlegi állás szerint a 4 és fél méter széles útból, másfél métert hiába épí­tettek meg. Az emberek most csaknem három kilo­métert kénytelenek kerül­ni, ha ezen az úton akar­nak a falu központjába jutni. Az egyik fuvaros például, aki az Árpád vezér út sarkán lakik, minden­nap megteszi ezt az utat fogatával, míg régen csak 30 métert kellett hajtani a lovakat. Nem tudni, hogy milyen magasabb szempont érvé­nyesült ebben az ügyben, de hogy az ésszerűséggel és a lakosság érdekeivel el­lentétes, az biztos. K. L. Vasárnap Motorostalálkozó Maglódon Ügyességi versenyek négy kategóriában Újabb nagy szabású talál-1 értékelése után négy kategó- kozót szervez a sportág ked- | riában rendeznek ügyességi velői számára a Maglódi KSK motoros szakosztálya július 27­Kiss Sándor Hatszáz intézkedés Segélyek a rászorulóknak Nem eléggé hatásos harc A harcok vége után Ismeretlen mártírok emléke Egy vöröskatona búcsúverse Rendőrségi krónika Egy szavuk sem volt igaz...

Next

/
Oldalképek
Tartalom