Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

ißt gu.cyri 1980. JÜLIUS 6., VASÄRNAP RAJZOK, KÖNYVEK, EMBEREK Hit a szóban — hit az életben Aki az emberi szóban hisz, az az életben hisz. Ezt a meg­állapítást akár jelmondatként is idézhetnék, használhatnák a magyartanárok, s velük mindazok, akik a nevelést, a gyerekekkel való foglalkozást választották élethivatásul. Va­lószínűleg sokan megjegyezték e szavakat ott is, ahol elhang­zottak, a szentendrei Ízbégen rendezett olvasó- és képző­művészet! táborban, és sokáig emlékeznek arra, aki mondta: Karinthy Ferencre. Talán ép­pen azért, mert a tíznapos tá­borozás alatt a tábor vezetői éppen erről az igazságról sze­retnék meggyőzni a gyereke­ket, éppen azon az úton akar­ják elindítani őket, amely az émberi szóba, az értékes iro­dalomba vetett hit felé vezet. Igazi tábori hangulat Ez már megint valami isko­lás dologi. — mondják, ám, akik ezt mondják, igencsak tévednek. Az olvasótáborban nyoma sincs az úgynevezett iskolás rendnek, kötöttségek­nek. Ez persze sem azt nem jelenti, hogy az iskolai órá­kon nincs szükség az ott al­kalmazott sajátos módszerek­re, sem azt, hogy itt, a tábor­ban nincs rend, elmélyült munka. Az izbégi iskola mögötti, a Bükkös-patak melletti park­ban ugyanis valóban táboroz­nak a srácok — mégpedig olyan táborban, amelyet gye­rekek is építettek, építenek. Déri György tanár, tizenegy évvel ezelőtt úttörő csapatve­zetőként kezdett hozzá a fia­talokkal a faházak építéséhez, a park kialakításához, s azóta is tovább fejlesztik a tábort, mégpedig saját erőből. Akik részt vettek az építés­ben (s néhányan még ifiveze­tőként is visszajárnak!, magu­kénak érzik a tábort. Érthető hát, hogy nincs szükség külö­nösebb fegyelmező eszközökre. — Szentendre művészeti ha­gyományai szinte köteleznek bennünket, hogy az irodalom mellett képzőművészettel is foglalkozzunk — mondja Dé­ri György táborvezető. — Ép­pen ezért az ötven — negye­diktől hetedik osztályos — gye­reket kor szerint négy cso­portba osztottuk, a csoportok pedig felváltva foglalkoznak szépirodalommal, valamint a különböző művészeti techni­kákkal. Fokozatosság, komplexitás Ez a komplexitás egy más­fajta változatossággal párosul: évente más-más téma kerül a figyelem középpontjába. Ta­valy a bohócokról, mint jel­képesen is értelmezhető figu­rákról esett sok szó, s készült számos rajz, az idén Szent­endre építészeti emlékei, han­gulatai jelentik a fő képző- művészeti témát. Szentendrével — s Karinthy Frigyes életművével — foglal­koznak legtöbbet a csoportok. Jutott idő természetesen a tűz­zománc-készítésre, filmvetítés­re, kirándulásra, bábfoglalko­zásra, -készítésre — valami­lyen módon azonban szinte minden azt segítette elő, hogy a gyerekek néhány dologgal igazán alaposan megismerked­jenek. Mégpedig ahogyan Steffler Ildikó tanár, az egyik kiscsoport vezetője fogalma­zott, olyan kötetlen tevékeny­ség közben, amilyenre az is­kolában nincs mód. Így jutnak el a résztvevők a konkrét vá­rosábrázolástól az elvont dol­gok ábrázolásáig, a szürrealiz­mus eszközeiének alkalmazá­sáig — s igy jutnak el a Nyu­gat nagy nemzedékének egyik legkitűnőbb írója, Karinthy Frigyes műveinek megértéséig. TV-FIGYELŐ J0$1 CSCtck. Hány éve is? Talán már mindkét kezünk ujjai kellenének annak össze- számlálásához, hogy mióta kö­vetik egymást azok a bizonyos Jogi esetek. Tehát paragrafus­értelmezést paragrafusértelme­zés követ és ettől nagyon sok olyan néző okosodik meg, aki különben eltévedne a törvény­kezés dzsungelében. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy e sorozat legutóbbi adá­sában is számos olyan közvet­len érdekű ismeretanyagot su­gároztak, amit tudni nemcsak érdemes, de szükséges is. Hogy mást ne mondjunk, jó, ha tisztában vagyunk cso­magjaink őriztetési lehetőségé­vel és tudjuk, hogy — zár ide, kulcs oda — azért a szekrény­kékben elhelyezett pakkjain­kért is felelősséggel tartozik a vasút. Jobb persze, ha nem ügyetlenkedünk e tárolással, hanem inkább a hagyományos megőrzőhelyet vesszük igény­be — igy aztán nem kereked­het semmiféle vita. S na már a fémdobozoknál tartunk, hadd említsük meg azt a jövendölést is, hogy előbb-utóbb ezekre a bőrönd­őrökre is kiterjesztik a kód­számok uralmát. Magyarán afféle széfekké nemesülnek. Jobb lesz így, nem lesz jobb? Majd eldönti az idő, illetőleg a vonathoz mindinkább vissza­pártoló publikum. PfiSt megye. Reá-reátekintve dobozunk első oldalára, a most tovahagyott néhány napban is alkalmunk volt egyszer-más- szor fölfedezni Pest megyét — hol ebben, hol meg amabban az adásban. Ha csupán a Kertünk-udva- tunk című műsor soros jelent­kezését említjük, hát abban is megidéződött e főváros kör­nyéki tájék. Egyrészt abból az alkalom­ból, hogy végre el lehet mon­dani : örvendetesen megjavult a Ráckevei-Duna-ág vizének a minősége. Mint hallhattuk, megszűnt ott (legalábbis meg­szűnni látszik) az ipari szeny- nyezés és ettől mindjárt jobb kedvűén fickándoznak a halak. Ennek biztos jeleként nemrég egy 92 cm-es csuka kér It ho­rogra, aminek igencsak meg­örült a gazdája. Ám aztán né­miképp elszomorodott, mert — halljunk oda! — 3—4 lyukas foggal került szárazra a vízi lény. Itt tehát a kérdések kér­dése: mitől és hogyan tud el­pusztulni ez az említett rágó­szerv. A másik Pest megyei illető­ségű képsor Érden készült és a gyümölcsfák koronametszé­sének művészetére oktatott. Nem árt talán, ha itt is elis­mételjük a közzétett tudni­valót, miszerint 1. mindig a tengelysor irányú hajtásokat kell figyelembe venni; 2. ma­napság az Y (ipszilon) forma kialakítása látszik a legmegfe­lelőbbnek. Mégpedig azért, mert ha így igazodnak az ágak, akkor közibük később is besüt a nap. VakádÓ. Legutóbbi, csü­törtökön késő este sugárzott műsorában a vakációzás gond­jaival foglalkozott a Családi kör. Igen, e várva várt — már­mint a nebulók által olyany- nyira várva várt — nyári szü­net teremtette vészhelyzetek­kel, amelyek most oly sok fa­míliát nyomasztanak. Az általános képlet közis­mert: a szülő reggeltől délutá­nig dolgozik, míg közben a nyakába akasztott lakáskulcs­csal utcáról utcára, térről térre bóklászik a gyerek. Állítólagos szabadságát élvezvén. Ám ez a szabadság — hallhattuk dr. Ranschburg Jenő pszichológus­tól, aki nélkül nem Családi kör a Családi kör — éppen hogy nem fölszabadít, hanem ellenkezőleg: szorongásra kész­tet. Amennyire önállónak érzi magát az az utód, annyira szo­rong is, hisz’ hirtelen maradt egyedül. És itt a nagy szülői (egyáltalán nem a szójáték kedvéért, hanem, mert maga az élet köti így egybe e két szót: nagyszülői) feladat: ide­jében és alaposan fölkészíteni azt a leányt vagy fiút a kötet­len napok eltöltésére. Jó és okos szót tehát a kulcsok mellé... Akácz László S így jutottak el odáig a tá­bor vezetői, hogy meghívják a gyerekek közé Karinthy Fe­renc írót: beszéljen édesapjá­ról, műveiről, saját munkás­ságáról, hogy személyes ta­lálkozás gyarapítsa az ismere­teket, mélyítse el az érdeklő­dést. Igaz, az érdeklődést a ta­lálkozó előtti percekben alig­ha lehetett volna fokozni. Fel- bolydult méhkashoz hasonlí­tott a tábor; ki az ebédlőben elhelyezett alkotásokat‘rendez­gette, ki azt latolgatta, mer­jen-e kérdezni, ki pedig arra készült, hogy a vendégnek rendezett szellemi akadályver­senyen komoly nehézségeket okozzon Karinthy Ferencnek. Persze ez utóbbi hiábavaló igyekezet volt: néhány má­sodperc alatt megszületett az olvasótábor „epepe” neve, aho­gyan a találkozó végén a ven­dégkönyvi „e” betűs emlékso­rokra sem kellett sokat várni. Ami pedig a két időpont kö­zött történt, arra, azt hiszem mindenki szivesen emlékezik vissza. A gyerekek azért, mert a tréfás, olykor azonban na­gyon is komolyra forduló vá­laszokból valóban sokat tud­tak meg az irodalomról — a vendégek azért, mert valódi ér­deklődést és jó néhány gye­reknél kitűnő felkészültséget tapasztalhattak. Munka és siker Az így irtok ti első darab­jainak megszületése után az akkor igencsak fiatal író így mutatkozott be új, fiatalsága láttán ájuldozó ismerőseinek: Karinthy vagyok, térjen magá­hoz — mesélte a vendég a gyerekeknek, s ezt a szellemes mondást szabadon alkalmazva mutathatnák be vezetői az iz­bégi olvasótábort is. Ha be kellene mutatni. Éppen elég jól bemutatja például a Szent­endrei minimesék című kiad­vány, amelynek anyaga az el­múlt évek táborozásai alatt gyűlt össze, bemutatja az itt kialakult, műsorával a városi kulturális szemlén győztes Ka- rinthy-színpad, s mindaz az eredmény, amelyet gyerekek, felnőttek közösen elértek. Én csak azért vetettem papírra a fentieket, hogy valóban sok, helyesebben még több barátot szerezzek nekik. P. Szabó Ernő Rádiósorozat Bartók Béláról Bartók Béla születésének 100. évfordulóját huszonöt mozaik­ból álló, portrésorozattal kö­szönti az ifjúsági rádió. Az így láttam Bartókot című, augusztus 20-án kezdődő mű­sorsorozat olyan kortársak em­lékeit idézi fel, akik a nagy muzsikust élete különböző sza­kaszaiban és munkaterületein személyesen ismerték. A három adásban családta­gok, tanítványok, munkatár­sak, barátok állnak a mikro­fon elé. Megszólal a sorozat­ban özvegye, Pásztory Ditta zongoraművésznő, valamint fia, ifjabb Bartók Béla is. Szere­pel az adásokban Kása György és Takács Jenő zeneszerző, Molnár Antal zenetudós, Fe- rencsik János Kossuth-díjas kiváló művész, valamint az egykori tanítványok és mun­katársak sorából Sándor György és Székely Júlia. Ma este: Dundo Maroje Az idén immár ötödik alkalommal szerepel a Szentendrei nyár programjában Marin Drzic Dundo Marojeja. A Teátrum­ban Körmendi János főszereplésével megy a darab — válto­zatlan érdeklődés mellett. Képünkön: az előadás egyik jelenete. Halmágyi Péter felvétele BRIGÁDOK A KEREPESTARCSAI KÓRHÁZBAN Túl a gyógyítás kötelességén ^ Munkabrigádok egy kór­házban? Valljuk meg, szo- ^ katlan... Kivált akkor, ha ^ tudjuk, hogy ezeknek a § brigádoknak nemcsak a I kórház fizikai dolgozói, ad- | minisztrátorai tagjai, ha- ^ nem a nővérek, orvosok, asszisztensek is. A színhely a Kerepes tárcsái Kórház. Aki beszél: dr. Kiss Anna, a reumatológiai osz­tály vezető főorvosa, a szo­cialista munkaversenyt értéke­lő bizottság elnöke: — Kórházunkban munka­brigádok alakultak minden egyes osztályunkon. Ma, alig több, mint fél esztendővel a 27 brigád létrejötte után, dol­gozóink 73 százaléka már tag­ja ezeknek a munkaközössé­geknek. Hasonlóan a gyáriakhoz — Hadd magyarázzam meg, miért fontos ez. Az egészség- ügyi dolgozók régi igénye, hogy felsorakozzanak a szo­cialista munkaverseny-mozga- lom többi közössége mellé, s hogy teljesítményüket ha­sonlóan értékeljék. Az egész­ségügyben öt esztendeje indult útjára a munkamegjavító mozgalom, s tavaly miniszté­riumi utasítás szorgalmazta a munkabrigádok alakítását. — Végül még egyet az előz­mények közül: a kórház meg­nyitásakor nyilvánosan is megfogadták az itt dolgozók, hogy folytatják a kórházépítők szocialista szerződésének szel­lemében kezdett közösségi munkát. Az ígéretet komolyan vették. Beszédes a brigádnapló Aki fellapozza a II. belgyó­gyászati osztály Tolnai Gábor- né vezette 16 tagú brigádjának naplóját, az első oldalon ezt találja: október 17. A ma tar­tott osztályértekezleten közös megegyezés alapján elhatároz­tuk, hogy bekapcsolódunk a szocialista munkamozgalomba. Azután más lapok régi szív­ritmuskeltő készülékek újjá­alakításáról, körzeti orvosok­kal folytatott konzultációkról, az ágykihasználás javításáról, a koszorúérbetegek jobb fel­ügyeletéről, közös névnapról, karácsonyi ünnepről árulkod­nak. Arról, hogy a hasonló hatáséi gyógyszerek közül az olcsóbbakat használják, hogy továbbképzik a nővéreket, s felvilágosító előadásokat tar­tanak a betegeknek. Gyűjtő és közösség BESZELGETES EGY KIÁLLÍTÁSRÓL Múzeumok, műgyűjtők. A két fogalom látszólag nem fel­tételezi, hanem éppen ellenke­zőleg, kizárja egymást. Hajla­mosak lennénk feltételezni ugyanis, hogy a magán- személyek tulajdonába, ke­rült műtárgyak egyszer s mindenkorra elvesztek a kö­zösség, a múzeumi tudomá­nyos munka és a közművelő­dés számára. Hajlamosak len­nénk a feltételezésre — ha a gyakorlat igen sokszor nem az ellenkezőjét bizonyítaná. Pedig azt teszi. Dr. Kiss Ákos kandidátus, az Iparmű­vészeti Múzeum osztályveze­tője, hirtelenjében három ne­vet is említ ezzel kapcsolat­ban. A múzeum például Ba­bies Zsigmond egykori kassai püspöknek, történésznek kö­szönheti barokk fajanszgyűj- teményének nagy részét. Nemes gesztus A századelőn elhunyt mű­gyűjtő adománya a holicsi mű­hely legszebb darabjait mu­tatja be. Fettich Ottó profesz- szor mintegy ötezer műtárgyat adományozott a múzeumnak, ugyanígy, európai mértékkel mérve is hatalmas értékeket kapott az intézmény a Proko- piusz családtól. A negyedik ne­vet én illesztem az előbbiek mellé: dr. Béréi Soó Rezső professzor majd százezres ex libris gyűjteménye ma szintén tudományos és közművelődé­si célokat szolgál. — Az újabb időkben keve­sebb az adomány — mondja dr. Kiss Ákos — megváltoz­tak a műgyűjtés körülményei, változott maga a gyűjtésmód is. Éppen ezért jelentős az a gesztus, amelyet dr. Papolczy Ferenc és felesége, dr. Polá- nyi Magda tett: gyűjteményü­ket a múzeumra hagyomá­nyozták. Ezt már a férj elha­tározta, halála után özvegye újra kinyilvánította e szándé­kát; a tárgyak az ő elehunyta után kerültek a múzeumba, s most, még a tudományos fel­dolgozás előtt, kiállításon lát­hatók. Üveg, ezüst, textília — Mi adja meg e gyűjte­mény jelentőségét? — A százhatvan műtárgy közül a legnagyobb értéket a különböző üvegemlékek jelen­tik. Az üvegnek, mint köny- nyen pusztuló anyagnak, ke­vés reménye van a megmara­dásra, annál is inkább, mivel értékét is kevesebben ismerik fel. A késő reneszánsz, barokk, klasszicizmus művészetét kép­viselő üvegtárgyak éppen ezért különlegesen becsesek a mú­zeum számára. Igen fontosak a XVII. századi, sziléziai né­met műhelyekből származó fe­deles pokálok; ezek az erdei hutákban sajátos köszörülési stílussal készült munkák az európai üvegművészet egyik csúcspontját jelentik. A ha­nyatlás az 1750-es évek után, az ésszerűbb erdőgazdálkodás bevezetésekor következett be, tudniillik a huták működése rettenetes erdőpusztítással járt. Nagy értéket képviselnek a bécsi áttetsző üvegfestészet da­rabjai, hasonlóképpen az úgy­nevezett pincetokok, az utazó boroskészségek, amelyek dí­szeit köszörülték, csiszolták vagy zománcfestékkel vitték fel. Ezeket az üvegeket rend­szerint hatosával, posztóval bélelt rekeszekben vitték ma­gukkal a tehetős utazók. — Az üvegtárgyak mellett fémmunkák, faragások, textí­liák, bútorok is szerepelnek a kiállításon. •. — A XVI. századból szár­mazó ezüsttárgyak egy része az augsburgi műhelyt képvi­selik, ' Nürnberg mellett ez a város volt a délnémet ötvös­ség központja. Figyelmet érde­melnek azonban a régi magyar ezüsttárgyak és az angol sze­lencék is. A textíliák közül a X. századból származó kopt szövetdarabot emelhetjük ki és a három nagyszerű XVII. szá­zadi usakot, azaz anatóliai tö­rök szőnyeget. Azért nevezik erdélyi szőnyegnek, mert a ke­vés, ma is ismert darabot ál­talában Erdélyben fedezték fel. A közművelődést szolgálják — A mostani kiállítás után hogyan válhatnak az egykori magángyűjtemény darabjai valóban közkinccsé? — Az alkotások természete­sen nem csupán raktári tár­gyak lesznek. Tervezünk egy egy-két évig látható üvegki­állítást, ezen a legtöbb, a Pa- polczy-hagyatékból származó üvegtárgy szerepel majd. Az évtized közepére pedig elké­szül egy új, állandó kiállítá­sunk, ezen is bemutatjuk a gyűjtemény legszebb darabjait. p. sz. e. Dr. Tóth Edit a munkabri­gád tagja: — Ami a gyógyító kötelessége, ami a hivatása, azt mindennap száz százalékig teljesítenie kell. De vannak a kötelmeken túli doi0ok is, s éppen arra törekedtünk, hogy ezekből vegyük ki részünket, amikor eltökéltük, hogy bri­gádot alakítunk. Ilyen például a koszorúérbetegek őrzése. Az itteni intenzív osztály elsősor­ban a műtét utáni állapotban vigyáz a betegekre, az infark­tusból adódó szívritmuszava­ron pedig nem mindig segít a gyógyszeres kezelés; többet adhat a rendszeres megfigye­lés. Azután országosan is új­szerűnek számít másik kezde­ményezésünk: ambulanciát nyitottunk az érszűkületes be­tegeknek, s a kórház másik brigádja vállalta a hetenként kétszeri értorna tartását. Az is biztos, hogy a brigád létre­jötte hozzájárult: eddig két alkalommal is dolgoztunk tár­sadalmi munkában a kórház parkjának szépítésén. Osztá­lyunk minden dolgozója ha­vonta részt vesz a nagytakarí­tásban. Hagyományok A kórház központi sterilizáló részlegének vezetője, Zámbori János szintén brigádtag: — Tavaly novemberben ala­kult nyolctagú brigádunk, s eddig tizenöt vállalást tettünk. Arra törekszünk, hogy megold­junk olyan feladatokat is, amelyeket a nyolcórás munka­időben munkatársaink beteg­sége, a továbbképzés vagy a gyes miatt nem lehetne. Ilyen például az új sterilizáló gépek pontos beállítása, a gumikesz­tyűk szárítási módjának kidol­gozása vagy az anyagtakaré­kosságot szolgáló tüzelés. Arról van szó, hogy a használt, el- kampósodott végű injekciós­tűk közül kiválogatjuk a hasz­nálhatókat, s újra köszörüljük azokat. — Természetesen magunk­nak kell megteremtenünk ha­gyományainkat is. A közös programok, a kirándulások, a mozilátogatások, vetélkedők közelebb hozzák egymáshoz az embereket, akik az ország különböző részeiből jöttek. ★ A Kerepestarcsai Kórház munkabrigád í hí eddig 579 fel­ajánlást tette . Soron kívüli szűrővizsgálata' ■•t, ismeretter- jesztést, szakemberek tovább­képzését, környezetük-, szépíté­sét, a betegek mindennapjai­nak könnyítését tűzték célul. S természetesen törekszenek munkaidejük jobb kihaszná­lására, az ésszerű — a páciens ayóg^rulását semmiképp sem hátráltató takarékosságra, az eszközök, drága berendezések hatékonyabb hasznosítására. Sorolhatnánk még a példá­kat. Egy bizonyos azonban, új lendületet adtak Kerepes- tárcsán a munkamegjavító mozgalomnak, s jó néhány kollektíva jogos reménnyel pá­lyázza majd meg a szocialista brigád cím különböző fokoza­tait. Ennek nedig a betegek is hasznát látják. Vasvári Gombő Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom