Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-10 / 160. szám

1980. JÜLIUS 10., CSÜTÖRTÖK %/unap Januártói május végéig Több új lakás Az építésügyi ágazatban ja vult a munka hatékonysága — állapította meg tegnapi ülésén az Építő-, Fa-1 és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének központi vezetősége, amely áttekintette az idei termelési feladatok időarányos teljesítésének eredményeit, gondjait A fontos nagyberu­házásokon új munkarendek kialakításával segítették az erők, a nagy értékű gépek ész­szerűbb kihasználását, s nem­csak a munkák meggyorsítá­sában, hanem a minőség javí­tásában és a gazdálkodás megtakarítási lehetőségeinek feltárásában is előbbre léptek. A kivitelező építőipar laká­sokból három százalékkal töb­bet adott át öt hónap alatt, mint a múlt év azonos idősza­kában. A megnövekedett igé­nyek kielégítésére pedig a tégla-, a cserép-, a finomke­rámia- és üvegipar a terve­zettnél dinamikusabban bőví­tette termelését. A kő- és ka­vicsiparban viszont a kereslet csökkenése miatt a számított­nál nagyobb arányban, mér­séklődött a termelés. A Ceglédi Nívó Ruházati Szövetkezet pénzügyi összesí­tései a kialakult egyenletes munkaritmusról tanúskodnak. Sikerült a teljes évi kapa­citásukat már az esztendő első hónapjaiban lekötni. A tavalyi termékváltás fordula­tot holott a szövetkezet életé­be. Azonos típusú terméke­ket gyártanak, gondos, szép kivitelben. Va­lódi bőr- és irhaárut régeb­ben nem készítettek. Most kooperációs szerződést kötöt­tek a Szegedi Ruhaipari ISZ- szel e kabátok készítésére. Szegeden szabják, Cegléden ál­lítják össze a bőrárut, amely a szövetkezet kapacitásának mintegy negyedét köti le. A százharminc fős szövetkezet ezen kívül nagy mennyiség­ben állít elő osztrák alap­Visszatérő vendégek KÖZHELY, hogy amint el­jön a jó idő, a városi ember igyekszik, kiszabadulni a kő- rengetegből, hétvégeken csa­ládostul szeret kirándulni. Évek óta megszokott látvány, hogy autóoszlopok kúsznak kifelé a városokból, turisták­kal teli a vonatok és az autó­buszok, százezrek . keresik a felüdülést. Csakhogy az idén mégis el­tér a kép a megszokottól. Mindenekelőtt azért, mert a városi ember, aki eddig több­nyire vaktában is nekivágott az országjárásnak, most megfontoltabban indul el. A Balaton mellé, a Dunaka­nyarba nagyobbrészt azok igyekeznek, akiknek hétvégi házuk «van ott, vagy legalább­is meghívásuk rokonokhoz, j óbaráthoz. Mert enélkül ma országjárásra indulni — igen- költséges fényűzés. Belföldi turizmusunk szé­pen fejlődött az utóbbi évek­ben, évtizedekben. Mind töb­ben ismerik fel azt az egyéb­ként kézenfekvő igazságot, hogy szép tájakat, műemlék­városokat, képzőművészeti rit­kaságokat látni lehet hatá­rainkon belül is, nem kell azokat csak külföldön keres­ni. Kár volna áltatni magun­kat: ez a fejlődés az idén le­lassult. Ennek pedig egysze­rűen anyagi okai vannak. Az egy év előttinél sokkal maga­sabbak az éttermi-vendéglői árak, drágább a szállás, sok­kal többe kerül a benzin. Mindez feltétlenül befolyá­solja a belföldi turizmus lö­vőjét. MÉG SINCS SZÓ arról, hogy a belföldi turizmusnak beal­konyul. Legföljebb Ott, ahol régi alapokon terveznek, ahol nem vesznek tudomást a vi­szonyok megváltozásáról. Va­lójában éppen az új helyzet ösztönöz arra, hogy az ország eddig még kevésbé ismert szép tájai, érdekes városai mind több hazai vendéget vonzzanak. s ezzel felszámo­lódnak a turizmus fehér folt­jai. Ehhez azonban nem ele­gendők a régi módszerek.. Számolni kell azzal, hogy az idegenforgalomban legis­mertebb helyekre — az emlí­tett nyaralótulajdonosokon és az üdülők beutalt vendégein kívül — az idén viszonylag kevesebben látogatnak el. Marad azonban így is elég hely, amit szíves-örömest ke­res fel a belföldi vendég — ha van miért. Festői tájak, megtekintésre érdemes mú­zeumok, vagy akár tiszta, fürdésre, vízisportolásra al­kalmas tavak, folyók, friss le­vegőjű erdők mind-mind vonzanak. Tavaly, tavalyelőtt vagy még régebben is sokan elmentek ilyen helyekre, ha a természeten és emberalkot­ta szépségen túl megfelelő szálláslehetőséget, kultúrált vendéglőt, esetleg más szóra­kozási lehetőséget is találtak. Mi tagadás: ez volt a rit­kább. Nem egy hazai turista kereste fel például Pannon­halmát — és tért vissza gyor­san, mert egy üveg üdítő italt sem kapott az apátsági túra után. Sok ezren élvezték a szép természetet — ismét csak például — a Pilisben, a La- jos-fprr ásnál, ahol hónapokon át csak vizet, vagy szeszes italt lehetett kapni. Nem volt jobb a helyzet a valóban fes­tői szépségű Szalajka völgyé­ben és egy sor más helyen sem. SZÁMOLNI KELL azzal is a vendéglátóhelyek dolgozói­nak, hogy a turisták nagy többsége közelről érkezik. Manapság valóban luxus gép­kocsival 2—300 kilométeres túrákra indulni, vonattal, tá­volsági autóbusszal pedig rit­kán vállalkozik valaki ekko­ra útra csak azért, hogy afz ország valamelyik nevezetes helyét megtekintse. Az embe­rek ma már többnyire a vá­rosukhoz közeli kirándulóhe­lyeket keresik fel, ahol vi­szonylag olcsón tölthetik sza­bad idejüket, s jól érezhetik magukat. Kevesebb csongrádi turista várható a Dunakanyarba és ritka lesz a dunántúli vendég a Hortobágyon. Ez azonban bizonyos mértékig könnyíti is az idegenforgalmi munkát. Alig van szükség országos hírverésre — kivéve termé­szetesen a nagy, nemzetközi érdeklődésre is számottartó eseményeket. Ugyanakkor más szemszög­ből nézve: nehezebb is a helyzetünk. Most nem olyan vendégekkel lesz dolguk, akik egyszer jönnek el, s utána év­tizedekig sem. Arra kell be­rendezkedni, hogy visszatérő vendégeket fogadnak. Vannak adottságok, amelye­ken nem lehet változtatni. Ilyenek a tavaly megállapí­tott vendéglői árak, amelyek senki számára sem vonzóak. Lehet azonban ezeket is el­lensúlyozni: olcsó menük, szendvicsek — és mindenek­előtt sehol másutt nem kap­ható specialitások kínálatával. Ahol mindezt jól, ügyesen, hozzáértéssel szervezik meg és hajtják végre, ott biztosan nem csökken, sőt emelkedik a belföldi turisták száma. FEHÉR FOLTOK ott lesz­nek, ahol ragaszkodnak a régi, s már akkor is idejét­múlt módszerekhez. A bel­földi turizmus sikere az idén azon múlik, hogy az idegen­forgalmi hivatalok, irodák, a minden szintű lebonyolítók mennyire ismerik fel a viszo­nyok megváltozását, s hogyan tudnak alkalmazkodni ahhoz. Mechanikusan: tavaly jó volt, az idén is jó lesz ala­pon el sem lehet kezdeni a nyári szezont, ha Végre jó idő lesz. Csakis úgy, hogy tudo­másul veszik: minden egyes vendégért meg kell dolgozni. És a hazai vendéget épp olyan udvariassággal, a szó igazi értelmében vett ven­dégszeretettel kell fogadni, mint a külföldit V. E. Cegléd és Aszód Új módi kabátok, különleges bútorcsalád anyagú és műirhakabátokat, a második félévtől pedig belga alapanyagú művelúr cikkeket is. A bedolgozók a finomkon­fekciót — női ruhát, szoknyát, otthonkát — varrják. A divatcikkeknél lényeges, hogy a legújabb módit kö­vessék, időben kerüljenek az áruházak kirakataiba. A mű­szaki szakemberek saját, divatos modelljeiket mutatják be a kereskedők­nek. A rajzokat az OKISZ labor készíti számukra. Régebben a ceglédiek csak nézegethették a városukban gyártott szebb­nél szebb kabátokat. Ez év­től a Cegléd Áruházban meg­vásárolható jó néhány mo­dell. A jó minőséget jelzi: rekla­máció nem érkezett. Nyitja: a varrodai dolgozók fele szak­munkás, jó a műszaki színvo­nal is. Az Aszódi Ferromechanikai Ipari Szövetkezet szintén ered­ményes félévet zár. A terme­lés arányai az elmúlt eszten­deihez képest a szocialista ex­port felé tolódtak el. Mikro­forrasztó berendezéseket szál­lítottak az NDK-ba, labora­tóriumasztalokat és kábelvég­elzárót a Szovjetunióba. A tő­kés exportszerződések meg­kötése áprilisig elhúzódott a faipari árak emelkedése miatt. Belföldön a legkülönbözőbb termékeikkel találkozhatunk. A Budapesten újonnan fel­állított kétszáz telefonfülkét Aszódon készítették. Az óra- és ékszerboltokban megtalál­hatjuk ötvöstermékeiket. Az Agrita Bútorgyárral kötött kooperációs szerződés kereté­ben négyeZer ülőbútort gyár­tottak. Fő területük a lakatos­ipar, tizennégy millió forintos be­vétellel. A féléves teljes árbe­vétel 50 millió forint, kétmil­lióval több a tervezettnél. Új laboratóriumi bútorcsaládot kísérleteztek ki; gyártását a második félévben megkezdik. E. K. Gyümdicsíégyár Erden Folyékony barack és társai Valahányszor külföldön já­runk, tapasztaljuk, hazai üdí­tő ital gyártásunknak nincs szégyenkeznivalója. A válasz­ték más országokéval összeha­sonlítva valóban bőséges. A fogyasztási szokások azonban változóban vannak, a vevő egyre inkább a szénsav nél­küli úgynevezett natúr készít­ményeket részesíti előnyben. Legalábbis a határokon túl. Hogy nálunk miért nincs így, arról elsősorban a termelők és nem a vásárlók tehetnek. Egyedül a Sió nevű tasakos baracklé képviselte ez idáig az újfajta termékirányzatot Ma­gyarországon. A folyékony gyümölcs — ahogy a szakma­beliek nevezik az italoknak ezt az értékes fajtáját — hiány­zott az üzletek polcairól, a háztartások jégszekrényeiből. Drága vállalkozás ■Ezt a nagyon is élő igényt kívánja kielégíteni a jövőben, a Törökbálinti Állami Gazda­ság érdi léüzeme, amelyre 100 millió forintot költöttek a be­ruházók s amely a napokban kezdi meg működését. Mi indította a gazdaság ve­zetőit, hogy egy ilyen viszony­lag drága vállalkozásba fog­janak? Mindenekelőtt erre vol­tunk kíváncsiak, amikor fel­kerestük a startra készülő üzemet. A kérdésre dr. Wal- lisch Miklós, a gazdaság ke­reskedelmi igazgatóhelyettese válaszol: — A Törökbálinti Állami Gazdaság jelentős — 1400 hektárnyi — gyümölcsössel rendelkezik. Csak az őszibarack több mint fél ezer hektárnyi területet foglal el. Ez utóbbi 450 vagon árut jelent évente. Ezzel szemben a főváros pia­cain mindössze 15 vagon ilyen gyümölcs fogy el. A többit exportálni kell vagy a hazai ipari települések egyike-mási- ka vásárolja meg. A termés­nek legalább 20 százaléka ér­tékesül az indokoltnál alacso­nyabb áron. csökkentve ezzel a termelő jogos nyereségét. Mi ennek az oka? Mindenekelőtt az érés elhúzódása, az, hogy a kajszi egy része szedéskor könnyen törik, romlik, bizo­nyos hányada pedig fmég zöld, eladhatatlan. Tulajdonképpen a léüzem ezt az értéket — a puha barack tartalmazza a legtöbb tápanyagot és vita­mint! — dolgozza fel. • — Az eredeti tervek még 50 millió forintos beruházásról szólnak. Az összeg három év alatt a duplájára nőtt. Hogyan lehetséges ez? Tasak vagy fíakon — A gyümölcslégyárat ko­rábban saját erőből akartuk megépíteni. Az importkorlá­tozás következtében azonban meg kellett változtatni a cso­magolás technológiáját: tasak helyett flakonokba töltjük majd a gyümölcsnektárt. Csak ez a módosítás 29 millió fo­rinttal növelte az*indulás költ­ségeit. Az történt ugyanis, hogy a Borsodi Vegyi Kombinát az említett értékben vásárolt NSZK flakongyártó gépeket, amelyek a BVK által gyártott PVC-porból különböző méretű műanyag fiaskókat készítenek. — Ezek szerint közben tár­sasággá bővült az önálló vál­lalkozás? — Igen. A BVK, az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Iro­dája, s a Déligyümölcs Keres­kedelmi Vállalat járult hozzá tőkéjével a beruházáshoz. A pénz nagyobbik részét — 70 százalékot — természetesen az állami gazdaság adta. Szüksé­gesnek tartom megemlíteni, hogy a Magyar Nemzeti Bank­tól 1978-ban kértünk'hitelt, és az első kölcsönöket 1979-ben kaptuk meg, — Mi lesz a feladata a ké­sőbbiekben a két partnernak? — A DÉLKER-re bíztuk az értékesítést és a piackutatást, az ÁGKER jelenleg érdekvé­delmi feladatot lát el. Bizonyára sokan tették fel a kérdést, miért Érdet válasz­tották a gyár telephelyéül? Cáfolt a valóság — Ennek egyszerű a ma­gyarázata. Itt tudtunk vízhez jutni: nyolcmillió forinttal lép­tünk be a helyi víztársulatba. A biztonságos üzemelés érde­kében célszerű lenne saját ku­tat is fúrni. A tervek elké­szültek, kivitelezőt sem kell keresni. Sajnos a korábban megadott vízjogi engedélyt visszavonták. A probléma ideiglenes megoldása érdeké­ben most 50 köbméteres tá­rozót építünk. A beruházás legkellemetlenebb tapasztala­tai egyébként — a már emlí­tett 8 millió forintos többlet- kiadáson kívül a — közműve­Nem ssennyegödoff tovább a Bsm® Bírság helyett tisztítani! Pest megyét százti^enhá- rom - kilométer hosszban szeli át a Duna. Élvezzük festői szépségét a Dunakanyarban, dicsérjük szomjat oltó vizét, s nem véletlen, hogy a nagy ipari létesítmények is part­jára települtek. A kék Duná­nak énekelt folyó talán soha­sem volt kék, környezete hosz- szú időn át csupán használta, de nem gondoskodott róla. Hazánkban a környezetvéde­lem kormányprogram, amely­nek egyik — műszakilag, szer­vezetileg, jogilag — legmeg- alapozottabb ága a vízügy. Pest megyében a Közép-duna­völgyi Vízügyi Igazgatóság foglalkozik a Duna-szakasz szennyezettségével; a tisztí­tás ellenőrzésével. Az intéz­mény környezet- és vízminő­ségvédelmi osztályán csak­nem ötven jól felkészült szak­ember elemzi a víz milyensé­gét. Zádor Tamás csoportve­zetőt kérdettük tevékenysé­gükről. — A Duna szennyezettsége néhány esztendővel ezelőtt igen felkapott beszédtéma volt. Az osztály vegyi elemzései bi­zonyítják: nincsen okunk meg­húzni a vészharangokat. Tény, hogy a Duna piszkos, de az összehasonlító adatok szerint az utóbbi évtizedben állapota nem romlott jelentősen — ami a megyei szakaszt illeti. — Milyen jellegű szennye­ződéseket mutatnak ki? — A területünkre érkező víz már igen sok káros anya­got tartalmaz. A megye la­kóhelyeinek csatornái, az ipa­ri létesítmények dunai leve­zetői ismert mennyiségű szeny- nyet bocsátanak a Dunába. A beömlő torkolatoknál víztisztító berendezéseket nem mindig találunk. A budapesti területen például a napi mintegy egymillió köb­méter szennyvíznek biológiai tisztítottsága csupán öt száza­lék, s ez a dél-pesti tisztító­nak köszönhető. A közelmúlt­ban elkészült víztisztítási program keretében ükemel majd — már ez év végétől — a palotaszigeti telep is, szov­jet gépi berendezéssel. Duna­keszin az új tisztító már pró­baüzemei. Százhalombattán a kőolajfinomítóból és a hőerő­műből kikerülő káros anya­gok szintén megszűrten ke­rülnek a Dunába. Vácon is városi szennyvíztisztító üze­mel, melyet jelenleg bővíte­nék. — Mivel tudják ösztönözni az üzemeket, hogy ne bünte­tést fizessenek, hanem inkább tisztító berendezéseket sze­reljenek fel? — Két esztendővel ezelőtt módosították a szennyvízbír­ságolási rendeletet, eZ jobban ösztönzi a vállalatokat, intéz­ményeket a megfelelő beren­dezések megvételére. Valami­kor gazdaságossági szempont­ból sokkal kifizetőbb volt bírságot fizetni. Ma már a büntetés összege olyan ma­gas, hogy rövid távon is érdemesebb a berendezéseket megvásá­rolni. (Bár meg kell jegyeznem, meglehetősen nagy összegek­ről van szó.) A szabályzat ér­telmében új üzemet, akár új lakótelepet csakis a megfele­lő vízügyi követelmények be­tartásával szabad létesíteni. — A Duna szennyezettsége mennyiben érinti a partján napozni, pihenni kívánókat? — A két nagy üdülőkörzet — a Dunakanyar és a Ráckevei Duna-ág — fokozott védelmet kíván. Sajnos, ezeken a te­rületeken legnagyobb gond a csatornázatlanság. A szenny, a pisZok sokszor a nyaralók szeme láttára zúdul a vízbe. Gyakran nincsen kijelölt ra­kodóhely, de ha van is, köny- nyebb a közeli Dunába szórni rakományukat. A tanácsok, a társadalmi szervek, a lakosság és a vízügyi igazgatóság közösen tudnák e problé­mát megoldani. — Reménykedhetünk abban, hogy valamikor- tisztább lesz a folyó? — A megyénkből kilépő víz már most tisztább, mint a be­lépő. AZ ezredfordulóra ta­lán elérjük, hogy a Duna e szakaszába érkező vizek op­timális tisztítottsággal jussa­nak a folyóba. Erdős! Katalin sítéssel kapcsolatosak. Az AGROBER 4,6 millió forintos kalkulációira