Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM 1980. JÚLIUS 1., KEDD Laboratóriumi állattenyésztés Fejlesztő, kutató munkával Azokkal hadd gondolkoz­zam együtt, a*i* egyszerűbb vagy uonyoumaix» o* miatt kényszerültek valamilyen gyógyszer i szedni, nt.a.i mj-u.- cioiormáoan *apU* uyet. Bizva aDoan, hogy Hasznait, segített, tói teszem a *eruest: tudjun-e, Hogyan kerül a gyógyszer a puiiKuba, a rendp- louuezetoe, KortiazaKOa? bő­képpen, hogyan lesz egy vagy töomeie anyagoól gyógyszer? Mi mindent követne* ei azért a gyógyszerkutató* es -gyár­tók, nogy eze* a szerek meg­felelő natást lej tsenek ki, és­pedig anélkül, nogy közben jelentős, tartós kárt okoznának szervezetün*oen. Enne* a próbának sokféle módja van, az egyik, általános es eisóran- guna* bizonyult módszer, hogy a gyógyszereket kíserieti állatokon kipróbálják. Egy évtizede Igen ám, de az sem mindegy, tul) elek eze* az aliato*. ivieg a fajtán belül to*eietesne* látszó azonosság sem elegendő. Hányszor halijuk, iátju*, hogy valamilyen szer hatását maj­mokon, ezek viselkedésén fi­gyelik meg. Vagy például ege­reken, patkányokon. Az igaz, hogy bármely állat lehet laoo- ratúriumi állat, ha azt segéd­eszközként, élő műszerként használjuk valamilyen beavat­kozás hatásának mérésére. A kutatóknak jól kell ismerniük az állatfajoknak a kísérlete* szempontjából fontos eiettani tuiaj uonsagai t, biológiai jéiieg- zeressegeit, i\em veretlen, hogy az ilyen kutdiasokiioz szukzcges aiia.o- kat meg szigorúbb, legyemie- zeu,eoo tenyésztői mun*avai kéri előállítani, mint a tooou. Eo^/oi következik, nogy tooo mint egy evtizede miért noz- ta* iéne naiun* — eppen Gu- doilOn — a Laboratóriumi 'l'orzsdllattenyészto intézetet az Egeozsegugyi Minisztérium szervezeseoeii. Az intézet fel­ügyeletet a közelmúltban a Wenezipari Minisztérium vette át, de márkanevét, a Lati el­nevezést megnagyva, Lati Kö­zös Vállalat néven a Cninoin és a Kőbányái Gyógyszeráru- gyár közös vállalata lett. Száz intézmény — Feladatún*, munkánk nem változott — mondja dr. Tözsér Béla igazgató. — tevé­kenységünk továbbra is a la­boratóriumi kísérleti ánato* tenyésztése és forgalmazása, valamint a KevereuiuKarina- nyok előállítása. Fejlesztő, ku­tatómunkánk is jelentős, fel­adataink közé tartozik a spe­cialis laoorallat-tenyeszto szak­emberek képzése, valamint a szaktanácsadas. — A Lati építésének prog­ramját 1963-ban hagyták jóvá, az építkezések két év múlva kezdődtek el Gödöllőn, s akkor azt a célt tűzték ki, hogy éven­te 125 ezer laboratóriumi álla­tot bocsássunk az orvosbioió- gusok, a gyógyszerkutatók, va­lamint a gyógyszergyárak és más intézmények tudományos kutatói részére. — Az intézet teljes kapaci­tással 10 éve kezdte meg a termelést. E jubileumnak kö­szönhető, hogy nemrégiben országos jellegű tanácskozást hívtunk össze, amelyen számot adtunk az eredményekről, egyebek közt arról is, hogy amíg az említett programban 125 ezerre tervezték az éven­ként- kibocsátandó kísérleti ál­latok számát, 1972-ben már csaknem 480 ezer, 1974-ben majdnem 550 ezer, tavaly pe­dig már 703 ezer egeret, pat­kányt és tengerimalacot érté­kesítettünk. Az állatokat a hazai intéz­ményeknek gyógyszeripari, biológiai, orvosi, állatorvosi, állattenyésztési, állategészség­ügyi és vegyipari alapkutatá­sok, kutatások celjara adják. Vállalatunk csaknem 100 in­tézménnyel tart állandó kap­csolatot. Közöttük vannak a Nehézipari, az Egészségügyi és a Mezőgazdasági Miniszté­riumhoz, a Tudományos Aka­démiához tartozó intézmények, de mások is, például a kecs­keméti Repüiőiskoia. Előbbre lépni A keveréktakarmányok gyár­tásáról mondja dr. Tőzsér Bé­la igazgató, hogy az igények­nek megfelelően, évente 2U0— 250 fajta speciális kísérleti tá­pot készítenek. Laboratóriumi Keverőüzem áll rendelkezé­sükre ahhoz, hogy már 5 kilo­grammos mennyiségtől gyógy­szeres kísérleti tápokat tudja­nak gyártani. A keverőüzem teljesítőképessége Csúcsán van, ugyanez a helyzet az állathá­zukkal. Említettük már, hogy a Lati Közös Vállalat és elődje 10 éves munkájáról egy nemré­giben tartott tanácskozáson : is számot adtak. Ezen a ta- I nácskozáson több mint 40 I szakember vett részt. Milyen hasznos javaslatok hangzottak el. s miben látja az előbbre- lépést, különös tekintettel ar­ra, hogy a termelő munkájuk iránti mennyiségi és minőségi igények is növekszenek? — , kérdeztük dr. Tőzsér Béla ) igazgatótól. — Valóban sokoldalúbb az elvárás, mint azt első látásra gondolnánk. A 10 év alatt so­kat fejlődött a vállalat: nem növekedett az állatok férőhe­lyének száma, mégis mind mennyiségileg, mind minőségi­leg jó eredményeket értünk el. erről számos külső szakember felszólalása is tanúskodott. Az állatok döntő többségét ma már kórokozőszegény Vasy éppen teljesen csíramentes kö­rülmények között állítják elő. Ez eddig is, de a jövőben is nagyon nagy odafigyelést, jó szervezést igényel mindany- nyiunktól. különösen azért, mert az állatházunk ma már kicsi, elhasználódott és rész­ben elavult, de már megkezd­tük, sőt ez évben befejezzük 'a legfontosabb területet, az elittenyésztő részleg rekonst­rukcióját. Kórokozómentes — Még előbb azonban a ha­zai kísérleti laboratóriumi ai- lattenyésztes szeleseob alapok­ra heiyezeseüen is lepnünk kell. Fel kell készümün* meg nagyobo számú magas higié­nés szintű SPF, azaz Koroao- zómentes áilat előállításara. A hatodik 5 éves terv időszaká­ban az előzetes felmerések alapján kétszeresere keli nö­velni az értékesített, állatok számát. Ehhez telteden beru­házásra, fejlesztésre, korszerű­sítésre lesz szükség, amelynek előkészítését megkezdtük. Az értekezlet résztvevői felvetet­ték, hogy a Lati legyen' rend­szergazdája a laoorállat-te- nyésztésnek. különösen nagy szükség lenne erre a speciális felszerelések, eszközök gyár­tása, beszerzése miatt. Az állatokat felhasználók nem, vagy nagyon nehezen tudnak ezekhez kis mennyi­ségben is hozzájutni. Ugyan­csak kérték, hogy továbbra is nagy szükség lenne a szak­munkásképzésre. Eddig a péceli Mezőgazdasági Szakmunkás­képző Iskola kisállat tenyész­tői szakon képzett évente 20— 30 laborállattenyésztő szak­munkást, a MÉM azonban le­állította. Különösen figyelem­be véve a nagyfokú fejlődést, bízom benne, hogy a NIM se­gítségével megoldást találunk e kérdésre is. Fehér István A múltról a mának Amikor még kézzel arattak Még nem sárgul a búza ka­lásza, még messze van a viasz­éréstől a szem, de az újságok már gyakran tudósítanak az aratási készülődésről. Ügy hírlik, tizennégyezer kombájn két műszakban vágja majd az ország kenyérnekvalóját. amely az idén régen volt és régen várt gazdagsággal biz­tat. Hévízgyörki nyugdíjasok­kal beszélgetek az aratásról,’ cséplésről, erről a két kemény, még a nehéz munkához szo­kott parasztembert is próbá­ra fevő robotról. Nyolcad részért Az aratás volt valaha az esztendő iegíontosaob muu- Kája. A fördviszonyok miatt, Különösen a felszabadulás előtti időszakban, de meg az azt követő néhány esztendő­ben is, a lakosságnak nem kis része kiszorult a közvetlen földhasználat lehetőségéből, es ha kenyeret akart, részesmun­kával kellett megkeresnie. Erre jó alkalmat aóptt az aratás, amelyet a földtulajdo­nosok igyekeztek gyorsan el­végeztetni, nehogy a hosszúra elnyúló várakozás túl nagy szemveszteséggel bosszulja meg magát. A falvak népe, még azok is, akik p MÁV-nál, a BSZKRT-nál, a Postánál kisebb-nagyobb keresethez ju­tottak, az aratás idejére' el­hagyták Pestet és aratást vál­laltak. Heted-, vagy rosszabb esetben nyolcadrészért arattak. A hévízgyörkiek Versegen, Kerekharaszton vállaltak el­sősorban aratást. Vasárnap délután felmálházva indultak, hogy hétfőn a kelő nappal kezdjék a munkát. A családfő vágta a rendet, az asszony és a nagyobb lány szedte a mar­kot, a kisebb gyerekek a kéve kötéséhez szükséges kötelet rakták le. vagy a vizet hordták a távoli kútról. Tisztálkodási lehetőség nem volt. Csak a szájakból kifújt vízzel űzték ki szemükből a csípős port, meg az álmot. Kü­lönösen kellemetlen volt a megdőlt, gazos búza aratása. Az arató, akinek szerencséje volt a gazdával,, az könnyen részelt, de aki dolyfös, garasos gazdára akadt, annak keser­ves órákat kellett kiállnia, amíg a jogos részét megkapta. Cséphadaró A részelés után még mindig hátra volt a cséplés. A mi vi­dékünkön nem ismerték a kö­Hatvan éve halt meg A művésztelep alapítója Hatvan évvel ezelőtt halt meg Kőrösfői Kriesch Aladár, a kiváló festő és iparművész, a gödöllői művésztelep, a ma­gyar szecesszió nemzetközi rangú műhelyének megalapító­ja. Székely Bertalan tanítványa volt, akit szadai tanyáján is gyakran felkeresett. Diplomá­ját 1883-ban kapta meg, csa­ládjával 1901-ben, 38 éves ko­rában költözött Gödöllőre, az egykori, ma az ő nevét vise­lő Erdő utcába. Tehetsége, egyénisége volt az a szervező erő, ami igazi közösséget, stí­lust é3 életformát alakító is­kolát tudott teremteni. Ennek vonzása hozta Gödöllőre a telep másik két kiemelkedő egyéni­ségét, Nagy Sándort és a svéd származású Belmonte Leót, valamint a fiatal ösztöndíjast, Remsey Jenőt. Tizennégy kiváló festő, szobrász, építész, iparművész számára jelentett akkoriban nemcsak otthont, hanem szel­lemi hovatartozást kifejező, rangot adó minősítést Gödöllő. Ez a nagy szövetség a nép­művészet megújító erejének, formakincsének felfedezésével, az egész környezetet, a min­dennapi életet is átalakító, a szépség sugárzásába emelő igyekezetével, az ember kül­ső és belső világát átjáró mű­vészet jobbító erejébe, társa­dalmi és nemzeti 'hivatásába vetett hitével alkotott újat és maradandót. Mesterük, Kőrösfői Aladár sokoldalú, több műfajban al­kotó tehetség volt. Festmé­Az egykori szőnyegszövő műhely. Kőrösfői Kriesch Aladár. nyein kívül gobelin-, mozaik-, és üvegablak terveivel vált hí­ressé külföldön is. Fő művé­nek az 1904-ben megindult gödöllői szőnyegszövő műhely, Remsey Jenő szavaival az el­ső magyar szocialista munka- közösség megszervezését te­kintette. Minden évforduló a megem- éke^és, az ünneplés sok for­máját kínálja. Ügy gondoljuk, a tisztelgés stílusos módja volt az a most zárult kiállítás, amely a nagy hagyományok folytatására vállalkozó Remsey óra szövőkörének termését atta be a városi Helytör- ;i Gyűjteményben. A kör munkája és az iránta frieg- nyilvánuló érdeklődés előké­szíti, társadalmilag is megala­pozza az örökség méltó meg­becsülését kifejező terv meg­valósítását: a gödöllői mű­vésztelepet bemutató állandó kiállítás létrehozását még az idén, Kőrösfői Kriesch Aladár halálának 60., Nagy Sándor halálának 30. évfordulóján. Folónyi Péter zös szérűt. Akinek néhány csomónyi gabonája volt, az a saját szérűjén rakott kazlat, s odahívta a cséplőgépet. Hogy milyen volt a cséplés? Amíg a kombájn nem jelent meg a búzamezőkön, a cséplés a legnehezebb . paraszti mun- kána* számított, pedig már a cséplőgép is nagyon sokat könnyített a munkán. Én még láttam a cséphadarót, amivel azok verték ki a kalászból a szemet, akiknek kevés gaboná­juk termett. Két botból állt. amelyeket végüknél fogva oly módon kötött össze a szíjka­rika, iíogy a hadaró cséplés közben foroghatott a nyél vé­gén. Ugyanígy láttam a lóval való nyomtatást is, amikor a lóval tapostatták a kalászt. Egy személy középre állt és a gyeplőt tartva hajtotta körbe- körbe a lovat, amíg a patája alatt hullott a mag. Persze, ezek kirívó esetek voltak, hisz a megtermett gabona nagyobb részét már a cséplőgép segít­ségévei juttatták a zsákba. Hévízgyörkön három cséplő­gép is járta a portákat. 1930— 1945 között kenyérteien évek voltak, így aztán ahhoz is protekció kellett, hogy valaki bejusson a cséplőmunkásqk bandájába. A bandagazda szervezte a csapatot. Voltak a bandában egész- és félrésze­sek. Az előbbiek voltak az ete­tők, a kévehányók, a szalma­hordók, a zsákolók, a kazlasok, az utóbbiak a törekkaparók, a pelyvahordók. Pedig micsoda munkát végeztek ezért a fél részért ezek a fiatal lányok? Szállt ,a por, szállt a kalász toklásza.’ Csípte, marta a tes­tet. Az arcukat is bekötötték, csak a szemük villogott. Mit dolgozott a cséplőgép tetején a kévevágó lány, akinek egy műszakban sok-sok mázsányi kévét kellett az etető ölébe hullatnia. Dolgoztak persze az egészrészesek is. Láttam, ho­gyan rogytak össze ebédszü­netben ezek a fiatalok, erős testek, hogy ették szótlanul a zöldbablevest, a paprikás- krumplit és itták-a gazda sa- vanykás homoki borát. Akik nem tudják — Ma észre sem vesszük az aratást, a cséplést — mondja Aszódi Pál, Kovács Gábor, Kovács János, Sápi Pál — be­szélgetőpartnereim. — Uno­káink talán azt sem tudják, miből sül a kenyér, honnan is tudhatnák, mit jelentett azt arcunk verítékével betakaríta­ni. De bizony így van ez jól. Fercsik Mihály A csendben növő újról Közművelődési dolgozók ré­szére szervezett a Pest megyei Művelődési Központ és Könyv­tár nyári továbbképzést, ked­veltebb elnevezéssel fejtágítót. Az egy héten át tartó tartal­mas eszmecserének a Pest me­gyei Tanács péceli továbbkép­ző intézete adott helyet. Nem akarok terhelni senkit az ott hallottakkal, csupán az első napon szerzett élményem­ről szólnék. Délelőtt dr. Földes- si Tamás, äz ÉLTE filozófiai tanszékének vezetője Világné­zeti és erkölcsi tudatformálás címmel, délután pedig Maka­ra Péter, az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa Élet­mód, szabad idő, művelődés címmel tartott előadást. Mind­két előadás bőven foglalkozott a szocialista erkölcs kérdései­vel, a napjainkban jelentkező elidegenedés problémájával. Általában a gondokról, a visszásságokról volt szó, mi­közben sorra hangzottak el a példák az emberi kapcsolatok eltorzulásáról, a befeléfordu- lásról, az én házám az én vá­ram szemlélet erősödéséről, a ne szólj szám, nem fáj fejem közmondás hamis bölcsességét vallók számának emelkedésé­ről, a kaparj kurta, neked is lesz parancsként hangzó, sze­mélyiséget torzító utasítás gya­korlati megvalósulásáról. Közben nem szóltunk embe­rekről, akik őszülő fejjel ül­nek be az iskolapadba, hall­gattunk a könyvtári olvasók és a könyvet vásárlók számának növekedéséről, azokról a társa­dalmi munkásokról, akik sza­bad idejüket feláldozva járul­tak hozzá, hogy több legyen a járásban, a megyében az óvo­dai hely, sármentes a járda, világosabb a főutca stb. Valamiféle elkeseredett han­gulat lett úrrá a társaságon és a sokat akarók, a mindig töb­bet tenni vágyók serege vere­séget látott csak, fáradozásá­nak, munkálkodásának ered­ménytelenségét. Az állomásra indultam, de nem kerestem társat, a más­kor olyan termékeny eszme­csere most zavart volna. — Kérek egy félárű menet­jegyet Hévízgyörkre — szól­tam a vasútállomás pénztárá­nak ablakánál. — öt forint — szólt a pénztárosnő, miközben nyújtotta a jegyet. Százforin­tossal akartam fizetni. — Mpst vettem át a szolgálatot, nem tudok visszaadni. — Kétségbe­esetten kutattam a zsebeimben aprópénz után. Csak egy árva forintosra akadtam. — Mit te­gyek? — néztem ijedten a mosolygó fiatalasszonyra. — Tessék eltenni a jegyet — mondta kedvesen —, s ha leg­közelebb erre jár, megkapom az árát. — A mögöttem sora- kozók türelmetlenkedtek. A hitelben kapott jeggyel a ke­zemben elindultam a kijárat felé. Másnap reggel rendeztem tartozásomat, de hálálkodásra, köszöngetésre a péceli MÁV- állomás pénztárosnője nem adott időt. A nevét sem árul­ta el. — Amikor a jegyet ad­tam önnek, én sem kérdeztem, hogy hívjak. — És tényleg nem kért zálogot, nem volt kí­váncsi személyi adataimra. Lehet, azért nem árulta el a nevét, mert a vasúti szabály­zat tiltja, hogy hitelben szol­gáljanak ki menetjegyet. De én láttam, hogy a pénztáros­nő, amikor a jegyet számom­ra átadta, pénztárcájából azon­nal kifizette annak értékét. Jókor történt velem ez az eset — mondtam a fejtágítón —, mert íme a bizonyság, ha van is elidegenedés, elszemély­telenedés, ha jelentkeznek is a szocialista erkölccsel ellen­tétes tendenciák, azért valahol csendben nő az új, amelynek növekedésében hiszünk, s ame­lyért dolgozunk. Csodák csodájára mindenki­nek volt néhány példája arra, hogyan formálódik, alakul munkája nyomán az új és egy­más szavába vágva soroltuk egymásnak az apró, de biztató jeleket. Milyen jó, hogy nem volt aprópénzem, s milyen jó, hogy a péceli MÁV-állomás pénztá­rosnőjével találkoztam. Városi moziműsor Dundiorr és társai. Színes svéd mesefilm. Kísérőműsor: Vaszilke. Csak 4 órakor. Csendcsíárs. Színes, szink­ronizált kanadai bűnügyi film. Csak 16 éven felülieknek! Kezdési idő: 6, 8 óra. — Üj színfoltja a városköz­pontnak a Szabadság téri áruház előtt felállított szek­rény, amelyben a városi-járási közlekedésbiztonsági tanács képekkel mutatja be azokat a súlyos közlekedési balese­teket, amelyek a szabályok be nem tartása miatt követ­kezte/ be. — Befejeződött a bajnokság a városi kispályás labdarúgók második osztályában is, a végleges tabellát azonban még nem állították össze. Ezen a héten tartják az éremosztó összejövetelt, a szokásos he­lyen, július 3_án, délután 5 órakor. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom