Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
«ccm 1980. JÚNIUS 8., VASÁRNAP 1780-1830 Művészet Magyarországon A magyar felvilágosodás korának képzőművészetét bemutató kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, az MTA művelődéstörténeti kutató- csoportjával közös tárlat. Néhány jól ismert alkotás mellett kiállításon ritkán vagy eddig nem látott művek sorakoznak. Szoborportrék, tájképek, a népélet zsánerképei, korabeli céhlevelek színes metszetei, oltár- és síremlék- tervek, árnyképek. Az 1780— 1830 közötti időszak egymás mellett élő stílusirányzatai: a késő barokk, a romantika és klasszicizmus festészeti, szobrászati, építészeti, színpadművészeti emlékei, a korabeli könyv- és folyóiratgrafika legszebb darabjai között láthatók Kisfaludy Károly olaj- festményei, Dorffmaister István portréi, Ferenczy István Kazinczyról és Csokonairól készített arcképei, Hild János épülettervei, id. Markó Károly rajzai. A felvilágosodás fél évszázadának legjellemzőbb alkotásait — amelyek műfaji és téma szerinti csoportosításban láthatók a bemutatón — többek között a Nemzeti és a Szépművészeti Múzeum, a Tudományos Akadémia, vidéki múzeumok és könyvtárak, valamint egyházi és magángyűjtemények anyagából válogatták ki a rendezők. A Művészet Magyarországon, 1780—1830. című kiállítást szeptember 7-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A plakáttervezőnél Szyksznian Wanda grafikusművész 1971-bcn végzett a Képzőművészeti Főisütolán. Reklám, és filmplakátjai, lemezborítói nemcsak az üzletekben, a közterületeken, hanem kiállításokon is láthatók. Múlt, jelen, jövendő egysége 3 A környezet, az édesanyái jával lakott ház szobái har- = mániáról, rendszeretetről, | nyugalomról árulkodnak. A | szép mívű bútorok között | finom Ízlésre valló szőnye- I gek, a falakon külföldi utak | emlékei, festmények, grafi- | kák mind arról beszélnek: | aki közöttük él, roppant | fontosnak érzi, hogy kör- | nyezete inspirálja, segítse | napi tevékenységét. S ez | ebben az esetben — Vácott 5 vagyunk, Lehotka Gábor | orgonaművész otthonában | — o napi gyakorlást jelen- | ti, a felkészülést hazai és | külföldi koncertekre, kon- | zervatóriumi és akadémiai I órákra, vizsgáztatásokra. Legutóbb a városi tanács rendezésében, az évente sorra kerülő művésztalálkozón futottunk össze, ahol azt szorgalmazta: a Vácott élt Pikáthy Tibor orgonaművész és zeneszerző műveit a város szerezze meg az örököstől és helyezze el az egykori ferences kolostor középkori épületében kialakított levéltárban. Elképzelések Itt kezdjük a beszélgetést is. — A zenetörténet sokszor tett szemrehányást az utódoknak, s én azt szeretném, hogy nekünk ne lehessen a szeünkre vetni, veszni hagytunk keket. Ezért javaslom, hogy o levéltárban helyezzék el Pikéthy művészi hagyatékát. Kétségkívül közrejátszott ebben az is, hogy a levéltár létrejötte nagy örömet okozott, s ezért is igyekszem kapcsolatot keresni ezzel az intézménnyel. Van egy másik elképzelésem is. Talán módot lehetne találni arra, hogy az orgonával — mint hangszerrel — kapcsolatos muzeális tárgyak gyűjteménye helyet kaphasson az épület egy helyiségében. — Milyen tárgyi emlékek elhelyezésére gondol? — Idén Szombathelyen, 1982-ben Kecskeméten építeek orgonát a drezdai gyár esterei. Fotókat lehetne ké- teni a munkákról, s esetleg pen egy fotókiállítással vol- mód megvetni az alapját e teménynek. S hogy miért i Vácott? Itt van egy or- melyből annyit profitá- amennyit valamennyien, gesen akarunk. Mindenáré én az orgona nyújtotta hetőség kibontakozásának pektíváját a Pest megyei LEHOTKA GÁBORNÁL VÁCOTT vezetés elképzeléseiben látom biztosítva. Emberközelben — Bármitől essék sző beszélgetésünk folyamán, vissza- vissza kanyarodunk az c goná- hoz, a váci orgonához i . — Egy hagyomány n, r teremtődött, a szilveszteri koncerteké, mely lényeges elemévé vált a váci zenei életnek. S ebben a város vezetése is részt vállal, itt köszöntve a város lakóit az új essztendő alkalmából. Ez pedig olyan kulturális forma, mely — érzésem szerint — szocialista tartalommal telített, magas rendű éct emberközeli. Alkotás | A zongorán készülő mű partitúrája. A kottalapon ceruza hangjegyek félbehagyott sora... Lehotka Gábor zenét is szerez. Innen terelődik beszélgetésünk fonala az alkotáshqz szükséges légkörre. — A művészeti élet, de akár egy város vezetőinek a művészekkel kapcsolatos vezetői feladata szerintem elsősorban az, hogy talajt biztosítsanak az alkotás folyamata számára. A XII. pártkongresszuson megfogalmazódott: tág tere van a kísérleteknek, az újat keresésnek. A művészeti élet vezetése viszont válogat, ez a biztosítéka annak, hogy ne merevedjék meg a művészet, ellenkezőleg: állandó változásban maradjon, megújuljon. — Kevés szabad idejének nagy részét Vácott tölti. Vannak-e itt baráti kapcsolatai? — Nekem erről az a véleményem, hogy felnőttebb korban a barátság korrekt, harmonikus munkakapcsolatokban nyilvánul meg és így mindenki barátom, aki jó munka- kapcsolatban van velem. A szó köznapi értelmében vett barátkozásra kevés időm jut, már csak azért is, mert a munkámhoz szervesen hozzátartozik a rendszeres élet. Ha egy nap felrúgom a megszokott, a munka megkövetelte életritmusomat, a másnapom elveszett a munka számára. A szülői ház Vác legnagyobb lakótelepének szélén, toronyházak, sorházak lábánál guggol. A városrész tervezői autóparkolót szántak ide. Vác város vezetői megfontolt előrelátással elálltak a lebontástól — a szomszédos két házzal egyetemben — belátva, hogy egy bérházban a lakók számára nem kellemes szomszéd a naponta gyakorló művész, Előrevetette árnyékát — feltételezve valamennyi szomszéd messzemenő jóindulatát — a véget nem érő torzsalkodássá fajulható vita, hisz sokam dolgoznak három műszakban ... Ezért döntöttek úgy, maradjon itt a ház, s kissé távolabb épüljön a parkoló. Kötődés — Köszönet a város vezetésének, hogy lehetővé tették számomra: megmaradhattam ebben a környezetben, amit megszoktam, és ezzel megóvhattam magam a megpróbáltatásoktól — mondja búcsúzóul a művész. S mi mással fejezheti ki háláját, kötődését Váchoz, mint újabb emlékezetes orgonaestekkel és esetleg újabb Lehot- ka-művekkel. Bányász HédiErők és vektorok viszonya LÁTOGATÁS A DÁNSZENTMIKLÓSI KLUBKÖNYVTÁRBAN Űj épület magasodik a dánszentmiklósi főutcán: vasszerkezetét üvegfalak burkolják, odabent tágas csarnok fogadja az érkezőit és acélbeton hi- dalások jelzik, hogy rövidesen hozzákezdenek a színpad kialakításához. A községi tanács és a helybeli Micsurin Termelőszövetkezet együttes anyagi erőfeszítésével készül — három lépcsőben — a sport, kulturális és ifjúsági ház, amelyben helyet kap majd a könyvtár is. Persze ez még csak a jövő jobb, de már-már ideálisnak tűnő lehetőségeit Ígéri, hiszen az épület — a pénz előteremtésének függvényében — két-három év múlva készül el. Hát igény lesz-e? Örömteli jele ez a gazdagodásnak, annál is inkább, mert ez az épület is példája lehet a célszerű beruházásnak: a sportcsarnok ugyanis színházteremmé alakítható, ehhez társulnak majd a közművelődési célokra hasznosítható szakköri és ismeretterjesztő helyiségek, s végül az emeleten a községi könyvtár és az ifjúsági klub. Ezzel a komplex intézménnyel megoldódik majd a Dánszentmiklóson élők kulturális ellátása, illetve a szabadidő eltöltésének korlátlan lehetőségeit fogja kínálni. A lehetőség tehát ígérkezik és éppen ez veti fel a kérdést: lesz-e igény, lesz-e érdeklődés? Hellyel-közzel bizony azt is tapasztalhatjuk, hogy a társadalmi összefogással, az adottságokat meghaladó erőfeszítéssel felépített közművelődési intézményeket gyéren látogatják. Ilyenkor aztán se vége, se hossza a magyarázkodásnak: az emberek otthonülők lettek és passzívak a kultúra kincsei iránt, nincs érdeklődés. Csak arról feledkezünk meg, hogy az aktív részvételt a közművelődési életben folyamatnak kell tekintenünk, nem pedig egyik napról a másikra kialakuló, megszülető igénynek. Pontosabban arról nem szoktunk beszélni, hogy mi történt a közművelődési intézmény megszületését megelőző időszakban, hogy mit tettünk az igényesség ébresztgetéséért. Dánszentmiklóson máris szó esik az érdektelenségről. A 2600 lelket számláló község lakóinak túlnyomó része helyben talál munkát, a bejárók száma alig éri el a százat, nem kell hát számolni az ingázás okozta nehézségekkel. Az emberek nemcsak itt laknak, itt is élnek. Milyen tartalmas, személyiséget fejlesztő szórakozási lehetőségek csábítják a helybelieket? Egyetlen közművelődési intézmény van Dánszentmiklóson: a tanács épületében működő klubkönyvtár. — Minden lakosra két könyv jut, a kötetek száma megközelíti az 5500-at, ha az olvasók számához viszonyítjuk, akkor 21 könyv jut mindenkire — mondja Király Józsefné könyvtárvezető. — Lényegében mind a könyvellátásban, mind az olvasottság arányában elmaradunk az előkelőnek nem számítható megyei átlagtól is. Tavaly valamivel több volt az olvasó, csakhogy négy hónapig beteg voltam, ezalatt a könyvtár Zárva volt és az emberek hamar elszoknak. Szinte elölről kellett kezdenem mindent. A folyamatosság ereje Király Józsefné öt éve dolgozik a dánszentmiklósi könyvtárban, érettségi után lett a bibliotéka gazdája. Aztán egy év múlva felvették a főiskolára, azóta már szakképzett, friss diplomás. A falu kinevelte hát saját népművelőjét és ez is az örömteli jelenségek közé tartozik. Mostmár az esetleges betegség sem okozhat nagy problémát, mert a tanács egyik alkalmazottja szerény tiszteletdíj ellenében vállalta a helyettesítéseket. Csak akkor ÁTKELŐ A FOLYON Árpád-kori lelet Több Árpád-kori település nyomaira bukkantak a régészek a Tisza völgyében. Ti- szaugtól keletre, közvetlenül a folyó partján lévő, mélyen felszántott területen az első terepbejárások alkalmával háznyomok, kemencék, csodálatos kerámia bográcsok, s a korra jellemző más kerámiák kerültek a felszínre. Ugyancsak ezen a vidéken Tiszaug- tól északra, téglából épült templom és egy nagyobb, kőből készült épület romjai hívták fel az archeológusok figyelmét egy másik. Árpádkori falu maradványaira. Az első hitelesítések alkalmával különböző település- nyomokra, lakóházmaradvá- nyokrá, tégla- és kerámiaégető kemencékre bukkantak. A település földrajzi elhelyezkedéséből, fekvéséből arra következtetnek, hogy az Árpád-korban fontos tiszai átkelőhely lehetett. A kőépület- maradvány is nagyon ritka az Alföldön, mert a romokat rendszeresen kitermelték és a köveket újabb építkezésekhez felhasználták. TV-FIGYELŐ FŐORVOS ÚR. Afféle egészségügyi fehér hollóként állítódott elénk péntek este az a dr. Kheőty nevet viselő gyermeksebész, aki arról nevezetes, hogy nem fogad el hálapénzt. Csupán hivatalos illetményéből tengődgetvén természetesen csak egy tizennégy esztendős vén Wartburgja van, s immár az is a szétesés végső állapotában. Hát ez a járgány vált aztán e szatirikusnak nevezett tévéjáték végére egy afféle fémből és gumiból egybeszerkesztett jelképpé, amely azt testesíti meg, hogy manapság errefelé még az is megborravalóztatik, aki azt végképp nem akarja. Mint emlékezhetünk rá, a gesztust gyakorló ifjú apa egyszerűen ellopta, és természetesen állami pénzen újjávarázsolta azt a kilométerfaló vénséget. A történetnek elsősorban ez a fordulata volt tetszetős; éppen olyan csavarintás ez, mint amilyen egy mai keletű szatírába beleillik. Ám ami ezt a kétségkívül jó leleményű alapötletet övezte, az már korántsem ragadtathatta tapsra a nézőt. A história arány* és mértéktévesztéseire gondolunk. A valóságtól való elrugaszkodásoknak az olyan megnyilvánulásaira, mint például az, | hogy csak úgy, puffra kiadható az a több tízezer forintos vállalásra szóló munkalap; meg arra a végső jelenetre, amikor szintén óriásléptekkel ugrándoztak fel és le azok a vételi összegek. Aki egy picit is járatos a gépkocsik világában, az tudhatja, hogy a valóságosan tapasztalható üzelmek azért nem ily kötetlen nagyvonalúsággal zajlanak le, hanem egy kissé szabályozottabban. Utóbbi példánkon tovább tűnődve: hát lehetséges olyan becslői szorzás-osztás, amely azt a kezdeti tizenvalahány ezer lorintos árat — jatt fejében — feltornáztathatja a háromszorosára? Ez még egy szatírában is képtelenség! S mivel az, így az egész példázat erejét és leleplező érvényét veszti: még azokban az elemeiben is kételkedni kényszerülünk, amelyek amúgy szorosan tapadnak a valósághoz. A színészek egyébként látható élvezettel vettek részt ennek a doktoros autósdinak a megelevenítésében. Kálmán György, mint a naiv lelkületű és tiszta kezű sebész egy sokkal nívósabb vállalkozásba illően kétkedett, téblábolt és hüledezett, s a többiek is igazán jól karakterizáltak. De mindez hiába, ha nem egészen azt mondták, cselekedték, amit a néző egy ily torzképet figyelve még képes elfogadni. IKLAD. Egy magasan a léc fölött átlendülő rúdugró jelképes mozgássora vezette be azt a riportot, amely az ikladi Ipari Műszergyár termelésének kedvező alakulásáról adott hírt a péntek esti híradóban. Mert akárcsak az a bizonyos sportoló, e Pest megyei üzem is — mondjuk stílusosan — mind jobban fog s röppen. Mint Kiss Kálmán műszaki igazgató elmondta, sikereiket elsősorban a mosógép- és a hűtőgépmotorok gyártásának megszervezésével érték el. E két fő terméküket oly eredményesen készítik, hogy nem elképzelhetetlen számukra a tízmilliós haszon. Ennek a jogosan várt eredménynek immár 3200-an fognak örülni az ikladi gyárban — az üzem létszáma ugyanis már ily tö-; megesre gyarapodott... Akác* László I lesz zárva a könyvtár, ha Királyné szabadságát tölti, erre az időszakra ■ ugyanis nem fizethető helyettesítési díj... Pedig a könyvtárvezető által elmondottak is igazolják, hogy a folyamatosság megtörése után, visszaesik az érdeklődés, kevesebb az olvasó. A könyvtár egyetlen — egyre inkább szűknek bizonyuló — helyiségből áll, a klub is csupán egy terebélyesebb szoba. Igaz szépen, ízlésesen rendezték be, találhatunk itt játékokat, színes televíziót, diavetítőt, lemezjátszót. S működésének anyagi feltételeihez — ha szűkösen is —, de rendszeresen hozzájárul a községi tanács. A fiatalok azonban többnyire csak a hétvégeken jönnék televíziót nézni; rendszeres, szervezett program nincs az utóbbi hónapokban. Rejtett a lehetőség — Éppen egy generációváltás időszakát éljük — mondta a könyvtáros. — Azok a fiatalok, akik eddig idejártak, férjhez mentek, megnősültek. Ilyenkor kezdődik a fészekrakás időszaka: építkeznek, többletmunkát vállalnak. Aztán meg jön a gyerek és ezután már csak nagyon ritkán látjuk azokat is, akik régen a legaktívabbak voltak. Sajnos az utóbbi két évben a főiskola és a betegeskedésem miatt én sem tudtam segítséget adni a klub működéséhez. Ráadásul nagyon elfoglalt a saját munkám. Alaposan vissza kell lapozni a könyvtári naplóban, hogy közművelődési eseményeket is találjunk: tavaly ősszel a mezőgazdasági könyvhónap megyei megnyitója, s előtte előadás a politikai könyvhónap alatt, még. előbb ismeret- terjesztő előadások, és Bánffy György, Oszter Sándor, Bodor Tibor vendégszereplése, Jókai Anna és Fehér Klára író—olvasó találkozója. S az idén? Másfél héttel ezelőtt Fodor András költő tartott rendhagyónak nevezett irodalomórát az iskolában. A könyvtár rendezvényeinek folytatását jelezheti e legutóbbi esemény, s a könyvtáros újabb műsor előkészítésén dolgozik. Igényeket elsősorban a színvonallal szemben tapasztalhatunk, hiszen évente mindössze 7—8 ezer forint jut rendezvényekre. s ez behatárolja a számszerű lehetőségeket. Inkább a könyvtári, klubkönyvtári műsorok számát tekinthetjük korlátozottnak, mert lehetőség kínálkozna. A Micsurin termelőszövetkezetben dolgozó függetlenített közművelődési felelőssel közösen, az eddigieknél is több — és az anyagi lehetőségek alapján — vonzóbb programot szervezhetnének Dánszentmiklóson. ! A Állandó hiányérzet — Sajnos semmilyen, kapcsolatunk nincs a termelőszö- vezetkezet népművelőjével — vallja meg a könyvtárvezető. — Ebben én is hibásnak érzem magam, bár többször is próbálkoztam ott letéti könyvtár létesítésével, de sikertelenül. Előfordult, hogy összeállítottam a szocialista brigádok vetélkedőjének kérdéseit, rendszeresen küldtem értesítést a könyvtárban tartott rendezvényekről, meghívtam a brigádok vezetőit, de harmincból csak öt jött el. Pedig állandóan érzem a kapcsolat hiányát, mert tudom, hogy a termelőszövetkezetben is időről időre rendeznek közművelődési programokat. Új épület magasodik Dán- szentmiklós főutcáján: sport, kulturális és ifjúsági ház épül, amely helyet ad majd a könyvtárnak is. A falu erejét igencsak meghaladja az eddig előteremtett 5 millió forint. Két függetlenített, főfoglalkozású népművelő dolgozik jelenleg a községben: hozzáértéssel, jószándékkal és lelkiismeretesen. Az erők nem hoznak létre vektormennyiséget, az utak párhuzamosak. Nem késő még, hogy mire a korszerűnek ígérkező intézmény elkészül, ne legyen gond a benépesítése, hasznosítása. Kriszt György
