Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-17 / 166. szám

4 ™ ^ W K/iirmv 1980. JŰLIUS 17., CSÜTÖRTÖK Hétfőn temetik Egri Istvánt A Művelődésügyi Minisz­térium, a Magyar Színházmű­vészeti Szövetség és a Nem­zeti Színház igazgatósága köz­li, hogy Egri István kiváló művész temetése július 21-én, hétfő délután 3 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Hazánk egyik legnagyobb ifjúsági üdülőközpontja, a ve­rőcemarosi nemzetközi Exp­ress diáktábor. Működésé­ről Szabó Magda táborvezető adott rövid tájékoztatót: JEGYZET Uborkaszezon Próbálom kideríteni: mi­kor virágzik az uborka? A mezőgazdászoktól is el­térő válaszokat kapok: egyesek szerint most, má­sok állítják, hogy a szabad­földi kertészetben már egy hónapja elvirágzott. Csak az biztos, hogy az uborka- szezon hosszú. Ez így van a közművelődésben is. Már ami a köznyelvbe átment értei :ét illeti, hogv tudni­illik eseménytelenség és pangás. Azért nem egészen értem ezt az uborkasze­zont. Nyár közepén ugyanis a mezőgazdaságban egymást követik a munkacsúcsok, az iparban a félévzárás hoz pezsgést, rekordforga­lom van a közelekedésben és sok területen a kereskede­lemben. A politikai élet se nagyon tűri a mozdulat­lanságot. Mindez akkor is igaz, ha figyelembe vesz- szük, hogy honfitársaink többsége egy-két hétnyi pi­henőre vonul. Hogyan ke­rült hát mindennapi be­szédünkbe minősítő jelző­ként az uborkaszezon? A Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudomá­nyi osztályától kapott fel­világosítás szerint 1893-ban használták először a né­met Gurken Zeit — ubor­ka idő — tükörfordítása­ként az üzleti élet nyugal- masságára utalva. A titok bizonnyal abban rejlik, hogy ez a savanyúságnak termett zöldféle lappangva növekszik, érik a levelek között. Semmi látványos­ság, semmi érdekesség. Nyelvtörténeti léptékkel Tiérve, tehát nem régi fo­galompárosítás az uborka- szezon, mégis úgy tűnik, mintha a közművelődés­ben emberemlékezet óta küszködnénk vele. De a nyári eseménytelenség, a pangás szilárdan tartja ma­gát, legalábbis egy-egy te­rülettől eltekintve. A ne­vezetes rendezvények — az egyediek és a sorozatok is, például a különböző kul- tu.ális-művészeti napok, hetek, hónapok — többsé­gét ugyancsak tavasszal rendezik. S mintha ez a korai virágzás elszívná a források és az energiák nagyobb felét, mintha je­lentkeznének a kifulladás tünetei. A művelődési há­zak valamiféle színházi idényhez igazodva, június­tól csöndes belterjességgel meghúzódnak a korábbi, vélt vagy valós sikerek fe­dezékéből: várják a szep­tembert. Bizonyságul íme néhány példa. Az egyébként való­ban jól működő Csepel Autógyár művelődési köz­pontjának ■ júliusi teljes programja (öles plakátról másolva): három szomba­ton egymás után ifjúsági Í tánc, azonos zenekarral, az­tán a változatosság kedvé­ért a. negyediken tánc az Annáknak a korábbi ze­nekarral. Működik a mű­szaki klub, az ifjúsági és magnósklub, valamint min­den pénteken és vasárnap játék, vetélkedő, vetítés, tánc. Gyerekeknek? Fel­nőtteknek? Ez nem derül ki. Ráadásul a műsorvál­toztatás jogát fenntartják. A további példákat tekint­ve, a bőség zavarával küz­dünk. A ráckevei járási művelődési ház művészeti előadója enyhe röstelke- déssel vallotta meg: bizony uborkaszezon van. Ponto­sabban semmi sincs: kivé­ve, hogy helyet biztosítanak egy-két ORI-rendezvény- nek az ifjúsági táborban. Pedig hát Ráckeve egyre inkább igyekszik megsze­rezni a nyári üdülőhely cí­met ... A se vége, se hossza bi­zonyítás helyett idézzünk négy járási művelődési ház eseménynaptárából. Gödöl­lőn összevonták július és augusztus programját, de a népművelők napján kívül egyetlen rendezvényt sem sikerült összehozni. Figyel­met érdemel viszont a szakmunkástanuló-tábor közművelődési programja: lézerbemutató, discó, lézer­bemutató, discó, panto­mimműsor kétszer, és pol- beatműsor ugyancsak két­szer. Mindezt két turnus­nak megismétlik. Ennyi. Nagykátán a nyáron ki sem adnak műsorfüzetet, ott legalább a papírtakarékos­ságra ügyelnek, viszont a Tápiómente Együttes kül­földi útjának előkészítése leköti a művelődési ház minden energiáját, épp csak néhány szakkör folyamatos működésének felügyeletére futja. Cegléden a lazán nyomtatott műsorfüzet egy­szerre tartalmazza a június, július és augusztus műso­rait, összesen tízet az is­meretterjesztő előadások­kal együtt. Vácott hason­lóan összevont műsorfüzet született, amelyben színe­sem váltogatja egymást a rock-disco, a super-disco és a szimpla disco, ezekhez csatlakozik a Hungária együttes koncertje. A tel­jességhez tartozik az Or­szágos Filharmónia kon­certje a zeneiskolában, va­lamint egy népművészeti, egy fotó- és egy ismeretter­jesztő kiállítás, illetve a háromnapos diaporáma- biennále. Távolról sem igaz, hogy mindössze ennyi művésze­ti, közművelődési rendez­vény volna ezekben a hó­napokban Pest megye tele­pülésein. Mindjárt a legje­lentősebb a július végéig tartó Szentendrei Nyár, említeni kell a Szobi Napo­kat, Zebegényben a zenés és irodalmi hétvégéket a vácrátóti hangversenyeket, s persze az olvasó-, illetve honismereti táborokat, va­lamint nem utolsósorban a múzeumok kiállításait. 'Ezek azonban csak színfol­tok a megye nyári kulturá­lis életének, általában szür­ke palettáján, alig élénkí­tik a hetekig tartó ese- ménytelenséget. Csakhogy — vethetné ellen bárki — nem várha­tó el, hogy a közönség e meleg évszakban beüljön egy zárt terem nézőterére. De a mozik nem szünetel­nek, és a vetítőtermek se szellősebbek a művelődési központoknál. És kihasz­náljuk-e eléggé a művelő­dési házak közelében ta­lálható szabad területeket, a nyitott nézőtereket, a ki­rándulásra csábító műem­lékeket és azok környé­két? Keressük-e a: kát a formákat, amelyekre éppen a nyár adhatna lehetősé­get? Különös ellentmon­dás: a szabadság időszaka alatt rendelkeznek legtöbb pihenésre, tartalmas szóra­kozásra fordítható idővel az emberek, s ekkor van uborkaszezon a közműve­lődési intézményekben. Kriszt György LÁTOGATÁS VERŐCEMAROSON Könnyűzene, viták, sport — A tábor egy része ezer vendéget fogadhat. Ebből körülbelül négyszázan a kör­nyező baráti országokból, a többiek hazánk legkülönbö­zőbb tájairól érkeznek. Elhe­lyezésükre több mint kétszáz faház és a motel kétágyas szo­bái szolgálnak. A nyaralók rendszerint egyhetes turnu­sokban váltják egymást, a motel nyitva áll turisták, ki­rándulók előtt. Az üdülők szórakoztatására sok színű, változatos, progra­mot szerveznek. Ezek közé tartozik a népszerű disco, amely minden este felhangzik a tábor klubházában. Az iga­zi zenei élményt azonban a rendszeresen megtartott köny- nyűzenei koncertek adják. Nagyszerű hangulatot terem­tett például a Kati és a kerek perec, de osztatlan sikert ara­tott a legutóbb szerepelt Ber- gendy-együttes is. Napközben a fiatalok különböző fakulta­tív kirándulásokon vehetnek részt. Főleg a hajóutak ked­veltek, ezeken megismerked­hetnek Visegráddal, Szent­endrével és Esztergommal. A szórakoztató rendezvé­nyek színvonalas kulturális programokkal ötvöződnek. Ki­emelkedő sikerük van a poli­tikai fórumoknak, amelyekre a rádió népszerű munkatársait hívják meg a rendezők. A külföldiek számára külön idegennyelvű vitaesteket szer­veznek. Idén már több alka­lommal tartották meg a nem­zetek napját. Ezeken bolgár, lengyel, csehszlovák és német fiatalok adtak ízelítőt népeik kulturális és folklór hagyo­mányaiból. Minden héten filmvetítés van a táborban. Jó idő esetén nagy a sport­pályákon a nyüzsgés. A foci­pályát a fiúk uralják, míg a kosárlabda, a mini-tenisz, az asztalitenisz a lányok körében is népszerű. Kerékpár- és sportszerkölcsönző biztosítja a megfelelő felszerelést. A me­leg nyári napokon igazi fel­frissülést nyújt a 25 méteres úszómedence, sajnos, többen panaszkodtak a víz szennye­zettségére. Az úttörők erdei akadályversenyeket szervez­nek. A bátrabbak megpróbál­kozhatnak a lovaglással is a tábor lovasiskolájában. Ez a bemutatás korántsem teljes, csupán ízelítő a verőce- marosi tábor sok színű életé­ből, hétköznapjaiból. Azok, akik megfordulnak itt, vala­mennyien sok új baráttal, él­ménnyel gazdagon távozhat­nak a Duna menti szép üdülő- központból. Bánóczy Rudolf Nemzetközi Kodály-szemináriiim Szerdán Kecskeméten meg­nyitották az augusztus 13-ig tartó, VIII. nemzetközi Kodály szemináriumot. Az öthetes rendezvénysorozaton 15 ország 50 szakembere ismerkedik Ko­dály Zoltán zenepedagógiájá­nak gyakorlati alkalmazásával. Naponta közös szolfézsfoglal­kozásokon, módszertani elő­adásokon, karvezetési bemuta­tón vesznek részt a szeminá­rium hallgatói. A programba július 30-tól száz magyar ének­zenetanár is bekapcsolódik. Az ismeretbővítés lehetőségét nö­velik azzal is, hogy a szemi­nárium ideje alatt — július 23-tól — kórustábor nyílik Kecskeméten az ifjú zeneba­rátok magyarországi szerveze­tének kezdeményezésére ének- zeneszakos főiskolai hallgatók- részvételével. Az öt hét alatt több ran­gos hangverseny lesz Kecske­méten a Kodály Intézet u'/zá­rán. Tejüzemből óvoda Vácott, a Tejipari Vállalat új, modern üzembe költözött A korábbi, korszerűtlen épületet a kötöttárugyár kapta meg és óvodává alakította át. Az üzem óvodásain kívül, más gyár dolgozóinak gyermekei is helyet kaptak ott. Felújítják Bessenyei szülőházát A NYIRTERV alkotókollek­tívája elkészítette Bessenyei György tiszaberceli szülőházá­nak helyreállítási tervét. A sóstói múzeumfalu mesterem­bereiből álló műemlékkarban­tartó brigádja hozza majd rendbe a régi épületet. Az előzetes vizsgálatok során a szakemberek a főhomlokzaton megtalálták az egykoron volt utcai ablakok helyét is és ez megkönnyítette a kisnemesi porta rekonstrukcióját. A mun­kálatokat még aZ idén meg­kezdik. A tervek szerint a helyreállított udvari szárny­ban helyezik el a község könyvtárát, a két nagy szo­bában pedig a testőríró pá­lyafutásának, munkásságának Szabolcs-Szatmár megyében őrzött dokumentumait állítjá. ki. A felújítás 1981-ben fejező­dik be. H E 1 I FII M) EGYZET Félek Gian Maria Volonte, a Félek cfmü film főszereplője. Az olasz Damiano Damiani nem talált ki egy új műfajt, de kitalálta, hogyan lehet egy­beötvözni a bűnügyi filmek közismert eszközeit a politi­kummal. Az eredmény egy olyasfajta politikai krimi lett, amelyben legalább akkora részt kap az _ izgalmas sztori, mint n, társadalom — az olasz, s tágabb értelemben ál­talában a nyugati társadal­mak — bírálata. Damiani te­hát tulajdonképpeni a Ko­lumbusz tojását találta fel: miután a tőkés (fogyasztói, ha úgy tetszik) társadalmakban a politika ürügyén olyan dol­gok történnek, amelyek gyak­ran felülmúlják a legvadabb közönséges bűnügyeket is, nem tett (és tesz) mást, mint le­írja, elmeséli ebeket az oly­kor már az államhatalom leg­magasabb szféráit is érintő dolgokat. Legimkább a terro­rizmus érdekli Damíanit; már első nagy filmsikere, az 1967- ben forgatott Mint a bagoly nappal is erről — a maffia terrorjáról — szólt. S azóta is sorra készíti a hasonló fil­meket, melyek közül nem egyet mi is láthattunk. (Leg­utóbb a nemzetközi fegyver- csempészet, a ’ magas politika, és a terrorizmus összéfotfódá-‘ sáról sZóió, izgalmas Goodbye és Ament, mely még jelen­leg is fut mozijainkban). A Félek kissé más, mint pé.dául a Goodbye és Amen. Dan iarii itt nem egy nagysza­bású nemzetközi körképet ad, hanem arra koncentrál, ho­gyan alakul ki a terror, a megfélemlítés hatására az egyénben a félelem, s miként lesz ez a félelem további ter­ror melegágya. A film főhőse, Graziano, a jelentéktelen rend­őr törzsőrmester (Gian Maria Volonte játssza kitűnően) ké­nyes ügyekkel foglalkozó bí­rók testőreként szolgál, de mihamar rá kell jönnie: az igazságszolgáltatás, a bűnüldö­zés ezer szállal fonódik össze a bűnözéssel, a kábítószer­csempészéssel, a politikai gyil­kosságokkal, a terrorral. Meg­próbál kívül maradni a sötét ügyeken, de ez egyszerűen lehetetlen. S miközben épp arra készül, hogy tapasztala­tait, a munkája közben gyak­ran csak véletlenül felderített kapcsolatokat felfedje főnöké­nek, őt is utoléri a sorsa: egy robogó, és azonosíthatatlan autóból agyonlövik. Már most mi a filmmel Damiani szándéka? Az olasz — és nemcsak az olasz — tár­sadalomban létező, s eléggé közismert összefonódások le­leplezése? Is. Az egyénben lassan kialakuló rettegés lé­lektani rajza? Is. Ankiak de­monstrálása, hogy a kisember egyszerűen nem tud mentes maradni ezektől a sötét ügyek­től. s ha belekeveredik, ak­kor sem valószínű, hogy ép bőrrel megússza? Is. Rámutat­ni, hogy a kis halak horog­ra kerülnek, de a nagy cá­pák háborítatlanul lubickol­nak tovább? Is. Csupán tisz­teletreméltó szándék — bár egy kicsit didaktikusnak tű­nik így együtt az egész. Valamiről azonban ne fe- tedkezzüftk el:' Pontosabban: két, egymással összefüggő do­logról. Az egyik: Damiani ezt a filmjét elsősorban olaszok­nak csinálta, s az is eléggé köztudott, hogy az úgynevezett utca embere mily gyakran' él tévhitekben vagy mily gyak­ran mutatkozik ijesztő módon tájékozatlannak. A másik: le­het, hogy a Félek szájbarágós és nekünk már közismert dol­gokat mond el, de gondoljunk csak az utóbbi évek olaszor­szági terrorhullámára, a bí­rók, ügyészek, újságírók el­len elkövetett merényletektől Aldo Moro meggyilkolásáig. S akkor világossá válik: a Fé­lek szomorúan aktuális, mert maga az élet igazolja, sőt mc\ga az élet licitálja túl. Autóbusz-akció Senki ne várja, hogy a ro­mán Virgil Calotescu filmjé­ben lélegzetelállító izgalmak­kal találkozik — noha a tör­ténet akár ilyesmik előidézé­sére is alkalmas lenne. Arról szól ugyanis, hogy az 1950-es évek elején a demokratikus román kémelhárításnak mi­lyen kemény harcokat kellett még folytatni a beszivárgó sza- botőrökkel meg a még ott­hon is működő ellenforradal­mi, antidemokratikus ban­dákkal. Nos, ez akár amolyan po­litikai-bűnügyi filmmé is ke­rekedhetne, ha a forgatókönyv — loan Grigorescu munkája — erre módot adna. Sajnos azonban: ez a történet, így, sablonos és ezért (is) igazi karakter nélküli hőseivel, 'gyermeteg fordulataival, a se­matizmus éveit idéző dialógu­saival úgyszólván fogyasztha- tatlan. A nézőt sem a bandi­ták ellen nem képes hangol­ni, sem az elhárítás emberei mellé nem tudja állítani. Né­hány terjengősen előadott epi­zódja pedig — például a ci­gánycsalád autóbuszos betét­je — teljesen felesleges, és hamis irányba viszi el a fil­met. S még egy lehangoló ta­pasztalat: a szép Irina Pét- rescut, régebbi román filmek izgalmasan nőies sztárját sem kímélte az idő... A városi polgármester Nagyon lengyel, és nagyon lengyel ügyről szól ez a film, Andrzej Trzos—Rastawiecki munkája. Lengyel azért, mert sok részletét, utalását igazá­ból csak egy lengyel értheti teljes egészében. S nagyon lengyel ügyről szól, mert a történet Varsó 1939. szeptem­beri német lerohanását, s az ekkor a lengyel fővárosban történteket meséli el. Nem azt firtatja azonban, hogvan morzsolta fel az ekkor még abszolút technikai és számbe­li fölényben levő náci hadse­reg a rosszul felszerelt és rósz. szul szervezett, gyönge len­gyel hadsereget, hanem arra koncentrál: miképp próbálta megvédeni Varsót, s vele a lengyel nép becsületét és ön­becsülését Varsó polgármeste­re, Stefan Starzynski. A film legnagyobb bravúrja azonban egy technikai fogás: a kora­beli híradó- és dokumentum- film-részeket úgy illeszti ösz- sze a játékfilm-résZekkel, hogy teljesen egységesen olyan be­nyomást kelt, mintha az egész film az események idején ké­szült volna. Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom