Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

MrZrrr -4/)? W Kmnap 1980. JŰNIUS 1., VASÄRNAP Nem törvényszerű, elkerülhető! Fittyet hánynak a szabályokra Velőtrázó sikoly, utána csend. Baleset történt. Ilyen­kor sokan szemrehányást tesznek önmaguknak, amiért nem figyelmeztették előtte tár­sukat. Sok esetben lenne er­re alkalom, de előfordul az is, hogy egy társuk élete árán már csak mások tanulják meg, hogy jobban vigyázzanak, Nem figyelmeztették A ceglédi Lenin Tsz dolgo­zója lucerna teregetése közben belezuhant a tároló aknába. Előtte figyelmeztették ugyan, de mivel nem volt védőrács, F. A., aki ittasan dolgozott, beleeshetett a mély gödörbe. Egy másik eset: az a 'vil­lanyszerelő, aki a munkavé­delmi versenyen első helyezést ért el, a gyakorlatban fittyet hányt a legfontosabb szabá­lyokra. Szerelés közben elsőd­leges — ezt minden villany- szerelő tudja —, mielőtt mun­kához keZd meg kell győződ­nie a vezeték áramtalanításá- ról. Ezt mulasztotta el F. I. és halállal fizetett ezért a fe- ledékenységéért. F. I., a balesetet szenvedett villanyszerelő nem egyedül dolgozott. Egy egész brigád volt a szemtanúja tragédiájá­nak. De mégis hagyták, hogy társuk minden védőfelszerelés nélkül menjen fel a 10 méteres oszlopra. Így szedi néha a vá­mot a közömbösség és az érdektelenség. Ha szólnak, ta­lán F. I. még ma is él. A Szakszervezetek Fest me­gyei Tanácsa munkavédelmi osztályának segítői a társadal­mi munkavédelmi felügyelők. Munkájuk során egy-egy vál­lalatot vizsgálnak és a tanul­ságokra felhívják az illetéke­sek figyelmét. Legutóbb a vá­ci Fényforrás és Alkatrész. Gyárban jártak. Hiányzott a védőeszköz Néhány példát kell elmon­dani okulásként aZ ott tör­tént balesetek közül. Igaz, ugyan nem fordult elő halál­eset, de a figyelmeztetés még­is megszívlelendő. S. V. betanított munkásnak a lábát egy kocsin levő üveg­cső sebesítette meg. Mint utóbb kiderült, nem követke­zett volna be a baleset, ha előzőleg a kocsit védőlemezzel látják el. A kísérleti gyártásban egy vékonyabb falú bura bevoná­sát végezte K. S.-né. Munka közben az egyik bura össze­tört. A vizsgálatból fény de­rült arra, hogy ehhez a mun­kához nincs megfelelő védő­eszköz. A legszomorúbb és minden­képpen elgondolkoztató az, amikor egy év után hasonló baleset ismétlődött meg ugyan­azon a helyen. V. I. kemence- adagoló megsérült, üvegpor ment a védőszemüveg mögé amely a sz'emébe került. A munkavédelmi felügyelők megállapították, hogy azon a területen alkalmazott védő- szemüvegen nincs megfele.ő porzás elleni burkolat. Ezt valamennyien tudták, még­sem intézkedett senki, an­nak ellenére, hogy egy évvel korábban ilyen baleset már előfordult. A furcsa az eset­ben az, hogy a dolgozót fe­gyelmi elé állították, amiért csak másnap jelentette be a balesetet, mikor a szeme be­gyulladt. Azokat pedig, akik­nek a védőeszközöket ellen­őrizniük kellett volna, még nem vonták felelősségre. Történt a gyárban még több sérülés, melynek figyelmetlen­ség, kapkodás és rossz mun­kaszervezés volt az okozója. Nem egyszer előfordult az is, hogy a védőeszközök hiá­nya idézte elő a szerencsét lenséget. Amint azt a tár­sadalmi ellenőrök megállapí­tották: tavaly a gyaroan 60 üzemi baleset volt. Sok nem esett volna, ha időben törté­nik megelőző intézkedés, vagy ha a munkálatokhoz védőbe­rendezéseket és egyéni védő- felszereléseket adnak, s gyak­rabban ellenőrzik ezeknek az eszközöknek a rendeltetéssze­rű használatát. Meg kell előzni Mindezek az esetek — bi­zonyítják azt a jegyzőkönyvek — elkerülhetők lettek volna, hiszen soha sem végzetszerűen törvényszerűen következtek be. Hogy ne legyen több bal­eset aZ idén, ezt megelőzően és ezt elkerülni minden dol­gozónak és vezetőnek alapve­tő kötelessége. A Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsa munkavédelmi osztálya fi­gyelemmel kíséri a megyei baleseteket. Hamarosan egy csoportba gyűjtve vizsgála­taiknak tanulságait, segítséget kívánnak nyújtani a vállala­tok és üzemek dolgozóinak és vezetőinek ahhoz, hogy ide jekorán meg tudják előzni a tragédiákat, és kevesebb bal­eset történjen eZentúl a me­gyében. Sz. M. Greguss és a lakásfelújítás Mint általában a bérházak­ban, a DCM váci lakótelepén is a lakásfelújításokat 50 szá­zalékos költségtérítéssel támo­gatja a gyár. Ez a közismert rendelkezés volt a kiinduló­pontja annak a bűncselek­ménynek, amely meglehetősen csekély hasznot, de annál ko­molyabb büntetést hozott — legalábbis eddig —, a váci Greguss Lászlónak. A 48 éves férfi ugyanis különböző beru­házások költségét kívánta megosztani egykori munkahe­lyével, anélkül, hogy e beru­házásokat valóban végrehaj­totta volna. A csalárd pénz­szerzésnek ehhez a mindeddig nemigen ismert módszeréhez blokkokat szerzett, majd a két olajkályha és egy gázpalack megvásárlását tanúsító számlá­kat lakásfelújítására hivatkoz­va, elküldte a cementgyárnak. A trükk első alkalommal be­vált, a vádlott térítésként 2820 forintot kapott, és talán senki sem jött volna rá a stik- lire, ha ezután rövid időn be­lül nem következik egy 4020 forintos gáztűzhely... A má­sodik számla megérkezése után azonban a vállalat egyik el­lenőre megjelent a Thälmann téri lakásban és ez a vádlott lebukását jelentette. Mindez azonban aligha lett volna iga­zán súlyos vétek a törvény házában, ha Gregusst tavaly már nem ítélték volna el ép­pen csalások miatt. így azon­ban a Váci Járásbíróság az olajkályhákért — nem jogerő­sen — 7 hónapi fogházra ítélte a férfit, és kötelezte a korábbi 10 hónapos felfüggesz­tett szabadságvesztés végre­hajtására is. B. E. Rablóból pandúr A vonatra! „Különös érzés egy gengsz­terre várni, akit a Scotland Yard, az Interpol és még né­hány ország rendőrsége kö- röz” — kezdi írását a nyu- | gatnémet Bunte riportere. A riport Rio de Janeiro egyik liuxusszáliójának teraszán ké­szült. ahová Ronald Biggs, az egykori hírhedt angliai vo­natrablás egyik tettese két „gorilla” kíséretében érke­zett. mert mint elmesélte, nemrégiben állítólag helikop­teres emberrablók akarták el­fogni és Angliába szállítani. A magyar televízió nemrég mutatta be az 1963-as vonat­rablás történetéről szóló fil­met. Biggs és 13 társa akkor 2,6 millió fontot zsákmányolt a Glasgow és London között közlekedő éjszakai vonat pos­takocsijából. A pénznek az­óta is csak egy kis töredéke került elő. A tettesek többsé­ge hamarosan kézrekerült — Biggset 30 évre ítélte a (bíró­ság. A vonatrabló azonban hamarosan megszökött a bör­tönből, és előbb Ausztráliá­ban rejtőzött, majd onnan „angolosan” Brazíliába távo­zott, s azóta is ott él. A vele együtt elítélt gengszterek le- töltötték büntetésüket, vagy kegyelmet kaptak, és már va­lamennyien szabadlábon van­nak. Blggs kiadatását hiába kér­te az angol rendőrség. A bra­zil törvények ugyanis nem en­gedélyezik kiadatását annak, akinek brazil nőtől gyermeke van. Biggs — aki esvébként is mindig nagy hódolója volt a női nemnek — felismerte a lehetőséget, és Raimunda, a szép indiánlány hamarosan megajándékozta a kis Michel­le!. aki időközben hatévessé cseperedett. Raimunds és Biggs útjai azóta elváltak, és az egvkori póstaralWó úi élettársával, az ugyancsak brazil Ullával él ló új élete Rio egyik festői villájában, szemben a híres cukor­süveg alakú heggyel. Új, polgári foglalkozást is ter­vez: mint szakképzett lakatos és zársziakértő felajánlja szol­gálatait különböző cégeknek: hogyan védekezzenek a be­törők és rablók ellen. Biz­tonsági. zárakat és berendezé­seket készít, amelyekkel — mint állítja — a Iegdörasöl- tebb betörők sem tudnak majd megbirkózni. Azt hisz- szük, ez elhihető. Ha valaki, hát ő biztosan tudja... Vitorlázó felszállás előtt A jó idő beáll­tával egyre több vitorlázó- és mo­toros gép startol a Magyar Honvédel- Szövetség du­nakeszi repülőte­réről. Képünkön: Hámori Mihály el­lenőrzi a Blanik csehszlovák gyárt­mányú, vitorlázó iskolarepülőgépet. Barcza Zsolt felvétele Csónakon fittel a betörők Fosztogatás Lepsénytől Tokajig A 70-es évek magyarországi bűnözésében egész sor újdon­ság, amolyan első szériás bűn- cselekmény alakult ki, amely korábban egyáltalán nem, vagy csak igen kevéssé jelle­mezte a hazai kriminalitást. A változásokban jelentős szerep jutott a gépkocsinak, amely mint a későbbiekben látható lesz, nem csupán a civil élet kereteit tágította ki,.. S ez­zel, vagyis az úgynevezett moz­góbűnözés megjelenésével, egyre inkább a múlté a Ca- pek-novellákból ismert rend­őr—bűnöző viszony, hiszen napjaink deliktumai a felderí­tés régi módszereivel, (amikor a nagyszerű Pistora felügyelő egy vésővel kinyitott spájzab- lakról már sejtette, hogy a tettes a körzetben működő Andrlik vagy Pepek lehet), tehát ezekkel a kisipari tech­nikákkal mind kevésbé fejt- hetők meg. Tárgyalótermekben ugyan még napjainkban is elhangzik egy-egy lokálpatrió­ta mondat: ,,Én igazából csak Cegléden vagyok spéci”, vagy, hogy „Az én hazám Angyal­föld”, de az ilyen helyi kötő­désre manapság mind ritkáb­ban lehet adni. Az illegális vállalkozásokhoz szükséges környezetismeret ugyanis már nem a helybéliek privilégiu­ma. ennek első bizonyításához talán elég egy 70-es évek kö­zepén páncélszekrényekkel foglalkozó mackóstársaságra utalni. A púpos Warszawájuk- kal Győrtől Dabason át, a Sa­jó völgyéig éjszakai betörése­ket végrehajtó csoport min­dig csak azt követően indult el, hogy napközben járókelő­ként, vagy ügyfélként felde­rítette a terepet. Az idegenben végrehajtott srenkek nagy le­hetőségét összesen 93 felnyi­tott trezor, kifosztott Áfor- kút és feltört üzlet jelezte. Törj be és tűnj el! — ez a régi szabály mind teljesebb Munkaügyi viták A munkaalkalmassági vizsgálatról Munka közben baleset érte egy mezőgazdasági termelő- szövetkezet harmincöt éves tagját. Felépülése után mun­kára jelentkezett, de a fel­ajánlott beosztások egyikét sem fogadta el, ezért a tagok sorából törölték. A társadalom- biztosítási szerv megállapítot­ta, hogy munkaképesség-csök­kenése csak 40 százalékos, te­hát rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. Ezek után a sérült ember tagsági viszonya hely­reállítása érdekében, a járás- bírósághoz fordult, amely ke­resetének helyt adott, és ezt az ítéletet a megyei bíróság helyben hagyta. A jogerős dön­tés megállapította, hogy a tsz- tag önhibáján kívül nem dol­gozott, amikor felépült, -tehát a tagok sorából való törlése törvénysértő. A tsz-tag azonban rövidesen újabb pert indított a szövetke­zet ellen, amelyben kártérítést kért. Arra hivatkozott: mivel táppénzes állományának meg­szűnése után nem foglalkoz­tatják, jelentős jövedelemtől esett el. A járásbíróság a ke­resetnek részben helyt adott, és a tsz-t az elmaradt jövede­lem miatt keletkezett kár 70 százalékának megfizetésére kö­telezte. 'Ezt azzal indokolta, hogy a sérült tagsági viszonyá­nak helyreállításáig 60 száza­lékos munkaképességével kö­teles lett volna elhelyezkedni. Ezt azonban nem tette meg. De a szövetkezet is hibás, mert tagját — munkalehetőség biz­tosítása érdekében —, a mun­kaügyi feladatokat ellátó já­rási szervnél nem jelentette be, hogy munkaalkalmassági vizs­gálatra küldjék. Fellebezésrea megyei bíróság egyenlő ará­nyú kármegosztást alkalma­zott. Az ítélet rámutatott arra, hogy orvosszakértői vélemény szerint a sérültet egészségi ál­lapota nem akadályozta abban, hogy könnyebb munkát vál­laljon, még akkor is, ha autó­busszal kell a munkahelyére mennie. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé ke­rült, amely kimondta: a szö­vetkezeti tagsági viszony jog­ellenes megszüntetése, vagy a foglalkoztatás elmulasztása esetén, a tag keresetvesztesé­gének (munkadíj és egyéb já- j randóság), és kárának elhárí- | tása vagy csökkentése érdeké­ben úgy köteles eljárni, ahogy az tőle személyi és egyéb kö­rülményei figyelembevételével elvárható. A perben bebizo­nyosodott, hogy lakóhelyétől 10—12 kilométerre, 20—30 per­ces autóbuszutazással megfe­lelő munkát találhatott volna. Ezzel szemben teljesen tétlen volt, aminek hátrányát nem háríthatja át a tsz-re és kára döntő részét magának kell ui-, selnie. Ezért a Legfelsőbb Bí­róság a szövetkezetét csak a kár 25 százalékának megtérí­tésére kötelezte. értelmet kap mostanság az alvilágban. Súlypontáthelyezés Az alábbi bűnügy rekonst­ruálásához is, épp az eddig el­mondottak okán, a hírlapíró­nak csaknem annyira szüksége volt Magyarország közigazga­tási térképére, mint a bírósá­gi jegyzeteire. Mert a me­gye törvényházában e héten tárgyalni kezdett Zsedényi-fé- le bűnügy a bűntettek számán és a zsákmány összegén túl a földrajzi paraméterek alapján is kétségkívül a jelentős ese­tek közé számítható. Zsedényi László és a társaság kemény magvához tartozó további hat személy (a rakodómunkás Strohmajer, Baranyai, Kosár és Olajos, a taxis Molnár és a dunai matróz Simon) a vád­irat szerinti 135 betörését az ország távol eső pontjain, a Lepsény—Tokaj —Solt vadkert elnyújtott háromszögben kö­vették el. Állandó súlypontát­helyezés — a jelekből ítélve ez volt a csoport egyik alapelve, s valóban, a srenkek hat me­gyét és 26 települést érintet­tek, a két legmesszebb eső helyszín közötti távolság pe­dig megközelítette a a 300 ki­lométert. A konkrét esetek felidézése során az is látható lesz, hogy az autós betörők gyakran vizek (Ráckevei-Duna, Tisza, Kőrös, Kiskunsági csa­torna, stb.) mentén tűntek fel, Zsedényiék ugyanis sokszor éjszakai horgászás közben, mintegy azzal leplezve követ­ték el bűncselekményeiket. Mindjárt az első betörések színhelye egy kitűnő horgász­hely: Tass, ahol 1977. májusá­ban két víkendházat fosztot­tak ki, majd Renault-val Cse- pel-királyerdei lakásukra haj­tottak. A sikeres debütálás után egy őszi éjjel, északon, Verőcemaros környékén tűntek fel, s bár eredetileg csak egy ismerős vadorzó puskáját akar­ták ellopni, végül mégis 13 nyaralót törtek fel. Az elvitt holmik között síléc, gázpa­lackok, táskarádiók, fényké­pezőgépek, antikvitások, férfi és női bunda, légpuska szere­pel "több tízezer forint érték­ben, újra bizonyítva. hogy manapság Magyarországon a néptelen nyaralóhelyeken leg­könnyebb illegálisan megköze­líteni az értékeket. A börzsö­nyi portya után ismét déli települések, Szigetszentmiklós, Dunavarsány, Dömsöd, Solt- vadkert, Kisbocsa következtek, s a szokványos holmik mel­lett éppen az utolsó helyszí­nen, egy kisbocsai pincében 60 liter bort is lefejtettek. Portyák a borvidéken Alighanem akkor született meg az ötlet, hogy ezentúl az alkoholt sem szükséges feltét­lenül legális csatornákon be­szerezni s Zsedényiék valóban haladéktalanul megjelentek az egri borvidéken. A Kőlyuk-te- tő hordóit másfél hektó erejé­ig csapolták meg, majd a mozgóbűnözés íratlan szabá­lyainak megfelelően pár hét múlva az alföldi borcentrum, Solt következett. Ott, a Szőlő­hegyen három pincét törtek fel, majd 250 liter vörösbort fu­varoztak haza. Később a szesz- akciók újra ét újra megismét­lődtek, a ráckevei Afész egyik csárdájából például egy ki­sebb kocsma pár napos for­galmához elegendő mennyisé­gű tömény szeszt hoztak el, s betöréseik helységnévtárába ilyen összefüggésben került be Sóskút, Etyek és Szalkszent- márton községek neve is. Időközben azonban már egy, a bűnügyekben rendkívül rit­ka közlekedési eszközzel pró­bálkoztak Zsedényiék, s az új lehetőségeket sejtető motorcsó­nak jó ideig valóban maximá­lisan bevált. A hajóval éjsza­kánként a fővádlott és egy- egy társa a Ráekevei-Dunán cirkált, s a csónak a vízparti nyaralók feltörése után időn­ként egy-egy 60 literes Lehel hűtőszekrénnyel, komplett kemping-garnitúrával. szi­vattyúval, csónakmotorral, lég­pisztollyal, gumicsónakkal in­dult vissza Zsedényiék Csepe­len ringó kis uszályához. S bár a csónakot az autóhoz ké­pest egyre veszélytelenebb­nek tartották, mégis párhuza­mosan folytatódtak a száraz­földi portyák is, a dunainál nagyobb zsákmány reményé­ben ... A balhé kedvéért Talán az olvasót is meglepi, hogy Zsedényiék a bűncselek­ménysorozat közben végig fo­lyamatosan dolgoztak és több­ségük „lapáttal” havi 7—8 ez­ret keresett. — Miért követték el ilyen fizetés mellett a betöréseket? — kérdezték a tárgyaláson a fővádlottól. Zsedényi, ez a masszív felépítésű, erős egyé­niségű vádlott a tárgyalóter­mekben manapság mind gyak­rabban hallható választ adta: — Elsősorban magáért a bal­héért csináltuk... És ez vonatkozott az ón­ügyre is. Az öt rakodó mun­kahelyéről, a Csepel Művek­ből ugyanis, már 1975 óta, különböző trükkökkel nagy mennyiségű ónt csempészett ki. Egyik alkalommal egy, a gyárba bútort szállító Boy-fur- gonnal vitettek ki 64 ezer fo­rintot érő óntömböt a színes­fém raktárból, miközben Si­mon egy liter borral megven­dégelte a raktári dolgozókat. Máskor, az üzemből sittet szállító teherautóra dobálta fel titokban az ónt Olajos, majd munkaidő végén kiballa­gott a Duna-parti szeméttelep­re és kibányászta a 44 ezer forintot érő tömböket. A leg­nagyobb értékű ónlopás azon­ban 1978 májusban történt, ekkor 23 darab 32 kilós, 150 ezer forintot érő szürke fémet adott ki a kerítésen Zsedényi, Strohmajer, Baranyai és Ola­jos. ★ Ennyi tehát a bűnlista, amely alapján az ügyészség az előzetes letartóztatásban lévő Zsedényit 967, Strohmajert 808, Baranyait 595, Molnárt 442, Olajost 292, Simont 288, Ko­sárt pedig 233 ezer forintnyi érték eltulajdonításával vá­dolja. Rajtuk kívül még to­vábbi 18 vádlott — főleg or­gazda — áll a bíróság előtt és a tényállás bizonyítására nem kevesebb, mint 145 tanú és egy igazságügyi kereskedelmi szakértő meghallgatását in­dítványozta az ügyészség. Babos Endre *

Next

/
Oldalképek
Tartalom