Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
NYÁRVÁRÓK KÉSZÜLŐDÉSE Vízparti tervek gaink nem mérhetők a Balaton vagy akár a Dunakanyar (Szentendre, Leányfalu, Viseg- rád stb.) színvonalához. De ez nem is szükséges. A célunk — jobbára kispénzű emberek nyaralóparadicsoma a mi Duna- águnk —, hogy jó szervezéssel, nagyon aktív társadalmi Összefogással a kornak megfelelő, jó átlagos nívójú üdülőövezetet hozzunk létre. — Konkrétan ez milyen szintet jelent? — Az egész terület szilárd útburkolattal való kiépítését, minden család számára a villany és a vízvezeték biztosítását, zökkenőmentes élelmiszer- ellátást, szerény, de kulturált szórakozási lehetőségeket és a szervezett szemétszállítás megoldását. — Milyen anyagi hozzájárulást igényelnek ezek a tervek a tulajdonosok részéről? — Az említett több mint 10 milliós összeg egyharmadát például az itt üdülők adták, azonkívül természeztesen társadalmi munkát. — Az idei nyár mi újat hoz, mekkora lépést előre a megkezdett úton? — Azt hiszem, a legnagyobb eredményünk, hogy június végére minden házban kigyullad a villany. — Egyénenként mekkora összeggel kellett ehhez hozzájárulni? — Családonként 7500 forinttal. — Nem tartották soknak? — Nem. Ma már elemi igény a villany, még a nyaralásnál is! Az idén nem — További tervek? — A majdani vízhálózat terveit még idén elkészíttetjük, a következő évben megalakítjuk a víztársulást, hogy aztán megkezdődjék az érdemi munka. — Mikor lesz víz? — A hatodik ötéves terv végére. De nemcsak a vezetékes vizet, hanem az utak teljes rendbe hozását is addigra tervezzük. — És mi az, ami nem valósul meg, pedig nagyon szükséges lenne? — Sajnos, nagyon rossz az élelmiszer-ellátás. Csak 1981- ben kerülhet sor egy ABC-áru- ház építésének megkezdésére. — És gond a szemét. Jelenleg annyit tudunk csinálni, hogy évente két alkalommal általános lomtalanítást szervezünk. Ilyenkor teherautók szállítják el az összegyűlt, házilag megsemmisíthetetlen hulladékot a kiskunlacházi sze- métgyű’tőbe. Egyébként mindenki köteles rendben tartani háza táját, és a napi szemetet vagy elégetni, vagy elásni. Ezt igyekszünk szigorúan ellenőrizni. A környezet tisztasága, a természetvédelem ugyanis legalább annyira hozzátartozik a kulturált életfeltételekhez, mint a villany, a víz vagy az út. — A jövő képe? — Üdülőterületünk nagyon hosszú (öt és fél kilométer!), ezért szeretnénk a meglevő strand mellé még egyet kialakítani. Azonkívüli a kempinget (nagyon kicsi, bár van hideg-meleg víz, mellékhelyiség) egy nagyobb területre kell áttelepítenünk. — Kempingezők is vannak? Már hagyomány — Hogyne! Nagyon forgalmas itt az plet nyáron. Egy-egy hét végén 4—5 ezer ember is nyüzsög a parton, igazi vaká- ciós a hangulat. A játszóterünkön egyébként (1978-ban készült el társadalmi munkával) aszfaltozott, kombinált kispályás futball-, kosárlabda- és röplabdapálya van, lehet szórakozni a fiatalságnak. Augusztus 20-án pedig — ez már hagyomány — egész napos sportvetélkedőket tartunk. Este aztán összegyűlik mindenki szabad tűzön készített birkapaprikásra, tábortűzre. — Kialakult valamiféle üdülőközösség is? — Igen. Az érdekazonosság — minél kényelmesebbé, szebbé alakítani környezetünket — és a pihenés, a szabad idő adta jó érzés könnyen összehozza áz embereket. Természetesen mindenütt vannak olyanok, akik kivonják magukat az adott közösségből, a többség azonban jószomszédi, sőt baráti viszonyban van egymással. S. H. K. f A kiskunlacházi Duna- I part valaha csupán az itt | élők nyári fürdőhelye | volt. Az elmúlt évtized | azonban nagy változásokat | hozott. A városi ember | egyre növekvő vágya, ki- I szabadulni a kőrengeteg- | bői, csakhamar új honfog- I lalást eredményezett, és | rövid egy évtized alatt a | Kis-Dunának ez a terme- | szetes szépségű szakasza £ benépesedett. A fővárosból i ideáramlók felépítették | hétvégi házaikat, és ma | már 850 üdülőtelek-tulaj- I donos, több ezer fiatal és £ idős ember élvezi itt a pi- ! henést, a vizet, a nap- ! fényt, a csöndet és a baji ráti társaságot. Az eredmények A megváltozott körülmények, a szinte spontán megindult fejlődés természetesen új »feladatokat hozott felszínre. A növekvő igényeknek megfelelő, kulturált üdülőterület kialakításának szervezett, nem kis anyagi és társadalmi összefogást igénylő munkáját. A Ráckevei-Duna Intéző Bizottság — a Kis-Duna legfőbb védnöke — 1976. március 7-én közgyűlést hívott össze, amelyen a feladatok megoldására létrehozták a Kiskunlacházi II. számú Területi Üdülőhelyi Bizottságot. Elnökét, Szőke Antalt, a bizottság eredményeiről és a közelgő nyár terveiről kérdeztük. — Tulajdonképpen négy év semmi, nagyon fiatalok vagyunk, de eredményeink rácáfolnak erre a rövid időre! Gyorsan, csak leltárszerűen hadd soroljam fel, meddig jutottunk. Több mint 10 millió forint értékben fejlesztettünk. Utakat, elektromos hálózatot, játszóteret építettünk, parkosítottunk, közös stégeket állítottunk fel, két mély fúrású kút adja a vizet, az utcák nevet, a házak számtáblát kaptak, 1978-ban megindult a postaszolgálat, tavaly elkészült egy új étterem. — Ezek szerint elégedettek lehetnek a fejlődés ütemével. Színvonalát tekintve, hogyan látja a kiskunlacházi üdülőterületet? Összefogással — Az országos programon beiül mi a jövőben sem számíthatunk kiemelt támogatásra, helyzetünk, adottsáKezdődik A diák, mióta világ a világ, június elején már bizony többet gondol a szünidőié, mint a tanulásra. Az utolsó héten pedig fölkerült a táblára a boldogító szó VAKÁCIÓ első betűje, hogy a napok múlásával egyet-egyet hozzáírva — így is noszogatva a várva várt idő jöttét — elérkezzenek az utolsóhoz, az Ó-hoz, felsóhajtva — végre! Hajrá, kezdődhet a nyár! Családi körben Igen, kezdődik. De például az újhartyáni kisdiákok, hol és hogyan töltik majd napjaikat, míg szüleik dolgoznak? Kökényest Imre, az általános iskola igazgatója válaszol a kérdésre. — Valóban, itt a nyár, de nálunk ez nem jelent problémát. — Ügy érti nincsenek elhelyezési, ellátási gondjaik? — Nincsenek. Nyáron ugyanis az iskolában nem működik napközi, nincs rá igény. — Hogy-hogy? Hiszen gondolom általában itt is mindkét szülő d-olgozik? — Általában igen, De, Üj- hartyán kis, zárt település, ahol a legtöbb család együtt a vakáció él a nagyszülőkkel, ezért eleve nincs gond a felügyelettel. Ez az egyik. A másik, az a nagy különbség például, ami a városi és az újhartyáni gyerekek lehetőségei között van, a szünidő eltöltési módját illetően. Itt mindenki kertes, családi házban lakik, tehát adott a biztos mozgástér, de adott a sokfajta elfoglaltság is. A szülők tudniillik faluhelyen manapság is befogják a gyerekeiket — nagyon helyesen! —, a napi munkába. Persze a befogadás mértéke nagyon. sokat csökkent az évek folyamán. Emlékszem húsz évvel ezelőtt még azért is harcoltunk, hogy engedjék a gyerekeket iskolába. A minek az, a földet túrni iskola nélkül is lehet szemlélet erősen benne élt akkor még a falusi ember tudatában — most viszont sok családban inkább a városi szokás, a gyerekek túlzott kímélése ellen kell szót emelnünk. Táborozok öröme — Az újhartyáni gyerekek ezek szerint családi körben vakációznak, az iskolának semmi gondja? — Azért nem egészen! Ha a napközis ellátásra nincs is igény, annál nagyobb az érdeklődés a gyereküdültetés iránt. Sajnos, kevesebb a lehetőségünk, mint amennyi az igény. Köriiibelül 50—60 tanulót tudunk elhelyezni egy szezonban. (Az általános iskolai diákok létszáma az idén 240 fő.) — Hol? — Járásunknak szépen kiépített tábora van Révfülöpön. Tíznapos turnusokban váltják egymást a csoportok. Azonkívül 8—10 diák részére van hely a különböző szaktáborokban. Ide azonban csak a jó tanulmányi előmenetelért, jutalmul mehetnek. Ezek kéthetesek és az ország más-más részein vannak. És minden évben 1—1 tanulónk a zánkai úttörővárosba is eljut. — A városi gyerekek ugyancsak irigyelhetik újhartyáni pajtásaikat! De még !milyen más lehetőségeik vannak a vakációzó diákoknak? — Az iskola a klub-könyvtárral együttműködési szerződést kötött. Ennek értelmében egész nyáron folyamatosan rendeznek gyermekprogramokat. Azonkívül (ezt szintén az iskola szervezi) minden évben, minden osztály részt vesz 2—3 napos kiránduláson. De, hadd említsek meg egy érdekes és örvendetes tényt. Ez is szorosan kapcsolódik a Béke féri csetepaték ÉRDI PILLANATKÉPEK A LAKÓTELEP ÉLETÉBŐL Mennyit bír az acéltartó? A HADI JELENTÉS KELTE: , 1980. június. A hadijelentés ( helyszíne; Érd, Béke tér, lakótelep. Terepvázlat: a teret négy, egyenként ötszintes sorház veszi körül. A házak előtt garázsbejárók, azok betoncsíkjai között virág. Körben járda. Középen autóparkoló. Ezt három részre osztja két, betonkockákkal övezett, hatalmas árok. A csatározások oka: maga a telep. A harcoló felek: gyerekek, szülők, autósok, lakók, tanács. A harcesemények részletes leírása: Amikor tavaly júniusban a negyedik házat.is átadták, a tér még felvonulási területe volt az építőknek. Az itt lakó több száz család akkor több fórumon érdeklődött (lapunknál is), mi lesz a tér funkciója. A beruházók, a tervezők és a kivitelezők közölték: az építési szabályok értelmében autóparkolót alakítanak ki. A családok reklamáltak, lapunk is interpellált: az itt élő több száz gyerek számára nem lehetne-e legalább egy kis részt játszótérnek kiképezni? Válasz: a lakótelep tovább épül, később lesz játszótér is. Hiába minden érv, hogy a később, az késő lesz, a térre betonterítő került. AZ EGYIK FRONT tehát kialakult. Az autók beálltak, a gyerekek meg — természetesen — játszani kezdtek. Ott, ahol lehetett. Az autók között. A labda állandó fegyverré vált. Nagykamaszok fociznak, lábteniszeznek, a gumi- vagy bőrgolyó pattog, repül, ki tudja, hol áll meg. Igen gyakran egy parkoló autó oldalában, üvegében. A harc ilyenkor fellángol. Az autótulajdonos, ki rettegve figyeli kocsija sorsát lakása ablakából, sztenfori hangon kiabál valamit — vérmérséklete szerint, mit — hol, hogyan és mivel játsszanak a srácok. A labdázó gyerek ugyancsak ablakban figyelő szülője ilyenkor hasonló módon válaszol: mikor és hová tegye gépkocsiját a gazdája. Állóháború alakult ki. Megoldás, úgy tűnik, nincs, hacsak most, utólag egy magas drótkerítéssel le hem választanak — a többi lakótelepen jól bevált módon — egy úgynevezett dühöngőt a focizók- nak. A MÁSIK FRONTOBÍ hasonlóan bonyolult a helyzet. A lakók — emberibbé tenni a betonrengeteget — a garázsbejárók közötti földet futóméhoz: hogyan nyaralnak gyermekeink? Nos. Legalább 50—60 családnak van a Balatonon, vagy a Mátrában, Ti- szakécskén, Tősfürdőn (a Tisza vidékét nagyon kedvelik) nyaralója. Az egész család elmegy együtt. El sem tudja képzelni, micsoda szemléletbeli fejlődést jelent ez! Valamikor a falusi embernek még ha tehette is, akkor sem jutott az eszébe nyaralni menni. Nem unatkoznak De, nem csak nyaralni, hanem hétvégeken kirándulni is el-el mennek a családok. Egyszemélyes élményemet hadd mondjam el ezzel kapcsolatban. Nem is olyan régen Pesten járva, a Várban megnéztem egy kiállítást, ami érdekelt. Tudja kikkel találkoztam, ott sétálgattak a várudvarban nézelődve? Üjhartyániakkal. Két család, szülők, íiagyszülők, gyerekek. Nem fognak hát unatkozni az újhartyáni gyerekek a vakáció alatt. És ha úgy érzik, kevés a kert, szűk az udvar, kimennek a Béla-gödörbe. Ez egy jó nagy füves térség az iskola mellett. Ott aztán lehet focizni, futkározni, kézilabda és futballkapu is van (az iskoláé), lehet igazi meccseket rendezni. S. Horváth Klára maggal vetették be, tujákat, kis virágokat ültettek. Szépen alakul a helyzet. Alakulna. A már említett labdák ugyanis gurulnak, a fű, a virágok közé is, utánuk kis gazdáik, ügetnek, bele a fűbe, a virágokba. Az ilyenkor lezajló események már ismertek: az ültetők üvöltőnek, a gyerekek szülei szintén. Ismét csak patthelyzet. Ám azonnal egység teremtődik a lakók. között, ha a teret éktelenítő két árokról van szó. Ennek feltöltése, füvesítése állítólag a beruházó és (vagy) az építő feladata lenne. (Azért e bizonytalanság, mert ezt a lakókkal nem közölték.) Eme árkokba kellett volna felállítani a közvilágítás oszlopait, mely oszlopok immár egy éve hevernek a földön. A telep esténként teljes sötétségbe borul. A lakók dühöngenek vagy töprengenek: ha ők, társadalmi munkával, szabadidejükben, saját pénzükért igyekeznek kicsinosítani otthonuk környékét, akkor az, akinek ez kötelessége, lenne (és most lényegtelen: beruházóé vagy kivitelezőé) miért nem teljesíti feladatát? A HADITUDÓSÍTÓ legutolsó szemléje alkalmával a következőket tapasztalta: megjelent három kiskatoma (ezúttal valódi katonákról van szó), s a PÁÉV egy darus kocsijának segítségével a villany- oszlopokat kiemelte az árokból, és — szépen keresztbe fektette a téren. Hat hatalmas fogpiszkáló. Hevertek békésen napokig. A hét végén már álltak. A fronton valami készül? Lehet, hogy béke lesz? Andai György Az Építéstudományi Intézet szentendrei kísérleti telepén, a tartószerkezeti laboratóriumban, vékony falú acéltartókat vizsgálnak. Céljuk, hogy az elemek teherbírási tartalékait meghatározzák. Ha a kísérletek kedvezőek, akkor nagy fesztávú, könnyűszerkezetes csarnokok áthidalására használhatják majd a Dunaújvá-. rosban gyártásra kerülő acéltartókat. Energiát a takarékosságra! A fejlett ipar . tudvale- vően sok energiát használ fel. Érdemes azonban megfigyelni a felhasználás arányait. Az északamerikai kontinens például — itt él a föld lakosságának tíz százaléka — elhasználja a világ energia- termelésének negyven százalékát. Általában megfigyelhető, hogy a fejlett ipari országok magas életszínvonala, a nagy nemzeti jövedelem árnyékában nemcsak nagy mértékű energiafogyasztás, hanem rendkívüli energiapazar lás is rejtőzik. Tanulságos a gépipar vezértermékének, a gépkocsinak az esete. Hetven év alatt, egy autó előállítási ideje egytizedére csökkent — úgy, hogy közben jóval bonyolultabb lett a szerkezete. Ugyanezen idő alatt viszont az egy kocsi előállításához szükséges energiamennyiség háromszorosára nőtt. 1 Ezért is fordul a figyelem napjainkban a gyártási módok energiaigényessége felé. A legkényesebb helyzetben a gépipar van. A gépek és berendezések — más iparágak gyártmányaihoz képest — igen sok alkatrészből állnak, és e sok. különböző darabot más-más technológiával kell készíteni. Amikor a melegített férne, két kovácsolják, hajlítják, vagy alakítják, a felhasznált energiának legalább a fele veszendőbe megy. A hidegalakításhoz, például a sajtoláshoz sok, és gondosan kivitelezett, különlegesen pontos méretű szerszámra van szükség. Figyelemre méltó a tapasztalati arány: egy-egy ilyen szerszám körülbelül 25-ször hosszabb ideig készül, mint amennyi ideig használható. És ezeket a technológiákat még mindig a takarékosabbak között tartják számon, a kézi megmunkálással vagy a forgácsolással szemben. Ezek a gondok a magyar gépiparban fokozottan éreztetik hatásukat. A fajlagos — a termelés egységére vonatkoztatott — energiafelhasználás ipari termelésünkben jelenleg még kedvezőtlen. Az egységnyi termelésnövekedéshez mintegy két és félszeresen több energiát használunk fel, mint a fejlett ipari országok — tegyük hozzá: ezzel egyidejűleg a termelékenység sem mondható élenjárónak. Több hazai gépipari vállalatnál folyik rekonstrukció; korszerűsítik a gépműhelyeket, újratervezik a gyártósorokat. Ezekben a tervekben kellene több helyet adni a technológiák energiamérlegének és ennek alapján az ésszerűtlen felhasználás megszüntetésének. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis az effajta átalakítások célja kizárólag a termelés növelése, esetleg a minőség javítása volt, nem o kevesebbet fogyasztó gépek munkába állítása. Előadódhatnak olyan esetek is, amikor konstrukciós oldalról nyílik lehetőség takarékosságra. A bátrabb tervezők nem riadnak vissza attól sem, hogy a termelékenyebbnek, gazdaságosabbnak tartott öntvény, vagy kovácsolt munkadarab helyett elektronsugaras hegesztett szerkezetet, esetleg műanyag betont javasoljanak. Külföldön mind gyakoribbak az ilyen átváltások, kihasználva az elektromos vagy a kémiai energia anyagleválasztó képességét. Amikor tehát a gyártó- berendezéseket mind több üzemben újakra cserélik, eközben nem szabad sajnálni az energiát, a technológiák energiaszempóntú átvizsgálásától sem. Bognár Sándor