alaposan rácá­folt a valóság: a gázbeveze­tésért a csatornarendszerért 12,8 millió forintot fizettünk. — Milyen alapanyagokat használnak fel termékeikhez és az üdítőkön kívül gyárta­nak-e más készítményeket is? — Az érdi léüzemben a kaj­szi- és őszibarackon kívül fel­dolgozunk meggyet, cseresz­nyét, szilvát is. A nyersanyag nagyobbik feléből 2400 tonna gyümölcsvelőt állítunk elő, ami nektárként kerül a fo­gyasztók asztalára. A berende­zések alkalmasak befőttek gyártására is. A tervek sze­rint évente 8 millió darab 2 és fél decis és 4 millió 5,6 deci­literes flakonokba töltött üdítő hagyja el a telepet. Az eszközök jobb kihasználása érdekében a közismert Olim- pos narancs- és citromkivonat gyártására is szerződtünk. Napsugár a márkajel Dr. Wallisch Miklós tájé­koztatója után Csomár Tibor főmérnök az üzem vezetője vállalkozik a gyár bemutatá­sára. Mint szavaiból kiderül, nem ment minden simán az építkezés során: kilenc alvál­lalkozóval voltak kapcsolat­ban. Az érdekelt cégek közül néhány csak az őszi hónapok­ra vállalta a szükséges gépek szállítását. Ezt a határidőt nyilvánvalóan elfogadhatat­lannak tartotta az állami gaz­daság, hiszen a főszezonról mondott volna le éppen az in­dulás évében. A gazdaság úgy gyorsította meg a programot, hogy magára vállalta a szük­séges anyagok beszerzésének gondját. Az új üzem — a látottak alap­ján elmondható — valóban impozáns, kitűnő munkafelté­teleket biztosít: a levegő hő­mérséklete, a páratartalom egyaránt szabályozható. Étte­rem, fekéte-fehér öltöző áll a dolgozók rendelkezésére. A szakemberképzés a múlt hó­napban fejeződött be: a leendő munkások a Budapesti Kon­zervgyárban és az erre kije­lölt szakközépiskolában sajá­tították el a mesterség gya­korlati fogásait, elméleti tud­nivalóit. És mi a neve az új üdítő ital családnak? Erre is választ kaptunk Érden. — Mintegy 600 névadó írt levelet hirdetésünket követően. Az illetékesek 1200 ötlet közül választhattak, hogy végül a Napsugár márkajel mellett döntsenek. Valkó Béla A kelfefés árnyoldala Allatékttani szimpozion Tizenhat ország több min: hetven tudósának részvételé­vel állatélettani szimpozion kezdődött az Állatorvostudo­mányi Egyetemen. Az ese­mény a jövő heti budapesti élettani világkongresszus elő­játékának tekinthető, amelyen az állatok szaporodás-élettani kérdéseit vitatják meg a tudó­sok. A téma egyre inkább fog­lalkoztatja az állatpszicholó­gusokat — és orvosokat — nem véletlenül. A technikai fejlődés ugyanis lehetővé tet­te, hogy a különféle szárnya­sok . nagyüzemi baromfitelepe­ken lássák , meg a napvilágot, ám ami jó az embernek, az nem mindig jó az állatoknak: a tapasztalatok szerint a mes­terségesen keltetett fiókákból hiányzik az anyai gondosko­dás ösztöne, ezért ezek az álla­tok anyányi korba lépve több­nyire nem raknak fészkeket, nem költenek, vagy ha mégis, nem nevelik fel utódaikat. A keltetőben született állatok életképtelenebbek is, mint az anyanevelte társaik. Túlnyo­mó többségük nem tanul meg védekezni és elpusztul. Ez már az embert is érinti, hi­szen a szárnyasok tenyésztése gazdasági kérdés.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom