Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-02 / 153. szám
1980. JÜLIUS 2., SZERDA ^4/Pr v x/lmav Suhl! vendégek Látogatás a budai járásban Amint arról tegnap beszámoltunk, hétfőn a KISZ Pest megyei bizottságának meghívására hazánkba érkezett az FDJ Suhl megyei bizottságának Jürgen Heinrich első titkár vezette delegációja. A küldöttség az érkezés napján a főváros nevezetességeivel ismerkedett, majd tegnap a budai járásban tett látogatást. Reggel a járási párt- bizottságon hallgattak meg összefoglaló tájékoztatót, miután Budaörsre indultak. Délben érkeztek meg a Sa- tad Termelőszövetkezetbe, ahol nagy érdeklődéssel járták végig a 3000 négyzetméteres virágtermelő telepet. Ebéd után a küldöttség Zsámbékra indult. Elsőnek a PEMÜ üzemrészeit nézték meg, majd felkeresték a tanítóképző főiskolát, érdeklődéssel tekintették meg a lámpamúzeumot és a híres romtemplomot. A nap programja Pusztamaróton, a járási úttörőtáborban zárult. Vasbetonháló a csőben A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában évi 300 ezer folyóméter úgynevezett gravitációs csövet gyártanak, amely a főváros szennyvízhálózatának bővítését szolgálja. A cső gerince (képünkön) a vasbetonháló-forma, amelyet a beton vesz majd körül. Halmigyi Péter felvétele Alkohol után nincs jutalék! Anyagi érdekeltség a vendéglátásban A vendéglátóipari dolgozók, elsősorban a felszolgálók — köztudottan — viszonylag alacsony alapfizetést kapnak. A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalatnál ugyan tavaly a duplájára, átlagosan 1200 forintra emelték az alapbért, de több olyan vállalat, áfész van az országban, ahol úgynevezett tiszta jutalékos rendszerben dolgoznak. (A hivatalos fizetés tehát a forgalom után járó jutalék.) Az emberben akarva-akaratlanul felmerül, hogy még mindig eleve bekalkulálják a borravalót. A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalatnál ugyanis jutalék- kénti.az .alapfizetésével egyenlő összeget kaphatja még; így tehát, ideális helyzetben kereshet 240Ö forintot. Az állam fizette? Az idén a vendéglátásra érvényes gazdasági szabályozók is változtak. A cél, hogy úgymond a saját lábukon álljanak meg. Korábban különféle állami preferenciákat kaptáit, így történhetett meg az, hogy a külföldiek is államilag dotált áron kapták az ételt, üdítőitalt. A Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátóipari főosztálya kimutatása szerint 1979 végéig az országban mintegy 1,7 milliárd forint támogatást kaptak az ételforgalmazásra a vállalatok és a szövetkezetek. (Az italforgalom természetesen nyereséget hozott.) Vajon milyen változásokkal járt a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat életében az új árképzés? — erről kérdeztem Kiss Jenőt, a budai területi igazgató-helyettest. — A IV. és III. osztályú üzletekben nincs különösebb változás. A II. és ennél magasabb besorolású egységeinkben viszont a korábbinál magasabb árréssel dolgozhatunk. Természetesen a kenyérnek, a péksüteménynek itt is kötött ára van, az úgynevezett élvezeti cikkek viszont szabadárasak. — Elmehetnek akár a csillagos égig? — Erről szó sem lehet, hiszen hozzánk nem milliomosok járnak. De talán még ők sem vennék meg az indokolatlanul magas áru élvezeti cikkeket. A budai igazgatóság területén, ahová a budai és a szentendrei járás tartozik, a II. osztályú éttermekben 1979 végéig az ételeknél egységesen 130 százalékos haszonkulccsal dolgoztunk. Most a területtől, látogatottságtól függően különbséget teszünk. A legmagasabb. 145 százalékos a haszonkulcs a szentendrei Határ csárdában. Az összehasonlítás kedvéért említem meg, hogy a nyugati tőkés vendéglátás átlagosan 350 százalékos haszonkulcsot alkalmaz. Aa új közgazdasági szabályozókat úgy alakították ki. hogy az alkoholtartalmú italok forgalmának növelése a vállalatnak nem érdeke. A bérfejlesztés például az étel és az üdítőital fogalmának emelkedésétől függ. A szeszes ital után 3 százalékos forgalmi adót kell fizetniük, ami nem sok. De ha csak ezt néznék, előbb->utóbb nem maradna a vállalatnál dolgozó. Nem, mert nem tudnák a béreket emelni. Még mindig a borravaló A Pest megyei Vendéglátó- ipari Vállalat még egy lépéssel előbbre ment. ök az alkoholtartalmú italok után nem adnak jutalékot. A tapasztalat azonban mégis az, bár közvéleménykutatást nem tar- Wt tutik”, hogy á pincérek mintha szívesebben, gyorsabban kiszolgálnák azt, aki csak italt kér. — Igen, ellentmondásosnak látszik ez — mondta Kiss Jenő. — Feltehetően o remélt borravaló játszik közre. Ismert emberi tulajdonság, hogy könnyebben fizet, aki rózsaszínűnek látja a világot. Igaz, ahány felszolgáló, annyiféleképpen mondja (az érdeklődő vendégnek, az újságírónak, de még a főnökeinek is), hogy mennyi borravalót kap, a becslések szerint azonban az, aki ügyes, átlagosan naponta 200 forintra tehet szert. így tehát a havi jövedelmük 7—8 ezer forintra emelkedhet. Ezt viszont nem tudják biztositani a belső személyzetnek; -a szakácsoknak, az étteremvezetőknek, az üzletvezetőknek. Ezért egyelőre azt a megoldást választották, hogy az ő jutalékuk a felszolgálókénak a duplája lehet. Takarítani keíl! — A mi jutalékrendszerünk természetesen nem mondható véglegesnek, sőt talán még több évig érvényben levőnek sem. Egyébként is bűn lenne megmerevíteni. Egyelőre úgy látszik, hogy a korábbi bérfeszültségek enyhültek. Hosszú idő óta bírálják a vendégek a mellékhelyiségek állapotát. Különösen sok kritika hangzott el eddig a Dunakanyarban leVő bisztrókra, éttermekre, presszókra. Sikerült a mostoha körülményeken változtatni? — A városokban és a ki- i emelt üdülőkörzetekben két lehetőség közül választhattunk. Az egyik, hogy a mellékhelyiségeket bérbeadhatjuk. Aki erre vállalkozik, az működési engedélyt kap. s az egy forintos használati díjból kell fedeznie a költségeket. Egyébként változatlanul kevés a főállású takarítónk. A legtöbb helyen viszont a takarításért havonta és négyzetméterenként hat forintot fizetünk. Ennek felét az államtól kapjuk. Egy-egy egység általában 100—200 négyzetméter, vagyis hatszáz—ezerkétszáz forintot kap az a személy vagy az üzlet kollektívája, aki, s akik takarítanak. — S a községekben? — Ott maradt a régi állapot. Egyelőre nem tudunk fizetni a takarításért, a személyzet dolga. A Munka Törvénykönyv lehetőséget nyújt arra, hogy a dolgozót más munkakörben is foglalkoztassuk. No de melyik felszolgáló marad meg ott, ahol kive- zénylik mellékhelyiséget takarítani? Ez nem lehet végleges megoldás. Szükségmegoldás, amit a Kelet-Pesti és a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalatok csinálnak. Eleve olyan munkaszerződést kötnek, hogy más munkakört is köteles a személyzet ellátni. Igényekhez igazodni Az ösztönzésnek azonban vannak még ki nem használt — nem adminisztratív jellegű — formái. Az eddiginél jobban kell a vendéglátóipari dolgozók vállalkozókedvére építeni, ahogy azt a szentendrei Teátrumban vagy a Ráckeve és Vidéke Áfész Kiskunlachá- zán a Kiskun étteremben teszi. Jobban kellene népszerűsíteni a helyi specialitásokat. S mivel egyre nagyobb az igény, a vasárnapi családi ebédek és a hazavihető ételek iránt, ezt érdemes maradéktalanul kielégíteni. Szente Pál Utazik a bőrönd Hollandiába Nagy a konkurrencia, versenyeim kell Az új gazdasági szabályzók bevezetése óta lassan már fél év telt el, s így ideje megvonni a mérleget. Hogyan sikerült az exportnövelés, van-e továbblépés az előző években megkezdett úton? Ezúttal két egymástól eltérő felépítésű és termékszerkezetű vállalatnál néztük meg az ex- portterv-teljesítést. Az egyik a Texelektro Szövetkezet, amely igen széles skálán termel, az elektronikus sporteredményjelző készülékektől a steppelt női köntösökig, mindent. Ki- játz Valér, a szövetkezet műszaki vezetője a következőket mondta első félévi eredményeikről : Igényes vásárlók — Szövetkezetünknél termékskálánk legnagyobb részét szocialista országok piacain értékesítjük. Évek óta rendszeres kooperációs tevékenységet folytatunk egy NDK vállalattal, amelynek mintegy 25— 26 millió forint értékben szállítunk óraműbeállító szerkezeteket Meg kell mondanom, hogy a szállítás az NDK-ba jó iskola a nyugati exportnöveléshez is. A partner igényessége ugyanis igen nagy. Minőségi követelményei maximálisak és igen érzékeny a szállítás folyamatosságára. A másik legnagyobb tétel a sporteredmény-hirdető berendezések exportja. Körülbelül 26 millió forintnyit szállítunk lengyel, bolgár, cseh, szovjet és jugoszláv üzletfeleinknek. Nem dicsekvés, de annak idején a müncheni olimpiára is szállítottunk, később pedig a szófiai Universiade teljes berendezését is tőlünk vásárolták. Törökbálinti konfekcióüzemünk csaknem 8—10 millió forintnyi exportra kerülő bőrdíszmű-tárgyat, piperetáskákat, szemüvegtokokat, rúzstartókat gyárt. Szintén a szocialista országokba. Persze törekszünk tőkés exportunk növelésére is. Hollandiába szállítunk 12 millió forint értékben bőröndöket, az NSZK-ba pedig minikompresszorokat. Jó piaca van még a régiesített falióráknak, amelyeket szintén Hollandiába ex- I Orvostudományi portálunk. Konfekciós készít-I Nagyvárad • téri ményeinkkel is sikerült betörnünk a nyugati piacra: finn. NSZK, dán és holland vevőink vannak. Hongkongi áru — Milyen feltételek mellett bővíthetik nyugati kereskedelmi kapcsolataikat? — Aki azt hiszi, hogy az export feltételei könnyebbek lettek az idén, az téved. Nyereségünk 5 százalékkal csökkent. Nyersanyagaink ára emelkedett, ezt azonban — verseny- képességünk megtartása érde- kéDen — késztermékeinkkel nem tudjuk kiegyenlíteni. Azt hiszem, cseppet sem kell hangsúlyoznom, hogy különösen a tőkés piacon igen nagy a verseny. Bizonyos termékeinkre azt mondják „hongkongi áru”, például a diplomatatáskáink. Ez annyit jelent, hogy alacsony áron, jó minőségben kell termelnünk és konkurrálnunk a hallatlanul olcsó tajvani, hongkongi, thaiföldi munkabérekkel. Bírjuk-e a versenyt, az még kérdéses ... Siker a piacon A Magyar Gördülőcsapágy Müvek diósdi gyárában más a helyzet. Itt a termékskála kizárólag a különböző méretű kúpgörgős csapágyakból áll. Ennek piaca igen érdekesen alakult az utóbbi években. A diósdi gyár termelésének csaknem 40—45 százaléka jut tőkés exportra, 105 millió forint értékben. A gyár természetesen közvetlenül nem exportál, hanem a Metalimpex Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével szerzi vevőit. Jelenleg a tőkés piacon legnagyobb vevő az NSZK-beli Ina és- a Pag cég, amely felét vásárolja az exportra kerülő mennyiségnek. Ezenkívül Indiába, Angliába. Thaiföldre, Pakisztánba és más tőkés államokba is kerül a Diósdon gyártott csapágyakból. Kisnémet András termelési főosztályvezető a következőket mondta el: — Nagyon örülünk annak, hogy termékeink sikert arattak külföldön. Az NSZK-beli cégek kívánságai a következők: először is minőségileg kifogástalan árut vár. Másodszor a szállításnál egész évre előre programozott hetes turnusokat írnak elő. Ami a szocialista országokba irányuló exportunkat illeti, körülbelül 90 millió forint értékben szállítunk erre a területre. Sajnos, az első negyedévben anyag- és eszközellátási problémáink voltak, így bizonyos termelési lemaradás várható. Körülbelül 90 százalékra tudjuk csak tervünket teljesíteni. Mivel azonban mintegy három hét szállítási előretartásunk van, így valószínű, hogy még kötbérmentesen ki tudjuk elégíteni minden partnerünk igényét. Szerkezetváltozás — Mennyiben változott az exportszerkezet a tavalyihoz képest? — Igen jelentősen — kétszeresére — emelkedett az az árualap, amely .Nyugatra kerül. A külkereskedelem szerint ezt a mennyiséget is el lehetett adni. A mi véleményünk azonban az, hogy óvatosnak kell lennünk. Egyelőre még nem biztos, hogy tényleg megszereztük a piacot,.. ? Kovács Attila Ernő Semmelweis emlékezetére £gészs ég ügyi dolgotok kitüntetése A gyermekágyi láz kórokozója felfedezőjére, az anyák megmentőjére, Semmelweis Ignácra emlékeztek — születésének napján — kedden Budapesten a Semmelweis Egyetem épületében. Búcsú Szőtlligefföl Egy vidám, nagyszerű hét — Minden jó, ha jó a vége — tartja a közmondás. Hát, ami azt illeti, a „vége” alighanem jobban is sikerülhetett voLna, vallotta az a csaknem 70 tizenöt-tizenhét éves ifjú és leány, aki részt vett a fogyasztási szövetkezeteknél dolgozó szakmunkástanulóknak a napokban befejeződött egyhetes szödligeti táborozásán. Jó kereskedők lesznek — Talán ha két szép napunk volt, az időjárást tekintve — mondta némi szomorúsággal Ragó Éva, akit alighanem azért szeretnek a vásárlók Vecsésen a nagyobbik ABC-ben, mert olyaú kedvesen tud mosolyogni és olyan segítőkész. A Monor és Vidéke Áfész harmadéves szakmunkástanulója minden bi| zonnyal jó kereskedő lesz, mert mint vallotta: szereti a vevőket... Ide a Duna-parti táborba is munkája és tanulmányi eredménye elismeréseként került. — Mielőtt elindultam Sződ- ligetre, igazi nyár volt... De hát ettől eltekintve nagyszerű hetünk volt. Kirándultunk, sportoltunk, művelődtünk ... Minden délelőtt előadásokat hallgattunk szövet.cezetpoli tikáról, a KISZ-fiatalok aktuális feladatairól, arról, hogyan vehetnek részt a kereskedelmi tanulók az ellenőrzési munkában... — Nekem különösen a reklámmal és a szövetkezetpolitikával foglalkozó előadások tetszettek — vette át a szót a nyurga Solti János, aki Sülysápról jött. — A fogyasztód szövetkezetről, ahol dolgozom, vagyis az Alsó-Tápió- menti Áfészről nem sokat tudtam. Most, már sok mindent másként látok. Mennyi mindent kell tenni, hogy például az üzletekben rendszeresen legyen áru ... A Fogyasztási Szövetkezetek Pest megyei Szövetsége harmadiit alkalommal rendezte meg a táborozást. S hahinni lehet Vas lstvánnénak, a szövetség oktatási felelősének és Orosz Ágnesnek, az ifjúsági bizottság titkárának, a mostani rendezvény sikerült a legjobban. Tavaly, illetve 1978-ban Szigetmonostor adott otthont a fiataloknak, akkor bizony jócskán akadtak, akik, sajnos azt sem tudták, mi fán terem a fogyasztási szövetkezet... Ma ezek száma már jóval kevesebb. Megismerni és megszeretni — Az utolsó napokban rendeztük meg a szellemi vetélkedőt. a politikai-ifjúságpolitikai totót, — magyarázta Vas Istvánná. — Erről is lemérhettük, javul a fiatalok tájékozottsága, bővül ismerete. K >lönösen azoké, akik nem először jöhettek táborozni, jó munkájuk és tanulmányi eredményük alapján. Csaknem 800 szövetkezeti szakmunkástanuló van a megyében, tehát az ilyen rendezvény nagyon jó szolgálatot tesz a szövetkezeteknek is, s úgy véljük, az utánpótlás gondjait is enyhítheti, hisz segít megismerni és megszerettetni a szövetkezetét. Azt hiszem, ez a legtöbb, amit elvárhatunk egy ilyen táborozástól... Bevontaik tehát a zászlót a szövetkezeti fiatalok Sződlige- ten. S ha napozásra, fürdésre az időjárás szeszélye folytán nem nagyon volt lehetőségük, tanulni, játszani, oihenni, barátkozni számtalan alkalom kínálkozott Nyilván igaza van Ragó Évának, amikor azt mondta, egy remek hetet töltöttek a Duna-partján, a jól felszerelt KISZ-táborban. Így búcsúztak egymástól: — Viszontlátásra, jövőre! Kovái Iván Sok éves szép hagyománynak megfelelően, az évforduló alkalmából kitüntetéseket adtak át kiváló orvosoknak, gyógyszerészeknek és egészségügyi szakdolgozóknak. Az ünnepségen jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Pesta László, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd Schultheisz Emil egészségügyi miniszter idézte fel Semmelweis alakját, kimagasló tudósi érdemeit, amely- ljsl — mint mondta — nemcsak a hazai gyógyászat, hanem a világegészségügy krónikájában is halhatatlanná tette nevét. Az emberért, az ember életéért és egészségéért való fáradozása példa lehet, kell, hogy legyen mai szocialista társadalmunkban is, amikor minden korábbinál hathatósabban érvényesül a mindent az emberért gondolat.'. A ma gyógyítóinak mindent meg kell tenniük annak érdekében, ho°y ez a szemlélet teljes mértékben kibontakozzék, és áthassc a hazai egészségügy valamennyi területét, gyakorlatát. Ezután Schultheisz Emil átadta a kitüntetéseket. Kiváló orvos kitüntetést 37-en, Kiváló gyógyszerész kitüntetést 8-an kaptak, s 50 egészség- ügyi szakdolgozó részesült Kiváló munkáért miniszteri kitüntetésben. Pest megyéből Kiváló orvos lett dr. Vámos János, a gödöllői egyesített egészségügyi intézmény körzeti főorvosa. Az ünnepség végén Fűzi István, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára további sikeres munkát kívánva köszöntötte a kitüntetetteket. i