Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-10 / 160. szám

KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A természet tisztaságával I t Vörös Rozália és Redő Ferenc festőművészek kiállítása a Nemzeti Galériában július vé­géig, a finn formatervezőké augusztus 31-ig tekinthető meg. Az új-zélandi kézművesség jú­lius 24-ig látható a Műcsarnok- ] ban. Formakultúra Megkapja az embert a firm belsőépítészet, a finn forma- tervezés és építészet általáno­san magas színvonala, örü­lünk, hogy északi rokonaink ennyire megőrizték a termé­szeti tér tisztaságát. Köztudott, hogy mennyire a világszínvo­nal élvonalában áll a finn for­matervezés, van tanulnivalónk barátainktól, elsősorban abban, hogy minden tér átalakítása a feladatunk, nem elégedhetünk meg részletekkel. Arra is a finn formakultúra int, hogy a megfontolt takarékosság szín­ben és vonalvezetésben a leg­főbb gazdagság jele. Több magyar zenekar és előadóművész vendégszerepei határainkon ■ túl a következő hónapokban, hetekben. A Takács—Nagy vonósné­gyes júliusban Salzburgban és Bécsben mutatkozik be: há­rom koncertjén Haydn-, Mo­zart- és Beethoven-műveket tolmácsol. A Magyar Rádió fúvósötö­se a nyáron a görögországi Thiraba utazik, ahol görög szerzők művei mellett Schubert Variációk egy témára című al­kotását és Beethoven Esz-dúr kvintettjét szólaltatja meg. A Corelli kamarazenekar az NSZK-beli Wilhelmshaven vendége lesz augusztusban. Első fellépésén Mozart-, Vi­valdi-, Corelli-, Albinom- és Mendelssohn-műveket ad elő Geiger György trombitamű­vész közreműködésével. Má­sodik koncertjén Ella István játssza az orgonaszólót Hän­del F-dúr orgonaversenyében. A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarát a Belga Televízió hívta meg az ének­Négy hangfelvétel kapta meg az idén a Liszt Ferenc Társaság nemzetközi Liszt­hanglemez nagydíját. Az 1974- ben alapított, most hatodik al­kalommal odaítélt elismeréssel a társaság a szakmai közvé­lemény és a zeneértő közön­ség figyelmét hívja fel a hang­lemezpiacon megjelenő legki­válóbb Liszt-felvételekre. Ebben az évben 21 hangle­mezgyártó vállalat 24 új fel­vételét küldte el, a pályázók között angol, amerikai, hol­land, NSZK-beli, olasz, svájci, szovjet, új-zélandi és magyar cégek szerepeltek. A 14 tagú zsűri — amelynek elnöke Ka­dosa Pál, titkára pedig Meiß­ner Mihály volt — a zongora­művek kategóriájában nagy­díjjal jutalmazta a Decca fel­vételét, amelyen Jorge Bólét a Don Juan fantáziát és öt koncertetűdöt szólaltat meg. Ugyancsak nagydíjat kapott a Ez a takarékosság az új-zé­landi kézművességnek is írat­lan törvénye, ezt a szabályt ott sem szegik meg. Egy-két lé­nyegi igazítás az anyagon és kész a mű. Angolok és a maori őslakók leszármazottai élnek e nagy szigeten, s ez meghatá­rozza a kézművesség poliné­ziai és európai kettős forrását. Hagyományok Kanawa gyékényszoknyája Geoff Fairburn lopótök alak­zatai a Csendes-Óceánia ha­gyományait élesztik, Paul Beadle az európai mintákat veszi tekintetbe. A kettősség egysége a színek hallatlan fe­gyelmében találkozik, mely az óceán sokszínű méltóságából indul ki, s jut el a mű bel­ső természetéig. A finn és új- zélandi példa nyomán vehet­jük számba teendőinket. Azt, hogy nemcsak Alvar Aaltó versenyére: az együttes a ze­nekari kíséretet szolgáltatja majd a kéthetes fesztiválon. Kocsis Zoltán Svájcban vendégszerepei augusztusban: szólóestjén Bach-, Bartók- és Rahmaninov-műveket játszik, és fellép a luzerni kamaraze­nekarral is Mozart G-dúr zon­goraversenyében. Szenthelyi Miklós hegedű- művész az Egyesült Államok­ban a greensboro-i zenei fesz­tivál egyik kamarazenekari estjén működik közre. Az USA-ban szerepel Ko­vács Eszter operaénekes is, aki Richard Strauss Elektrá­jának címszerepét énekli augusztusban Santa Fe opera­házában. A Magyar Állami Opera­ház kórusának több tagját a bayreuth-i _ játékokra hívták meg. A július 25. és augusztus 28. között megrendezendő fesz­tiválon többek között Wag- ner-operákban — a Bplygó hollandiban és a Lohengrin- ben — énekelnek majd. London Records lemeze: ezen Alicia de Larrocha a h-moll szonátát adja elő. A zenekari művek kategó­riájában a Decca és a London Records — Liszt szimfonikus költeményeit tartalmazó kö­zös kiadványa részesült nagy­díjban; a lemezen a Les pre­ludes, a Prometheus és az Ün­nepi hangok csendül fel a Londoni Filharmonikusok elő­adásában, Solti György ve­zényletével. A vokális művek közül az EMI Electrola gyár bariton- dalokat tartalmazó felvételét jutalmazták, amelynek elő­adója Hermann Prey, zongorán kísér Alexis Weissenberg. A nagydíjakat Liszt Ferenc születésének évfordulóján, ok­tóber 22-én ünnepi hangver­seny keretében adják át a nyerteseknek a Zeneakadé­mián. működött Finnországban, ha­nem Brew Marcel is példát mutatott. Nekünk is van a finnekhez hasonló léptékünk a formatervezésben. Nem is egy. Csak nem törődünk eleget a megtalált első osztályú formák tömegesítésével. A minőség mennyiség is, ezt nem feled­hetjük. Nem különleges for­matípusok egyedi példányaira van szükségünk csupán, ha­nem arra, hogy Bessenyei György szavait kölcsönözve közönségessé, azaz általánossá lendítsük a megtalált mérté­ket. Űj-Zéland is figyelmeztet kézművességének kettős forrá­sával, arra int, hogy kerámiánk, csendél^tfestészetünk végre a finnugor néprajz összehasonlí­tott elemeivel is érveljen. Hamarosan megnyílik A kéz intelligenciája és A 100 éves a magyar iparművészképzés cí­mű kiállítás a Műcsarnokban, mely felvillantja a magyar iparművészet történetét, ered­ményeit és problémáit. Adott a világmérleg — törvényeink összehasonlítása a finn és a polinéziai nagy sziget forma- kultúrájával. Átköltések Leányfalun él és alkot a Re­dő—Vörös művészházaspár. El­veik, eszményeik azonosak, stílusviláguk is rokon. Redő Ferenc Aba Novák Vilmos fes­tőiskolájának a növendéke volt. Érdemes művész lett, fa­likárpitjain mesterien érzékel­teti Krúdy világát, s nagyvo­nalú színszikrákkal, megsza­kadó vonalakkal jelenít Pro- metheust, és pompás keit-—..- metszetben idézi Assisi, Bura- no városképét, Ady Föl-föl do­bott kő-jét. Témaválasztásá­nak demokratizmusa favágó­kat, hetipiacot, gyárat is ér­zékel, nemcsak a Három kirá­lyokat, nemcsak Dubrovnikot. Vörös Rozália 1919-ben szü­letett Budapesten, . műveit többször bemutatták a fővá­rosban és Vásárhelyen. Elő­adásmódja líraibb, igazán Leányfalu és Siena képi át- költéseiben remekel. Mindketten alkalmazzák a haute-lisse és a basse-lisse technikát, közös művük a Fel- szabadulás hamarosan a Ma­gyar Néphadsereg Művelődési Házába kerül. Katalógusuk elő­szavában Adyra hivatkoznak, meggyőződéssel vallják, hogy Az emberiség megváltja ön­magát. Az ő művészetükkel is közelebb kerültünk ehhez az igényelt állapothoz. Július 'első hetében megje­lent a Dunakanyar Intéző Bi­zottság tájékoztatója: a Duna­kanyar című folyóirat idei második száma. A tizenhete­dik évfolyamába lépett lap oldalszáma megközelíti a szíá- zat és színes tájékoztatást ad hazánk mind népszerűbbé vá­ló kirándulóhelyéről. Perczel Károly a Dunaka­nyar központi településcsoport­jának kialakításáról ír. Csitá- ri János bemutatja az épülő börzsönyi úttörővasútat. Az építkezéshez a megye KISZ- fiataljai tavaly 13 ezer társa­dalmi munkaórával járultak hozzá. Érdekesen írja le Ku­nos István a Vöröskő-sziklán álló felszabadulási emlékmű történetét. Az első túrára 1946 áprilisában meghívták Buda­pest akkori városparancsnokát, Zamercev tábornokot is. Kunszt György sürgeti Szentendrén a Vajda Lajos múzeum létreho­zását. A művész Csontváry és Derkovits mellett a XX. szá­zadi magyar festészet kiemel­kedő alakja. Várhidy Imre emlékezik a 125 éve elhunyt Pollack Mi- hályra és leírja, - hogy Pest megye vezetői miként támo­gatják a Pollack emlékház lét­rehozásának a gondolatát. Csorba Csaba leírja a buda­Tegnaptól Önkéntes ápolónők Oklevélátadás Vácott Hagyomány már — 1974 óta — az önkéntes ápolónők kép­zése Pest megyében. Négy hó­nappal ezelőtt 27 lány és fiatal- asszony érkezett a váci Szőnyi Tibor kórházba. Itt volt a szín­helye idén annak a vöröske­resztes tanfolyamnak, amely­nek végeztével 22-en kaptak a sikeres tanulmányokat ta­núsító önkéntes ápolónői okle­velet. A négy hónap nem volt ese­ménytelen: naponta nyolc órán át tanulták a résztvevők az anatómiát, ápolástant, a bel­gyógyászati és sebészeti isme­reteket, s négy hetet a kórház osztályain, a betegágyak mel­lett tényleges gyógyító munká­val töltőitek. Tegnap 10 órakor a váci já­rási hivatalban kezdődött az ünnepség, amelyen Aranyosi László, a Vöröskereszt Pest megyei vezetőségének titkára hirdette ki a tanfolyam ered­ményét, s adta át az oklevele­ket. A Gödöllőről, Dunakeszi­ről, Vácról és a váci járásból érkezett önkéntes ápolónők né­gyes átlageredménnyel végez­tek, közülük hatan kitűnő, öten pedig jeles oklevelet ve­hettek át. Aranyosi László köszöntőjé­ben hangsúlyozta: nemcsak az árvizek, s hasonló természeti katasztrófák idején számítanak a Magyar Vöröskereszt legma­gasabb képesítésű aktivistáira, az önkéntes ápolónőkre. Mi­után visszatérnek munkahe­lyeikre, az ottani egészségne­velő, felvilágosító, elsősegély- nyújtó feladatokból is részt kell vállalniuk. A tr.rrio! vamot végzettek ne­vében Baríus Judit, az Egye­sült Izzó váci gyárának köny­velője mondott köszönetét az oktatóknak, s mindenekelőtt azt emelte ki: ugyan elsősorban a medicina rejtelmeibe pillant­hattak be, de egészségügyi szemléletük is változott a ta­nulmányok során, s talán en­nek egyik eredménye, hogy máris négyen kérték felvételü­ket a Szőnyi Tibor kórházba, hogy újonnan szerzett ismere­teiket főhivatású ápolónőként kamatoztathassák. Az oklevélátadási ünnepsé­gen tehát idén 22-en mondták dr. Tóbiás István, a Vöröske­reszt váci városi vezetőségének elnöke után a hippokratészi eskü szavait. Ezzel 140-re nőtt Pest megyében a gyárakban, üzemekben, vállalatoknál, szö­vetkezetekben dolgozó képzett önkéntes ápolónők száma, akik készen állnak egészségügyi és vöröskeresztes feladataik ellá­tására. pesti Flórián térről indult autóstúra szentendrei, eszter­gomi és visegrádi élményeit. Cseke László bemutatja a 650 éves visegrádi palotát, Ká­roly Róbert kedves székváro­sát. Szőke Mihály képes tudó­sítást közöl a visegrádi vár- ispánsági központ kutatási munkálatairól. I. Sándor Il­dikó és Szelényi László közö­sen írt cikke a szentendrei szőlő és vörösbor kultúráját ismerteti. Mészáros Gyula Le- hotka Gábor orgonaművésszet beszélget. Megismerjük a Vox Humanát, a Dunakanyar ran­gos kórusát, nyomon követ­hetjük Tihanyi Ernőnek, a munkásmozgalom jelentős sze­mélyének életútját és mun­kásságát. Méltatja a lap Dercsénvi Dezső A váci székesegyház címmel írt új munkáját. Fel­idézi a Pest megyei Hírlaa szentendrei ankétját és a mar­gitszigeti Nagyszállóban ren­dezett Pilisi napokat. Gazdag hírrovat, nyári eseménynap­tár, autós tudnivalók' és lap­szemle egészíti ki a most meg­jelent számot. A gondos szer­kesztés Szelényi László, a vál­tozatos tipográfia a Pest me­gyei Nyomda Vállalat mun­káját dicséri. P. R, Bedö Ferenc: Prometheus A muzsika vendégjátékai MAGYAR MŰVÉSZEK KÜLFÖLDÖN ÍTÉLT A ZSŰRI Liszt-díjas hanglemezek Losonci Miklós Miről ír az új Dunakanyar? HETI FILMJEGYZET A sáska napja Karen Black és Donald Sutherland, az A sáska napja főszereplői Mostanában mintha — nyil­ván önszándékán kívül —, so­rozatban kívánná bizonyítani a moziműsor néhány nagy rendező szomorú hanyatlását. Nemrég láthattuk Agnes Var­da Az egyik énekel, a másik nem című filmjét, mely haj­dani nagy sikere, a Cleo 5—7- ig mellett tökéletesen elhalvá­nyul, érdektelen és közhelyek­kel teli. Utána Claude Lelouch ismételte meg több osztályzat­tal gyöngébben régi világsike­rét, az Egy férfi és egy nőt az Egy másik férfi és egy másik nőben, S hogy a tünet már jelenséggé erősödjön, most itt egy harmadik rendező önér- ték-aláásó filmje: az angol származású, Amerikában dol­gozó John Schlesinger A sás­ka napja című kétrészes alko­tása. Schlesinger 1968-ban rob­bant be Hollywood világába, nagyszerű Éjféli cowboy című filmjével (mely egyben Dustin Hoffman első nagy, elsöprő si­kerét is hozta a szerencsétlen, tüdőbajos csavargó szerepé­ben). Ez a film az amerikai valóság őszinte képe volt, kis­sé a kívülről érkezett, európai, sőt, angol művész szemén át. Egyéb értékei mellett talán éppen ez a látásmód tette ere­detivé, őszintévé, mássá, mint a szabvány hollywoodi filmek voltak. (Később majd a cseh­szlovák Milos Forman tanúsít hasonló friss látásmódot — például az Elszakadás című filmjében.) Nos, A sáska napja, rnelv négy-öt éve készült, most egy más arculatú Schlesingert mu­tat. Az amerikaiak gyermeteg- sége, agresszivitása, művelet- lensége fölötti ironizáló hajla­mát megőrizte ugyan, de ez a hajlam úgy feloldódik a túl­méretezett terjedelmű film­ben, mint egy szem kockacu­kor egy vödör vízben. Jószeré­vel csak a témaválasztás őrzi az ironizáló kedvet: a film egy hajdan — 1939-ben — sikeres Nathanael West regényéből készült, mely a régi Hollywood álomvilágának fonákját, a filmipar kulisszái mögött meghúzódó szomorú emberi roncstelepet mutatja be erő­sen gúnyoros színekkel. Ha innen nézzük, A sáska napja felfogható a nosztal­giahullám, a retro egyik első termékének is. És van is ben­ne jókora adag ebből a „régi szép idők”-féle visszasóhaj­tásból. Ugyanakkor ez a visz- szasóhajtás megpróbál ironi­zálni a nosztalgiadivat meg az eredeti, 30-as évekbeli ró­zsaszín mozi-álomvilág fölött. Csakhogy ez a szándék a film túlnyomó részében nem elég világos. Nem mindig derül ki: most az „egy-az-egyben” visz- ezasóhajtást látjuk, vagy fi­nom gúnyolódást e nosztalgia fölött? S az sem világos, miért kellett ezt a tulajdonképpen irónikusságában is roppant banális történetet ilyen rette­netesen terjengősen előadni? Nincs ennyi ebben a históriá­ban, mely lényegében három figura, a kissé ütődött, enyhén bandzsító, ám nagyon sztárrá lenni akaró Faye, a félszeg könyvelő, Homer, és a film­ipar ranglétráján lassan fel- kapaszkodó Tod körül forog. Végül pedig: o film előző más­fél órája egyáltalán nem sej­teti azt az apokaliptikus, ám vízióiban is túlságosan kimó­dolt befejezést, ami A sáska napja utolsó tíz perceit kitölti. Schlesinger itt a sztárimádat­ba beleőrült tömeg hisztériájá­ról, az érdeklődés mesterséges felkorbácsolása, propaganda- fogásainak aljas ösztönökre építő trükkjeiről, az egyén el­fojtott igazi énjének váratlan és tragikus kitöréséről, a ma­nipulálható tömegek lélekta­náról, a filmben Tod által ter­vezett katasztrófafilm való­ságban is megtörténhető rém­jeleneteiről, sőt, a film törté­netének idején Európában ké­szülődő második világháború­ról és Hitlerről egyszerre akar beszélni, de néhány tünetnek egyúttal a kritikáját is akar­ja adni. Ettől pedig összeku- szálódik a film, mely az Éjféli cowboy mellett bizony csak halvány és nem épp előnyös képet rajzol Schlesinger ren­dezői képességeiről, ponto­sabban: filmművészi mondan­dóiról. Mert ami a filmcsiná- lás mesterségbeli képességeit illeti, Schlesinger nem felej­tette el ezeket — amint Varda vagy Lelouch sem. Csak éppen nem olyan mű alkotására szol­gáltak e képességek, amilyent a korábbi „nagy dobás” után vártunk volna tőle. Előttem az élet Nagy könyvsiker volt (s je­lenleg is az, hiszen nem kap­ható a könyvesboltokban a 81 ezres példányszámú kiadás da­cára sem!) a francia Emilé Ajar — mije is? -regénye? krónikája? lírai-groteszk me­moárja? gyermeklélek-fejlődé- si naplója? —, az Előttem az élet. Az 1975-ben a legrango­sabb francia irodalmi kitünte­téssel, a Goncowrt-díjjal jutal­mazott könyv egy tündéit kis­fiú, a (talán) arab származású Momo, és egy elhízott, roska­tag, öreg prostituált, Rosa mama, története, bár itt a történet _ szó, tulajdonképpen semmit ’ sem fejez ki a könyv igazi voltából, Mert az Előttem az élet e két fő figura köré a párizsi szegé­nyek. bevándorlók, utcalányok, stricik, kisstílű bűnözők vilá­gának olyan hallatlanul gaz­dag képét rakja föl, hogy időnként Momo és Rosa szin­te eltűnnek e virágzó, nyüzs­gő, s mégis szomorúan lerob­bant, vegetáló tenyészet mö­gött. A Momo által egyes szám első személyben elmesélt tör­ténetből — mely a sok réteg közül a legfontosabban mégis csak arról szól, hogyan lesz gyerekből koravén kamasszá Momo a Rosa mama által fenntartott „bömböldébe n” azaz a prostituáltak elhagyott gyerekei számára működtetett gyermekmenhelyen, s hogyan múlik el a világból Rosa ma­ma .— nagy erővel sugárzik egy mélyen humanista író meghatott humora, szédületes nyelvi leleményessége és fölé­nyes gyermeklélektani ismere­tei. Ebből a könyvből rendezett filmet Moshe Mizrahi. Kivéte­les szerencséje volt. hogy Mo­mo szerepére megtalálta a su­gárzóan tehetséges kisfiút, Samy Ben Youbot, és hogy Rosa mama szerepére meg tud­ta nyerni Simone Signoret-t. Az ő kettősük viszi a filmet, mely természeténél fogva sze­gényebb, mint a könyv volt, de a két fő figura eléri, ■ sőt tán túl is haladja Ajar hősei­nek gazdag karakterrajzát. Takács István *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom