Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
ifflrtap 711 Energia távvezetéken Oszloperdő Albertirsa - Vinnyica között Az ég felé nyújtózó karcsú villanyoszlopok nem jelentenek szó. katlan látványt, hiszen a villamos energiát szállító távvezetékhálózat átszövi az egész országot. Energiarendszerünk egyik legújabb bázisa, a 750 kilovoltos távvezeték sem igen tűnik ki a többi közül, s a beruházás terméke, a biztonságos villamosener- gia-ellátás sem okoz különösebb feltűnést, hiszen a villanyáramnak sohasem akkor tulajdonítunk jelentőséget, amikor van — de akkor igen, mikor nincs I Ez a létesítmény pedig igazán megérdemli a figyelmet, két okból is. Az egyik maga a távvezeték, amely kimagasló műszáki munka, s ráadásul meglehetősen ritka. A világon eddig mindössze három ilyen nagyfeszültségű távvezetéket építettek, s Európában pedig csak egyet, a szovjetunióbeli Vinnyica és Albertirsa között húzódó vezeték tehát — ebben az értelemben — a negyedik a világon. A 750 kilovoltos távvezeték üzem. belépésével összekapcsolódott a Szovjetunió és a KGST-országok erőművi- és távvezeték-hálózata, s ennek révén létrejött a világ legnagyobb együttműködő energiarendszere, összesen háromszázezer megawattos teljesítőképességgel, (ösz- szehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy a magyar erőművek teljesítőképessége körülbelül 5400 megawatt — tehát mintegy hatvan- szőr kevesebb.) Lenyűgöz» méretek A vezeték megépítését 1974-ben határozták el Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia kormányának képviselői, a KGST végrehajtó bizottsága 66. ülésén. A megállapodás értelmében a Vinynyica—Zapadnoukrainszkaja—Albertirsa közötti 842 kilométer hosz- sAí távvezetéket a Szovjetunió és Magyarország építette meg. Bulgária, Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország pedig megfelelő termékek szállításával vett részt a munkában, közösen viselve az építkezés költségeit. A műszaki feladat nagyságát alighanem kiválóan jelzi a létesítmény ritka volta, a beruházás nagyságára azonban érdemes néhány adattal utalni: A távvezeték teljes, dául több mint 43 ezer tonna súlyú vasoszlopot, s több mint 19 ezer tonna acél-alumínium vezető anyagot építettek be. A távvezeték 270 kilométeres magyar szakaszán ebből mintegy 12 ezer tonna oszlopra, 6,5 ezer tonna vezető anyagra, 55 ezer köbméter betonra, 10 ezer tonna sodronyra és 5600 tonna, zömmel hazai gyártású villamos gépre volt szükség. Nagy feladatot jelenteti az al. bertirsai 750 kilovoltos' trátiszjormá- torállomás megépítése is. A berendezések egy részét a Szovjetunió szállította, a 750/400 kilovoltos transzformátor pedig a Ganz Villamossági Művekben készült, bár ott ilyen nagy teljesítményű • transzformátorok gyártására korábban nem került sor, mégis magas műszaki színvonalon oldották meg a bonyolult feladatot. Bázissá növekedet És még egy adat: a kivitelezésben csaknem százötven különböző magyar vállalat és. intézmény vett részt, s csúcsidőben több mint ezren dolgoztak a helyszíni építkezéseken. Munkájuknak köszönhető, hogy a távvezeték időben elkészült, s több sikeres próba után tavaly február 5-én megindulhatott a próbaüzem. A távvezetéken már az elmúlt évben megkezdődhetett a villamosenergia-szállítás, s ezzfel jelentősen hozzájárult a biztonságos energiaellátáshoz. A szocialista országok energia- rendszerének összekapcsolásában ez a távvezeték korántsem az első lépcső volt. Az együttműködés első lépését Magyarország és Csehszlovákia tette meg 1953-ban, amikor Érsekújvár és Kisigmánd között megépítették az első 110 kilovoltos távvezetéket. Ezt követően épültek a csehszlovák, a lengyel, majd az NDK-bell energiarendszert is ösz- szekapcsoló távvezetékek, s az ily módon együttműködő energiarendszerhez Magyarország is csatlakozott. A Sajószögedet és Munkácsot összekapcsoló távvezeték révén 1962- ben a Szovjetunió nyugat-ukrajnai energiarendszere csatlakozott, majd 1963-ban Bulgária, 1967-ben pedig | Románia következett. ' Az azt követő időszakban valamennyi országban sorra épültek az i erőművek és a távvezetékek, s je- | lentékenyen megnőtt a szocialista i országok egyesített energiarendszerének teljesítőképessége. A 750 ki- , lovoltos távvezeték révén, ahogyan | erről már szó volt, a Szovjetunióval való összekapcsolódás eredményeképpen ez a teljesítőképesség már 300 ezer megawatt. Együttműködve előnyös A méretek valóban lenyűgözők — ám a kérdés az, milyen előnyök származnak mindebből? Elsősorban az új távvezeték előnyét érdemes számba venni, ez ugyanis a legkézenfekvőbb: a távvezetéken át jelentősen bővülhet a KGST-orsz'á- gok energiaimportja — lehetővé vált, hogy Magyarország, Csehszlovákia és az NDK körülbelül 1200 megawattal növelje villamosenergiaimportját a Szovjetunióból. Az energiarendszerek összekapcsolásának más jellegű haszna van. A távvezetékeken át bonyolódnak le például a nem tervezett, valamilyen váratlan okból szükségessé vált villamosenergia-szállítások, amelyek ma már elérik az ezer megawattot, egy közepes erőmű teljesítményét. Lehetőség nyílik arra is, hogy az' egyes országok üzemzavarok esetén kisegítsék egymást, ha tehát egy- egy országban leáll egy erőművi gép, nem kell átmenetileg megszüntetni az áramszolgáltatást, hiszen a szomszédos országok kölcsönzik a szükséges villamos energiát. Az egyes országokban más-más időszakra esik a csúcsfogyasztás. Moszkvában például, az időeltolódás miatt két órával korábban, mint Budapesten, így kölcsönösen kisegíthetik egymást. (A nyári időszámítás bevezetése óta ez az időeltolódás csökkent, ám a segítség- nyújtási lehetőség még mindig jelentős.) Csupán az a tény, hogy az egyes országok energiarendszerei mindennek következtében lényegében egymás tartalékául is szolgálnak, az érdekelt országokban összesen 1500 megawattnyi erőművi kapacitás kiépítése vált feleslegessé. KGST-integráció A 750 kilovoltos távvezeték megépítése tehát, amely lehetővé tette e hatalmas energiarendszer létrejöttét, igen fontos lépés volt a KGST- országok energiaellátásának fejlődésében. Ez a fejlődés azonban ezzel nem áll meg. Az egyes országokban sorra épülnek az erőművek, említsük csak a szovjetunióbeli Hmelnyickhen, a KGST-országok részvételével létesülő atomerőműveket, s újabb 750 kilovoltos távvezetékek is épülnek, elsőként Hmelnyick és a lengyelországi Rzeszów között. Mindez további fontos lépést jelent nem csupán az energiarendszerek fejlődésében, hanem a KGST- országok közötti integráció erősödésében is. KOZMA JUDIT A Vinnyica—Albertirsa közötti 750 ki- Az albertirsa! alállomás központi ve842 kilométer hosszú szakaszán pél- Ho voltos távvezeték. zérlötermében. Ugyan kinek nincs valamilyen élménye, jobbára az Alföld széles határában fellelhető tanyavilágról? Ha ez az úgyszólván kibogozhatatlan, olykor szenvedélyeket is felkavaró, ellentmondásoktól feszülő témakör valahol szóba kerül, jómagam egy öreg házaspár tekintetébe látok, szinte automatikusan: egy évekkel ezelőtti találkozás emlékét felidézőn. Reménykedő várakozás Abban a tekintetben mindenekelőtt a remény gyűlt föl: akkor már hetek óta megjelent hirdetésük — Tanya eladó! —, de csak egyetlen levelet hozott a postás; lám, most talán ez az autós idegen... Merő várakozás volt tehát a két öreg, de megtudván, hogy nem vásárlási szándék irányított hozzájuk, egyszerre elkomorultak, kihunyt bennük az érdeklődés. Talán akkor döbbentek rá véglegesen, hogy életük munkája-eredménye nem kell bizony senkinek, marad a tanya, összeroskadásig ... Dehát velük ugyan mi lesz?! A Kiskunságban történt e találkozás; az eladásra fölkínált csöppnyi birodalom egy elaggott házikóból, s a körötte buckákba tornyosuló; már nem tudom hány hold- nyi homokból, rajta sivár szőlőből, vízjárta szántóból állt. Mi lett, mi nem a gyermektelen, mindenfajta közösségen kívül rekedt pár sorsa — hiszen még tsz-tagok sem voltak! — nem tudom. Nem intézhető el könnyedén mindez, jóllehet divat volt, divat ma is a legkülömféjébb fórumokon előhozakodni a tanyák ágas-bogas rejtelmeivel. Mindmáig legjelentősebb- forrásmunkánk e tárgykörben Erdei Ferenc könyve, a Magyar tanyák, ö utal rá, hogy tanyák már a török előtt is voltak; Ulászló dekrétuma 1514-ben már fellép az ellen, hogy más földjén szállást emeljenek maguknak bizonyos emberek, hogy ily módon a hajdúk gonoszsága megszűnjék. Emlegették Magyarország legfájóbb sebeként a tanyavilágot, melyben a középkor megannyi nyoma lelhető föl, ahol nincs bába, patika, orvos, sokirányú közigazgatási gondot támasztván minden idők hatalmasságainak. Évtizede annak, hogy a Hazafias Népfront tanyabizottságok alakítását javasolta az érintett megyékben, s ezek sorában Pest megyében is. Amely országrészekben mind a népfronttól, mind más szervezetektől, így természetszerűen főként a párt- és állami vezetés helyi letéteményeseitől függött sok a szemlélet kialakításában. Magam azt tapasztaltam: volt, ahol így körvonalazódott az álláspont: nem szeretjük a tanyákat!, máshol sokkalta elnézőbb keretekben él, sőt éled nemritkán újjá a tanya világ. Építkező hanyatlás Erdei után dr. Romany Pál foglalta össze ismét a tanyaképet, hat főbb típust állapítva meg, úgy, mint kisüzemi, háztáji, önellátó, átmeneti, kerti és átalakult, közérthetőbben hobbytanyákat. Ez utóbbi jobbára városi lakosok nyaralását célozza, hiszen világ- jelenség, hogy a tiszta levegőt, a természet közelségét, a szabad mozgást keresik az emberek. De vajon törvényszerű-e, hogy a fejlett ipari államok fejlődésének minden nyomasztó fázisát átéljük? Szükségszerű-e a lakosság túltömörítése, a levegő beszennyezése? Tudván tudom, hogy javarészt megkésett dilemmák ezek, bizonyos gondolatébresztés azonban éppen a tanyák sorsának föl-fölemlegetésével is lehetséges. Ilyen volt pár évvel ezelőtt az a kecskeméti, írók, szociográfusok, tanácsi emberek részvételével megtartott tanyatanácskozás is, amelyen az időközben elhunyt néprajztudós és politikus, Ortutay Gyula akadémikus mondott máig érvényes szavakat. Így azt, hogy a tanya maradandóbbnak tűnik, mint 1945-bee vagy később is sokan gondolták. Hazafelé jőve számolgattam a tanyákat, köztük — újakat is. Egy háromkilométeres útszakaszon hat épülő tanyát láttam, sőt új istállókat is. Persze összességében mégis apad a számuk, bár erről megbízható adatra nem leltem. Közkézen forog néhány régebbi, így az, hogy Magyarországon 1930-ban volt a legmagasabb a tanyai népesség: 1 900 000 ember emelt akkortájt önmagának magányos menedéket. Majd 1960-ra 12 százalékra csökkent az arányuk. Nagykőrösi konfliktus Becslések szerint ma 400 ezerre tehető a tanyaiak száma. Bomlásról, fölszámolódásról legföljebb a nyírségi és nagykunsági tanyavilágban beszélhetünk, a Duna—Tisza közén változatlanul tartja hadállásait a tanyavilág. A becslések szerint az ezredfordulón még legalább százezer tanyán élővel kell kalkulálnunk a várhatóan 300 ezres külterületi népességen belül. Hogy sok ez, avagy kevés? — ki tudná megmondani? Ha azt tekintjük, hogy a nálunk jóval tehetősebb Nyugat- Németországban a hatvanas évek óta valóságos kivirágzása figyelhető meg a magányosan álló gazdaságoknak, köztük újak létrejöttének, akkor nem mondható soknak. Persze a föltétel: jó utak, jó közlekedés, nem szólván a villamosításról, egyéb kényelemről. Holmi letisztult tanyaképről tán akkor sem beszélhetünk majd, míg napjainkban a tanyatulajdonosok és a termelőszövetkezetek közti konfliktusok okoznak gondokat. Romány Pál továbbította azt a hozzá intézett panaszt, amelyben nagykőrösi tehéntartók vádolják az egyik tsz-t: nem adja meg a szokásos legelőt. Mire leutaztam a városba, már rendeződött ugyan a nézeteltérés, de nem áltatom magam azzal, Hogy kivételes a nagykőrösi eset. Nem, hiszen — mint éppen Nagykőrös című, a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent művében Márkus István fogalmaz — sokba kerül a tsz-nek a tanyák fenntartása, mert a terebélyes tanyai állat- állomány minden intés, pénzbüntetés és jószándék ellenére sokat emészt fel a környező termelőszövetkezeti föld terméséből. Másfelől azonban méltán int az író: hová jutnánk az alföldi tanyákról beszállított tej hektoliterei, a tanyán hízott disznók százezrei nélkül? Legalább kettős indokoltsága van tehát a jócskán módosult tanyavilág változatlan, de korszerűsödő létének. KERESZTÉNYI NÁNDOR
