Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-09 / 159. szám

A PcST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xxtv. Évfolyam, 159. szám 1980- július 9., szerda Nőtt a könyvesbolt forgalma Okosan szolgálják a művelődést Kirándultak a kertbarátok Látogatás a szekszárdi szőlőkben Csárdában, sörözőben, pincében Tekintettel az új gazdasági szabályozókra a félévi terme­lési, pénzügyi, áruértékesítési vagy éppen munkaerő-gazdál­kodási jelentések, kimutatások érdekesebb olvasmányok mint a hasonló iratok általában. Ezeket a mostani adatokat nem lehet egyszerűen csak tu­domásul venni. Gondolkodni kell rajtuk, s mi több, hibát keresni közöttük, mert még soha nem voltunk annyira rá­kényszerítve a gazdasági bal­lépések kiirtására mint most. Átlagos változás Persze a sok táblázat még több számoszlopa között akad­nak olyanok is, melyeknek gazdasági jelentősége alig van, mégis megakad rajtuk a szem. Ilyenek például a Nagykőrös és Vidéke Áfész könyvesbolt­jának forgalmi kimutatásai. Ezek arról tudósítanak, hogy júniusban a tervezettnél 53 százalékkal több könyv fo­gyott, s az egész félév során pedig 41 százalékkal több ol­vasnivaló talált gazdára, mint tavaly januártól júliusig. Minthogy a könyvforgalmat forintban mérik, s nem a kö­tetek számával, arra gyana­kodhatnánk, hogy drágábbak lettek a könyvek, s ezért lát­A múlt csütörtökön a nagy­kőrösi Mészáros János Terme­lőszövetkezet hangácsi ősziár­pa földjein is hozzáfogtak az aratáshoz. — Négy nagyobb és öt ki­sebb kombájnnal dolgozunk és vasárnap s egész nap folyt a munka — mondotta Fekete József elnök. — Az aratás 30— 35 tagot foglal el. Az eredmé­nyek jók. Hektáronként 28— 30 mázsa árpát aratunk le. — Miután az árpaszemek érése nem egyenletes, a víz­tartalom 16—18 százalékos, a learatott árpát, ha nincs eső, akkor is kisebb szárításnak kell alávetni, melyet frketei szárítóüzemünkben végzünkél. A szárított és kitisztított ár­pát magtárunkba gyűjtjük jó­szágaink takarmányozására és a tagok háztáji szükségletei­nek biztosítására. Százhúsz va- gonnyi termésre számítunk. Ha az időjárás kedvez, az árpa aratásával szerdán végzünk. Egyidejűleg a szalma össze­gyűjtése .is folyik, mejyet kaz­lakba, rakunk. Az aratókat na­ponta a helyszínre szállítjuk. A Ceglédi Állami Tangazda­ság nagykőrösi kerületének konyhájából jó ebéddel látjuk el, és üdítő italokat is küldünk részükre. A naavkőrösi határ­ban. a más vidékekhez képest aránylag kevesebb a dőlt ga­bona. — Az őszi árpa learatása után a búza aratásával várni kell, mivel a szemek mégnem ereitek. Előreláthatólag 15— 16-án lehet megkezdeni az aratást. — Az aratással egyidőben folyik a zöldborsó betakarítá­sa is, aminek kedvezett a hű­vös idő. Eddig 80 vagonnal szállítottunk a Nagykőrösi Konzervgyárba. A szakaszos vetés következtében folyama­tosan érik a borsó, így a be­szállításban nincs semmi tor­lódás. Még 40—50 vagon bor­sószem beszállítására számí­tunk és húszadika körül vég­zünk vele. — Szőlőstelepeinken ígére­tes termés mutatkozik. A megvédésére nagy gondot for­ványos a növekedés. Bizonyos, hogy ma több a drágább köinyv mint tavaly, ám ugyanakkor az olcsóbbak száma is gyara­podott. Az átlagos változás ily módon felettébb csekély. Ar­ról van tehát szó, hogy a nagykőrösiek darabszámra is több könyvet vásároltak, mint korábban. Csekély készlet Mi lehet ennek a magyaráza­ta? Kézenfekvő, hogy a jól sike­rült ünnepi köhyvhét, ponto­sabban a könyvheti kínálat si­keres összeállítása hozzájárult a forgalom növekedéséhez. Ez sem kielégítő magyarázat azon­ban, legfeljebb júniusra érvé­nyes valamennyire, mert tavaly amikor városunkban volt a szövetkezeti könyvnapok meg­nyitója, bővebb volt az áru­készlet és jobb a propaganda is. Vagyis az idén minden kü­lönösebb ráhatás nélkül, úgy­mond maguktól vásároltak több könyvet a körösiek. Ez a megállapítás persze nem igaz. Egyszerűen azért, mert nem is lehet az. Ugyanis semmiféle ésszerű okot nem lehet találni az olvasási kedv ilyen mérté­kű, s váratlan megnövakedé­dítunk. Paradicsomültetvé­nyeink is szépen fejlődnek, s két-három hét múlva érik a paradicsom. Szarvasmarháink téli takar­mányozására folyik a széna betakarítása, a lucernát már másodszor kaszáltuk — fe­jezte be tájékoztatását az el­Hazánk egyik legkeletibb tájegysége, a Beregi Tiszahát ■meglehetősen távol esik Nagy­kőröstől. Ez persze önmagá­ban még nem ok arra, hogy a beregi falvak az ismeretlen világok sorába számítódjanak. Pedig a nagykőrösi tudatban valahol ezek között kell ke­resni ezt a tájat, mert hiá­nyoznak a gazdasági és kultu­rális kapcsolatok, s kirándul­ni sem divat arrafelé. Roppant egyszerű Pedig hát Van ott is látni­való. A természetkedvelő a csarodái lápokért, a dédai er­dőért, a Nyíres tóért és a tar- pai tölgyesért lelkesedhet. A történelemben búvárkodó, Esze Tamásról, és II. Rákóczi Fe­rencről tudhat meg többet a Bereget járva. S aztán ott vannak a régi épületek! A vámosatyai, a lónyai, a má- rokpapi román stílusú, a be- regsurányi, barabási, nagy var­sányi gótikus templomok, a fa harangtomyok, s a régi kúriák. S valamennyi emléket keret­be fogja a különleges szépsé­gű ligetes táj, melynek lakói egyedülálló népművészetet te­remtettek. A beregj, keresztszemes hímzések fekete-piros mintáit mindenki ismeri. S ' alighanem mindenki rosszul, merthogy a sére. A titok nyitja tehát a könyvesboltban keresendő. S aki gyakoribb vendég áz otta­ni polcok között, annak nem is kell sokáig kutatnia a meg­fejtés után. Ott van az a raktár állvá­nyain, a kirakatban. Vagyis ar­ról van szó, hogy a könyves­bolt történetében még soha nem volt ilyen bőséges és ilyen igényes a kínálat mint mosta­nában. Nem máról holnapra vált ilyenné. A bolt dolgozói­nak, s az áfész vezetőinek okos kereskedelempolitikája és kitartó küzdelme hozta meg végre gyümölcsét. Miért kellett küzdeniük? A könyvvásárlók megnyeréséért. Korábban, ezt valamennyien tudjuk, a helybeli olvasók je­lentős hányada nem Nagykő­rösön vásárolt könyvet, hanem Kecskeméten, Budapesten. Azért, mert itt jószerével nem is lehetett vásárolni. Nem volt mit, mert csekély volt a kész­let s a választék. Emelkedő görbe Persze az áfész kis üzlete ma sem veheti fel a versenyt a könyváruházakkal, ám még­is épp oly jól kiszolgálja az ínyenceket, mint az átlagos ol­vasót, vagy a könyvekkel csak most ismerkedőt. Ennek tud­ható be, hogy a város betű­kedvelői lassan-lassan hozzá­szoktak ahhoz, hogy helyben vásároljanak. Nyilvánvaló, hogy ez a fo­lyamat előbb utóbb eléri tető­pontját, s a forgalomnöveke­dés látványosan emelkedő gör­béje szépen 'hozzásimul majd a hazai átlagokat mutató gra­fikonokhoz. Ez azonban csak azt fogja bizonyítani, hogy az áfész dolgozói továbbra is jó kereskedők maradtak, s okosan szolgálják a közművelődést. beregiek sohasem hímeztek feketével és pirossal. Kékkel és pirossal annál inkább. Hogy miként lehet rájönni aí kézi­munkakönyvek előbb emlí­tett tévedésére? A nagykőrösieknek ezúttal roppant egyszerűen. Csak ki kell ballagniuk az Arany Já­nos Múzeumba, ahol a napok­ban nyílt meg a Bereg nép­művészete című kiállítás, a vásárosnaményi múzeum anya­gából. Mit kell tudni e nép­művészetről, s erről a beregi múzeumról? Idézzük csak fel Fazekas Tibor, a vásárosna­ményi városi-járási pártbizott­ság (titkárának a nagykőrösi kiállítás megnyitásakor mon­dott szavait! Alig harmincon „Vásárosnamény egy ősere­jű népművészettel megáldott táj központja. Erről tanúsko­dik múzeumunk nagy gonddal válogatott gyűjteménye, amely jelenleg mintegy 2 ezer 500 díszített textíliát, használati tárgyat őriz, rajtuk megszám­lálhatatlan motívummal. „A század harmincas évei­ben e vidékről indult hódító útjára a beregi névvel jelölt sajátos stílusú keresztöltéses kézimunka. Ez a népművészet iparművészet jellegűvé vált a legkülönbözőbb forrásokból A Nagykőrös és Vidéke Áfész kertészeti szakcsoportja­ként működő kertbarátok klubja a napokban szépen si­került kirándulást - rendezett Szekszárdra, az ottani országos hírű szőlőtermelés tanulmá­nyozására, melyen 42-en vet­tek részt. Tevékeny szakcsoport A kirándulást Csikai Pál klubelnök vezette, aki az autó­buszút során tanulságos is­mertetést myújtott a résztve­vőknek az érintett vidékekről: a Kecskemét után következő Kiskunsági Nemzeti Parkról, s annak különleges növény- és madárvilágáról, majd Solt kör­nyékén elterülő tavakról és a kezdődő szőlőkről, a dunaföld- vári hídról. A szép dunakömlődi csárdá­ban Megpihentek a kirándu­lók és az atomerőművel gaz­dagodó Paks érintése után, ki­bontakozott a már a kelták és rómaiak idején virágzott sző­lővidék, melynek központja Szekszárd, Tolna megye szék­helye. A nagykőrösieket a szek­szárdi kertbarátok nevében Pártái Gyula kollégiumi igaz­gató fogadta, aki Nagykőrösön végezte el a tanítóképző inté­zetet és Csikai Pál tanár ta­nítványa volt. Szíves készség­gel mutatta be a város neve­zetességeit, az ősi Béke temp­lomot, a régi megyeház és le­véltár épületét, a Liszt Fe­renc és Babits Mihály-emié­keket. A Szász sörözőben, ahova az NDK-ból hozzák a finom sört, a szekszárdi áfész elnöke: Izsák Lajos üdvözölte a nagy­kőrösi vendégeket. Elmondot­ta, hogy a szövetkezet 16 szak­csoporttal dolgozik, hétezer tagja van, évi 900 millió fo­rint forgalmat bonyolít le. A város lakóinak száma 37 ezer. Ez a város is nagy ipari fej­lődést mutat, számos újabb gyára és üzeme van. A régi híres Szekszárd környéki se­lyemhernyó-tenyésztést- mé­hészkedés váltotta fel. Évente 15—20 vagon mézet exportál a szövetkezet. Múzeumi látnivalók A nagykőrösiek ezután sok szépet láttak a helybeli mú­zeumban, melyet egy régi pa­táplálkozott és fgyéni terve­zők tették jellegzetessé. Ezért a fogalom nem fedte többé a beregi textildíszítő-művészet valódi tartalmát. „Ezért hallatlanul nagy ér­deme múzeumunknak, hogy összegyűjtötte a beregi fal­vakban található díszített né­pi textíliákat, a családok több nemzedéken keresztül megőr­zött anyagát, és arra töreke­dett, hogy a beregi falvak tex­tildíszítő mintakincse a lehe­tő legteljesebben kerüljön be a múzeumba ...” „A régi darabok sokszor ko­pottak, fakók, de tiszta forrá­sok, melyekből bízvást lehet meríteni újból és újból. Mert mik ezek a hímzések, szőtte­sek? Dalok, amelyekben nagy­anyáink, dédanyáink ritkás öröme, élniakarása fogalmazó­dott meg. Mesék, melyekben álmaik, vágyaik teljesültek. Balladák, amelyekben nehéz életük keservei, tragédiái, a reménytelen hétköznapok fáj­dalmai szólaltak meg. És mindehhez oly kevés kellett nekik. Mindössze egy tű, többnyire piros és kék fonál, meg egy darab kendeivászon. És persze fantázia .. A beregiek, pontosabban ezúttal a vásárosnaményiak táj- és népművészet-szeretete azonban nemcsak szavakban mutatkozott meg. Abban is. rasztházból alakítottak ki. Az egyik részében bemutatják a múlt paraszti életét, bútorai­val, ruháival, s használati tár­gyaival, a másik részben a szépen működő- Sárköz Szö­vetkezet tagjai által most ké­szített pompás kézimunkákat, magyaros bútorokat és szép agyagedényeket, melyekből a körösiek is vásároltak. Az időt jól kihasználták a nagykőrösiek. A város kör­nyékén tanulmányozták a jó termést ígérő, gondosan kezelt, nagy részben már kordonosan művelt szőlőket, kilátogattak a híres gemenci erdőbe, meg­nézték az ottani vadászati múzeumot, melyet még az 1896. évi ezredéves kiállításra építettek. A legnagyobb élményt az egyik szőlészeti szakcsoport központjának a meglátogatása jelentette. A hegyoldalból szép volt a kilátás és finom volt a vörösbor. Egy japán visszajönne A szövetkezetnek 150 tagja van. Mindenki a saját kisebb- nagyobb parcelláján dolgozik, Az Olimpiai Reménységek Versenyének országos döntő­jét a fővárosi tornacsarnok­ban rendezték, a kétnapos via­dalon 24 egyesület több mint 250 fiatal tornásza vetélke­dett. A megyei, majd területi vetélkedőkről továbbjutottak versenyeztek. A Nagykőrösi Kinizsi edzői az országos dön­tőbe jutást tekintették reális célul, ami sikerült is. A bu­dapesti viadalon az ellenfelek nagy többsége a vezető fővá­rosi és vidéki tornászegyesü­letekből tevődött ki. A fiata­loknak három szeren kellett bemutatniuk gyakorlataikat. A körösi fiúk felkészültsé­güknek megfelelően a közép­mezőnyben végeztek. Az 1966-os, 67-es születésű fiúknál kettő B- és öt A-ele- met is tartalmazó gyakorlato­kat kellett bemutatniuk a résztvevőknek. Az előbbieknél Mertlik Ferenc és Illés István, az utóbbiaknál Púi Gyula, Sinkó János és Kiss István képviselték az Nk. Kinizsit. hogy nagyon komolyan vették ezt a nagykőrösi kiállítást. A városi-járási pártbizott­ság megnyitó beszédet mondó titkárával együtt eljött hoz­zánk Czakó János, a vásáros­naményi városi tanács elnöke, Sárréti Géza, a járási hivatal művelődésügyi osztályának ve­zetője, Felhősné Csiszár Sarol­ta múzeumigazgató, s őt se­gítendő a múzeum három mun­katársa: Czira Miklósné, Csi­szár Arpádné és Koncz Bélá- né. Jöttek, hogy építsék a két város barátságát és sokan jöt­tek, hogy sok kérdésre vála­szolhassanak. Igyekezetük csaknem hiábavaló volt. A kiállításra a megnyitás órái­ban alig harmincán voltak kíváncsiak, s közülük sem mindenki érdeklődött szakmai titkokról, a mindent elmagya­rázni vágyó beregi asszonyok­nál. A mai lakásba Ettől függetlenül szép meg­nyitó volt. Fazekas Tibor sza­vai elültették az emberben a vágyat, hogy azon nyomban vonatra üljön, s elutazzon a liszahátra. Megnézni a zöl­dellő kaszálókat, vizet merí­teni a patakokból, s tudást a múzeum kincseiből. Aki pe­dig odafigyelt valóban meg­tanulhatta a modern, a mai lakásba való beregi mintájú hímzések szerkesztésének tit­kait. Valamennyi múzeumi kiál­lítás megnyitását ilyen jól kel­lene megszervezni. Mármint a dolog szakmai részét. F. P. és leszűrt borát adja el a szövetkezetnek, amely kedvez­ményes árú védekező anyag­gal segíti a termelést. Meg­mutatta Pál Lajos gondnok a vendégkönyvet is, melyben a magyar vendégek mellett sok szovjet, német, angol, japán és lengyel vendég dicséri a ma­gyar vendégszeretetet és a jó szekszárdi bort. Az egyik ja­pán vendég: Nakati Nama ma­gyarul fejezte be a beírást: A viszontlátásra! A nagykőrösiek estefelé jó hangulatban indultak "haza. A szekszárdiak megígérték, hogy jövőre ők is eljönnek Nagy­kőrösre tapasztalatcsere-kirán­dulásra. Elismerés illeti a Tol­di Miklós Élelmiszeripari Szak- középiskolát és Szakmunkás- képző Intézetet, hogy autóbu­szát a kertbarátok rendelke­zésére bocsátotta. Kopa László Moziműsor Halálos tévedés: Színes NDK kalandfilm. Előadás kezdete: I 4, 6 és 8 óra. Az 1968-asok hét A-elem- mel szerepelhettek, így Sinkó Zoltán is. Űttörő kosárlabda A XIV. nyári úttörő-olimpia megyei kosárlabda-döntőjét Monaron rendezték, 4-4 fiú- és leánycsapattal. A kiírás szerint a megye északi, illet­ve déli részének 2-2 képvi­selője előző, egymás elleni eredményét magával vitte oda. A körösi fiúkat északi másodikként osztották be. Ne­kik és a gödölőieknek bün­tetőpontjaik voltak (egymás elleni megyei, szövetségi baj­noki mérkőzéseiket nem ját­szották le). Az Arany-iskolás fiúk Monoron mindkét mér­kőzésüket megnyerték, a százhalombattaiakkal nem kellett játszaniuk és végül a 3. helyre rangsorolták őket. A Gulyás, Cseszek, Szilágyi, Horváth T., Horváth B., Áb­rahám, Molnár B., Molnár J., Matuska, Demcsik, Völgyi, Dobnik összetételű csapat a gödöllőieket 9, a nyársapátia­kat 25 ponttal győzte le. Az Nk. Arany-iskolás lányok (Bán, Tekes, Dombi Zs., Tóth, Ken'deres, Szabó D., V. Fara­gó, Lányi K., Botocslca, Len- gyel Gy.) mindkét százhalom­battai csapat ellen vesztettek: a Ligeti-iskolától 65-30-ra, a Ságváritól pedig 48-34-re és a negyedik helyen végeztek. Megyei asztaliteniszezők Szentendrei Papírgyár— Nagykőrösi Kinizsi II. 11-9. A három nappal előre hozott, hétközi megyei férfi csapat­bajnoki találkozón a szívós, élcsoportbeli ellenféllel végig nagyon szoros küzdelem volt. A háromórás találkozón a helyiek döntetlent érdemeltek volna. A vendégek a négy pá­ros találkozóból hármat meg­nyertek és ez döntött. Győzte­sek: Hargitai (3), Perlaki (3), Juhász (1), S. Tóth (1) és Per­laki—S. Tóth páros (1). Labdarúgó MMK-program Magyar Népköztársasági Kupa-mérkőzésekkel kezdődik a Nagykőrösi Kinizsi labda­rúgóinak őszi, hivatalos prog­ramja. Augusztus 10-én itthon a Karatetétien SE, 13-án és 17-én idegenben a Ceglédber- celi VSC, illetve a Dánszent- miklósi Tsz SK lesz az ellen­iéi. S. Z. Köszönetnyilvánítás. Köszöne­tét mondunk minden kedves ro­konnak. ismerősöknek, '-szomszé­doknak, a KIOSZ Pest megyei Titkárságának és dolgozóinak, a KIOSZ megyei vezetőségének, a KIOSZ helyi csoport vezetőségé­nek, a KIOSZ nőtanácsnak, akik drága ió feleségem, édesanyám, nagymamánk. Fej Jinosné szül. Szabó Erzsébet temetésén megje­lentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, részvétükkel mély fáj­dalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. Aratás a Mészáros János Tsz-ben Árpából jó termés várható nők. Kopa László Farkas Péter Beregi hímzések Érdekes kiállítás a múzeumban SPORT —SPORT —SPORT —SPORT —SPORI A tornász ORV döntőjében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom