Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
/ rar Hf.c.vtt 1980. JÚNIUS 29., VASÄRNAP Talpalás az asztalok között Az alkalmi pincér egy napja a Dunakanyarban — És ön dolgozni is akar? — Természetesen, hiszen azért jöttem. — Nincs semmi baj, majd szerzünk egy kabátot. Négye- si elvtárs mindenben segíteni fogja. Segített. Megkaptam a kissé használt pincérkabátot, a fekete propellernyakkendőt, és az irodafülkéből kiléptem a színre, a visegrádi Vár Étterem presszójába. Álruhás civil — Tessék parancsolni — szólítottam meg az imént érkezett asztaltársaságot... Megvallom, eddig a bizonyos vasárnapig, amikor egy napra elszegődtem a Vár Étterembe, sohasem alkalmaztak pincérként. Az egymás után érkező turistáknak mégsem tűnt fel, hogy az ügyetlenkedő felszolgáló, álruhás civil. Szerencsére a személyzet egésze tudott valódi foglalkozásomról, így tisztában voltak azzal, hogy az előadás a nyilvánosság előtt folyik. — Az üvegeket, a poharakat addig nem szedjük le, amíg nem készült el a számla — magyarázza el a legfontosabbakat Négyesi János főpincér. S már viszem is az első megrendelést a horpadt peremű alumínium tálcán. Négy kávé, három sör és egy üveg tonik zörgése jelzi vonulásomat. Sima landolás után a szomszéd asztalnál letelepedő házaspártól tudakozódom újra: — Mivel szolgálhatok? — Két kávé, egy konyak és egy cola — közli csendesen a férfi, s már robogok is a söntésbe. Furcsa mixelés — Ha akarod, kiviszem, régi jó ismerősök — céloz finoman a kolléga. A fontos vendégnek megkülönböztetett figyelem jár: a talpas pohárba pillanatok alatt citrom és jég kerül. Közben szedelőzködnek az átfutó vendégek. — A hatosnál szedd le a terítéket — figyelmeztet Négyesi János, tárcájában ''a kapott pénzt rendezgetve. A felszólítást válasz nélkül hagyva indulok ki a presszóba. Az üvegek, kávéscsészék, kiskanalak mellé beöntöm a tálcára a hamutartóban felhalmozódott csikkeket. Kezdetben furának tartom ezt a cseppet sem gusztusos mixe- lést, de aztán rájövök, nem érdemes az ilyen részletkérdéseken fennakadni, a bevett szokásokat felborítani. Van lótni-futni való így is. Mindenki igyekszik csökkenteni a járatok számát. Ha délig úgy gondoltam, nem telnek üresen perceim, 12 óra után tanúja lehettem annak, hogy lehet futószalagon étkeztetni. Harminc-negyven személyes csoportok adják sűrűn egymásnak a kilincset. Ma 12 nagyobb társaságra van kilátás. — Ügyelj rá, hogy ne a vendég felé öntsd a levest a tányérba — folytatja a szakmai továbbképzést pártfogóm, amint az első óriástálcával, tucatnyi findzsával megrakva az étterem felé tartok. Egy szőke veszprémi kislánynak — a csoport vezetője — ugyancsak rossz tapasztalatai lehetnek, az ilyen tömegebédeltetéssel kapcsolatban, mert mint mondja: — Nagyobb zűrre számítottam, s aránylag minden simán ment. Kollégáimmal együtt valóban százhúszas tempóban dolgozunk. Percenként nyílik a lábbal berúgott söntés csapóajtaja. De legalább győzzük. A hadiállapot kellős közepén megjelenik két jól öltözött úr. Mint később kiderült, külföldiek. Kirándulni jöttek Viseg- rádra, hozzánk pedig, hogy megízleljék a magyar konyha főztjét. Hogy magyarázzuk meg: erre itt és most nincs lehetőség. Már-már elküldjük őket, de a főpincér megkönyörül rajtuk. Jut nekik is a csoportos kosztból. Teraszszolgálat Odakint a teraszon, ahol a másik brigád dolgozik rövid műszakban, még rosszabb a helyzet. A vendégek valósággal lázadoznak, ki a (fizetőt keresi, ki a hosszas várakozás miatt méltatlankodik. Vikin- áúl Zoltán, a kintiek fizetőpincére üzletvezetői engedéllyel átcsábít magához. Idős házaspár az Ikarusból: — Gondolhatja, milyen jól éreztük magunkat Visegrádon. Sem a Vár Étteremben, sem a közeli kisvendéglőben, nem kaptunk ebédet. Azzal fizettek ki bennünket: csak csoportokat fogadtak. Végül a talponállóban ettünk sült kolbászt — panaszkodnak. Mit rtiondhatnék nekik, ha megszakadunk, se tudunk á la carte felszolgálni. Persze, ettől még nem lakik jól senki. — Az a vendég igen, ő, aki a járdán megy, elfelejtett fizetni — kiált át a harmadik asztaltól egy korosabb hölgy. — Ha tudod, hozd vissza — mondja fáradt reménytelenséggel a főpincér. Futásnak eredek. — Uram, egy szóra — kiáltok a meglehétősen bizonytalanul lépkedő idegenre. Kiderül: külföldi. Hosszas angol nyelvű társalgás után beadja derekát: — How many forints? — Száz. De talán majd a főpincérnél tessék a számlát rendezni... — Végre esik — sóhajt az égre emelve tekintetét Vikin- dal Zoltán. Ami körülbelül annyit tesz, a hivatalos időpontnál valamivel hamarabb végezhet a brigád a teraszon. És nekilát az asztalok leszedésének. Sok a csoport — Elúsztunk — jegyzi meg rosszkedvűen Bíró Zoltán 26 éves pincér. Nincs túl jó véleménnyel a nyújtott teljesítményről. — Hiányzik a munkánkból a személyesség. Kevesebb csoportot kellene fogadnunk és akkor ráérnénk foglalkozni az emberekkel. Azokról nem is szólva, akiket délidőben eltanácsoltunk az étteremből — mondja tárgyilagosan a fiatal pincér. Arról is szó esik, hogy a szakmabeliek afféle száműzetésnek is tekintik itteni ténykedésüket. Többségüknek távolról kell kijárniuk. A közlekedés csak gépkocsival oldható meg, mert az utolsó autóbusz tíz óra után indul a fővárosba. Az esti műszakot már ismét az étteremben csinálom végig. A forgalom a szokottnál kisebb. Tizenegy óra tájban alig néhány asztalnál üldögélnek. Az örök kitartók. Mindannyian fáradtak vagyunk. — Standolunk! — adja tudtunkra Négyesi János. Blokkokat összesít, Horváth Margit felszolgáló a megmaradt borosflaskákat számolja. Minden stimmel. Zárunk. Az utcán felzúgnak a kollégák gépkocsijának motorjai. Indulunk Pestre... Központi zárókép Az újságíró számára befejeződött az egynapos pincérkedés, s a jövőben csak mint vendég lépi majd át az étterem küszöbét. De mi lesz, ha éppen délidőben teszi ezt, mint más vendég, azért, hogy megebédeljen? A kérdésre Kiss Jenőtől, a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettesétől kértünk választ. — A csoportos étkeztetés vállalati előnyeiről nem mondhatunk le. A szervezetten érkező turisták fogadására ugyanis alaposabban lehet felkészülni, egyszerűbben beszerezhetők a főzéshez szükséges alapanyagok, és a munka megszervezése is köny- nyébb. Nem kevésbé fontos szempont az sem, hogy a Vár Étteremnek 9 utazási irodával van szerződése, s a cég kötelezte magát a különböző csoportok fogadására. Csak így biztosítható, hogy a téli időszakban is kellő számban keressék fel az üzletet a turisták, — így az igazgatóhelyettes. S bár az elmaradt szolgáltatást a magyarázat nem pótolhatja, okfejtésében mégis van megszívlelendő tanulság. Ezzel a módszerrel valóban sokkal több vendéget képesek ellátni, de hová térjen rtre' a; többi kiránduló? A nyáron, csúcsidőszakban a Dunakanyar vendéglátóipari kapacitása bizony szűk! Még szó esik a kisebb-na- gyobb hibákról, arról például, hogy a hamut valóban nem a tálcába kellene önteni, s hogy a csoportok étkeztetése a túlzott takarékoskodást elkerülendő, a vezető fokozottabb ellenőrzését igényelné. S végezetül: a Dunakanyar e sokak által látogatott részén — mint leírtuk — reménytelen vállalkozásra adja a fejét, aki ebédelni akar. S ha ez mégis sikerül neki, a Vár Étteremben feltüntetett másodosztályú helyett harmad-, vagy negyedosztályú színvonalon étkezhet. Reméljük, az illetékesek mielőbb a miénkhez hasonló következtetésre jutnak, s megkeresik a megoldást. Valkó Béla HőlégballonA MÉM Repülőgépes Szolgálatának és Leninvá- ros tanácsának rendezésében kéthetes hőlégballo- nos találkozót tartanak. A résztvevők az NSZK- ból, Ausztriából, Svájcból, Norvégiából és Csehszlovákiából érkeztek. A hazai színeket a Malév, a MÉM Repülőgépes Szolgálat és a szolnoki repülőgép szakosztály képviselte. % Á VÉ ill 1 | \ % :1§§4 . | ',3S? * , ’ •• t \ fSSí&fi -iS . Egy vasúti baleset anatómiája Személyvonatba rohant a dízelmozdony — 7 milliós kár Mende, Lökösháza, Hajdú- sámson ... csak néhány nagy név a Magyar Államvasutak katasztrófalistájából. A tömeges halálesetek a vétkes járművezetők tíz év körüli börtönbüntetéseivel együtt, hiába múlnak az évek, még a civilek közül is sokak emlékezetében élnek, aki pedig szárnyaskerekes jelvényt hordott valaha is egyenruháján, mindezt talán sohasem felejti el. Telnek az évek, de a szerencsétlenségeket ma is szinte nap mint nap emlegetik a sínek mentén, nemegyszer figyelmeztetésként, valami sajátos vasutas akasztófahumorral. Tűrési határ felett Kívülállók közül sokan aligha tudják, hogy e katasztrófák, a csaknem mindennapos halálos gázolásokkal (balesetek, öngyilkosságok! együtt nem jelentenek többet, mint a piramis csúcsát, ..temérdek rendkívüli esemény történik még a vasútnál, amely csak sérülést, vagy anyagi kárt okoz. A-MÁV hat igazgatósága közül csupán a budapesti területén, tavaly 1996 különféle baleset történt, s a kár együttvéve egy kisebb város fejlesztési alapját felemésztené, 37 millió forint. A balesetek közül az egyik az a piliscsabai szerencsétlenség volt, amely a vasút belső szabályzata szerint közfeltűnést keltett, s valóban a sajtó egy rövid hírben beszámolt róla. — A vasútnál a koccanás is százezrekbe kerül, hiszen egy modern mozdony ára 25—30 millió forint — mondta nemrég egy közlekedési bíró — ezért aztán pár tízezer forintos ügyekből nem is igen csinálnak pert. A piliscsabai baleset kártétele azonban túlszárnyalt mindenféle tűrési határt. A karambol során mint egy nápolyi félbetört, majd Munkaügyi viták Autóstanfolyam leltárhiánnyal Az egyik áfész egyszemélyes, t szabadkasszás rendszerben működő boltját egy asszony ve- | zette. Alkalmaztatásakor az esetleges leltárhiányért teljes felelősséget vállalt. Amikor egy évvel később az üzletben leltároztak, 17 eier forint hiány mutatkozott és az asz- szonyt ennek megfizetésére kötelezték. Ezt meg is tette, de egy héttel előbb hozott fegyelmi határozattal elbocsátották. Vétkes kötelességszegésül rótták fel, hogy több vevőnek hitelben árusított, munkaidőben gépkocsivezetői tanfolyam- ra járt, és ilyenkor férje vezette az üzletet, ezenkívül a napi bevételt is rendszertelenül adta postára. Az asszony a fegyelmi határozat hatálytalanításáért a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amely elutasította, mire a munkaügyi bíróságon keresetet nyújtott be. A bíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság, a leltárhiány címén fizetendő összeget hatezer forintra csökkentette, és a szövetkezetét kötelezte, hogy tizenegyezer forintot térítsen vissZa. A fegyelmi büntetés többi részét helyben hagyta. Az ítélet indoklása szerint megtörtént, hogy üzletzárás után áru érkezett, amit ilyenkor a szövetkezet egyik tisztviselője vett át, de előfordult, hogy árusított is. Ezért csak hatezer forintra tehető az a hiány, amit az üzletvezetőnő hibájául róható fel. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította. — A kereskedelem és a vendéglátás dolgozóinak a leltárhiányért való anyagi felelősségéről szóló kormány- rendelet értelmében leltárhiány a kezelésre átadott, átvett és társadalmi tulajdont képző anyagokban (áru, termény, nyersanyag, félkészáru, göngyöleg stb.) keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kereskedelmi kockázat mértékét meghaladó az a hiány, amelynek okait nem lehet megállapítani — hangzik a határozat. A rendelet előírja, hogy egyszemélyes üzletben a leltárhiányért az árut kezelő dolgozó felel. Ebben aZ esetben az üzletben a vezetőnő férje és egy szövetkezeti tisztségviselő is árusított, akiket azonban az áfész nem alkalmazott, és munkára nem osztott be. Az asszony felelőssége szempontjából közömbös, hogy árusításra kinek és milyen engedélyt adott, ez tehát leltárcsökkentő tényezőként nem vehető figyelembe, és az üzletvezető anyagi felelősségét nem érinti. Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes álláspontja jogszabálysértő. ócskavastelepre került egy poggyászkocsi és tönkrement egy mozdony is. Ütközés 81 kilométerrel Az eset tavaly október 3-án, este 2u óra 35 perckor történt; Piliscsaba és Piliscsaba—Jászfalu között. A nyílt pályán egymásnak rohant egy M—tízes dízelmozdony és egy személyvonat. A közlekedési szakértők a sebességet ilyenkor összeadják, így Hl km/örás sebességgel Karambolozott a két szerelvény. Haláleset nem történt, de az M—62-es vezetőjét olyan súlyos koponyatöréses agyroncsolódással szállították el a mentők, hogy a rendőrök sokáig nem is tudták kihallgatni. Rajta kívül a vonatkísérő, valamint a személyvonat vezetője és több utas is megsérült, de csak könnyebben, a kár viszont több mint 7 millió forint volt. Aki olvasta Moldova György könyvét (Akit a mozdony füstje megcsapott...) az ilyen esetek hallatán hajlamos a MÁV-nál kialakult rendkívüli állapotokra gondolni, a túlórákra, az évtizedes szolgálatban megkopott szervezetekre, az elrohadt talpfákra, a hiányzó pénzre és a hiányzó vasutasokra vagy éppen arra a keserű-fanyar MÁV-os közmondásra, hogy a vasutat nyáron a gaz, télen a fagy tartja össze. A gyanakvást csak erősíti, hogy a balesetek nem egyszer túlmutatnak önmagu- kon, legutóbb a Boráros téri HÉV-szerencsétlenségnél is szóba kerültek az NDK szerelvények bizonyos konstrukciós hibái. Bármennyire is csúnyán hangzik, a baleseteknek időnként van bizonyos hasznuk. A Minisztertanács az 1975-ös hajdúsámsoni autóbusz-katasztrófát követően döntött úgy, hogy a forgalmas közúti átjárókat az X-alakú andráskereszten kívül modern biztosító berendezésekkel kell felszerelni. (Az egymilliárd forintos program eredményeként azóta a vasúti átjárók 41 százaléka fénysorompóval őrzött.) Érthető tehát, hogy piliscsabai szerencsétlenség vasúti vizsgálati jegyzőkönyvében is az utolsó bekezdés címe: Javaslat — mármint a hasonló balesetek megelőzésére. Df ebbe a zárófejezetbe ezúttal rendkívül rövid szöveg került ..., hogy miért. ehhez részletesebben kell ismerni a körülményeket. Összecsődült utasok A dízelmozdony 20 óra 8 perckor futijtt be Piliscsaba állomásra, a vezetőállásban két régi vasutassal, a MÁV köte-. lékébe 27 éve tartozó mozdonyvezető B. Sándorral és a 22 éves szolgálati múltú vonatkísérő H. Mihállyal.- Az M—62-est a vágányok között M. Lajos forgalmista (30 éve vasutas) fogadta, s amikor bicikli tempóban (12 kilométeres sebességgel) elhúzott előtte a mozdony, felszólt: — Álljatok a IV-es vágányra! (Pi- liscsabán az I-es vágány rakodóvágány. a IV-esen a forgalomból kiállított szerelvények vesztegelnek, míg a Il-es és III-as vágányon közlekednek az állomáson áthaladó vonatok.) A forgalmista a középső vágányokra azokban a percekben mindkét irányból személyvonatot várt. A vasút belső rendje szerint az utasítást a mozdonyról H. Mihálynak el kellett volna ismételnie, de ez elmaradt. Végül az M—62-es az állomás területén egy vörös jelzőlámpánál állt meg, majd jó tíz perc múlva a forgalmista intésére a tilos jelzés alatt kihúzott Piliscsaba- Jászfalu felé. A pirosba elindult modony láttán az állomáson öszecsődültek az utasok. a forgalmista kétségbeesetten telefonált, de hiába: pontosan negyed óra múlva egy korlátozottan belátható ívben a 43 kilométeres sebességgel haladó mozdony a 212 tonnás terhelésű, 38 kilométeres sebességgél közlekedő személyvonatnak ütközött. Miként következhetett be ilyen karambol ott, ahol pontosan a szembemenesztés megakadályozására automatikus fényjelző működik — ezt vizsgálták elsőként a baleseti helyszínelők. Hamarosan kiderült, a biztosító berendezés mindvégig előírás szerint üzemelt. Szabályt alanságláncolat A nyomozás végül azzal zárult, hogy a balesetet ezúttal kizárólag a szaKmai szabályok durva megszegésének láncolata, nevezetesen: 1. A vágányátsorolási utasítás megismétlésének hiánya; 2. A mozdony tiltott módon (a forgalmi irodából és nem a helyszínen) történő mozgatása; 3. A tilos jelzés figyelmen kívül hagyása és; 4. A mozdonyvezető ittassága okozta. Mint kiderült M. Lajos, valamint a mozdonyvezeto és a vonatkísérő közti tragikus félreértés előzménye az volt, hogy a forgalmista intésével csupán azt kívánta (szabálytalanul) .jelezni, álljon néhány métert előre a mozdony, amíg ő átállítja a váltót, és aztán tolasson vissza a IV-es vágányra ... A három férfi súlyos figyelmetlenségét ezúttal a munkahelyi túlterheltség sem mentette, hiszen aznap délután elegendő pihenő után álltak szolgálatba, ugyanakkor a baleset okai között alighanem főszerep jutott B. Sándor ittasságának, hiszen a 46 éves férfi olyan részegen vezette a mozdonyt, hogy Piliscsaba állomást későbbiekben is, következetesen összetévesztette a pilisvörösvári állomással. A különösen nagy kárt okozó vasúti bűncselekményt elsőfokon a Pest megyei Bíróság tárgyalta. Dr. Sahin-Tóth Gyuláné tanácsa a maradandó fogyatékosságot szenvedett és jelenleg is intenzív orvosi kezelésre szoruló B. Sándort 1 évi és 4 hónapi, H. Mihályt 8 hónapi, M. Lajost 9 hónapi szabadságvesztésre ítélte, de a büntetések végrehajtását 3. illetve 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Mellékbüntetésül a bíróság B. Sándort a jármű- vezetéstől 5 évre, M. Lajost a- forgalmista foglalkozástól másfél évre eltiitotta. Az ítélet nem jogerős. Babus Endre
