Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

Dzsem készül a szamócából Naponta 8—10 tonna földieper érkezik a Nagykőrösi Kon­zervgyár ceglédi gyáregységébe, ahol dzsemalapanyagot készí­tenek belőle. Vágány Ferencné és Emődi Sándorné — a képen — gúlába rakja az üvegekbe adagolt, pasztőrözött szamócát. Apáti-Tóth Sándor felvétele A KlSZ-nek is van feladata Kern ér véget a segítség Könnyebb munka — teljes fizetés Sok hasznos rendelet köny- nyíti a kismamák helyzetét, s ez különösen fontos a fizikai munkát végző nők számára. Abonyban az Egyesült Ruhá­zati Szövetkezetben is igye­keznek könnyebbé tenni a kisgyermekes anyák helyzetét. Ezen a munkahelyen a 96 dol­gozó közül 94 nő és sok a fia­tal. Az érdekvédelem tehát a KISZ feladata is. — Hogyan könnyíti meg a kismamák munkáját a szövet­kezet? — Tapasztalataink szerint sokat segítenek — válaszolja Szekeres Katalin KISZ-titkár. — Jelenleg többen vannak gyesen és négyen várnak kis­babát. Üzemegységünk többfé­le varrodai munkát végez. Ké­szítettünk már farmert export- ra? de kabátokat is varrunk. Pestről megérkezik a kiszabott áru, itt összeállítjuk, majd a készterméket elszállítják. "Van könnyebb és nehezebb mun­kafázis ébi>efi á folyamatban. Ha a kismama elhozta az iga­zolást a terhesgondozótói. azonnal könnyebb munkát kap. Ezzel természetesen nem ért véget a segítség. Teljesít­ménybér szerint dolgovunk. Tőlük nyilván nem lehet annyi produktumot várni, mint a többiektől. A kereset- különbözetet — a korábbi át- lasfize+és alánján — n szövet­kezet kifizeti nekik. Ez néha az 50 százalékot is eléri. — És aki gyesről tér vissza? — Miután visszajött, amíg újra fel nem veszi a régi mun­katempót, a szövetkezet az idő közben emelt fizetést adja. Ez két hónapot jelent. Egy mű­szakban dolgozhat, reggel 8-tól dálutan 4-ig. Könnyebb a mun. ka és anyagiakban sem szen­ved hátrányt. — Tartja-e a KISZ a kap­csolatot az otthon levőkkel? — Természetesen — mond­ja Baranyai Júlia szervező tit­kár. — Azon vagyunk, hogy ilyenkor se szakadjon meg a tagsági viszony. Rendszeresen látogatjuk őket. Viszünk aján­dékot. taggyűléseinkre meghí­vót küldünk, a rendezvé­nyeinkre, rövidebb kirándulá­sokra elvisszük őket. A név­adó ünnepségekre is elme­gyünk. Ha segíteni kell vala­miben, azonnal cselekszünk. — Milyen céljaik vannak ezen a téren? — Terveink vannak" — veszi át a szót Szekeres Katalin —, megvalósítani azonban már nehezebb őket. Minden prog­ramba bevonjuk az összes fia­talt. Szeretnénk megtartani, visszahozni azokat, akik újra munkába állnak. Jó lenne, ha névadó ünnepséget is szer­vezne KISZ-alapszervezetünk. .Nem hagyhatjuk magukra az otthonlevőket sem. Tenniva­lónk van bőven. Cs. B. CEGLÉDI xJtírtn A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROS! KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM 1980. JÚLIUS 1., KEDD Megmentett milliók a MÉH-nél Rendszeres szállítóik a vállalatok megóvására és értékesítésére. Rég elmúltak már azok az idők, amikor zsírpapírba cso­magolt, vadonatúj alkatrésze­ket, sőt gépeket értékesítettek ócskavasként. A termelőszö­vetkezetek és állami gazdasá­gok is jobban megnézik ma már, hogy a nullára leírt, le­selejtezett gépeik valóban használhatatlanok-e? „Elju­tottunk oda, hogy csak az ke­rül ide, ami valóban idevaló” — summázza a fejlődést Zsíros József. A ceglédi és a környékbeli lakosok által használhatatlan­nak ítélt anyagok többnyire kerülő úton jutnak el a telep­re. A szemétbányákba vagy az illegális szemétlerakó he­lyekre szállított hulladékokat „főfoglalkozású guberálók” gyűjtik össze és naponként, másnaponként lovas kocsikkal fuvarozzák a telepre. Fuva­ronként és alkalmanként há­rom-négyszáz forint is üti a markukat. Példájuk azonban csak részben követendő, ugyanis ezeknek az emberek­nek egyéb, a munkakönyvük­be vagy személyi igazolvány­ba bejegyzett foglalkozásuk nincsen. Ezeken a „szabadúszó” gu­berálókon kívül az iskolák azok, amelyek jelentős részt vállalnak a lakóterületi be­gyűjtésből. A pirosnyakken- dős pajtások tavasszal és ősz­szel. a tanáraik és a csapatve­zetőik által szervezett akciók során .csengetnek be a laká­sokba. Bármi is legyen a hul­ladék — vas, papír vagy rongy — a kis úttörők egy­formán viszik. Eredményeik igen figyelemre méltóak: az idei tavaszon, májusban a ceglédi és a járásbeli iskolák úttörő- csapatai összesen 103,5 tonna vasat, 17,6 tonna papírt és 155 kiló rongyot gyűjtöttek össze és adtak le a MÉH-telepre. A legtöbb haszonanyagot ez év­A sötét napszemüveget vi­selő férfi felnyitotta ' a cso­magtartót, aztán pakolni kez­dett: „nyersbőröket hoz­tam ...” Zsíros József, a ceg­lédi MÉH-telep vezetője, ahogy rápillantott a rako­mányra, rögtön gyanakodni kezdett. Gyanúja hamar be­igazolódott: a férfi — amikor az okmányait kérték — egy­re zavartabban viselkedett, vé­gül is bevágta magát a Ladá­ba, és meg-megpördülő, csi­korgó gumikkal elviharzott. A kocsi rendszámát azonban si­került feljegyezni, s ennek alapján hamarosan lefülelték az egyik budapesti vágóhíd fosztogatóját — a bőrökkel együtt. Ezek az értékes marhabő­rök sohasem kerültek a MÉH- telepre ... Egyébként itt min­den hasznosítható hulladék­anyagot átvesznek, amelyről bizonyítható, hogy nem lo­pott holmi. A városszéli ócs­kavastelep legnagyobb part­nerei hem is a tolvajok, ha­nem a közületek. A telepve­zető a szocialista szektorból harminc vállalattal, intéz­ménnyel és mezőgazdasá­gi üzemmel áll kapcsolat­ban a magánszemélyeken kívül. Idén, június húszadikáig ösz- szesen háromezer tonna vas­féleséget és százhuszonnyolc tonna színesfémet forgalma­zott a ceglédi MÉH, csaknem tízmillió forint értékben. Eh­hez a mennyiséghez (és érték­hez! az egvik legnagyobb szál­lító — a KÖZGÉP — ötszáz­ötven tonna ócskavassal járult hozzá. Az elmúlt esztendőkben ho­zott takarékossági intézkedé­sek egyik jelentős eredménye volt a vállalatoknál, hogy mindenütt külön hulla­dékfelelősöket jelöltek ki a hasznosítható nyers­anyagok összegyűjtésére, Építkezők, kertészkedők Szombat délután a Budai úton Hasznosan telik a hét vége Ismerősöm tanácsát („busz- szal menj!”; semmibe véve juszt is vonattal utazom, s ott, ahol a vaspálya hosszan ka­nyarodik, leszállók. Lassan, ropogva, cikkanva húz ki a furcsán megdőlt szerelvény. Nem sokkal később vasutas­forma embertől érdeklődöm a Budai úti hobbitelkek holléte felől. Végigmér, aztán elmu­tat a messzeségbe: „arra”. Amikor elindulok a hátamon érzem, gyanakodva néz utá­nam. Ládákkal, és úgy nézem, kerti szerszámokkal megrakott Zsiguli- kombi döccen át a sí­neken zörögve, a túloldalon gyorsít, a megperdülő kerekek felverik a port. Szállingózik, ropog fogaim alatt. A vegyes­boltban leöblítem egy üdftő- vel. közben körülnézek. Né­hány májkonzerv és szardínia porosodik a polcokon, a ke­nyér kevés, a sörösládák vi­szont glédában állnak. Sok kö­zülük üres már. Kinizsik és téglák Néhány kilométerrel odébb (tényleg busszal kellet volna jönnöm), kiderül, hogy mi lett a Kinizsik sorsa. Az egyik tel­ken építkeznek, s egy bikinis hölgy tégla helyett most épp az üvegeket adogatja fel az állványra. A mester (csak gon­dolom, hogy az) gyakorlott mozdulattal emeli a szájához a palackot. Nem ő, hanem a tulajdonképpeni építtető — aki most segédmunkásként ténykedik, egyébként az egyik téeszben gépkocsivezető — vá­laszol kérdésemre. — Csak a hétvégeken csi­náljuk, akkor érünk rá. De nyár végére biztosan tető alá hozzuk, ugye? Ránéz a mesterre, az rábó­lint, kézfejével megtörli a szá­ját, aztán újból felveszi a si- mítót. Az asszonyka gondosan árnyékba helyezi a vízzel telt vödröt (benne vannak a bon­tatlan sörök is), majd odalép a vöröslő téglarakáshoz ... ★ A következő kertben két asz- szony is szorgoskodik. A ház köré futtatott szőlőlugast bab- rálgatják, kötözik az indákat. — Nincs is jobb, mint a ter­melői bor! — szólok be, mert érzem, hogy mondanom kell valamit, nem elég csak bebá­mulni. — Ez? Mind csemegeszőlő — mondja az egyik asszony a három közül. — Hát, a férfiakat hol hagy­ták? — kérdezem. — Azok? Csak estére jön­nek ki, most dolgoznak. A fér­jem meg a fiam a KÖ7.GÉP- nél, a vejem a hordógyárban. — Délutánosok? — Nem, csak előbb bevásá­rolnak, aztán elmennek a me­nyemért is, mert őt ünnepel­jük holnap, a születésnapján. — Elférnek itt éjszaka is? — intek a házra, amely leg­feljebb két kis szobából, pará­nyi konyhából állhat. — Miért ne férnénk? Volt itt már nagyobb vendégsereg is! Paprika a Bosnyákra A kitartó gyaloglástól meg­izzadok. Megtorlóm a homlo­komat, közben nekitámaszko- dok egy kerítésoszlopnak. Bent, a drótháló túlsó oldalán, fél­meztelen férfi bogarászik a zöldellő ágyasok között. — Nem lenne jobb a hűvös­ben? — kérdezem, s a diófa felé mutatok. A lomb árnyé­kában, pokrócon, fiatal srác hasal, olvas.-r- Azt nézem, mi kárt tett az eső a paradicsomban — hangzik a válasz. — És, mi a helyzet? — Kapálni kéne, mert a gyomok nagyon is lábra kap­tak körülötte. — Szeretik a lecsót? — Hát persze. De a papri­ka még igen drága, most még mi is úgy vennénk bent, Ceg­léden. A fa alá mutat. — A fiam a legnagyobb pusztítója. Most érettségizett, színjelesre. Ahol fóliasátrak takarják a négyszáz négyszögölnyi telek egynegyedét, ott persze nem gond a lecsókészítés. Az egyik sátor oldalfala felhajtva, be­látni. Éppen paprikát szed­nek, pakolnak, ketten. Beszó­lok. — Megfőzik-e? — Dehogy! — feleli a fér­fi. — Visszük a Bosnyákra az éjjel. — Érdemes? — Ha nem lenne az, nem csinálnánk — válaszolja az asszony, mint utóbb kiderült: konyhavezető „valahol Ceglé­den”. — Miért nem a városba vi­szik, a piacra? A férfi összedörzsöli a jobb keze hüvelyk- és középső uj­ját, mutatja: „a pénz!” Na, persze. Meg hát, gondo­lom, van olyan is, aki nem ko- fálkodik szívesen a szűkebb pátriájában. Elköszönök. A kapu előtt álló autóban ráis­merek az egy vagy két órája látott Zsiguli-kombira. Kempingszékben A férfi újságot olvas, egy fémvázas kempingszékben el­terülve, a ház előtt. A kony­hából edénycsörömpölés hal­latszik, bizonyára mosogatnak odabent. A csendéletet (idillt?) két kissrác egészíti ki, akik egy korcs kuvaszt abajgatnak. A kétszintes ház — a tulajdo­nosok és a telek nélkül is — saccra megér vagy háromszáz- ezret. — Eladó? — Van félmilliója? Visszakozok, a kutya dühös csaholással ront neki a kerí­tésnek. V. L ben is a két abonyi, az albert- irsai és a három ceglédi — a Földvári, a Várkonyi és a Táncsics — iskola tanulói ad­ták le. Hová kerül az ócskavas Ceg­lédről? Az eredeti célra már használhatatlan, de muzeális értékkel bíró tárgyakat ter­mészetesen megmentik az au­togénvágóktól és a martinke­mencéktől. Legutóbb például két igen .régi mezőgazdasági gépet — egy Hoffer kormost és egy ősöreg MÁVAG-trak- tort — bányásztak ki a vas­hegyek alól, hogy a szakértők felújítsák, rekonstruálják az utókor számára. A többi anya­got előbb a szűrőtelepeken sze­lektálják, válogatják. (Nagy kár érné a népgazdaságot, ha teszem azt, ötvözött acélhul­ladék kerülne az ócskavas kö­zé.) Hatalmas, korong alakú elektromágnesek választják ki a fémet a nem fémes anyagok közül, majd a törőtornyokban bálákba formálják — a MÁV- szabvány által előírt módon. A vas igazi metamorfózisa aztán a célállomásokon: Óz- don, Diósgyőr és Dunaújváros kohóiban kezdődik ... Az anyag — mint tudjuk — nem vész el, csak átalakul. Gépekké, szerszámokká, vas­úti sínekké és más berende­zésekké. Vörös István Üdülnek a gyáriak A Balaton mellett Zamár- diban és Budapesten a Ró­mai-parton üdülhetnek a Má­jus 1. Ruhagyár ceglédi mun­kásai ezen a nyáron, a szak- szervezeti üdültetés kereté­ben. Lehetőség nyílt csehszlo­vákiai csereüdülésre is. Mint a gyári szakszervezeti bizott­ság a felméréskor tapasztalta, az itt dolgozók szívesen utaz­nak ezekre a nyaralóhelyek­re, de többen gyógyfürdőhely­re kívánkoznának. Helikopteres növényvédelem A városi tanács termelés-, ellátásfelügyeleti osztálya ér­tesíti a lakosságot, hogy a ceglédi Lenin Tsz központja környékén, a Jászberényi út térségében helikopteres nö­vényvédelmi munkákat végez­nek. Az ezzel kapcsolatos egészségügyi előírásokat min­den arra lakó tartsa be. Színes a piac képe A ceglédi piacon — a földi­eper mellett — megjelent a hét elején az első málna is. Zöldségfélékből, bár a csapa­dékos idő a szedést hátráltatta, jó közepes a felhozatal. Mint a kistermelők jelezték, kevés meggy terem az idén, meg­sínylették a fák a télutót. Az újburgonya, a saláta, az ubor­ka ára fokról fokra csökken. A magánárusok sorában nagy kelete van a gombának —bár nem olcsó, mégis talán ez a piac leggyorsabban fogyó áru­ja. Atlétikai versenyek Jó! szerepelte Cegléden, a Vasutas-pályán I tartották Pest megye egyéni minősítő versenyét. Nők: 100 m síkfutásban: 1. J Pálmafi Katalin (Vác) 12,6 mp. j 3. Boda Ágnes 13,0 mp. 400 m síkfutásban: 1. Ponyist Györ­gyi (Vác) 1:02,7 mp, 2. Boda 1:02,9 mp. 800 m síkfutásban: í. Szabó Márta 2:36,3 mp. Férfiak: 100 m síkfutásban: 1. Ecsedi László 11,3 mp, 2. Kövesdi József 11,4 mp. Ma­gasugrásban: 1. Jansik Sán­dor 185, 2. Sülyös Sándor 180 cm. Ugyancsak Cegléden volt a megyei serdülő „B” egyéni bajnokság. A 13—14 éves fia­talok versenye jól sikerült. 13 éves lányok: 100 m sík­futásban: 1. Dobos Katalin 13,2 mp., 2. Pálfi Katalin 13,9 mp. Magasugrásban: 1. Gyar­mati Enikő (Vác) 145, 2. Sza­bó Ildikó 135 om. Súlylökés­ben: 1. Nagy Rozália 8,28 m. Diszkoszvetésben: 1. Nagy 20,00 m. 14 éves lányok: 100 m sík­futásban: 1. Kertész Anita 13,6 mp. 1500 m síkfutásban: 1. Tóth Mária 5:15,6 mp. 13 éves fiúk: 100 m síkfu­tásban: 1. Terék Zoltán 12,7 •k a serdülők mp. 3000 m síkfutásban: 1. Rajta Zoltán 10:35,9 mp., 2. Cirok Lajos 10:53,7 mp. 80 m gátfutásban: 1. Petró Gábor 15,0 mp. Magasugrásban: 1—2. Zátrok Zsolt és Szabó (Vác) 140 cm., 3. Türei Ferenc 140 cm. Távolugrásban: 1. Juhász Zsolt 468 cm. Súlylökésben: 1. Zátrok 11,00 m. Gerely hajítás­ban: 1. Zátrok 38,36 m. 14 éves fiúk: 100 m síkfu­tásban: 1. Bartalos Róbert 12,6 mp. 100 m gátfutásban: 1—2. Tukacs Tibor és Rezák (Vácj 16)0 mp. 3000 m síkfu­tásban: í. Tóth László 9: 42,1 mp. Magasugrásban: 1. Win- ternitz (Vác) 165 cm, 2. Ács (Nagykáta) 160 cm. 3. Tukacs 155 cm. Diszkoszvetésben: 1. N. Szűcs György (Nagykőrös) 32,52 m, 2. Dobos József 32,24 m. Gerelyhajításban: 1. Rá­kosi Adorján 40,58 m, 2. Do­bos 36,88 m. _______________________U. L. KÖ SZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Ez­úton mond hálás köszönetét mindazoknak a kedves rokonok­nak, jó szomszédoknak, Ismerő­söknek, akik felejthetetlen halot­tunk, HARASZTI LÁSZLÓ teme­tésén megjelentek, sírjára koszo­rút, virágot helyeztek, mély fáj­dalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. CEGLÉDIAPROHIRDETESEK öregszőlőben eladó, a városhoz négy kilo­méterre 560 négyszögöl föld, részben burgo­nyával beültetve, né­hány termő gyü­mölcsfával, a Pesti úti buszmegállótól 150 méterre. Érdeklődni: Cegléd, Körösi út 27. szám alatt, bejárat a Mészáros Lőrinc utca felől Tóth Ferencnél. Megvételre keresek 120 ezer Ft kp-:g ki­sebb beköltözhető családi házat, a töb­bit megegyezéssel fi­zetem. Megkeresést ..Megbízható 113 778” jeligére kérem a Hír­lapkiadó Váll. kir. Cegléd, Teleki utca 30. szám. Beköltözhető fél ház sürgősen eladó. Ceg­léd. Hunyadi utca 15. szám. 3 szoba Összkomfor­tos ház és egy két- aknás zománcos „Neoperpétuum” kály­ha eladó. Cegléd, Má­tyás király utca 14 a. szám alatt. ______ Kö zépkorú házaspár némi kp. -f havi tör­lesztésre családi há­zat venne vagy eltar­tási szerződést kötne. Minden megoldás ér­dekel. Sürgős. Fricska Sándor, Bp., Reviczky Gy. u. 21. 1181. Eladó 535 négyszögöl szőlő Zöldhalomban. Érdeklődni lehet: Cegléd. Juhász Gyula utca 38. Eladó 2 db forgó fo­tel, l db új fehér do- hánvzóasztal, 2 db spalettás ablak. Ér­deklődni délután 16 óra után: Cegléd, Felház utca IS. szám. Eladó használtan sez- lon, rekamié, intarziás kerek asztal. négy kárpitozott szék, há­romszárnyú tükrös­szekrény, két éjjeli- szekrény. Cegléd. Fürst Sándor utca 6/b. Egyedülálló idős néni vagy bácsi gondozá­sát vállalom lakásért. Választ kérem „Meg­egyezés 113 783” jel­igére a Hírlapkiadó Váll. kir. Cegléd, Te­leki utca 30. sífem. — ...— 'Mjf ■ Beköltözh ető szoba, konyhás ház eladó. Érdeklődni lehet csak a helyszínen. Cegléd, Kernács telep 33. szám. Sürgősen eladó csa­ládi ház. Cegléd, Csengeri utca 18. szám.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom