Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-02 / 153. szám

SZENTENDREI KÉPTÁR Pest megyei tárlat, 1980 A Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetsége Pest megyei területi szervezete és a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága közös rendezésé­ben nyílt tárlat, melyet dr. Hann Ferenc rendezett — jú­lius végéig tekinthető meg a Szentendrei Képtárban. Gazdag változatok Pazar felvonulás, a szépség sok megközelítése, a hagyo­mányok tisztelete és a kísér­letezés bátorsága jellemzi a kiállítást. A változatok gazdag­sága nem engedélyezi azt, hogy olyan egységes szemlé­letű anyagot lássunk, mint például a vásárhelyi őszi tár­latokon Ott az jó, itt ez a helyes szellemi magatar­tás, a művészi szabadság értel­mezésének kettős gyakorlata, mely végül is a ma­gyar képzőművé­szet karakterét és új ösvényeit építi. Nem indokoltan hiányoznak azon­ban azon képek, melyek Pest me­gye déli részén születtek az el­múlt évben — Bazsonyi Arany, Vecsési Sándor és Patay László alkotásai. Több okból hiányoznak. Egyrészt azért, mert a szentendrei mű­vészek a maguk sajátos stíl­rendjükkel külön csoportot képeznek, melypek méltó tár­sa, ellenpontja lehetne azon kör, mely az újított rea­lizmus jegyében érvel az előbb említett alkotók és Hock Ferenc, Kristóf János, Cs. Nagy András műveiben. Ez az egység megszűntethetné azt a túlsúlyt, azt a billenőst, melyet az asszociációs elemek képviselnek. Stílusvariánsok Tág a stílushatár Onódi Bé­la posztimpresszionizmusa és Beim Pál mértani integráltsá­ga között. Jótékonyan érvé­nyesül Barcsay Jenő minősége és fogalmazási rendszere a képalkotás zártságában. Ép­pen a legfrissebb keresztmet­szet jegyében teret kap min­den komoly törekvés, vala­mennyi irányzat és korosztály, s az is a tények sorába tarto­zik, hogy nincs központi mag­ja a tárlatnak; formában, esz­mében. A Pest megyei tárlat helyet ad a pilisvörösvári Bajnok Bé­la jó érmeinek ugyanúgy, mint a gyömrői ifj. Pál Mihály, az érdi Domonkos Béla megol­dott szobrainak, de biztatja Aknay János, F. Zámbó Ist­ván kezdeményezéseit is. Ér­dekesen újszerű művekkel je­lentkezik Baska József, Csík István, Bartl József, Balogh László, de Klimó Károly ve­gyes technikával készült soro­zatai már ezen korszakának végére utalnak. Maradéktala­nul jó kép Hock Ferenc és Uhrig Zsigmond alkotása, mert megkapaszkodik a mű saját törvényeiben. Alliteráló művek Bizonyos beidegzettségek za­varják egyes tehetséges alko­tók kibontakozását,, s éppen ezen átmeneti zavarok követ­keztében érezzük Szüts Mik­lós, Rajki László festményét, KILENCEDSZER VERESEGYHÁZON Klubosok, színjátszók Az idén kilencedik alka­lommal megrendezett veres- egyházi ifjúsági találkozón 8 klub és 9 színjátszó együttes jelent meg. A klubok közül csak a legjobbakat hívták a rendezők, de a színjátszók je­lentkezését válogatás nélkül elfogadták, mert az volt az el­sődleges cél, hogy a fiatalok tanuljanak egymástól. Persze a jelentkezések elfogadását az is befolyásolta, nogy a klubok részéről sokkal nagyobb volt az érdeklődés és az aktivitás. Labilis mérleg A találkozó alkalmat adott a mérlegkészítésre is„ Bár meglehetősen bizonytalan ez a mérleg. A megyei klubtanács 193 ifjúsági klubot tart nyil­ván Pest megyében, de becs­lésük szerint ezeknek csak kétharmada működik, s csak egyharmad részük sorolható a megfelelően funkcionáló klu­bok közé. A színjátszóknál annyival rosszabb a helyzet, hogy a megyei színjátszó-bi­zottságnak nincs adata az együttesekről. A találkozó előtt 25 csoport címét sikerült begyűjteni (tavaly tavasszal 78 szerepelt a nyilvántartás­ban). Általános tapasztalat, hogy a hatvanas évekhez vi­szonyítva csökkent az ifjúsági klubok és a színpadi amatőr együttesek száma. Működésük tartalmi vonatkozásáról — je­lentősen eltérő szintjük miatt — aligha lehet általánosítható véleményt alkotni. A találkozók és a bemuta­tók jelentősége éppen az, hogy mindig új lendületet, ak­tivitást kölcsönöznek a közös­ségeknek, hiszen önmaguk megmutatásának lehetősége Ösztönzően hat. A veresegyházi találkozó erre két vonatkozás­ban is alkalmat adott; egyrészt a bemutatókkal, másrészt a továbbképzéssel és a tapaszta­latcserékkel. S a mérleg pozi­tív oldalára sorolhatók a gaz­dagodó személyes kapcsolatok is. Saját közegben A Veresehgyházra ellátoga­tó valamennyi ifjúsági klub tartott mintafoglalkozást, amely csak annyiban különbö­zött a mindennapi program­jaiktól, hogy röviden bemutat­ták önmagukat s lakóhelyüket. A programok nem igényeltek különleges adottságot s tech­nikai feltételeket. Egyszerűsé­gükkel s jó színvonalukkal azt igazolták: többnyire indokolat­lan, ha a klubvezetők a szűkös anyagi lehetosegeure panasz- koanaK. Ide tartozó jó példa, hogy a szentmártonnaiai Mag­vető. Klub. tagjai a helyi .ta­nácsnak végzett területrende­zési munkávai keresik meg ,a pénzt egy-egy kiemelt rendez­vényükre. — Az itt bemutatott foglal­kozásokról pontos forgató- KönyveK készültek, amelyeket sokszorosítás után elküldünk a megyeben működő valamennyi ifjúsági klubnak — mondta Lur István, a ceglédi művelő­dési központ igazgatója, a me­gyei kiubtanács vezetője. — így a jó módszerek mindenütt hasznosa'thatóvá válnak. Azért fontos ez, mert kivétel nélkül valamennyi működő klubunk­ban optimálisak a technikai feltételek, de a tartalmi mű­ködésben számtalan a kíván­nivaló. Ezen akarunk segíteni a megyei tanács által rendelke- zésünsre bocsátott 40 ezer fo­rinttal is: két-három körmű­sort hozunk létre, amelyeket ingyen kaphatnak meg a klu­bok. A tervek szerint jövőre mó­dosítják a veresegyházi talál­kozó programját: a klubok, la­kóhelyükről elindulva előbb a hozzájuk legközelebb eső tele­pülés ifjúsági klubját keresik fel, majd közösen folytatják útjukat a következő állomásig, így két napot is igénybe vehet az utazás, de saját közegükben ismerhetik meg társszerveze­tüket. S a veresegyházi talál­kozásra már élményekkel gaz­dagodva érkeznek. Eltérő színvonal A színjátszó csoportok prog­ramja már az idén is fesze­sebbnek bizonyult, mint a ko­rábbi években. Napközben két csoportban Ár kosi Árpád, a szolnoki színház rendezőjének és Mérő Béla, a zalaegerszegi Reflex színpad rendezőjének irányításával dolgoztak. S ez utóbbi fogalmat szó szerint kell érteni, hiszen a színészi mesterség, a figuraalkotás, a színpadi kapcsolatrendszerek megteremtésének alapjaival ismerkedtek gyakorlatban a színjátszók. Ehhez — talán vitatható szempontok szerint — Mrozek: Piotr Ohey mártí- romsága című. nem éppen könnyű darabját választották. Nem is sikerült létrehozni a tervezett közös színpadi elő­adást. Persze sokkal fonto­sabb. hogy az amatőr színé­szek mesterségbeli fogásokkal gazdagodtak. Valamennyi csoport kész előadással érkézéit, s ezeket estenként be is mutatták a művelődési központ színház­termeden. Az összegező véle­ményeit alapján bizony szín- vonaiküiónDseg. volt az együt­tesek között. A diósai Uorgö- pamflet társulata Amorus sun­dor rendező exhibicionizmu­sának esett áldozatul a Perifé­riák című csapagygyári kóz- heiypanuiettei. özemoetunö fejlődést mutatott viszont a pilisi Csepp-sztnpad Ladanyi- musora. Ugyanakkor több igé­nyesség kenett volna a vérsé­giek eiőadasának színpadra ál­lításához. A ceglédi Rocker színpad elsősoroan nevével keltett feltűnést. Alighanem örök titok marad: miért keil egy amatőr együttest angolul a hintaló talpáról, vagy (a szó két jelentésű) a hintaszékről elnevezni? Rab László rendező — érezve hogy az Amerikai párbaj című bemutatójuk rosszul sikerült — társulatá­val együtt nem vett részt a szakmai értékelésen. Nagy kár, hogy a helybeli Forrás színpadot — a talál­kozó kiírása szerint —, mint házigazda együttest kizárták a versengésből, mert az ifjú Dá­niel Kornél rendezésében be­mutatott Az ötödik sípszó cí­mű darab bizonnyal elvitte volna a pálmát. Jó előadást láthatott a közönség a duna­keszi Radnóti színpadtól Uray György rendezésében, Le borne: Az ezredik éjszaka című da­rabját adták elő. Érdekes pro­dukcióval érkezett a százha­lombattai Villon színpad és a váci Madách stúdió is. Két dobogó A találkozó záróünnepségén hat díjat osztottak ki a Veres­egyházon legjobban szerepelt klubok és színjátszó csoportok között. A klubok versengésé­ben első lett az Érdi 220. szá­mú Szakmunkásképző Intézet, második a váci diákklub, a képzeletbeli dobogó legalacso­nyabb fokán a szentmárton- kátai Magvető Klub állt. A színjátszó együttesek közül a dunakesziek végeztek az élen. mögöttük a váci csoport, amelynek rendezője Jaskó Ist­ván, harmadik lett a Villon színpad, rendezőjük Mazumel Ferenc. összességében sikert aratott a kilencedik veresegyházi ifjú­sági találkozó, és nemcsak a résztvevők körében, hanem a falu lakói előtt is. Kriszt György Tapackritos Andreos: Gótika szobrát megalapozottnak, mert saját határuk között mozog­nak. Miháltz Pál olyan szent­endrei mester, aki festői ko­molyságának állandóságával neveli a fiatalokat ezúttal is. Pompás a választék, nagy az ajánlat. A néző ízlésének, mű­veltségének megfelelően meg­találja a hangulatával és szel­lemiségével alliteráló műveket, senki nem távozik e kiállítás­ról üresen. Mégis indokolt ész­revenni, jelezni a problémákat még akkor is, ha Lőrincz Vi­tus személyében a tűzzománc is jelen van, ha Dienes Gá­bor képei jól társulnak Kese­rű Ilona eszményeihez, ha Kis- falusi Márta ezúttal is szép kagylós tálakat állított ki, ha Markó Erzsébet, Lukoviczky Endre, Markó Erzsébet, Mikes István, Kapony,a Judit őrzi és növeli eszközeit. Mi hát a probléma? Az, hogy sokan megelégednek bizonyos sémák­kal,, s azt dédelgetik maguk­ban ahelyett, hogy az elérhe­tő legnagyobb és önálló, egyé­ni műre törekednének. Nem az európai és a magyar kép­zőművészet újramondására, hanem állandó megújulására van szükség, s többet ér az, hogy Kántor Andor, Korniss Dezső, Beck Judit önmagát, saját egyéni világát festi, mintha leckét mondana. Ép­pen az ő példájuk adja az in­telmet. hogy bármennyire is tehetséges Buhály József, ne Kokas Ignác egyenletével tö­rődjön; nem az övé. Esete nem egyedi, társai vannak. * Állandó mozgás A művészet állandó mozgás és az idei Pest megyei tárlat azért külön is izgalmas, mert az egyes életműveket a saját váltásuk, változásuk, mozgá­suk közegében mutatja. Nincs még kész, készül a világ a mi tájainkon is a munka, az al­kotás változatlan és változó törvényeivel a művészi sza­badság és az egyéni képesség jegyében. Losonci Miklós ZENEI PANORÁMA Kórustalálkozó Vácott Az elmúlt héten fiatal da­losok találkozójának adott, ezen és a jövő héten pedig ifjú zenebarátok táborának aa otthont Vác városa. Hetedszer rendezték meg az ifjúsági kó­rustalálkozót — az első tíz esztendővel ezelőtt volt — melynek házigazdája a Vác városi KISZ-kórus, élén Bogá- nyi Tibor karnaggyal, patrónu- sa a város tanácsa. Nem mindegy, hogy egy ilyen találkozón a résztvevők mivel töltik idejüket a fárasz­tó próbák, a komoly helytál­lást igénylő hangversenyeken kívül sem. A szervezők re­mek érzékére vallott, hogy hasznos, közösségformáló, de mégis kikapcsolódást nyújtó, a fiatalok számára vonzó prog­ramot sikerült kialakítani. A poznani, a nyíregyházi, a szombathelyi és a váci ifjú­sági kórusok igazi fesztivál­hangulatot teremtettek a vá­rosban. Nemcsak a hangver­senyeken — ahol mindegyik kórus félórás szereplési lehe­tőséget kapott —, hanem Vác terein az éjszakai szerenádon alkalmával is bizonyították tudásukat, a közös éneklés örömét, szeretetét. At első koncert megnyitása igen im­pozáns volt: az összevont kó­rusok köszöntötték énekkel a hallgatóságot. Az éneklés kö­zösségformáló, összekötő ere­jét bizonyítva a négy kar ezután együtt szerepelt, de va­lamennyi számot más-más kó­rus karnagya vezényelte. Eb­ben a blokkban Kodály: Kö­szöntő és Szép énekszót mond­junk, Bárdos: Napfényes utak, | valamint Händel: Canticorum • iubilo (Győzelmi kórus) című művek hangzottak el nagy si­kert aratva. A kottákból a nézőtérre is jutott, s így, aki akart, a közönség soraiból együtt enekeihetett a fiatalok­kal. A poznani Adam Mickiewicz egyezem vegyes karcnak érett hangzása, komoly muzikalitá­sa különösen Kodály: Székely- keserves, Bárdos: Elmúlt o tel és Régi táncdal, Thomson: Alleluja, valamint a spirituá­lék előadásában hatott. Sta­nislaw Kulczynski karnagy temperamentuma, átütő egyé­nisége a közönséget leginkább Wiechowicz népdalfeldolgozá­sában fogta meg: a kórusnak ismételni kellett. Középiskolásokból kovácsolt dicséretes eredménnyel Gebri József egy remek vegyes kart, a nyíregyházi Ifjú Zenebarát Kórust. Farkas: Pataki diák­dalok, Seiber: Három képtelen dal, Petrovics: Játszik a szél, Bárdos: Csillagvirág, vagy Hassler madrigálja épp oly könnyedén, átélten hatott elő­adásukban, mint a spirituá­lék megszólaltatása. Míg az előző két kórus most debütált Vácott, addig a szombathelyi Jewesses Kamarakórus már másodszor szerepel az ifjúsá­gi kórustalálkozón. Az igen magas nívójú együttes műso­rában különösen Schütz mo­tettája, Bartók: Bujdosó és El­adó lány,, Kodály: Gyászéneke volt emlékezetes. Kifinomult, muzikális éneklésük Deáky István vezetésével igazi él­mény volt. A Vác városi KISZ- kórus műsorában Bartók rit­kán hallható Négy szlovák népdala, Haydn: Évszakok cí­mű oratóriumából a Tavasz­kórus és a záró Deep River spirituálé hozta a legnagyobb sikert. Szereplésük e rangos mezőnyben is bizonyító erejű volt, méltók a város támoga­tására. A muzsikus tábor Egy nap pihenő után már a váci zenei tábor lakóiról kell gondoskodniuk a rendezőknek, akik ezúttal a Zeneiskolában intézik a tizenkét napos prog­ram ügyeit Cs. Nagy Tamás igazgató vezetésével. A tábor célja természetesen a minél koncentráltabb zenei foglalkoz­tatottság, de azért at ismer­kedési est, .a napi úszások, a vácrátóti és zebegényi kirán­dulások, a múzeumlátogatás és a kora délutáni szabadfoglal­kozások alatt sok más él­ményt is ad a résztvevőknek. Zenetörténeti előadások, kö­zös éneklések, kamarazenélé­sek, a négy stúdióhangverseny, a tanári koncert, a tábor ze­nekara, a zárókoncert kereté­ben valamennyien tanulhat­nak, muzsikálhatnak kedvük és tehetségük szerint, egyéni fej­lődésüket, kamarazenei kész­ségüket növelve. At esték során több hang­versenyt is hallhatnak majd a zeneiskola hangversenytermé­ben. Elsőként Lehotka Gábor orgonaművész és a Vác városi KISZ-kórus adott műsort szá­mukra: Mendelssohn: f-moll szonáta, Bach: e-moll Prelú­dium és fuga (BWV 548), il­letve Liszt: Ad nos, ad Salu- tarem undam — fantázia és fuga című orgonaművek, vala­mint Viadana: Exultate, Mon­teverdi: Hajnal, Haydn: Év­szakok című oratóriumából a Tavasz, a Deep River spiri­tuálé és Bartók: Négy szlovák népdal előadásával. Bemutatkozik a Magyar Ba­rokk Trió is. Az együttes ve­zetője Csétényi Gyula fuvo­laművész, társai: Bartha Zsolt gordonkaművész és Végvári Csaba csembalóművész. A bu­dapesti Modern Rézfúvós Együttes, Baráti István orgo­naművész közreműködésével ad koncertet. Az Ausztriából érkező Ca­pe í! a Ovilava együttes rene­szánsz zenét mutat be, míg NDK vendégművészek régi hangszerek bemutatására vál­lalkoztak. Pintér Emőke RÁDIÓFIGYELŐ SZOCIALISTA BRIGÁDOK AKADÉMIÁJA. Jó múltkori, ban még azon csodálkoztam, a Szocialista Brigádok Akadé­miáját hallgatva a Kossuth- rádióban, hogy lám, Hegedűs Géza sorozata, ebben — Az ol­vasás gyönyörűsége — már a negyvenhetedik adásnál tart. Akkor épp Csehovról volt szó. Most meg azon csodálkozom — a Hegedűs Géza sorozatá­nak negyvennyolcadik adása közben ámuldozva —, hogy Thomas Mannról van szó. Ar­ról a Thomas Mannról, akiről köztudott, hogy a XX. századi világirodalom egyik óriása. De az is köztudott róla, hogy a legnehezebb — hogy a legne­hezebben olvasható — írók egyike, a remekléseiben is. ' Micsoda? Hogy köztudott! Na, ennek a közkeletű állítás­nak aztán jó alaposan neki­ment Hegedűs Géza: most, amikor rádiós irodalomtörté­netének dramatizált-párbeszé- desített élő-eleven vitájában feldobta, ízes témaként, hogy valóban unalmas író-e a nagy író, Thomas Mann. Kedélyesen folyó, s néha az érvek és ellenérvek csatájá- tól-hevétől, ha nem is fellán­goló, de fel-felszi:krázó, a tár­sadalom különböző (érdeklő­désű) rétegeit is képviselő tár­sasági csevegésben bebizonyí­totta: Az egész Thomas Mann nem olyan, mint amilyennek elképzelik, akik nem ismerik! Hegedűs Géza — és szerep­lőinek — végkövetkeztetése, hogy az a felfogás, miszerint Thomas Mann unalmas író, nem más, mint szemenszedett — hiedelem. örvendetes, hogy Hegedűs Géza tanár úr — irodalmunk s irodalmáraink jelese, örök­ké ifjú, bölcs örege — saját hitének e magvait, magasztos feladatként, magvető módjára, épp a szocialista brigádokban hinti el. VÁLASZOLUNK HALLGA­TÓINKNAK. Valaki a tömeg­kommunikációban — becsület, szavamra, nem jegyeztem meg a nevét — megkockáztatta a minap ama véleménye han­goztatását, hogy egyáltalán nem rokonszenves neki az, ha bárki is panasszal a rádióhoz vagy a tévéhez fordul. Meg kell őt nyugtatnom, hogy mély­ségesen nincs igaza, mert jól­lehet, a panaszok rövidebb, s egyszerűbb úton-módon is or­vosolhatók, de nem árt, ha egyikéről-másikáról tudomást szerez akár az egész ország is. Ilyen — az utóbbiak közé tartozó — volt az á panasz is, amiről — és orvoslásáról! — a Válaszolunk hallgatóinknak — szerkesztő: Kása Judit — tájékoztatta a közvéleményt: Tinnyén, az Áfész-boltban be­csapják a vevőt. Szerencsére, a becsapják-ból múlt idő lett: becsapták. A budai járási hivatalnak kö­szönhető ez, illetve annak a gyors intézkedéssorozatnak, aminek menetrendje, időbeli- leg is, így alakult: tudomás- szerzés, járási szintű utasítás, helyi szintű — boltvezetői szintű — végrehajtás, azaz fe­gyelmi. A pénztárosnak van min gondolkoznia. Nekünk meg annyin, hogy ma már ez is rendben. Hála érte — a rádiónak is. Simon Gy. Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom