Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-02 / 153. szám

PEST ME GY Ei Vllic PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Befejeződtek a szovjet-nyugatnémet tárgyalások Hasznos volt az eszmecsere Hosszú távú programot írtak alá a gazdasági együttmködésrcí Kedden a Kremlben véget értek a kétnapos szovjet—nyu­gatnémet tárgyalások, amelye­ken szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő* titkára, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Elnökségének el­nöke, Alekszej Koszigin, az! SZKP KB PB tagja, a Szov­Mérhető F elületes szemlélésre talán riadalmat is kelthetne az a folya­mat, amely kibontakozóban van a megye termelőága­zataiban, s elsősorban ipa­rában idén, az év első hat hónapjában. Ez a folyamat ugyanis az alapvető átren­deződés bonyolult részsza­kaszokból álló menete, ahol vállalatok — gyakran: egész iparágaid — rendkívüli gyorsasággal süllyednek és emelkednek, nem pillanat­nyi hatásoknak engedve — bár ezek jelenlétét sem ta­gadhatjuk —, hanem ahhoz igazodva, amit a külpiaci szoros függésnek szokás nevezni. Valami kezd mér­hetővé válni — szerényeb­ben: mérhetőbbé, mint ko­rábban — a vállalatok munkájában, s ez a telje­sítmény reálértéke a hohi és a külföldi piacokon, mégpedig a két piacot nem szétválasztva, hanem együt­tesen kezelve. Ez a reálér­ték — megtisztítva a hosz- szú évek alatt rárakódott kétséges eredetű patinától, az elvonások, támogatások már-már kielemezhetetlen keverékétől — gyakran meghökkentően másként sorolja a termelőhelyeket, mint ahogyan eddig a szo­kások, a hagyományok, s nem utolsó sorban az ér­vényben volt szabályozások alapján az történt. Sokak számára így pél­dául meglepetésként hat, hogy a jövedelmezőség alapján fölállított ranglis­tán mennyivel hátrább ke­rült a villamosgép- és ké­szülékipar. Valójában szó sincs meglepetésről. Az ipari részterep jó ismerői régóta hangoztatták, hogy a gyártás — technológiai és termékszempontból egy­aránt — elavult, nagyon tá­vol van a nemzetközi át­lagtól is, nemhogy az él­mezőnytől ; műszaki érte­lemben megrekedt — tisz­telet a termékek egy kisebb csoportjának, mert ezek korszerűek — a tizenöt, húsz esztendeje általános színvonalon. Az iparágnak ez a lényeges elmaradott­sága eltűnt a januárig ér­vényben volt szabályozás segítségével, ám most fel­színre bukkant, s kétségte­len, az érintett gyárakban dolgozókat is mellbe bökte, hiszen az, aki a gép mel­lett áll, többet nem tud, többet nem nagyon tehet, mint ami a közvetlen te­vékenységén múlik; igyek­szik dolgozni teljes becsü­lettel. B ícs ülettel dolgoztak most már évek óta az Egyesült Villamosgép­gyár ceglédi gyárában, s mégis, tevékenységük meg­ítél tetése — az eredményes­ség. azaz a pénzügyek olda­láról — egészen más, mint tavaly, vagy tavalyelőtt. Nem ők tehetnek róla hogy korábbi munkájukat— bi­zony alaptalanul, a nemzet­közi piaci értékrendet mel­lőzve — a szabályozó- és ösztönző rendszer fölérté­kelte, lényegében nem is tudtak, tudhattak erről a fölértékelésről, azaz joggal hihették: rendben haladnak előre. S amikor elkövetke­zett a tényekkel való szem­benézés keserves pillanata — magyarán: a jövedel­mezőség új alapokon történő vizsgálata, s annak végeredménye — akkor kiderült, amit a gaz­daságos termékek között tartottak számon, annak csak esy része valóban ki- fize'ődő. a többit sorsára kell hagyni. Nem lenne föltűnő. ha most az kóvétKezneJí: si­ránkozni kezdtek, mentek ide,oda, magyarázták a bi­zonyítványt, mert hiszen sok termeiohely ezt tette. A ceglédiek gondolkodásmód­jára — s nemcsak a veze­tőkére, hanem a teljes kol­lektíváéra, mert hiszen a megváltozott helyzetről nyíltan tárgyaltak az üze­mi demokrácia valamennyi fórumán — az volt a jel­lemző, hogy azonnal keres­ni kezdték, mit lehetne máskent csinálni, illetve mi mást lehet csinálni, s rö­vid idő alatt új gyártmá­nyok népes csoportjának le­hetőségeit, adottságait kezdték mérlegelni. Szó sincs arról, hogy máris túl­jutottak ezzel a nehéz — a megszokottat teherré tevő — időszakon, hiszen ez az esztendő a gyár számára erős próba lesz. S nemcsak pénzügyi tekintetben, ha­nem a kollektíva összetarto­zását nézve is. Az azonban kétségtelen, hogy tisztáb­ban látnak, mert mérhető lett számukra ráfordítások és hozamok viszonya, s e tisztábban látás nem pesz- szimizmust eredményezett, hanem cselekvő készséget, formálódó terveket, minta jövedelmezőség javításának legfőbb feltételeit. O lyan, merészen hangzó állítást kockáztatnánk meg az előbbiek alap­ján, hogy a mérhetővé tett teljesítményele önmaguk­ban még nem elegendőek, hanem az is kell hozzájuk, hogy az érintettek szemlé­lete fölfogja a megméretés­ben pejlő — vagy nem is rejtező, hanem szémbeszö- kő —, információkat? Pon­tosan erről van szó, ezért említettük a ceglédi példát, mert meggyőződésünk: ke­vés kivételtől eltekintve mindenütt van mód felele­tet adni a kihívásra, de eh­hez elengedhetetlen az a magatartás, amely cselek­vésre kész, amely a kiutat kutatja, s nem a magya­rázkodást választja a cse­lekvés helyett, nem a kibú­vókat kutatja a kiutak el­lenében. Megengedve a nyersein hangzó fogalmazást: az év első hat hónapja nemcsak azt a folyamatot indította el, amelynek eredménye a teljesítmények reálértéké­nek a korábbiaknál sokkal pontosabb megállapítása lesz, hanem elindított egy másféle, de szintén a mér­hetőség irányába mutató folyamatot is. Ez a folya­mat pedig az irányítás, a vezetés alkalmasságának, vállalkozási készségének, rugalmasságának, valamint cselekvési hajlandóságának mérhetővé — mérhetőbbé — tétele. A kettő között természetesen szoros az ösz- szefüggés! A vállalati telje­sítmény reálértéke csakis akkor növekedhet, ha a ve­zetés valóban vezetés; mér­hető a termelés mozzanatá­ban mindaz, ami a vezetés milyenségét méri, mutatja, minősíti. A jó vezetés, de gyenge teljesítmény ugyan­olyan képtelenség, mint a gyenge vezetés, jó teljesít­mény páros. Amikor tehát azt mondjuk, megismételve a társadalmi követelménye­ket, hogy a teljesítmények reálértékének • növekednie kell, akkor ezzel azt is ki­mondtuk. hogy a vezetés­nek szintén följebb kell jutnia a sok próbát tarto­gató emelkedőn. Mészáros Ottó Magyar-szovjet gazdasági megbeszélések kezdődtek Lázár György fogadta Koasitantyin Katusevet Lázár György, a Miniszter­tanács elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja kedden a Parlamentben fo­gadta Konsztantyin Katusevet, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettesét, a ma­gyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bizott­ság 25. ülésszakán hazánkban tartózkodó szovjet delegáció vezetőjét. A szívélyes, baráti eszmecserén rés^t vett Mar­jai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete is. Kedden a Parlamentben plenáris üléssel megkezdődött a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bizott­ság ülésszaka. A két delegá­ciót Marjai József és Konsz­tantyin Katusev miniszterel­nök-helyettesek, az együttmű­ködési bizottság társelnökei vezetik. (A tanácskozásról a 2. olda­lon számolunk be.) Lázár György üdvözli Konsztantyin Katusevet (b»l oldalt) jetunió Minisztertanácsának el­nöke és Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, külügy­miniszter, nyugatnémet rész­ről pedig Helmut Schmidt szö­vetségi kancellár és Hans- Dietrich Genscher külügymi­niszter vett részt. A tárgyalásokról közös köz­lemény jelent meg. A két fél hosszú távú programot írt alá a Szovjetunió és az NSZK kö­zötti gazdasági és ipari együtt­működés fő irányairól. Kedd reggel a nyugatnémet küldöttség megkoszorúzta az Ismeretlen Katona sírját, majd megkezdődött a tárgya­lások második fordulója. A megbeszéléseken szó volt ar­ról, hogy miképpen lehetne fé­kezni a fegyverkezési hajszát és ezen belül különösen nagy figyelmet szenteltek annak a kérdésnek, hogy miképpen le­hetne szerződésben korlátoz­ni a közepes hatótávolságú ra­kétafegyverkezést. A tárgyalás során Leonyid Brezsnyev több kijelentést tett, amely tükrözte: a Szovjetunió változatlanul arra törekszik, hogy ne. engedje meg Európá­ban a fegyverkezési verseny újabb veszélyes fordulójának kibontakozását. Mindkét fél olyan megoldás mellett szállt síkra, amely megfelel az egyen­jogúság elvének. Dmitrij Usziyinov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió marsall ja, honvédelmi minisz­ter, és Nyikolaj Ogarkov, a fegyveres erők vezérkari fő­nöke, a honvédelmi miniszter első helyettese, a Szovjetunió marsallja, kedden ugyancsak találkozott Helmut Schmidt kancellárral és Hans-Dieírich Genscher külügyminiszterrel. (Folytatás a 2. oldalon) Félévzárő számvetések Megfelelő alapról startéinak A Lenfonó és Szövőipari Vállalat gyárai is sikeres fél évet hagytak maguk mögött. A gyorsjelentések, az előzetes összesítések azt mutatják, hogy feladataikkal az első hat hónapban lépést tartottak, fo­nalból, zsinegből, ponyvából, s a készáruként számon tar­tott különféle szövetekből — tehát lepedőből, munka- és felsőruházati, Trapper far­mer alapanyagokból — a fél évre tervezett mennyiség ke­rült le a gépekről. Ugyanak­kor a minőséggel sem volt baj. A szocialista országok közül az LSZV a Szovjetunióba ex­portál. Eme kötelezettségük­nek időben, a szerződésekben megha­tározott mennyiségben tettek eleget. Ugyanakkor a tőkés országokba irányuló ex­portjukat féléves arányaiban csak megközelítették. Ez az összkép. De például a pozdor- jabútorlap-gyártásban kiemel­kedő teljesítményt nyújtottak. Kihasználva a rendelkezésük­re álló kapacitást, a szocialis­ta brigádok erőfeszítéseit az első félévben 7 ezer köbméter bútorlapot gyártottak. Az éves terv szerint 1980-ban 11 ezer köbméternek kell elkészülnie. Az a mennyiség, ami az esz­tendő első hat hónapjában le­került a gépsorokról, a tava­lyi termelésnek mintegy 85— 90 százaléka — fél év alatt! Ugyanakkor az idén először a pozdorja bútorlapból tőkés országokba is expor­táltak. Mégpedig t 2500 köbmétert. S csak azért ennyit adtak el. — s nem 600 ezer köbmétert —, mert a partnerek, a vevők év közben jelentkeztek. Az- igé­nyekkel az LSZV a mennyi­séget tekintve képes lett vol­na lépést tartani. Azonban a későn befutott megrendelések teljesítéséhez, a szállításokhoz — fél év előtt!— már nem tudtak vagont szerezni. ( A zsineggyártásban ma' már azt a mennyiséget,' vastagsá­got, minőséget adják, amit az új beruházás biztosít. Az ez­zel szerzett nagyobb kapaci­tást teljes egészében kihasz­nálják. Ugyanakkor azokat az előnyöket is, melyek a nagy- vállalat adottságaiban rejle­nek. Igyekeznek ezt hasznosí­tani a munka- és üzemszer­vezésben, s a kapacitások ki­használásának szolgálatába állítják. Eredménnyel! A Mezőgép Tröszt tagválla­latai az első félévben általá­ban időarányosan teljesítették éves terveiket, bár egy-két százalékos lemaradás mutat­kozik mind a termelésben, mind az értékesítésből szár­mazó árbevételben/ Ebben szerepet játszott, hogy néhány fontos alapanyagból az idő­szakos hiány és több külső kooperációs partner — bele­értve a külföldieket is — ütemtelencbbül szállítot­tak. A tröszt vállalatai ugyanak­kor százszázalékos teljesítést értek el a pótalkatrészgyártás­ban, a Megév minden első félévre szóló megrendelésé­nek eleget tettek. Az első félévben nem ér­kezett lényegesebb reklamá­ció egyetlen hazai felhaszná­lótól sem, s a szocialista part­nerek is elégedettek a Mező­gép Tröszt gyártmányaival. Legtöbb termék — például az NDK részére készített silóbe­takarító adapterek, kultiváto- rok, pótkocsik — a legjobb, első osztályú minősítést kap­ta. A legnagyobb tőkés part­nerek is, mint a Claas, a Dronninborg és a Hesston elégedettek a kooperációs szál­lításokkal. Folytatódott a termékszer­kezet korszerűsödése. Míg az ötéves tervidőszak elején a teljes termelés 25 százalékát tették ki a korszerű, új típu­sú, 1—3 éves fejlesztésű gyártmányok, addig a mosta­ni félév végére 44 százalék­ra módosult az arány. Az év végéig összesen 550 millió forint értékű — a ter­melés mintegy 4,5 százalékát kitevő — korszerűtlen termék gyártását szüntetik meg, s további két százaléknyi ter­mék előállítását csökkentik. Ez tovább növeli majd a kor­szerű termékek arányát a Me­zőgép Tröszt vállalatainál. iúcsúlátogatás Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács el­nöke búcsúlátogatáson fogadta Donojn Purevet, a Mongol Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Magyaror­szágról. Púja Frigyes Svájcba utazik Púja Frigyes külügyminisz­ter Pierre Aubertnek, a Svájci Államszövetség külügyminisz­terének meghívására hivatalos látogatásra ma, július 2-án Svájcba utazik. Óbudaiak, abenyiak Új társulás Az Óbuda Termelőszövetke­zet ezúttal o primőr paradi­csom termesztésére lépett gaz­dasági társulásra — az abonyi Üj Világ Tsz-szel. A szüksé­ges fejlesztési és forgóalapot az' óbudaiak adják, vállalva egyúttal a szakmai irányítást és az értékesítés megszervezé­sét is. A partnergazdaságra vár viszont a termelés: saját em­bereikkel, gépeikkel, saját ter­mőterületükön. A társulás célja — a gaz­dasági együttműködés előnyei­nek maximális kihasználása alapján — közreműködni a primőrzöldség-ellátás javításá­ban. Kaskaválgyár exportra A Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál gyárak, gépek, üzemek méretarányos modelljei készülnek kiállításokra és üzletkötési célokra. Most az Élelmiszeripari Gépgyár és Szere­lő Vállalat kaskavál sajtgyárának hússzorosan kicsinyített makettjét készítették el. A modell eredetijét, a sajtgyárat, kül­földi megrendelésre készítik. XXIV. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM Ára 1.20 forint 1980. JÚLIUS 2., SZERDA

Next

/
Oldalképek
Tartalom